Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

1ßB$. május IS. 5 WaMrasp, A VÁLASZTÓK BESZÉLTEK KÉPVISELŐJÜKKEL ESTE HAT óra felé jár az idő. Hatra hirdették a gyűlést a mozi- Kélyiségben. Még csak 10—20 em- per álldogál az udvaron, azok ve­szik körül Földvári Rudolf elvtárs országgyűlési képviselőt. Beszél­getnek. ... ismerkednek... Jó fél­óra múlva azonban már tömve a terem. Hiába, a parasztembernek ilyenkor este el kell végeznie egyet s mást a jószágok körül, s csak azután szabadulhat. De most már annyian vannak, hogy a két •kijárat körül is fürtökben állnak. Ki kéllett vezetni a hangszórót az udvarra, hogy kint is hallják a beszédet. Teljes pompájában virit a fa­luban az orgona. Mintha a kertek is bejöttek volna a terembe, az elnöki asztal valóságos orgona­bokorhoz hasonlít. A kis úttörők árasztották el csokraikkal. Ifj. Juhász József, a helyi haza­fias népfrontbizottság elnöke nyi­totta meg az ülést, üdvözölte a képviselő elvtársat és a megjelent választókat. Földvári elvtárs ez­után . képviselői tevékenységéről számolt bé Sajóvámos lakóinak. Beszéde elején alaposan ismertette ,a nemzetközi helyzetet. Hazánk bé­kepolitikájáról s az egész béke- harcról igen közvetlen s minden figyelmet megragadó hangon SZÓI tv A MÁSODIK ötéves terv irány­elveit feszült érdeklődéssel hall­gatták a sa jó vámosiak. Földvári eivt&rs elmondotta, hogy a máso­dik ötéves terv alapvető feladata: dolgozó népünk életszínvonalának, kultúrájának emelése, továbbá az, hogy biztosítsuk hazánk határai­nak í sérthetetlenségét, függetlensé­günket, szocialista iparunk fejlesz­tését, mezőgazdaságunk szocialista átszervezését, a termelékenység fo­kozását. A .képviselő elvtárs példákkal érzékeltette, mit jelent az irányel­vekben megjelölt 25 százalékos éleiszinvonal. emelés. Azt jelenti — mondotta —, hogy akinek egy évi jövedelme eddig 10.000 forint volt, a második ötéves terv végére 12.500 forint lösz. Vagy ha valaki it 100 forintért vásárol valamit egy ■ hónap alatt,. ugyanazért az áruért gcis&k' 75 forintot kell majd fizet­. a : . . Sorolta, sorolta, mi minden új, az -életszínvonal emelését szolgáló nagyszerű számadatot foglalnak magukban az irányelvek. A hall­gatóság elégedetten morajlott fel, mikor, az’ építőiparról, a magán­yt átépítés támogatósáról volt szó. Ámulattal hallgatták, mit is jelent az a, 2Q0.000 lakás, amit a má- > sodik ötéves tervben fel akarunk építeni. Földvári elvtárs így pró­bálta érzékeltetni: , — Á 200.000 lakás azt jelenti, hogy 5 új Miskolcot lehetne építe­ni belőle. Vagy ha egy utcasort építenénk, háromemeletes házak­kal. ez az út Kazincbarcikától Bu­dapestig érne. A családiházakból épülő utca olyan hosszú lenne mint a Moszkva és Budapest közti tá­volság. NYOMATÉKOSAN hangsulyoz- ' ta a képviselő elvtárs, hogy ez a • ma programja, nem a távoli jövőé. Már ezév januártól az irányelvek ' szellemében dolgozunk. Ezt igazol­ja, á részleges árleszállítás is, amit • országszerte s Sajóvámoson is nagy örömmel , fogadtak. A jövőben ' apénnyit dolgozunk, ahogy dolgo- « zunk újgy várhatjuk majd az árak • további.. csökkentét. ' Végül arról beszélt Földvári elv- ' tarsi hogy ő mint képviselő milyen ' munkát végzett választói és az egész ország népének érdekében. ' ' A hozzászólások megnjűtása után npm sokáig kellett várni a bátor, ' vitatkozó emberek hangjára. Szűk Balázs tsz tag kért először szót: ' Régen fáj a községnek, hogy • el vagyunk zárva a fejlődéstől. Se ' vasüt, se rendes autóbuszjárat nem ' köt" össze ’ minket Miskolccal. Nem ' igfe# kerülhetne sokba, ha a bold-1 vai vasúiba Arnóton és Zsolcán át ' bekötnének minket is. A Sajó-hidat is rendbe kellerte végre hozni. Én mondom, hogy annak a három ideiglenes fahidnak az árából, amit a regi hid romjai mellett csináltak, egyrfiás után kitelt volna már a fő- hid is. — Már céak azért is kelle­ne ténni valamit közlekedésünk ügyében, mert mi is szeretnénk ' frisf^, sjfép árut vinni a miskolci piacra. Bodnár János elvtárs, tsz elnök az uj utca villamosítását említette. Sió esett a kultúr házról is. A köz- ’ ségben elkezdtek építeni egy kul- ' túrhúzat. de abbamaradt, mert 20 1 eZer forint hiányzik a befejezésé­■ bte.' Körzeti Orvosi lakást is kér- ték a választók. Beszéltek a Sa­jópálfalva és Sajósenye közti rossz útról is. Kérések, panaszok, de egy hang sem esett arról, hogy vala­mit helyi erőből is meg lehetne oldani... FÖLDVÁRI elvtárs válaszában ki is tért arra. hogy ne csak min­dent az államtól várjanak. Egyes sürgető ügyekben keressenek meg­oldást helyi erők felhasználásával is. Hangsúlyozta, hogy amikor a község ötéves tervét állítják majd össze, bízzák meg a tanácsot, a hazafias népfrontbizottságot, a pártszervezetet, hogy válasszák ki, mit kell megépíteni a leghama­rabb, döntsék el a sürgősségi sor­rendet. Ebben segítsenek a dolgo­zó parasztok is, tegyenek javaslato­kat, igy lesz a nép valóban a köz­ség gazdája, így lehet érvényesíte­ni bölcs ítéletét. Dr. Nádai Gyula körorvos hozzád szólásában méltatta, milyen fejlett az egészségügyi kultúra Sajóvámo- 4 son. Példának megemlítette, hogy 1955-ben a szülőnők 92 százaléka szülőotthonban szült. Ez szép ered­mény. Juhász József fiatal tanácstitkár a községi DISZ életről beszélt s ő is hangsúlyozta, milyen nagy szük­sége lenne a kultúrotthonra a köz­ség fiataljainak is. A Sajóvámoson lakó kohászati dolgozók panaszát tolmácsolta többek között Szabó Lajos vb. elnök. Arról van szó, hogy míg a berentei bányászokat „ládabusszal’* viszik munkahe­lyükre, addig a Lenin Kohászat csak ponyváskocsit küld munká­saiért. NAGY FIGYELMET keltett Drótos János egyéni gazda hangos helyesléssel kísért felszólalása. Az idős Drótos bácsi keményen meg­Lapunk e rovatában rendszeresen hírt kívánunk adni a megyei szer­veket ért kritikai megjegyzések el­intézéséről, a dolgozók jogos sérel­meinek orvoslásáról. Ezzel az élűi­ről jövő kritika kibontakoztatását akarjuk elősegíteni. Ároktő , Ároktő dolgozó parasztjai panasz- szal fordultak a megyei pártbizott­sághoz, mert az Útfenntartó Vállalat nem készítette el a tiszai kompot. Sérelmüket az Útfenntartó Vállalat orvosolta, az új kompot több mint 4 hete átadta az ároktői révnek. Ugyancsak panaszolták a lakosok, hogy a Moziüzemi Vállalat meg akar­ja szüntetni mozijukat. Megkérdez­tük Mráz Ferenc elvtársat, a megyei Moziüzemi Vállalat vezetőjét, mi a helyzet ebben az ügyben. Azt a vá­laszt kaptuk, hogy a mozihelyiség épülete rossz állapotban van, teteje bármikor beszakadhat. így az elő­adás életveszélyes ebben az épület­ben. Megígérte Mráz elvtárs, hogy az épületet mégegyszer alaposan meg­vizsgáltatják a szakértőkkel. Ha életveszélyesnek bizonyul, új helyi­ségről kell gondoskodni, s a község lakóinak ebben segíteni kell, mert a Moziüzemi Vállalatnak nincsen pén­ze épületek revonálására. Egyébként Ároktő község vezetőivel ezt a kér­dést rövidesen megbeszélik. MONOK, MEGYASZÖ Ebben a két faluban ugyancsak a mozira panaszkodtak a lakosok, s el­mondták, hogy nem takarítják a he­lyiségeket. Mráz elvtárs tájékozta­tása szerint Monokon az elmúlt hé­ten teljesen rendbehozták a mozit. Megy aszón pedig megállapodtak ab­ban, hogy ezentúl a kultúrotthon ta­karítója fogja rendbentartani a he­lyiséget. Ezzel orvosolták a mono- kiak és megyaszóiak panaszait. ZUBOGY A faluban kifogásolták, hogy Iván István elvtárs, a megyei tanács el­nöke Zubogy községnek mozit ígért és azt a falu nem kapta még. A köz­ség a II. negyedévben 25 ezer forin­tot kapott mozira. DIÓSGYŐR Tarr Lajos elvtárs mártabányai sztahanovista csapatvezető sérelmez­te, hogy nem kapja meg csoportveze­tői prémiumát. Az Északmagyaror- szág ezért megbírálta a Szénbányá­szati Minisztériumot. A Borsodi Szénbányászati Tröszt a miniszté­rium engedélyével Tarr elvtársnak mondta, minek az a sok ellénőr, tisztviselő, minek járnak annyit a községbe? Ezeknek a fizetéséből is az életszínvonalat lehetne inkább emelni. Szólt arról is, hogy jelen­leg nem a legrózsásabb a falusi paraszt helyzete, s arra kért vá­laszt, hogyan, mikor lesz jobb az élet a falun? A válaszban Földvári elvtárs megnyugtatta Drótos bácsit, hogy a második ötéves tervben csökken­tik az ellenőrök, tisztviselők szá­mát, hiszen ezt már másutt is em­lítették a dolgozók. A jobb élettel kapcsolatban pedig részletesen el­mondotta, hogy a jobb létet a dol­gozó paraszt saját magának te­remtheti meg. Például a szerződé­ses akció keretében 200 forintot kap a búza mázsájáért. Ugyanak­kor gépek segítik a föld jobb meg­művelését. ami nagyobb termés- eredményt jelent, ezáltal több pénzt a parasztembernek. Itt van például Kazincbarcikán a műtrá­gyagyár s műtrágyagyártásra áll­nak át Tiszapalkonyán is. Ez azt jelenti, hogy négyszerannyi mű­trágyát használhatnak fel a dol­gozó parasztok az ötéves terv vé­gére. mint most. Ez a jobblét felé vezető járható út. A sajóvámosiak sokmindent el­mondtak még képviselőjüknek. Bátran, őszintén elmondták kéré­seiket, javaslatukat, s számos meg_ bizatással-látták el Földvári Rudolf elvtársat. Biztosították arról. ho«?v határtalan bizalommal vannak iránta, s ettől nagyobb elismerést melyik országgyűlési képviselő várna? A GYŰLÉS a késő esti órákban ért véget, de a meghitt, baráti be­szélgetés még éjfél felé is alig akart végetémi. és még több bányásznak kifizette a csoportvezetői prémiumot. Varga elvtárs, a Nehézszerszám- ítepgyár dolgozója az. egyik megyei aktívaértekezleten megbírálta az Eszakmagyarországpt, mert levelet irt a szerkesztőségbe munkamódsze­rerői és azt nem ismertette. Az Eszakmagyarország orvosolta a sé­relmet, terjedelmes cikkben számolt be Varga elvtárs nagyszerű munka- módszeréről. SATÖBÁBONY A sajóbábonyi vegyimű DISZ szer­vezete bírálta a DISZ megyebizottsá­got, hogy keveset foglalkozik velük. Ugyancsak kritikát gyakorolt a vegyi­mű az MNDSZ megyei elnöksége fe­lett is, hogy ritkán látogatja meg az üzemben dolgozó nőket. Amint kide­rült, ennek oka az volt, hogy az el­nökség tagjainak nem volt belépő­jük a sajóbábonyi vegyiműbe. Intéz­kedés történt, hogy az illetékes elv­társak belépőt kapjanak, s így az il­letékes szervek foglalkozni tudjanak a dolgozó nőkkel. ÓZD Sok panasz hangzott el az ózdi dolgozók részéről a kenyér minősé­gét illetően. Nem voltak megeléged­ve az ózdi kenyérgyár készítményé­vel. A hiba ott volt, hogy nem volt megfelelő szállítóeszköz, s a friss kenyeret egymás hegyére, hátára do­bálták. Természetesen az összenyo­mott kenyerek minősége jogosan ki­fogásolható volt. A megyei pártbi­zottság közbelépésére á kenyérgyár saját teherautót kapott, amelyre pol­cokat szerelnek, s így a kenyér nem törődik Össze. MISKOLC Bírálat hangzott el, hogy az Észak- magyarország c. lap gyakran közöl a valóságnak meg nem felelő, nem el­lenőrzött adatokat tartalmazó cikke­ket. A cikk írói figyelmeztetést kap­tak a megyei pártvégrehajtóbizott­ságtól. Az erdőgazdaság sérelmezte, hogy pártszervezeteik és a gazdaságuk munkájával keveset foglalkoznak. Május hónapban az erdőgazdaság munkáját tárgyalja meg a megyei pártvégrehajtóbizottság egyik ülése. * Közöljük, hogy az itt felsoroltakon kívül még számos dologban történt azonnal intézkedés. Az országos szer­vekre vonatkozó kritikai megjegyzé­seket a Minisztertanácshoz továbbí­totta a megyei pártbizottság. Közlemény a dolgozók jogos sérelmeinek orvoslásáról és kritikai megjegyzésének elintézéséről Vasárnapi level K A VITÁZÓSCHOI T^'élreértés ne essék, nem azokhoz címzem levelemet, akik semmiségeken szeretnek vitatkozni, akik szótcsépelnek, hanem azoknak a vitázóknak írok, akik az ország ügyéhez szólnak hozzá al­kotó módon. A borsodi tíz- és százezreknek szeretnék elmondani né­hány tapasztalatot, azoknak, akik a gazda szemével -vizsgálják ezekben a napokban a második ötéves terv irányelveit, akik kritikus szemmel hasonlítják össze a számadatokat, s teljes felelősséggel mondják el véleményüket, javaslatukat arról, hogyan lehetne céljainkat rövidebb úton, gyorsabban és olcsóbban megvalósítani; mi az, ami még kiegé­szíteni való vagy esetleg hiányzik a tervezetből? Az elmúlt napokban a megye különböző részein, a legkülönbö­zőbb embereikkel beszélgettem a jövőről, a holnapról. Azért írok jö­vőt és holnapot, mert a Bükkben, a Hór patak völgyében találkoztam egy öreg mészégetővel, Lukács bácsival, aki azt a szót, hogy irány­elvek, lei sem tudta mondani, de azt tudta, hogy most a holnapról, a jövőről van szó és a párt az ő véleményére is kíváncsi, őt is meg­kérdezi, hogyan gondolná ezt a leghelyesebben. De el kell mondanom azt is, hogy jónéhány olyan emberre is akadtam, aki csak vállatvont, s csak azt mondta, hogy nem rá tartozik az egész, vagy megkérdezte: nem csak formaság ez a vita, számít valamit az ő véleménye, javaslata? Ezeknek az embereknek őszintén el kell mondanunk, hogy ez- ideig bizony nem vettük eléggé figyelembe tervezési gyakorlatunkban a tervezésről szóló lenini tanításokat. Lenin ismételten arra mutatott rá, hogy a szocialista és a szocializmust építő társadalom tervező mun­kájának lényege a demokratikus centralizmus. Ez azt jelenti, hogy a tervezésnek egyrészt központi jellegűnek kell lennie, tehát át kell fog­nia a társadalom egész termelését és a megtermelt javak elosztását, másrészt a szocialista állam temjének a dolgozó tömegek alkotó kezde­ményezésén kell nyugodnia. Figyelembe kell venni összeállításánál a helyi adottságokat, a sajátos viszonyokat, lehetőségeket; erőforrásokat, a dolgozó tömegek észrevételeit, javaslatait. Napjaink vitája, a dolgozó népnek a tervezésbe való ilyen közvetlen bevonása az SZKP XX. kon­gresszusa szellemében történik és a tervezésről szóló lenini tanításokat tükrözi. E milliós tömegeket átölelő vitában tehát minden egyes jó javaslat egy-egy tégla ahhoz, hogy szilárd alapokon nyugodjék szo­cializmust építő államunk terve. edves vitázók! Bizonyára sokan tapasztalták már az elmúlt na­pokban, hogy milyen jóleső érzés, amikor az ember számok­ban, eredményekben méri le, a jövőből előrevarázsolt képben látja egy- egy jó javaslat jelentőségét. Láttam örülni, egymás kezét szorongatni az ózdi kohászat mérnökeit, akik termékeny vitájuk végén összegez­ték javaslatukat arról, hogyan lehet több jobb és olcsóbb nycrsvasal termelni a második ötéves tervben. Beszélgettem dolgozó paraszttal, aki papirt, ceruzát vett elő és kiszámította, hogy akkor, ha javaslataik beválnak, ha megvalósítják azt, amit terveznek a termelőszövetkezet­ben, akkor, nem három, de két év múlva tud már új házat építeni, mert azt, amiben most laldk a család, bizony még a dédapja építette. De olyasmi is előfordult, hogy a vitában résztvevők hangja meg­ütötte a fülemet. Bizonyára emlékszik még rá az a két fügödi legény, hogy a terv vitájával kapcsolatban semmi másról nem beszéltek, csak arról, hogy nekik egy keskenyfilmes mozi kell. A mozit hajtogatták vagy negyedórán át. Szinte követelték, hogy kulturházukban mielőbb megkezdődhessen a filmvetítés. Mennyivel másként hangzott, amikor Pecsenye István elvtárs, a fügödi tanácselnök elmondta, hogy a köz­ségben az irányelvekben előírt 27 százaléknál magasabban is tudják növelni a mezőgazdasági termelést. Mert sok más mellett azt is meg tudják valósítani saját erejűkből, hogy a Bársonyos patak vizével ön­tözhessék a határt. Büszkén mesélte, hogy úgy mint eddig, a jövőben is mindenkor teljesítik az állam iránti kötelezettséget. S végül hozzá­tette, hogy Fügödön bizony nagyon elkelne egy keskenyfilmes vetítő­gép a második ötéves tervben. Az egyik javaslat alapján úgy gondo­lom, hogy Fügöd megérdemli a mozit. Döntsék el, hogy vajon a kél fiatal, vagy a tanácselnök javaslata volt-e jó? A bükkaiji Kács községben sokan azt kérik, hogy a. második ** ötéves tervben vezessék be hozzájuk a villanyt. Hivatkoznak arra, hogy amúgy is távol esnek a világtól, sok az iskolásgyermek, gyógyforrások, fürdő is van a községben, tehát minden indokuk meg­van arra, hogy villanyt kérjenek. Azt azonban senkitől sem hallottam a községben, hogy a Kács-pata>k vizén, igen olcsón kitűnő kis helyi vizder&művet lehetne létesíteni. Két vízesése is van az állandóan bő­vizű pataknak, valamikor már adott is áramot nemcsak a malomnak, de néhány épületnek is. Miért nem jutott eszükbe ez, ahelyett, hogy a nép államától követelik a többszázezer forintos beruházást? Akárhogyan hangzik azonban a fügödi legények vagy a kácsiak javaslata, meg kell állapítani, hogy mindkét kérés jogos. Csak azt kell nekik megmagyarázni, hogy ne követeljenek, ne várjanak mindent az államtól, hanem gondolkozzanak, kezdeményezzenek, teremtsék «meg az alapját, a lehetőségét kívánságaik, szükségleteik megvalósulásának. Vagy ott van például a Hór völgyi idős mészégető, Lukács bácsi, aki azt javasolta, engedélyezzék, hogy a bükkaljai községekben mindenki szabadon égethessen meszet az erdőn, s akkor sehol sem lesz panasz a mészhiány miatt. Ugyebár kedves vitázók, jó javaslat? Lukács bácsi is mindaddig meg volt győződve helyességéről, amíg meg nein magyarázták neki, hogy a boksákban történő mészégetéssel elherdál­nánk amúgy is kevés tüzelófánkat. A szalonnái és más mészművelcet kell fejleszteni inkább, mert azok olcsóbb meszet termelnek és megma­rad a tűzifa is. A z egyik miskolci építkezésen egy építőmunkással beszélgettem. Elmondta, hogy szép, új lakásokat épít, mégsem tud lakást kapni a városban. De azért most bízik abban, hogy az öt év során épülő kétszázezer lakásból neki is jut. Különösen annak örült, hogy Miskolcon az eredeti előirányzatnál több lakást akarnak építeni. Nq- gyon meglepődött, amikor azt kérdeztem, hogy bízik-e abban. hogy valóban több lakást tudnak építeni Miskolcon? Most már elárulom ezt csak azért kérdeztem, mert láttam, hogy alig fél óra alatt teljesen feleslegesen, egy-egy hanyag mozdulat miatt öt jó téglát tört össze. Érdemes számolni. Ha Miskolcon és környékén ezer építő- és rakodó- munkás csak öt-öt téglát takarít meg — azaz nem pocsékol el — na­ponta, akkor abból a téglamennyiségből minden héten felépíthetnének a városban egy új családi házat. De sok-sok más hasonló esetet lehet felsorolni ahhoz, hogy min­denki megértse: mit kell, hogy jelentsen számunkra ez a vita. A Le­nin Kohászati Művek karbantartó gyárrészlegében, a kismotor javító­ban bizonyába néhány más javaslatot is hozzáfűznek áhhoz, hogy modern szerszámokra, gépekre van szükségük, ha eszükbe jutna, miért volt egy hónap alatt 166 túlórájuk. Azért, mert technikailag nem vol­tak eléggé képzettek s egy aránylag kis javítás elvégzésére is máshon­nan kellett szakembert kémiök. Vajon mit ér az úi gép, a modern technika, ha nem veszünk annyi fáradságot, hogy növeljük szakiudá- sunlcat. Olyan javaslatokra van szükség, arról vitázzunk, hogyan tudjuk a terv előirányzatainak gazdasági alapjait helyileg megteremtem. Vi­tassuk meg. hogyan tudja minden üzem, minden dolgozó saját tervé* túlteljesíteni, hogyan tudunk takarékoskodni, hogyan fejleszthetjük a technikát, használhatjuk ki a helyi erőforrásokat. És hadd tegyem még hozzá, hogy ne legyünk igénytelenek. Minél többet akarjunk el­érni, minél többét akarjunk kapni a második ötéves tervtől. Jogosan növekvő igényeink azonban csak akkor teljesülhetnek, ha nem köve- telődzünk, hanem mi magunk teremtjük meg a jobb élet feltételeit. edves vitatkozók! Ne szorítsuk korlátok közé a vitát, de tud­junk és tanítsunk meg különbséget tenni a követelődzés és az alkotó javaslat között, tegyük ezt a vitát lelkiismereti kérdéssé. POZSONYI SÁNDOR K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom