Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

ESZ ASM AGYA ROIISZÄ Q

Szerda, 15M. WU14 L

ÉRCBÁNYÁSZAINK AJÁNDÉKA

A rudabáiiyui vasútállomáson már régen volt olyan forgalom, mint most. Mintha messzi környékről ídesereglettek volna az emberek a vágányok és az állomásépületek elé. Pedig vonat ebben az időtájban menetrend szerint nem érkezik és nem indul... Azaz dehogynem, — indul, mégpedig rövidesen. Most is ott áll út- ■rakészen a hatalmas szerelvény, feldíszítve zászlókkal, gallyakkal, jelmondatokkal: ,A. rudabányai

DISZ-fíatalok ajándéka a sztálin- városi kohászoknak: terven felül 700 tonna vasérc“.

A zenekar pattogó indulót játszik. Székely elvtárs, a páriiitkár köszönti és búcsúztatja egyben a kísérőket. Itt szorong a bányatelep apraja-nagyja, közöttük van ez öreg Béres János is, aki már 40 éve fejti az ércet Fia is eljött, mert az ő hezemunhája is benne ran a szerelvényben.

TV

Egy hónappal ezelőtt c disz 'brigádvezetők értekezletén Majoros László DISZ-tíikár felszólalt: — Javaslom elvtársak, hogy népünk nagy ünnepe, április 4. tiszteletére a terven felül termelt vasércet irányvonattal küldjük Sztá- linvárosba. A vonatot a versenyben legjobban kitűnt két DISZ- brigádvezető kisérje el.

Zajos helyeslés, lelkes üdvrivalgás volt rá a válasz. Persze volt egy-két olyan bányász is, aki kételkedett a siikerben, s azt mondta, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet kitermelni 500 tonna vasércet. De a többség lehurrogta a kétkedőket. A felajánlás teljesítésének biztosítására a brigádvezetők „brigád-törvényt“ hoztak, amelyet minden fiatal aláírt. Többek között ez volt benne: „Ha igazolatlanul kimaradok, a brigád tagjai közösítsenek ki.“

A brigádok, $ külön-külön minden fiatal „törvény“ nélkül is úgy dolgozott, aJiogy a szíve, becsülete diktálta. Ebben az időben több DlSZ-brlgád alakult az ércfejtésnél. A fiatalok a vasárnapokat is feláldozták azért, hogy ígéretük ne maradjon puszta sző.

Majoros László, a DlSZ-titkár brigádot szervezett ez egyik vasárnapra. Tóth Sándor párttitkár, Nagy Károly, az MTH DlSZ-titká- ra, Veres L. András és még több DlSZ-titkár volt a brigád tagja. De nemcsak a fiatalok, az öregek is megmozdultak ez 500 tonnás vállalás teljesítéséért-. Egyik nap Béres János, Fináabánya legrégibb ércfejtő je odament a DlSZ-titkár- hoz. Kicsit zavart volt, nem tudta, hogyan kezdje el a mondókáját:

— Fiaim, nagyon szép, amit vállaltatok. .. Nagyon szép, csak nehéz. .. ügy gondolom, hogy én is, meg a fiam is kimegyünk segíteni. Igaz, hogy nem vagyok fiatal, sem DISZ-tag, de ha elfogadnátok...

Felfogadták. S másnap, azon a szép márciusi vasárnap reggelen öregek és fiatalok közösen Tagadták mag a nagy lapátok nyelét a közös célért. Az öreg Béres a fejtéshez került, fia a szállításhoz. Nem is volt az ifjú Béresnek maradása, mert az öreg egyre küldte üres csilléért. Eljött Baffi István ifi-brigádja is, a Vilmos-bányából. Este kiszámították a „vasárívpi szőrük1*-A s'* eredményét: 240 csille, azaz 300 tonna! Ez igen... Még Össze is Ölelkeztek örömükben. A következő szombaton délután és vasárnap már kétszerannyian dolgoztak. A hónap végén nem 500, hanem 600 tonna érc várt arra, hogy útnak indítsák Sztálinváros felé. De még ezt is keveselték. Még egy utolsó' hajrá, s a 600 tonnából 700 lett.

A

(V’osl itt az állomáson mindenki arra vár, hogy az érccel teli va- gOV.SOT elinduljon, elvigye szívük forró üdvözletét messze, c kohó- óriások városába. Az öreg Béres ünneplőbe öltözött, félhangosan számolja a kocsikat: huszonöt, huszonhat, huszonhét... Az utolsókat már alig látja, hiszen alkonyodik. A vonatot Majoros László DISZ- titkár és c versenyen legjobb eredményt elért két ifi brigádvezető, Baffi István és Szász János kíséri. Boldog izgalommal, kipirult arccal bácsúzkodna-k. Irigylik ókét? Egy kicsit mindenesetre irigylik. De ha csak három ember is kíséri a szerelvényt, azért ott lesznek ők a fogadáson; ott lesznek gondolatban, amikor a Sztálin vár ősi pályaudvarra befut a 700 tonnás vasár esze- relvóny.

Már itt az indulás ideje. A párt- titkár beszéde véneiért, a zenekar az utolsó futamoknál tart, a mozdony füttye, diadalmasan röppen a magasba. Búcsú, csók, kézfogás, itt is, ott ir a boldogság, az öröm könnyei csillognak. A mozdony rugaszkodik, a végtelen kocsisor lassan megmozdul. A három fiatal a vonlairól integet, s száz meg száz csákány- és lapátnyélen kérgeseden kéz emelkedik fel, hogy viszonozza az integetést,

Este van. A. nap is búcsúzik a völgytől, utolsó sugarait 'ráveti a végtelen mozgó kocsisorra, amelyen pirosbetűs tábla hirdeti: Rv da bánya—5 ztá l i nváros.

A „NORMANDIA" HŐSEI’

A Szovietuntó Legfelső Tanácsa Elnökségének 1944 tiov. 27-én megjelent rendelet« az „Aranvcsillag” érdemrenddel tüntette ki Marcel Albert és Rolland de la Pouane francia reoülőíőhadnagvo- kat. a Szovjetunióban harcoló ..Normandia” francia renülökötelék két tisztiét és nekik a kitüntetéssel egvüttiáró ..Szovjetunió Hőse” címet adományozta.

T/an már a világon két olyan francia, akiktől, ha megkérdezik, kik önök, azt felelhetik: »Mi a Szovjetunió hősei vagyunk!-» öröm ez a franciáknak és öröm nekünk. Két nemzet, mind a keltő hű a szabadsághoz: az egyik Vallon és Verdun, a másik Perekop és Sztálingrád népe. S e két nép most egyaránt büszke a két kiváló katonára, Marcel Albertre és Rolland de la Pouapera.

Nekünk most nagyon sok a barátunk és egyre szorosabban ülünk a győzők asztalánál. De a »Normandia» repülői 1942 őszén jöttek hozzánk. Akkor még nem voltunk . Kelet-Poroszországban, hanem a németek voltak a Volgánál. Kétség- beesetten harcoltunk, mert tudtuk, hogy tovább egy tapodtat se hátrálhatunk. A külföld találgatta, vajon hány hétig tudunk még kitartani? Ámde ezen a borús őszön megérkeztek hozzánk barátaink, a francia repülők, ők megértették, miben áll az erőnk és hittek barátságunkban. Mikor a németek még a Kaukázusban voltak, ezek a francia hazafiak megértették, hogy Oroszország harca egyszersmind Francia- ország harca is és hogy az orosz ég alatt is lehet küzdeni a francia földért. Közöttük elsők voltak Marcel Albert és Rolland de la Pouape. ők még Sztálingrád előtt érkeztek hozzánk s mi sohasem fogjuk ezt nekik elfelejteni.

Franciaország felszabadult az elnyomók igája alól. A harcok most Elzászban folynak, a francia csapatok ott küzdenek dicsőséggel. 1942- ben Franciaország hallgatott, a »boche-»-ok torkukra forrasztották a szót. De mi akkor is hittünk Franciaország csillagában és akkor is tisztelettel, nagy szeretettel beszéltünk erről a gyönyörű országról. Ma mindenki elismeri Franciaországot, de mi akkor is elismertük, amikor láncra volt verve. És a franciák ezt sohasem fogják nekünk elfelejteni.

Marcel Albert a mi kötelékünkben 23 német repülőgépet semmisített meg. Igazi fenegyerek ez a francia. Oroszország csodálatos gépet adott alája, Franciaország hősi érzülettel telítette szívét, Németország megtanította gyűlölni. S ez a vidám francia, a munkásosztály fia, aki párizsibb a párizsinál, a Szovjetunió Hőse lett! Hárman voltak katonabarátok: Lefévre, Dorand és Albert. Hárman repültek át Észak-Afrikából Gibraltárba. Hárman jelentették be: »Oroszországban akarunk harcolni!» ők hárman elválaszthatatlanok voltak. Barátaik tréfásan a »három testőrinek

hívták őket. Előbb Dorand, azután Lefévre esett el a harcban. Marcelle Albert ellenben megérte a boldog napot: német ég alatt veri a »boche»-okat.

bámulatos a francia nép egy- sége a leígázók elleni küzdelemben. Míg Marcel Albert egy munkás fia, addig Rolland de la Pouape a régi arisztokrácia képviselője s ha kedve tartaná, sokát henceghetne származásával. De ő becsületes demokrata, szereti a szabadságot és csak egyre büszke: ha a németet verheti. Mikor a »boche»- ok leigázták Franciaországot, de la Pouape nem sokat gondolkozott, egy kis fehérhajón átment Angliába s ott harcolt a német hódítók ellen. Mikor pedig megtudta, hogy egy csoportot Oroszországba küldenek, de la Pouape ezt mondta: »Kérem, engedjenek Keletre, hogy együtt harcolhassak a Vörös HadsereggelI« S azóta már 16 »boche»-ot lőtt le.

Nehéz megírni a repülők harcát. Igazi hősköltemény ez. Ha valaki azt kérdezné tőlem, miről lehet szép verset írni, habozás nélkül azt felelném: ennek a két francia hősnek légiharcairól! Elegendő, ha megemlítem, hogy milyen harcokban vettek részt, egyszerre kitűnik, hogy e harcok’ mindegyike új fejezetet jelent a háború történetében: Orel, Szmolenszk, Orsa, Nyemen, Kelet-Poroszország. Többet mondanak ezek a nevek, mint sok vaskos kötet könyv. Ezekben a harcokban folyt a vére a francia repülőknek, ezekben a harcokban verte az ellenséget Marcel Albert és Rolland de la Pouape.

Nagyon, nagyon szeretik Francia- országot. Ezt nem kell magyarázni. Szeretik szőlőit, üde kertjeitszürke köveit, kacagó leányait, zajló életét, történelmét. De most egyebet mondok. Megszerették a mi hazánkat is. Nemcsak az orosz nyelvet tanulták meg megérteni, de megtanulták megérteni azt is, ami nincs benne az orosz szótárakban s amiről nem beszél az orosz grammatika: az orosz szívet. Látták felgyújtott városaink füstpernyéjét, asszonyaink fájdalmát, tanúi voltak a Vörös Hadsereg hősiességének Őreitől Kelet-Poroszországig tett útjaikon s mindegyik hely ezzel a szóval fűzte őket hozzánk: Vér! Valamikor egyszer odahaza zöld mezők és üde olajfák között Rolland de la Pouape mesélni fog gyermekeinek arról az országról, amelyben végtelenek a távolságok és határtalanok a szívek. Oroszországról, amely olyan messze van és hozzá mégis olyan közel áll. Valamikor majd Párizs zajában, amelyik, akár a tenger mormolása, sohasem ül el, Marcel Albert egyszer csak visszagondol a szmolenszki erdő csendjére s azt fogja mondani: »Ott ismertem meg az emberi szenvedés mélységét s az emberi szív erejét.»

A Vörös Hadsereg katonái kö- szöntik kipróbált bajtársaikat, Franciaország hős fiait, most már a »Szovjetunió hőseit». Ha a barátságot csak a szenvedés füzénél lehet kipróbálni, úgy a Szovjetköztársaság és Franciaország között a barátság már kiállotta a tűzpróbát. Átélte a fájdalmat s át fogja élni az örömöt is. Fogunk mi még Berlinben ölelkezni a franciákkal!

* Muzeális értékű lappéldányból idéztük ezt a<z írást. A lan címe igen egyszerűen hangzik: Hírek. Dátuma 1944 december 14. csütörtök. A szovjet hadvezetőség ooli- tiikai osztálya adta k> a magvar lakosság számára és ez már a 22. száma volt. Debrecenben jelent meg és onnan került a 10 nappal azelőtt felszabadult Miskolcra. Akkor még javában folytak a felszabadító harcok hazánk területén s a négyoldalas lan első oldalán közölt ..December 11-1 Jelentés” így kezdődik:

..December 11-e folyamán Miskolc várostól északra és északnyugatra csanataink... számos községet szabadítottak fel. többek között Hangács. Boldva. Saiőecseg, S-ni ókeresz túr. Bábon v. Kápolna. Kon- dó. Radostván, községeket és Boldva vasútállomását. .

Most. amikor a szovjet külpolitika egvre nagyobb eredményeket ér el az európai biztonság, a népek testvérisége és a világ- béke megszilárdítása érdekében Ikifeitett nagyvonalú tevékenységével és közel van az idő. amikor az egész francia nép testvéri egységben harcol ezekért a célokért a Szovietunió és a néni demokratikus országok „népeivel, érdekes felidéznünk az elfakult történelmi nevezetességű úiság érdekes cikkét.

Kárpát-ukrajnai komszomolisták Borsod megyében

Április 3-án ölven tagú kárpát-ukrajnai Komszomol delegáció érkezett megyénkbe. Tagjai között élenjáró ifjúmunkások, kolhozparasztok, fiatal értelmiségiek vannak. A küldöttséggel érkezett XJngvár város válogatott futballcsapata, valamint cgv kiváló kultúregyüttes.

A küldöttséget Záhonyban ünnepélyesen fogadták. Koós Béla elvtárs, a megyei DíSZ-bizottság titkára üdvözölte a szeretett vendégeket. Jurij Smanyko elvtárs, a Komszomol kárpát-ukrajnai területi bizottságának titkára válaszolt a beszédre.

— Nagy örömet jelent számunkra, eljöhettünk Magyarországra s együtt ünnepelhetjük Borsod fiataljaival felszabadulásuk 11. évfordulóját.

Tokajban a község fiataljai bensőséges ünnepséget rendeztek a szovjet fiatalok tiszteletére. A küldöttséget Greskó Sarolta Tokaj DISZ- titkára üdvözölte.

A szovjet és magyar fiatalok gyorsan összebarátkoztak. A kárpátukrajnai Komszomoiisták között több magyarszármazású fiatal van. Homoki Erzsébet, a beregszászi téglagyár klubigazgatója elmondta, hogy nagy élményt jelent számukra a magyarországi látogatás. Gaponvenko Vlagyimir a berehovól szőlőtermelő szovhez fiatal mezőgazdásza izgatottan érdeklődött a t oka j begy aljai állami gazdaság munkájáról.

— A mi szovhozunk — mondotta Gaponvenko elvtárs — 500 hektáron terül el. Sok jót hallottunk a világhírű tokaji borról.

Ludmila Vaszilcseoko és Gyulai Gyula diákokat a magyar diákok élete érdekelte. Elmondták, hogy kuUúregyüttesük igen jó erőt képvisel. Táncosaik, énekeseik, zenészeik Kárpát-Ukrajna legjobb Öntevékeny művészei közé tartoznak.

A delegáció tagjai ezután Miskolcra utazott, ahol végignézték a város ifjúságának felvonulását. Április 4-én Kazincbarcikára és Szent- istvánra látogatnak el.

Leleplezték a hazánk szabadságáért ésfügget enségéérte-esett hősök emlékművét

Dolgozó népünk a Hősök terén emlékművet emelt a hazánk szabadságáért és függetlenségéért elesett hősök emlékére. Az emlékművet kedden ünnepélyesen leplezték le.

Az emlékműn válási ünnepségen megjelent a párt és a kormány vezetőd közül Dobi István, Erdei Ferenc, Heged üs András, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Bat a István, Piros László, Egri Gyula. Ott volt az ünnepségen a Magyar Dolgozók

Pártja Központi Vezetőségének, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának és a tábornoki karnak számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége.

Megjelentek az ünnepségen a nagykő vétségek és követségek vezetői.

Az ünnepségen Mihály fi Ernő, a Hazafias Népfront Országos Taná- csónak főtitkára mondott beszédet.

A Szakszervezeti Világszövetség felhívása május elsejével kapcsolatban

Prága (TASZSZ) A Szakszervezeti Világszövetség május elsejével kapcsolatban felhívással fordult a világ munkásaihoz és munkásnőihez.

„A dolgozók már hetven éve lelkesedéssel fejezik ki r ókotnszenvükéi a nemes eszme — a műnk ások nemzetközi szolidaritása iránt — 'hangzik a felhívásban. A dolgozók az egész világon ezekben, a napokban megmutatják, eltökélték, hogy törnöd rülnek és harcolnak az őket egyesítő közös célokért — az életszínvonal megjavításáért, a szabadságért és a bókéért.

Ezeknek az eszméknek a jegyében ünnepük 1956 május elsejét. Az egység eszméje még sohasem volt olyan eleven a munkások és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom számára.“ A Szakszervezeti Világszövetség megállapítja, hogy az egész világ

dolgozói egyesülnek a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a békéért vívott harcban, együttesen küzdenek a fegyverzet csökkentéséért, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáért.

„A Szakszervezeti Világszövetség

— hangzik a felhívás befejező része

— üdvözli a dolgozók millióit, amelyek az egész világon együttesen harcolnak követeléseik kielégítéséért. A Szakszervezeti Világszövetség az idei május elsejei ünnep előtt ismét biztosítja őket feltétlen támogatásáról.*’

A Szakszervezeti ^ Világszövetség harcra hívja a dolgozókat az újabb és határozottabb győzelmekért, amelyek igen közeliek, ha a dolgozók megerősítik majd a nemzeti és nemzetközi szakszervezeti egységet.

(MTI)

Ünnepélyesen kiosztották az 1956. évi irodalmi és művészeti díjakat

Kedden délelőtt a Művészeti Szövetségek Házában ünnepélyesen kiosztották az 1956. évi irodalmi és művészeti díjakat. Az ünnepségen

Az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság közleménye

Az árvízkárok helyreállításáról, valamint az árvízkárosultak támogatásáról szóló nqíinisztertanácsi határozat felhívja a vállalatokat, intézményeket és üzemeket, hogy kutassanak fel telepeiken olyan anyagokat, különösen építőanyagokat, ajtókat és ablakokat, amelyek az építkezésekhez felhasználhatók.

Az- egész ország dolgozó népe megmozdult, hogy segítséget nyújtson az árvízkárok helyreállításához. Emellett a helyreállítási kormánybizottság számít a vállalatok, az intézmények és az üzemek építőanyag felajánlásaira. Ezért felkéri a vállalatok, az

intézmények és az üzemek dolgozóit, hogy kutassák fel a munkahelyeiken elfekvő felesleges, vagy nélkülözhető ajtókat, ablakokat és egyéb építőanyagokat és azokat továbbítás végett^ a munkahelyükhöz legközelebb levő Tüzép, illetve földművesszövetkezeti építőanyag-telepeknek adják át*

Az ország egész területén a Tüzép vállalatok, valamint a földművesszövetkezeti építőanyagtelepek kaptak megbízást a felajánlott építőanyagok átvételére és annak megfelelő módon való továbbítására a felhasználó területre. (MTI)

A városi tanácstagok fogadóórái

Április 4-én. Fonó Andor 5—7-ig. Ősz u. 1. 5-én. Parzignáth Teréz 5—7-ig. Dayka Gábor n. ált. isk. Vincze Pálné 5—6-lg, Sztáli-n-u. 82. III. ajtó, Rohács Gyula 5—7-ig. Sztálin üli Patyolat V. 6-án. Gártner JenŐné 5—7-ig, Zrinvl u. 40. Kolonics Lajos 5—7-ig. pereces! ólt. isk. 7-én, Weischler József 3— 7-ig. Avas. vizház. Csénánvi Ároád. 4—6-ig. Hámor, tanácskirendeltség. Z Tóth Jánosné 5—7-ig. Hutás u. 1. 8-án. id. Árvái András l—3-ig, Gőrömbölv. Gvár u. 33. Rusz- nváik Bertalan 6—8-ig. Gőrömbölv. tanács- kirend., Mi'klta Gvörgv 7—8-ie. Görömbölv. t-rnáesik!rend,, Minkovics Tstvián 4—7-ie. Sütő János u. 16. 10-én. Buzási József 4—6-ie, T11. iker., homokbánya, Németh Béla. 5—7-ig. Közdomb 12. Csonka József 6—8-ie. Jóka! a. 41. Cirósz Károly 5—7-!e. Datnianics tt. 14. Hlács Béla 5—7-ig, Nvirjesi párthelyiség.

Szekeres Lajos 5 ~G-ig. Tapolca, Zőjs u, 17,

ifi. ^Veres Gyula 5—7-fe. Szirma, tanácsháza

11- en. Sugár László fél 6—7-le. Hámor. Vadas J. u. 19. Vágó Péter 5—7-ig. MSZT-he- lyiség. DIMAVAG. Nádler Vi-ktomé. 5-7- ig. Széchenyi u. 96. I. 8. Fórisch Gusztáv 6—8-ig. Hámor, tanáeskirend.. Nemeskén

János 6—8-ig. ufgvőri pártsz. előadói terem.

12- én. Kiss Pálné 4—6-ig. Tiszai pályaudvar,

üzemi étkezde; Sajó Aladár 5—7-ig. Dgvör. HeevaHa u. 2. 13-án. Varga Gvörgv 4—6-ig, Augusztus 20 fürdő. Kocsis Imréné. 5-7- ig. Mélyvölgv 209. !4-én. Vass Andrásné

4—6-ig. III. kér.. Mai Iá till u. 14. Tóth Bér tálán 6—8-ig. Vörösmarty u. ált. isik. 15-én Kecsikeméti Erzsébet 5—7-lg. Deák tér 7 Weischler József 4—6-Ig. Avas. felsősor 449

Fazekas László VB elnökhelyettes minder hét péntekién tart választói részére fogadó

jelen volt Darvas József népművelési miniszter, valamint az írók és a művészek társadalmi szervezeteinek vezetői, a kulturális ólet számos képviselője.

Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes mondott beszédet, majd átnyújtotta a díjaikat.

A kitüntetettek nevében Inke László mondott köszönetét.

Az irodalmi és művészeti díjak között a Jászai Mari-díj III. fokozatát, négyezer forintot Kazimir Károly főrendező, a miskolci Déryné Színház tagja kapta meg A vándormadarak és az Antigoné rendezéséért.

(MTI)

Kik nyerték

az ifjúsági tilmsályázatot

A szovíet film ünnepe alkalmából a Bor- sodmegvei Moziüzemi Vállalat a tami’óifiú- ság -körében filmpálvázatot hirdetett. A bírálóbizottság a beérkezett többszáz pályázatot értékelte, a kővetkezőknek Ítélte a luta'l- makat:

Első díi: 300 forint Pataki Dezső Földes gimn. II. díi: 200 forint Kalló Péter Rákóczi gimn. Sárospatak. III. díi: 150 forint Laba Erzsébet Tanítóképző. Miskolc. IV. díí: 100 forint Aszta'os Béla Kossuth gimn. Sauj- Helv. V. díi: 50 forint Vattnmánv Sándor Miskolc. Szeles u. ált Isik.. VI. dl!: 5Ö forint Kiss Zoltán. Kossuth u. ált. iskola Miskolc. Vil. díi: 50 forint Varga Gábor Génio. Technikum. Diósgyőr. Vili. dlf: 50 forint Regős Katalin Vámos llonia g-imn. Miskolc. IX, dii: 50 forint Beresnvák Antal ált. isk. Szendrő. X. dii: 50 forint Gulva Gábor, gimn. Tokai.

Az alábbiakat egv-eev kiemelkedő film látogatására szóló mozilegevel Jutalmazzuk: ZsHíie Dénes Földes gimn. Miskolc. Papo Emőke MAV-telenl ólt. isk. Miskolc. Ecsedi Gábor Diósgyőr. 116. sz. MTH.. Tóth Etelka Geszt-elv. Bánkuti Katalin Kínáld. Bányatelep. Fülöp Gabriella Szikszó. Sisári László Gesztelv. ifi. Ballá Mihálv Vörösmarty iskola Miskolc. Csorba Klára Gesztelv.

A futajmakat április első felében osztjuk ki. amelyről a pályázókat Írásban értesit- iük.

Borsodmegye! Mozifizem! Vállalat.-