Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-20 / 144. szám
2 fiSZAKMAGYARORSZAt» Szerda, 1956. Junius 20. A bürokrácia ellen Mindez hat-nyolc négyzetméterért! Négy esztendeje tartó háborúskodás összebonyolódott gamolyagában kell azt a fonalat megkeresni, amely az alábbi ügyben az igazsághoz vezet: A Miskolci Tervezőiroda és a Gyógyszertár Vállalat ügyéről van szó, 6—8 négyzetméternyi területről — lényegében olyan egyszerű kérdésről, amelyet megértéssel, egymásiránti segíteni akarással percek alatt el lehetne intézni. A vita 1952-ben kezdődött egy kis papirral, egy kiutaló végzéssel, amely ma már egész aktahalmazzá nőtt. „Ügy” lett belőle, amelyben most már talán csak a „presztízs4*, a sértett önérzet a fontos, s nem az, hogy a miskolci Aranyszarvas gyógyszertárban az éjszakai ügyeletesnek megfelelőbb pihenőszobája legyen. De nézzük csak időrendben az eseményeket. 1952. májusában a Közelbiz. a Gyógyszertár Vállalatnak — kérésére — kiutalta a tervezőiroda kapusszobáját azzal, hogy azt a 38-as számú patika: az Arany- szarvas éjszakai inspekciós szobájává alakítsák át. A tervezőiroda megfellebbezte a határozatot mondván, hogy néki a kapusszoba kell, azt egy üzlethelyiségből alakították át, ott van a telefonközpont stb., stb. Uj határozat született: ketté kell osztani a kapusfülkét. A Gyógyszer- tár Vállalat fellebbezett. Telik az idő, gyűlik a papír. Ajánlatok, tervek születnek, fejben, írásban és rajzban. A tervezőiroda javasolja: osszuk meg vízszintesen födémmel a helyiséget, az emeleten legyen az ügyeletes szoba, lent maradjon a kapus, A Gyógyszertár Vállalat kijelenti: a javaslat nem megfelelő, mert így a gyógyszerésznek lépcsőn kellene lejárnia és álmosan baleset érheti..-(?!) Újabb javaslat a tervezőiroda részéről: a pincelejáratot vigyük odébb, s a gádorba építsünk ügyeletes szobát. Ezt sem fogadják el. Képtelen ötletek sorozata követ kezik. Nevetségesek, szomorúak és ?— enyhén szólva — bosszantóak, A tervezőiroda együk vezető munkatársának véleménye szerint célszerűbb lenne a Bizományi Áruház helyére átköltöztetni a patikával szomszédos csemegeüzletet, a csemegeüzlet helyén pedig 'terjeszkedjen a gyógyszertár. A bizományit vagy meg kell szüntetni, vagy valahova máshova elköltöztetni, s ezzel a „költözik a hivatal” egész láncolatát elindítani, — milliókat szórni ki az ablakon. S mindezt néhány négyzetméterért! Azt hisszük felesleges ezt folytatni, a végnélküli ajánlatokat ismertetni arra, hogy lábaljunk bele nyakig a bürokrácia ingoványába, építsünk, rontsunk, bontsunk, feleslegesen szórjuk a pénzt. Hol vagyunk már az inspekciós szobától, a lényegtől! A gyógyszerészek nem akarnak lépcsőn járni, mert legurulnak, a mérnökök meg akarják tartani a kapusszobát, mert reprezentálni akarnak, a régi kapubejáratot pedig nem óhajtják használni, mert az most a garázs. Hogy miért nem szereznek garázst? Mert a tanács nem utal ki. (A tanács azt mondja hogy utal.) Igaz, hogy az autó nem áll mindig a kapualjban, hiszen egész nap utón van, s ha bent áll is, el lehet mellette menni- De mi lesz, ha javítják a kocsit és mégis bent áll? Valószínű ugyan, hogy a kocsit nem javítják mindennap. De folytassuk, nincs értelme latolgatni, hogy valamit hogyan nem lehet megoldani. összegezve: Szüksége van-e a gyógyszertárnak ügyeletes szobára? Semmi kétség, igen. A megye legnagyobb gyógyszertárában — de bármely másban is — fontos, hogy az éjszakai ügyeletes tiszta fejjel lehetőleg pihenten dolgozzék. Ez a betegek, mindannyiunk érdeke. Fontos-e a kapusszoba? Nem nélkülözhetetlen, de célszerű. A mérnökök nyugodtabb körülmények között tervezhetnek, ha irodájuk nem átjáróház. A szobában felszerelt központi villanykapcsoló, valamint a telefon-automata átszerelése sokba kerülne, tehát az adottságok és az anyagiak figyelembevétele is ésszerűvé teszi a kapusfülke meghagyását, ha nem is eredeti formájában. Mi tehát a megoldás? A két vállalat közötti civódás megszüntetése. Helyes lenne, ha a tervezőiroda nem akarna a patika rovására reprezentálni és a Gyógyszertár Vállalat megvizsgálná, hogy a felmerülő A Borsod megyei dolgozó nők a külföldi nőküldöttségek tagjainak részvételével nagygyűlést tartottak Miskolcon költségek arányban állanak-e majd a nyert területtel, s ezzel párhuzamosan segítene a tervezőiroda ga rázskérdésének megoldásában. Egyébként a kapusszoba megosztását határozat mondja ki, tehát nem lehet vita, a törvényesség megköveteli annak végrehajtását. Javasoljuk: a szobát osszák ketté, széliében függőleges fallal és magasságban is födémmel. A szoba utcai frontját'adják át ügyeletes helyiségnek, az emeleti részen pedig a laboratórium bővítésére nyílik lehe-- tőség. Magában a gyógyszertárban is megoldható a helyiségnek födémmel való megosztása. Ennél nagyobb terjeszkedésre nincs is szükség, mert nincs célja annak, hogy a város szivében egy mamut gyógyszertárat létesítsenek, amikor inkább több kell belőle a város különböző részein. Egyesek talán csóválják a fejüket, hogy ilyen részletesen foglalkozik a lap két vállalat ügyével. Szerintünk azonban ez több ennél! Éppen azért, mert ez a huza-vona már messze eljutott, ami példa arra, hová vezet a közérdek iránti közömbösség, a bürokrácia. A dolgok elvtársias megbeszélése, annak vizsgálata hogyan lehet a kérdést ésszerűen megoldani, már négy évvel ezelőtt meghozta volna gyümölcsétMég ma sem késő! Jó volna, ha ezt tennék! Borsod megye dolgozó női a Szakszer :k Megyei Tanácsának rendez. ______kedden Miskolcon, a Lenin 4.x.__szati Művek Bartók Béla m űvelődési otthonában megyei konferenciát tartottak. A nagygyűlésen megjelentek az ózdi és a diósgyőri kohászat, a DIMÁVAG Gépgyár, a miskolci gyárak, vállalatok, intézmények, a szerencsi cukorgyár, a kazincbarcikai üzemek, a tiszapalko- nyai építkezésen dolgozó nők küldöttei, több mint hatszázan. Resztvettek az ünnepségen a dolgozó nők világ- konferenciája alkalmából Magyarországon tartózkodó kínai, indonéziai, brazíliai, uruguay-i, libanoni, sziriai és svájci küldöttségek tagjai is, mintegy 31-en. A nagy szeretettel fogadott' külföldi vendégeket a megye küldöttei virágcsokrokkal köszöntötték, majd Jakó András ^z SZMT elnöksége nevében mondott üdvözlő beszédet. Ezután Oszip Mihályné, az SZMT tagja tartott beszámolót a borsod- megyei nők helyzetéről. Elmondotta, hogy a megye üzemeiben számos nődolgozó nyerte el jó munkája jutalmául a kiváló dolgozó címet és sokan vezető munkahelyet töltenek be. Ezután a város úttörő küldöttsége köszöntötte a külföldieket, vörös selyem uttörőkendővel ajándékozták meg a vendégeket. Déri Ernőnek, a miskolci városi pártbizottság első titkárának üdvözlő szavai után számos felszólalás hangzott el. Filo Miklósaié, a DIMÁVAG Gépgyár üzemmérnöke a gyár nődolgozoinak helyzetéről beszélt. Fejedelem Jó- zsefné a diósgyőri kohászat háromSúlyos vasúti szeiencsétlansúg Váraljánál Az elmúlt napokban súlyos vasúti szerencsétlenség történt Tolnában, a váraljai vasútállomáson. A Komlóról érkező tehervonatba beleszaladt az YN 407 rendszámú teherautó. A teherautó két utasa, Varjas István gépkocsivezető és Bérdics Imre rakodómunkás életét vesztette, Horváth János és Nyúl Pál rakodómunkásokat pedig súlyos sérülésekkel kórházba szállították. A nyomozás megállapította, hogy a szerencsétlenséget Kiss János vasúti pályaőr gondatlansága okozta, aki szolgálati helyén elaludt és nem engedte le a sorompókat. A pályaőr a szerencsétlenség után öngyilkos lett. (MTI) ezer nődolgozójának köszöntését tolmácsolta. A nagygyűlésen felszólaltak a külföldi nőküldöttségek tagjai is. Vu-Ping, a kínai küldöttség he« lyettes vezetője felszólalásában a dolgozó nők budapesti világkonfe- renciájának jelentőségével és a kínai nők egyre javuló helyzetével foglalkozott. Izula Villanova Gerhardt, a brazil küldöttség vezetője arról beszélt, hogy Brazíliában nagyon sokba kerül az oktatás, drága áron juthatnak a dolgozók könyvhöz* Delia Maldenadó uruguay-i küldött nagy megelégedéssel szólott a magyar nők helyzetéről. Szetijati Szu- roszta, az ezer sziget országának, Indonézia nődolgozóinak üdvözletét tolmácsolta. Madame Zozette Tokáré, a svájci nők küldötte megígérte, hogy elmondja mindazt a szépet* amit magyarországi tartózkodása során tapasztalt, végül Jozefin Okáisz* I.ibanon küldötte az arab nők helyzetét ismertette. Lelkes taps fogadta Eny Correia Toledo szavait* aki a brazil vasmunkások szakszervezetének forró üdvözletét adta át a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak. A világ dolgozó nőinek forró szolidaritása és a békéharc fokozása jegyében lezajlott gyűlés során a borsodmegyei gyárak és üzemek nő- dolgozói szebbnél-szebb ajándék- tárgyakat adtak át a meleg szeretettel fogadott külföldi vendégeknek* amiket azok értékes ajándékokkal viszonoztak. A lelkes hangulatú nagygyűlést a % u’diósgyőri művészegyüttes gazdag műsora zárta be: Megnyílt a vasgyári szabadtéri színpad Hétfőn este nyílt meg a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődés Házának szabadtéri színpada a Rákosi kertben. A színpadot Gácsi Miklós elvtárs országgyűlési képviselő adta át Kovács György elvtársnak a Lenin kohászat kulturotthona igazgatójának. A pártnak a dolgozókról való szerető gondoskodását bizonyítja e gyönyörű modern szabadtéri színpad, második ötéves tér.«* vünk első esztendejének ajándéka — mondotta többek között Gácsi elvtárs. Az első műsort a Budapesti Varieté együttes hat tagú brigádja szolgáltatta: Nagyon mulatságos* kedves műsorral lepték meg a nézőket. Sok tapsot kapott Petre Zsuzsa szép énekszámaiért. Fekete Pál úgyis, mint az Állami Operaház magánénekese, úgyis, mint kitűnő prózai színész, sok kellemes percet szerzett a diósgyőrieknek* Kedvesek és humorosak voltak Mi- soga László és Barna Anci számai. A műsorbemondó Székely Endre volt, s kitűnő előadót művészettel sokszor megnevettette a közönséget. Zongorán kísért Ötvös Marcel. Jó műsor volt, várjuk, a folytatást az új szabadtéri szín-J pádon. wfc. i. Propter vitám vitvendi perdere causas (Az ember a puszta létért elveszti azt, amiért élni érdemes.) A fiatal tanítónő össze- rezzent. Még egy önkéntelen lépést tett a harmadik padban ülő Gál gyerek felé, de tekintete már a félig nyitott ablakra villant. Értelme hirtelen még nem fogta fel mindazt, amit látott, csupán az ösztöne súgta: valaki néz...! Szórakozott, lusta mozdulattal nyúlt az előtte heverő füzetért, homályos, egy futó pillantással még látta a Gál gyerek zsinórírását, de ekkor mintha nevén szólították tx>l- na: »Julika!« Az ablakra nézetű Egy szemvillanás -volt az egész, s halk sikollyal, ijedtségtől kábult fejjel, falfehér arccal meredt az ablakra. a.Az ablakból, igen jól láthatta: egy ember nézett vele farkasszemet. Fekete, csontkeretes szemüveg, hegyesre nyírt bajusz; jőbbszemét az üvegről visszaverődő naptól lehunyta, s úgy nézett fél szemmel, sandán vigyorogva. Egy pillanatig, tálán annak is csak a tizedrészéig tartott a kábulat. Ismét az ablakra pillantott: de az arc eltűnt, szabadon ömlött be a májusi napsugár, s egy fehérszámyú pillangó szállt be a terembe. — Eh! talán képzelődés volt az egész •— legyint, s az asztalhoz siet. A papírok közt turkál, lesepri a tintásüveget. A szétfröccsenő tinta végigcsurog a lábaszárán. Egész testében megremeg, a torkát sírással vegyes félelem szorongatja. — A gyerekek előtt!... — eszmél fel és tehetetlenségében, önönmagára váló haragjában a törött üvegcserepekért kapkodó gyerekekre kiált: — Menjetek a helyetekre! Olvassatok hangosan, a Azok megszeppennek, mozdulni sem bírnak, csak hallgatnak. Olyan csendes ebben a pillanatban az iskolaterem, mint egy kripta, ahonnan eltávozott minden élet. Szinte megöli ez a csend és teljesen úrrá lesz rajta a halálos félelem> Eltorzult arccal ugrik fel az asztal mellől és meglódítja a földbe gyökér edzett gyereket: — Olvass! Olvass! ■— Mit olvassak?i—■ sírja él magát a padba kapaszkodó fiúcska, s olyan szánalmas arccal néz, mint a halálraítélt fogoly, akit e pillanatban visznek a guilottine alá. — Mindent, ami a könyvben van. Olvassatok, az egész osztály hangosan olvasson. Ereje végképp elhagyja, melle erősen zilál, erőtlenül, félig önsúlyától dőlve lerogy a tábla elé a dobogóra, s. kitör belőle a sírás. A gyerekek nem hallják, olvasnák, az arcát sem látják, mert a két kezébe fekteti. Es olyan jó ez a sírás. Úgy feloldja, megkönnyebbíti a lelkét. Olyan jó t.most az olajos, hűvös dobogón ülni és sírni, sírni, zokogni... mintha anyja ölébe hajtaná a fejét. E percben elvonul előtte egész ifjúsága.-.: Ifjúsága? Hol van az ő ifjúsága? Néhány szünidő a kis bakterházban: öt vagy hat gondtalan hónap összesen. De ez olyan szép volt: tncirgarétát szedni a réten és álmodozva koszorút kötött be* lőle a fejére. Nagyapját utánozva tisztelgett a robogó vonat- nak,^ fűzva síppal magához csalta az erdő szélére merészkedő sárgarigót, kenyeret dagasztott a nagyanyával: fehér búzából dagadó cipót. Mezítláb, egyszál perkál szoknyában így töltötte a nyarat még tizenhat éves korában is. Távol a várostól, az emberektől, az iskolától. így volt ez igazi. Aztán jött az ősz és őt is tovább vitte a robogó vonat. Előbbre egy évet... Következett újból az iskola- Aranka tanárnő, Grósz tanár úr, a »dédnagyapa«, Dénes igazgató úr, a »-rettenetes diri«. Könyvek, füzetek, gyakorlatok, képesítő évek, barátnők: hűek és hűtlenek... így teltek évei. Barátok? Hja, hol vannak már azok? Néhány szál virág, egy-egy tánc a kollégium-kertben; egy kedves bók valakitől a ballagáson, de ennél több semmi. Igazi barátja, akit szeretni is tudott volna, sohase volt. Csókot, férfi csókot eddig senkitől sem kapott még... Úgy élt eddig önmagának, mint kolostorba vonuló apáca. Olvasmányai? Gárdonyi és Jókai, néhány Tolsztoj és Dickens regény az iskolai könyvtárból, meg a biblia, az ö és Uj Testamentum... Születésnapi ajándékként kapta. Csaknem végzetes volt ez számára, mert a biblia nehezen fért meg Tolsztoj és Dickens regényei közt, de kérdések elé állították Gárdonyi és Jókai regényei is. S, amikor a legtöbb segítségre lett volna szüksége, anyja a nevelő paphoz küldte: két-három óra a penészes, dohos szagu templomban, olykor szinte már elálmosí- totta a beszéd. Es aztán odahaza is lefekvés előtt, imádság után megint csak a biblia. Valósággal kettős világ élt szívében és agyában, s ő úgy érezte: ott lebeg e kettő közt, s nem tudja, — s máig sem tudja, melyiket válassza? Rossz ez a bizonytalanság, s olyan jó volna ha végre világosság gyulna már agyában. Mert kinek higyjen hát? A bibliának, vagy a regényeknek... Kinek higyjen? Majoros tiszteletes úrnak, vagy Darvinnak? Lassan végeszakadt a tanulásnak, az iskolának, a leckéknek. Táskájából kirakta a lilafedelű füzeteket, a könyveket — helyébe törülközőt, egy vékony nyári ruhát, néhány zsebkendőt és egy Makarenkó könyvet tett. A könyvben képesítő oklevél és kinevezése falura, tanítónőnek, " ki az életbe . a S most itt él Mezőfalván, vadidegen községben, amelynek azelőtt még a nevét sem hallotta. S itt él már fél éve: idegen emberek közt és első és második osztályos gyerekeket tanít írásra, olvasásra, számolásra. S amióta saját szárnyán repül, most hiányzik csak igazán a szülői ház, az édesanya, aki mellé olyan jó lenne odabujni esténkint, ha fáradtan lefekszik albérleti szobájában, s elbeszélgetni az életről, amelyet tanít és amelyről mégis oly keveset tud... Olyan jó megkérni, hogy legyen mellette, bátorítsa és tanítsa meg a felnőttek nyelven beszélni, világosítsa Jel az élet titkairól és öntsön erőt leikébe, hogy ne féljen az emberek■* tői, s ne ijedjen meg, ha valaki be« pillant az iskola ablalzán, mint most is; hogy megijedt!.. * Már nem sír, csak gondolko* dik, s olyan jó most gondolkodna. Jó lett volna most ezt is leírni és egy hosszú levélben elküldeni az anyjá« ncuk, de úgy érzi: képtelen volna egy sort is papírra vetni. Karjaiból elszállt az erő és egy hétig sem bírja talán kipihenni, úgy megijedt attól a fekete szemű, hegyes bajuszos vigyorgó arctól! Vajon ki lehetett és miért bámult be az iskola ab* lakán? .-.-.A gyerekek még mindig olvasnak szegények. —4 Ok nem tehetnek semmiről, s egészen belefáradtak már4 Egy-egy mondat után várakozva pillognak Julikára, s félénk ken, halkan betüzgetnek tovább, — ki tudja, hányadszor már ugyanazt a szöveget? Julika feleszmél, feláll, s csendet parancsol. —■ Kimehettek játszani! * Örül, hogy végre magára maradhat, legalább senki se látja, hogy kisírt az arca. Az ablakhoz lép, kitárja és kikönyököl rajta. Az ablak előtt barackfák nyílnak, olyan mindenik, mintha egy-egy rózsaszín ruhás menyasszony lenne. Nem hallja, a gyerekek visongásától nem is hallhatja* hogy halkan kattan a zár, nyílik az ajtó és súlyos léptek alatt meg-megreccsen a padló. Csak azt érzi. hogy valaki vállára teszi a kezét és ismét nevén szólítja: »Julika .Julikéi tanítónő!« Megfoj'dul: ugyanaz az arc, ugyanaz a hang; csont4 keretes szemüveg, hegyes bajusz és izzó fekete szemek. ;* Egy férfi áll előtte, s úgy tekint szemébe, hogy szólrú is alig bír ettől az igézettől. *— Mit akar tőlem? A férfi vonásai nyugodtak, higgadtak, de hangja fi* lénk, s tekintete is zavart ebben a pillanatban. — Különös ... talán félreérthető a magyarázat: tanú* csőt szeretnék kérni. Magyarázza meg nekem kérem, hogy az új zsinórírás szabályai szerint hogyan kanyaritsuk az A-betü szárát. A kisfiam, Dezsőké ugyanis kimaradt ma az iskolából. De hiszen bizonyára tud róla: maga tanítja.:; Julika zavartan süti le szemét a férfi tüzes, szenve* délyes pillantásai elől, s megremeg a hangja, ahogyan meg« kérdi: —* Kicsoda ön voltaképpen és hogy kerül ide? A férfi már várt erre a kérdésre és felkészült a vd* lasszál. Kezét nyújtja: — Engedje meg, hogy bemutatkozzam.* Pálos DezsS református tiszteletes vagyok, önnek nem szükséges bemuy tatkoznia, régóta ismerem ... Julika! (Folytatjuk.)
