Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-30 / 204. szám

Csütörtök, 1956. augusztus 30. eCTAKHrACTAWOWgAG 3 Bányásznap előtt I Annabányai jegyzetek Úgy kimé illő, hogy estére elcsen­desedjék minden, még Anna-bányán Ss. De nem, az esték itt éppoly zajo­sak, mint a nappalok. A bánya és a telep három műszakos élete okozza ezt. Kedden este az anna'bányad fiata­lok főhadiszállására toppantam bé, a kulturotthonba. DISZ gyűlésre jöttem, de éppen a végére értem oda. A fiatalok nagy egyetértés kö­zepette választották meg az új DISZ vezetőséget a bánya legjobb ifjú­munkásai sorából. Többek között Schmidt Józsefet, Hegyi Antalt és Szabó Árpádot megválasztották. Az új vezetőséggel új levegő áramlik a DISZ-szervezet életébe — ezt mutat­ja, hogy mindjárt megkezdődött a tervezgető®. Végül már nem is a DISZ ügyei közé sorolható esemé­nyekről folyt a szó, de a fiatalok szívesen beszéltek róluk, mert jól­esett nekik. És ha már a DISZ gyű­lésről el is késtem, hadd adjam to­vább azt a néhány történetet, ame­lyet azon az estén meséltek el az annabányai fiatalok. A földalatti ellenség Két héttel ezelőtt a Szabó-brigád a második ereszke folytatásánál le­fejtett mezőben fát rabolt. Reggeltől kezdve szépen haladtak, amikor egy­szerre az amlasztásnál furcsa, egyen­letesen erősödő morgásra lettek fi­gyelmesek. Szabó elvtárs eléggé jár­tas a „földalatti életben”, azonnal tudta: ez csak víztől eredhet. S va­lóban, 10 óra 10 perékor az omlasz- tásnál keletkezett hasadékon vastag sugárban tört elő a víz. Kozma Ár­pád, az ügyeletes szerelő szaladt a telefonhoz. Az irodában Husenyicza elvtárs, a párttitkár vette át az S. O. S. jelzést, s még a szerelő be sem fejezte mondókáját, máris rohant a bányába. Dér Lajos, az ügyeletes aknász ajkát harapdálta, mert a víz néhány perc alatt térdig ért, délben pedig már derékig gázoltak benne. Rövid idő alatt öt munkahelyen kellett be­szüntetni a munkát. A szén még hagyján, annak nem árt a víz, de volt a veszélyeztetett területen több kisebb és egy nagyteljesítményű mo­tor is, amelyik egymaga 70 ezer fo­rintot ér. Ha ezt ellepi a víz, hasz­nálhatatlan lesz. A karbantartók, a villanyszerelők és a bányászok egy­szerre fogtak, hozzá a motor meg­mentéséhez. Kötéllel emelték fel az ácsolatokhóz s a víz fölött óvatosan kihozták. Közben beszerelték a nagyteljesít­ményű, 1500-as szivattyút. Mikor a csöveket összerakták még tréfálkoz­tak is, hogy minek ekkora „felhaj­tás” egy kis esővíznek. Később be­látták, hogy az aggodalom jogos volt. Az, estefelé kimenőknek már a nyakát csiklandozta a hideg bánya­víz. Néhány embert kirázott a hideg, mikor feljött, de nem mentek haza. Ruhát cseréltek, aztán vissza a bá­nyába. Seres Endrét, Seres Lászlót, Békési Istvánt, Csorba Istvánt és még egy tucatnyi bányászt vontató­val sem lehetett volna kihúzni a bányából, 24, meg 32 órákat voltak lent egyfolytában, hogy minél élőbb eltüntessék a vizet. Nem hagyhatnak szabad prédaként a víznek olyan munkahelyet, ahonnan naponta 180 csille szén kerül ki — így véleked­tek. Háromnapos kemény, me,gfeszített munka eredményeként újra elfoglal­hatták a munkahelyeket a II-es ereszkében, hogy pótolják a hosszú kiesést, törlesszéik az adósságot, amely 3 nap alatt 540 tormára nőtt. Az „öreg” Papp Annabányán a front nem nagy múltra tekinthet vissza, de ez a rö­vid idő is elég volt ahhoz, hogy megszeressék. Ki szereti legjobban? Az ott dolgozó DISZ frontbrigádok valamennyi tagja, de legjobban Papp Elemér DISZ frontbrlgádvezető. Azt tartják róla, ha szenet lát, megfe­lejtkezik mindenről. Mindent kibá­nyászna, ami fekete, olyan nyugha­tatlan vérü bányász. A bányától alig pár méterre, a Tátra utcán lak­nak. Ez a szomszédság a DISZ-esék szerint nagyon örvendetes, mert bri­gádvezetőjüket a kaparók zaja, az osztályozok egyenletes dübörgése ringatja álomba. E nélkül aludni sem tud. Felesége mesélte el egy­szer, hogy he leáll a kaparó, férje felébred a csendre, s abban. a pilla­natban eltűnik az álom a szeméről. Kimegy a folyosóra, hallgatózik, fü­lel, hogy mikor hallatszik újból a jóüsmert hang, s akkor lefekszik. De ha sokáig várat magára az „éjje­li zene”, a mi emberünk ideges lesz, nyugtalanul járkál föl és alá, legszí­vesebben meg sem állna a bányáig. A Papp-család már megszokta ezt. Pappné, ez a kedves, csendes asz- szony beletörődött sorsába. Augusz­tus 20-án is szomorúan vette tudo­másul, hogy más ünneplőbe öltözve sétál, vidáman ünnepel, az d embe­re pedig csak 4 óra tájban jött ki a bányából és e*te 10-kor már újra visszament. Hiába, a bánya szerel­mese. (Rossznyelvek azt mondják, ho°y sokalli a azt a pár méter távol­ságot is a lakása és a bánya között, legszívesebben leköltözne a bányá­ba.) Társai szerelik, mert jó vezető, igazságos, kemény ember, aki a leg­nehezebb percekben is kitart. S nem utolsó sorban kedvelik jókedélye miatt. Megtörténik, hogy a fronton esik az eső. A víz eláztatja az embe­rek ruháját, de senki sem gondol a mostoha körülményekre, mert az „öreg Papp” mulatságos történettel nevetteti embereit. Eddig már kétszer kapott kitünte­tést. % most. a bányásznapra a hű«ég_ jutalom mellett kormánykitüntetés­sel jutalmazzák fáradhatatlan mun­káját. Megérdemli. Bányászőrségen Hétfőn reggel bányászőrség kez­dődött Annabányán. Nem volt röp- gyülés, az ünnepi beszéd is elma­radt, csak egy volt, amit tudtak: a haza ez évben. 300 ezer tonna sze­net vár a bányászoktól terven fe­lül. Hétfőn a bánya 144.2 százalék­nál tartott havi tervével. A délelőt­tös műszak 10 vagon helyett csak­nem kétszer annyit, 19 vagont ter­melt. A három műszak összesen 49 vagon szenet adott ki a bányászőr­ség első napján 34 vagon helyett. S ez azóta így megy minden nap. Egyetlen kommunista, egyetlen DISZ-tog sincs, aki ne teljesítené túl a. tervét. A jól dolgozó bányászok hosszú névsorát kellene- ismertetni, ha el akamók sorolni valamennyit. Szeles József DISZ frontbrigádveze- tő és Valter János, ez a két nagy­szerű bányász is elsőnek kerülne a névsorba. * Török Dezső csapatát is meg kellene dicsérni, mert a már- már összeomló légaknát határidő előtt l hónappal rendbehozta. Dere­kukra kötött kötélen függtek a leve­gőben, így helyezték el a koszorú- kötéseket. Nagyszerű emberek. A közelgő bányásznap izgalomban tartja valamennyinket. Nemcsak a hílcvésí,jutalom, hanem a kiosztásra kerülő kiváló dolgozó oklevelek és jelvények is, amelyeknek több mint fe^ét fiatalok kapják. Hr Késő estébe nyúlt beszélgetésünk. Fent az augusztusi égen ezernyi ap­ró csillag tündökölt, a bányatelep fe­lett pedig szinte ráadásként egyetlen kis piros csillagocska szórta fényét. De ez a~szerény kis csillag kedve­sebb az annaibányaiaknak, mint a többi, mert ezt ők maguk tették fel oda, sok kérges bányászkéz adta fé­nyét, s esténkint ebben gyönyörköd­nek az annabányai fiatalok is. KECSKÉS RÓZSA Gabonatermesztési ankét négy megye képviselőinek részvételével NEMRÉGIBEN még arató^épek, kombájnok vágták a földeiken a ga­bonát, sok helyen még most is csé­pelik az idei kenyérnekvalót, de a megyei tanács rendezésében megtar­tott gabonatermesztési ankéten már a jövő évi bő termés biztosításának feltételeit beszélték meg. Részt vet­tek az ankéten Borsod, Heves, Sza­bolcs és Nógrád megye mezőgazda- sági szakemberei, a termelőszövetke­zetek és az egyéni gazdák képvise­lői is. Bajcsi Ede elvtárs, a földművelés­ügyi minisztérium növénytermelési főosztályának vezetője tartott igen értékes előadást. Részletesen kitért az egyes munkafolyamaitok Ismerte­tésére. Hangsúlyozta, hogy ezek közé tartozik a gabona jó előveteményé- nek kiválasztása, amelyet eddig csak részben valósítottunk meg. A pillan­gósok mellett a kukoricát említette legjobb előveteményként. A gönci Rákóczi Tsz-ben például 25 holdas táblán 19.4 mázsa búzát takarítottak be kukorica után. De figyelmeztetett, hogy azt a területet, amelyre kuko­rica után búzát vetünk, már a ve­tést megelőző évben ki kell jelöl­nünk. Az ősszel mélyszánjfcott, istál­lótrágyázott talajba vetett kukori­cát egész évben fokozott gonddal kell ápolni. A gyomoktól tisztántar- tott, jóerőben lévő talajról bőséges búzatermésre számíthatunk. A gabonatermés növelésének má­sik fontos feltétele a helyes istálló- trágyázás, műtrágyázás és zöldtrá­gyázás. A műtrágyából gyakran nem annyit szórnak ki, mint amennyit a föld megkíván. A műtrágyát ne az általában megszabott mennyiség szerint használjuk, hanem agronó- musaink a föld táperejét és minősé­gét ismerve maguk határozzák meg, mennyi és milyen műtrágyát tegye­nek a földbe. A jó búzatermés alap­vető feltétele, hogy az őszi munká­kat olyan gonddal végezzük, hogy a növény a tél beálltára megerősödve ellenálljon az időjárás viszontagsá­gainak. A tavaszi fejtrágyázás hasz­nosságát hangsúlyozva elmondotta •hogy tavasszal elsősorban csak a rosszul fejlett vetésekre szórjunk műtrágyát. A jól át telelt, erős, fej­lett vetést nem feltétlenül szükséges mű trágyázni. RENDKÍVÜL fontos, hogy jó ve­tőágyba, ülepedett, morzsáiékor gyommentes talajba vessük a búzát. A talajelőkészítésnél elsőrendű ten­nivaló a talajélet biztosítása, amely­hez viz és levegő szükséges. Ezt kell a jól elmünkéit talajjal biztosita JK i újság a csobaji Éberség Tsz-ben — Amíg Szapolcai Jóska, az el­nök, (Míg semmilyen körülmények között nem megyek vissza a ter­melőszövetkezetbe! Meg különben is, nem életképes dolog az. Most látom, hogy egyénileg sokkal job­ban kijövök. Kereken, határozottan jelenti ezt ki Cs. Kovács József csobaji dol­gozó paraszt. Felesége is megerősíti a tényt azzal, hogy hallgatólagosan bólintgat közben, amig beszélge­tünk. Különben látom, hogy én nem vagyok valami várt vendég itt. A család nagylánya szinte rendreuta- sít, hogy »-télen kell agitálni, nem ilyenkor, mikor rászakad a dolog az emberreNem is nagyon tar­tom én fel őket, hiszen mindössze azért jöttem, hogy megtudjam, mi késztette őket arra, hogy kilépje­nek a tsz-ből és mik a további ter­veik? Hát az előbbi választ kaptam, ki­bővítve azzal, hogy nem volt jöve­delmező a tsz-tagság. Kevés volt a pénzbeli részesedése, meg aztán 348 munkaegységért nyolctagú család­jával mindössze 12 mázsa 30 kiló búzát kapott. Ez bizony kevés és még rosszabbnak látjuk a helyzetet akkor, amikor elmondják, hogy mindenki parancsolni akart, nem volt egység a szövetkezetben. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy mindenki kénye-kedve szerint dolgozott és egyformán részesedett a javakból. Ez eddig mind való igaz lehet, de vajon helyesen teszi-e Cs. Ko­vács József, hogy az 1953-as tapasz­talatokra hivatkozik, mintha a helyzet azóta nem változott volna? Ha semmi nem változott volna a termelőszövetkezetben, akkor iga­zán csak bolondok lépnének be és maradnának meg benne. Pedig egészen más a helyzet. A szövetkezetnek: jelenleg harminc­négy munkaképes tagja van, akik közül a legtöbben a legnagyobb igyekezettel dolgoznak, a számukra aránylag nagy munkaterületen. Eszükben sincsen, hogy kifogást emeljenek akár az elnök személye, akár a munkamódszer, akár az el­osztás, a részesedés ellen. 1953-ban Csobajon az Éberség Tsz-ből a hetven tag közül mind­össze tíz maradt benn a szövetke­zetben. A szétbomlás főoka az ak­kori elnök tervszerűtlen munkája, s az abból származó valóban ka­tasztrofális bajok voltak a tsz belső életében. Így például mindenki jól emlékszik még, hogy az egyéni gaz­dáktól kölcsönkért kukoricán meg árpán nevelték a malacokat, úgy hogy nagyrészük éhen fordult fel a szövetkezel óljában. Ezért volt kevés a tagság keresete, ezért vol­tak állandó belvillongások a tsz- ben, ezért akart mindenki okosabb lenni a másiknál. Nem a rosszindu­lat vezette akkor sem az embere­ket, segíteni akartak a bajokon, de a vezetőség nem volt alkalmas az irányításra. A legnagyobb hiba ak­kor valóban az elnökben ■volt. De semmiesetre sem beszél­hetünk most úgy az 2953-as álla­potokról, mintha azok ma is fenn­állnának. D. Kovács János és csa­ládja például ugyancsak kilépett 1952-ben a szövetkezetből. Ma azonban ismét benne vannak. — Sehogysem tudnánk kijönni, ha nem a közösben gazdálkodnánk, — mondja D. Kovács Jánosné. —- Mert sokat változott ám itt a hely­zet mióta új élnek van nálunk. Aki nem dolgozik, nem is eszik, végre megvalósítottuk ezt az elvet és na­gyon bevált. Az emberek többsége nem is marad el a munkában. Elmondom néki Cs. Kovácsék vé­leményét és nagyon okosan cáfolja meg. — Nem az elnökben van a hiba* hanem abban, hogy kevesen va­gyunk, a föld meg sok. Így aztán nehéz mindent idejében elvégezni. Az elnök is megfogja a dolog végét, nem rest ember az a munkára. Hát ilyen különböző az emberek véleménye. Annak ellenére, hogy sokkal elfogadhatóbbnak tartom, azt, amit D, Kovácsné mond, tisz­tán akarok látni és felkeresem most már az elnököt is, hogy meg­tudjam, mi az igazság a dologban. Az elnököt azonban nagyon ne­héz megtalálni. Bármerre járunk a faluban mindenki látta, de nem tudják, hogy hol van, mert hol itt, hol ott bukkan fel, segít, tanácso­kat ad, vagy a mezőn dolgozik. Az irodában találnak rá, nehezen jön el, amíg nem végez a dologgal. Most itt ülünk egymás mellett és végre látom, hogv szélesmosolyú, alacsony ember, gyors észjárással, jó tervezőkészséggel. A legfőbb hi'.'5 szintén abban látja, hogy túlságosan kevesen van­nak, a föld me" 350 hold. Ezen kí­vül az is baj, hbgy a szövetkezet­ben minden termelési ág képvi­selve van, s mind külön embert igényelne. Szinte nem is tudják, hogyan végezték már el a tarló­hántást, hiszen olyan hatalmas a terület. Pedig már elvégezték, ré­gen el is csépeltek. Az már a múlté, hogy valamit nem csinálnak meg idejében. Vannak viszont olyan hi­bák, amelyek talán első látásra nem olyan nagyok, de annál inkább kellene velük foglalkozni. Itt van például a szakmai tudás kérdése. Megfelelő szakember alig van a szövetkezetben. Sokan szeretnének résztvenni egy-egy szakmai érte­kezleten, amelyet havonkint szeret­nének összehívni a járás dolgozói számára. Biztosan r máshonnan is lennének jelentkezők. Ezen az ér­tekezletén a szövetkezetekben dol­gozó emberek kicserélhetnék ta­pasztalataikat. Vagy itt van a szomszéd község- beliekkel, a taktabájipkkal való kapcsolat kérdése. Mindenki tudja, milyen eredményesen gazdálkodik a taktabáji szövetkezet. Ennek elle­nére soha, egyetlen alkalom nem volt még, hogy fölkerekedtek volna megnézni, mi újság van három ki­lométerrel odébb. Igen, mert a cso- bajiak kicsit félnek átmenni, hi­szen ők a gyengébb hírében állnak és nem tudják, hogyan fogadnák őket. Pedig egy-egy ilyen látogatás tapasztalatainak felhasználásával csak javulna helyzetük. De mit beszéljünk a taktabá- jiakról. Hozzánk nem járnak azok sem, akiknek kötelességük lenne. Hónapokig nem látogatnak meg a járástól sem. Ha a faluban vannak, behivatnak a tanácsirodára és ott kérdezik meg, hogy mi újság ná­lunk? A párttitkár elvtárs is erről pa­naszkodik. Vajon az az oka, hogy olyan kicsiny a szövetkezet? De hiszen éppen ezért kellene még sokkal jobban segíteni nekik, hi­szen ők jobban rászorulnak, mint a taktabájiak, akikhez gyakran járnak a járási mezőgazdasági osz­tályról. Ezt mind nem panaszkép­pen mondja el Szapolcai elvtárs, de látszik rajta, hogy nem jól esik neki a mellőzés. Viszont arra kér, írjam meg, hogy a járás főagronómusa lelki- ismeretesen, jól dolgozik, meg­érdemli, hogy nyilvánosan meg­dicsérjék. ö az, aki mindig meg­hallgatja problémáikat, ha tud szí­vesen segít nekik bármikor és bár­mivel, pedig 29 községe és hat ter­melőszövetkezete van. A szövetkezet belső munkájáról is tájékoztat Szapolcai elvtárs. El­mondja, hogy aki dolgozik — ilyen a tagság nagyrésze , na­gyon szépen részesedik munkája után. — De itt van például Márkus Imréné, életerős 28 éves fiatalasz- szony. Bizony megmondtuk neki, hogy a részesedésnél ne nagyon tartsa a zsákot, mert mindössze 30 munkaegysége van hét hónapra. Kábái Imre pedig átjáróháznak nézi a termelőszövetkezetet, mert hol a földeken, hol a kőbányában lehet látni napszámon. Az ilyenek aztán megnézhetik, mit kapnak év végén. Ez hat a helyzet a csobaji Éberség Tsz-ben. Gondolom Cs. Kovács József érdeklődve fogja ol­vasni a cikket, hiszen láthatja be­lőle, milyen tévesen ítéli meg en­nek a maroknyi embernek a mun­káját, XJRBÁN NAGY ROZÁLIA nunk. A rögös, hantos föld nem ve* szí magába a nedvességet, a mosto­hán kezelt szántóföldektől csak mos­toha termést várhat a gazda. A korán és tisztán letakarított gyom­mentesen tartott kukoricavetés után kul tivá torral vagy tárcsával kitűnő vetőágyat készíthetünk a búza alá* Beszélt Bajcsi elvtárs a vetőmag helyes kiválasztásáról és a tisztítás fontosságáról is. Megemlítette, hogy igen helytelen módszer volt eddig* hogy például Borsodiba Zala megyé­ből, a Dunántúlra pedig Borsodból szállították a vetőmagot. El kell ér­ni, hogy minden megye maga te­nyéssze ki vetőmag szükségletét. A fajták kiválasztásánál is hasonlóan rossz módszer, hogy központilag szabják meg a vetőmagfajtákat. Tá­maszkodjanak sóikkal jobban a helyi szakemberek tapasztalataira, véle­ményére, s a talajnak, éghajlatnak legjobban megfelelő kalászosokat vessék mindenütt. — A legtöbb hibát, akármilyen furcsán hangzik, a vetésnél követik el a gazdák mégpedig a késői vetés­sel — mondotta Bajcsi elvtárs. Á, búzának legkésőbb október 10—20-ig mindenütt földbe kell kerülnie. A későn vetett terménynek nincs ideje megerősödni, elbokrotsodwi, érzékeny a betegségekre, nincs ellenállása a kártevők, az időjárás viszontagságai­val szemben. A korán elvetett föld lassabban gyomoßodik, s a gaz nem* tesz olyan kárt a vetésiben. Igen rossz módszer a november* 'ben letakarított kukorica után gabo­nát vetni. Az őszi esőktől nedves* összetaposott, 6zalonmás földbe ve­tett búzánál nincs köszönet a termés­ben. Fontos a korai vetés azért is* mert a trágya tápláló hatása jobban érvényesül. Ügyeljünk arra, hogy a vetőmag megfelelő mélységbe — 4-* 5 centiméterre — kerüljön a földbe* Felhívta a figyelmet a kalászosok ápolására, a hengenezés, fogasolás helyes elvégzésére, valamint a gyomirtás jelentőségére. Megállapí­totta, hogy azok a célkitűzések, amelyeket a második ötéves terv irányelvei megszabnak, a legfonto­sabb agrotechnikai eljárások alkal* mazásával könnyen elérhetők. Né* hány elméleti számítással támasztól* ta ezt alá. Például a jó elővetemé* nyék kérdését csak mintegy 25, a műtrágyázást 35—40, a talajelőké­szítést és a helyes vetőmaghasznála* tot 45—50 százalékban oldottuk meg, Ha ezeket a munkákat csak néhány százalékkal javítjuk, máris jelentőé terméshozam emelkedésre számítha­tunk. így például a jó elővetemé- nyek megoldásának 40 százalékra való emelése holdankint 20 kilóval ad több termést. Ha a műtrágyázást 40—50 százalékban helyesen vé­gezzük el 7.7 kilóval takaríthatnánk be holdainkint többet. Ha tehát a meglévő hiányosságokon csak 10—20 százalékot javítunk, 147 kilogrammal növelhetjük a holdanfkmti hozamot* Ez máris fedezné azt a mennyiséget* amennyit a párt és kormány határo­zata a mezőgazdaság elé szab. >. Ha egyetértünk a feladattal és végre is hajtjuk azt, akikor az eredmények­nek a gyakorlatban feltétlenül je* lentkezndök kelL Bajcsi elvtárs végül felhívta a fi­gyelmet az időszerű őszi munkák gyors és gondos elvégzésére* A RÉSZTVEVŐK több hozzászó­lásban gyakorlati tapasztalatokká! egészítették ki az előadó beszámo­lóját. Egri Károly elvtárs, a vető­magfelügyelőség vezetője például el­mondotta, hogy az elővetemények közül a pillangósok váltak be a leg­jobban, különösen borsó után takarí­tottak be megyénkben gazdag ter­mést. Az ernődi állami gazdaság 83 holdas tábláról 20 mázsás, a klemen­tinái állami gazdaság pedig több mint 19 mázsás búzatermést aratót* borsó titán. Elmondotta, hogy a vető* mag messze vidékről való szállítása megdrágítja a gabonatermelést* Olasz Antal elvtárs, a borsodivá«- kai Petőfi Tsz helyettes elnöke han­goztatta: arra kell törekednünk, hogy a terméshozamok növelésével csök­kenteni tudjuk a vetésterületet. Ez lehetővé teszi, hogy minél több ta­karmányt termelhessünk, ami több állatot, több istállótrágyát, ezzel együtt táperőben gazdag földet je* lent, s elérjük, hogy helyes vetés­forgóval a legjobb elővetemények után rakhassuk földbe a búzát. El­mondotta, hogy 4 holdas kísérleti parcelláról több mint 90 mázsa bú­zát arattak, de 225 holdas gabonave­tésükről is 14 mázsás átlagtermést takarítottak be. Termelőszövetkeze­tükben elsősorban azt nézik, hogy mit adnak a földnek, s akikor a föld is bőven ad a tagságnak. AZ IGÉN tanulságos ankét elvtárs válaszadásával, étá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom