Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-10 / 136. szám

▼a«árnap, 195«. Június 1®.

ÉSZAICMAGYARORSZAO

A parázna plébános

♦-2

7t'irrnnk reggeli misére Hívnak

Augnun, az encsi katolikus

templom Harangjai. Néhány kiskapun csattan a retesz, nyikordul a rozsdásodó zsanér, s a rekkenő hőséget ígérő napfényben töpörödött anyókák, feketekendős asszonyok lépkednek a poros utcán a templom felé. A kis templomkert előtt csoportokba verődnek a hívek. S milyen kár, hogy még zúgnak a harangok.. Túlharsogják a hívek halk moraját, s így talán nem is száll fel a porban járó emberek hangja magasabbra: mint a templomkert fáinak lombjáig.

— Vajon elmerészel-e jönni? Be meri-e tenni lábát a templomba? Talán még szentséget is merészel osztani ez a parázna? — suttogják egymásnak az anyókák, az asszonyok. És néhány lépésnyire tőlük hirtelen megcsikordul a parókia ajtaja. Kocsis József esperes plébános derűsen, pihent, nyugodt arcvonásokkal, fejét magasra tartva indul a sekrestye felé. Úgy tűnik, mintha valamilyen dal üteméhez mérné lé péseit, pedig csak a port kerüli kis sé kényeskedve, nehogy bepiszkolódjon cipője. Csak akkor lassít, csak akkor vonja szigorú ráncokba szemöldökét, amikor látja, hogy néhány asszony nagyhirtelen, még a ke resztvetésről is megfeledkezve elindul vissza, hazafelé. A többiek, akik elkapják az esperes szigorú pillantását, lassan bemennek a templomba. És ott benn a hűvös félhomályban, amikor az esperes már az oltár előtt áll, ugyanez a szigorú, parancsoló pillantás elhallgattatja még a mélyről feltörő, tiltakozni akaró sóhajokat is.

A Kiiinnházasság«, Mik”AUÍO,IOí>száthnak ez a feledhetetlen regénye jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy miért zúgnak Encsen és még jónéhány környező községben hívők és felvilágosult emberek egyaránt. De nem, mégsem ..; Kocsis József esperes plébános valahogy mégis csak más, mint tisztelendő Szucsinka plébános úr, más, mint Boccaccio novelláinak plébánosai. Más, mert itt él közöttünk, mert azok, akik nem tudtak, nem mertek hinni a regénynek, a Boccacció novellák parázna »hőseinek«, — azok most nemcsak megvetik, elítélik az encsi esperes plébánost, hanem sok-sok más mindenen Is gondolkodóba esnek.

Karaffa Józsi bácsi, aki nem számolt ugyan még le az élettel, de a földi jó helyett inkább már csak a tulvilági javakra áhítozott, — mostanában szintén sokat gondolkozott. Hiszen hosszú életében nem egy hasonló dolgot hallott már ő, de a szószékről valahogy mindig megmagyarázták, hogy pletyka az egész. Elhitették vele, hogy nem szabad kételkednie, nem szabad magyarázatot keresnie, s ha kísértik a hitét, akkor hunyja be a szemét, dugja be a fülét. De most, hogy a felháborodás egy pillanatra elfeledtette vele az igét, most, amikor először fordult elő, hogy elmulasztotta a misét, úgy érzi, hogy valami nyitogatja a szemét, s fülében a harangzúgás összevegyül az emberek morajával.

Vnneon ^ a környéken már minnricavn denki tudja? de Unul6ág.

ként tovább adom másoknak is az encsi esperes plébános viselt dolgainak történetét. Úgy mondom el, ahogyan hallottam, ahogyan azok mesélték, panaszolták, akik részesei, emberi önérzetükben, becsületükben és erkölcsükben sértett szereplői ennek a történetnek.

A minap este két, terveket szövögető fiatal sétált egymásbakarolva a keskeny encsi betonjárdákon. A fiú úgy látta, hogy a lány szeme szebben ragyog ezen a nyárba hajló tavaszi estén, mint az ég csillagai. Ta- Üán éppen arról beszéltek, hogy az elkövetkező vasárnapon milyen eljegyzési fényképet csináltassanak, — amikor N. Marika összerezdült. Keserű könnyek fojtogatták, mert hirtelen az jutott eszébe, hogy ez az eljegyzési fénykép majd odakerül a falra az ő első áldozási képének szomszédságába, s annak közepéről szigorú szemmel néz le akkori hitoktatója, az az ember, aki..;

És a lány önkénytelenül is úgy akarta irányítani a fiú lépéseit, hogy ne menjenek a parókia felé. A köny- nyeivel küzködő lány remegő karja azonban gyenge volt. A sötétségből hirtelen egy elemlámpa fénycsóvája csapott a fiatalok szemébe. Izgatott hang kiáltott rájuk fojtott rekedtséggel: »Becsapja magát! Ne higyjen ennek a k .. .-pák!.;; Ez a lány az enyém, nekem van jogom hozzá!«

Kocsis József

a parázna encsi esperes-plébános.

1

ismertem fel, hogy kicsoda, s már- már továbbmentünk volna, mert Marika is egyre csak húzott tovább s azt ismételgette: »Nem, nem' igaz, tévedés az egész ...«, amikor ismét megszólalt a hang: »De igaz!« Megkérdeztem: — »Kicsoda maga?« Csak annyit válaszolt: «Itt lakom Encsen.« Hol? — kérdeztem, s amikor azt válaszolta: »Itt a parókián«, — akkor azt hittem, megdermed bennem a vér.

— És aztán — meséli egy kis szünet után keserű szájízzel a fiatalember —, azután bementünk mindhárman a parókiára. Először azt hittem, hogy az esperes plébános megbolondult. De, amikor beszélni kezdett, amikor láttam, hogy már bánja hirtelenségét, bánja, Hogy elárulta magát, azt hittem, megölöm. Elmondta, hogy viszonya volt a lánnyal. Elcsábította. Amikor már együtt, jártunk, akkor is zaklatta. Gúnyolta, hogy miért áll szóba mindenféle jött-ment aktatáskás kommunistával. Pedig akkor még nem voltam az... Nézze, hogy megértse a dolgot... — magyarázta a fiatalember —, én papi gimnáziumba is jártam. Nálunk Raka- c^n szinte vakon vallásosak az emberek. Talán emlékszik még, hogy a szomszédos Rakacaszenden, nem is olyan régen még mondvacsinált csodákkal tudták félrevezetni az embereket. Bárcsak látták volna akkor este benn a parókián ők is Kocsis eltorzult, ördögi arcát; -.:

— És képzelje — meséli tovább felháborodottan —, annak a szerencsétlen lánynak még akkor is szeny- nyes ajánlatokat tett, amikor tudta, hogy kézfogóra készülünk. Le akarta venni a lábáról, azt ígérte, hogy odaadja neki pesti lakását, ott élhet majd, s ő gondoskodik róla, sűrűn meglátogatja. Ez az ember beszélt itt az encsieknek az erkölcsösségről, ez, aki így megrontott egy fiatal lányt. Persze azt sosem mondta annak, akit elcsábított, hogy majd elveszi, mert úgy látszik, az ilyen gyalázat sokkal kisebb bűnnek számít nála annál, mintha kiugrana a reverendából;

C In n/K magas, szemüveges jiuujb fiatalember. Az arcán, különösen a szemén meglátszik, hogy megviselte az eset, vívódik már napok óta. Amikor a történtekről beszél, többször ökölbe szorul a keze, súlyos öklével bele-belevág a levegőbe, mintha egy arc lenne előtte.

Minél tovább beszélgetünk, annál izgatottabb, annál gyakrabban mondja: »Tudja, akkor azt hittem, menten megölöm a plébánost.. .«

Rámnéz, leejti ökölbeszorított kezét, s parányi keserű mosollyal a száján hozzáfűzi:

— Tudja, nekem valami erősebb parancsolt, mint a plébánosnak. Én egyenes úton járok .;. Nem a kőtábla jutott eszembe, hanem a lelkiismeretem, az emberségem, az agyam mondta azt, hogy »ne Ölj!«

Ahnxrv elnéztem a huszonhat éves, de most 35-nek látszó fiatalembert, eszembe jutott N. Marika, akire nem tud már ránézni. Néhány órával a vőlegénnyel való beszélgetés előtt láttam a lányt. A szomszédok azt mondták, hogy már kora hajnalban, mindenkit megelőzve kiment a földekre kapálni.

Se élő, se holt azóta — mesélte az egyik asszony. — Kinn a földön ha rászólnak, ráköszönnek is, csak görnyed a kapára. Nem szól az egy szót se.

Éppen a Bársonyos-patak hídjánál jött velem szemben a lány, a határ felől. Szőke, magas, de most görnyedt a válla, pedig a kapa nem nagy teher. Amikor látta, hogy a község utcáján egy-két ember jár, hirtelen még mélyebbre hajtotta a fejét, s meggyorsított léptekkel letért az útról. Megkerülte a községet, hogy ne kelljen találkoznia senkivel, hogy ne kelljen elmennie az iskola, a parókia előtt. Vajon mikor merészel ez a lány ismét magasra emelt fejjel végigmenni az encsi utcán? Pedig a községben talán egyetlen olyan jóérzésű ember sincs, aki felette mondana ítéletet.

A nrtnl keményebb szavakat mon- /.innal ^anak Kocsis József esperes plébánosról. Mert, ha ez lenne az egyedüli ügye! De most előkerülnek a múltban elhallgattatott, a szószékről »kimagyarázott« esetek is. Nem egy házban szedték le a falról azt az elsp áldozási csoportképet, amelynek közepéről a pap, az encsi fiatalság hitoktatója néz le merev arccal. Most megkérdik az egyszerű hívő emberek is, hogy a J.-család lányai miért kezdtek sorba, egymás után akkor járogatni a parókiára, amikor- már felcseperedtek, amikor nagylánnyá fejlődtek? Eszükbe jutnak az embereknek a még 1944 előtt a parókián lezajlott hangos mulatozások, amikor a harmonium hangjai helyett nyilasnóták foszlányai szűrődtek ki a papiak ablakán. És miért látták Kocsis esperes plébánost Miskolcon nem egyszer »civilben«, miért utazgatott a J.-lányokkal Budapestre? És miért van az, hogy éppen a J.-lányok és N. Marika bátyja az a két szerencsétlen fiatalember, aki 1947-ben a faluból kiszökött nyugatra, az »ígéret földjére«, ahol ma is nyomorognak?

QnL nagyon sok lenne mindazt OOtt, feisoroini5 amiért most az encsiek zúgnak. El kellene mondani részletesen azt a beszélgetést is, amit egy öreg bácsi így kezdett el: »Én tudom, hogy miért lehet az esperes úr 50 éves korára még ma is a falu bikája. (Bocsánat, a bácsi szavait idézem.) Azért, mert nem kell dolgoznia, mert gondtalanul él, hiszen nemcsak fizetést kap, de sokan még ma is hordják neki a kalácsot, a csirkét, a tyúkot.«

Az encsiek közül már sokan levonták az ügyből a tanulságot, akik még gondolkoznak a dolgokon, bizonyára azok is tanultak valamit. Hogy ki mit tanult, ki mire jön rá, azt az en- csiekre és az olvasóra bízom. Egy azonban bizonyos, hogy az encsiek, — hívők és felvilágosultak, együtt oly sokan azt követelik: Kocsis József esperes plébánost ne »oldozzák fel« büntetlenül bűnei alól.

POZSONYI SÁNDOR

Szóljon hozzá minél több fiatal a DISZ Központi Vezetősége határozatához

Eszperantóval a világbékéért !- Úgy értek

mint derült égből a villámcsapás — meséli G. János, N. Marika volt vőlegényjelöltje. — Azt hittem, valamilyen őrült tréfája; A sötétben nem

Az elmúlt évek alatt kissé elhanyagolt eszperantó-munka újból fellendült hazánkban és a többi népi demokráciákban. Ennek egyik oka az, hogy a moszkvai akadémia nyelvészeti intézetében több tanár A. Bokarev vezetésével eszperantó-bizottságot szervezett. Tagjai között több akadémikus van és a Lomonoszov egyetem diákjai közül is többen tanulják az eszperantó nyelvet. Az intézetben a marxista nyelvtudomány keretében külön szaktanulmány tárgyát képezi, mert véleményük szerint az eszperantó nyelvnek fontos szerepe lesz a szocializmus építésében.

Az UNESCO ez év januári közgyűlése határozatot hozott, amely elismeri, hogy az eszperantó nyelv alkalmas a nemzetek közötti kapcsolatok, a népek baráti együttműködésének fejlesztésére. Egyúttal az Universal Esperanto Asocio nevű eszperantó világszövetséget konzultáló tagjává választotta.

Az eszperantót, ezt a nemzetközi

segédnyelvet jól alkalmazzák a Mis kolci Járműjavító Ü. V. békeharcosai is, akik békelevél-est rendezését hirdették meg az egyik Hollandiában megjelenő eszperantó újságban. Eddig már szinte a világ minden tájáról érkeztek levelek, képeslapok a társadalom különböző rétegéből olyanoktól, akik magyarokkal szeretnének levelezni. A békelevél-estet e hó 13-án, szerdán délután 4 órakor tartják meg a MÁV Erkel Ferenc kul- túrházban (Bunkó), ahol a beérkezett levelek küldőinek címeit szétosztják az érdeklődők között.

A Miskolci Víz- és Csatornamű Vállalat, Vörösmarty u. 12. tulajdonát képező 670—276—670.300, sorszámú 25 lapos elszámolási csekkfüzet elveszett. A csekkfüzetből mindössze a 670.276 sorszámú elszámolás] csekk nyert felhasználást. A csekkfüzetet megsemmisítjük, aki azt visszaélés céljából illetéktelenül megkísérelné felhasználni, azt kérjük a rendőrségnek átadni és az elszámolási csekkfüzetet értesítésünk mellett tőle bevonni.

Fiatalos hév, harcos szellem, szabad kritikai légkör jellemezte a DISZ Központi Vezetőségének legutóbbi ülését. A résztvevők a tanácskozás minden részletében az SZKP XX. kongresszusának szellemét érezték. Nem volt kényes kérdés, melyet ne lehetett volna felvetni. Akár elvi megállapításokról volt szó, akár személyek munkája fölött folyt a vita, szilárd, határozott volt a bírálók hangja. Minden felszólaló szavából kicsendült a felelősségérzet az ifjúság, az ország ügye iránt. Elmondhatjuk, hogy a DISZ Köz- Ponti vezetősége IV. ülése példamutató volt a hibák, nehézségek feltárásában.

Hasonlóképpen kell nekünk is eljárni, hiszen az SZKP XX. kongresszusának és pártunk útmutatásának hatásaként a fiatalok sok elgondolkoztató jelenségre, kérdésre hívták fel megyénkben is a figyelmet.

így például elmondották, hogy a DIMÁVAG Gépgyárban az elmúlt évben

a fiatalok több mint 40

százaléka kicserélődött.

Ez az arány az év első negyedévében még rosszabbodott. Mi volt az oka ennek? Többek között az, hogy rossz az anyagellátás; a dolgozókat napokig, esetleg hetekig nem látják el megfelelően munkával és így csak hóvégi, vagy negyedévi hajrával tudják pótolni a hiányt. Ez persze nem segíti elő a gazdaságos termelést. Sajnos nem kevés azoknak az ifjú szakmunkásoknak a száma, alcik kevesebbet keresnek, mint az ugyanabban a gyáregységben dolgozó segédmunkások.

Problémáik vannak az ifjú műszakiaknak is. A fiatal mérnökök szakfolyóiratokat, szakkönyveket szeretnének kapni, mert csak így tudják továbbképezni magukat, lépést tartani a technika fejlődésével, gazdaságosabbá, eredményesebbé tenni a termelést. Ifjú vegyészmérnökeink például hangoztatják, hogy a PVC alapanyagának gyártását nem kellene kikisérletezni, hiszen külföldön, az NDK-ban és Lengyelországban már magas színvonalra fejlesztették annak technológiáját.

Fel kell figyelni a falvainkban kialakult helyzetre is. A fiatalok többsége a városban igyekszik elhelyezkedni. Sok parasztfiatal hangoztatja, hogy nem akar úgy élni, mint édesapja. Emberibb, kulturáltabb életet szeretne, minden vágya az, hogy bekerüljön valamelyik üzembe. Csakhogy ma már nem annyira a munkáslétszám növelésével, hanem a meglévő termelési berendezések korszerűsítésével, jobb kihasználásával akarjuk biztosítani az ipari termelés emelését. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között bizonyos munkaerőtartalék gyűlik össze. Ezt a helyzetet megnehezíti az a tény, hogy a jelenleg még az általános iskolát elvégző fiatalok egyrészének foglalkoztatása is nehézségbe ütközik.

Lehet persze erre megoldást találni, mert az érem másik oldala az, hogy ugyanakkor a mezőgazdaságban — elsősorban a termelőszövetkezetekben — kevés fiatal dolgozik. Ez az oka annak, hogy nagyobb mezőgazdasági munkák idején üzemi brigádoknak kell segítséget nyújtani a termelőszövetkezeteknek.

A hiba ott van, hogy a parasztfiatalok egyrésze nem lát perspektívát, maga előtt a mezőgazdaságban. Kétségtelenül a DISZ felelős ezért, mert hosszú éveken keresztül

keveset beszélt a mezőgazdasági munka szépségéről, nagy jövőjéről.

Ugyancsak komoly problémák vannak a tanulóifjúság körében is. Csak néhányat szeretnénk ezek közül megemlíteni. A DISZ Központi Vezetőségének ülésén joggal tették szó- vá, hogy iskolai oktatásunk elszakadt az élettől. Sem a mezőgazdasággal, sem az iparral kapcsolatos kérdésekkel nem foglalkozik kellően. Az általános iskolában jobban kellene a munka és az élet megismerésére, megszerettetésére nevelni a fiataloluit.

Több cikket olvastunk az elmúlt évek során a politikai oktatás jelentőségéről és bevezetéséről. Sajnos érdemleges, gyakorlati intézkedés még nem történt ennek érdekében. Igaz, hogy a politechnikai oktatás bevezetése elég nehéz feladat, hiszen nagyon sok felszerelési tárgyat, tanműhelyt, egyszóval beruházást igényel. De az Oktatásügyi Minisztérium és maga a DISZ is már többet tehetett volna e kérdés megoldására. Miért nem lehetne például falun az

általános iskolák mellett mintaparcellákat létesíteni? A városokban lehetőség van arra, hogy az^általános és a középiskolák az egyes MTH intézményekkel történő megállapodás alapján

használhassák a tanműhelyeket.

Sokkal jobban kell törekednünk arra is, hogy az iskolákban több ipari és mezőgazdasági szakkört, technikai állomást hozzunk létre.

Beszélnünk kell az általános iskolák tantermi helyzetéről is, amely meglehetősen nehéz. A második ötéves terv irányelveinek vitája során és a DISZ Központi Vezetőségének ülésén sokan rámutattak arra, hogy több tanteremre van szükségünk, mint amennyit előirányoztak, mert a természetes szaporulat magasabb. Miskolcon több olyan iskola van, amelyben a tanítás három váltásban történik. Ez nyilvánvalóan megnehezíti a pedagógusok munkáját, de mindenekelőtt a gyerekek oktatását, nevelését hátráltatja.

Ezeket a problémákat meg kell oldani. Az ifjúsági szövetség csak akkor tudja a fiatalok döntő többségét maga köré tömöríteni, alkotási vágyát, hatalmas energiáját felhasz* nálni, ha a kialakult tényleges helyzetre, a fiatalok kívánságaira építi tevékenységét.

Hogy az ifjúsági szövetség a XX; kongresszus tanulságai alapjáfi eredményesebb munkát fejthessen kif sok rossz módszert kell sutba vetni. Mindenekelőtt biztosítani kell, hogy az ifjúsági szövetség szervei és szervezetei öntevékenyen működjenek. Félre kell tenni mindenféle bürokratizmust, túlzott központosítást, sablont. mindazt ami elfojtja az önálló gondolkodást, tevékenységet.

Arra van szükség, hogy fiatalok és felnőttek minél többen szóljanak hozzá a DISZ Központi Vezetősége által felvetett gondolatokhoz, feladatokhoz és javaslatokhoz. Gyökeresen fel kell számolnunk azt a súlyra san téves nézetet, a személyi kultusz egyik következményét, hogy az egyes emberek gondolkodjanak a tömegek helyett, amelyek feladata nem más, mint valakinek a fejében megszületett gondolatok végrehajtása. Ez a felfogás teljesen idegen a marxiz- mus-leninizmustól és az ifjúságtól. Lesznek a vitákban esetleg helytelen, túlzó nézetek, javaslatok, de nem kell félni ettől, mert ifjúságunk túlnyomó többsége egészséges gondolkodású, tud vitatkozni és a párt segítségével mindenkor

megtalálja a helyes utat, a helyes álláspontot.

Az ifjúsági szövetség akkor lesz erősebb, akkor fognak újabb ezrek és tízezrek csatlakozni hozzá, amikor a fiatalok látni fogják, hogy az általuk felvetett helyes gondolatok, javaslatok meg is valósulnak. Tettekre van szükség! A megyei DISZ-bi- zottságnak, a járási, városi üzemi bizottságoknak és az alapszervezeteknek őrködniük kell az ifjak törvényes jogainak védelme felett. Intézkedniük kell egyes sérelmek, visz- szásságok megszüntetése érdekében, meg kell szervezniök azokat a kulturális, sportmegmozdulásokat, kirándulásokat, melyeket a fiatalok igényelnek.

KOÓS BÉLA, a DISZ borsodmegyei bizottságának titkára.

AUDIO HA ÍVD

AUDIO SL 361 tip. LEMEZJÄTSZ MIKRO és normál hanglemezek 1 játszására! Hangerősítővel, hangsz róval! Az első lemezjátszó készülé amely RÁDIÓ-CSATLAKOZÁS NÉ KÜL működik! Különböző színű m bőrrel bevont hordozható koffer li vitel! Ara: 2.050.— forint. RÉSZLETFIZETÉSRE IS VÁSÁROLHATÓ!