Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-26 / 201. szám

8 «!t*AItWAGYA*01WYÄ0 BORSODI ROPS ^Kijár-ejti séta a cSörüet'Uöi a Qtéftl%ü{éi(j Az égre menetrendszerűen yiegerkeztek a csillagok, sőt a kif­li alakú Hold is teljes fénnyel ra­gyogott, mivel a nagy nyári forró- sógban még egy fügefalevélnyi fel- hőrongyot, sem tűrt maga körül, a miskolci aszfalt pedig elkezdte on­tani az egész nap elnyelt forrósá- goti. Az emberek élvezve az esti, munkautáni pihenőt — a legkülön­félébb módon próbálták ellensú­lyozni estefelé a csökkenni nem akaró meleget. Volt, aki a Népkert, vagy az Avas ózondus levegőjét ta­lálta kellemesnek, volt, aki lenge öltözetben álldogált lakása erké­lyén, sőt olyanok is voltak, akik fagylaltot szopogattak abban a hi- szemben, hogy az jó lesz, de a leg­többen mégis úgy vélekedtek, hogy a meleg ellen legjobb védekezés néhány pohár, vagy korsó folyé­kony kenyér, amit a rövidség ked­véért egyesek egyszerűen sörnek hívnak. Minden feltevés szerint ennek tudható be, hogy a Szinva-sörkert körül olyan sok sörre vágyó álldo­gált. A kerítésen kívülről fürtökben lógtak az emberek -nemre, korra és egyebekre váló tekintet nélkül. Ta­lán nincsen már hely odabent, gondoltuk és egyenesen a szom­szédos Italbolt felé tartottunk, hogy egy pohár sörrel megkezdjük a lehűlést, de az ajtóban három túlságosan lehűtött férfiú állt ösz- szekapaszkodva, akik valószínűleg kevesellték az elnyelt hűtőitált (bár lehet, hogy nemcsak folyékony ke­nyeret ettek, vagy ittak), mert fennhangon és hárman hat szólam­ban megkérdezték másodpercen­ként, hagy „miért nincs minden lánynak kút az udvarában?“ Mivel erre elfogadható magyarázatot nem tudtunk adni, legfeljebb arról be­szélhettünk volna, hogy a jövőben építésre kerülő házak minden köz­művel, így vízvezetékkel is el lesz­nek látva, meg sem kíséreltük, hogy a falanxon áthajoljunk és „irányt vettünk■* a sörkert felé. Miután egy mélyenhűtött család­apát irgalmas szamaritánusok módjára átkisértünk az ajtóból az utca túlsó oldalára, hogy ott a Szmva hűs hullámai felé hajtva fejét és súlypontját az ugyancsak ott ál­ló nélkülözhetetlen közintézmény falához támasztva kissé felfrissül­jön, bejutottunk a Sör kertbe, amely belülről nem is látszott olyan teltnek. A kert közepén (mert kert ez a körülkerített tér­ség még akkor is, ha egyetlen fű, fa, vagy bokor nincsen még lőtá- volön belül sem), egy kb. 20 négy­zetméternyi betonból való „par- kett“-en kb. kétszázötven ember szorongott, arányosan megosztva férfiak és nők és a közeli filagóriá- ban elhelyezett zenekar által pro­dukált csendháborítás folytán bizo­nyos rángatózó mozgásokat vég­zett. A nézők fotóztak, hogy vajon milyen tánccá kívánnak ezekkel a koreográfiái kunsztokkal produkál­ni, de nem tudták megegyezni. So­kan az ujdivatu „mambóe,-t vélték felfedezni benne. Lehet. Egy tény, hogy nem volt sem palotás, sem francia négyes. A kertben körül, a kis gyé­kényketrecekben ki ezzel, ki azzal hwtötte magát. Legtöbben sörrel, de bőven volt, aki hazafiul felbuz­dulásból, a belkereskedelem jobb pénzügyi tervteljesítése végett, hű­tőitalként rumot ivott, s nem is keveset. Rendkívül érdekesen ha­tottak azok a kedves - kis közbe- közbeéneklések, amikor egy-egy vendég nem győzve kivárni a ze­nekar kollektív szerződésben bizto­sított szünetét, közberikkantott úgy, ahogy azt a boxok körül kóválygó s a zenekartól független maszek zenészek hangszereiből kicsaloga­tott hangképződmények kívánták. Kedves, hangulatos esti hely. Egy kis lárma nem számít, s a kiszol­gálás sem túl lassú. Mire a hosszú várakozásban a náthát megkapja a kedves vendég, addigra általá­ban a sör is ott áll az asztalán. Az Ady-hid melletti Italboltban nem kell sokáig várni az italra. Mihelyst eljutunk a csaposig a ki­fizetett blokkal, már kézbe iis kap­juk a kívánt italnemüséget, s hogy fel ne fázzon a kedves vendég, áll­va fogyaszthatja el az itökáját. igaz, hogy a helyiség fele üres hordókkal van tele és azok tetején nagyszerűen lehet ücsörögni, sőt szundikálni is, amíg zárórakor a kedves vendéget ki nem söprik az egyéb hulladékokkal együtt. Ebben a vendéglátóipari intézményben a vendégek inkább a rövid italokat kedvelik, a rumot, a pálinkákat és feltevésünk, hogy a rövid ital elne­vezés is abból adódik, hogy attól rövidebb idő alatt lehet berúgni, így kell lennie, mert érmék az Ital­boltnak a környékén látni a leg­több édesen szundikáló lehűlést keresőt a kapualjakban, s nem egy esetben a járdán is. Egyébként a mentők gyakori kihívásában ez a bolt vezet. Tisztaságban már alig­ha. A Széchényi utcán, a 107-es számú ház előtt lehetetlenség nem észrevenni, hogy ott van elhelyezve a nagy Népbüfé. (Zárójelben érde­mes elgondolkozni azon, hogy mennyiben és miért „nép“. Miért kell a „nép" szót cégérül felhasz­nálni egy olyan intézménynél, amit a nép aligha tart magáénak és aligha azonosít magával.) Már az utcán érezhető a büfé jellegze­tes szaga, amelynek a főbb össze­tevőit a kémikusok áporodott sör­ben, kiöntött borban, vegyes étel­féleségben, rosszul égő világítógáz­ban és egyéb, eddig még ismeret­len gázokban állapítják meg. Egy tény: á laikus is megállapíthatja, hogy sem rezeda, sem gyöngyvirág­ját nincs a büfé-szag között. Vállalatok! Közületek! Műszaki cikkek, gépek, anyagok beszerzésénél forduljanak a MŰSZAKI BIZOMÁNYI VÁLLALAT Borsod-Heves megyei kirendeltségéhez Miskolc, József A. a. 15. Telefon: 15-425. Hosszú sorok, kígyóznak a pénztá­raknál, de első pillantásra látszik, hogy az ételpénztáré rövidebb. Itt már július elseje óta nincs rum és pálinka egy helyes belker. rendelet folytán és másfélhónapi tapaszta­lat azt igazolja} hogy ha pénzügyi­leg nem is, de egyébként használt a büfének a pálinkák kivonása. Kevesebb a részeg ember. Nagy a zaj, a ventillátor úgy zúg, mint egy traktor, a könyöklésre való asztalok tisztasága bizony vitás, a padlózat tele hulladékkal, a sön- téspult előtt csúcsforgalomban csak csónakon lehet biztonságosan köz­lekedni. Sok a törzsvendég, akik órákat tudnak itt a talponállóban álldogálni. A büfének az lenne a hivatása, hogy gyors kiszolgálás útján étel- és italnemüvel lássa el azokat, akik igénylik, hogy mielőbb távozhassanak. Nem szabadna megengedni, hogy a büfé állandó tartózkodási hellyé és főleg pedig fu­tó és gyakorta káros kihatású ka­landok kiindulási pontjává váljék. A büfé után jólesik a friss le­vegő. Irány a Népkert. A bejárat­nál meglepő látvány: a sétányon, a járdaszélen, közvetlen az állan­dóan nyitva hagyott WC-ajtó mel­lett kocsma-kirendeltség, ahol minden „a“ betűvel kezdődő ital kapható. Megjegyzendő, hogy hu­szonöt lépéssel beljebb megtalálha­tó a népkerti Vigadó! Mi szükség van arra, hogy a parkot is elcsú­fítsák a söntéspulttal!? Né mond­ják azt a „szakemberekhogy a dolgozók igényeinek fokozottabb kielégítése végett! Állítsanak elénk tíz dolgozót, aki a Népkert bejára­tához, huszonöt lépéssel egy ven­déglő előtt, kocsmakirendeltséget igényelt. Ezt a meghatározást, ezt az „igénykielégítést“ egy kicsit el­koptatta a vendéglátóipar. Szerin­tünk más a már keletkezett igé­nyek kielégítése és más felkínálni valamit olyan céllal, hogy felkelt­sük az igényt, amit majd kielégí­tünk. Ezen bosszankodtunk nyár- esti sétánkon, miközben a levegő lassan lehűlt és több hűtőitalra nem lévén „igényünk“, a pikoló világos, a nagyfröccs és a fél ke­vert körüli sétánkról hazatértünk. * Miközben a fenti izgalmas útinaplót írtuk, felhívott a vendég­látóipar egyik dolgozója és kifogá­solta, hogy korábban is szóvátet- tünk már egy-két visszásságot a vendéglátóiparnál, de sohasem rág­tuk az olvasó szájába, hogy nem­csak ők hibásak, hanem egyes fel­sőbb rendelkezések is. Úgy véljük, van egy-két dolog, amit saját ha­táskörükön belül is kijavíthatnak. Olvassák csak el mégegyszer a fen­tieket! A Városi Tanács az 1956—57-es évre balett-iskolát szervez. Havi tandíj: 35—45 forintig. BEIRATKOZÁS: Szeptember 6-ig, Tanácsháztér 8. szám alatt, I. udvar. I. emelet 10. számú szobában. — A további kedvezményekkel kapcso­latosan ugyanott és naponként a városi hangoshiradón keresztül adnak felvilágosítást. Vasárnap, 1956. augusztus 30* ■:u_j——L—■ IL~~ 11 ’ {Tfyfo. ”\TAl$OLT 1 1 HOVA FOG FEJLŐDNI A MOZI, HA EZ ÍGY MEGY TOVÄBB Mar a ciemaszkop filmet is feltalálták. Ezzel szemben lassan a mi mozijainkban a vetítéseknek is végetvetnek. Hangszórón mondják be a közleményeket. Legközelebb pedig már talán a filmet sem vetítik le, hanem elmondják a meséjét. így egyszerűbb. JH\ LESZ BELŐLEM?-------■--------- . ----- ■ , II (J óslás amatőr alapon) A minap Összetalálkoztam fiatal- asszony ismerősömmel. Futólagos ismerős, három-négy esetben talál­koztunk eddig; minden alkalommal néhány közömbös, konvencionális szót váltva. Divaitos nyári vászon­ruha volt rajta, tetszenek tudni olyan, amiből felül több nincsen, mint van, a lábán pedig a már-már női uniformisaiak tekinthető, plasz­tikból készült divatcikk. Csinos volt és találkozásunkkor még nem gondoltam semmi rosszra. Egy pár közömbös szó után meg­lepő kívánsággal rukkolt ki: =r- Mutassa csak a tenyerét! kísérletet tettem; Mivel most nem szakíthat félbe, újra elmondom: Nem volt szívbillentyű zavarokkal kombinált gyomorhurutom; Ebben tévedett. Nem vagyok rossz ember és nem válók el a feleségemtől; Ezt sem találta el. Éjszakánként aludni szeretek. Könnyebb, jöve­delmezőbb és kényelmesebb beosz-* tást már ^ csak a maga kedvéért is szívesen vállalnék. Egyébként egy szavát sem hiszem és — bár sza­márságnak tartom kedves csevegé­sét — egy dologra mégis szeretném megkérni. Vegye mégegyszer a ke­zébe a tenyeremet és próbálja meg a rendkívül jó körülmények közöt­ti nagyon kényelmes életire kitűzött negyvenötéves életkort a kedvemért egy kicsit előbbre hozni. —• Hiszen magának úgysem kerül semmibe, én meg miért várjak még tizenegy évig? A borsot törte: BENEDEK MIKLÓS Rajzok: LONG AU ER IMRE ÉRTEKEZLET SZÓVIRÁGTÓL — HAJHULLÁSIG Udvarias ember lévén, percnyi késedelem nélkül odainyujtottam félnégyzetméteres tenyeremet, amit ő rögtön beható vizsgálat alá vett. Első megállapítása, amit — keze­met sajnálatosan rövid idő után el­engedve — közölt, az volt, hogy nagyon szép a tenyerem. Mondtam, hogy jó pár évtizede hordom ma­gammal ezt a tenyeret, már való­sággal meg is szoktam, egy lépést sem teszek nélküle, de sok szépet eddig nem találtam rajta. (Azóta sem). Ez a közbeszólás nem zavarta, s tenyeremet újra a kezébevéve megállapította, hogy valamikor szívbillentyűzavarokkal kombinált gyomorhurutom volt. (Nem volt, de mindegy!) Azután elkezdett rólam mesélni. Meglepő dolgokat hallot­tam magamról. Legelőször is, hogy a jelenlegi munkám nem nekem való, nekem olyan elfoglaltság ké­ne, amely mellett tíz óráig selyem­pizsamában sétálgatnék otthon, majd utána kávéház, egy rövid kis elfoglaltság, ami nem köt időhöz és helyhez, hosszú, ebédutáni szundi­kálás és esti, illetve éjszakai élet: Ez volt a lényege annak, amit a munkámról mondott. Következett az egyéb életem: — Juj, maga rossz ember! Nem szeretnék a felesége lenni! — kö­zölte újabb tenyérvizsgálgatás után. Hogy miért, azt nem mertem nagyon firtatni. *— El fog válni a feleségétől «— hangzott a további jóslat. Tiltako­zásomra ötéves határidőt tűzött ki, s tovább hadarta: — A későbbiek folyamán meg fog változni az élete, rendkívül jó anyagi körülmények között és nagyon kényelmesen fog élni. Ez negyvenötéves korában fog bekövetkezni. Kedves Asszonyom! Én élőszóval azonnal megcáfoltam, illetve arra Melodráma négy évszakban*

Next

/
Oldalképek
Tartalom