Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

ESZ ASM AGYA ROIISZÄ Q Szerda, 15M. WU14 L ÉRCBÁNYÁSZAINK AJÁNDÉKA A rudabáiiyui vasútállomá­son már régen volt olyan forgalom, mint most. Mintha messzi környék­ről ídesereglettek volna az em­berek a vágányok és az állo­másépületek elé. Pedig vonat eb­ben az időtájban menetrend sze­rint nem érkezik és nem indul... Azaz dehogynem, — indul, mégpe­dig rövidesen. Most is ott áll út- ■rakészen a hatalmas szerelvény, feldíszítve zászlókkal, gallyakkal, jelmondatokkal: ,A. rudabányai DISZ-fíatalok ajándéka a sztálin- városi kohászoknak: terven felül 700 tonna vasérc“. A zenekar pattogó indulót ját­szik. Székely elvtárs, a páriiitkár köszönti és búcsúztatja egyben a kísérőket. Itt szorong a bányate­lep apraja-nagyja, közöttük van ez öreg Béres János is, aki már 40 éve fejti az ércet Fia is eljött, mert az ő hezemunhája is benne ran a szerelvényben. TV Egy hónappal ezelőtt c disz 'brigádvezetők értekezletén Majo­ros László DISZ-tíikár felszólalt: — Javaslom elvtársak, hogy né­pünk nagy ünnepe, április 4. tisz­teletére a terven felül termelt vas­ércet irányvonattal küldjük Sztá- linvárosba. A vonatot a verseny­ben legjobban kitűnt két DISZ- brigádvezető kisérje el. Zajos helyeslés, lelkes üdvrival­gás volt rá a válasz. Persze volt egy-két olyan bányász is, aki ké­telkedett a siikerben, s azt mondta, hogy ilyen rövid idő alatt nem le­het kitermelni 500 tonna vasércet. De a többség lehurrogta a kétkedő­ket. A felajánlás teljesítésének biztosítására a brigádvezetők „bri­gád-törvényt“ hoztak, amelyet min­den fiatal aláírt. Többek között ez volt benne: „Ha igazolatlanul ki­maradok, a brigád tagjai közösít­senek ki.“ A brigádok, $ külön-külön min­den fiatal „törvény“ nélkül is úgy dolgozott, aJiogy a szíve, becsülete diktálta. Ebben az időben több DlSZ-brlgád alakult az ércfejtés­nél. A fiatalok a vasárnapokat is feláldozták azért, hogy ígéretük ne maradjon puszta sző. Majoros László, a DlSZ-titkár brigádot szervezett ez egyik va­sárnapra. Tóth Sándor párttitkár, Nagy Károly, az MTH DlSZ-titká- ra, Veres L. András és még több DlSZ-titkár volt a brigád tagja. De nemcsak a fiatalok, az öregek is megmozdultak ez 500 tonnás vállalás teljesítéséért-. Egyik nap Béres János, Fináabánya legrégibb ércfejtő je odament a DlSZ-titkár- hoz. Kicsit zavart volt, nem tudta, hogyan kezdje el a mondókáját: — Fiaim, nagyon szép, amit vál­laltatok. .. Nagyon szép, csak ne­héz. .. ügy gondolom, hogy én is, meg a fiam is kimegyünk segíteni. Igaz, hogy nem vagyok fiatal, sem DISZ-tag, de ha elfogadnátok... Felfogadták. S másnap, azon a szép márciusi vasárnap reggelen öregek és fiatalok közösen Tagad­ták mag a nagy lapátok nyelét a közös célért. Az öreg Béres a fej­téshez került, fia a szállításhoz. Nem is volt az ifjú Béresnek ma­radása, mert az öreg egyre küldte üres csilléért. Eljött Baffi István ifi-brigádja is, a Vilmos-bányából. Este kiszámították a „vasárívpi szőrük1*-A s'* eredményét: 240 csil­le, azaz 300 tonna! Ez igen... Még Össze is Ölelkeztek örömükben. A következő szombaton délután és vasárnap már kétszerannyian dol­goztak. A hónap végén nem 500, hanem 600 tonna érc várt arra, hogy útnak indítsák Sztálinváros felé. De még ezt is keveselték. Még egy utolsó' hajrá, s a 600 ton­nából 700 lett. A (V’osl itt az állomáson minden­ki arra vár, hogy az érccel teli va- gOV.SOT elinduljon, elvigye szívük forró üdvözletét messze, c kohó- óriások városába. Az öreg Béres ünneplőbe öltözött, félhangosan számolja a kocsikat: huszonöt, hu­szonhat, huszonhét... Az utolsókat már alig látja, hiszen alkonyodik. A vonatot Majoros László DISZ- titkár és c versenyen legjobb eredményt elért két ifi brigádve­zető, Baffi István és Szász János kíséri. Boldog izgalommal, kipirult arccal bácsúzkodna-k. Irigylik ókét? Egy kicsit mindenesetre irigylik. De ha csak három ember is kíséri a szerelvényt, azért ott lesznek ők a fogadáson; ott lesznek gondolatban, amikor a Sztálin vár ősi pályaudvar­ra befut a 700 tonnás vasár esze- relvóny. Már itt az indulás ideje. A párt- titkár beszéde véneiért, a zenekar az utolsó futamoknál tart, a moz­dony füttye, diadalmasan röppen a magasba. Búcsú, csók, kézfogás, itt is, ott ir a boldogság, az öröm könnyei csillognak. A mozdony ru­gaszkodik, a végtelen kocsisor las­san megmozdul. A három fiatal a vonlairól integet, s száz meg száz csákány- és lapátnyélen kérgese­den kéz emelkedik fel, hogy viszo­nozza az integetést, Este van. A. nap is búcsúzik a völgytől, utolsó sugarait 'ráveti a végtelen mozgó kocsisorra, amelyen pirosbetűs tábla hirdeti: Rv da bá­nya—5 ztá l i nváros. A „NORMANDIA" HŐSEI’ A Szovietuntó Legfelső Tanácsa Elnökségének 1944 tiov. 27-én megjelent rendelet« az „Aranvcsillag” érdemrend­del tüntette ki Marcel Albert és Rolland de la Pouane francia reoülőíőhadnagvo- kat. a Szovjetunióban harcoló ..Norman­dia” francia renülökötelék két tisztiét és nekik a kitüntetéssel egvüttiáró ..Szov­jetunió Hőse” címet adományozta. T/an már a világon két olyan francia, akiktől, ha megkér­dezik, kik önök, azt felelhetik: »Mi a Szovjetunió hősei vagyunk!-» öröm ez a franciáknak és öröm nekünk. Két nemzet, mind a keltő hű a szabadsághoz: az egyik Vallon és Verdun, a másik Perekop és Sztálingrád népe. S e két nép most egyaránt büszke a két kiváló kato­nára, Marcel Albertre és Rolland de la Pouapera. Nekünk most nagyon sok a bará­tunk és egyre szorosabban ülünk a győzők asztalánál. De a »Norman­dia» repülői 1942 őszén jöttek hoz­zánk. Akkor még nem voltunk . Kelet-Poroszországban, hanem a németek voltak a Volgánál. Kétség- beesetten harcoltunk, mert tudtuk, hogy tovább egy tapodtat se hátrál­hatunk. A külföld találgatta, vajon hány hétig tudunk még kitartani? Ámde ezen a borús őszön meg­érkeztek hozzánk barátaink, a fran­cia repülők, ők megértették, miben áll az erőnk és hittek barátságunk­ban. Mikor a németek még a Kau­kázusban voltak, ezek a francia hazafiak megértették, hogy Orosz­ország harca egyszersmind Francia- ország harca is és hogy az orosz ég alatt is lehet küzdeni a francia földért. Közöttük elsők voltak Mar­cel Albert és Rolland de la Pouape. ők még Sztálingrád előtt érkeztek hozzánk s mi sohasem fogjuk ezt nekik elfelejteni. Franciaország felszabadult az el­nyomók igája alól. A harcok most Elzászban folynak, a francia csapa­tok ott küzdenek dicsőséggel. 1942- ben Franciaország hallgatott, a »boche-»-ok torkukra forrasztották a szót. De mi akkor is hittünk Fran­ciaország csillagában és akkor is tisztelettel, nagy szeretettel beszél­tünk erről a gyönyörű országról. Ma mindenki elismeri Franciaorszá­got, de mi akkor is elismertük, amikor láncra volt verve. És a fran­ciák ezt sohasem fogják nekünk el­felejteni. Marcel Albert a mi kötelékünk­ben 23 német repülőgépet semmisí­tett meg. Igazi fenegyerek ez a francia. Oroszország csodálatos gé­pet adott alája, Franciaország hősi érzülettel telítette szívét, Német­ország megtanította gyűlölni. S ez a vidám francia, a munkásosztály fia, aki párizsibb a párizsinál, a Szovjetunió Hőse lett! Hárman vol­tak katonabarátok: Lefévre, Dorand és Albert. Hárman repültek át Észak-Afrikából Gibraltárba. Hár­man jelentették be: »Oroszország­ban akarunk harcolni!» ők hárman elválaszthatatlanok voltak. Bará­taik tréfásan a »három testőrinek hívták őket. Előbb Dorand, azután Lefévre esett el a harcban. Marcelle Albert ellenben megérte a boldog napot: német ég alatt veri a »boche»-okat. bámulatos a francia nép egy- sége a leígázók elleni küzde­lemben. Míg Marcel Albert egy munkás fia, addig Rolland de la Pouape a régi arisztokrácia kép­viselője s ha kedve tartaná, sokát henceghetne származásával. De ő becsületes demokrata, szereti a sza­badságot és csak egyre büszke: ha a németet verheti. Mikor a »boche»- ok leigázták Franciaországot, de la Pouape nem sokat gondolkozott, egy kis fehérhajón átment Angliába s ott harcolt a német hódítók ellen. Mikor pedig megtudta, hogy egy csoportot Oroszországba küldenek, de la Pouape ezt mondta: »Kérem, engedjenek Keletre, hogy együtt harcolhassak a Vörös HadsereggelI« S azóta már 16 »boche»-ot lőtt le. Nehéz megírni a repülők harcát. Igazi hősköltemény ez. Ha valaki azt kérdezné tőlem, miről lehet szép verset írni, habozás nélkül azt felelném: ennek a két francia hős­nek légiharcairól! Elegendő, ha megemlítem, hogy milyen harcok­ban vettek részt, egyszerre kitűnik, hogy e harcok’ mindegyike új feje­zetet jelent a háború történetében: Orel, Szmolenszk, Orsa, Nyemen, Kelet-Poroszország. Többet monda­nak ezek a nevek, mint sok vaskos kötet könyv. Ezekben a harcokban folyt a vére a francia repülőknek, ezekben a harcokban verte az ellen­séget Marcel Albert és Rolland de la Pouape. Nagyon, nagyon szeretik Francia- országot. Ezt nem kell magyarázni. Szeretik szőlőit, üde kertjeitszür­ke köveit, kacagó leányait, zajló életét, történelmét. De most egyebet mondok. Megszerették a mi hazán­kat is. Nemcsak az orosz nyelvet tanulták meg megérteni, de meg­tanulták megérteni azt is, ami nincs benne az orosz szótárakban s amiről nem beszél az orosz gramma­tika: az orosz szívet. Látták felgyúj­tott városaink füstpernyéjét, asszo­nyaink fájdalmát, tanúi voltak a Vörös Hadsereg hősiességének Őrei­től Kelet-Poroszországig tett útja­ikon s mindegyik hely ezzel a szó­val fűzte őket hozzánk: Vér! Vala­mikor egyszer odahaza zöld mezők és üde olajfák között Rolland de la Pouape mesélni fog gyermekeinek arról az országról, amelyben vég­telenek a távolságok és határtala­nok a szívek. Oroszországról, amely olyan messze van és hozzá mégis olyan közel áll. Valamikor majd Párizs zajában, amelyik, akár a tenger mormolása, sohasem ül el, Marcel Albert egyszer csak vissza­gondol a szmolenszki erdő csend­jére s azt fogja mondani: »Ott is­mertem meg az emberi szenvedés mélységét s az emberi szív erejét.» A Vörös Hadsereg katonái kö- szöntik kipróbált bajtársai­kat, Franciaország hős fiait, most már a »Szovjetunió hőseit». Ha a barátságot csak a szenvedés füzénél lehet kipróbálni, úgy a Szovjetköz­társaság és Franciaország között a barátság már kiállotta a tűzpróbát. Átélte a fájdalmat s át fogja élni az örömöt is. Fogunk mi még Ber­linben ölelkezni a franciákkal! * Muzeális értékű lappéldányból idéztük ezt a<z írást. A lan címe igen egyszerűen hangzik: Hírek. Dátuma 1944 december 14. csütörtök. A szovjet hadvezetőség ooli- tiikai osztálya adta k> a magvar lakosság számára és ez már a 22. száma volt. Deb­recenben jelent meg és onnan került a 10 nappal azelőtt felszabadult Miskolcra. Akkor még javában folytak a felszabadító harcok hazánk területén s a négyoldalas lan első oldalán közölt ..December 11-1 Jelentés” így kezdődik: ..December 11-e folyamán Miskolc város­tól északra és északnyugatra csanataink... számos községet szabadítottak fel. többek között Hangács. Boldva. Saiőecseg, S-ni ókeresz túr. Bábon v. Kápolna. Kon- dó. Radostván, községeket és Boldva vasútállomását. . Most. amikor a szovjet külpolitika egvre nagyobb eredményeket ér el az európai biztonság, a népek testvérisége és a világ- béke megszilárdítása érdekében Ikifeitett nagyvonalú tevékenységével és közel van az idő. amikor az egész francia nép test­véri egységben harcol ezekért a célokért a Szovietunió és a néni demokratikus orszá­gok „népeivel, érdekes felidéznünk az elfa­kult történelmi nevezetességű úiság érde­kes cikkét. Kárpát-ukrajnai komszomolisták Borsod megyében Április 3-án ölven tagú kárpát-ukrajnai Komszomol delegáció érke­zett megyénkbe. Tagjai között élenjáró ifjúmunkások, kolhozparasztok, fiatal értelmiségiek vannak. A küldöttséggel érkezett XJngvár város válo­gatott futballcsapata, valamint cgv kiváló kultúregyüttes. A küldöttséget Záhonyban ünnepélyesen fogadták. Koós Béla elv­társ, a megyei DíSZ-bizottság titkára üdvözölte a szeretett vendégeket. Jurij Smanyko elvtárs, a Komszomol kárpát-ukrajnai területi bizottsá­gának titkára válaszolt a beszédre. — Nagy örömet jelent számunkra, eljöhettünk Magyarországra s együtt ünnepelhetjük Borsod fiataljaival felszabadulásuk 11. évforduló­ját. Tokajban a község fiataljai bensőséges ünnepséget rendeztek a szovjet fiatalok tiszteletére. A küldöttséget Greskó Sarolta Tokaj DISZ- titkára üdvözölte. A szovjet és magyar fiatalok gyorsan összebarátkoztak. A kárpát­ukrajnai Komszomoiisták között több magyarszármazású fiatal van. Ho­moki Erzsébet, a beregszászi téglagyár klubigazgatója elmondta, hogy nagy élményt jelent számukra a magyarországi látogatás. Gaponvenko Vlagyimir a berehovól szőlőtermelő szovhez fiatal mezőgazdásza izgatot­tan érdeklődött a t oka j begy aljai állami gazdaság munkájáról. — A mi szovhozunk — mondotta Gaponvenko elvtárs — 500 hek­táron terül el. Sok jót hallottunk a világhírű tokaji borról. Ludmila Vaszilcseoko és Gyulai Gyula diákokat a magyar diákok élete érdekelte. Elmondták, hogy kuUúregyüttesük igen jó erőt képvisel. Táncosaik, énekeseik, zenészeik Kárpát-Ukrajna legjobb Öntevékeny mű­vészei közé tartoznak. A delegáció tagjai ezután Miskolcra utazott, ahol végignézték a város ifjúságának felvonulását. Április 4-én Kazincbarcikára és Szent- istvánra látogatnak el. Leleplezték a hazánk szabadságáért ésfügget enségéérte-esett hősök emlékművét Dolgozó népünk a Hősök terén em­lékművet emelt a hazánk szabadsá­gáért és függetlenségéért elesett hő­sök emlékére. Az emlékművet ked­den ünnepélyesen leplezték le. Az emlékműn válási ünnepségen megjelent a párt és a kormány vezetőd közül Dobi István, Erdei Ferenc, He­ged üs András, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Bat a István, Piros László, Egri Gyula. Ott volt az ünnepségen a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának és Minisztertanácsának és a tábornoki karnak számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Megjelentek az ünnepségen a nagy­kő vétségek és követségek vezetői. Az ünnepségen Mihály fi Ernő, a Hazafias Népfront Országos Taná- csónak főtitkára mondott beszédet. A Szakszervezeti Világszövetség felhívása május elsejével kapcsolatban Prága (TASZSZ) A Szakszervezeti Világszövetség május elsejével kapcsolatban felhí­vással fordult a világ munkásaihoz és munkásnőihez. „A dolgozók már hetven éve lel­kesedéssel fejezik ki r ókotnszenvükéi a nemes eszme — a műnk ások nem­zetközi szolidaritása iránt — 'hang­zik a felhívásban. A dolgozók az egész világon ezekben, a napokban megmutatják, eltökélték, hogy törnöd rülnek és harcolnak az őket egyesí­tő közös célokért — az életszínvonal megjavításáért, a szabadságért és a bókéért. Ezeknek az eszméknek a jegyében ünnepük 1956 május elsejét. Az egy­ség eszméje még sohasem volt olyan eleven a munkások és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom számára.“ A Szakszervezeti Világszövetség megállapítja, hogy az egész világ dolgozói egyesülnek a nemzetközi fe­szültség enyhüléséért, a békéért ví­vott harcban, együttesen küzdenek a fegyverzet csökkentéséért, az atom- és hidrogénfegyver eltiltá­sáért. „A Szakszervezeti Világszövetség — hangzik a felhívás befejező része — üdvözli a dolgozók millióit, ame­lyek az egész világon együttesen harcolnak követeléseik kielégítésé­ért. A Szakszervezeti Világszövetség az idei május elsejei ünnep előtt is­mét biztosítja őket feltétlen támoga­tásáról.*’ A Szakszervezeti ^ Világszövetség harcra hívja a dolgozókat az újabb és határozottabb győzelmekért, ame­lyek igen közeliek, ha a dolgozók megerősítik majd a nemzeti és nem­zetközi szakszervezeti egységet. (MTI) Ünnepélyesen kiosztották az 1956. évi irodalmi és művészeti díjakat Kedden délelőtt a Művészeti Szö­vetségek Házában ünnepélyesen ki­osztották az 1956. évi irodalmi és művészeti díjakat. Az ünnepségen Az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság közleménye Az árvízkárok helyreállításáról, valamint az árvízkárosultak támoga­tásáról szóló nqíinisztertanácsi hatá­rozat felhívja a vállalatokat, intéz­ményeket és üzemeket, hogy kutassa­nak fel telepeiken olyan anyagokat, különösen építőanyagokat, ajtókat és ablakokat, amelyek az építkezések­hez felhasználhatók. Az- egész ország dolgozó népe meg­mozdult, hogy segítséget nyújtson az árvízkárok helyreállításához. Emel­lett a helyreállítási kormánybizottság számít a vállalatok, az intézmények és az üzemek építőanyag felajánlá­saira. Ezért felkéri a vállalatok, az intézmények és az üzemek dolgozóit, hogy kutassák fel a munkahelyeiken elfekvő felesleges, vagy nélkülözhető ajtókat, ablakokat és egyéb építő­anyagokat és azokat továbbítás vé­gett^ a munkahelyükhöz legközelebb levő Tüzép, illetve földművesszövet­kezeti építőanyag-telepeknek adják át* Az ország egész területén a Tüzép vállalatok, valamint a földművesszö­vetkezeti építőanyagtelepek kaptak megbízást a felajánlott építőanyagok átvételére és annak megfelelő módon való továbbítására a felhasználó te­rületre. (MTI) A városi tanácstagok fogadóórái Április 4-én. Fonó Andor 5—7-ig. Ősz u. 1. 5-én. Parzignáth Teréz 5—7-ig. Dayka Gábor n. ált. isk. Vincze Pálné 5—6-lg, Sztáli-n-u. 82. III. ajtó, Rohács Gyula 5—7-ig. Sztálin üli Patyolat V. 6-án. Gártner JenŐné 5—7-ig, Zrinvl u. 40. Kolonics Lajos 5—7-ig. pereces! ólt. isk. 7-én, Weischler József 3— 7-ig. Avas. vizház. Csénánvi Ároád. 4—6-ig. Hámor, tanácskirendeltség. Z Tóth Jánosné 5—7-ig. Hutás u. 1. 8-án. id. Árvái And­rás l—3-ig, Gőrömbölv. Gvár u. 33. Rusz- nváik Bertalan 6—8-ig. Gőrömbölv. tanács- kirend., Mi'klta Gvörgv 7—8-ie. Görömbölv. t-rnáesik!rend,, Minkovics Tstvián 4—7-ie. Sü­tő János u. 16. 10-én. Buzási József 4—6-ie, T11. iker., homokbánya, Németh Béla. 5—7-ig. Közdomb 12. Csonka József 6—8-ie. Jóka! a. 41. Cirósz Károly 5—7-!e. Datnianics tt. 14. Hlács Béla 5—7-ig, Nvirjesi párthelyiség. Szekeres Lajos 5 ~G-ig. Tapolca, Zőjs u, 17, ifi. ^Veres Gyula 5—7-fe. Szirma, tanácsháza 11- en. Sugár László fél 6—7-le. Hámor. Va­das J. u. 19. Vágó Péter 5—7-ig. MSZT-he- lyiség. DIMAVAG. Nádler Vi-ktomé. 5-7- ig. Széchenyi u. 96. I. 8. Fórisch Gusztáv 6—8-ig. Hámor, tanáeskirend.. Nemeskén János 6—8-ig. ufgvőri pártsz. előadói terem. 12- én. Kiss Pálné 4—6-ig. Tiszai pályaudvar, üzemi étkezde; Sajó Aladár 5—7-ig. Dgvör. HeevaHa u. 2. 13-án. Varga Gvörgv 4—6-ig, Augusztus 20 fürdő. Kocsis Imréné. 5-7- ig. Mélyvölgv 209. !4-én. Vass Andrásné 4—6-ig. III. kér.. Mai Iá till u. 14. Tóth Bér tálán 6—8-ig. Vörösmarty u. ált. isik. 15-én Kecsikeméti Erzsébet 5—7-lg. Deák tér 7 Weischler József 4—6-Ig. Avas. felsősor 449 Fazekas László VB elnökhelyettes minder hét péntekién tart választói részére fogadó jelen volt Darvas József népművelé­si miniszter, valamint az írók és a művészek társadalmi szervezeteinek vezetői, a kulturális ólet számos képviselője. Kállai Gyula népművelési minisz­terhelyettes mondott beszédet, majd átnyújtotta a díjaikat. A kitüntetettek nevében Inke László mondott köszönetét. Az irodalmi és művészeti díjak kö­zött a Jászai Mari-díj III. fokozatát, négyezer forintot Kazimir Károly főrendező, a miskolci Déryné Szín­ház tagja kapta meg A vándormada­rak és az Antigoné rendezéséért. (MTI) Kik nyerték az ifjúsági tilmsályázatot A szovíet film ünnepe alkalmából a Bor- sodmegvei Moziüzemi Vállalat a tami’óifiú- ság -körében filmpálvázatot hirdetett. A bí­rálóbizottság a beérkezett többszáz pályáza­tot értékelte, a kővetkezőknek Ítélte a luta'l- makat: Első díi: 300 forint Pataki Dezső Földes gimn. II. díi: 200 forint Kalló Péter Rákóczi gimn. Sárospatak. III. díi: 150 forint Laba Erzsébet Tanítóképző. Miskolc. IV. díí: 100 forint Aszta'os Béla Kossuth gimn. Sauj- Helv. V. díi: 50 forint Vattnmánv Sándor Miskolc. Szeles u. ált Isik.. VI. dl!: 5Ö forint Kiss Zoltán. Kossuth u. ált. iskola Miskolc. Vil. díi: 50 forint Varga Gábor Génio. Tech­nikum. Diósgyőr. Vili. dlf: 50 forint Regős Katalin Vámos llonia g-imn. Miskolc. IX, dii: 50 forint Beresnvák Antal ált. isk. Szendrő. X. dii: 50 forint Gulva Gábor, gimn. Tokai. Az alábbiakat egv-eev kiemelkedő film látogatására szóló mozilegevel Jutalmazzuk: ZsHíie Dénes Földes gimn. Miskolc. Papo Emőke MAV-telenl ólt. isk. Miskolc. Ecsedi Gábor Diósgyőr. 116. sz. MTH.. Tóth Etelka Geszt-elv. Bánkuti Katalin Kínáld. Bányate­lep. Fülöp Gabriella Szikszó. Sisári László Gesztelv. ifi. Ballá Mihálv Vörösmarty is­kola Miskolc. Csorba Klára Gesztelv. A futajmakat április első felében osztjuk ki. amelyről a pályázókat Írásban értesit- iük. Borsodmegye! Mozifizem! Vállalat.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom