Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-08 / 160. szám

Vasárnap, 1956 Julies „ 5 A polgári hídtól lefelé, mint­egy 600 méterre — ott ahol a Tisza az épülő palkonyai erőmű felé ka­nyarodik — a füzesben halászok ülnek. A gyakori esőzések megduz- zasztották a folyót és a viz nem­csak a parti bokrokat meg a fák törzsét paskolja, hanem a lehajló lombkoronákat is. Nagy költőnk most aligha nevezné szőkének a Tiszát, mert sárgás, piszkos a színe. A víz csendesen siet tova, itt-ott örvénylő fodrocskákat vetve. Amott a parti füzesek alatt egész csoport fiatal sürög. Tűz kékes füstj^ száll az égnek, a nyárson szalonna pirul, röppen a nevetés. Még a halászathoz keveset értő ember is tudhatja, hogy nem lehet­nek halászok, mert a halászember egyedül jár, nem csapatba. Mű­kedvelők se igen. Űgylátszik azon­ban, hogy néha cserben hagyja az embert a tudomány. Kiderül, hogy a fiatalemberek mégis csak halá­szok. * De nem hivatásos vizen járók. A 116. sz. MTH intézet kohász, martinász és forrasztár tanulói lá­togattak el a Tisza-partra nevelő­jük vezetésével, hogy halásszanak. Csakhogy nem fényespénzű halra vetették ki hálójukat, hanem egé­szen másra. Vasra! Igen, eleinte magam is csodálkoztam, mert ed­dig sokakkal együtt azt hittem, hogy csak jóféle halászlének valót rejteget a Tisza. (No meg Attila király koporsóját, de azt is valahol Szeged tájékán; talán csak nem azt akarják itt kihalászni!) A leg­képtelenebb dolgokat gondoltam már róluk, míg végül a kis csoport tagjai látva töprengésemet, elme­sélték kalandjukat. Két évvel ezelőtt egy öreg tiszai halász mesélte el nekik, hogy a polgári hídtol alig párszáz méterre, még a háború végén a németek felrobbantottak négy uszályhajót, Az uszályok elsüllyesztésének tör­ténetét bárki, mint valami régi mesét hallgattak volna, de a fiúk nem mesét, hanem nagyszerű, új lehetőséget fedeztek fel benne. Tudni kell ugyanis, hogy a 116. sz. MTH iskola tanulói szenvedélyes vasgyüjtők s öt év alatt legalább 100 vagonnyi vasat gyűjtöttek ösz- sze. így aztán egy szép napon meg­jelentek a vashalászok a Tisza partján, — persze horgászbot nél­kül. S nem is hiába jöttek, a pol­gári kanyarban, pontosan ott, ahol az őre- halász mondta, furcsa vas­darabok meredeztek ki a vízből. — Az uszályok! — kiáltotta el magát az egyik. Nagy üdvrivalgás­sal vetették magukat a vízbe, hogy tulajdon kezükkel megtapogassák a gazdag zsákmányt. Az uszályokat nem borította el a víz, kiálló részü­kön vígan sétálhattak. Megállapí­tották, hogy egy-egy uszály mint­egy 30—40 méter hosszú. Habár megmozdítani sem tudták, annyira megörültek a vastömegnek, mint jó halász a tízkilós harcsának. S néhány nap múlva teljes felszere­léssel újból megjelentek és vágó­pisztollyal mintegy 30 mázsa vasat daraboltak le a kiálló tömbökből. El is szállították. Azóta a 116. sz. MTH növendé­kei gyakori vendégek a Tisza par­ton. Tavaly elhatározták, hogy tö­rik vagy szakad, kiemelik a négy uszályt. Az egyik kiálló vasoszlop­ra hegesztőpisztollyal lyukat vág­tak, abba erősítették bele a von­tatókötelet. Nyolc nagyteljesítmé­nyű gépkocsit fogtak eléje, de a h talmas vastömeg meg sem moz­dult. Az uszályokat 12 év alatt körülágyazta az iszap, amely való­ságos gyűrűként veszi körül testü­ket. A kiemelést megnehezítette a magas vízállás is, ezért erre a nyárra halasztották el a nagy mun­kát. Néhányan nagyteljesítményű emelőgépeket kutatnak fel megye- szerté, s a »felderítők« időnként megjelennek a Tisza parton, ellen­őrzik .a vízállást, helyzetjelentést továbbítanak a többieknek, akik várják a »halászat« megkezdését. Az itthonmar adottak legkedvesebb műsorszáma a rádióban azóta a vízállásjelentés. Ha semmi mást, de azt meghallgatják. Az idén sajnos szomorú híreket hoztak a felderítők és a rádió sem vigasztal semmi jóval. Pedig már ugyancsak türelmetlenek. Katona Sándor, Farkas András, Tóth_ Papp Pál, Bagaméri Lajos, az első »ha­lászok« mellé most újak is jelent­keztek Gubányi Mihály, Kecske­méti László és Nagy Sándor sze­mélyében. Ügy tervezik, hogy sátortábort vernek a Tisza parton, s addig haza sem mennek, amíg mind a négy uszályt a parton .em látják. Mert attól félnek, hogy valaki el­viszi előlük a tengernyi vasat. Ez az aggodalom teljesen jogos. A Tisza partra ugyanis nemcsak Diósgyőrből, hanem a közeli épülő erőműből is kijárnak a fiatalok. S persze az erőmű c^iszistgi szintén felfedezték az uszályokat, s ők is rögtön arra gondoltak: kiemelik a roncsokat. Sőt másra is gondoltak. Többek között arra, hogy az egyik sértetlen uszályt megtartják s be­rendezik maguknak vízen-mozgó »kultúrháznák«. Az ilyen szép ál­moknak, gyönyörű terveknek azon­ban hamar híre kél s egy szép napon a 116. sz. MTH-ban összedugták a fejüket a fiatalok: el akarják venni jogos tulajdonunkat! Nem enged­jük az uszályokat! Mi fedeztük fel őket, miénk az elsőbbség! Minden­kinek volt valami hozzáfűznivalója. S amíg a Tisza mit sem sejtve simogatja a vasroncsokat, addig partjára egyre sűrűbben érkeznek az előőrsök, amelyek aggódva lesik az egyre emelkedő vizet. Jelenleg a folyó elta'. írja hullá­maival a négy hajó roncsait. Csak alattomos, sötétlő örvények enged­nek arra következtetni, hogy a víz medre rejt magában valamit. A parton pedig ülnek a halászok Ki halra, ki másra vetett v ki a hálóját> de a »vashalászok« egyre szaporodnak, s ha összefognak, bi­zonyára sikerül megszabadítaniuk a négy uszályt rabtartójától: a Tiszától. KECSKÉS RÓZSA UutUdékM MILLIÓK Legjobb kisipari szövetkezeteink egyike a miskolci Játékipari Ktsz ki­záróan hulladékanyagot dolgoz fel. Évente több mint 4 millió forint ér­tékű árut termel. Gyártmányai: ház­tartási eszközök és játékok. Export­ra is dolgozik, a híres magyar pap­rika csomagolásához ládákat készít; A szövetkezet hat éve alakult húsz egynéhány taggal. Ma már 113 tagja van és értékes gépekkel felszerelt üzemmel rendelkezik. Jó1 munkájáról beszéljenek az alábbi képek: Bolgár Gá- borné és Milus Sándorné nagy fi-* gyelemmel és hoz­záértéssel kockajá­tékokat ragaszt. Nagy Erzsébet faesztergályos át­lagteljesítménye 200 százalék, most ép­pen mintaalkatré­szeket készít. JTste 9 óra felé jár az idő. Az esti műszak­váltás előőrsei már a gyár­kapuban várakoznak. A Le­nin Kohászati Művek igazgatóhelyettesének szo­báiéban még mindig ég a villany. A cigarettafüst olyan sűrű, hogy szinte vágni lehet. Az íróasztalnál java­korabeli, magas férfi hajol a papírok felé. Bánvölgyi Ferencnek, a gyár igazgatóhelyettesének nehéz napja volt ma. Délelőtt tárgyalások, helyszíni szemle, délután pedig — fogadónap. Két órakor kezdte a fo?adást és este fél kilenc után búcsúzott el a hu­szonötödik panaszos. Most mégegvszer végignézi fel­jegyzéseit, mérlegeli kinek sürgősebb az új lakás, gon­dolkodik, hogyan békítse ki a haragos szomszédokat. Aztán elteszi papírjait s hazaindul. Otthon már várják gyermekei, akik csak az édesapjuk meséiével tudják álomra haitani fejecskéjüket, ö is lefekszik végül. Az ágyban még elmereng, gondolkodik egy ideig. A pa­naszosok száma állandóan gyarapodik. Az egyiknek lakás kell, a másiknak kevés a fizetése, a harmadik a sógorával veszett össze és ezért önkényesen új lakást foglal. Mit tegyen F. elvtárssal, a vasszerkezeti üzem dolgozójával? Súlyosan megsértette a fegyelmet ezzel az önkényes lakásfoglalással, s most a jogos tulajdo­nos követeli a bűnös felelősségre vonását. Itt a leg- megértőbb vezető sem lehet elnéző. F. kiköltözését kell elrendelni. bevezető kép mindössze néhány óra eseményeit mutatja be. Mennvivel több bal. Danasz tornyo- tsodik napközben! A problémák megoldását a dolgozók a kommunista vezetőktől, köztük Bánvölgyi Ferenctől is várják. Mindössze 8 hónapja, hogy jelenlegi funk­ciójába helyezték, de a gyár dolgozói máris tisztelet­tel, bizalommal viseltetnek iránta. Minek köszönheti népszerűségét? Határozott fellépésének, a hibák gyű- lölésének, az emberek végtelen szeretetének. És még- egynek — őszinteségének. A munkásellátási osztályon azelőtt bevett szokás volt az ígérgetés. Egy-két vezető, hogy pillanatnyilag szabaduljon a dolgozók problémádnak elintézésétől, könnyelmű ígéretet tett, amelyet elfelejtett teljesíteni. Számtalanszor megtörtént, hogy olyankor ígértek la­kást a dolgozóknak, amikor még kilátás sem volt a ké­rés teljesítésére. Sokszor elmondják most ezt a dolgo­zók a fogadónapokon. Bánvölgyi elvtárs soha nem kertel. Nyíltan meg­mondja mi a helyzet. Az ígérgetéseket a legmesszebb­menőkig kerüli; Horváth Ferenc elvtárs, a TMK osztály dolgozója például ezekké! a szavakkal kopog^tott be a fogadó- szobába: — Nagyon régen várok már arra, hogy Bán­völgyi elvtárssal beszélhessek. Hiába, minden bizal­munk önben van. Megmondom őszintén, mindenkinek ez a véleménye, s legtöbben csak akkor jönnek az igazgatósági fogadónapra, ha Valkó igazgató elvtárs, vagy Bánvölgyi elvtárs tartja. De nézzük, miért olyan bizalmatlan Horváth elv-- fcárs a munkásellátási osztály egy-két vezetőjével szem­ben? 1945 óta dolgozik a gyárban: Azóta már sokszor kért lakást, de nem kapott. Sőt határozott választ sem hrra, hogy mennyit várjon még. Most egv rokonnál lakik feleségével és gyermekével egy konyhából átala­kított kis szobácskábán. Szűkös a hely, nem fémek, cÁ bizalom B pihenni sem tudnak, Hor­váth elvtáns pedig iskolába jár jónéhány éve. A múlt mulasztásait pótolja. Tanu­lási lehetőségei a szűkös la­kás miatt na svon rosszak. yöbbször kérte már. hogy vizsgálják meg hely­zetét, de nem tették. Talán megfeledkeztek róla. ö meg csak kesergett, s várt. Türelme azonban elfő gyott, s most ide jött, hogy panaszát orvosolják. — Lehet, hogy a közeljövőben még nem kap la­kást — mondja Bánvölgyi elvtárs. — Sok igénylő van, legalább 1500 kohászati dolgozó kér otthont, ezért minden igényt egy-két éven belül kielégíteni nem is lehet. Horváthék kérése azonban indokolt, s így re meny van rá. hogy még egy kis türelem után új la­kásba költözhetnek; Vannak azonban olyan panaszok is, amelyeket azonnal orvosolni kell. Budai Gábor felsővasgyári la­kos azt panaszolta kedden, hogy lakájának egyik fala bedőlt, a bentlakás életveszélyes. Bánvölgyi Ferenc ki­vizsgálta a helyzetet és azonnal intézkedett. Ideigle nesen egy nagy szobát kell kiutalni a Budai család­nak. — Csakhogy jó lenne egy konyha is — mondotta félénken Budai elvtárs. — Nem lehetne egy közfal­lal elválasztani a szobát. Csak engedélyt kérek hozzá. — Megadjuk — szólt az igazgatóhelyettes. — Sőt még anyagot is adunk a munkához. udai Gábor után egy ideges asszony kopogott be az irodába. Kérését nem tudták azonnal telje­síteni, ezért éktelen lármába kezd. Kiabál, sértegeti a vezetőket. Vagy negyedóráig hangoskodik. Bánvölgyi elvtárs türelmesen végighallgatja, s a legnyugodtabb hangon válaszol. Az asszony elcsitul, majd megjegy­zi, hogy kevesen beszéltek még így vele. Végtelen türelem, jóindulat jellemzi az igazgató- helyettest. De honnan ez a türelem? 11 év alatt meg­tanult az emberekkel bánni, problémáikkal törődni. A felszabadulásig ő is munkás volt: napszámos e bér­házépítkezésekén, majd fékező a vasútnál. A felszaba­duláskor belépett a kommunista pártba. A párt min­denkor a legnehezebb területekre küldte és Ő szilár­dan helytállt. 1954-ben már személyzeti előadó volt az igazgatósági gyárrészlegnél. S most hány embernek viseli gondját, baját? A Lenin Kohászati Művek sokezer dolgozójának. Irányí­tása. ellenőrzése alá tartoznak a gyártelepi karbantar­tások, a lakótelep gondiaf. s ami a legmegerőltetőbb. a lakásigények kielégítése. Nemrégiben nagy munká­hoz fogott. Valkó Márton elvtárs, a gyár köztisztelet­ben álló kitűnő igazgatója javasolta, hogy a gyár ter­ven felüli jövedelméből a dolgozók építsenek szolgá­lati kislakásokat. A gvár az utolsó szegig mindent díj­talanul biztosít számukra. A dolgozóknak munka után csupán az a feladatuk, bogy felépítsék szolgálati laká­sukat, amelyért munkadíj fejében lakbért sok-sok évig nem kell fizetniök. A kezdeményezés nagy érdeklődést keltett, s már több mint félszáz jelentkező van. A helykije­lölés, az anyagbiztosítás, a közművökkel való ellátás mind-mind az igazgatóhelyettes vállaire nehezedik. Dé megoldia, mert vállalta, mert kommunista vezető, s a gyár dolgozói határtalan szerétükkél, bizalmukkal hal­mozzák el; PÁSZTORY ALAJOS Budai Istvánná, Varga Irénbe és Tóth Olga kockajá­tékokat dobozol. Rácz Tibor — Nagy Erzsébet ver­senytársa — az esz­tergapad mestere: teljesítménye 210 százalék felett van. Képünkön művészi fagombokat készít. WEISZ JÓZSEF képesriportja. Újabb utazási kedvezmény a pedagógusoknak A Pedagógusok Szakszervezete ja­vaslatára a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szabályozta a pedagó­gusok ötven százalékos utazási ked­vezményét. Ezen rendelkezés értei méhen, hogy a pedagógusok hazán­kat jobban megismerhessék, július­ban és augusztusban — a nyári ta­nítási szünet alatt — három alka­lommal történő utazásra ötven szá­zalékos vasúti kedvezményben része­sülnek. A rendelkezés julius 1-ével lépett hatályba. Az utazási kedvezményhez szükséges igazolványokat Budapes­ten (VIII. Kerepesi ut 3.) Szegeden. Pécsett, Szombathelyen, Miskolcon. Debrecenben a MÁV igazgatóságai­nak menetkedvezményi csoportjánál kell megváltani. Az iskola igazgató­ja az igénylő pedagógusok nevének feltüntetésével küldi meg a fenti igazgatósághoz az igényeket.­A háromszori 50 százalékos utazási kedvezmény a családtagokra nem terjed ki. Továbbra is igénybe vehe­tik a pedagógusok és családtagjaik az évenkinti egyszeri 50 százalékos utazási kedvezményt, mint szakszer­vezeti tagok. (MTI) IBUSZ társasutazások Július 15-én: TOKAJ-ba különvonat. Részvételi díj: Ft 10.50. Halászlé: Ft 9.50. Rántott-hal: Ft 11.—. Horgász-kirándulás és verseny a Tiszán és a Bodrogon! Délután: szó­rakozás. zenekar és tánc. Turista-különvonat: lúLius 15-én PARADRA. Ft 17.— Julius 15-én külön autóbusz''Aggte­lekre Ft 35.—. fúllus 22-én: Szilvás­váradra különvonat: Ft 13.50 Julius 29-én Halduszoboszlóra Ft 33.50.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom