Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

Cä£A&MAlj*A*OftS£At» Vasárnap, 1956. május IS. Hegedűs András, a Mi nisztertanács elnöke [adta trrősz Józset kalocsai érsel togi Hegedűs András elvtárs, a Minisz­tertanács elnöke május 12-én fogadta Grősz József kalocsai érseket. Kö­zölte az érsekkel, hogy a Miniszterta­nács nem emel kifogást az ellen hogy elfoglalja a kalocsai érseki szé­ket, valamint hogy betöltse a ma­gyarországi római katolikus püspöki kar elnöki tisztét. Grősz József kalocsai érsek ez al­kalommal a következő nyilatkozatot tette a Magyar Népköztársaság kor­mányának : »Hálás szívvel köszönöm a Magyar Népköztársaság kormányának, hogy nemes gesztusával lehetővé teszi szá­momra Kalocsára, az érseki székem­be való visszatérést és ezzel a jövőt építő munkába való bekapcsolódást. A mélyen átérzett hálához legyen szabad néhány szót csatolnom. A katolikus egyház és a magyar állam viszonyában beállott kedvező fordulat megmutatta, hogy az az irányvonal, amelyet boldogult Czapik Gyula egri érsek elnöklete alatt a magyar katolikus püspöki kar az el­múlt időkben követett, helyes volt. Ezt az irányvonalat főpásztori mű­ködésemben fenn kívánom tartani. Arra törekszem, hogy a katolikus egyház és az állam közötti jóviszony egyre jobban elmélyüljön. Erre köte­lez a püspöki kar és a kormány kö­zött 1950-ben létrejött megállapodás iS. E célból tőlem telhetőleg támogat­ni kívánom a kormánjmak népünk életszínvonalának emelésére irányuló törekvéseit és intézkedéseit, annál is inkább, mert az egyháznak is érdeke, hogy hívei könnyebben, jobban, em­berhez méltóbb életet éljenek. És munkása akarok lenni a béke ijgyének. Ez akarok lenni az evan­gélium szellemében és a katolikus egyház fejének, XII. Pius pápának ismételt megnyilatkozásai értelmé­ben is. Annak vagyok követője, aki programbeszédében azt hirdette, hogy »Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hivatnak« és aki nyil­vános működése végén, elfogatása előtt azt mondotta a védelmére kar­dot rántó Péternek: »Dugd vissza hüvelyébe kardodat,' mert mindazok, akik kardot rántanak, kard által pusztulnak el«. Annak vagyok szol­gája, aki evangéliumának alaptörvé­nyévé tette a kettős parancsolatot: »Szeressétek az Istent, aki közös atyá­tok, akár milyen a bőrötök színe és akármilyen nyelven beszéltek is, és szeressétek egymást, hiszen a közös atyában valamennyien testvérek vagytok«. Ct Háborúval nem lehet elintézni semmit, csak mérhetetlen pusztulást és nyomorúságot lehet okozni. A mi nemzedékünknek ezt nem kell bizo­nyítani. Ezért sürgeti a katolikus egyház feje, XII. Pius pápa és ezért sürgetik száz és százmilliók a fegy­verzet csökkentését, a leszerelést, az atomfegyverek eltiltását, a vitás kér­déseknek tárgyalás útján való elin­tézését, a nemzetközi életben a békés együttélés elveinek érvényesítését. Az emberek békében akarnak élni', az élet és nem a halál útján akarnak járni és én hiszem, hogy ezek a száz és százmilliók ki fogják vívni, vagy ki fogják kényszeríteni annak.a bol­dog korszaknak eljövetelét, amelyről Izaiás próféta jövendőit: Amikor »nemzet nemzet ellen nem emel kar­dot és nem tanul többé hadviselést«, amikor az öldöklés és pusztítás esz­közeit a békés termelő munka szol­gálatába állítják. Hűséges fia, engedelmes polgára akarok lenni hazámnak, a Magyar Népköztársaságnak és erre akarom tanítani, nevelni a rámbizottakat is: hogy a magyar hazának munkás, ál­dozatkész polgárai legyenek, akik ál­lampolgári kötelességeiket lelkiisme­retesen teljesítik. Végül Isten áldását kérem közös munkánkra.« (MTI) A Szovjetunióba utazik az angol lakásépítési miniszter Hivatalosan közölték, hogy Dun­can Sandys angol lakásépítési és he­lyi önkormányzati miniszter elfogad­ta a szovjet meghívást és ellátogat a Szovjetunióba. A miniszter május 18-án utazik el Londonból. A Szovjetunióban a vá­rosfejlesztést tanulmányozza, Mosz­kvában, Leningrádban, Kievben és Szocsiban. (MTI)--------o-------­J usos láv - szovjet tárgyalások ai atomsrfi békés cé orra va A felhasználásival tapcsolalos ejyü<tnt'JMidés tárgyában Az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos jugoszláv-szovjet tár­gyalások, amelyek május 4-én kez­dődtek Belgrádban, pénteken foly­tatódtak. Időközben a Jugoszláviában tartózkodó szovjet atomtudósok meg­tekintették a vincsai »Borisz Kidrics« atomkutató intézetet, valamint a zágrábi »Rudjer Boskovics« és a ljubljanai »József Stefan« atomkutató intézetet. .(MTI)---------o-------­Ú jból elhalasztották az amerikai hidrogénbomba kísérletet Az angol rádió jelenti, hogy a Csendes óceánon tervezett amerikai hidrogénbomba kísérletet a kedve­zőtlen időjárás miatt immár ötöd- ízben elhalasztották. (MTI) Szombaton délben ünnepélyesen átadták az ofezredik kombájnt az EttAG dolgozói Az EMAG gyár kollektívája szom­baton délben érdekes jubileumhoz érkezett. Elkészült az Ötezredik kom­Alomkuíató kospont építését kezdték meg Varsó közelében Az egyik legnagyobb lengyelországi építőipari vállalat atomku­tató központ építését kezdte meg Varsó közelében. Sor kerül egy atomreaktor építésére, több mag-fizikai és rádiókémiai laboratórium lé­tesítésére. Az atomszakemberek számára korszerű lakótelepet építenek a laboratóriumok környékén. Az atomreaktor felszerelését a Szovjetunió szállítja Lengyelor­szágnak. A reaktor egyes részeiből álló szállítmányok még ebben az évben megérkeznek Varsóba, a 2 ezer kilowattos atomreaktor jövőre megkezdi működését. Az atomkutatásokkal foglalkozó szakemberek képzése tervsze­rűen halad. A szakemberek egy részét a Szovjetunióban képezték Iá. Rövidesen 20 lengyel tudós Utazik különböző országokba szakképzett­ségének további fokozása céljából. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MILITA RIZÁLÓDÁSA A Nation című amerikai folyóirat közölte M. Josephson három cikkét az Egyesült Államok militarizálásá- ról. Az alábbiakban röviden ismer­tetjük e cikkeket. „A Pentagon IURISTÄSZEMMEL <S>ZOVJETFÖLDÖN A z elmúlt napokban az eddigi ^ legnagyobb létszámú magyar turistacsoporttal jártam a Szovjet­unióban. Csoportunk tagjai az or­szág legkülönbözőbb részeiből jöt­tek s ugyancsak sokféle foglalko­zási ág volt képviselve közöttünk. Schneider János bácsi tszcs-ben dolgozó paraszt á hevesmegyei Fel- debrőről, Palotai Boris írónő Buda­pestről, Liken József szobafestő Bé­késcsabáról, Horváth Béla építész- mérnök Miskolcról, Frizsnyák Sán­dor földrajztanár a borsodmegyei Mályi községből és még sokan má­sok. Amikor hazajöttem, alighanem útitársaim nagyrészének körülbelül ugyanazokat a kérdéseket tették fel, amelyeket nekem: mit láttál? Milyenek az emberek, milyen gon­dolatok, kérdések foglalkoztatják őket? Milyenek az életkörülmé­nyeik, hogy fogadták a külföldie­ket stb. stb.? Két hetet töltöttünk három szov­jet városban: Kievben, Leningrád­ban és Moszkvában. Sajnos, a két hétből jó pár napot vonaton töltöt­tünk — nem könnyű hát a válasz a kérdésekre. De azért az, amit lát­tunk, az élmények, az emberekkel /— s itt természetesen nem idegen- vezetőinkre, hanem »az utca embe­rére«, véletlen ismerősünkre gon­dolunk — a velük való találkozá­sok azért sokra választ adnak. (Hadd jegyezzem meg, hogy az élet- körülményekre, életszínvonalra vo­natkozó kérdések jelentékeny ré­szére választ adott Pándi Pál a »Szabad Nép«-ben megjelent úti- naplója.) J ehet, hogy egyik-másik olvasó furcsállni fogja, de a turistá­nak sok kérdésre könnyebb választ adnia, mint a hivatalos küldöttség tagjainak. Az utóbbiaknak ugyanis r— a dolgok lényegéből következően '■— sok a kötelezettségük, látogatá­sok, meghívások stb. A turistának viszont kevesebb a kötelezettsége, jobban tud gazdálkodni az idejével. Mivel kezdjem hát? Talán a szovjet vasutasokkal. A legtöbb turista ugyanis először ezekkel is­merkedik meg. A szovjet vasutak­nál annyit, hogy minden távolsági Irta: VAJDA PETEK viszonylatban futó kocsi egyben hálókocsi is. Az utazás kényelme — a legfontosabb dolog — magyarázta nekem öreg kalauzunk, Andrej Vasziljevics, aki bizony sokkal több volt egyszerű kalauznál. Amikor besötétedett, ő alakította át fapa­dos fülkénket hálószobává. Ez a művelet abból állt, hogy kinyitotta a felül falbaépített két úgynevezett ágytámlát, azokra is, meg a bőr­bevonatú (fapados kocsin utaztunk) alsó ülésekre is ráterítette a mat­racot, lepedőt s a takarót. így a fülke kényelmes, 4 személyes háló­teremmé alakult át... így van ez minden távolsági kocsiban. Nap­közben természetesen a fülkék a lehető legkényelmesebb pihenési, kikapcsolódási lehetőségeket nyújt­ják az utazóknak, Minden egyes fülkében rádió szól: a rádió nem­csak a központi állomások műsorát sugározza, hanem időről időre köz­érdekű közleményeket is közöl. Ez körülbelül így hangzik: »Itt a tizen- nyolcas gyorsvonat rádiója. Vona­tunk vendéglőjében az alábbi éte­lek kaphatók (itt felsorolás követ­kezik)'. .. Vonatunk Lvov állomás­hoz közeledik, öt perc múlva érünk oda és tizenöt percig állunk ott...« A vonatrádió persze nem szól egész nap — meghatározott időszakokban szüneteket tart. E meghatározott szünetidőszakoktól ottlétünk alatt egy esetben tértek el: akkor a moszkvai rádió magyar- nyelvű félórás interjúját közölte Rónai Sándor elvtárssal, a magyar országgyűlés küldöttségének veze­tőjével. A vonatvezető ugyanis tudta, hogy magyar turistacsoport utazik a vonaton. A rádión kívül a fülkékben — padlójukat szőnyeg borítja — tarka- ernyős bronz-asztalilámpák is van­nak. A lámpák fő jellegzetessége, hogy nincsenek lerögzítve. Egysze­rűen oda vannak téve a fülke y>ol- vasóasztálára«. Egyik budapesti útitársunk megkérdezte Andrej Vasziljevicstől, hogy miért nem rögzítik le a lámpákat, hiszen el­lophatják őket. — Ez nagyon ritkán fordul elő — mondta a kalauzunk: De meg kü­lönben isf ez bizalmatlanság lenne az utasokkal szemben. A bizalom pedig a vonaton ugyanolyan fon­tos, mint a kényelem... Éhhez még csak annyit, hogy a kocsik felszereléséhez elválasztha­tatlanul hozzátartozik a szamovár, amelyben állandóan készül az illa­tos grúz tea. így aztán a teához nem kell átmenni az étkezőkocsiba. Amikor egyik utastársunk rögtön a fogyasztás után ki akarta fizetni a teáért járó 30 kopejkát, akkor Andrej Vasziljevics visszautasí­totta: — Majd fizet Kiev előtt. Addig még iszik egy pár csészével. Nálunk ez a szokás. 'Társunk nem hagyta annyiban x a dolgot. — De ha egyik-másik utasnak csak leszállás után jut eszébe a fi­zetés? — kérdezte. — Akkor az az utas szégyelheti magát, — volt a felelet. (Amint tehát látható, a vonaton is tanul az ember.) Mindennek ellenére persze sokall­tuk, hogy két hétből hat napot vo­naton töltöttünk. így lehet, hogy most az olvasó is sokallja, amit a vasútról írok. De azért ezt még meg kell írnom: minden szovjet városit vasútállomáson, amelyet csak lát­tunk, van könyvesbolt (könyves­bolt, nem aféle Ibusz-pavilon), amely kora reggeltől késő éjszakáig van nyitva.. A Ivovi vasútállomá­son találtunk képeskönyvet, aztán Petőfi verseit magyarul, a filozófiai lexikont és Dickens-et oroszul. Az állomások várótermeiben pedig a környék legjobb festőinek és szob­rászainak műveit lehet megtalál­ni... A kultúrvárótermekben a leg­frissebb újságok és folyóiratok. Min­den kárpátukrajnai vasútállomáson meg lehet találni a »Kárpáti Igaz Szó«-t, a területi pártbizottság magyarnyelvű lapját. JVfég egy futó »vasutas« meg­1 jegyzés: vonatunk Csapról Kievbe, Kievből Leningrádba, Le- ningrádból Moszkvába percnyi pontossággal futott be. Ha valame­lyik vasutas olvasó kételkedne, — tanúnak idézem csoportunk hetven tagját, " {Folytatjukji _ ".'7*. _ növekvő befolyása” M. Josephson a fenti cím alatt azt írja, hogy az amerikai katonai pro­gram a hadigazdaság és a nemzeti politika legjellemzőbb vonásává vált. Míg a múltban azt mondották, hogy »Amerika a business hazája«, most ez a mondás járja: »a legnagyobb business a nemzetvédelem«. A néhai takarékos Coolidge elnök megfor dúlna sírjában annak hallatán, hogy békeidőben sokszáz milliárd dollárt fordítanak fegyverkezésre és a hadi­gépezet fenntartására. Az Egyesült Államok kormánya nagy erőfeszítéseket tesz, hogy nö velje az ország haditechnikai ütő­képességét s Amerikát »katonai tár­sadalommá« változtassa. Ahogy Ame­rika egyre inkább katona állammá válik, egyre »rendíthetetlenebb haza­fiasságot« és »államhűséget« köve telnek a lakosságtól. A kaszárnya­állam érzékelhető vonásai jelentkez­nek itt, hangsúlyozza a szerző. »A nemzetvédelmi program — írja — óriási szövetségi kiadásokat igényel és ez új csoportoknak ad teret. Hiva­tásos katonák és katonai szakértők kezükbe ragadják a kezdeményezést hogy újabb és még nagyobb arányú katonai terveket szőj jenek ... A nem­zeti fegyveres erők a maga lábán is megálló erővé és hallatlanul felduz­zadt bürokratikus intézménnyé vál­nak. »Már észre sem vesszük — jelenti ki a szerző —, hogy jelenleg, béke­időben ezek a fegyveres erők meg­közelítően tízszer akkorák, mint a háború előtti fegyveres erők voltak és körülbelül húszszor többe kerül­nek. Amikor Eisenhower elnököt 1915-ben hadnaggyá léptették elő, a hadsereg létszáma alig haladta meg a százezer főt. Ma pedig békeidőben Eisenhower 3,100.000 főt számláló haderő élén áll. Ezenkívül a hadügy­minisztérium még 1,200.000 embert foglalkoztat. így — írja Josephson — a katonai állományban lévők száma eléri a 4,300.000 embert. A hadügy­minisztérium vagyona — fegyverek, katonai létesítmények, raktárak és katonai támaszpontok — 140 mil­liárd dollárt tesz ki. A katonai ki­adások az elmúlt öt évben évi 40 milliárdos szinten mozogtak. Ehhez még hozzá kell számítani az atom­energia terén végzett munkákra for­dított összeget és a külföldi államok­nak nyújtott kölcsönöket, amelyek alapjában véve katonai segélyek. Ezek az összegek együttesen öt-hat- milliárd dollárt tesznek ki. A továbbiakban a cikkíró rámutat arra, hogy a nagy szárazföldi-, hadi­tengerészeti- és légierők fenntartá­sán kívül az Egyesült Államok kor­mánya állami szerveken keresztül és a magántársaságokkal kötött szerző­dések alapján igen fontos kísérleti és kutató munkákat végeztet. Többezer tudós és mérnök dolgozik »csendben és titokban«; találmányaikat nem hozzák nyilvánosságra ugyanakkor »leveleiket felnyitják, beszélgetései­ket és telefonjaikat lehallgatják«. „A katonák uralmának korszaka” A szerző cikkében sokat foglalko­zik azzal a »folyamattal«, amelynek során az üzletemberekből táborno­kok, a tábornokokból pedig üzlet­emberek lesznek. Számos államigaz­gatási hivatalban, tervezőintézetben és más hivatalokban a monopolisták emberei ülnek, akik évi 2000 dollá­ros tiszteletdíjat kapnak. Sokan kö­zülük vezető állami funkciókat töl­tenek be. Másrészt pedig tömegesen kerülnek tábornokok és tenger­nagyok jól fizetett pozíciókba a ma­gánkézben lévő iparban. Ezek a tábornokok és tengernagyok éppen azoknál a vállalatoknál kerül­tek' el vezető helyekre, amelyek a hadimegrendelések nagyrészét kap­ták és kapják. W. Hablett szolgála­ton kívüli ezredes »A Pentagon poli­tikája« című könyvében megírja, hogy a hadfelszerelést szállító társa­ság »elküldheti képviselőjét A. tá­bornokot a Pentagonba meglátogatni B. tábornokot, aki az előző helyén dolgozik és A. tábornok rábeszélheti B. tábornokot, hogy tartsa fenn az üzletet a vállalattal«. És megfor­dítva. A magas beosztású ellátó tiszt gyakran dönthet úgy, hogy annál a társaságnál vásárolják meg a hadi­anyagokat, amelynél majd később munkát kaphat« A haditengerészeti légierők pa­rancsnoksága —• írja cikkében a szerző — szerződést kötött a Mac­Donald Aircraft Co. és a Westing­house társaságokkal FZN-típusú léglökéses vadászgépek szállítására. Bár a leszállított repülőgépek közül 11 lezuhant és több pilóta életét vesz­tette, az egyezményt meghosszabbí­tották, aminek következtében a kor­mány 300 millió dollárt vesztett. A hivatalos nyomozás során bebizonyo­sodott, hogy L. Harrison ellentenger­nagy a haditengerészeti légierők hi­vatalának volt helyettes vezetője kardoskodott az egyezmény meg­hosszabbítása mellett, tekintet nél­kül a szerencsétlenségekre. A ké­sőbbiekben, amikor nyugdíjba került, a MacDonald Aircraft Co. alelnöke lett. Kiderült az is, hogy ez a tiszt­séget nyugdíjba helyezése előtt öt hónappal ajánlották fel neki. A tábornokok és tengernagyok az ipar valamennyi ágába beférkőztek és főleg azokhoz a társaságokhoz ke­rültek, amelyek a legnagyobb hadi­megrendeléseket kapják. A cikkben 22 tábornok és tengernagy neve sze­repel, akik az amerikai hadimegren­deléseket teljesítő társaságokban töl­tenek be tisztségeket. Ezek között van O. Bradley. L. Clay, L. Groves, D. McArthur, M. Ridgway, J. Mar­shall tábornok, valamint R. Camey, W. Healsey tengernagy és mások. „Milliárdok, amelyek nem garantálják a biztonságot” Josephson harmadik cikkének ele­jén arról a pazarlásról ír, amely jel­lemzi a washingtoni hatóságok hadi­anyagvásárlásait. A szerző a hivata­los nyomozás során napfényre került anyagok alapján leírja, hogy a hadi­anyagbeszerzéssel foglalkozó tisztek hatalmas tartalékokat tárolnak, amelyek 20—30 évre, sőt még száz évre is elegendők! Sokan felteszik a kérdést, mi tör­tént az elavult katonai repülőgépek­kel, amelyek milliárdokba kerültek. A második világháború után az Ari­zonában járt utazó hatalmas katonai repülőgépekkel teli területet látha­tott. Ezek a repülőgépek ott rozsdá­sodtak és menték tönkre. A légierők vezérkara most hatalmas zúzdát lé­tesített a repülőgép »temetőben«, ahol a gépeket fémhulladékká vál­toztatják«. Kétségtelen, mutat rá a szerző, hogy ez a zúzda nagy szere- repet játszik a jelenlegi »gazdasági bommban«. Tíz év telt el hidegháborúban. E tíz év alatt az Egyesült Államok kor­mánya több mint 300 milliárd dollárt költött katonai célokra. Az amerikai légierők tábornokai — Josephson kifejezésével élve — elfecsérelték az ország erejét a »feltartóztató eszköz­nek« mondott atomlégierő kiépíté­sére, körülvették a szocialista tábort légitámaszpontok hálózatával, hatal­mas repülőgépanyahajókat, »mozgó szigeteket« építettek az atombombát szállító repülőgépek számára, inter­kontinentális bombázó gépeket gyár­tottak. És akkor »nagy fordulat« tör­tént az együtttélés bizonyos formá­ját célzó politika irányában. A kor­mányfők genfi értekezlete, majd Eisenhower és Bulganyin levélvál­tása megmutatta, hogy egyik o szág sem akar atomháborút kezdeni. Ennek ellenére — írja befejezésül Josephson — a hidegháborúban el­fáradt embermilliók növekvő élet­kedve láthatóan szüntelen beleütkö­zik egy olyan megingathatatlan ^.rő- be, amilyen a mi óriási hadseregünk. A katona-bürokraták és rombolási szakértők impozáns sorai mögött meg ott állnak épp oly hatalmas szö­vetségeseik az amerikai hadiipar­bárók, akik főként az »állandó vé­delmi készültségből« élnek. Éopen ezek az erők változtatták az Egye­sült Államok külügyminisztériumá­nak óriási diplomáciai eszközeit »tel­jesen militarizált számológéppé«, amely csak az »erős visszatartó té­nyezők«, \ragy a »háború széléig« el­menő politikai tervek alapján tud működni. Ez a veszély, amelyre fel kell hívni a felébredt közvélemény figyelmét. A ceyloni kormány megszünteti a kasztrendszert Újdelhi (Tanjug). Az Indinfo colomboi jelentése sze­rint a ceyloni kormány törvényren­delet útján hamarosan megszünteti a kasztrendszert és büntetést helyez kilátásba a törvényrendelet megsér­téséért. Ez az intézkedés óriási je­lentőségű társadalmi reformot jelent majd, mert a kasztrendszer Ceylon­ban mély gyökeret vert. A különböző vallások hívei között még mindig igen szigorú kasztrendszer uralkodik. (MTI) bájn, amit ünnepélyesen átadtak £ csehszlovák földművelésügyi minisz­térium képviselőjének. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom