Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-17 / 142. szám

Vasárnap, 1956. június n. ÉSZAKMAGYABÜRSZAla 5 X Miskolcon nemrégen lezajlott megyei ipari aktívaülés határozata a többi között az ajá'bbiakat szögezi le: A második ötéves terv első évi fel­adatai között nagyarányú építkezé­sek szerepelnek. Az eddigieknél jó­val több állami lakást, középületet, gazdasági épületet és családi házat kell emelnünk. Támogatni kell ezt a munkát minden területen. Fokozniuk kell termelésüket az alapanyaggyár­tó iparágaknak, a kitermelő és fel­dolgozó iparágaknak. Ahhoz, hogy az első évi feladatokat eredményesen végrehajtsuk, a fontos termékekből megyénk üzemeinek túl kell teljesí­teniük előirányzatukat. Az építkezé­sek fellendítésére kőből például 8500 tonnával kell többet termelni az elő­irányzott mennyiségnél. Munkatársunk két nappal ezelőtt ellátogatott a Tokajhegyaljai Kőbá­nya Vállalat bodrogkeresztúri üzem­egységébe, hogy megismerje az ered­ményeket, amelyeket a bánya dol­gozói elértek az aktívaülés óta. Tapasztalatairól az alábbiakban Bzámol be: Robbantás után Piros zászlóval integetnek, a kocsi fékez és leáll az út szélén. Balra tő­lünk a hegyoldalon fény villan, füst csap a magasba. Eltelik néhány vá­rakozó másodperc, egyszerre olyan hatalmas robbanás remegteti meg a levegőt, hogy szinte belesóhajt az öreg hegy. Repeszdarabok koppan- nak. Néhány percig csak a felkavart szürkés-fekete porfelhő látszik, távol­ról, Sátoraljaújhely felől vissza- visszadübörögnek a hegyek, s a le­szálló porból kibontakozik a kőha­lom. A robbantás eredményes volt. Leg­alább 5 ezer mázsa kő hever előt­tünk: szürkésfehér híres bodrogi kő, elsőosztályú építkezési anyag. Van olyan kődarab, amelyik csak félkiló és van, amelyik 50 tonna. Ismét sza­bad az út, indulhatnak a kocsik. Előbújnak rejtekhelyeikről a munká­sok és megkezdik a fejtést, vagyis a kőtörést. Nehéz, fáradságos munka ez. Derékig vetkőzve, izzadva emel­getik a hatalmas kalapácsokat, verik az ékeket, szállíthatóvá zúzzák a kö­vet. A magas kőfalról kétszeresen verődik vissza a 26 fokos nyári hő­ség. Még árnyék sincs a közelben, ahová elbújhatnának egy félpercre. A laza törmeléken néha meg-meg- csúszik egy hatalmas 5 vagy 10 ton­nás kődarab, s dübörögve legurul, törve-zúzva mindent, ami útjába ke­rül. Ilyenkor villámgyorsan mene­külni kell, ki merre lát, hiszen egy pillanat késedelem is halált jelent­het. Nagyobb baleset szerencsére eddig még nem volt, de az elővigyázatos­ság sosem árt. Segítség Mohácsnak A bodrogkeresztúri bánya tulaj­donképpen három részlegben: a Il-es, V-ös és I-es üzemszakaszon termeli ki a követ. Jelenleg a Il-es és az V-ös részleg végez termelőmunkát. Az ötösben (ahogy maguk közt ezt az egységet nevezik) összesen hat ember dolgozik. Robbantás után ők készítik elő a követ, s a fuvarosok már szállítják is az állomásra, ahol vagonokba rakják és irány: Mohács, az árvízsújtotta terület. Van olyan fuvaros, aki 100 mázsát is elszállít naponta, s ezzel 160—180 forintot is megkeres, Szép összeg, s jó megélhetést biztosít, de senki ne gondolja, hogy könnyű kereset. Ezt a kőmennyiséget egyedül kell fel­rakni és lerakni a szekérről. Ez te­hát 200 mázsa, — egy embernek 8 óra alatt. Próbálja meg valaki, csi­nálja utána! De nem könnyű a dol­guk a kőfalon dolgozóknak sem. Pe­dig az elmúlt havi 114 százalékos szép eredmény nekik köszönhető el­sősorban, s ezért megérdemlik, hogy a legjobbak nevét ideírjuk: Veréb János, Zelenák Péter, a szakma kiváló dolgozói, Maczó Lajos, K. Svartz János és id. Kiss József sztahanovisták, akik elsők a munkában. Uj beruházás Az I-es bányához jelenleg 234 mé­teres siklópálya épül 300 ezer forin­tos költséggel. A tervek szerint jú­lius 1-én kezdik a munkát. Az építő­brigád tagjai, Bóna Dezső pályames­ter és Szőke József művezető irányí­tásával mindent elkövetnek, hogy mielőbb meginduljon a próbaszállí­tás. — A siklópálya segítségével egy- egy nyolcórás műszak alatt megkét­szerezhetjük a termelést — mondja Kovalik Pál elvtárs, a bányatelepve­zetője. — De amíg ez elkészül, sem lesz jelentősebb kiesés, mert a drót­kötélpályás Il-es üzem két műszak­ban termel. Bár múlt havi termelési tervét az üzem csak 94,2 százalékra tudta teljesíteni, ez szép eredmény, mert erősen feszített volt a terv. Azt hiszem, a siklópálya megépítésével könnyen túlteljesítjük az előírt ter­vet, s végrehajtjuk az ipari aktíva határozatát* (Ónodvári) löbb mint ezer holddal nagyobb területet aratnak kombájnnal ezévben, mint tavaly A borsodmegyei termelőszövetkezetek földjein június vegén, július első napjaiban kezdik meg a búza aratását. 38 kombájn segíti majd a tsz tagságát az idei termés betakarításában. A kombájnok ezévben mint­egy 1000 holddal nagyobb területet aratnak le, mint tavaly. Legtöbb kombájn a mezőkövesdi járásban vágja majd a gabonát. Ta­valy 10, ezévben pedig 16 kombájnnal takarítják be a tsz-ek tábláiról az »életet*. A borsodivánkai József Attila és Petőfi Tsz-ekben, valamint a négye«! Uj Barázda Tsz-ben ezévben már csak kombájnnal aratják a búzát. A mezőkövesdi gépállomás és a tsz-agronómusok most fejezték be a kombájntáblák kijelölését. Megállapították azt is, hol lesznek a kombájn- szérűk. A tsz-ekben megkezdték a kombájnokat kiszolgáló munkacsa­patók szervezését is. Hogy az aratás időszakában a kombájnok zavartalanul dolgozza­nak, minden egyes kombájnt még a búza aratás előtt kipróbálnak, hogy az esetleges hibákat ki tudják még javítani. Megkezdték a csapágy hűtovíztartályok szerelését Tiszapalkonyán A tiszapalkonyai erőműben négy óriás-kazán építése és a kiszolgálá­sukhoz szükséges táp-berendezések szerelése folyik. A csehszlovák és magyar dolgozók most az üzemépü­let legmagasabb részén is meg­kezdték a szerelési munkákat. Itt (két 100 köbméteres hűtővíztartályt helyeznek el. Ezekből a tartályokból Vezetik mejd a megszűrt vizet a különböző gépi-csapágyak hűtésére. Az egyenkint 7 és fél tonnás tartá­lyokat — toronydaru segítségével — több darabban emelik a 36 méter magas szintre, ahol összeszerelik azokat. A dolgozók keményen har­colnak azért, hogy a két tartály szerelését a hónap végére befejez­zék* ——■ Mór aratják Igrici halárában» a francia perjét Borsod megyében csaknem 100 holdon termesztenek gyepesítéshez és legelőfüvesítéshez francia per­jét. A több éves növény aratását pénteken megkezdték az igrici ál­lami gazdaságban. Az ötven holdas táblán 3 kévekötő aratógéppel vég­zik a per je aratását. A levágott per­jét gúlákban szárítják» s ikét-há- rom nap múlva kombájnokkal végzik el a mag cséplését. A kom­bájnokkal való csépléssel mintegy 12 százalékkal csökkentik a per- gési veszteséget. Az igrici állami gazdaság után rövidesen megkezdik a francia perje aratását a mezőkeresztesi Arany Kalász Tsz 25 holdas táb­láján is. Az aratást itt is géppel végzik. Az elcsépelt magot tárolják és szakszerű kezelés után az ősszel már a legelők javításához, füvesí­téséhez használják fel, jelentős ré­szét pedig exportálják. J&Up&ZQXjdbáj A VASGYLÖTÓ ALBUMBAN Egy készülő album ragasztótól még nedves lapjait nézem. Hiányzik róla a díszes kötés és az albu­moknál szokásos forma. Ez a kialakulóban lévő emlék- füzet egyáltalában nem hasonlít az eddigi albumokhoz. Témában is eltérő a többitől. A vasgyűjtő úttörők­nek állít emléket, az alsózsolcai pajtásoknak, akik hosszú évek során egész hegyeket kitevő ócskavasat gyűjtöttek össze. S ez szép dolog, mert Alsózsolcán nem könnyű ennyi vasat összeszedni. Nincs a közel­ben sehol ipari üzem, az egyetlen gépállomáson sincs sok kimustrált vasdarab. A pincék, padlások, kamrák mélyéről kell kikeresgélni a »kincset«. De több kiváló fémgyűjtő jelvény és jutalom tanúskodik arról, hogy az alsózsolcai úttörők nemcsak kerestek, hanem talál­tak is. Ezt bizonyítja a születőfélben lévő album is. Május közepén a DISZ Központi Vezetőségének felhívása után összedugták fejüket az alsózsolcai paj­tások, s szomorúan állapították meg, hogy a »'készle­tek* kimerültek. Egy fia ócskavasra sincs kilátás, s a május—júniusi vasgyűjtő hónap »termése* elég so­ványnak ígérkezik. Eddig jutottak a bölcselkedésben, amikor az egyik pajtás felkiáltott: megvan, mégis lesz ócskavas! S sza­ladt egyenesen, a többiek utána a határban lévő, régi kavicsbánya melletti tóhoz, ahol csodák-csodája, a víz­ből jókora vasdarab kandikált ki. Rögtön megállapí­tották, hogy egy kavicshordó csille. A zsákmány Tát- tán új erőre kaptak valamennyien, s megkezdték a gyűjtést. Ezt mutatja meg az album első lapja is. A fénykép hét mosolygó úttörőt ábrázol: Szilágyi Ferenc, Karsza Attila, Spitzmüller István, Gál Balázs, Tőkés AttilaJuhász László és Plósz János megérkeznek a vasgyűjtő »hadjáratból*. Kétkerekű kocsijukon lyukas edény, lavór, rossz kályhacső, s más hasonló vasnemü latható. Ketten húzzák, öten tolják a »kincset*, ame­lyet hosszas rábeszélés után a Juli és Mari nénik lom* tárából szedtek elő. A második lapon látható, mint rakják le a kocsit, s indulnak zsákmány szerző körútra. A harmadik lap már a csillevadászatról, illetve »ha­lászatról* számol be. A hét tagú brigád drótkötéllel próbálta kihúzni a csillét. Térdig belegázoltak a vízbe, de nem boldogulták. A nehéz test meg sem mozdult, visszatartotta az iszap. A következő rippon a tópartján a gyerekek népes hada mellett egy traktort mutat a kép. Hogy került vajon ide? Amint kiderült, az alsózsolcai paj­tások élelmes gyerekek. Felkeresték Hlavnyai elvtár­sat, a gépállomás főmérnökét, aki egy Zetorral segí­tett az »ócskavas halászoknak*. A gép percek alatt kiemelte a csillét. Az ötödik lapon hatalmas hajrá kiáltással kö­szöntik a csillét. A »szakértők* azonnal megállapítot­ták, hogy a kihúzott darab csak alsó része a csillé­nek. Javasolták, hogy a felső részét is keressék meg. S itt már az alsózsolcai DISZ szervezet fiataljai is be­kapcsolódtak a munkába, s lám nem is eredményte­lenül. A hatodik lapon már a csilletető is vontató­kötélre került és éppen a part felé tart. Persze nem volt olyan egyszerű, míg idáig eljutottak. A csilletető a tó másik zugában feküdt, iszapba ágyazva. Három méter mély víz takarta. Több mint egy óráig keresték a díszesek a víz alá le-lebukva, míg végül megta­lálták. A hetedik lapra ragasztott képen Sinai Bertalan, Ungvári János, Plósz János, Palocsay Ottó és Dóleszák Ferenc DISZ fiatalok a parton emelgetik a nehéz küz­delmek árán szerzett zsákmányt. Lapoznánk tovább, de egyelőre nincs több lap. Az album képei még készülnek, lapjait most írják. Azok a kispajtások, lelkes úttörők, akik az alsózsolcai házakba nap mint nap bekopogtatniuk, s a méhek szorgalmával gyűjtenek össze minden darab ócska­vasat, KECSKÉS ROZSA Megkezdődött az 1956-57. évi sertéshizlalási szerződéskötés Megyénk termelőszövetkezetei és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztjai az elmúlt gazdasági évben több mint 18 ezer darab sertésre kö­töttek hízlalási szerződést. A terme­lők az akció keretében nagy anyagi előnyökben részesültek. Az ároktői Vörös Csillag Tsz például 32 darab sertésre kötött szerződést, s 22 da­rabra takarmánykedvezményt igé­nyelt. A tsz a beadott sertések után a vételárral és prémiummal együtt 76 040 forintot kapott, ezenkívül 31 mázsa 60 kiló kukoricabeadástól mentesült. A tsz a szerződés megkö­tésekor több mint 19 000 forint elő­leget kapott. Üveges János szikszói középparaszt leszerződött sertését májusban 168 kiló súlyban adta át és csaknem 3700 forintot fizetett ki neki az állatforgalmi vállalat. A Minisztertanács határozata alap­ján az idén is lehetővé válik, hogy a termelőszövetkezetek és egyéni gaz­dák sertéshizlalási szerződést kösse­nek, s ezzel anyagi jólétük növelése 126—140 kg-os sertés után 141—160 kg-os sertés után 161 kg-on felül Tenyésztésbe fogott 161 kg-on felüli sertés után mellett elősegítsék az ország zsír- ée húsellátásának további javítását. Az 1956—57. évi hízlalási akció ke­retében szerződést lehet kötni min­den meglévő, jó csontozató, hizlalás­ra alkalmas 20 kilogrammnál na­gyobb súlyú süldőre. A termelők a lekötött sertést a szerződéskötéstől Számított 2 hónap eltelte után, leg­később 1957. szeptember 30-ig, a szer­ződésben kikötött szállítási hónapban legalább 126 kilogramm súlyban tar­toznak átadni. A tsz-ek és a beadásra kötelezett termelők — alacsonyabb sertésátvé­teli ár mellett — kukoricabeadási kedvezményt igényelhetnek. A szer­ződés megkötésekor a termelőszövet­kezetek minden darab sertés után 600, az egyéni gazdák 400 forint elő­leget kapnak. A leszerződött serté­seket a takarmánybeadási kedvez­mény igénybevételénél az alábbi áron veszi át az állatforgalmi válla­lat: Átvételi Takarmánybeadási kedv, ár: tsz-eknek: egyénieknek: 16,— Ft/kg 130 kg 100 kg 17,50 Ft/kg 180 kg 150 kg 19,— Ft/kg 230 kg 180 kg 18,— Ft/kg 230 kg 180 kg A beadásra nem kötelezett állattartók, valamint a takarmánybe- adási kedvezményt nem igénylő termelők a sertésekért magasabb árat kapnak: 126—140 kg-os sertés után 18,— Ft/kg 141—160 kg-os sertés után 20,— Ft/kg 161 kg-on felül 22,— Ft/kg / 161 kg-on felüli tenyésztésbe fogott sertés után A fenti árakon felül, termelőszö­vetkezet, egyéni vagy társashízlalás esetén 5—20 darab sertés átadásakor kilogrammonként 80 fillér, 20 dara­bon felüli sertés átadásakor kilo­grammonként 1 forint prémium is jár. A Minisztertanács határozata le­hetővé teszi a fehér hússertések (ba­conok) szerződéses nevelését is. Szer­ződésben leköthető 20 kilogrammnál nagyobb, simaszőrű, fekete pettyek­től mentes hússertés. A sertéseket 21,— Ft/kg 90—110 kilogrammra kell felhizlalni: Az átvételi ár kilogrammonként 18 forint. Társashízlalás esetén a meny- nyiségi prémium is megilleti a ter­melőt. Ebben az esetben is a fenti­hez hasonló előleget fizetnek. Az állatforgalmi vállalat dolgozói a napokban mindenütt megkezdik a szerződéskötéseket. Minden termelő­nek egyéni érdeke, hogy előre bizto­sítsa hízottsertésének eladását, mely­hez az akció magas átvételi árat, biztos jövedelemforrást nyújt; Qle aer(e meg. a ggeemekemel JCäfuezkgnt Kisfiam nyugodtan alussza ebédutáni ál­mát. Békésen szende­reg. Csupa ártatlanság, üdeség, tisztaság. A nagymama csak nézi, nézi, aztán hirtelen, minden átmenet nélkül könnyezni kezd. — Mi baj van? nézek rá csodálkozva. — Nem is merem ne­ked megmondani. Saj­nálom ezt a szegény gyereket. Itt lakik a szomszédban egy asz- szony. Folyton üldözi ezt a pöttömnyi kis embert. Már rettegek tőle, hacsak ránéz is. — Üldözi? Nem ér­tem. Miért üldözne va­laki egy kisgyermeket? Mi válthat ki valaki­ben egy gyermek iránt gyűlöletet? S nagymama szavai­ból olyan dolog derült ki, ami figyelmet érde­dnél. Köpeczky Gáborné- nak — így hívják a különös farkaslyuki asszonyt, — van egy fura passziója. Cukor­ral, csokoládéval ma­gához csalogatja a gye­rekeket, aztán minden további nélkül hol az egyiket, hol a másikat elveri. Beszélnem kell ezzel az asszonnyal! — határoztam el. Éppen kapóra jött. A kolónia udvarán ment keresztül. — Álljon meg kérem egy szóra! Beszélni szeretnék magával. Az alacsony, barna, ideges mozgású asz- szony megáll és idege­sen rámvillantja sze­mét: — Mit akar tőlem? ■— Semmit, csupán arra szeretném meg­kérni. sne verje meg n gyermekemet. Az én nevelést elvem az, hogy a gyermeket terror, megfélemlítés nélkül kell nevelni. S ez a módszer be is válik. Maga milyen jogon ve­ri még más gyerme­két? Átkozódik, égre-földre esküdözik, hogy ez az állítás hazugság, szá­radjon le a két keze, ha egyszer is meg­ütötte a gyereket. De nagymama nem állhatja meg szó nél­kül. — Ugyan ne beszél­jen így KÖpeczkyné asszony! Hiszen tegnap is a saját fülemmel hallottam, a szomszé­doknak dicsekedett, hogy megverte a kis Dinit. Az asszony zavarba jön, de csak egy picit. Aztán elkezd kiabálni, hogy igen, mert a gye­rekek rosszak; eddig is megverte őket, ezután is meg fogja verni, akárkinek a gyereke. Ügy kiabált, hogy az egész bányatelep han­gos volt tőle. Monda­nom sem kell, engem szóhoz sem engedett jutni. De szóhoz jutok most és e fura párbe­széd s a még furább viselkedésre szeretnék néhány megjegyzést tenni. Köpeczkyné mint ápolónő a frontokat járta, ismeri fél Euró­pát, Berlint és Párizst. Sok tömeggyilkosságot, szadizmust látott, ta­pasztalt. Talán kicsit belé is szívódott a fa­sizmus vandálsága, sza- dizmusa. De a háború óta tíz év telt el. És tíz év alatt el kell felej­teni. ki kell törölni a lélekből örökre a bor­zalmas háború emlé­két. Úgy látszik Kö- peczkynében még kí­sért a múlt, a fasizmus nevelése. Tíz év óta a kommu­nisták ember szer etetre tanítanak. Arra tanítás nak: különösen szeret­ni kell a kis emberké­ket, akik már a sza-» badság légkörében nőt-* tek fel, akik szeren­csére nem is tudnak azokról a borzalmas időkről. Nem is akar­juk, hogy tudjanak róla. Nem akarjuk, hogy érezzék a ter­rort, a megfélemlít tést, a szenvedést, ami­ben nagyon-nagyon sok embernek része volt. Ezek a kis emberkék a mi rendszerünk dé- delgetett kedvencei■» ök a jövő életének hajtásai, napsugarai. S aki ezeket a v&psuga* rakat meg akarja tört ni, aki ezeket a hajtás sokat megsérti, az nem szereti, hanem gyűlölt az embereket. S az em­bereket gyűlölni nagy bűn! Megbocsájthatatt lan. -. A kisfiam nyugodtan alussza ebédutáni ál­mát. Békésen szende­reg. Csupa ártatlanság, üdeség, tisztaság. Le­het, hogy álmában elő- villan a csokoládénál csalogató, csúnyán ve­rekedő néni s ilyenkor kis teste megrezzen. Fél. Maga sem tudja mitől. De megnyugtat- hatom, nem kell félnie, Ez csak a múlt árnyé­ka és van erőnk hozzá, hogy ezt az árnyékot letöröljük gyermekeink életéről, CsnpnA BARNA A Szerencsi Cukorgyár az 1956. évi cukorrépa átvétel idejére ideiglenes munkára keres répa­átvevőket és adminisztrátorokat. Jól számoló, pontos, gyors és ad­minisztratív munkában jártas dolgozók írásban jelentkezzenek a Szerencsi Cukorgyár Termel­tetési Osztályán. Jelentkezési határidő: július 1. Burgonyabogár, répabolha, liszt­harmat ellen! leghatásosabb VÉDEKEZÉS a porozás. Keresse minden üzlet­ben a legújabb lengőlapátos háti porpermetezőgépet. — Gyártja és felvilágosítást ad a Kiskun­halas! Motor és Gépjavító vállalat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom