Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

JSZAKMAGYAKOKSZAQ

Vasárnap, 1956. Julius t. masBOSRHM

Josef Cyrankietcicz beszéde a lengyel rádióban '

Varsó (PAP)

Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke pénteken a következő beszédet mondta a lengyel rádióban:

— Poznan polgárai, lakói, munkások, értelmiségiek, fiatalok!

— Mély fájdalommal fordulok Önökhöz: szorgalmáról, hazai iságá- ról és rendszeretetéről ismert gyönyörű városunk bűnös provokáció és olyan véres események szintere lett, amelyek lelke mélyéig megrendítették Poznan minden becsületes lakóját, minden lengyelt és amelyeket határozottan és keményen elítél egész társadalmunk.

— őszintén beszélünk Önök előtt és nem szükséges takargatni, hogy a bűnös provokátorok azokat az elvi- tathatatlanul meglévő fogyatékosságokat és azt az elégedetlenséget használták ki, amelyeket gazdasági nehézségek és különböző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyárban. Ami ezeket, az egész sor, póznám gyárban felfedezett hiányossá gokat érinti, —• ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, valamint a kötelező törvények helytelen alkalmazása, — teljesen érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktalanul ki kell és ki is fogjuk javítani, annál is inkább, mert a kormány és a párt már néhány nappal ezelőtt határozatot hozott e hibák kijavításáról, amikor a kormány képviselői fogadták a munkásküldöttségeket és pozitív megoldást nyert igazságos követeléseik kérdése.

— Ez nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntetést szervezzenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezők segítségével.

— Poznanra öcsszpontosult az imperialista központok figyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poznanban, a nemzetközi vásárok városában éppen az itt folyó vásár idején idézzenek elő rendzavarásokat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletlenek. így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munkások és alkalmazottak egy részének elégedetlenségét, amelyet a város dolgozóinak és különösen a munkásoknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körülmények nem olyanok, mint amilyenek nek mi látni szeretnénk.

— A Párt Központi Bizottsága és a kormány munkatervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését. Mindenekelőtt a dolgozóknak azokat a csoportjait veszik tekintetbe, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem akarunk itt semmit ígérni, mivel az ígérgetéseknek nincs értelme és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszínvonalat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközökhöz mérten, amelyeket az egész nép, különösen a munkások és parasztok hoznak létre munkájukkal. E feladat megoldására akarjuk összpontosítani erőfeszítéseinket. De érre töreked- tek-e a provokátorok? ők természetesen mást célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követeléseiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, addig a provokátorok és az imperialista ügynökök pontosan az ellenkezőjére gondoltak.

— Meg akarják akadályozni a munkások e követeléseinek teljesítését — ez pedig nem sikerül nekik —, anarchiát akarnak előidézni, amely megakadályozná életünk demokratizálásának fejlődő folyamatát is. Az imperialista ügynökök ettől félnek a legjobban. És ezért nem meglepő, hogy a provokátorok e tervei összeomlottak, amint a munkásosztály túlnyomó többsége felismerte ezeket. A munkásosztály többsége elhatárolta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetésben, a fegyverrel támadó és középületeket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kirohanásaiban. Itt már nem í munkások gyakran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igazságos, a mi körülményeink kö zött lehetséges vagy még nem lehet séges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok által előkészített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról, állami épületek, rendőrség és a biztonsági szervek tagjai ellen intézett támadásokról A munkások egészben véve, kevesek kivételével, támogatták népi hatalmunkat. Ekkor a város néhány pontján egyes épületek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tüzet nyitottak, mind a rendet őrző személyekre, mind a város békés lakosságára, ennek következtében emberáldozatok voltak;

Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amennyi közük van a munkásokhoz az imperialista ügynököknek, akik szeretnék egész országunkat a szakadékba taszítani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poznan hős lakossága a hitleri uralom idején élt át.

— Ebből természetesen nem lesz

semmi, mivel a mai Lengyelország

nem az akkori, nem olyanok a nemzetközi erőviszonyok, a béke és a haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenék. Ez dühbe gurítja a háborús provokátorokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körülmények nem gátolják meg^ abban, hogy alávaló akciókkal megpróbálják — egyébként eredménytelenül visszafordítani a történelem menetét.

— Ki kell emelni a rendőrség, a csapatok és a biztonsági szolgálat tagjainak magasrendű felelősségérzettől és állampolgári kötelességtudattól áthatott, magatartását. Az utolsó pillanatig elkerülték a fegyverek alkalmazását, amíg nem nyitottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek nyugodtsága;

— A hatóságok a polgárok életét nek és vagyonának megvédése és a rend helyreállítása érdekében kénytelenek voltak szigorú intézkedésekhez folyamodni. A támadók többségét, egy részét fegyverrel a kezében, elfogták; Ellenük bírósági eljárás indul.

— Mély fájdalommal és szomorú sággal tölt el áz, hogy az események során elestek hős katonák, rendőrök és a biztonsági szolgálat tagjai, akik őrhelyüket védték, valamint poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt visszavágtak provokátoroknak. Fájdalommal es szomorúsággal tölt el bennünket azoknak az ártatlan polgári személyeknek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartózkod tak. A Poznanban kiömlött vér az ellenségnek, a Lengyelországgal szemben ellenséges imperialista központoknak és a reakciós földalatti mozgalomnak a bűne, amelyek közvetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események gzon ban nem tartják fel és nem gyengí tik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyek életünk demokratizálására, felada taink jobb végrehajtására, a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányulnak, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a dolgozók életkörülményeinek minél gyorsabb

megjavításáról való odaadó gondoskodás diktál. Ilyen körülmények között a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes támogatására,,-Poznan munkásainak és dolgozó értelmiségének teljes támogatására számít. Bízunk abban, hogy minden poznani dolgozó becsülettel teljesíti kötelességét. Minden provokátor vagy őrült, aki kezet mer emelni a népi hatalomra, ne kételkedjék abban, hogy a népi hatalom lefogja kezét a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értelmiség érdekében, a lakosság életszínvonalának emeléséért folyó harc, életünk további demokratizálása, hazánk érdekében. De mindig köszönettel fogjuk üdvözölni fogyatékosságaink, hibáink és hiányosságaink egészséges, hazafias bírálatának minden megnyilvánulását. *

— Együtt fogunk harcolni életünk további demokratizálásáért. A demokratizálódás természetesen együtt jár azzal, hogy növekszik az államért érzett felelősség tudata legszélesebb tömegek között és minden egyes állampolgár részéről kü- lön-külön.

— Poznan polgárai! Ebben a su lyos és szomorú pillanatban, amelyet együtt élünk át, felhívom önö két a párt és a kormány nevében, a népi hatalom nevében, hogy nyújtsanak teljes támogatást a népi hatalomnak abban a törekvésünkben, hogy leküzdhessük a már ma leküzdhető fogyatékosságokat és segítsenek bennünket azoknak a fogyatékosságoknak megszüntetésében amelyeket holnap fogunk közös erő feszítésekkel leküzdeni, abban a törekvésünkben, hogy megjavítsuk gazdaságunkat, megjavítsuk a széles tömegek életkörülményeit.

— Dolgozzunk együtt, gondoljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen helyreálljon Poznan jó hir neve és az a tisztelet, amely Poznan lakosait szerte Lengyelországban övezi és hogy a jövőben -Poznan lakosainak serény gazdasági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben segítse elő hazánk felvirágzását. (MTI)

Moszkvába átázik Nassier, Kim ír Szén és Sihanuk

Moszkva (MTI)

Ifjúságunk neveléséről

A Tanjug hivatalos forrásból származó hírek alapján közli, hogy Nasz- szer egyiptomi köztársasági elnök augusztus elején Moszkvába utazik, utazásának pontos idejét azonban még nem állapították meg.

Ezenkívül július elején a Szovjetunióba látogat Kim ír Szén, a KNDK

miniszterelnöke, valamint Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszter- elnök.

Moszkvai hivatalos körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak Sihanuk látogatásának és annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy Kambodzsa, független politikájánál fogva fontos tényezőt jelent a délkeletázsiai béke megőrzésében.

AZ ELLENFORRADALMI rendszerben tetszetős elméleteket gyártottak az egymást váltó nemzedékek »törvényszerű-« ellentéteiről, szembenállásáról. Akkoriban, igaz, az idősebbek riadt tekintettel, összeszoruló szívvel figyelték az ifjak felnövekedését, vajon nem veszélyeztetik-e nehezen megszerzett szűkös kenyerüket? Aki kidőlt a sorból, menthetetlenül elveszett, mert akadt helyére ezer más. A munkát, állást, jogokat követelő fiatalokat apáik ellen uszították, mondván: »ők akadályozzák érvényesüléseteket«. Helyet a fiataloknak! — ez volt a jelszó, csakhogy Horthyék ege alatt nem jutott hely a dolgozónak, ha öreg, ha fiatal volt. Hazug, torz félrevezető érv volt a nemzedékelmélet, amellyel a valóságos ellentétekről, az osztályharcról akarták elterelni a figyelmet.

A mi ifjúságunk életét össze se lehet hasonlítani a felszabadulás előtti gyászos korszak anyagilag, szellemi leg agyonnyomorított ifjúságával. Ma az ifjúság sorsa, jövője, boldogulása társadalmi, népi ügy, egész szabad hazánk gondja, feladata, kötelessége.

Ez mutatkozik meg abban is, hogy forr, pezseg a vita az ifjúság formálásának, nevelésének kérdései körül A nemzeti lelkiismeret, a jövőért érzett felelősségtudat hatja át ezeket az eszmecseréket. A fiatalok jogos igényei, vágyai, sajátságai, érdekei mind nagyobb súllyal esnek a latba. Közéletünk homlokterébe került az ifjúság helyes, egészséges nevelésének kérdése. Ez igen jó, igen örven detes. Az elmúlt esztendőkben a dog matizmus, nem egyszer a közöny rá nyomta bélyegét erre a területre is, A kezdeményező kedvet serkentő körültekintő irányítás helyett az ifjúság nevelése gyakran gyámkodásba tévedt, ez fiataljainknak kedvét szegte, sokszor magukba fojtották gondjaikat, gondolataikat, sokan úgy érezték, hogy nem lehetnek nyílt- szívűek, őszinték. Pedig mennyire igazak Arany János tömör fogalma zár '? szavai: »-A fájdalom, ha megvallom, nemesebb lesz, ha kidallom ...« Nos, éppen ez az ifjúság körül gyű- rűző-hullámzó viták haszna: elősegíti színvonalasabb nevelését, jobb utakra lelünk helyes vezetéséhez, elevenebb, színesebb, tartalmasabb ifjúsági mozgalmat teremthetünk. A DISZ Központi Vezetőségének nemrégiben hozott határozata, amely bátran leszámolt az ifjúsági mozgalomban elkövetett hibákkal, összegezte az ifjúsági politika követendő módszereit, — élénk visszhangra talált a fiatalokban. Joggal érzik iobban számolnak érdeklődésükkel, sajátos hajlamaikkal, gondolataikkal, terveikkel. És tegyük hozzá: életkörülNEMZETKÖZI SZEMLE

Egyiptom igent mondott iVassser elnöknek

Ünnepi a hangulat a Nilue partján, a piramisok országában. Teljesült az egyiptomi nép legforróbb vágya, amelynek eléréséért több mint 70 évig harcolt. 1956. június 18-án elhagyta Egyiptom földijét az utolsó angol katona is. Június 22-én a Forradalmi Tanács megtartotta utolsó ülését, 6 egy nappal később, június 23-án az egyiptomi nép az urnák elé járult, hogy leadja szavazatát elnökjelöltjére és az új alkotmányra. Egyiptom igent mondott, s megválasztotta köztársasági elnökének Gamal Abdel Nasszert. Egyiptom és a világ történelmének e jelentős eseménye az imperialista gyarmati rendszer szétesésének újabb állomása.

Az egyiptomi nép évtizedes göröngyös és harcokkal teli történelmének e nagy győzelme bizonyítja, hogy

egy állam megvédelmezheti függetlenségét, s fontos nemzetközi szerepet tölthet be a nemzetközi politikai életben, ha önálló politikát folytat, ha a nép támogatásából merít erőt, s tartózkodik az imperialista katonai szövetségektől.

Hosszú és küzdelmes volt az az út, amelyen Egyiptom eljutott idáig. Az angol csapatok 1882-ben jelentek meg Egyiptomban. Az egyiptomi nép nemzeti felszabadító mozgalmát nem egyszer fojtották vérbe a gyarmatosítók. A harc azonban nem szűnt meg, hanem egyre hevesebb erővel lángolt fel. Egyiptom életében az új korszak kezdetét 1952. július 23-a jelentette, amikor a »Forradalmi Tanács« átvette a hatalmat, s az ország elhagyására kényszerítettek Faruk királyt; megdöntötték a monarchiát és kikiáltották a köztársaságot. A köztársaság kikiáltása után több intézkedést hoztak a köztársaság jogrendjének kialakítása érdekében. Olyan szociális és gazda sági reformok megvalósítására tö fekszenek, melyek

lehetővé teszik az ország gazdaságának fejlesztését, kultúrális elmaradottságának, s az átkos gyarmati elnyomatás maradványainak felszámolását. A legjelentősebb gazdaságpolitikai lépésnek kell tekinteni a túlságosan nagy földbirtokok korlátozására hivatott agrárreformot. Azt azonban világosan látnunk kell, hogy ez a földreform nem változtatja meg gyökeresen az egyiptomi agrárhelyzetet — kapitalista körülmények között megy végbe — de enyhíti az egyenlőtlenségeket. Ennek ellenére

igen nagy jelentősége van az agrárreformnak, mert a parasztság nagy tömegei érdekük védelmét látják az intézkedésekben, s éppen ezért szívvel-lélek- kel támogatják a kormány politikáját és ez a támogatás nem kis mértékben erősíti a kormány függetlenségi politikáját. ^

Az agrárkérdés megoldása szempontjából Egyiptom vezetői igen sokat várnak a szövetkezetesítési mozgalomtól. A mezőgazdasági termelés színvonalának fenntartása szempontjából komoly gondot okoz ugyanis a földhöz juttatottak termelési feltété leinek megteremtése, szerszámokkal való ellátása. A megoldást éppen ez ért a földműves kooperatívák létrehozásában látják.

Egyiptom határozott gazdasági sikereket is ért el. A nemzeti Ipar fejlesztésére irányuló intézkedések is történtek. A Kairó környékén lévő Helnánban kohómű, Kairóban és Alexandriában pedig több olajfinomító épül. Az üzemek általában nemzeti jellegűek, de külföldi tőke- befektetés is van az új üzemek felépítésében. A részvényeknek azonban a külföldiek csak jelentéktelen hányadait kapják meg, így befolyást nem tudnak gyakorolni ft gazdasági életre. Egyiptom

bátran, határozottan őrzi, védelmezi állami szuverénitását.

» .;. Egyiptom minden eszközzel és ha kell, az utolsó csepp véréig meg fogja védeni függetlenségét. Mindent el fogunk követni — mondotta Gamal Abdel Nasszer, az Egyiptom nemzeti ünnepe alkalmával rendezett tömeggyűlésen —hogy védekezzünk az idegen agresszió ellen, s ezért meg fogjuk erősíteni hadseregünket. Készek vagyunk együttműködni mindenkivel, aki segíteni akar nekünk országunk felépítésében és iparosításában. Nincsenek imperialista szándékaink, meg akarjuk tartani függetlenségünket és el akarjuk érni az összes arab államok felszabadulását...«

Egyiptom népének példája, küzdelme és győzelme önmagában is igen jelentős, de felmérhetetlen jelentősége van az Arab-Keleten lejátszódó események menetére, s kétségtelenül nagy lendítőerőt ad az arab félsziget déli fejedelemségeiben — Bahreinben, Ádenben és Ománban — a gyarmatosítók ellen mindinkább erősödő nemzeti felszabadító mozgalmaknak. A piramisok országában lezajlott eseményeket a legnagyobb rokonszenvvel fogadták i arab népek, amelyek

döntő erőt képviselnek Közel- és Közép-Keleten. Ezek az országok az imperialistáknak már számos veszélyes intrikáját hiúsították meg és fontos szerepet játszanak a béke megőrzéséért vívott küzdelemben. A szabad Egyiptom, amely a békés egymásmelleit élés politikáját folytatja, valamennyi arab nép szabadságharcának is támaszává vált.

S minden jel arra mutat, hogy : Egyiptom továbbra is jelentős siko- Ireket ér el a nemzetközi küzdőtéren;

1 KOVÁCS JENŐ

ményeikkel, életkori sajátosságaik* kai is.

ÉRDEMES külön figyelmet szentelni ennek a kérdésnek, hiszen az ifjúság fogalmába a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalok, serdülők és középiskolások, egyetemi hallgatók és ifjú házasok egyaránt beletartoznak; Más-más gondolatkörben, érzelemvilágban él az egyik is, a másik i&

A legkülönfélébb nevelési hatások érik, a legváltozatosabb célok hevítik, lelkesítik őket, adnak szárnyakat képzeletüknek, egészséges kalandvágyuknak, nagyratörésüknek. A pedagógia tudomány és a nevelési gyakorlat az elmúlt időszakban nem számolt eléggé az életkorból adódó sajátos vonásokkal, amelyek természetszerűleg megszabják a nevelési eljárásokat, a fiatalokkal való érintkezés hangját, módját. Vajon nem rontotta-e meg iskoláinkban a pedagógusok és tanítványaik kapcsolatát a serdülőkori problémák agyonhall- gatása, elkendőzése?! DlSZ-szerveze- teinkben felnőttes mozgalmi formák és keretek alakultak ki. Egységes sablonok érvényesültek a 14—24 évesek szervezeti tevékenységében.

Az életkori sajátságok — állandóan fejlődésben lévő bioV^giai és lelki tényezők —, amelyeket befolyásolnak a társadalmi viszonyok. Az életkori sajátságok a nevelés fontos összetevői, de nem kizárólagos meghatározói, viszont ha nem figyelünk rájuk, számottevő hibákat követhetünk el. Törődni az ifjúság aDró és nagy gondjaival, szellemi, erkölcsi fejlődésével, azt is jelenti, hogy törődünk életkorból fakadó természetes igényeivel, hogy eljuttatjuk számára — anyagi javakban, élményekben, irodalomban, művészetben, sportban, szórakozásban — mindazt az értéket, szépséget, amit befogadhat és egyéniségét alakítja.

Különösen sok tapintatot, megértést és bizalmat követel a serdülőkori fiatalokkal való foglalkozás. A burzsoá neveléstudomány mesterségesen homályt, ködöt, misztikumot vont a serdülőkori problémák köré;

A klérus az ébredező szerelmi érzést súlyos bűnnek nyilvánította, a seny- vedés, enerváltság állapotának hazudta. Pedig éppen ez a korszak különösen alkalmas a jó nevelési hatások átadására. Makarenko szerint ezidőtájt terelhetjük leghatározottabban pozitív irányba a gyermek fejlődését.

A serdülőkori fiatalt sok ellentétes érzés feszíti. Nagyratörő ábrándok kergetése, eszményi célok kitűzése, kalandvágy, ugyanakkor ingerlékenység, túlfokozott érzékenység és öntudat, gyakran cinizmus, világmegvetés, erős befeléfordulás is jellemzi; Ha a nevelés fontos tényezői, a család, az iskola, a társadalom számol ezekkel az életkori vonásokkal, harmonikus összhatásban képes arra, hogy háttérbe szorítsa a negatív vonásokat és kiemelje, erősítse a pozitívumokat.

HÁNYSZOR korholjuk — joggal — ifjúságunk egy részét cinizmusa, há- nyavetisége, közönye miatt. Igen ám, de a nevelésben nincsenek fehér foltok, légüres térségek! Ahová nem hatol be a mi egészséges hatásunk, jószándékú törekvésünk, vagy hibákat követünk el, ott gátlástalanul érvényesülhetnek, eluralkodhatnak a negatív vonások. Különféle helyekről — ponyvaregények, rossz barátok, ellenséges rádió, stb. — érkeznek káros, romboló hatások. A ki nem elégített alkotókedv, a maga körül keringő kalandvágy, a megnyomorító tettrekészség torz irányba tör utat magának. A tartalmas, színes ifjúsági szervezeti-mozgalmi élet kialakításánál, az iskolai tantervek elkészítésénél, a tanítási módszerek megválasztásánál, munkásfiataljaink szakmai képzésénél egyaránt számolni kell tehát az életkori sajátosságokkal.

Az ifjúság sikeres neveléséhez elengedhetetlenül szükséges a mély, szocialista humanizmusból fakadó bizalom és szeretet fiataljaink iránt; Vállveregetéssel, lekezeléssel csak eltaszítjuk őket magunktól. Bízni kell felelősségtudatukban, ítélőképességükben. Nagyszerű munkateljesítmények, helytállás a tanulásban, az építésben, a honvédelmi feladatok végrehajtásában, fiatalokhoz méltó tettek bizonyítják, hogy bízvást támaszkodhatunk felelősségérzetükre, lelkesedésükre. Nemcsak arról van szó, hogy szép terveink, szocialista I építőmunkánk elsősorban az ifjúság érdekeit szolgálja, hanem azt is alá kell húznunk, hogy ezeket a terveket nem valósíthatjuk meg az ifjúság aktív részvétele nélkül.

IFJÚSÁGUNK helyes nevelésének legbiztosabb záloga, ha mind szélesebb körben bevonjuk a nagy nemzeti feladatok végrehajtásába. Tág teret kell biztosítanunk számára* hogy a benne rejlő gazdag tehetséget, tettrekészséget, alkotókedvet hasznosíthassa hazánk javára. Elégítsük ki sokoldalú érdeklődését.

« így bízzunk benne, így szereneffifl