Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-23 / 120. szám

£ set d*. 19M. május 23. ESZARMAGYARORSZAg 3 Q>eAzélg,e£b takács János középparaszttal Sfcjg-a.,.. ""'SE" ...............................................................;..^= H í, Újonnan kövezett főutca, fehérre és sárgárameszeltf alu nagy- ablakos kultúrotthon. Szép, új tüz- oltószertár. A jellegzetes paraszt­házak egynéhányának hült helye. Takács János háza helyén is új, modem, nagyablakos családi ház íill. Bent a szobában rádió szól, s Takácsék portájáról új kerékpáro­kon indul sétautra a két csinos Ta­kács-lány. A jólét, s a derűs elé­gedettség jele mindenfelé, a Ta­kács portán is, szerte a faluban is. Kiválóan dolgozik az öt esztendő­vel ezelőtt alakult termelőszövet­kezet, alighanem első lesz a járás­ban, hacsak a göncruszkai Szabad­ság meg nem előzi. így képzelem el Vizsoly községet 1960-ban, an­nak alapján, amit Takács Jánosék- nál az Ötéves tervről egy pohár aranyló bor mellett beszélgettünk. S mert a Takács család és Gom­bár elvtárs a tanácselnök a mikén­tet és a hogyant is elmondták, hi­szek ebben a képben. Szinte mintha most is ott ülnék az asztal mellett. Ülök és hallgatom Takács bácsi terveit, javaslatait a holnaphoz. 4 tanácsülésekről be­szélgettünk. Takács elvtárs elbe­széli, hogy megszavazták az új tüzoltószertár építését. 40.000 fo­rintba fog kerülni, ebből 29.000 forint közpénzből kerül ki, a többi társadalmi munka lesz. Szóba ke­rültek második ötéves tervünk irányelvei is. Takács elvtárs ismeri a tervezetet és tökéletesen egyetért azzal, hogy jobb életet csak úgy te­remthetünk, ha jobban dolgozunk, többet termelünk. Az országos ter­vekről beszéltünk, de hamar visz- ßzakanyarodtunk a falu és a Ta­kács család ötéves tervéhez. Takács elvtárs szerint Vizsoly községnek kell a tüzoltószertár, kell a kultur- ház, leéli legalább két közkút. Az orvoslakás rendbehozatalával se le­het várni. Az iskolában meg kell építeni a gyerekeknek a WC-t. Ki kell sürgősen bővíteni a villanyhá­lózatot. Gombár elvtárs helyeslőén bólogatva s amikor Takács elvtárs megáll, hozzáteszi: — A hangoshiradót kihagytad Takács elvtárs. Az is kell a falunak. Szép tervek, nagy tervek, nem fellégekbejárók. Mind-mind olyan dolog, ami kell a falunak. Hanem pénz is kell hozzá! Megkérdeztem Takács bácsit, ho­gyan képzelik az építkezéseket, mert egy-egy is sokba kerül. S a válasz is bizonyítja, hogy nem alap nélkül terveznek. Takács elvtárs elmondja: „A tűzoltószertárhoz megszavaztunk 13.000* forintnyi társadalmi munkát. Azután én már ez évben is lefizettem 212 forint községfejlesztési hozzájárulást.“ így gondolja Takács bácsi az utak rendbehozatalát és a kultúrház megépítését is. Valamennyi kész­pénz segítséggel, sok társadalmi munkával. Hiszen közös ez a falu s azoké, akik lakják. Kinek fon­tos tehát, hogy minden rendben le­gyen? Szo-szot ér és már a mezőgazdasági termelés emelésé­nek tervéről beszélünk. Takács bá­csi ezzel kapcsolatban kijelenti: — Igaz. nem könnyű feladat, de sokkal többet ad a mi földünk, ha megkapja a szükséges trágyát és munkát. Az állam több műtrá­gyát, több segítséget, gépet ad. így tehát csak nekünk kell meg­tenni a magunkét, egyénieknek és tsz tagoknak. A helyi viszonyokra, a tájegysé­gekre hivatkozva Takács elvtárs azt mondja: ha rajta állna, ő csak 33 százalékban vetne kenyérgabo­nát és minél több pillangóst, takar­mányt termelne. Nem azért, mint­Mezőkövesden, mintegy 4 millió forintos beruházással rövidesen új baromfikeltető állomás kezdi meg működését. A keltetőállomáson ti­zenegy egyenkint 10—10.000 dara­bos hazai gyártmányú keltetőgép működik majd. Csirkék melleit viziszárnyasokat, kacsát, libát, va­lamint pulykát is keltetnek majd. A keltetéshez szükséges tojásokat 17 mintaközségből gyűjtik össze, így többek között Kácsról, a kle­mentinái állami gazdaságból. Az új csibekeltető állomás a mezőköves­di és mezőcsáti járás tsz-eit, egyé­nileg gazdálkodó dolgozó paraszt­jait, valamint Diósgyőr dolgozóit látja majd el napos baromfival. ha a kenyérgabona ellen volna, hi­szen több kenyér kell, mint eddig. De növeljék jobban a búzatermő vidéken a búza hozamát. Alkal­mazzák a legfejlettebb termelési módszereket. Itt a Hernád völgyé­nek kiszögellésében pedig jó takar­mánnyal neveljenek minél több szarvasmarhát, főleg gönci tájfaj­tát, amelyből már alig van hir- mondó, habár jóltejelő fajta. Beszélgetés közben megkérde­zem: no és milyen a Takács család ötéves terve? Kinek mire volna szüksége? Takács bácsi elmosolyo­dik, de először a beszélgetésre be­jött szöszi kislány mondja meg óhaját: „Nekem egy bicikli kellene édesapám, mindig csak Ígérni tet­szik!’4 Takács néni rádiót, meg új lakást szeretne. Ahogy végigfutok gon­dolatban beszélgetésünk egy-egy részletén, Takács bácsinak a gaz­dálkodásról, a munkáról mondott szavain, úgy érzem, nem túlzottak terveik, éppúgy, amint nem túlzot­tak a falu tervei sem. Mert Takács János tanácstag ugyan csak egy van Vizsoly községben, de ugyan­ilyen becsületes, tervezni és becsü­letesen dolgozni tudó paraszt tíz és száz van. És mindannyian egyet akarnak — még jobb, még derű­sebb, még gondtalanabb életet. Mindannyian olyan emberek, akik nem henyélés, hanem becsületes munka árán akarják elérni ezt. BARCSA SÁNDOR. A terítek szerint a keltetést jú­niusban kezdik meg, s szeptember közepéig mintegy fél millió napos baromfit hoznak forgalomba. A baromfikeltető állomáson mér az utolsó simításokat végzik. A keltető és osztályozó helyiségeket neonvilágitással látják el. A kelte­tőgépek önműködő hőszabályozó­val és jelzőberendezéssel vannak felszerelve. A dolgozók részére pe­dig női és férfi öltözőt és zuhanyo­zót, valamint étkezőt építenek. Az új baromfikeltető állomás jú­nius elején kezdi meg a munkát. Jövőre pedig tovább bővül, két szekrényes nevelővel. alkotó kezdeményezéseit. (S ehhez is több hely, több oldal kell.) Ehhez persze a mainál sokkal szélesebbkörű, gyakoribb tájékoztatás kell, mert hogyan tevékenykedjen a milliók kö­zött az újság, ha maga sem eléggé tájékozott. Van bőven hiba a sajtó dolgozóinak munkájában is — de ez­úttal inkább a tájékoztatás kérdéseit vetem fel. Lehetővé kell tenni, hogy az újság az ország életének minden szektorában időben és lehető leg­bővebben megkapjon minden, a tö­megek tájékoztatásához szükséges tudnivalót, ne legyen a dolgozóknak olyan kérdése, amelyre a sajtó nem tud azonnal választ adni. Ehhez tájékoztatási szolgálatunk re­formjára van szükség, minden állami szervnél lennie kell — a mai sajtó- osztályok színvonalánál jóval maga­sabban álló — felelős személynek, aki szóvivőként mindig rendelkezé­sére áll a sajtónak, fel van hatal­mazva a törvényes kereteken belül minden információra. S ahogy tör­vény rendelkezik a dolgozók bejelen­téseinek és panaszainak tiszteletben- tartásáról, a dolgozó nép sajtójának szavát is védelmezni kell az elhall­gatás, a semmibevevés ellen. (Csak zárójelben: még mindig nincs az 1914. évi XIV. t.-c. óta új, teljes, a mai helyzetet figyelembevevő sajtótörvé­nyünk ...) Szükséges, hogy az új öt­éves terv hatalmas országépítő fel­adatainak munkái előtt a sajtó mun­kásai ezekről a kérdésekről is beszél­gessenek a párt és az állam vezetői­vel. E néhány mondat csak vázlata mindannak a számos kérdést felölelő gondolatkörnek, ami az újságírót, a következő öt év sajtómunkájával kap­csolatban foglalkoztatja. A párt azt kérte, hogy az országos vitában te­gyünk javaslatokat a terv irányelvek esetleoes kiegészítéséhez. Egy újság­író a lentieket javasolja. GÁRDOS MIKLÓS j »Magyar Nemzet« * Gárdos elvtárs javaslatával egyet­ért az »Északm agyarország« szerkesz­tőségének újságíró gárdája is. Nyis­suk szélesebbre a sajtó előtt is a ka­pukat új ötéves tervünkben, (boda) Beszéljünk a sajtó ötéves tervéről is Újságíró vagyok, érthető tehát, hegy amikor a második ötéves terv irányelv-tervezetének lapjait forga­tom, az ipar, a mezőgazdaság, a köz­lekedés, a népjólét, a kultúra és a tudomány elkövetkező öt esztendei fejlődésének terveit olvasom, a ma­gam munkájának távlatairól is sze­retnék tudni egyet-mást. Az irányelv- tervezet azonban, sajnos, nem foglal­kozik a sajtó fejlesztésének kérdé­séivel. Nem jelentéktelen kérdésről van pedig szó: az első ötéves terv végén évi 546 millió példány volt az összes lapok példányszáma, a napi­lapoké pedig 375 millió, az 1949. évi­nek másfélszerese. S a második öt­éves tervben a anyagi ellátottság mellett a kulturális szükségleteket is fokozottan ki akarjuk elégíteni — nyilvánvaló tehát, hogy * a lapok példány számának is nőnie kell. Ám ezúttal nem a példányszám-növe- kedésről akarok szólni, hanem egy más lényegesebb kérdésről, a napi­lapok oldalterjedelmének kérdéséről. Az újságolvasó naponta észreveszi, az újságíró naponta szenvedi, hogy szűk a terjedelem, amelyben sajtó és nép beszélgethet. Az igény szüntele­nül tiő: az olvasó sokoldalú, gyors, gazdag tájékoztatást vár lapjától a háza és a nagyvilág életéről, gazdag­ságáról, politikáról, társadalmi kér­désekről. S a tájékoztatáson túl, még többet vár a sajtótól az országot ve­zető párt: a helyes, a nép javát szol­gáló politika állandó és magasszín­vonalú szolgálatát. Minden lapban kell az általánoson túl (az olvasók összetételéhez igazodó témakör sze­rint) valami speciálisnak is lennie; e^y-egy társadalmi réteg sajátos kér­déséit vitató írásoknak, a szépiroda­lom újság-műfajai egy-egy darabjá­nak, asszony-problémáknak — s alig lehetne felsorolni mindazt, amit az olvasó, a nép a sajtótól vár. S ez ma már - nem fér bele a 4—6 hétköznapi, á vasárnapi 6—8 oldalba. A magyar sajtónak egészséges hagyománya a testes vasárnapi, a szinte kötetnyi ünnepi szám. Ha nem is gondolunk 32 oldalas lapokra, az oldalterjedelem emelése szük­ségesnek látszik. Tudjuk, hogy papírgondjaink vannak. De van honnan elvenni a papírt! Elég csak egy-egy raktárba bepillantani, ahol fölösleges szak-brosúrák légiója porosodik, vagy bürokratákszülte nyomtatványűrlap-piramisok állnak. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy hány fölösleges »propaganda-iratot« nyomtattunk ki például a tiszasági mozgalom ügyében (a papír hamaro­san a szemetet növelte) vagy azt, hogy hány szinte szószerint azonos tartalmú szakkönyv jelent meg... A nem egyszer gyermeteg szövegű hul­ladékgyűjtési, vállalati reklámcélú »brosúrák« helyett politikai szem­pontból milliószor többet ér, a nép­gazdaság számára sokszorta jövedel­mezőbb a jó napilap. Olyan papír­gazdálkodási elv érvényesítésére gon­dolunk, amelynek alapja ez: a legjobb szervező, agitátor, pro­pagandista a gazdag tartalmú újság. Feltétlenül gondolni kell a sajtó technikai felszerelésének komoly fel­újítására. Nyomdagépparkunk jórésze lassú, elöregedett, évtizeddel elma­radt. Betűállományunk szegényes, kliségyártásunk kapacitása kicsiny. Még mindig nincs képtávíró-beren- dezésünk, holott ez a friss sajtószol­gálatnak ma már elengedhetetlen se­gédeszköze. Helyes lenne, ha nyomda­ipari szakemberek és újságírók közö­sen kidolgoznák a szükséges nyomdaipari fejlesz­tés minimális tervét. Ám oldalterjedelem-emelés és kor­szerűbb technika is csak érdem­telenre pazarolt ajándék, ha a sajtó nem teljesíti a mainál jobban nagy feladatait. E feladatok között legelső természetesen a szocializmus építésé­nek lelkes, pártos szolgálata. A lenini normák helyreállítása a pártéletben és az állami életben, a demokratiz­mus szélesedése, a dogmatizmus elleni bátor fellépés, szóval a XX. kon­gresszus szellemének teljes érvénye­sítése az eddiginél még komolyabb, felelősségteljesebb szerepet ró a saj­tóra. A bátor, pártos és őszinte hang, a sematizmus és a lakkozás elleni küzdelem, a segítő, elmélyült bírálat legyen a fő jellemzője sajtónk mun­kájának. A mainál sokkal több helyet kell adni az olvasó — tehát a dolgozó ember — véleményének, hangjának, hogy a sajtó is segítse a tömegek Mintegy 4 millió forint beruházással új baromfikeltető kezdi meg működését MezőkÖTCsden Több cukorrépát termelnek A taktaharkányi állami gazdaság Zója brigádja a legjobbak köze tartozik a cukorrépa kapálásban. Képünkön a brigád tagjai munka köz ben. Többmilíió forintos munkásvédelmi beruházások az Úzdi Kohászati Üzemekben A Az Ózdi Kohászati Üzemek dol­gozói ebben az évben is újabb mun­kásvédelmi beruházásokkal gazda­godnak. Öltözőt és fürdőt kapnak a gyár tornaszentahdrási mészkőbá­nyájának bányászai, valamint á préstelepi baggerdarusok. Tovább javítják a gyár ivóvízellátását is. Ezekre i956-ban több mint .három­millió forintot fordítanak. Ugyancsak megkezdik ebben az évben a nagyolvasztómű dolgozói részére az új öltöző-fürdő építését. A mosdókon és zuhanyozókon felül több mint félezer új öltözőszekrényt sze­reznek be. Erre — az 1957-ben befe­jeződő létesítményekre — 2 millió 600 ezer forintot irányoztak elő, amiből ebben az évben csaknem egymillió forintot használnak fel. Jlwelez'óink írják A KAROSAI Dózsa Termelő- szövetkezet tagjai nevében szeret­nék köszönetét mondani miskolci barátainknak, a termelőszövetke­zetünket patronáló 36. számú Autó- közlekedési Vállalat dolgozóinak. Szinte felsorolni is sok, hogy mennyi segítséget kaptunk tőlük csak ebben az esztendőben. Egy elvtársnő a megnövekedett könyve­lési munkák elvégzésében segített. A vállalat hegesztőbrigádja kijaví­tott egy gépihajtásu répadarálót, egy villanymotorhajtású, kalapá­csos darálót, 3 vetőgépet’1 egy gé- ^ pihajtásu kukoricamorzsolót, 2 szórófejes vascsövet készítettek vegyszeres gyomirtógépünkhöz és más kisebb javításokat is elvégez- * tek. Tehergépkocsinkat többízben kijavították, s így nagy összegeket takarítottak meg a tsz-nek. Több éven keresztül kihasználatlanul állt egy 15 mázsás burgonyafüllesz- tőnk, amit a munkások most szin­tén rendbehoztak. Hálából a mun­kások segítségéért termelőszövet­kezetünk tagsága megfogadta, hogy az idén az elmúlt évnél jóval több élelmiszert küldünk a városi piacok­ra, minden növényféleségnél nö­veljük a termésátlagokat. R. Vajda János tsz. párttitkár. * A SZIKSZÓI Földművesszövet­kezetek Járási Központja az el­múlt napokban különvált az encsi központtól. A különválást közös küldöttértekezlet előzte meg, ame­lyen megtárgyalták a földműves­szövetkezetek előtt álló feladato­kat. A küldöttértekezleten sok eset­ben helyesen bírálták a Mészövöt, mert nem segítette kellőképpen a földművesszövetkezeteket, az ellen­őrzés gyakran felületes és több esetben megsértik a szövetkezeti demokráciát. Például a szikszói földművesszövetkezetnél a játék­bolt mennyezete beszakadt. Ezt elő­zőleg hét ellenőr is megnézte, de semmiféle intézkedést nem tettek a hiba kijavítására. Sérelmesnek tartották azt is, hogy amikor a .szikszói földművesszövetkezeti ital. boltvezetőt leváltották, a helyiek megkérdezése nélkül a Mészöv vendéglátóipari osztályáról küld­tek ital boltvezetőt, aki később 21 ezer forintot sikkasztott. A cuk­rászdánál ugyanez volt a helyzet, ahol a központból küldött cukrász 17 ezer forinttal károsította meg a földművesszövetkezetet. Több fel­szólaló kifogásolta a felvásárló- raktárak építésének elhanyagolá­sát. A küldöttértekezlet megállapí­totta. hogy a hiányosságok oK» el­sősorban az. hogy az encsi föld­művesszövetkezeti járási központ két járás földművesszövetkezetei­nek munkáját nem tudta kellőkép­pen irányítani. Ezért egyhangúlag úgy határoztak, hogv különválnak. Azonnal meg is választották a szikszói járás választmányát, igaz­gatóságát és felügyelőbizottságát. A szikszói járás választmányi elnö­kének egyhangúlag Riz Jánosné elvtársnőt, az igazgatóság elnöké­nek pedig Győrffi Dezső elvtársat választották. Orosz Sándor * A GÖNCI Rákóczi és Uj Ba­rázda Termelőszövetkezet MNDSZ szervezete a közelmúltban nagy­szabású nőtalálkozót rendezett a községben. A találkozóra meghív­ták az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztasszonyokat is. A Rá­kóczi Tsz feldíszített irodahelyisé­geiben jólsikerült teadélutánt ren­deztek, amelyen a tsz asszonyai elmesélték az egyénieknek, hogy mennyire' * megváHdzdtt életük amióta a közös gazdaságba léptek; Nem egy gönci parasztasszony ha­tározta el a találkozó után, hogy igyekszik az ő családját is a fel- emelkedés útjára vezetni. Fehér Ferenc * A TISZASZEDERKÉNYI ÁprU lis 4 Termelőszövetkezet alig né* hány hete kapta kézhez a műkö­dési engedélyt, de egyetlen nappal sem maradt el a tagság a tavaszi munkákkal. A jó munka eredmé­nyei igen biztatóak. A tavaszi ve­tések szépen zöldéinek, a 10 hold tavaszbúzára, 24 hold tavaszárpára és 6 hold borsóra már büszkén te­kint a tagság, mert ilyen vetés nincs az egész határban. Az új tesr-> melőszövetkezetben bizonyára lesz-* nek még nehézségek most kezdet­ben, de jó munkaszervezéssel, ösz- szefogással minden nehézséget le- küzdünk. Amikor a vetések el­végzése után és a növényápolási munkák megkezdése előtt néhány napi rövidke szünet volt a munká­ban, ezt máris arra használta fel a tagság, hogy a tsz-be bevitt kis­gépeket, növényápolási eszközö­ket közös erővel rendbehozza. A termelőszövetkezet eddigi jó ered­ményeiben része van a hejőpapi gépállomásnak is, amelynek dolgo­zói nagy segítséget nyújtanak az új nagyüzemi gazdaságnak. Zubai István mezőgazdász. ' * A SÁTORALJAÚJHELYI járás földművesszövetkezetei jó politikai munkával segítik a termelőszövet-* kezetek számszerű fejlesztését. Ez év első három hónapjában a járás földművesszövetkezeteinek vezető­ségeiből mintegy ötvenen, a tag­ságból pedig közel hatszázan lép­tek be a termelőszövetkezetekbe. Különösen jó munkát végzett a ci- gándi és a tolcsvai földművesszö­vetkezet vezetősége. Cigándon az első negyedévben 90 földmű­vesszövetkezeti tag lépett be a he­lyi termelőszövetkezetekbe. A földművesszövetkezet a tavaszi me­zőgazdasági munkák sikeres el­végzése érdekében 40 ezer forint értékű mezőgazdasági felszerelést biztosított a tsz-eknek. Tolcsván. két szőlőtermelő szakcsoport mű­ködött a földművesszövetkezet ke­retein belül. A két szakcsoport tag­jai ma már a Kossuth nevű I. tí­pusú tszcs-ben művelik közösen szőlőiket. Papp József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom