Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-19 / 117. szám

4

£SZ ARM AG T ARORSZAG

Szambát, 1*5«. mJJlW 1*1

A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának aktívaülése

(Folytatás a 3. oldalról.)

csalás fogalmát. Fegyelmi eljárás nem indult ellené, hanem ..büntetésképpen“ kihelyezték vállalathoz, ahol máit gyár-egység vezető havonta 3.300—3.400 forintot kap prémiummal együtt, szemben az előző 2.900 forintos fizetéssel. Úgy látszik, érdemes a minisztériumban rosszul dolgozni. S ez, sajnos, nem egyedülálló eset. A csepeli R. M. gyárban például az js előfordult, hogy ilyen ellenséges élemet az egyik üzemből kitettek és rövidesen a gyár másik ^üzemegységében bukkant fel. Hasonló panaszokat gyakran hallunk raz állami gazdaságokból is. Újabban az értelmiségi 'fiatalság köréből — külöaiösen a Szovjetunióban végzették — szó vétették, hogy gyakran. háttérbe akarják őket szorítani és gátolják fejlődésüket. Ezekben a jelenségekben is az osztályba re egy formája nyilvánulhat meg s ezért fel kell rájuk figyelni.

A párt és kormány nem kívánja az osztályharc éleződését. Ellenkezőleg: mindent megtesz arra. hogy azoknak az osztályidegen elemeknek, akik belátták eddigi hibáikat « bele akarnak illeszkedni szocialista rendünkbe, jól dolgoznak, segítik a n^pi demokráciát, mindenben a kezükre járjon. Ezt szolgálják az amnesztiák, a külföldre szököttek hazaengedése és hazahívása s egy sor egyéb rendszabály is.

A népi demokratikus állam egyházpolitikája is azt célozza, hogy lehetőleg jó viszony alakuljon ki az állam és az egyház közölt. Ennek a, helyes politikának megvalósításaképpen kapott kegyelmet a püspöki kar kérésére Grősz kalocsai érsek. Ezt a lépést helyesléssel fogadták a vallásos katolikus tömegek, s benne nem államunk gyengeségéi, hanem erejét és jóindulatának jelét látták.

Miközben a párt és a kormány azon munkálkodik, hogy csökkenjen az osztályharc élessége, s hogy nemzetközileg is maximálisan elősegítse a nemzetek közötti békés együttműködést, azt is tudnunk kell, hogy az imperialisták jórésze, elsősorban az Egyesült Államok imperialistái, nem változtatták meg célkitűzéseiket, s továbbra is igyekeznek hazánkba kémeket, szabotőröket becsempészni. Ezek a tények arra köteleznek bennünket, hogy éberségünket ne csökkentsük, annál is inkább. mert a Szovjetunió leszerelési javaslatait eddig a nyugati hatalmak elutasították és az Egyesült Államok tovább növeli hadikiadásait, tovább gyártja a nukleáris fegyvereket. Mindezt látni kell és ezért a szocialista világrendszer növekvő erejének tudata mellett szakadatlanul szükség van az éberségre és gondoskodni kell arról, hogy a honvédség, az államvédelem erős legyen.

Beszélni kívánok a Hazafias Népifrontról is, melynek megerősítése és aktivizálása ugyancsak napirendre került. Az a körülmény, hogy 1954-! ben volt olyan tendencia, mely a Hazafias Népfront-mozgalmat szembe akarta állítani a párttal, oda vezetett, hogy elvtársaink egy része bizalmatlanul nézte e mozgalmat •és nem segítette eléggé a népfrontbizottságok munkáját, sőt gyakran részt sem vett benne. Ezen a helyzeten most határozottan változtatni kell s oda kell hatni, hogy a Hazafias Népfront a benne dolgozó kommunisták jó munkájának eredményeképpen teljesen magáévá tegye a párt helyes politikáját, s a munkásparaszt szövetségre épülve egész népünk legszélesebb, az összes tömegszervezetek, a nemzet összes hazafias, demokratikus erőit magában foglaló eleven, alkotó mozgalma le€yeT1- • JEI

Hogy a népfront az eddiginél nagyobb aktivitást fejtsen ki, jobban védje a népek közötti békét, a nyugodt alkotó munka lehetőségeit és a népek közti barátságot, pártunk Központi Vezetősége azt javasolta, hogy egyesüljön vele a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, valamint a békemozgalom és az eddiginél sokkal szorosabban kapcsolódjék hozzá a Magyar-Szovjet Társaság működése. E szervezeteknek a népfrontmozgalommal való egyesülése és szorosabb együttműködésének biztosítása éppen ezekben a napokban folyik. A Hazafias Népfront azonban csak akkor tudja feladatait jól megoldani, akkor tudja jól támogatni a szocializmus építését, a magyar nép haladó. demokratikus, forradalmi és szocialista hagyományainak éberen tartását és erősítését, ha pártunK szervezetei és tagjai teljes erővel támogatják és szakadatlanul résztvesznek munkájában.

Különösen a falun fontos ez a feladat. Falura az elmúlt két év folyamán sok jó elv társ került s a helyi elvtársakkal közös erőfeszítéseik nyomán sok helyen megjavult a pártmunka. De akad még elég olyan falu, ahol a pártmunka elsősorban az egyénileg dolgozó parasztokkal szemben főleg az állampolgári fegyelem kérdéseire: az adófizetésre, a begyűjtés teljesítésére, a termelési szerződések megkötésére szűkült le és e hétegekkel kapcsolatban alig folyt politikai nevelés. A Hazafias Népfront megerősítése és aktivizálása módot ad arra, hogy pártunk e mozgalmon keresztül is közelebb jusson a legszélesebb pár- tonkívüli tömegekhez és ezáltal iß elmélyítse pártunk befolyását.

Biztosítanunk kell, hogy a megerősödött Hazafias Népfront követelje meg és szervezze meg az országgyűlési képviselők és a tanácstagok beszámolóit, azt, hogy a beszámolókon elhangzott helyes kritika, javaslat,. jogos panasz meghallgatásra és orvoslásra találjon.

Pártunk Központi Vezetősége szükségesnek tartja az országgyűlés munkájának megjavítását is és rajta lesz, hogy az országgyűlés teljesítse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára megszabott, s eleven. sokoldalú viták közepette tárgyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vonatkozó javaslatokat. (Nagy taps.) A felszabadulás utáni esztendőkben a

minisztérium és országos szerv még mindig 'nehezen adja le a helyileg jobban megoldható helyi feladatokat. Azelőtt nem egyszer tréfásan miniszteriális imperializmusnak - neveztem azt a törekvést, amellyel egy-egy minisztérium a legtöbb helyi jellegű, nem országos feladatot is igyekezett 'magához kaparintani. Ilyen módon kerültek például a kompok, köztük a Szabad Nép által szóvátett mohácsi komp is a közlekedési- és postaügyi minisztérium hatalmába, amely ezeket az egyszerű közlekedési eszközöket navigációs tisztek közbeiktatásával

Budapestről irányítja. (Derültség.)

A túlzott centralizáció megszüntetése, a helyi feladatok bátor átadása a helyi szerveknek, tehermentesíti a' központi szervek munkáját és megkönnyíti, hogy ezek a szervek valóban a legfontosabb országos kérdésekre összpontosítsák figyelmüket. A tanácsok önállóságának továbbfejlesztése hozzátartozik állami életünk további demokratizálásához. Uj munkakör új erőt és új lendületet ad a helyi tanácsoknak, melyek a helyi viszonyokat jobban ismerik s az új, nagyobb feladatokkal együtt nőnek, együtt nő felelősségérzetük és

magabiztosságuk.

Bátorítani kell minden téren a. megyei, járási, városi és falusi tanácsok és szervek munkáját. Arra keli serkenteni őket, hogy ne mindent felülről várjanak, hogy kutassák fel s hasznosítsák a helyi tartalékokat, legyenek aktívak, hogy a lakosság minden tekintetben magáénak vallja őket. Kerüljenek közelebb az eleven élethez, legyenek figyelmesek a dolgozó tömegekkel szemben, ók is őrködjenek a szocialista törvényesség fölött és ezzel is erősítsék a népi demokrácia befolyását, dolgozó népünk erkölcsi-politikai egységét.

A szocializmus ügye az egész földkerekségen bizton halad a győzelem felé

Nincs- párt- és állami életünknek olyan területe, amelyet a XX. kongresszus tapasztalatainak alapján át ne vizsgálnánk és ahol ne vetnénk fel azt a kérdést, hogy mit, hogyan kell javítani és változtatni. A mi pártunk nemcsak szavakban, de tettekben is .váltsa valóra a XX. kongresz- szus tapasztalataiból mindazt, ami hazánk viszonyaira alkalmazható. (Lelkes, nagy taps.) Ezt a munkát olyan nemzetközi helyzetben tudjuk elvégezni, amely megkönnyíti célkitűzéseink megvalósítását. A népek békés egymás mellett élésének szelleme, melyet a szocialista tábor következetesen képvisel, amelyet oly sikerrel szolgálnak elsősorban a Szovjetunió vezetőinek utazásai és bátor kezdeményezései, erőteljesen hódít szerte a világon.

A Magyar Népköztársaság is erejéhez mérten ebben az irányban tevékenykedik. Ebben a szellemben javult meg viszonyunk a szomszéd Jugoszláviával, melyet 1949-ben any- nyi alaptalan vád és rágalom ért részünkről. Az Ausztriával való jó viszony elősegítésére szüntette meg kormányunk a határon a műszaki zárat és ebben a szellemben erősítjük kapcsolatainkat a többi országokkal is.

A XX. kongresszus megállapításai nyomán egyre többen vallják, hogy nem elkerülhetetlen a háború, melyet az imperialisták a világra akarnak zúdítani. Egyre többen vannak az imperialista országokban is azok, akik ellenzik a fegyverkezési hajszát, akik követelik a tömegpusztító fegyverek eltiltását s lelkesen helyeslik az olyan bátor tetteket, mint a szovjet hadsereg egymilüókétszázezer fővel való újabb csökkentése. A szovjetunió tehát egymilliónyolcszáz- negyvenezer fővel csökkenti fegyveres erejét s ezzel mutatja meg, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel is ’kiáll a leszerelés mellett.

A szocializmusba való átmenet békés útjainak kilátása mindenütt*meg- erősítette a béke és a szocializmus táborának híveit s nincs messze az idő, amikor a munkásosztály megosztottságát egy sor országban a munkásegység váltja fel. (Nagy taps.) Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a béke hívei, az imperialisták háborús terveinek határozott ellenzői a több, mint kilencszázmillió lakost számláló szocialista világrendszer lakosaival, a gyarmati sorsból felszabadult százmilliókkal, a tőkés országok szocialista és kommunista dolgozóival együtt a világ lakosságának túlnyomó többségét képezik. A fejekben a béke. a szocializmus, az emberi haladás ügye már győzött és semmi kétség, hogy történelmileg rövid időn belül győzni fog minden egyéb téren is.

Aszó szoros értelmében a szemünk láttára omlanak össze azok a gyarmatbirodalmak, melyeket a gyarmat- tartók az évszázadok folyamán létrehoztak s amelyekből anyagi erejük jelentékeny része származott. Az utolsó tíz esztendőben több, mint 1200 millió lakosú gyarmat, az emberiség fele szabadult fel az imperialista rabság alól. Ez év áprilisában nyerték el függetlenségüket olyan fontos afrikai országok, mint Tunisz és Marokkó.

A gyarmati sors alól felszabadult országok zöme gazdasági és politikai téren egyaránt a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban, a népi demokratikus országokban látja függetlenségének, szabadságának támaszát. Gazdasági téren is a szocialista világrendszer országainak fejlődését tekintik mintának, mert látják, hogy ez országokban minden tőkés segítség nélkül gyorsan fejlődik a népgazdaság, emelkedik a széles tömegek anyagi és kulturális színvonala. A szocialista tábor egyre jelentősebb segítségét ezek az 'uszá- gok szívesen fogadják, mert tudják, hogy nincs semmiféle politikai feltételhez kapcsolva, míg az arr ri- kai »segítség-« feltételei a »megsegített« országot rendszerint politikai függőségbe juttatják.

Ezeket a tényeket ismerik a gyarmati sorsból felszabadult országok százmilliós dolgozó tömegei s rokon- szenvük a szocialista tábor iránt egyre növekszik. Ez az egyik összetevője annak a rendkívül lelkes, meleg fogadtatásnak, melyben Bulganyin és Hruscsov elvtársak ázsiai útjuk folyamán mindenütt részesültek. Ezzel szemben az amerikai imperialisták olyan levitézlett bábokra támaszkodnak, mint Li Szin Man Koreában. Csang Kaj Sek Taivan szigetén, akiket saját népük gyűlöl s akiket csak amerikai szuronyok és dollárok védenek meg.

De szerte a világon erőteljesen terjed a békés együttélés gondolata, melyet a Szovjetunió és a szocialista világrend országai minden módon támogatnak. Elősegíti e gondolat terjedését a Szovjetunió hatalmas gazdasági ereje, melynek méreteiről a hatodik ötéves terv Imponáló számai tanúskodnak, az a körülmény, hogy a Szovjetunió az atomenergia békés és katonai felhasználásának terén megelőzte az imperialista országokat. Elősegíti ' a Kínai Népköztársaság gyors gazdasági és politikai megerősödése, a népi demokratikus országok fejlődése. Mindez együttvéve odavezet, hogy az imperialista országok népei között is egyre erősebb az ellenállás a kardcsörtetőkkel, az új háborúra uszítókkal szemben. Részben ennek tulajdonítható, hogy az agresszív Északatlanti Szövetségben, melyet az amerikai imperialisták annyi fáradsággal hoztak létre s amelyben annyi sok milliárd dollárt belevertek, komoly ellentétek mutatkoznál«. A népek egyre Inkább elutasítják a háború gondolatát, egyre inkább tért hódít köztük a békés együttélés eszméje. Ha valaha, úgy most elmondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzetben a szocializmus fölénye bontakozik ki. (Nagy taps.) Uj korszak távlatai nyílnak meg előttünk. a szocializmus ügye mind az Öt világrészben, az egész földkerekségen, bizton halad a győzelem felé!

Ebben a nemzetközi légkörben, a szocialista világrendszer erősödé:

nek, az imperialista tábor gyengülésének folyamata közben gyürkőzünk neki, hogy megvalósítsuk második Ötéves tervünk hatalmas célkitűzéseit, tovább erősítsük szocialista építésünk alapjait, emeljük dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát. Minden eszközünk megvan ah-, hoz, hogy a magunk elé tűzött hatalmas, lelkesítő feladatokat sikerrel megoldjuk.

Ezek a feladatok röviden összefoglalva: az iparban a termelés fokozása mellett a termelékenység emelése,.az. önköltség csökkentése, anyagtakarékosság, a minőség javítása, az exportra szánt áruk idejében való legyártása, a munka- és tervfegyelem továbbszilárdítása, a műszaki színvonal emelése.

A mezőgazdaságban: a tavaszi munkák, a növényápolás jó elvégzése, az aratás, a begyűjtés gondos előkészítése, a lakosság hússal, zsírral való jobb ellátása céljából az állattenyésztés fokozása. A termelő« szövetkezetek továbbfejlesztése, megszilárdítása.

Az államigazgatásban: a törvényesség további megszilárdítása, harc a bürokratizmus ellen. a. demokratikus* gyors, operatív ügyintézésért.

A pártban: A pártélet lenini nor* máinak, a kollektív vezetésnek, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia kibontakozásának érvényre juttatása, a párttagok és pártszervezetek aktivitásának és felelősségének növelése, a párt egységének, összefor- rottságának erősítése és harcos kiállás a párt célkitűzései mellett.

E feladatok megoldásában a párt bizton támaszkodik minden tagjára és szervezetére, az egész dolgozó népre, köztük Budapest kommunistáira és dolgozóira, akik felszabadulásuk óta mindig előljártak és ezúttal is az élen fognak haladni! (Nagy taps.)

Azt az utat, melyen haladunk, mesz- szire előre megvilágítja a XX. kongresszus, melynek határozatait mi, magyar kommunistái«, úgyis mint hazánk hű fiai, úgyis mint a proletárnemzetköziség katonái, egész dolgozó népünk üdvére és boldogulására s a saját viszonyainkra alkalmazva valóraváltjuk.

Minden eszközünk megvan ahhoz, hogy hatalmas, lelkesítő célkitűzéseinket maradéktalanul mei^valóaít- suk. Van erős, évtizedes harcokban megedzett nagy pártunk, melynek egységét és összeforrottságát őrizzük mint a szemünk világát, (hosszantartó, lelkes tapß), melynek vezetése alatt annyi győzelmet vívtunk ki a szocialista építés frontján. Velünk van nagyszerű, öntudatos munkásosztályunk. Erős szövetségünk a dolgozó parasztsággal, a haladó értelmiséggel. Velünk vannak és támogatják munkánkat a felszabadít«' Szovjetunió, a nagy Kínai Népköztársaság, az azonos célokért küzdő népi demokratikus országok, velünk a tőkés gyarmati sorsból felszabadult országok békéért, szabadságért küzdő dolgozóinak százmilliói.» Még rengeteg előttünk az akadály, de az út nehezén már túl vagyunk és biztos nagy ügyünk győzelme. (Viharos nagy taps.)

Rákosi elvtárs beszéde után Kovács István elvtárs emelkedett szólásra.

Kedves Elvtársak! Javaslom, hogy a budapesti pártaktiva a következő határozatot fogadja el:

»A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártaktívájának ülése 1956 május 18-án meghallgatta a Politikai Bizottság beszámolóját, amelyet Rákosi Mátyás elvtárs ismertetett a politikai helyzetről és a párt feladatairól. A pártaktíva a következő határozatot hozta:

— A pártaktíva teljes egészében helyesli a beszámolót, s egyetért az abban megjelölt politikai és gyakorlati feladatokkal. A budapesti pártaktíva. a budapesti kommunisták, s valamennyi budapesti dolgozó mindig szilárd támaszai voltak és maradnak a pártnak és a Központi Vezetőségnek. A pártaktíva — felvértezve a helyes politikai irányvonallal ■— egyemberként zárkózik fel a párt kollektív vezető testületé, a Központi Vezetőség mögé és minden erejét latbavetve küzd a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatainak szellemében kiben és napjainkban a kérdést: Mi a garancia arra, hogy megvalósul ez a helyes politika és nem ismétlődnek meg hazánkban és pártunkban a hibák? E feladatok megvalósítása — elvtársak — valóban nem könnyű; De a garancia erre a kommunista pártaktíva, a kommunisták, az öntudatos pártonkívüli dolgozók, az egész magyar népnek nagyszerű helytállása és az a rendíthetetlen eltökéltsége, hogy legyőzve nehézségeinket és hibáinkat, minden téren következetesen megvalósítjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának szellemében a pártunk Központi Vezetősége által elénk kitűzött feladatokat. (Taps.)

E feladatok megoldásához jó egész«* séget, jó munkát és sok sikert kivé-» nunk a pártaktívának, s a kommunistáknak! (Taps.) Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártr- ja és annak Központi Vezetősége! (Éljenzés és hosszantartó lelkes, ütemes taps. — Felkiáltások: Éljen a párt!)

Az aktivaülés az Intewvacionálé hangjaival ért véget; (MTI)

magyar KommunistaK az országgyűlésen állandóan ebben a szellemben dolgozlak, s értették a módját annak, hogy az országgyűlésen keresztül célkitűzéseink megvalósítására hogyan mozgósítsák a dolgozó népet, s hogy olyan törvények jöjjenek létre, melyek a dolgozó nép javát szolgálják. Semmi okunk sincs arra, hogy ezt a jó és helyes tradíciót veszendőbe engedjük menni. Ellenkezőleg, fel kell újítani és biztosítani kell azt, hogy az országgyűlés a haza javára minden téren aktivan. jól végezze funkcióját. (Nagy taps.)

Ugyanez vonatkozik az ország- gyűlés bizottságainak a munkájára is. Ezeket a bizottságokat lehetőleg be kell vonni mindazoknak a fontos kérdéseknek ■ az előkészítésébe is, amelyek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé kerülnek s akkor is igénybe kell venni törvényelőkészítő munkájukat, amikor az országgyűlés nem ülésezik. Az országgyűlésnek és bizottságainak ez a fokozott munkája egyben az állami demokrácia ki- terjesztését, erősítését is jelenti.

Mi nem féltünk a parlamenti vitáktól akkor, amikor kisebbségben voltunk, ellenkezőleg, ezek a viták hozzájárultak pártunk sikereihez, dolgozó népünk felvilágosításához. Most, amikor a népi demoikrácia gyökerei melyek, épülete erős és szilárd, bátran támaszkodjunk a parlament munkájára.

Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy a megyék, a járások beosztása megfelel-e az új, változott időknek. Magyarországon jelenleg a fővároson kívül 19 megye van. I^engyelor- szágban, melynek területe több, mint háromszorta nagyobb hazánkénál, csak 17 megye van. Nálunk már az első világháború előtt voltak olyan megyék, mint Pest megye, vagy Bács megye, melynek területe

11—12 ezer négyzetkilométer volt és bennük a közigazgatás nem működött rosszabbul, mint másutt. Ma, amikor hasonlíthatatlanul jobb a közlekedés, szinte mindenütt van telefon, könnyű a közppnt és a vidék közt az érintkezés, napirendre lehet tűzni a megyék- és mindjárt hozzáteszem x- a járások .számának csökkentését. (Nagy taps.) A járások is lényegében abban az időben alakultak ki, amikór a rossz utakon kocogó lovaskocsi volt a fő közlekedési eszköz. Minden megye, vagy járás megszűnésével csökkenne a rengeteg hivatal, amely nem egyszer felesleges, párhuzamos munkát végez és a bürokratizmus táptalaját képezi. Hasonlóképpen érdemes megvizsgálni, hogy nem lehetne-e összevonni Budapesten is egy sor kerületet. (Nagy taps.)

Mindezeket a rendszabályokat ki kell egészíteni azzal, hogy a csökkentett számú megyékre és tanácsokra maximálisan rábizzuk a helyi feladatok elvégzését. (Lelkes, nagy taps.) Ez megköveteli azt, hogy a minisztériumok és az országos hivatalok mindazt átadják a megyéknek és járásoknak, ami helyi jellegű, ami nem feltétlenül követeli meg a központi irányítást. Ez növeli a tanácsok önállóságát és csökkentené a bürokratizmust I is. Az utolsó esztendőkben ez a tendencia kezd érvényesülni. De még mindig sok helyen szükségtelenül túlzott a centralizáció, egyik-másik

A tlAganag !>c|)lroai a nemzet összes hazafias, ,demokratikus erőit magéban foglaló mozim lom léirven

A budapesti pártaktiva határozata

dolgozott politikai irányvonalnak minden téren való következetes megvalósításáért.« (Nagy taps.)

Ezután az aktivaülés résztvevői a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. (Hosszantartó, lelkes taps. — Felkiáltás: Éljen a Központi Vezetőség! — Nagy taps.)

^ Elvtársak! Rákosi elvtárs a beszámolóban aláhúzta a budapesti pártaktíva, a kommunisták, a dolgozók helytállását és példamutató élenjárását a párt előtt álló feladatok végrehajtásában — folytatta Kovács István. — Azt hiszem, az egész budapesti pártaktíva minden kommunista és dolgozó véleményét fejezem ki, amikor aláhúzom, hogy a párt Központi Vezetősége számíthat és szilárdan támaszkodhat a jövőben is a budapesti kommunistákra, a budapesti dolgozókra (taps), hogy becsülettel helyt- állunk Budapest területén és itt győzelemre visszük pártunk helyes politikáját. (Taps.) Mi biztosak vagyunk, hogy ugyanezt teszik vidéken dolgozó elvtársaink is. (Taps.)

Sokan feltették, az utóbbi hetek