Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-17 / 142. szám
ftfc utaz as Jugoszláviában tiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — A KALIMEGDÁNON A PARTIZÁNMÚZEUMBAN — A partizánraűzemn. (Baloldalt Vasárnap reggel frissen és korán ébredtünk, kifizettük a hajó- szálló-kabin költségeit, s irány a Kalimegdán. A hatalmas park megközelítése már csak azért is romantikusnak ígérkezett, mert míg odaértünk, majd másfél kilométert gyalogoltunk felfelé. Egyébként Belgrad jellegzetessége ez a tájék a hatalmas Avala hegy oldalára épült utcákkal. Maga a Kalimegdán gyönyörű, azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy a maga-nemében egyedülálló a világon. Ahogy felértünk, megpillantottuk Nándorfehérvár kecses tornyainak ‘és többszörös sáncainak vonulatai.. A várhoz menet megálloflunk az elesett partizánhősök sírjánál. Levett kalappal, tisztelettel emlékeztünk meg róluk. Míg néma csendben álltunk az emlékmű előtt, lelki szemeim előtt elvonult annak az idő-’ nek emléke, amikor ezek a hősök sokszor fegyver és élelem nélkül vívták harcukat az ellenséggel. Testüket megemésztette az anyaföld. Halottak... De emlékük él, itt van velünk, s örökké élni fog. Felérve az öreg vár vasveretes kapujához, a derék végvári vitézeknek, Nándorfehérvár hős védőinek sok hőstette foglalta el gondolatainkat. A vár udvarán fegyvereket, hatalmas várágyúkat, érc és kőgolyókat láttunk, amelyek a vár dicső múltját őrzik. A vármúzeumnak két hatalmas csarnokterme van. Egyikben a török elleni harcok és az első világháború emlékeit őrzik. A másik csarnokot a második világháború népi felszabadító harcai történelmi győzelmeinek szentelték. 4 partiznnmúzt'umol sokan látogatják. Van is itt látnivaló. Ahogy belépünk a végig szőnyeggel borított szép helyiségbe, még a hangunkat is lehalkítjuk. Dicső emlékeket őriznek e falak, megille- tődés szorongatja szívünket. Meg- megállunk egy-egy emléknél. — E hős — mutat kísérőnk egy fiatal harcos fényképére — mártírhalált halt. Felkoncolták a nácik. Beljebb különböző fegyverek láthatók, amelyeket a partizánok puszta kézzel vettek el az ellenségtől. A következő szobában látottaktól szinte elhül bennem a vér. Fényképek, dokumentumok a fasiszta fenevadak vandál pusztításáról. Egy hatalmas kép és egy vaslemezből kalapált tál alatt ezt a feliratot olvastam: »Ebben a tálban sütöttek meg a fasiszták egy ötéves kisgyermeket, s ettek meg.« Hideg borzongás szaladt végig hátamon. Odébb egy sor fénykép azt mutatja, hogy a német fasiszták hű kiszolgálói, Drázsa Mihajlovics csel- nikjei és a horvát usztasák hogyan irtották ki a pólyás csecsemőket és a magukkal tehetetlen aggastyánokat. Egy harmadik kép azt ábrázolja, hogy az usztasák hogyan akasztották fel az embereket az erre a célra elkészített fogasokra. A terem túlsó oldalán, az ajtóval szemben láttam meg Tito elv- táns képét. A kép alatt a szöveg: »Tito elvtárs, az ötödik offenzíván néhány nappal megsebesülése után.« Tito elvtárs a képen egy szikla tövében ül a földön. Karja fel van kötve. Körülötte doktor Ivan Ribár botra támaszkodva, Kardelj és Ran- kovics elvtársak. A kísérő megjegyezte: Rankovics elvtárs elveszítette feleségét a háború ban.^ íme egy dokumentum Rankovics felesége haláláról. 1942. június 14-ének hajnalán a legfőbb parancsnokság a Vo- lujak hegység aljában Veliko Jeze- ro mellett egy kis erdőben tartózkodott. Még sötét volt, a tüzet el kellett oltani, csak egy viharlámpa égett a kunyhóban. Itt olvasta Tito elvtárs Popovics jelentését, amelyet néhány perccel előbb hozott egy futár. Szomorú hír volt. A csetnikekkel vívott véres küzdelemben 50 derék harcos esett el. Ángya szövőgyári munkásnő, Alexan- dor Rankovics felesége is. ö volt a századparancsnok politikai helyettese. Egy órával később a legfőbb parancsnokság elindult Crnagorá- ból, hogy a Szetjeszka nevű folyó- nál Boszniába menjen. Az olaszok és a csetnikek megpróbálták elvágni a visszavonulás útját. Tíz hosszú órán át menetelt a legfelső parancsnokság, míg végre megpihent egy régi, osztrák őrház romjainál. Tizenöt óra után most ettek előNándorf ehér vár bejárata ) szőr. Ezen a pihenőn Tito elvtárs levelet íratott Rankovicsnak, amelyben ez állt: »Kedves Lékám! Magamra vállaltam azt a feladatot, hogy egy fájdalmas, nagyon fájdalmas hírt közöljek veled. Ángya, hűséges társad, aki annyira szeretett téged, s aki megérdemelte, hogy mindany- nyian szeressük, június 11-én Du- rics falu közelében a csetnikban- dák ellen folytatott harcban hősi halált halt. Vele együtt sok más elvtársunk is. Nem akarlak vigasztalni, nem vagy olyan ember, akinek ilyesmire szüksége van, de az idő sem megfelelő erre. Csak azt akarom mondani: tudom, hogy te ezt az eddigi legnagyobb fájdalmat is nyugodtan és keményen fogod elviselni. Igaz, Ángya megérdemli, hogy örökké gyászold. Mert te talán majd találsz magadnak élettársai, talán boldog is leszel vele. Az ilyesmit az embernek nem szabad kizárni az életéből. De mégegy Ángyát, aki olyan volt, mint a tiéd, nem találsz többé. Ennek ellenére — légy most is -kemény és állhatatos. mert ne felejtsd el, amennyit te veszítettél vele, ugyanannyit veszített vele a párt is és megosztja veled fájdalmát. Léka elvtársam, nincs más semmi mondanivalóm számodra. Ha van vafaki, akinek elvtársi szere- tete enyhítené ezt a fájdalmat, akkor ez az én szeretetem és mindannyiunké. Én ezt a szeretetet irántad ma annyival erősebben érzem, amennyivel a te fájdalmad és az enyém nagyobb Ángya elvesztése miatt.« * Amikor a levél olvasásában az utolsó mondathoz értem, könny szökött szemembe. HORVÁTH FERENC (Folytatjuk.) Ankét a társadalmi A Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága június 22-én délután 3 órai kezdettel ankétot tart Miskolcon, a Kamaraszínházban. Az ankéton az egyik legfontosabb problémát, a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos tennivalókat vitatjuk meg. A vita vezetője Pőcze Tibor belügyminiszterhelyettes és Götze János, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese. Késztvesz az ankéton Herczeg Ferenc kohó- és gépipari minisztertulajdon védelméről helyettes és Vankó Gyula, az állami ellenőrzési miniszterhelyettes is. Az ankétra szóló meghívókat személyesen fogjuk eljuttatni. Már most felhívjuk a mozgalmi, államhatalmi szervek és a vállalatok vezetőit, dolgozóit, hogy készüljenek fel a vitára. Mondják el problémáikat és a visz- szásságok megszüntetésére tegyenek javaslatot. Helyes lenne a javaslatok írásbafoglalása is. A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI ÉS VÁROSI BIZOTTSÁGA. 1500 élménybeszámolót tartottak eddigit borsod megye* A borsodmegyei békeharcosok június elején találkozót rendeztek, amelyen egységesen követelték a leszerelés kérdésének mielőbbi megoldását, a tömegpusztító fegyverek betiltását. A nagy találkozón — a városokból és falvakból — csaknem 20 ezer küldött vett részt, akik az elmúlt két héten békebeszélgetéseken és kisgyülése- ken ismertették a feledhetetlen nap élményeit. A megyében eddig 1500 ilyen kisgyülést tartottak. A baráti beszélgetések után mintegy 10 ezer dolgozó kötött békevédelmi szerződést. Többségük vállalta, hogy a cséplőgép mellől teljesíti gabonabeadási kötelezettségét. A dolgozó parasztok békevédelmi szerződését számos községben csinos albumba kötötték. A szikbekeliarcosok szóiak az album borító lapját falujuk fényképével díszítették — jelezve, hogy a békevédelmi szerződésben vállaltak teljesítése nemcsak saját boldogulásukat, hanem a község fejlődését is elősegíti. Abaujlak és Gadna községek békeharcosai az album első lapjára a népköztársaság címere mellé búzatáblát, aratógépet és egy hatalmas gyárat festettek. így érzékeltették a megbonthatatlan munkásparaszt szövetséget. A békebizottságok fáradhatatlan munkájának eredménye az is, hogy az ország legnagyobb ipari megyéjében eddig több, mint 60 ezer dolgozó követelte aláírásával a tömegpusztító fegyverek betiltását. Borsodi vdzlafkönyv őíiiinap a Jllaq.cn‘vfÁhuíbwL assáról száz kilométert utaztunk a Magas Tátráig. Valamikor az út hosszabb volt, de a csehszlovák vasútépítők nemrégiben lerövidítették. Hegyeket vágtak át, viaduktokat építettek, s most már negyedórával előbb érkezik Foprádra a látogató. Poprád a Magas Tátra gócpontja. Innen futnak szét a: vasútvonalak, a yillamosvasutak szerte a hegyek lábaihoz, s innen indul útjára a turista,, a természetbarát. Ez a kis város napjainkban ma már a nemzetek találkozóhelye. Amikor arra jár tunk, bár alig fakadtak ki. a rügyek, oroszok, törökök, lengyelek, olaszok, németek, s ki tudja még milyen nemzetek fiai keresték fel Poprádot, hogy gyönyörködjenek a Tátra vadregényes tájaiban. A Magas Tátra, a természetnek ez a csodálatos műve lépten-nyomon ámulatba ejti látogatóit. Mert láthat a szem síkságot, szelíd lankát, dombocskákat, de a hegy, a bérc, a felhőkbe meredő szírt százszorosán megfogja az ember lelkét. A Tátra minden odva, sziklaürege, fenyvese költészet. Nem távozhat mélységes élmények nélkül Tátralomnicról a látogató. Az ősi fenyvesek árnyékában új, modern palota- üdülők ülik meg a hegy oldalát. Milyen megkapó látni a természet csodálatos szűzi birodalmában az ember két keze munkáját, a kőépületet. S milyen remekbeszabottak ezek az épületek; mindegyik egy kis művészi építmény, csehszlovák mesterek utolérhetetlen alkotása. ' átralomnicon szálas, fenyőkövezte ösvényen, a »Lanovka« állomásához vezetett utunk, ahol emlékezetünkbe idéztük az »Angyallal a hegyekben« című csehszlovák vígjátékot, amelyet* itt forgattak. A film magyarországi bemutatója után álmodni sem mertünk arról, hogy valamikor valóságban is megláthatjuk a világhírű »légi villamost«, ameA Magas Tátra az örökké háborította Kriván csúccsal lyet a szlovákok Lanovkának hívnak. Izgatottan ültünk a »villamosba«, amely a hegyekbe szökő kötélpályán a fenyők csúcsai fölé emelt bennünket. Míg a felhők felé közeledtünk, megfigyelhettük miként ritkulnak, s törpülnek a fenyőóriások és a Kőpataki-tónál miként változnak törpe-fenyővé. A lomnici csúcs közelében már csak mohává, zuzmóvá szürkült a növériyzet. Gyönyörű szemléltető földrajz ez, amely minden tankönyvet felülmúl. Lanovkánk az Encián szállónál állt meg, 1800 méter magasban.• Verőfényes napsütésben indultunk útnak, s itt gomolygó felhőkbe. zuduló viharba érkeztünk. A hírneves csillagvizsgáló tövében már havaseső paskolt bennünket, s mi fogvacogva, de vidáman bukdácsoltunk a kopár sziklákon. Itt pillantottuk meg a jéghidegvizü Kőpataki tavat, amelyről a néprege azt tartja, hogy ha a lányok koronát hajítanak vizébe, megszépülnek. (Ezt a mi lányaink is megtették, de a férfiak kihalászták a papír koronákat.) A fergeteges vihar elől az Encián szálló meleg halijába húzódtunk meg, ahol szovjet és francia fiatalokkal találkoztunk. Itt töltötték érettségi bankettjüket a kézsmárki gimnazisták is, akik az érettségi után. a jólvégzett munka jutalmaként (bukott diákot nem hoztak magukkal) estélyiruhásan, muzsika. tánc és meseszépségű környezetben töltötték idejüket. Igen megkapott bennünket ez a nemes tradíció, amelyet szívből ajánlunk diákjainknak. A mikor a vihar elcsendesült, napfény öntötte el a csú- csőt. Nemhiába járja ez a mondás a Tátrában: csend és vihar ikertestvérek. Valóban: veritékcsurgató melegből néha egyszerre dermesztő hideggé válik a lég, s a hallgatag sziklaomladékokból villanás múlva vad orkán tör elő. Csendben s langyos melegben indultunk a Magistrálán keresztül a tarpataki vízesés felé. A hó tündöklőit a május, napban; síelők bukkantak elő. Egy magas, törékeny fahidró bámultuk következő állomásunk csodáját: a tarpataki vízesést. 50 méter magasból zudul a völgybe a víz, hatalmas robajjal tör a Zerge-szállás felé, míg lejjebb szelíd csordo- gálással. árad. szét a hegy lábainál. Lenyűgöző ez a vízesés sokszorosan felülmúlja a mi lillafüredi vízesésünket. Az özön- '.és azért is döbbenetes, mert egy hatalmas sziklatömb állja útját a mérhetetlen víztömegnek. Egy kedves, szlovák népege e sziklához is fűzött megható történetet. A rege így szól Fönt a Szalóki csúcson élt egy öreg pásztor egyetlen leányával, akit halálosan megszeretett a völgy daliás vadásza' A leány a csobogó patak vizével üzent a vadásznak, a vadász, pedig sebes nyilaival. küldött szerelmes üzenetet a felhők közé. De a hegy gonoszt szelleme meairinvelte a fiatalok boldogságát és bosszút esküdött ellenük. Elhatározta: megállítja a folyó zudulását. hogy a leány ne tudjon üzenni kedvesének. Hatalmas sziklát gördített a patakba, de az áradó viz elsuhant a sziklaóriás mellett, s vitte a leány mosolyát, szerelmes dalát. A kő azóta is ott áll, s zuhog mellette a viz, le a völgybe. T ltunkat a Zerge-szállás felé folytattuk. Izgatottan lestük, mikor láthatjuk meg a felhőbe burkolódzó Szalóki csúcsot. Egy pillanatra levedlettek ormairól a felhők, s a tiszta kék ég előterében megpillanthattuk az óriást. Ótátrafüredre lesiklón érkeztünk. A világhírű üdülő* hely 1017 méter magasan fekszik. Palotái hasonlítanak a mi Balatonfüredünkhöz. Prágai szövőlányokkal találkoztunk itt, akik ismerős dallammal kedveskedtek; egy szlovák eredetű magyar dalt énekeltek, amelynek címe Cseresznye, cseresznye. ropogós cseresznye. Rövidesen együtt énekeltük, ők szlovákul, mi magyarul. A hegyek lábánál száguldó villamosvonaton eljutot- tunk a világszép Csorba tóhoz. A tó felett megcsodáltuk az európai hírű síterepet s felette a pompás ugrósáncot. Ettől jobbra van az ökörhát, amelyen sí-felvonó kötél feszül. (Itt nemrég, még tucatjával síeltek a kirándulók.) A Kriván- csúcs és am Csorba-tó évente rengeteg külföldit vonz, mert Füreden és Tátraszéplakon kívül ennek a vidéknek van a legegészségesebb kiimája. A 78 méter mély, eléggé széles tavat üdülők, szanatóriumok övezik, s láttunk egy nemrégiben megkezdett sziklából emelt falat, amely rövidesen pihenésre szoruló dolgozóknak nyújt kényelmes otthont. 4 mikor a nap elbújt a Gerlach csúcsa mögé, kis csoportunk Tátraszéplakon búcsúzott a feledhetetlen szépségű Magas Tátrától és a kedves csehszlovák emberektől, akik olyan szíves-kedvesek voltak és lehetővé tették minden külföldi természetbarát részére szép tájaik megtekintései. DíiRMvv t 4 erró A Magas Tátra híres tengerszeme: a Rabló tó
