Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-06 / 158. szám

2 ÉSZAKMAGTARORSZAO Péntek, 1956, július 6, A Béke-V ilágtanács Irodájának nyilatkozata és level* az amerikai, a szovjet és az angol kormánykoz wr ■ Párizs (TASZSZ) A Béke-Világtanács Irodája jú­nius 23-tól 25-ig Párizsban ülést tar­tott. Az ülésen dokumentumokat fo­gadtak el, amelyeket közlés végett eljuttattak a sajtóhoz is. A Béke-Világtanács Irodájának nyilatkozata többek között hangoz­tatja: A Béke-Világtanács úgy véleke­dik, hogy az új nemzetközi helyzet­ben nemcsak újabb erőfeszítésekre, hanem mélyenszóntó változásokra van szükség a problémák megoldá­sának megközelítésében és a bé­kéért folytatott harc formáiban. A Béke-Világtanácsot az az elha­tározás tölti el, hogy a maga részé­ről megteszi ezeket az erőfeszíté­seket és végrehajtja ezeket a változ­tatásokat: A népek kezdik felismerni a nem- •zetközi feszültség enyhülésének ál­dásait. A népek vágyódtak az eny­hülés után, harcoltak érte és az eny­hülés már most kedvezően tükröző­dik a kormányok közötti viszony­ban.­Mindemellett tovább folyik a fegyverkezési verseny, az atomfegy-. verkisórletek, újabb döntő fegyver­nemek keresése. Ennélfogva a békeszerető erők együttes akcióira ma még jobban szükség van, mint valaha, hogy nyugaton és keleten egyaránt eltűn­jék a bizalmatlanság, amely még mindig bénítja az államok közötti együttműködést és a fontos nemzet­közi kérdések rendezését. A bizal­matlanság eloszlatásához szükség van az amerikai és a szovjet nép támo­gatására. A bizalmatlanság eloszla­tása nem valósulhat meg a külön­böző tömbökhöz tartozó néook. va­lamint olyan országok részvétele nélkül, amelyek — mint például In­dia és Jugoszlávia — függetlenek maradtak e tömböktől. Ilyen körülmények között a Béke- Világtanács állandóan kapcsolatot keres minden olyan szervezettel, amely a béke ügyéért dolgozik. A Béke-Világtanács a maga részé­ről végrehajtja mindazokat a vál­toztatásokat és módosításokat, ame­lyek megkönnyíthetik az együttes akciókat. Reméli, hogy az összes egyéb csoportosulások és alakulatok erőfeszítéseket tesznek a béke vé­delmét. szolgáló tevékenység vala­mennyi formájának összehangolá­sára. A békeszerető szervezetek közötti bizalom megteremtése végett a Béke-Világtanács hajlandó résztven- ni eszmecserékben és megkeresni a megegyezést minden olyan kérdés­ben, amely a nemzetközi problé­mákkal kapcsolatban felmerülhet. Az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia kor­mányához küldött levélben a Béke- Világtanács kéri, hogy szüntessék be az atomfegyver robbantási kísérlete­ket, mert azok veszelvo^tet^k az em­beriség egészségét. (MTI]© „Bonn semmibe veszi a nép akaratát“ A német sajtó a bonni parlament hadkötelezettségi vitájáról Berlin (MTI) A német demokratikus lapok csü­törtöki száma vezető helyen foglal­kozik a bonni szövetségi gyűlés szer­dán lezajlott hadkötelezettségi vitá­jával. A hadkötelezettségi törvény- javaslat második olvasásban való megvitatása — mint már beszámol­tunk róla — viharos hangulatban zaj­lott le és az Adenauer-koalíció ma­radványa csupán csekély többséget tudott elérni javaslata mellett. — Bonn semmibe veszi a nép aka­ratát — írja nagybetűs címében a Neues Deutschland, Németország Szo­cialista Egységpárljának központi lapja. Adenauer még magasabbra emeli a gátat Németország két- része között. — A vitát olyan többség döntötte el — írja —, amely a valóságban a konszernek urainak, a militaristák­nak és a fasisztáknak parányi kisebb­ségét képviseli, amely azonban hatal­mát arra használja, hogy Nyugat- Németországban újra feltámassza a militarizmust. A kormánykoalíció pártjai semmibe véve a nép akaratát, második olvasásban is keresztülerő­szakolták a hadkötelezettségi tör­vényjavaslatot. A Neues Deutschland a továbbiak­ban rámutat, hogy a hadkötelezettség bevezetése nem felel meg sem a nép akaratának, sem érdekeinek, majd leszögezi: — A hadkötelezettség bevezetése Nyugat-Németországban ismét »em­beranyagot« szolgáltat a militaristák­nak és Németországot a háború és a polgárháború felé taszítja. A lap végül népszavazást követel a hadkötelezettség bevezetésének kér­désében. A nyugatnémet sajtó egy része is a hadkötelezettség bevezetése ellen foglal állást. A független Stuttgarter Zeitung leszögezi, hogy »Bonn had­kötelezettségi terve nem illik bele a nemzetközi politikai képbe.« — Felfegyverkezéssel sohasem le­hetett megoldani az ellentéteket — írja a lap, majd megállapítja, hogy az ilyen tények csak útjában állanak a Kelet—Nyugat közötti feszültség enyhítésének. London (MTI) A londoni rádió jelentése szerint Husszein jordániai király magához kérette Duke ammani angol nagy­követet és aggodalmának adott ki­fejezést azokkal a hírekkel kapcso­latban, hogy Izrael csapatokat vont össze a jordániai határon. A jordá­niai király közölte: Jordánia fenn­tartja a védekezés jogát támadás esetére. Husszein király az Egye­sült Államok és Franciaország am­mani nagyköveteit hasonlóan tájé­koztatta. A jordániai hadsereg parancsot kapott, hogy legyen készenlétben. Szerdán este az arab légió csa­patait is készenlétbe helyezték. Ga­zából az APF azt jelentette, hogy az egyiptomi fegyveres erők is paran­csot kaptak, hogy álljanak készen az Egyiptom, vagy más ország ellen irányuló esetleges izraeli támadás visszaverésére. Szíriái csapatokat is összevontak az izraeli határ mentén. Az APF jelentése rámutat arra, Befejeződtek a magyar-izraeli kereskede'mi tárgyalások Tel-Avivban 1956 július 3-án alá­írták az 1956—57. évre szóló ma­gyar-izraeli kereskedelmi megálla­podást. A megállapodás az elmúlt időszakhoz képest a két ország kö­zötti áruforgalom növelését irányoz­za elő. Magyarország elektromos cikke­ket, gépeket, fémipari termékeket és más árukat szállít Izraelbe, ahonnan többek között foszfátot, gyapjufona- lat, autógumit, citromot, narancsot és egyéb árukat importálunk. (MTI) hogy Izrael ismét folytatja a Jordán- folyó szabályozási munkálatait és e munkák védelmére csapatokat ren­delt a Jordán vidékére. Tel-Avivban az izraeli hadsereg szóvivője közölte, hogy szerdán reggel egyiptomi csa­patok két alkalommal is izraeli te­rületre hatoltak be. A londoni rádió jelentése szerint az izraeli külügymi­nisztériumban koholmánynak minő­sítették a csapatösszevonások hírét. A sajtójelentések nyomán Jordá­nia libanoni ügyvivője felkereste a libanoni tájékoztatásügyi minisztert, hogy közölje vele: Jordánia izraeli agressziótól tart. Szalam állammi­niszter, ideiglenes miniszterelnök a hír vétele után a köztársasági elnök rezidenciájára sietett. Rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze, ame­lyen részt vett a libanoni hadsereg parancsnoka is. Szalam a Miniszter- tanács ülése után kijelentette, hogy »az arab országok izraeli agresszió esetén azonnal Jordánia mellé álla­nának«: Izraeli—jordániai feszültség állítólagos izraeli csapatös^zevonások miatt ^/JtklSkUESTER VOLTAM ___ m ártabAny á n Nem szerencsés véletlennek — más körülményeknek köszönhe­tem, hogy három hétig mázsames- ter voltam Mártabányán. Az iga­zat megvallva kissé idegenkedtem a munkakörtől. De majdcsak meg­birkózom ezzel a feladattal — gon­doltam —, s talán nem vallanak szégyent velem. Zsebemben az ideiglenes meg­bízólevéllel, egy napsütéses jú­niusi napon megkezdtem a jó már- tabányai szén mérlegelését. Egymás után jöttek a »kundsaf- tok«. Nappal az úgynevezett »ma­szekok«, meg a tanács fuvarosai és magánosok, éjjel pedig a közüle- teknek szállító gumikerekesek. A bőséges júniusi esőtől felázott fe­kete sártengerben inukszakadtáig huzó lovak, cifrábbnál cifrábban káromkodó kocsisok, az érkezési sorrendre ügyelő örökké szigorú kapuőrök, — ebben a környezet­ben kellett ellátni felelősségteljes új munkakörömet. Voltak, akik azt a tanácsot ad­ták, hogy tartsam jól nyitva a sze­memet, mert itt bizony könnyen lehet tévedni. De voltak, akik azt tanácsolták, hogy a fuvarosokkal szemben ne legyek túlságosan szi­gorú, mert ugy-e soha nem tud­hatja az ember : : : Bevallom, el­gondolkoztam ezeken a »iószándé- ku« figyelmeztetéseken, úgy érez­tem magam, mint a farkasok közé került mesebeli bárány. A kezdeti bizonytalanság után kezdtem megszokni új beosztáso­mat. A mérlegelés már szinte hi­bátlanul ment: 50 kg-ot le : 2 mázsát rá — ismételgettem gépie­sen a mérlegre álló fuvarosok felé. A vasúti mérlegeléssel nem volt sok bajunk, mert annak használ­hatatlanságáról, illetve megbízha­tatlanságáról egy jegyzőkönyv ta­núskodott, — úgynevezett átlag­súllyal könyveltük el tehát leg­többször az elszállítandó vagono­kat. Már-már azt gondoltam, hogy nem is olyan nehéz dolog ez a má­zsamesterség, hiszen ~a fuvarosok nagj’része rendesen viselkedett — eltekintve egy-két kirívó esettől. Néhány napos mázsamesteri ténykedésem után azonban kese­rűen döbbentem rá, hogy ahány fuvaros, annyi szokás . j Az egyik napon — emlékszem, vasár­nap reggel volt —■ az egyik fiatal diósgyőri fuvaros^ 5 csengő forint­tal akart »megjutalmazni«, mert 6 óra után kiadtam neki a szenet: Mikor a felkínált pénzt felhábo­rodva visszautasítottam, arcáról zavart csodálkozást olvastam le. Alig múlt el ez a kis epizód, egy volt rendőrtiszt — aki most ma­gánfuvarosként keresi a kenyerét — kisüstönfétt pálinkával akarta honorálni a kért soronkívüliségeb Kezdtem csodálkozni: mi ütött ezekbe az emberekbe, hogy éppen, velem szemben ilyen előzékenyek* kedvesek? Észrevételeimet közöl­tem az üzemvezetőséggel is. Egy másik napon fürgemoz- gásu gépkocsivezető keresett fel a mázsaházban és a szénutalvánnyal együtt ropogós ötvenforintost tett az asztalomra. Amikor kérdő­re vontam, olyasmit mondott, hogy: »tegye csak el, nekem megéri, ha soronkívül bemehetek, maga meg jól jár, hiszen tudom, hogy ma­gukat sem fizetik valami rózsá­san«. Visszaadtam a felkínált pénzt és kiutasítottam a mázsa­házból. Ennyi »jóakaróval« még nem találkoztam, titokzatos volt előt­tem, hogy tulajdonképpen milyen cél vezeti ezeket az embereket. Alig ocsúdtam fel a csodálkozás­ból, amikor az elmúlt hét keddjén a Mélyépítő Vállalat gépkocsijával szenet szállító N. N. mérlegelés közben zsebembe akarta csúsztatni a »honoráriumot«; Ennek fele se tréfa, gondoltam felháborodva* azonnal behívtam az éppen szolgá­latban lévő munkaügyi vezetőt és előtte szedtem le a keresztvizet újabb »jóakarómról«. A mérlege­lésnél tűnt ki, hogy a 6 mázsa 90 kg-os többletet szerette volna »ho­norálni«. Még egy hasonló kaland­ban volt részem, ekkor az egyílc ismert diósgyőri fuvaros, K. I. —• nyilván arra számítva, hogy szere­tem a jó házibort — húsz mázsa kockaszén ellenében felajánlott negyven liter bort. Hála makacs gyomorbajomnak, le tudtam küz­deni a kisértést. Befejezésül csak annyit: ezalatt a rövid három hét alatt átélt kel­lemetlenségek és kalandok soroza­táról tájékoztattam az illetékese­ket is. A kétszakos szállításra va­ló átállással azonban megszűnt mázsamesteri ténykedésem; Nem baj, megérte nekem is, az üzem­nek is, hogy három hétig mázsa­mester voltam Mártabányán. Végezetül: két értékes észrevé-J tellel lettem én is, az üzem is gaz­dagabb. Az első az, hogy a szén­mérlegelés ellenőrzése egyenlő a nullával. (Engem három hét alatt senki sem ellenőrzött.) A másik az* hogy az általam leírt esetek eddig soha nem fordultak elő(!?) Nem furcsa ez ki«sé? Ugy-e az; ha sen­ki, én legalább annak tartom. Ezúton javaslom az illetéke** seknek: szervezzék meg jobban a kitermelt szén elszállításának ésl mérlegelésének ellenőrzését. OLÁH LÁSZLÓ tudósító; (Az események fordulata s a pap erősza­kossága megtöri Juliikat. Pálos Dezső — hogy végleg hatalmába kerítse a 'ányt — felesége öngyi’kosságáért a felelős­séget Juliikéra hárítja. Megfenyegeti: ha nem lesz a felesége, meghurcolja a ne­vét. erkölcsileg tönkreteszi. A megré­mült tanítónő nem lát át a pap szöve­vényes hálöián s inkább félelemből, mint meggyözödésbő1 igent mond.) * J ulika csak akkor döbbent rá arra, amit tett, amikor átlépte a parókia küszöbét. Csak állt, állt fehér menyasszonyi ruhában az elő­szoba falának dőlve, földbegyöke­rezett lábbal. Mindenen ami előtte volt, a falakon, a bútorokon, a sző­nyegeken és a képeken a halott asz- szony kezenyomát látta. Megbor­zadt, ahogy a pap lakásába belépett. A belső szobában a násznép már a bor mámorában úszott, mindenki örült, vigadott, csak az ünnepelt asszony állt némán az előszobában tengernyi bánatával. Most már rá­eszmélt: ezt a játszmát elvesztette, a játék végzetes lett számára. Ügy érezte már, hogy csak szalmaláng volt a pap iránti fellobbanása. Az esküvői szertartáson lezárult az utolsó aktus: nem szereti Pálos Dezsőt. Férje jött ki a szobából s meg­érintette a fiatalasszony karját: — Mi történt veled?.a Te nem akarsz bejönni? Julika összerezzent. Szíven ütötte a. rideg hang. Eddig még sohasem tegezte a pap s ez most furcsa volt. Szinte trágár íze volt a sok kedves bók után. Feltekintett: ingujjra vet­kezve állt előtte a férfi, kezében egy pohár bor s most is olyan fur­csán, ijesztően vigyorgott, mint min­dig, amikor nagyon örült valailtí- nek. Julika szinte szédült ettől a nézéstől és már bizonyos volt ab­ban, hogy Pálos Dezső sem szereti ói. CujHjloáti húJdtát * múm$ mii­tMazjz&h ­J assan teltek az első napok, hetek. Julika már érezte: so­hasem fogja tudni megszokni a tiszteletes közelségét, s nemhogy szeretet, de még megértés sem lesz köztük soha. Pálos Dezső nem az az ember, akinek megismerte. Az ígé­retek, a bókok és a szép szavak le- pattogzottak a tiszteletes vissza­taszító bensőjéről. Most, hogy együttélésük alatt teljes valójában megismerte a papot, ellenszenves és groteszk lett előtte ez az ember. Szinte félt tőle s bosszantotta min­den mozdulata, cselekedete, szo­kása. Furcsa volt előtte, ahogy oda­haza látta és ahogyan ájtatos arc­cal szenteskedve, a hívők közt meg­pillantotta. Ezért nem is járt temp­lomba s Pálos ezt nem is kifogá­solta. Maga sem érzi át hivatását, csak foglalkozásnak tekinti állását, jól jövedelmező, érdekes foglalko­zásnak. Mezőfalva népe, éppúgy hálójában vergődik, mint Julika. Pálos Dezső tudja, hogy mit csinál, érti a dolgát, s minden képessége megvan arra, hogy az elvakult hívő­ket kiszipolyozza. A pénz érdekében adósait még a szószékről is kiprédi­kálja. Kemény szíve még akkor sem tört meg, amikor hűséges ku­rátora húsz évi szolgálat után vá­ratlanul meghalt; — háromszoros áron temette el. Csoda, ha e arc- piritó cselekedet miatt a kurátor nem fordult meg a koporsójában-f De ha megfordult is, mit számít az Pálos Dezsőnek? Hiszen csinált ő már ennél csúnyább dolgokat is. Neki egy istene van: a pénz. Ezért prédikál, és az elvakult hívők jól megfizetik a prédikációt. S pénzben nincs is hiány a mezőfalvi paró­kián: telik házvezetőnőre, bútorra, ruhára, utazásra, kirándulásra. Julika igazán nem panaszkodhat, hiszen Pálos Dezső — ha kell: ropo­gós százasokkal rakja ki a derék­alját. Ámde pénzen nem lehet bol­dogságot vásárolni, s különösen Ju­lika elvesztett boldogságát nem le­het visszaszerezni. Mindennap egyre jobban kitárul előtte a tiszteletes eladdig rejtett világa, s Julika már undorodva gondol a jövőre, amely ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat még számára? Ez hát a boldogság, amelyet a, tiszteletes ad­hat, ez hát Pálos Dezső és az ő világa? Elveszettnek, eladottnak érzi ma­gát: ifjúságát, boldogságát és erejét adta el a papnak. Pálos Dezső maga is jól látja Julika vívódását, de annál nagyobb erővel szorítja kar­mai között. Örömét leli a tehetetlen nő vergődésében. S Julika vergődik, sírva fekszik, sírva kel, s egyre ki­utat keres aggasztó sorsából. De hol van itt kiút? Hiszen Pálos Dezső elől eddig még senki^em menekült meg élve. Pálos Dezső erős akaratú ember, Julika pedig gyenge ahhoz, % hogy el tudjon menni tőle. Pedig végérvényesen elhatározta már, hogy otthagyja a papot, történjék bármi. Szobájába zárkózik, s levelet ír anyjának. Hosszú, panaszos leve­let, hogy szabadítsa ki, vigye el magához a paptól. Hosszú levelet ír, egyik oldalt a másik után. Nem hallja, hogy kopogtatnak, a nevén szólítják előbb halkan, aztán erő­teljesebben. Csak ír, ír sebesen, írja panaszos kiáltását haza az anyjá­nak. A tisztelete^ tanácstalanul áll az ajtó előtt, hiába kérleli, Julika nem nyit ajtót. S ekkor Pálos Dezső tehetetlen dühében baltáért rohan. Agyonütöm őt is, — ordítja s bele­vágja a fejszét az ajtóba. A deszka reccsen, a zár leesik, szabad az út, bemehet. Á„m ekkor ijedt elszánt­sággal valaki lefogja a karját — Gyilkos! Mit tettél a lányom­mal? A pap megtorpan, Ricóné áll mellette. m ulika csak odahaza tudta meg az események hátterét. Édes­anyja megérezte, hogy valami baj van Mezőfalván. Csodálatos az anyai szív, mindent megérez. Az ebédfőzést hagyta abba, hogy elérje a vonatot, amely szerencsére a kö­zeli Mezöíalvára indult. Csupán egy balonkabátot borított a háziruhára s úgy sietett Julikához. Az utolsó pillanatban érkezett. Lehet, hogy szörnyű tragédiát akadályozott meg ezzel, a pap már mindenre el* szánt volt. Nem szerette, de félté-* kény volt Julikéra.. ? ötvenféle járó öregedő ember.;, Julika csak a válóper tárgyald* J sán találkozott a tiszteletes* sei. Fekete ruhában, sápadtan, bűn* tudattal vegyes érzelmekkel tekint* getett maga elé s halkan, szinte be* tegen felelt a bíró kérdéseire. Nem kötötte meg magát, nem tagadta meg a válást, engedte hogy meg* hozzák az ítéletet: felbontották há* zasságukat. A pap némán lépett Ju* Ilkához, hogy utoljára kezetfogjon vele. De Julika mozdulatlan maradtt mint a szobor. A játéknak végei m M eg jegyzés: Ez a történet nem. írói fantázia szüleménye. Igaz történet, az én feU adatom csak az volt, hogy fel* jegyezzem, rendszerezzem az ese* ményeket és megváltoztassam a neveket. A történet szereplői ma is élnek4 Ricó Julika végre megszabadult a nyomasztó érzésektől, s lassan be* gyógyul, a lelkén ejtett seb is. Újból tanít, s a munka jót tesz neki. Pálos Dezső is éli a maga világát« Negyedszer is megnősült. Ügy teszt mintha semmi sem történt volnat csupán lépett egyet — előre. Nap* közben be-benéz a parókiával szem* benlévő iskola ablakán, aztán háza* ballag. megborotválkozik és elindul a. templomba prédikálni az ájtatos híveknek, a tiszta, erkölcsös életrőU a® Vége, =••

Next

/
Oldalképek
Tartalom