Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-08 / 134. szám

2 CSCAKMAGTAROKSZAC Péntek« 1956. Június 8. A bürokrácia ellen Néhány, szót a vállalati béralapellenőrzésről A 70/1955. XII. 17/M; T. rendelet szabá­lyozta a vállalatok 1956. évi béralap­ellenőrzését, amelyről később a 109/1956. P. M. sz. utasítás is in­tézkedett. A Miniszterta­nács határozata helyesen mutat rá a béralapgazdial ko­dás fokozottabb ellenőrzésének szük­ségességére, most azonban fele\ távlatából meg lehet állapítani, hogy a P. M. végrehajtási utasítása el­bürokratizálta az intézkedést A végrehajtási utasítás előírta a felügyeleti szerveknek a Vállalati béralap havonkinti nyilvántartását, könyvelését, a béralaptúllépések ren­dezését. A rendelkezés értelmében a ber- alápelszámolás a következőképpen történik: A vállalatok bérelszámolását _a bank pénzforgalmi igazgató­sága több-kevesebb hibával az el­számolási hónapot követő hónap végefelé megküldi az illetékes ta- nácsszer\;eknek. A tanácsok osztá­lyai állománycsoportonkintJ 40—40 rovatos nyilvántartási lapra vezetik az adatokat. Ezután megkezdődik a túllépések kivizsgálása, amely külö­nösen a yidéki vállalatoknál jelentős kiküldetési költséget igényel. A túl­lépés okainak megállapítása után ' következik a rendezés, mely nem áll másból, mint a megtakarítások átcsoportosításából a túllépésekre. Az így elkészült lepedők kerülnek azután az illetékes minisztériumok­hoz. Ha maradt rendezetlen tétel, akkor a minisztérium vagy rendezi, vagy nem, mindenesetre közel egy hónap ..kell, míg a lepedő újból visz- szaérkeSik. Ezután kerül sor a bankkal való elszámolásra, amely­ben a rendezett adatok legtöbbször ném . egyeznek a bank nyilvántartá­saival. Megkezdődik a vita, hogy melyik adat a jó? A vállalat statisz­tikája, béralapelszámolása, az ille­tékes osztály, vagy a bank központ nyilvántartása hibázott? A vita hú­zódik, s legtöbbször kompromisszu­mos, megoldás jön létre az adatokat illetően a bank és az illetékes szer­vek között. 1 éllemző. hogy az egyes osztá- ’ ** ívok és a bank között a feb­ruári elszámolást illetően, június 4-én még nincs megegyezés, mert a tár­ca csak késve, május hónap köze­péd küldte vissza az adatokat. A fentiekhez azt hisszük nem kell kommentár. Helytelen a béralap ellenőrzése ilyen formában azért is, mert nem veszi figyelembe a válallat teljes termelését. Csak a sztatisztikának jelentett termelési értéket lehet fi­gyelembe venni a relatív béralap­felhasználás megállapításánál. A statisztikai jelentés azonban nem tartalmazza a befejezetlen termelés Állományváltozását, így ha a befeje­zetlen termelés .egy időszakon belül jelentősen emelkedik, az egy főre eső bér már túllépésként jelentke­zik. A következő időszakban az elő­zőleg befejezetlen termelés késztr mékként mutatkozik egész kevés bérráfordítással és a vállalat na- gyobbarányu bérmegtakarítást mu­tat ki. Már most érthető, hogy semmi ér­telme. hogy az egyik hónapban megállapított túllépést a fentiekben vázolt hosszadalmas bürokratikus munkával rendezzék, esetleg a válla­latot megtakarításra, míg a vizsgá­latkor felmerült költségek megfize­tésére kötelezzék. A következő hó­napban ugyanis a vállalat ugyanazt a bért megtakarításként kimutatja. C zakítani kell ezzel a bürokra- ^ tikus rendszerrel, mely nem­hogy elősegítené, hanem gátolja a béralapellenőrzést. A vállalat ne­gyedéves termelési tervet kap, ne­gyedévre kapja a béralapot is. Vé­leményünk szerint gazdálkodjon a vállalat béralapjával és számoljon el mérlege alapján, hiszen végső fo­kon úgyis a negyedéves felhasználás a fontos. A felügyeleti szervek ope­ratív lehetősége enélkül is megvan a havi munkaügyi statisztikai je­lentés alapján. F7 TAT A¥ NEM BÜROKRÁCIA? — Elszámolásra tetszik a jegyet? — Igen! — Akkor legyen szíves kitölteni ezt az elismervényt, különben a je­gyet elvinni szigorúan tilos. — Kérem! Boldogan! (a nyavalya törje ki.) Fenti párbeszéd múlt hó 29-én, csü­törtökön délután 2 órakor játszódott le a Miskolc—Kazincbarcika között közlekedő GJ. 745. rendszámú autó­buszban. A kocsiban nem tudtam ki­tölteni a szelvényt, mivel sem toliam, sem ceruzám nem volt. Amikor le­szálltam a Békevárosban, ott töltöt­tem ki ezt a »bizonyítványt-«. Tréfáskedvű ember lévén elhatá­roztam: bebizonyítom — egyelőre ka- lauzi szinten —, miszerint fenti intéz­kedés napjaink egyik bosszantó ki­találmánya, ennek semmi, de semmi gyakorlati értelme nincs! Nosza rá­írtam a passzusra, oda, ahová az ere­deti jegy sorszámát és blokk számát kellett volna feltüntetnem, hogy »1920116« (ekkor születtem). A név helyére pedig odaírtam: Wolfgang Amadeus Mozart. Foglalkozásomat pedig zeneszerzőként regisztráltam a MÁVAUT részére. (!) Lesz, ami lesz!!! A humor érdeké­ben egy kis szemrehányást is ki kell bírnom. Aztán átnyújtottam a hilétát a kalauznőnek (Szabó Károlyné), aki nagyon kedvesen megköszönte és be­tette a táskájába. Miután dolgát ily szabályszerűen ellátva odább lépett volna, odahívtam az autóbusz veze­tőjét (Barancsi András szaktárs) és azt mondtam neki: — No elvtársam, leadtam a jegy másolatot. — Le?! Köszönjük! (Jöhet az el­lenőrzés!) — Tessek mar szíves lenni ka­lauz néni mégegy- szer elővenni a bilétát és tessék összehasonlítani a kettőt, nincs-e valami hiba? Teljesítette a kívánságomat, ki­vette, összehasonlította és bizony igen nagy volt az eltérés a kiállított »bosszantó cédula« és a valóság kö­zött. Nem tudtak szóhoz jutni... Én azonban azt kérdeztem, talán joggal: — Mi értelme van ennek elvtár­sak? Mit akarnak ezzel ellenőrizni? Miért kell az utasokat, dolgozó em­bereket bosszantani és zaklatni ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel? Azért talán, mert a kalauzok ellen­őrzését nem tudják hatékonyabban megoldani, ezt- a formát kellett ki­találni? Mi lenne, ha a vonaton és a villamoson is ki kellene állítani min­den utasnak egy kérdőívet utazása végeztével? Wellesz elvtárs a MÁV­AUT vezetője szerint (aki jelen volt szintén az esetnél) — ez nem az ő, hanem a minisztérium utasítása és ezt. ha jó, ha rossz, végre kell haj­tani. Ám legyen! ?De én erre azt mon­dom: Tisztelt KPM. Tessék ezt az intézkedést felülvizsgálni. Nem nagy dolog, apróság, de napjainkban ép­pen a bürokrácia ellen küzdünk. Ez talán nem bürokrácia? De ha mégis maradna minden a régiben, én is alávetem magam az intézkedésnek, ha jó, ha rossz! El­végre ... — Mit csináljak? ..: OMÁNYI LÁSZLÓ Kazincbarcika NE HAGYJUK A TEHETSÉGET ELVESZNI A PARAGRAFUS MIATT Hä valaki azt kérdezné az ózdi gyártelepi iskola igazgatójától, Veres elvtárstól, hogy az iskola két kiváló rajzolója közül, melyik te­hetségesebb: Kuczmann Péter, vagy Bera Károly, — nem tudna vála- , szólni. Nem azért, mintha nem is­merné a két gyermeket, hiszen nemcsak órák alatt, hanem azon kívül is sokat beszélget velük, ha­nem azért, mert két kivételesen tehetséges gyerekről van szó. Ügyesek, ötletesek rajzaik s az ifjú tehetségek jövőbeni útját egyen­getni a pedagógus szent köteles­sége. A foglalkozással nem volt hiba, hiszen a fizikai előadóterem falún megtalálhatók azok a képek, amelyeket neves fizikusokról, a tudomány úttörőiről készítettek. Marx. és Engels nagyméretű port­réját is ők rajzolták az iskola szá­múra. A járási úttörőházban több képüket őrzik. Egyetlen látogató sem tud szó nélkül elmenni ezek mellett a képek mellett. Szinte hi­hetetlen, hogy 14 éves gyerekek ecsetje alól ilyen képek kerülnek ki. Érthető tehát, hogy a nevelők 1pinákét fiút képzőművészeti gim­náziumba javasolták. . A felvételi vizsga rögtön félév Után volt, az év első hónapjaiban, fíuczmann Pétert — aki nemcsak kiváló rajzoló, hanem az iskola legjobb tanulója és sportolója — felvették. Bera Károlyt azonban nem vették fel, mert gyenge, köze­pes tanuló. Szomorú ez a hír annak is, aki csak egyszer látta az álmodozó­szemű kisfiú képeit, s csak egyszer hallotta beszélni a rajzról, képek­ből, emberekről, terveiről. De hát nem, vették fel, mert a rendelkezés úgy szól: csak kitűnő, jeles és jórendű tanulók kerülhet­nek felsőbb iskolába! S ha már a tanulmányi ered­ményről beszélünk, meg kell mon­dani: Karcsi is lehetett volna jó tanuló, ha nem szerelmese a rajz­nak. Értelmes, eleven, gyorseszű gyerek, de mit csinált? Az órákon nem azt figyelte, miről beszél a tanár, hanem azt, hogyan változik arckifejezése ha haragszik, vagy ha mosolyog. S így van mindenki­vel. Társaival is s így volt velem is. Mert Karcsi az arcképrajzolásra »szakosította« magát s éles meg­figyelő készségével néhány vonás­sal bárkit lerajzol. Azon az órán, mikor az iskolá­ban felkerestem, a táblánál kémiai képletekről folyt a szó, Karcsi pe­dig a hátsó padban a tanár elvtárs haragos arcát vetette papírra, gon­dosan ügyelve arra, hogy az arc kifejezőerejét hűen visszaadja. S ha az iskolában nem tanult, iotthon még kevésbé. Szülei a gyárba járnak. Egy műszakon, sőt egy munkahelyen dolgoznak a ko­hászati üzemek durvahengerdéjé- ben. A fiúk tanulását nem nagyon ellenőrizték s így amint ideje en­gedte, Karcsi kiült a házuktól nem messze vízgyűjtőmedence partjára azzal az ürüggyel, hogy tanul, — és rajzolt. Rajzolta a fákat, a partot paskoló hullámokat, a közelben játszó gyerekeket. Ha eszébe jutott egy indiánokról olvasott könyv, le­rajzolta a félelmetes törzsfőnököt, vagy egy népmese hatására a lo­vagló huszárt. így gyarapodott Karcsi vázlatfüzete, s így apadt a tudása, mert mindig elmaradt a többiek mögött. Ráadásul több mint négy hétig betegség miatt hiányzott s a félévi osztályozásnál bizonyítványába becsúszott egy-két csúnya jegy. S most itt az elszomo­rító eredmény, — nem vették fel a képzőművészeti gimnáziumba. Szülei nem is nagyon bánják, mert kezdettől fogva úgy döntöttek: le­gyen Karcsi villanyszerelő. Ott a keresettel sem lesz hiba. De Kar­csi, aki eddig mindig arról ábrán­dozott, hogy festő lesz, ezért raj­zolt minden szabadidejében szinte éjjel-nappal, — most szomorú és kedvetlen. Érzi, hogy ő a hibás mindezért. S ellenvetés nélkül, szü­lei kívánságának eleget tett: jelent­kezett az MTH-ba ipari tanulónak. Most, vizsgák előtt állnak az ózdi gyártelepi iskola növendékei. Vala­mennyien boldogan terveznek a jövőről, hiszen mindegyikük' arra a pályára megy, amelyikhez kedve van. Csak Bera Karcsi nem tervez­get s kevesebbet is rajzol, hónapok óta befejezetlenül áll egy tenger­parti részt ábrázoló olajfestménye. S ha a festészetről beszélnek vele, Karcsi szótlan lesz, a csak a szé­gyenérzet tartja vissza a sírástól. A felsőbb rendeletekkel s azok végrehajtóival szeretnénk vitába szállni, jelen esetben azok­kal a pedagógusokkal, akik Miskol­con a képzőművészeti gimnázium felvételi vizsgái során elutasították Bera Károly felvételét. A fiú ki­tűnő tehetség, kiváló rajzoló, festő! S ha azt akarjuk, hogy Bera Kar­csi ne kallódjon el, fel kell^ venni az iskolába. Toljuk félre a para­grafusok merevségét, lássuk meg benne az igazi, nagyrahivatott mű­részt. Mert állítjuk, hogy ez a gye­rek már most, 14 éves korában művész!. Borsodi jegyzet üm A FÜRFA egy FÜRFA nevű épületanyag készletező vállalat. Központja Budapesten van, közvetlen felügyeleti szerve a Földműve­lésügyi Minisztérium, egyik telephelye pedig Alsózsolcán székel. Az egész FÜRFA-ügyet ez a kis telephely robbantotta ki. Születési ideje: 1951—1952. Születésének oka: a FÜRFA minden előzetes hatósági enge-, dély nélkül, egyszerűen csak a saját szakállára (érdemes lenne meg- cibálni) elfoglalta és kisajátította mintegy 50 alsózsolcai dolgozó paraszt belteleknek minősített ingatlanát s azon telephelyet létesített. Az, hogy az alsózsolcaiak is kaptak egy »FÜRFÁ«-t jó volt, dé. annak, hogy kakukfióka módjára kidobta őket földecskéjiikről, már cseppet sem örültek. Nem is hagyták szó nélkül a dolgot. Elpanaszolták szóban és írásban, illetékesnek és kevésbé illetékesnek, fűnek, és fának, hogy milyen módszerei vannak a FÜRFÁ-nak. Nem kiálltottak véres bosszúért, nem akarták leromboltatni a telepet, csak csereingatlant, vagy pedig kis kártérítést követeltek önkényesen kisajátított (lehet ke­ményebb kifejezést is használni) földecskéjük fejében. A FÜRFA azonban ellentámadásba lendült. Egy régi módszert, az úgynevezett »-CSŰR-CSAVAR« eljárást alkalmazták eléggé sikeresen. 1954 nyaráig ugyanis semmi sem történt az ügyben, azaz csak a pana­szok, kérelmek, az akták gyűltek, szaporodtak. Végre 1954 nyarán a FÜRFA arra kényszerült, hogy utólag kisajátítási eljárást kérjen. A »CSÜR-CSAVAR«-t azonban továbbra is alkalmazták. A FÜRFA nem az illetékes hatóságnál kérte a kisajátítási eljárást, hanem másutt. így kérelmük csak 1954 november 10-én jutott el a Megyei Tanács Igazga­tási Osztályához. »Már« 1955 elején hozzá is láttak a kisajátitási tár­gyalásokhoz s hihetetlenül rövid idő alatt, 1955 május 14-én döntöttek is az ügyben. Tárgyalások, szakvélemények, stb. stb. után kötelezték a FÜRFÁ-t, hogy a károsult dolgozó parasztoknak négyszögölenként 12 forintot fizessen ki s térítse meg a »területszerzéskor« okozott zöldkárt is. Mindezt 30 napon belül. Azóta más sem folyik, mint sürgetik-sürgetik az ügyet. AFÜRFA- ügy különböző aktái, véleményezések, másolatok stb. stb., már ki tudja hány hivatalban megtalálhatók. A megyei tanács különböző osztályaitól kezdve, a Pénzügyminisztériumig már mindenütt nyoma van az alsó­zsolcai FÜRFA-ügynek. A FÜRFA ez év februárjában már-már hajlandónak mutatkozott arra, hogy ha 12 forintot nem is, de 8 forintot fizet minden »kisajátí­tott« négyszögöl földért. (Azóta azonban már nem is mutatkoznak.) Az ötven károsult alsózsolcai dolgozó paraszt most azt a tanácsot kapta, hogy forduljanak követelésükkel a bírósághoz, hátha bírói úton sikerül valamit elérni. A FÜRFA tehát CSÜR-CSAVAR-hat tovább. Űgylátszik még kevés az akta...! A FÜRFÁ-nak, felettes hatóságainak és közvetlen felügyeleti szer-» vének, a Földművelésügyi Minisztériumnak szerényen csak azt ajánljuk, hogy szerezzenek egy jó nagy pontot. Hogy minek? Tegyék végre-vala- hára a FÜRFA-ügy végére. (p. s.) Ezévben tovább folytatják a diósgyőri vár állagmegóvását A XII. században épült nagymultú diós­győri vár tatarozása és állagmegóvási munká­ját már két éve vég­zik. A négytornyú vár építészeti szempontból is egyedülálló műem­lékünk. Romjai közül az eddig folytatott állagmegóvás során több mint 2000 köo- méter földet hordtak el. Ezzel kiszabadítot­tak a törmelék alól a vár keleti részén a földszinti termeket s azokat a helyszínen talált eredeti faragott kövek visszahelyezésé­vel kiegészítették. Ha­sonlóképpen megtisztí­tották a belehordott törmeléktől a vár mintegy 60 méteres kútját is. A kútból ki­került faragott kövek segítségével számos oszlopfőt, valamint az egykori lovagterem tartópilléreit tudták helyreállítani. Ezévben a diósgyőri vár állagmegóvási munkáját tovább foly­tatják. A városi tanács jelentős összeggel se­gíti ennek az idegen- forgalmi szempontból is nagybecsű műemlék­nek megóvását. Jelen­leg az egyik sarok­torony helyreállításán dolgoznak. A tervek szerint visszaállítják a régi csigalépcsőt is« így a kirándulók, tu­risták a csaknem 30 méter magas torony­ból beláthatják az egész környéket. Másfél hónap alatt csaknem 12 ezer négyzetméter faíat vakolt be az ózd-boiyoki lakótelepet építő Incze József iljúsági brigádra A Borsodmegyei Építőipari Vállalat dolgozói megfogadták, hogy a második ötéves terv első évében ezer új lakást határidő előtt egy hónappal adnak át tulajdonosainak. Az ígéret mielőbbi valóra váltásáért keményen harcolnak az ózd- bolyoki új lakótelep építői. A korszerű lakótelepen a tél beálltáig 189 új lakást készítenek. A leggyorsabb ütemben a 96 lakásos Cs/l-es jel­zésű épületen folyik a munka. Itt dolgozik Lucza József 26 tagú gépi vakolóbrigádja. A kiváló kollektíva április közepén kezdte meg az épület belső gépi vakolását. Akkor úgy határozott, hogy nem egy, hanem két hónappal előbb adja át rendeltetésüknek az új lakásokat« A brigádtagok versenybe léptek egymással s a kezdeti nehézségek után műszakonkint több mint, kétszeres normateljesítményt értek el. Lucza Józsefek 9500 négyzetméter belső fal vakolása után az elmulfc héten már a külső homlokzati rész vakolásához fogtak. A munka során hasznosították a miskolci Bukovenszki brigád módszerét és a kő­porozást is géppel végezték. Már az első nap kiváló eredményt értek el. Nyolc óra alatt 468 négyzetméter falat vakoltak és kőporoztak be s így napi tervüket 412 százalékra teljesítették. A jól dolgozó fiatalokból álló kollektíva szerda reggelig 2100 négy­zetméter külső homlokzati falat vakolt készre és a tervvel szem­ben csaknem 35 napos előnyt szerzett. Most azért harcol, hogy a hát­ralévő 200 négyzetméternyi udvarrész vakolását június 20-ig befe­jezze és az egész épületet szeptember 1. helyett július 1-re átadja a dolgozóknak. * Elkészül a Dl HíÁ VÁG Gépgyárban az ország legnagyobb leljesílmétiyű gumi löm főzőgépének mintapéldánya A villamosipar fejlődésével mind több gumiszigetelésű, valamint mű­anyaggal bevont kábelre van szük­ség. A kábelek szigetelését végző tömlőzőgépekben jelentkező meg­növekedett szükséglet kielégítése érdekében a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói még az év elején elhatároz­ták, hogy a második negyedévben egy nagyteljesítményű gumitömiőző- gép mintapéldányát készítik el. A vállalat kábelgyártó üzemének kollektívája — vállalásának meg­felelően — a rendkívül bonyolult A húsboltok új nyitvatartási rendje Értesítjük a vásárló közönséget. hogv husboltiaink folyó héttől kezdődően az aláb­bi nvitvatartási rend szerint áni-Panak: kedd 6—11. szerda 6—11. csütörtök 6—12. péntek 6—18. szombat 6—19, vasárnap 6—10. Hétfőn 70-es és 78-as számú Széchenvi- utcai husboltiaink 12—20 óráig tartanak nvitva. a többi husbolt zárva lesz. A hét többi nanján 70-es (Tanácsház tér 22.) és 78-as (Széchenyi utca 56.) husboltjain.k 6—20 óráig állnak a vásárlóközönség ren­delkezésére. vasárnap kivételével. Misko'cl Élelmiszerkis kereskedelmi Vállalat. szerkezetű, vezérlő- és fűtőberende­zéssel, önműködő szerkezettel ellá­tott több mint tíz tonna súlyú töm- lőzőgép mintapéldányát elkészítettéi A korszerű gép, az ország leg­nagyobb teljesítményű ilynemű gépe.- A kipróbálás során jól bevált tömlőzőgép mintapéldányának el­készítésével megteremtődött a lehe­tőség az ex port gyártásra is. Az év végéig — a hazai használatra gyár­tott gépeken kívül — a latinameri­kai országokba Öt tömlőzőgépet ké­szítenek a diósgyőriek. FÖLDMÜVESSZŰVETKEZETEK! SZÖVETKEZETI DOLGOZÓK! Vegyetek részt a vasgyüjtö hónap munkájában! Gyüjt- sétek össze a falun felta­lálható vashulladékokat! Szövetkezeti Értékesítő Központ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom