Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

«SZAKMAGYAKOllAEAC

Vasárnap, 1956, május ti,

t £ M I N,

ÚJSÁGÍRÓ

írta:

D. ZISZLAVSZKIJ

MÁJUSI

JKoik

IKOK

1920- BAN új jegyzéket készítettek a bolsevikek moszkvai pártszervezetének tagjairól. Mint valameny- nyi párttag, Vladimir Iljics Lenin is kérdőivet töltött ki. A »főfoglalkozása« kérdésre így válaszolt: irodalmár.

Lenin ezidőszerint a Népbiztosok: Tanácsának elnöke, az Oroszországi Kommunista Párt vezetője nagynevű államférfi és politikus volt. Elfoglaltsága miatt nem szentelhetett annyi időt az írásnak, mint régebben. Mégis az irodalmat nevezte fő- foglalkozásának.

1921- ben a moszkvai szovjet küldöttjeként töltött ki kérdőívet. A fő- foglalkozásra vonatkozó rovatba azt írta be: újságíró. Melyik szakszervezet tagja? Válasz: újságírószövetség.

IGEN, Lenin író, újságíró volt. Művei 35 kötetet töltenek meg, beleszámítva a leveleket. amelyek éppoly jelentősek, mint könyvei és cikkei. Beszédei magasszínvonalú irodalmi alkotások.

Lenin irodalmi tevékenysége rendkívül sokoldalú. Irt közgazdasági, filozófiai, történelmi, társadalom- tudományi, politikai elméleti műveket önálló könyv, vagy terjedelmes folyóiratcikk formájában. Irt folyóirat- és napilap jellegű cikkeket és pamfleteket. Irt rövid vezércikkeket és propagandista cikkeket, rövidlélegzetű vitázó jegyzeteket és szatírákat.

Lenin teoretikus, tudós és gondolkodó volt, korunk legnagyobb gondolkodója. De harcos újságíró is volt, újságíró a szó legjobb értelmében. Kiterjedt tevékenységét azonban nem lehet gépiesen két részre osztani, elméleti tudományos részre és gyakorlati újságírói részre. Tudományos, mélyen elméleti munkái és újságcikkei egyazon jellegűek: pub- licisztikusak. Lenin író, publicista volt. Nem állította szembe a tudományt a publicisztikával, mint ahogyan sok burzsoá tollforgató teszi. Lenin publicisztikát vitt az elméletbe és elmélettel telítette a publicisztikát.

Lenin publicisztikája mindig kitűnik világosságával és szabatosságával. A lenini publicisztika, bátran mondhatjuk, a marxista dialektika legmagasabb színvonalú művészi példaképe. Lenin állhatatosan és következetesen bizonyítja be igazát. Irodalmi fegyvere a kérlelhetetlen logika. Gyűlöli a dogmatikát, mint a marxizmus halálos ellenségét. Már cikkeinek stílusa is szembeszegül a dogmatizmussal, a megdönthetetlen igazságok kinyilvánításával, merőben idegen tőle, hogy a tekintély erejével erőszakolja rá gondolatait az olvasóra. Lenin vitára hív. Mindig harcol, ami annyit jelent, hogy mindig vitatkozik.

EBBEN Marx és Engels hagyományát folytatja. A marxista publicisztikában a poiémika nem véletlen és nem másodrendű jelenség, hanem a dialektikus materializmus természetéből következik. Természetessé teszi az is, hogy a mai társadalomban két szembenálló ideológia harcol, a proletár és a burzsoá ideológia. Az ellentétes társadalmi rendszerek, a kapitalizmus és a kommunizmus béA borsodi gépállomások a második helyen állnak

az országos versenyben

A Földművelésügyi Minisztérium jelentése a gépállomások versenyéről

A gépállomások versenyében a Földművelésügyi Minisztérium Gépállomási Főigazgatóságának legutóbbi értékelése szerint az összes talajmunka végzésében. Második Borsod megye 107.1 százalékkal.

A négyzetes vetésben Nógrád megye gépállomásai vezetnek, amelyek 100.6 százalékra teljesítették eddig négyzetes vetéstervüket. Második helyen állnak Békés megye gépállomá. sai 95.8 százalékos, harmadik helyen Csongrád megye gépállomásai 73.3 százalékos tervteljesítéssel. Elmaradt a négyzetes vetéssel Somogy és Zala megye, ahol a gépállomások mindössze 20.1, illetve 11.1 százalékra teljesítették négyzetes vetéstervüket.

A vetésben harmadik Borsod megye 70.1 százalékos tervteljesítéssel.

SíezőEjziasígi koinbáinslkafrészeliet gyári a mezikcmü: vssíüGscgcihhgyárló vállalat

A mezőkövesdi vastömegcikkgyártó vállalat a diósgyőri és az ózdi, valamint a Borsodnádasdi Lemezgyárban másra nem használható lemezhulladékból a mezőgazdaság részére nagymennyiségű kovácsolt ásót és lapátot készít. Mos-1 a vastömegcikkgyártó vállalat megkezdte a magyar gyártmányú mezőgazdasági kombájnokhoz a felhordó elevátor készítését is.

Az üzemben az EMÁG-gyár részére mintegy 13.000 darab elevátor- alkatrészt gyártanak a nyári aratási

munka megkezdéséig, mely mintegy 130 kombájn elevátor-részének elkészítéséhez elegendő.

A második ötéves tervben fejlődő mezőgazdasági gépgyártásunk szükségleteit figyelembevéve a gyár műszaki dolgozói most készítik a terveket, hogy az üzem a téli és őszi hónapokban a megnövekedett kombájngyártáshoz megfelelő mennyiségű alkatrész készítésével járuljanak hozzá. A tervek szerint még ez év végére mintegy kétszeresére növelik majd teljesítményüket.

kés együttélése minden téren lehetséges, egyet kivéve: az ideológiát. Lehetségesek és szükségesek a kompromisszumok gazdasági, nemzetkö zi, politikai, diplomáciai, műszaki téren, de az eszmék terén lehetetlen a megalkuvás. Ilyen kompromisz- szumra nincs is szükség a világ tartós békéjének biztosításához.

Lenin nemcsak lángeszű újságíró, hanem lángeszű szerkesztő is volt. Nevezetesek a Pravdához, a Nyesz- kaja Zvjezdához és más lapok szerkesztőségéhez intézett levelei.

Lenin egyes megállapításaiból, cikkeiből — amelyek elmondják milyennek kell lennie a bolsevik és a szovjet újságoknak — tevődik össze a sajtóról szóló kommunista tanítás.

Nem veszítette el időszerűségét Lenin emlékezetes cikke: »Újságaink jellegéről.« Nemhiába hivatkozik rá gyakran a mai szovjet sajtó. Lenin azt követelte, hogy a szovjet újságok kíméletlenül és hevesen harcoljanak mindaz ellen, ami gátolja a szocialista forradalmat, minden régi, rothadt, maradi ellen.

1918-ban Lenin azt írta:

»Nálunk nem folyik aktív kíméletlen, valóban forradalmi háború a baj konkrét hordozói ellen.«

AZÓTA persze nagy utat tett meg a szovjet sajtó, sokat tanult, új újságtípust teremtett. De a XX. párt- kongresszus megerősítette Lenin útmutatásait, amikor rámutatott, hogy sajtónknak elvi alapon, kíméletlenül bírálnia kell minden hiányosságot a szocialista építőmunkában.

11 borsodi kisipari termelőszövetkezetek versenye

Megyénk kisipari termelőszövetkezeteiben jó a versenyszellem. A ktsz-ek első negyedévi tervüket 103,4 százalékra teljesítették, s a bőrruházati szövetkezetek kivételével valamennyien túlteljesítették tervüket. A vas és mezőgazdasági ktsz-ek versenyében a saújhelyi mezőgazdasági és a miskolci vasipari ktsz vezet 125,5, illetve 122,1 százalékos tervteljesítéssel. A faipari szövetkezetek versenyében első az ózdi asztalos ktsz 131, második a miskolci játék ktsz 114,4 százalékos ered- ménnj’el. A textil-ruházatiak közül els őa szerencsi, második a sátoraljaújhelyi, a bőrruházatiak közül első a felsőzsolcai ruházati, második a szerencsi cipész ktsz. A vegyesiparban a szikszói asztalos ktsz és a kazincbarcikai vegyesipari szövetkezet vezet a versenyben. Az építőipariak .közül a miskolci építőipari ktsz érte el a legjobb eredményt 168,2 százalékos tervteljesítéssel. A szolgáltató iparban a sátoraljaújhelyi fodrász ktsz az első 115,2 százalékkal, második a sajószentpéteri ktsz 111,6 százalékos teljesítéssel.

Országhegyi Ernő

*«*««***

„ . . . örök tavasz örök forradalom, Öli, ékeskedjél, mindig ékesebben.

(Ady)

Egy őszhajú néni sírt. Körülötte apró emberkék szaladgáltak, kezükben lila, piros léggömböket táncoltatott a szél. A népkerti sátrakat férfiak állták körül, s belekurjantot- tak néha a söröspoharukba. Széles jókedvvel örültek az emberek egymásnak, bámulták a tereket betöltő sokaságot.

Két tavaszi-ruhás fiatalasszony vette észre a síró nénit, aki gumikerekű tolókocsiban ült. Sohasem látták, mégis simogató melegséggel megkérdezték:

— Miért tetszik sírni?

— Itthagyott... A f iam elcsavar- gott, nem tudok hazamenni.

Többen a néni köré seregiettek, apró, kéknyakkendős pajtások is. Hirtelen egy szeplős, piszeorrú, cop- fos kislány előállott:

— Hazatolom a nénit.

— Mi is segítünk, — furakodott a kocsi mögé két kisfiú. A néni halványan \elmosolyodott, s az apróságok utat kértek maguknak a tömegben.

*

Két apró élmunkásjelvény díszítette az öreg kohász mellét.

Mulatott a népkerti téren, mint lakodalomban szokás. Három cigány buklcant elő a tarkaságból, s rázendítettek.

— „Hajlik a jegenye, pereg a levele“ — lobbantott bele érces hangjával a muzsikába a kohász. Majd- fcéí kezét széttárta, mintha át alcar- ta volna ölelni az embereket. A nótát rendületlenül rezegtette. A sétálók körülállták és nézték. Nem fitymálva, becsmérelve, hanem szeretettel, vidámsággal.

Néhányan a kör közepére dobbantottak, összekapaszkodtak a kohász- szál és együtt harsogták: „Csak anynyit szeretnék elmondani néked...“

A körüláUóknak némán mozgott a szájuk, s ott legbelül mindenkiben nóta lobbant.

A hét fiatal önfeledten összeölelkezett.

— Marika, csakhogy rádtaláltam! Egész délelőtt kerestelek, marna

mondta, hogy felvonultál, — áradozott a kis barna katona.

— Mikor érkeztél?

— Reggel, holnap megyek vissza* — felelte ragyogó szemmel a barna tizedes.

— De jó, hogy jöttél Laci... egyedül voltam. — A kislány elpirult, megérezte, hogy figyelik. Kicsi* együttérző, mosolygó sereg vette őket körül.

A két fiatal májusi boldogsággal szívében egymásba kulcsolt kézzel felpillantott a lombokba szökött gesztenyefákra, ahol {kipattanni készült a virág.

*

Jakab Györgyike egyéves kislány pirosrafestett kerti pádról csodálta a hullámzó, vigadozó sereget. Anyukája a pad előtt guggolt és biztatta:

— Lépjél egyetlenem. Lépegessél úgy, mint azok a bácsik.

Györgyike topogott, leguggolt, felállt, s közben rendületlenül gü- gyögött, a pad támláját azonban két kézzel szorongatta.

— Lépjél drágaságom, akkor mi is sétálunk, mint az a kisbaba — mutatott Jakab anyuka egy hároméves (kisfiúra.

— Baba — pötyögte a csepp leány. s elengedte a támfát és kettő aprócska lépést tett a sétáló emberek felé.

— Édesapa! — röppent az örömteW) kiáltás a sátornál fröccsöző férj feléi

— Jár! A kislányunk jár!.,*

Repült a körhinta. Szoknyák, ha* jak libbentek a levegőben. Koca* rúsztak, visítottak a lányok, s kezű* két a „bátor“ férfiak felé nyújtó* gatták. Kisfiúk, kislányok hancúroz* tak a hintaszékekben.

Lent a földön Harangi Laci, a kó- cos, maszatos arcú kisdobos adta a taktust, vidáman fenekelte a dobot álmos, karikásszemű apja trombitája mellé.

Egy szemüveges, őszhalántékú tanárféle megkérdezte:

— Kisfiú, te nem vágysz a többiek közé a körhintára?

— Én kérem nem. Én nagyon szeretek dobolni, enélkül nem megy a hinta, nem visítoznak a kislányok és nem áll körül bennünket ennyi

Párkány László

Megnyili az angol grafikai kiállítás

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, valamint a Műcsarnok rendezésében szombaton délben a Nemzeti Szalonban ünnepélyesen megnyitottták az angol grafikai kiállítást.

A kiállítást Mihályfi Ernő, a népművelési miniszterhelyettes nyitotta meg.

Ezután L. A. C. Fry, az Egyesült Királyság magyarországi rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere mondott beszédet.

Végül David Caplan, az Angol Grafikusok Szövetsége plakáttagozatának elnöke beszélt.

A megjelentek ezután megtekintették a kiállítást. (MTI)

BÁTRÁN ES ŐSZINTÉN

em könnyű a helyes utat, a helyes módszereket megtalálni. A személyi kultusz káros hatása még érezteti hatását. Még nem egy ikiskirály van, aki a szolgalelkűség és talpnyalás falával bástyázta körül magát. Ez a fal pártunk 1953. júniusi határozata és különösen az SZKP XX. kongresszusa óta alapjaiban recseg, itt-ott már be is szakadt, de még nem dőlt teljesen romba. Ezért vagyunk híjjával még ma ás a bátor, őszinte és gerinces kiállásinak a hibák ellen, ezért hajlon- ganak még kaméleonként egy-egy. kiskirály előtt. Ideje észrevenni, hogy nem a mindenkori hithű haj- lengés, hanem az őszinte, bátor, elvszerű bírálat viszi előbbre ügyünket, a szocialista társadalom felépítését. „Az őszinte elvi bírálat és ön- bírálat útja az a helyes út — mondotta Hruscsov elvtárs, — amelyen haladva tovább erősíthetjük a pártot, a lehető legrövidebb idő akut felszámolhatjuk a hiányosságokat, s e kommunista építés minden területén újabb sikereket vívhatunk ki.“

Pártunk szervezeti szabályzata — a pártáiét- lenini szabályainak megfelelően — minden párttag jogává és kötelességévé teszi a bírálatot és az őszinte önbírálatot. Csupán a helyes, jószándékú, felelősségteljes kritika mozgósít a hibák kijavítására. Csak ha személyre való tekintet nélkül tárjuk fel hibáinkat, akkor alakul ki az az őszinte, pártszerű, demokratikus szellem, amelyre ma clyan nagy szükségünk van.

Ismeretes, hogy Lenin milyen élesen megbélyegezte a bürokratikus tnunkamódszereket, egyes vezetők Udvariatlanságát, önhittségét. Lenin mindig harcolt a kritika jogáért, védelmezett minden marx.izmus-leninizmus elvi alapján álló segítőszándékú bírálatot. Lenin nem félt kiállni vitára ellenfeleivel, kommunista módra védelmezte saját és a Központi . Bizottság álláspontját. 1917. májusában, mikor a petrográ- di pártbizottság a KB határozata ellenére külön újságot akart, Lenin a petrográdi pártszervezetekhez írt levelében az igazi kommunista állásfoglalás példáját mutatta. E levelében többek között a következőket írta:

„Ha önöknek elvtársak nyomós és komoly okaik vannak arra, hogy ne bízzanak a Központi Bizottságban, mondják meg nyíltan. Demokratikusan szervezett pártunk minden tagjának kötelessége ez és akkor pártunk Központi Bizottsága köteles lesz külön megvitatni az Önök bizalmatlanságát, jelentést tenni róla a pártkongresszusnak és külön megbeszéléseket folytatni abból a célból, hogy a helyi szervezetnek ezt a Központi Bizottság irányában megnyilvánuló sajátos bizalmatlanságát kiküszöbölje.

Ha pedig nincs ilyen bizalmatlanság, akkor igazságtalan és helytelen dolog azt követelni, hogy a Központi Bizottság ne gyakorolja azt a pártkongresszus által reáruházott jogát, hogy vezesse a pártmunkát általában és különösen a fővárosban.” (Lenin művei 24. köt. 581. old.)

Cok pártmunkás, párt és állami

^ szervezet még mindig azt a gyakorlatot követi, hogy megválaszolatlanul hagy jószándékú kérdéseket, javaslatokat, bírálatokat. Ez hiba. Higyjük el, ha a válasz meggyőző és főleg ha tettek követik, az a pártot erősíti, növeli párt és álla- mj szerveink tekintélyét és felelősségérzetét is. Nem szabad félnünk a bírálattól és hibáink őszinte feltárásától. Nem a hiba elkövetése a komoly baj — tanítja Lenin —, hiszen hibát csak az nem követ el, aki nem dolgozik, hanem eltagadása, a kijavítás elmulasztása. ,>A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, kielemezni a helyzetet, mely a hibát szülte, gondosan inérlegelni a hiba kijavításának eszközeit — ime, ez jellemzi a leomoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt s azután a tömegeket is.“ (Lenin). •

Ma, amikor az SZKP XX. kongresszusának útmutatásai nyomán pártunkban is helyreállítjuk a pártélet lenini normáit, különösen fontos a bírálat tartalmi és formai mélységének tisztázása.

Minden eszközzel harcot kell folytatni a jobboldali demagógia, a kommunista bírálatnak álcázott, pártellenes támadások ellen, figye- lemibevéve azonban azt, hogy a bírálat nem lehet mindig tökéletes. Mindenkinek akadhat melléfogása. Aki önállóan gondolkodik — s ez a hel/es — azzal bizony előfordul az ilyesmi. Mit csináljunk ilyenkor? Talán vessük el, mint rosszat, károsat az ilyen jószándékú bírálatot? Alkalmazzunk rendszabályokat az ilyen elvtársiakkal szemben? Nem, ős százszor nem. Ha csak 5 százalék helyes mag van a bírálatban, azt is meg kell szívlelni, fel kell használni a munka megjavításához.

Mi az azonban, ami a jószándékú és 0srtleg torzításokat is tartalmazó kritikát a jobboldali demagógiától elválasztja9 Ez a megalapozottság, a felelősségteljes, reális mértékkel mérő, reális követelményekkel fellépő bű’álat. Nem szavak puffogtatására vagyunk kíváncsiak, hanem

arra, hogy a bírálat előbbre viszi-e az ügyet, segíti-e a hibák kijavítását. ,A bírálat célja a párt és a nép ügyének szolgálata kell, hogy legyen. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha minden esetben a marxilenini tanítások alapján állva — gyűlölve a hibákat és a bűnösöket, bátorítva, segítve a szándékukon kívül hibázókat — bírálunk. A marxilenini elmélet, a kommunista lelkiismeret kell, hogy mércéül szolgáljon egyaránt a bírálónak és a hibá- zónak is.

e puffcgíassunk szavakat, hanem bátran javasoljunk eszközöket, módszereket a hibák kijavítására. Az a helyes bírálat, amely kiutat és olyan kiutat mutat, mely a gyakorlatban helyesnek bizonyul. Sőt tovább mehetünk, olyan követelményt is támaszthatunk, hogy úgy bíráljunk, hogy javaslatunk is legyen.

Élénk viták folynak jelenleg második ötéves tervünk irányszámai felett. Vannak, akik nem tartják kielégítőnek az egy keresőre jutó 25 százalékos reálbéremelést. Mi elfogadjuk ezt a bírálatot, ha valamilyen reális eszközt mutatnak nekünk. amely nagyobb emelést tesz lehetővér Azok az elvtársak azonban, akik bírálják ezt a számot (ami közel négyszerese az első ötéves terv időszakában elért növekedésnek) vegyék figyelembe, hogy a többlet vásárlóerő zömmel mezőgazdasági termékekre irányul és a mezőgazda- sági termelés tervezett és nem könyen megvalósítható növekedése ennél jelentősebb emelést nem tesz lehetővé.

Nem kérünk az olyan bírálatból, -mely az életszínvonal emelése érdekében olyan kiutat — az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átalakításának leállítását — javasol, amely nem az előirányzott növekedést, hanem visszaesést eredményezne.

Félreértés ne essék, nem (korlátozni, nem fékezni akarjuk a bírálatot. Ellenkezőleg, amikor óvjuk pártunkat a demagógiától, a jobboldali veszélytől, ugyanakkor óvjuk a baloldali szék tánsságtól is. mert mindkettő összeférhetetlen a harcos, pártszerű bírálat légkörének kialakításával. Óvakodnunk kell attól, hogy jószándékú bírálókra párt- Hzerü bírálatukért a „jobboldali demagóg“ jelzőt húzzák rá. A pártnak, a párttagoknak egész kommunista tekintélyükkel, egész erejükkel meg kell védeni mindazokat, akiket jószándékú bírálatukért bármilyen sérelem ért.

Pártunk ereje és tekintélye nem utolsó sorban attól függ, hogy me^ hallgatja a tömegek szavát, kijavítja az általuk észrevett hibákat. Az alulról jövő bírálat hűen tükrözi, hogy dolgozóink mennyire érzik magukat az ország gazdáinak, mennyire érzik magukat felelősnek azért, ami hazánkban történik. Ezt a felelősségérzetet minél nagyobbra kell növelnünk, hiszen ez az a döntő erő, amely második ötéves tervünk megvalósítását biztosítja.

p'gyet azonban ne feledjünk el: a párton belüli demokrácia a centralizmussal párosul. Lehet vitatkozni, de csak addig, amíg valamely intézkedés határozattá nem vált. A határozat meghozatala után mindenki, a kisebbség is köteles minden erejével a határozat végrehajtásán tevékenykedni. Lenin igen élesen kiállt a határozatok végrehajtásáért. 1917-ben, amikor Kamenyev és Zinovjev szembeszegült a felkelésről szóló határozattal és elárulta a felkelés tervét, így ítélte el őket:

„.. .A központnak a sztrájk kérdésében hozott határozata előtt lehet agitálni mellette is, ellene is ezzel szemben a sztrájkhatározat után ..-..sztrájk ellen agitálni sztrájktörés(Lenin ö M. 26. 221.)

ENGEL GABOR