Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-19 / 117. szám

4 £SZ ARM AG T ARORSZAG Szambát, 1*5«. mJJlW 1*1 A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának aktívaülése (Folytatás a 3. oldalról.) csalás fogalmát. Fegyelmi eljárás nem indult ellené, hanem ..büntetés­képpen“ kihelyezték vállalathoz, ahol máit gyár-egység vezető havonta 3.300—3.400 forintot kap prémium­mal együtt, szemben az előző 2.900 forintos fizetéssel. Úgy látszik, érde­mes a minisztériumban rosszul dol­gozni. S ez, sajnos, nem egyedülál­ló eset. A csepeli R. M. gyárban például az js előfordult, hogy ilyen ellenséges élemet az egyik üzemből kitettek és rövidesen a gyár másik ^üzemegységében bukkant fel. Ha­sonló panaszokat gyakran hallunk raz állami gazdaságokból is. Újab­ban az értelmiségi 'fiatalság köré­ből — külöaiösen a Szovjetunióban végzették — szó vétették, hogy gyak­ran. háttérbe akarják őket szorítani és gátolják fejlődésüket. Ezekben a jelenségekben is az osztályba re egy formája nyilvánulhat meg s ezért fel kell rájuk figyelni. A párt és kormány nem kívánja az osztályharc éleződését. Ellenke­zőleg: mindent megtesz arra. hogy azoknak az osztályidegen elemek­nek, akik belátták eddigi hibáikat « bele akarnak illeszkedni szocialista rendünkbe, jól dolgoznak, segítik a n^pi demokráciát, mindenben a ke­zükre járjon. Ezt szolgálják az am­nesztiák, a külföldre szököttek haza­engedése és hazahívása s egy sor egyéb rendszabály is. A népi demokratikus állam egy­házpolitikája is azt célozza, hogy lehetőleg jó viszony alakuljon ki az állam és az egyház közölt. Ennek a, helyes politikának megvalósítása­képpen kapott kegyelmet a püspöki kar kérésére Grősz kalocsai érsek. Ezt a lépést helyesléssel fogadták a vallásos katolikus tömegek, s benne nem államunk gyengeségéi, hanem erejét és jóindulatának jelét lát­ták. Miközben a párt és a kormány azon munkálkodik, hogy csökken­jen az osztályharc élessége, s hogy nemzetközileg is maximálisan elő­segítse a nemzetek közötti békés együttműködést, azt is tudnunk kell, hogy az imperialisták jórésze, első­sorban az Egyesült Államok impe­rialistái, nem változtatták meg cél­kitűzéseiket, s továbbra is igyekez­nek hazánkba kémeket, szabotőröket becsempészni. Ezek a tények arra köteleznek bennünket, hogy ébersé­günket ne csökkentsük, annál is in­kább. mert a Szovjetunió leszerelési javaslatait eddig a nyugati hatalmak elutasították és az Egyesült Államok tovább növeli hadikiadásait, tovább gyártja a nukleáris fegyvereket. Mindezt látni kell és ezért a szo­cialista világrendszer növekvő ere­jének tudata mellett szakadatlanul szükség van az éberségre és gon­doskodni kell arról, hogy a honvéd­ség, az államvédelem erős legyen. Beszélni kívánok a Hazafias Nép­ifrontról is, melynek megerősítése és aktivizálása ugyancsak napirendre került. Az a körülmény, hogy 1954-! ben volt olyan tendencia, mely a Hazafias Népfront-mozgalmat szem­be akarta állítani a párttal, oda ve­zetett, hogy elvtársaink egy része bizalmatlanul nézte e mozgalmat •és nem segítette eléggé a népfront­bizottságok munkáját, sőt gyakran részt sem vett benne. Ezen a hely­zeten most határozottan változtatni kell s oda kell hatni, hogy a Haza­fias Népfront a benne dolgozó kom­munisták jó munkájának eredmé­nyeképpen teljesen magáévá tegye a párt helyes politikáját, s a munkás­paraszt szövetségre épülve egész né­pünk legszélesebb, az összes tömeg­szervezetek, a nemzet összes haza­fias, demokratikus erőit magában foglaló eleven, alkotó mozgalma le­€yeT1- • JEI Hogy a népfront az eddiginél na­gyobb aktivitást fejtsen ki, jobban védje a népek közötti békét, a nyu­godt alkotó munka lehetőségeit és a népek közti barátságot, pártunk Központi Vezetősége azt javasolta, hogy egyesüljön vele a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, valamint a békemozgalom és az eddiginél sok­kal szorosabban kapcsolódjék hozzá a Magyar-Szovjet Társaság működé­se. E szervezeteknek a népfrontmoz­galommal való egyesülése és szoro­sabb együttműködésének biztosítása éppen ezekben a napokban folyik. A Hazafias Népfront azonban csak ak­kor tudja feladatait jól megoldani, akkor tudja jól támogatni a szocia­lizmus építését, a magyar nép hala­dó. demokratikus, forradalmi és szo­cialista hagyományainak éberen tar­tását és erősítését, ha pártunK szer­vezetei és tagjai teljes erővel támo­gatják és szakadatlanul résztvesz­nek munkájában. Különösen a falun fontos ez a feladat. Falura az elmúlt két év fo­lyamán sok jó elv társ került s a helyi elvtársakkal közös erőfeszíté­seik nyomán sok helyen megjavult a pártmunka. De akad még elég olyan falu, ahol a pártmunka első­sorban az egyénileg dolgozó parasz­tokkal szemben főleg az állampol­gári fegyelem kérdéseire: az adófi­zetésre, a begyűjtés teljesítésére, a termelési szerződések megkötésére szűkült le és e hétegekkel kapcso­latban alig folyt politikai nevelés. A Hazafias Népfront megerősítése és aktivizálása módot ad arra, hogy pártunk e mozgalmon keresztül is közelebb jusson a legszélesebb pár- tonkívüli tömegekhez és ezáltal iß elmélyítse pártunk befolyását. Biztosítanunk kell, hogy a megerő­södött Hazafias Népfront követelje meg és szervezze meg az országgyű­lési képviselők és a tanácstagok be­számolóit, azt, hogy a beszámoló­kon elhangzott helyes kritika, javas­lat,. jogos panasz meghallgatásra és orvoslásra találjon. Pártunk Központi Vezetősége szükségesnek tartja az országgyűlés munkájának megjavítását is és raj­ta lesz, hogy az országgyűlés telje­sítse azt a feladatát, melyet az al­kotmány számára megszabott, s ele­ven. sokoldalú viták közepette tár­gyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vo­natkozó javaslatokat. (Nagy taps.) A felszabadulás utáni esztendőkben a minisztérium és országos szerv még mindig 'nehezen adja le a helyileg jobban megoldható helyi feladato­kat. Azelőtt nem egyszer tréfásan miniszteriális imperializmusnak - ne­veztem azt a törekvést, amellyel egy-egy minisztérium a legtöbb helyi jellegű, nem országos feladatot is igyekezett 'magához kaparintani. Ilyen módon kerültek például a kompok, köztük a Szabad Nép ál­tal szóvátett mohácsi komp is a közlekedési- és postaügyi miniszté­rium hatalmába, amely ezeket az egyszerű közlekedési eszközöket na­vigációs tisztek közbeiktatásával Budapestről irányítja. (Derültség.) A túlzott centralizáció megszünte­tése, a helyi feladatok bátor átadása a helyi szerveknek, tehermentesíti a' központi szervek munkáját és meg­könnyíti, hogy ezek a szervek való­ban a legfontosabb országos kérdé­sekre összpontosítsák figyelmüket. A tanácsok önállóságának továbbfej­lesztése hozzátartozik állami életünk további demokratizálásához. Uj munkakör új erőt és új lendületet ad a helyi tanácsoknak, melyek a helyi viszonyokat jobban ismerik s az új, nagyobb feladatokkal együtt nőnek, együtt nő felelősségérzetük és magabiztosságuk. Bátorítani kell minden téren a. megyei, járási, városi és falusi taná­csok és szervek munkáját. Arra keli serkenteni őket, hogy ne mindent felülről várjanak, hogy kutassák fel s hasznosítsák a helyi tartalékokat, legyenek aktívak, hogy a lakosság minden tekintetben magáénak vallja őket. Kerüljenek közelebb az eleven élethez, legyenek figyelmesek a dol­gozó tömegekkel szemben, ók is őr­ködjenek a szocialista törvényesség fölött és ezzel is erősítsék a népi de­mokrácia befolyását, dolgozó népünk erkölcsi-politikai egységét. A szocializmus ügye az egész földkerekségen bizton halad a győzelem felé Nincs- párt- és állami életünknek olyan területe, amelyet a XX. kon­gresszus tapasztalatainak alapján át ne vizsgálnánk és ahol ne vetnénk fel azt a kérdést, hogy mit, hogyan kell javítani és változtatni. A mi pár­tunk nemcsak szavakban, de tettek­ben is .váltsa valóra a XX. kongresz- szus tapasztalataiból mindazt, ami hazánk viszonyaira alkalmazható. (Lelkes, nagy taps.) Ezt a mun­kát olyan nemzetközi helyzetben tudjuk elvégezni, amely meg­könnyíti célkitűzéseink megvalósítá­sát. A népek békés egymás mellett élésének szelleme, melyet a szocia­lista tábor következetesen képvisel, amelyet oly sikerrel szolgálnak elsősorban a Szovjetunió vezetőinek utazásai és bátor kezdeményezései, erőteljesen hódít szerte a világon. A Magyar Népköztársaság is erejé­hez mérten ebben az irányban tevé­kenykedik. Ebben a szellemben ja­vult meg viszonyunk a szomszéd Jugoszláviával, melyet 1949-ben any- nyi alaptalan vád és rágalom ért ré­szünkről. Az Ausztriával való jó vi­szony elősegítésére szüntette meg kormányunk a határon a műszaki zárat és ebben a szellemben erősít­jük kapcsolatainkat a többi orszá­gokkal is. A XX. kongresszus megállapításai nyomán egyre többen vallják, hogy nem elkerülhetetlen a háború, me­lyet az imperialisták a világra akar­nak zúdítani. Egyre többen vannak az imperialista országokban is azok, akik ellenzik a fegyverkezési hajszát, akik követelik a tömegpusztító fegy­verek eltiltását s lelkesen helyeslik az olyan bátor tetteket, mint a szov­jet hadsereg egymilüókétszázezer fő­vel való újabb csökkentése. A szov­jetunió tehát egymilliónyolcszáz- negyvenezer fővel csökkenti fegyve­res erejét s ezzel mutatja meg, hogy nem szavakkal, hanem tettek­kel is ’kiáll a leszerelés mellett. A szocializmusba való átmenet bé­kés útjainak kilátása mindenütt*meg- erősítette a béke és a szocializmus táborának híveit s nincs messze az idő, amikor a munkásosztály meg­osztottságát egy sor országban a munkásegység váltja fel. (Nagy taps.) Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a béke hívei, az imperia­listák háborús terveinek határo­zott ellenzői a több, mint ki­lencszázmillió lakost számláló szo­cialista világrendszer lakosaival, a gyarmati sorsból felszabadult száz­milliókkal, a tőkés országok szocia­lista és kommunista dolgozóival együtt a világ lakosságának túl­nyomó többségét képezik. A fejekben a béke. a szocializmus, az emberi ha­ladás ügye már győzött és semmi kétség, hogy történelmileg rövid időn belül győzni fog minden egyéb téren is. Aszó szoros értelmében a szemünk láttára omlanak össze azok a gyar­matbirodalmak, melyeket a gyarmat- tartók az évszázadok folyamán létre­hoztak s amelyekből anyagi erejük jelentékeny része származott. Az utolsó tíz esztendőben több, mint 1200 millió lakosú gyarmat, az em­beriség fele szabadult fel az impe­rialista rabság alól. Ez év áprilisában nyerték el függetlenségüket olyan fontos afrikai országok, mint Tunisz és Marokkó. A gyarmati sors alól felszabadult országok zöme gazdasági és politikai téren egyaránt a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban, a népi demokratikus országokban látja füg­getlenségének, szabadságának táma­szát. Gazdasági téren is a szocialista világrendszer országainak fejlődését tekintik mintának, mert látják, hogy ez országokban minden tőkés segít­ség nélkül gyorsan fejlődik a nép­gazdaság, emelkedik a széles tömegek anyagi és kulturális szín­vonala. A szocialista tábor egyre je­lentősebb segítségét ezek az 'uszá- gok szívesen fogadják, mert tudják, hogy nincs semmiféle politikai fel­tételhez kapcsolva, míg az arr ri- kai »segítség-« feltételei a »megsegí­tett« országot rendszerint politikai függőségbe juttatják. Ezeket a tényeket ismerik a gyar­mati sorsból felszabadult országok százmilliós dolgozó tömegei s rokon- szenvük a szocialista tábor iránt egy­re növekszik. Ez az egyik összetevője annak a rendkívül lelkes, meleg fo­gadtatásnak, melyben Bulganyin és Hruscsov elvtársak ázsiai útjuk folyamán mindenütt részesültek. Ez­zel szemben az amerikai imperialis­ták olyan levitézlett bábokra támasz­kodnak, mint Li Szin Man Koreá­ban. Csang Kaj Sek Taivan szigetén, akiket saját népük gyűlöl s akiket csak amerikai szuronyok és dollárok védenek meg. De szerte a világon erőteljesen ter­jed a békés együttélés gondolata, melyet a Szovjetunió és a szocialista világrend országai minden módon tá­mogatnak. Elősegíti e gondolat ter­jedését a Szovjetunió hatalmas gaz­dasági ereje, melynek méreteiről a hatodik ötéves terv Imponáló számai tanúskodnak, az a körülmény, hogy a Szovjetunió az atomenergia békés és katonai felhasználásának terén megelőzte az imperialista országokat. Elősegíti ' a Kínai Népköztársaság gyors gazdasági és politikai megerő­södése, a népi demokratikus orszá­gok fejlődése. Mindez együttvéve odavezet, hogy az imperialista orszá­gok népei között is egyre erősebb az ellenállás a kardcsörtetőkkel, az új háborúra uszítókkal szemben. Rész­ben ennek tulajdonítható, hogy az agresszív Északatlanti Szövetségben, melyet az amerikai imperialisták annyi fáradsággal hoztak létre s amelyben annyi sok milliárd dollárt belevertek, komoly ellentétek mutat­koznál«. A népek egyre Inkább eluta­sítják a háború gondolatát, egyre inkább tért hódít köztük a békés együttélés eszméje. Ha valaha, úgy most elmondhatjuk, hogy a nemzet­közi helyzetben a szocializmus fölé­nye bontakozik ki. (Nagy taps.) Uj korszak távlatai nyílnak meg előt­tünk. a szocializmus ügye mind az Öt világrészben, az egész földkerek­ségen, bizton halad a győzelem felé! Ebben a nemzetközi légkörben, a szocialista világrendszer erősödé: nek, az imperialista tábor gyengülé­sének folyamata közben gyürkőzünk neki, hogy megvalósítsuk második Ötéves tervünk hatalmas célkitűzé­seit, tovább erősítsük szocialista épí­tésünk alapjait, emeljük dolgozó né­pünk anyagi és kulturális színvona­lát. Minden eszközünk megvan ah-, hoz, hogy a magunk elé tűzött hatal­mas, lelkesítő feladatokat sikerrel megoldjuk. Ezek a feladatok röviden összefog­lalva: az iparban a termelés fokozása mellett a termelékenység emelése,.az. önköltség csökkentése, anyagtakaré­kosság, a minőség javítása, az ex­portra szánt áruk idejében való le­gyártása, a munka- és tervfegyelem továbbszilárdítása, a műszaki szín­vonal emelése. A mezőgazdaságban: a tavaszi munkák, a növényápolás jó elvég­zése, az aratás, a begyűjtés gondos előkészítése, a lakosság hússal, zsír­ral való jobb ellátása céljából az ál­lattenyésztés fokozása. A termelő« szövetkezetek továbbfejlesztése, meg­szilárdítása. Az államigazgatásban: a törvényes­ség további megszilárdítása, harc a bürokratizmus ellen. a. demokratikus* gyors, operatív ügyintézésért. A pártban: A pártélet lenini nor* máinak, a kollektív vezetésnek, a kri­tika és önkritika, a pártdemokrácia kibontakozásának érvényre jutta­tása, a párttagok és pártszervezetek aktivitásának és felelősségének nö­velése, a párt egységének, összefor- rottságának erősítése és harcos kiál­lás a párt célkitűzései mellett. E feladatok megoldásában a párt bizton támaszkodik minden tagjára és szervezetére, az egész dolgozó nép­re, köztük Budapest kommunistáira és dolgozóira, akik felszabadulásuk óta mindig előljártak és ezúttal is az élen fognak haladni! (Nagy taps.) Azt az utat, melyen haladunk, mesz- szire előre megvilágítja a XX. kon­gresszus, melynek határozatait mi, magyar kommunistái«, úgyis mint hazánk hű fiai, úgyis mint a prole­tárnemzetköziség katonái, egész dol­gozó népünk üdvére és boldogulá­sára s a saját viszonyainkra alkal­mazva valóraváltjuk. Minden eszközünk megvan ahhoz, hogy hatalmas, lelkesítő célkitűzé­seinket maradéktalanul mei^valóaít- suk. Van erős, évtizedes harcokban megedzett nagy pártunk, melynek egységét és összeforrottságát őrizzük mint a szemünk világát, (hosszantar­tó, lelkes tapß), melynek vezetése alatt annyi győzelmet vívtunk ki a szocialista építés frontján. Ve­lünk van nagyszerű, öntudatos munkásosztályunk. Erős szövetsé­günk a dolgozó parasztsággal, a ha­ladó értelmiséggel. Velünk vannak és támogatják munkánkat a felsza­badít«' Szovjetunió, a nagy Kínai Népköztársaság, az azonos célokért küzdő népi demokratikus országok, velünk a tőkés gyarmati sorsból fel­szabadult országok békéért, szabad­ságért küzdő dolgozóinak százmilliói.» Még rengeteg előttünk az akadály, de az út nehezén már túl vagyunk és biztos nagy ügyünk győzelme. (Vi­haros nagy taps.) Rákosi elvtárs beszéde után Ko­vács István elvtárs emelkedett szó­lásra. Kedves Elvtársak! Javaslom, hogy a budapesti pártaktiva a következő határozatot fogadja el: »A Magyar Dolgozók Pártja buda­pesti pártaktívájának ülése 1956 má­jus 18-án meghallgatta a Politikai Bizottság beszámolóját, amelyet Rá­kosi Mátyás elvtárs ismertetett a po­litikai helyzetről és a párt feladatai­ról. A pártaktíva a következő hatá­rozatot hozta: — A pártaktíva teljes egészében helyesli a beszámolót, s egyetért az abban megjelölt politikai és gyakor­lati feladatokkal. A budapesti párt­aktíva. a budapesti kommunisták, s valamennyi budapesti dolgozó min­dig szilárd támaszai voltak és ma­radnak a pártnak és a Központi Ve­zetőségnek. A pártaktíva — felvér­tezve a helyes politikai irányvonallal ■— egyemberként zárkózik fel a párt kollektív vezető testületé, a Köz­ponti Vezetőség mögé és minden ere­jét latbavetve küzd a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszu­sa határozatainak szellemében ki­ben és napjainkban a kérdést: Mi a garancia arra, hogy megvalósul ez a helyes politika és nem ismétlődnek meg hazánkban és pártunkban a hi­bák? E feladatok megvalósítása — elvtársak — valóban nem könnyű; De a garancia erre a kommunista pártaktíva, a kommunisták, az öntu­datos pártonkívüli dolgozók, az egész magyar népnek nagyszerű helytállá­sa és az a rendíthetetlen eltökélt­sége, hogy legyőzve nehézségeinket és hibáinkat, minden téren követke­zetesen megvalósítjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszu­sának szellemében a pártunk Köz­ponti Vezetősége által elénk kitűzött feladatokat. (Taps.) E feladatok megoldásához jó egész«* séget, jó munkát és sok sikert kivé-» nunk a pártaktívának, s a kommu­nistáknak! (Taps.) Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártr- ja és annak Központi Vezetősége! (Éljenzés és hosszantartó lelkes, üte­mes taps. — Felkiáltások: Éljen a párt!) Az aktivaülés az Intewvacionálé hangjaival ért véget; (MTI) magyar KommunistaK az országgyű­lésen állandóan ebben a szellemben dolgozlak, s értették a módját annak, hogy az országgyűlésen keresztül cél­kitűzéseink megvalósítására hogyan mozgósítsák a dolgozó népet, s hogy olyan törvények jöjjenek létre, me­lyek a dolgozó nép javát szolgálják. Semmi okunk sincs arra, hogy ezt a jó és helyes tradíciót veszendőbe en­gedjük menni. Ellenkezőleg, fel kell újítani és biztosítani kell azt, hogy az országgyűlés a haza javára min­den téren aktivan. jól végezze funk­cióját. (Nagy taps.) Ugyanez vonatkozik az ország- gyűlés bizottságainak a munkájára is. Ezeket a bizottságokat lehetőleg be kell vonni mindazoknak a fontos kérdéseknek ■ az előkészítésébe is, amelyek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé kerülnek s akkor is igénybe kell venni törvényelőkészítő munkájukat, amikor az országgyűlés nem ülésezik. Az országgyűlésnek és bizottságainak ez a fokozott munká­ja egyben az állami demokrácia ki- terjesztését, erősítését is jelenti. Mi nem féltünk a parlamenti vi­táktól akkor, amikor kisebbségben voltunk, ellenkezőleg, ezek a viták hozzájárultak pártunk sikereihez, dolgozó népünk felvilágosításához. Most, amikor a népi demoikrácia gyökerei melyek, épülete erős és szilárd, bátran támaszkodjunk a parlament munkájára. Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy a megyék, a járások beosztása megfelel-e az új, változott időknek. Magyarországon jelenleg a főváro­son kívül 19 megye van. I^engyelor- szágban, melynek területe több, mint háromszorta nagyobb hazán­kénál, csak 17 megye van. Nálunk már az első világháború előtt voltak olyan megyék, mint Pest megye, vagy Bács megye, melynek területe 11—12 ezer négyzetkilométer volt és bennük a közigazgatás nem műkö­dött rosszabbul, mint másutt. Ma, amikor hasonlíthatatlanul jobb a közlekedés, szinte mindenütt van te­lefon, könnyű a közppnt és a vidék közt az érintkezés, napirendre lehet tűzni a megyék- és mindjárt hozzá­teszem x- a járások .számának csök­kentését. (Nagy taps.) A járások is lényegében abban az időben alakul­tak ki, amikór a rossz utakon koco­gó lovaskocsi volt a fő közlekedési eszköz. Minden megye, vagy járás megszűnésével csökkenne a rengeteg hivatal, amely nem egyszer felesle­ges, párhuzamos munkát végez és a bürokratizmus táptalaját képezi. Ha­sonlóképpen érdemes megvizsgálni, hogy nem lehetne-e összevonni Bu­dapesten is egy sor kerületet. (Nagy taps.) Mindezeket a rendszabályokat ki kell egészíteni azzal, hogy a csök­kentett számú megyékre és taná­csokra maximálisan rábizzuk a he­lyi feladatok elvégzését. (Lelkes, nagy taps.) Ez megköveteli azt, hogy a minisztériumok és az or­szágos hivatalok mindazt átad­ják a megyéknek és járásoknak, ami helyi jellegű, ami nem feltétle­nül követeli meg a központi irányí­tást. Ez növeli a tanácsok önállósá­gát és csökkentené a bürokratizmust I is. Az utolsó esztendőkben ez a ten­dencia kezd érvényesülni. De még mindig sok helyen szükségtelenül túlzott a centralizáció, egyik-másik A tlAganag !>c|)lroai a nemzet összes hazafias, ,demokratikus erőit magéban foglaló mozim lom léirven A budapesti pártaktiva határozata dolgozott politikai irányvonalnak minden téren való következetes meg­valósításáért.« (Nagy taps.) Ezután az aktivaülés résztvevői a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. (Hosszantartó, lelkes taps. — Felkiáltás: Éljen a Központi Vezetőség! — Nagy taps.) ^ Elvtársak! Rákosi elvtárs a be­számolóban aláhúzta a budapesti pártaktíva, a kommunisták, a dolgo­zók helytállását és példamutató élenjárását a párt előtt álló felada­tok végrehajtásában — folytatta Kovács István. — Azt hiszem, az egész budapesti pártaktíva minden kommunista és dolgozó véle­ményét fejezem ki, amikor aláhú­zom, hogy a párt Központi Vezető­sége számíthat és szilárdan támasz­kodhat a jövőben is a budapesti kommunistákra, a budapesti dolgo­zókra (taps), hogy becsülettel helyt- állunk Budapest területén és itt győ­zelemre visszük pártunk helyes po­litikáját. (Taps.) Mi biztosak va­gyunk, hogy ugyanezt teszik vidéken dolgozó elvtársaink is. (Taps.) Sokan feltették, az utóbbi hetek­

Next

/
Oldalképek
Tartalom