Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-26 / 201. szám
8 «!t*AItWAGYA*01WYÄ0 BORSODI ROPS ^Kijár-ejti séta a cSörüet'Uöi a Qtéftl%ü{éi(j Az égre menetrendszerűen yiegerkeztek a csillagok, sőt a kifli alakú Hold is teljes fénnyel ragyogott, mivel a nagy nyári forró- sógban még egy fügefalevélnyi fel- hőrongyot, sem tűrt maga körül, a miskolci aszfalt pedig elkezdte ontani az egész nap elnyelt forrósá- goti. Az emberek élvezve az esti, munkautáni pihenőt — a legkülönfélébb módon próbálták ellensúlyozni estefelé a csökkenni nem akaró meleget. Volt, aki a Népkert, vagy az Avas ózondus levegőjét találta kellemesnek, volt, aki lenge öltözetben álldogált lakása erkélyén, sőt olyanok is voltak, akik fagylaltot szopogattak abban a hi- szemben, hogy az jó lesz, de a legtöbben mégis úgy vélekedtek, hogy a meleg ellen legjobb védekezés néhány pohár, vagy korsó folyékony kenyér, amit a rövidség kedvéért egyesek egyszerűen sörnek hívnak. Minden feltevés szerint ennek tudható be, hogy a Szinva-sörkert körül olyan sok sörre vágyó álldogált. A kerítésen kívülről fürtökben lógtak az emberek -nemre, korra és egyebekre váló tekintet nélkül. Talán nincsen már hely odabent, gondoltuk és egyenesen a szomszédos Italbolt felé tartottunk, hogy egy pohár sörrel megkezdjük a lehűlést, de az ajtóban három túlságosan lehűtött férfiú állt ösz- szekapaszkodva, akik valószínűleg kevesellték az elnyelt hűtőitált (bár lehet, hogy nemcsak folyékony kenyeret ettek, vagy ittak), mert fennhangon és hárman hat szólamban megkérdezték másodpercenként, hagy „miért nincs minden lánynak kút az udvarában?“ Mivel erre elfogadható magyarázatot nem tudtunk adni, legfeljebb arról beszélhettünk volna, hogy a jövőben építésre kerülő házak minden közművel, így vízvezetékkel is el lesznek látva, meg sem kíséreltük, hogy a falanxon áthajoljunk és „irányt vettünk■* a sörkert felé. Miután egy mélyenhűtött családapát irgalmas szamaritánusok módjára átkisértünk az ajtóból az utca túlsó oldalára, hogy ott a Szmva hűs hullámai felé hajtva fejét és súlypontját az ugyancsak ott álló nélkülözhetetlen közintézmény falához támasztva kissé felfrissüljön, bejutottunk a Sör kertbe, amely belülről nem is látszott olyan teltnek. A kert közepén (mert kert ez a körülkerített térség még akkor is, ha egyetlen fű, fa, vagy bokor nincsen még lőtá- volön belül sem), egy kb. 20 négyzetméternyi betonból való „par- kett“-en kb. kétszázötven ember szorongott, arányosan megosztva férfiak és nők és a közeli filagóriá- ban elhelyezett zenekar által produkált csendháborítás folytán bizonyos rángatózó mozgásokat végzett. A nézők fotóztak, hogy vajon milyen tánccá kívánnak ezekkel a koreográfiái kunsztokkal produkálni, de nem tudták megegyezni. Sokan az ujdivatu „mambóe,-t vélték felfedezni benne. Lehet. Egy tény, hogy nem volt sem palotás, sem francia négyes. A kertben körül, a kis gyékényketrecekben ki ezzel, ki azzal hwtötte magát. Legtöbben sörrel, de bőven volt, aki hazafiul felbuzdulásból, a belkereskedelem jobb pénzügyi tervteljesítése végett, hűtőitalként rumot ivott, s nem is keveset. Rendkívül érdekesen hatottak azok a kedves - kis közbe- közbeéneklések, amikor egy-egy vendég nem győzve kivárni a zenekar kollektív szerződésben biztosított szünetét, közberikkantott úgy, ahogy azt a boxok körül kóválygó s a zenekartól független maszek zenészek hangszereiből kicsalogatott hangképződmények kívánták. Kedves, hangulatos esti hely. Egy kis lárma nem számít, s a kiszolgálás sem túl lassú. Mire a hosszú várakozásban a náthát megkapja a kedves vendég, addigra általában a sör is ott áll az asztalán. Az Ady-hid melletti Italboltban nem kell sokáig várni az italra. Mihelyst eljutunk a csaposig a kifizetett blokkal, már kézbe iis kapjuk a kívánt italnemüséget, s hogy fel ne fázzon a kedves vendég, állva fogyaszthatja el az itökáját. igaz, hogy a helyiség fele üres hordókkal van tele és azok tetején nagyszerűen lehet ücsörögni, sőt szundikálni is, amíg zárórakor a kedves vendéget ki nem söprik az egyéb hulladékokkal együtt. Ebben a vendéglátóipari intézményben a vendégek inkább a rövid italokat kedvelik, a rumot, a pálinkákat és feltevésünk, hogy a rövid ital elnevezés is abból adódik, hogy attól rövidebb idő alatt lehet berúgni, így kell lennie, mert érmék az Italboltnak a környékén látni a legtöbb édesen szundikáló lehűlést keresőt a kapualjakban, s nem egy esetben a járdán is. Egyébként a mentők gyakori kihívásában ez a bolt vezet. Tisztaságban már aligha. A Széchényi utcán, a 107-es számú ház előtt lehetetlenség nem észrevenni, hogy ott van elhelyezve a nagy Népbüfé. (Zárójelben érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyiben és miért „nép“. Miért kell a „nép" szót cégérül felhasználni egy olyan intézménynél, amit a nép aligha tart magáénak és aligha azonosít magával.) Már az utcán érezhető a büfé jellegzetes szaga, amelynek a főbb összetevőit a kémikusok áporodott sörben, kiöntött borban, vegyes ételféleségben, rosszul égő világítógázban és egyéb, eddig még ismeretlen gázokban állapítják meg. Egy tény: á laikus is megállapíthatja, hogy sem rezeda, sem gyöngyvirágját nincs a büfé-szag között. Vállalatok! Közületek! Műszaki cikkek, gépek, anyagok beszerzésénél forduljanak a MŰSZAKI BIZOMÁNYI VÁLLALAT Borsod-Heves megyei kirendeltségéhez Miskolc, József A. a. 15. Telefon: 15-425. Hosszú sorok, kígyóznak a pénztáraknál, de első pillantásra látszik, hogy az ételpénztáré rövidebb. Itt már július elseje óta nincs rum és pálinka egy helyes belker. rendelet folytán és másfélhónapi tapasztalat azt igazolja} hogy ha pénzügyileg nem is, de egyébként használt a büfének a pálinkák kivonása. Kevesebb a részeg ember. Nagy a zaj, a ventillátor úgy zúg, mint egy traktor, a könyöklésre való asztalok tisztasága bizony vitás, a padlózat tele hulladékkal, a sön- téspult előtt csúcsforgalomban csak csónakon lehet biztonságosan közlekedni. Sok a törzsvendég, akik órákat tudnak itt a talponállóban álldogálni. A büfének az lenne a hivatása, hogy gyors kiszolgálás útján étel- és italnemüvel lássa el azokat, akik igénylik, hogy mielőbb távozhassanak. Nem szabadna megengedni, hogy a büfé állandó tartózkodási hellyé és főleg pedig futó és gyakorta káros kihatású kalandok kiindulási pontjává váljék. A büfé után jólesik a friss levegő. Irány a Népkert. A bejáratnál meglepő látvány: a sétányon, a járdaszélen, közvetlen az állandóan nyitva hagyott WC-ajtó mellett kocsma-kirendeltség, ahol minden „a“ betűvel kezdődő ital kapható. Megjegyzendő, hogy huszonöt lépéssel beljebb megtalálható a népkerti Vigadó! Mi szükség van arra, hogy a parkot is elcsúfítsák a söntéspulttal!? Né mondják azt a „szakemberekhogy a dolgozók igényeinek fokozottabb kielégítése végett! Állítsanak elénk tíz dolgozót, aki a Népkert bejáratához, huszonöt lépéssel egy vendéglő előtt, kocsmakirendeltséget igényelt. Ezt a meghatározást, ezt az „igénykielégítést“ egy kicsit elkoptatta a vendéglátóipar. Szerintünk más a már keletkezett igények kielégítése és más felkínálni valamit olyan céllal, hogy felkeltsük az igényt, amit majd kielégítünk. Ezen bosszankodtunk nyár- esti sétánkon, miközben a levegő lassan lehűlt és több hűtőitalra nem lévén „igényünk“, a pikoló világos, a nagyfröccs és a fél kevert körüli sétánkról hazatértünk. * Miközben a fenti izgalmas útinaplót írtuk, felhívott a vendéglátóipar egyik dolgozója és kifogásolta, hogy korábban is szóvátet- tünk már egy-két visszásságot a vendéglátóiparnál, de sohasem rágtuk az olvasó szájába, hogy nemcsak ők hibásak, hanem egyes felsőbb rendelkezések is. Úgy véljük, van egy-két dolog, amit saját hatáskörükön belül is kijavíthatnak. Olvassák csak el mégegyszer a fentieket! A Városi Tanács az 1956—57-es évre balett-iskolát szervez. Havi tandíj: 35—45 forintig. BEIRATKOZÁS: Szeptember 6-ig, Tanácsháztér 8. szám alatt, I. udvar. I. emelet 10. számú szobában. — A további kedvezményekkel kapcsolatosan ugyanott és naponként a városi hangoshiradón keresztül adnak felvilágosítást. Vasárnap, 1956. augusztus 30* ■:u_j——L—■ IL~~ 11 ’ {Tfyfo. ”\TAl$OLT 1 1 HOVA FOG FEJLŐDNI A MOZI, HA EZ ÍGY MEGY TOVÄBB Mar a ciemaszkop filmet is feltalálták. Ezzel szemben lassan a mi mozijainkban a vetítéseknek is végetvetnek. Hangszórón mondják be a közleményeket. Legközelebb pedig már talán a filmet sem vetítik le, hanem elmondják a meséjét. így egyszerűbb. JH\ LESZ BELŐLEM?-------■--------- . ----- ■ , II (J óslás amatőr alapon) A minap Összetalálkoztam fiatal- asszony ismerősömmel. Futólagos ismerős, három-négy esetben találkoztunk eddig; minden alkalommal néhány közömbös, konvencionális szót váltva. Divaitos nyári vászonruha volt rajta, tetszenek tudni olyan, amiből felül több nincsen, mint van, a lábán pedig a már-már női uniformisaiak tekinthető, plasztikból készült divatcikk. Csinos volt és találkozásunkkor még nem gondoltam semmi rosszra. Egy pár közömbös szó után meglepő kívánsággal rukkolt ki: =r- Mutassa csak a tenyerét! kísérletet tettem; Mivel most nem szakíthat félbe, újra elmondom: Nem volt szívbillentyű zavarokkal kombinált gyomorhurutom; Ebben tévedett. Nem vagyok rossz ember és nem válók el a feleségemtől; Ezt sem találta el. Éjszakánként aludni szeretek. Könnyebb, jövedelmezőbb és kényelmesebb beosz-* tást már ^ csak a maga kedvéért is szívesen vállalnék. Egyébként egy szavát sem hiszem és — bár szamárságnak tartom kedves csevegését — egy dologra mégis szeretném megkérni. Vegye mégegyszer a kezébe a tenyeremet és próbálja meg a rendkívül jó körülmények közötti nagyon kényelmes életire kitűzött negyvenötéves életkort a kedvemért egy kicsit előbbre hozni. —• Hiszen magának úgysem kerül semmibe, én meg miért várjak még tizenegy évig? A borsot törte: BENEDEK MIKLÓS Rajzok: LONG AU ER IMRE ÉRTEKEZLET SZÓVIRÁGTÓL — HAJHULLÁSIG Udvarias ember lévén, percnyi késedelem nélkül odainyujtottam félnégyzetméteres tenyeremet, amit ő rögtön beható vizsgálat alá vett. Első megállapítása, amit — kezemet sajnálatosan rövid idő után elengedve — közölt, az volt, hogy nagyon szép a tenyerem. Mondtam, hogy jó pár évtizede hordom magammal ezt a tenyeret, már valósággal meg is szoktam, egy lépést sem teszek nélküle, de sok szépet eddig nem találtam rajta. (Azóta sem). Ez a közbeszólás nem zavarta, s tenyeremet újra a kezébevéve megállapította, hogy valamikor szívbillentyűzavarokkal kombinált gyomorhurutom volt. (Nem volt, de mindegy!) Azután elkezdett rólam mesélni. Meglepő dolgokat hallottam magamról. Legelőször is, hogy a jelenlegi munkám nem nekem való, nekem olyan elfoglaltság kéne, amely mellett tíz óráig selyempizsamában sétálgatnék otthon, majd utána kávéház, egy rövid kis elfoglaltság, ami nem köt időhöz és helyhez, hosszú, ebédutáni szundikálás és esti, illetve éjszakai élet: Ez volt a lényege annak, amit a munkámról mondott. Következett az egyéb életem: — Juj, maga rossz ember! Nem szeretnék a felesége lenni! — közölte újabb tenyérvizsgálgatás után. Hogy miért, azt nem mertem nagyon firtatni. *— El fog válni a feleségétől «— hangzott a további jóslat. Tiltakozásomra ötéves határidőt tűzött ki, s tovább hadarta: — A későbbiek folyamán meg fog változni az élete, rendkívül jó anyagi körülmények között és nagyon kényelmesen fog élni. Ez negyvenötéves korában fog bekövetkezni. Kedves Asszonyom! Én élőszóval azonnal megcáfoltam, illetve arra Melodráma négy évszakban*
