Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-19 / 143. szám
Eedfl, 1958. június 19« esZAKMAGYAROBSZAO 3 A TIZENNYOLC EVES ÓjÍTÓ ABükk erdökoszorúzta hegyol—-. ..----- dalai között terül el S éta község. Innen nézte nyári esténként Bartha Feri a nyugati égboltozaton vöröslő fényt gyermekkorában. Ózd felől piroslott az égbolt s ilyenkor az öregek mindig megjegyezték, hogy öntik a salakot Ózdon. A 15 éves fiú álmodozó szemekkel tékintgetett a vörösség felé s már akkor elhatározta, hogy vasmunkás lesz. Amikor elvégezte az általános iskolát, jelentkezett ipari tanulónak. A géplakatos szakmára adta a fejét. Tanult szorgalmasan az MTH 102-es sz. intézetben és egyre nagyobb gyakorlatot szerzett a szakmájában. Gyakran küldözgette haza a leveleket, amelyben tudatta szüleivel, hogy jól érzi magát, mindene megvan a tanulóotthonban, pénzt se lsüldjenek neki, mert 300 forintot kap havonta és ez elég szállás és teljés ellátás mellett. Bartha néni szemébe ilyenkor mindig könnyek tolulnak a levélolvasás közben, viert hát mi tagadás, nagyon büszke volt á kis Ferkóra. így ment ez 1—2 évig. Ferkó haza-hazajároga- tolt, meg irta a levelet szüleinek, no meg egy kislánynak is. Eav idő Óta azonban változás ... -----------------történt. Hiába v árta Bartha néni a levelet, az ő kis Fcikiója hetek óla nem irt egyetlen sort. sem. De még annak a sálai kislánynak is könnyes lett a szeme, dkiriék azt ígérte, hogy minden héten Hűid. levelet. — Mi lehet ezzel a gyerekkel? — törték a fejüket a sátai rokonok, is- rif.erősök. Bartha néni már egy kicsit rjteg is széppent, hogy talán valami Baja van az ő Ferijének. Egy szép napon aztán Bartha néni tftra kelt, hogy eljöjjön Ózdra, megtudakolja a gyermeke sorsát. Vasárnap délután volt, amikor megérkezett sírni tagadás, szivszorongva lépett be a f Ferkó kis szobácskájába. A megizmosodott és megemberese- dsett. fiút az asztal mellett könyvek mögött találta. * — Hát neked nincs jobb dolgod, mint vasárnap délután a könyveket bújni? Nemhogy levelet írnál — duzzogott Bartha néni, de azért homlokon csókolta fiát. Aztán kezdte kipakolni szatyorjából a hazait. — No. hoztam ggy kis kalácsot, meg finom töltöttkáposztát — mondotta és Feri elé tette a mákosbeiglit. Leült Ferivel szemben a székre és szinte félve kérdezte meg: — Miért nem írtál már vagy három hete? Ferkó beszélni kezdett. — Nagyon el voltam foglalva. A minap az iskolában a nagyolvasztómű szerkezetét és szállító berendezésének gyakorlati működését tanulmányoztuk. Ügy gondoltam édesanyám, hogy módosítani lehetne a szállító berendezést és rögzíteni a konveyor kereket. Előhozakodtam vele a művezetőmnek s ők buzdítottak, hogy dolgozzam, ki a tervet. Rajzokat készítettem, szerkesztettem, számolgattam,'. tanácskoztam művezetőmmel s ezért nem tudtam írni már hetek óta. Bartha néni ugyan nem értet---------------------- te, hogy mi az a s zállítóberendezés, meg konveyorke- rék. de azért csak bólogatott, közbe- közbe elővette zsebkendőjét, megtörölte szemét, hiába, az úton ezek a muslicák beleszállnak az ember szemébe. De Bartha. néni nem azt gondolta, amit mondott. Valami olyasmit. Hát az ő fia, a rövidnadrágos vézna fiú piiken töri a fejét és ember lett belőle. — Hát oszt mi lesz ebből fiam? — Újítás, édesanyám! Segítemi ezzel is, hogy többet tudjunk termelni,, legyen több traktor, eke az országnak. — Aha — mondta Bartha. néni és most már jobban értette fiát. Még sokáig beszélgettek mindenről, aztán Bartha néni elbúcsúzott Ferkótól, hogy visszamenjen kis falujába. Ferkó itt maradt s tovább dólgo- ott újításán. A napokban aztán kék borilékba zárt levelet kézbesített a. posta Bartha néninek. Hosszú idő után első levél jött Ferkótól és Bartha néni szinte itta a sorokat. A levélben ez volt: »■Az újítás sikerült, 5 százalékkal tudjuk emelni a gépkihasználás fokát. Evenként 5000 forint megtakarítást érünk el a nagyolvasztóműben vele. Ezért 300 forint újítási előleget kaptam, amit itt küldök édesanyámnak, hogy vásároljon egy szép ruhát kis húgomnak. Csókolja mindnyájukat Ferkó Bartha néninek újból könnyes lett a szeme, aztán elment a földművesszövetkezetbe, hogy megvegye a ajándékot. De aztán gondolt egyet és Ferkónak vett egy szép dupla bőr talpú félcipőt, elvégre mégis csak az az első. aki megdolgozott érte — gondolta Bartha néni. LINDÁK JÓZSEF Megjelent az Ózdi Vasas c. üzemi újságban. Az idei bányásznapon új művelődési otthonodat adnak át a borsodi bányászoknak A borsodi szénmedencé bányászainak, az idei bányásznapon új művelődési otthonokat adnak át. Alberttelepen elkészül a mintegy 2.5 millió forintos beruházással épülő új művelődési otthon. A beépített színpaddal ellátott, nagy színházteremből, olvasó-és könyvtárszobából, valamint társalgóból és' játéktermekből álló bányászművelődési otthont képzőművészeti alkotásokkal díszítik. A művelődési otthonon már az utolsó simításokat végzik. A külső és belső vakolás van már csak hátra, s rövidesen a kényelmes berendezés is megérkezik. Az új művelődési otthon az alberttelepi bányászok minden kultúrigényét kielégíti. A bányászok szabadidejének hasznos és kellemes eltöltésére építik a sajókazai bányaüzemben is az új kultúrotthont. A mintegy másfél millió forintos költséggel épülő bányászművelődési otthon falazata már elkészült. Az előadások tartására alkalmas nagyterem mellett olvasószoba, könyvtár, társalgó szolgálja majd az elmúlt években számbelileg csaknem megkétszereződött sajókazai bányászok szórakozását, művelődését. Az új bányászművelődési otthonokat a tervek szerint az idei bányásznapon adják át rendeltetésüknek. Xözipfuicmzt leánya - A TSZ KITŰNŐ ÁLLATGONDOZÓJA t!!!lllf!!!!t!!ll(l!l!l!f!j!!lll)IIIIIIIIH!TTII!!!ll!lllllllllllll(!!l(||Hlf1llllllllllllllllll||||||||||l|||||||l||f||||||||||||||f|||||||||||f|||||||||||||| Hét kis tarka borjú. Egytől-egyig a kesznyéteni Szabadság Termelő- szövetkezet állattenyésztőinek büszkeségei. Vigyáznak rájuk,.mint a sze- áiük fényére. Á 2000 holdas, megyeszerte ismert, nagyszerű eredményekkel dicsekvő termelőszövetkezet mindenben gazdag, egyetlen téren van még csak sok • tennivalója: a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében, a tehén- állomány növelésében. Hiszen egy atyán nagy termelőszövetkezetben, ahol 500 holdnyi elsőrendű rétről ömlik a takarmány, igazán lehet kiváló tehenészetet berendezni. Ennek ellenére a Szabadság Tsz nem rendelkezik csak 43 darab tehénnel. Ezek közül jelenleg csupán 33-at fejnek. A fejési átlag nem rossz, 11 liter, de mennyivel jobb lenne, ha nem 33, hanem 133 tehenet fejnének! A hiányosságot ma már világosan látja mind a vezetőség, mind a tagság, — ezért olyan becses a hét darab tarka borjú az elrekesztett istállórészben. — Tehenet nevelünk belőlük — mondja Tatár elvtárs, a tsz párttitkára, s megsímogatja a buksi fejeket. Íígyanígy dédelgeti a bocikat minden termelőszövetkezeti tag, aki elmegy mellettük. De a kis tarka növendékek valakinek még kedvesebbek, mint Tatár elvtársnak, vagy másoknak:—Tóth Ida elvtársnőnek, ahogy a tsz-ben emlegetik: a »nevelőmamá- fiák«. A lakásán, a csinos, kertes, virágos ház baromfiudvarán találtuk, amikor felkerestük. Szíves szóval invitált be a hűvös szobába. Örömmel beszélt eleiéről, munkájáról. — A bocik ...? Nagyon megszerettem őket. Olyan kedvesek és hálásak a szeret etért , a gondozásért — mondja. — Nem is tudom mi lenne, ha nem mehetnék hozzájuk itatni, gondozni. Mert itatásos módszerrel nevelik a tsz borjait. Egyrészt hogy egyenletesebben fejlődjenek, másrészt így tejet takarítanak meg. Megmutatta, hogyan látja el a bocikat. A kis tarkák ismerik nevelőjüket, körülveszik, a kezét nyalogatják. Szerétik. mert szeretettel' gondoskodik róluk, — amint a fénykép is mutatja. !Hogv kicsoda Tóth Ida elvtársnő? r:-. Tóth Fái volt 18 holdas középparaszt leánya. Édesapja az eiső középparasztok között választotta a termelőszövetkezeti gazdálkodást. Megviselte a sokévi gond, küzdés s úgy látta, könnyebb, biztosabb a közös úton, közös erővel. Együtt dolgozott a közös földeken leányával, Idával. S megtalálták számításukat. Különösen most, amikor az öreg Tóth Pál már olyan gyenge, hogy jóformán csak a háztáji gazdaság körül tesz-vesz. És nem fiatal már Tóth néni sem. Leányuk Ida csak néhány hónapja vállalta a borjúgondozói beosztást s nagyszerű munkájával, eredményeivel megerőltetés nélkül annyit keres, hogy hárman megélnek belőle. A borjúneveléssel egy év alatt mintegy háromszáz munkaegységet teljesít. De hamarosan bevezetik náluk is a premizálást, ami sokat jelent majd Tóth Idának, mert szívvel- lélekkel, örömmel végzi a gondosságot, körültekintést kívánó munkát. Azért még Tóth bácsi és Tóth néni is kijár a közös földekre s ezzel jelentősen szaporodik a munkaegység. Márpedig egy-egy munkaegység az elmúlt évben 53 forintot ért. És az idén? Az még elválik. Egy azonban bizonyos: a Szabadság Tsz tagsága, ahogy évről évre jobban, eredményesebben dolgozik, ugyanúgy egyre jobban és jobban fog élni. 'TÖő-UlíIhÍzlL kífttdcLp. A jövő esztendőben ünnepli fennállásának 125. évfordulóját a hollóházai kerámiagyár. A több mint egy évszázados múltú üzem hosszú évek során már rengeteg, szebbnél szebb árut készített. Most az üzem dolgozói a második ötéves terv ideje alatt tovább fejlesztik a gyártási technikát. Rátérnek a finom porcelánáruk gyártására, ami soklcal jövedelmezőbb, mint a cserép és kőedények előállítása. A gyár dolgozói' most azért küzdenek, hogy gyártmányaik felvegyék a versenyt a világhírű herendi porcelánnal. Máris eredményekkel dicsekedhetnek. Sikereiknek állítunk emléket e néhány képen. Kertész János elvtárs a gyár- legidősebb dolgozója, aki csaknem fél évszázada dolgozik az üzemben, büszkén mutatja az 1830-as évekből származó kőedényt, Supner Mária, a gyár legfiatalabb dolgozója pedig az -üzem legújabb gyártmányát, a kecses, porcelán virágvázát, amelyet fiatalok készítettek. A porcelánedényekre Miki Nándor festőüzem! művezető kéíe nyomán kerülnek a gyönyörű népművészeti motívumok. Miki élvtáns művésze szakmájának. Nem is csoda, már 35 éve dolgozik a szakmában. Tanítványa, Odrobina Mária is rövidesen mestere lesz a porcelán festészetnek, most tanulja a gyönyörű szakma művészi fogásait. Kristóf Bálint elv« társ, a gyár igazgatója, néhány évvel ezelőtt még mint művezető dolgozott. Ha néhány perc ideje van, máris az üzembe siet, hógy sokesztendős tapasztalatait megismertesse a fiatalokkal. Képünkön Odrobina József, ifjú tanuló a korongozás művészetét tanulja a gyár igazgatójától, Az üzem legfontosabb munkahelye az égető. Itt égetik ki az. elkészített nyers edényeket. A munkások nagy figyelemmel és hozzáértéssel végzik a szárítást, nehogy az áru selejtes legyen. Szolen- di Jenő művezető, a szakma kiváló dolgozója irányításával Ha- luska Pál, Tákács András és Takács Miklós az elkészített formákat az égetőkemencébe rakják. W. J, képesripertja. "W,- • ty j
