Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-30 / 103. szám
mifö, 1956. ,1 prítis ,70. ÉSZ A KM A G T A RO RSZA O TV P á r t é l e t, ________ P ártunk tagjai ne féljenek az igazság feltárásától! Rendkívüli taggyűlés a diósgyőri nagykovácsuiűhelyben A jó munka az alapja a további árleszállításnak K obolák Ferenc elvtárs, a Lenin Kohászati Művek nagykovács- műhelyének dolgozója nemrégiben panasszal fordult a megyei pártbizottsághoz. Részletesen elmondta sérelmét. Rokkant ember létére racionalizálás után olyan munkakörbe helyezték, ahol nem tudja megállni helyét. Sérti becsületérzetét, amikor látja, hogy mások dolgoznak helyette. Úgy érzi, jogtalanul veszi fel fizetését, — amit csak azért tesz, hogy, biztosítsa családja megélhetését. tv Ú gy véljük, nem lesz felesleges, ha részletesen elmondjuk az előzményeket. Érdemes, nagyon tanulságos Kobolák Ferenc ügyével foglalkozni. Mert nem csupán az ő ügye ez, hanem a nagykovácsműhely egész kollektívájáé. Aki már régebben dolgozik a nagy- kovácsműhelyben — jól emlékszik arra, hogy Kobolák Ferenc mindig igyekezett eleget tenni kötelességének. Példás magatartásáért, szerénységéért szerették munkatársai. S mert jól dolgozott, hű katonája volt pártunknak — kitüntetésképpen az üzem párttagsága a néphadseregbe küldte, ahol később tisztté avatták. Nem sokkal utána tragikus, szomorú eset történt. Kobolák elvtársat gyakorlat közben súlyos baleset érte, — hátgerince megsérült. Olyan súlyosan, hogy azóta fizikai munkát nem végezhet; — legalább is nem ajánlatos, hogy végezzen. Mi mást tehetett, — 1954-ben hazajött Diósgyőrbe, visszament a nagykovácsműhelybe, ahol diszpécseri teendőkkel bízták meg. Nem kell különösebben bizonygatni — mennyire örült, hogy ilyen messzemenően gondoskodnak megélhetéséről. Ezen a munkahelyen ugyanis nem kellett fizikailag megerőltetni szervezetét. Mindent elkövetett, hogy munkájával meg legyenek elégedve. Tudása legjavát; adta, amit az is bizonyít, hogy 1954-ben sztahanovista oklevéllel tüntették ki. Rá egy évre kellemetlen csalódás érte. A gyárrészleg vezetői közölték vele, hogy a racionalizálás miatt a diszpécseri munkakör megszűnt. Nincs más hátra — új munkahely után kellett nézni. De hát hová menjen, mihez fogjon. Fizikai munkát — bármennyire szereti is — nem bír végezni. De hát élni kell, felesége, családja van. Miközben ilyen nagy gond nehezedett vállái-a .— segítséget várt. De az üzemben az »illetékesek« megfeledkeztek í'óla. Egyáltalán nem igyekeztek helyzetén könnyíteni. Ez túlzás — mondhatná valamelyik közöttük, — valamit mégiscsak tettünk. Igen.. Valamit segítettek. Kobolák Ferencet a gépházba helyezték át, ahol azonban nehéz fizikai munkát kell végezni. Amíg egészséges volt, nem ismert leküzdhetetlen akadályt sem szakmai munkájában, sem pedig a pártmunkában. De a mostani helyzetében nem virtuskodhat,- mert életével fizetne ezért. Száz szónak is egy a vége; a vezetők nem »találtak« ennél könnyebb munkahelyet számára! Ahetyett, hogy felkarolták volna — hagyták vívódni önmagával — vajon megérdemli-e ezt a bánásmódot? Mindezek ellenére Kobolák Ferenc végsőkig bízott a pártban, amely megvédi a becsületes dolgozók igazát. * A megyei pártbizottságon meg- ^ hallgatták Kobolák elvtárs panaszát, s nyomban intézkedtek. Egy brigádot bíztak meg, hogy vizsgálja felül, ki a felelős a túlkapásokért Kobolák Ferenccel szemben. A brigád tagjai több napon át tartózkodtak az üzemben. Sok párttaggal és pártonkívüli dolgozóval elbeszélgettek, kikérték a nagykovácsműhely dolgozóinak véleményét. A brigád úgy látta, leghelyesebb, ha az ügyet a párttagság elé viszi. Döntsenek a gyárrészleg kommunistái, hogy ki követte el a túlkapásokat, mi a legfőbb oka a gyenge pártmunkának, kritikátlanságnak. TV j/edden délután a nagy kovács-1 műhelyben rendkívüli taggyűlést hívtak össze. Aki csak tehette, eljött a fontos tanácskozásra. A brigád nem tévedett, amikor arra számított, hogy a párttagság tisztázza Kobolák elvtárs ügyét és pártszerű bírálatával fordulatot teremt a párt- munkában; hogy végre megbírálja azokat a vezetőket, akik nem veszik figjrelembe a dolgozók véleményét, akik csak beszélnek az emberségről — de a gyakorlatban nem adják jelét annak. A párttagság valóban bírált, mégpedig igen keményen megbírálta a pártszervezet vezetőségét, személy szerint Farkas Lajos elvtársat, a ir-es alapszervezet titkárát, mert közönyös volt a dolgozók ügyei iránt, ridegen, sokszor párttitkárhoz nem méltóan beszelt a munkásokkal. Felelőtlen kijelentéseivel a párt tekintélyét rombolta* Kobolák elvtárs a taggyűlésen újból elmondta sérelmét. Heves vita alakult ki. A párttagság hallatta szavát. Az emberekből felszabadult, ami régen forrt bennük, — nyomta szívüket. Bodnár elvtárs, a gépház egyik dolgozója kijelentette: — Ha a vezetők nem intézkednek Kobolák Ferenc ügyében, mi a jövőben is dolgozunk helyette, mert szívünkön viseljük e szerencsétlenül járt ember sorsát. Nagy Barna elvtárs élesen elítélte a pártalapszervezet vezetőinek eddigi módszereit; — nem tartottak szoros kapcsolatot a dolgozókkal, nem igyekeztek olyan légkör kialakításán, amelyben a párttagok és a pártonkívüliek bátran mernek bírálni. Hangsúlyozta, hogy az üzemben tapasztalható kritikátlanságért a pártalapszervezetck vezetői, személy szerint Farkas Lajos és Kucsinai József alapszervezeti titkárok felelősek- ■* /^sépányi Ferenc elvtárs gyár- részlegvezető bevallotta, hogy mind a gazdasági vezetők, mind pe- , dig a pártszervezet hibákat követtek el, nem foglalkoztak a dolgozók gondjaival. — Megtehettük volna, hogy Kobolák elvtárs számára könnyebb munkahelyet keresünk, de mi a dolog könnyebbik oldalát választottuk, — magárahagytuk. Ezért felelősség terheli a gazdasági és műszaki vezetőket, beleértve engemet is, de ugyanígy a pártszervezetet, személy szerint Farkas Lajos elvtársat, a II. alapszervezet titkárát. Tomesz Rezső elvtárs szintén keményen, pártszerűen bírálta a gazdasági és pártvezetőket. Perjési Gyula elvtársat, a gyárrészleg főmérnökét arra figyelmeztette, hogy a jövőben vegye figyelembe a több évtizedes gyakorlattal rendelkező szakmunkások, fizikai dolgozók javaslatait, észrevételeit — mert eddig ezt kereken megtagadta. A nagykovácsműhely kommunista és pártonkívüli dolgozói — mondta — követelik, hogy hallgassák meg javaslataikat, legyen nekik is beleszólásuk az üzem ügyeibe. Hatalmas tapssal, helyesléssel fogadta az egész párttagság Tomesz elvtárs bírálatát. Sajnálatos volt. hogy több pártfunkcionárius — közöttük Farkas Lajos elvtárs alapszervezeti párttitkár is — visszautasította a bírálatot. Vajon tudja-e Farkas 'élvtárs, hogy a bírálat és az önbírálat a kommunista pártok életének, tevékenységének éltető eleme, amely nélkül elképzelhetetlen a fejlődés. De ha tudja is, mert feltételezzük róla, hogy tudja — a pártéletben nem alkalmazta. Kétségtelen, hogy némelyik felszólaló nem elég pontosan fogalmazta meg mondanivalóját; mondott néha olyat is, amelynek helyességéről nem volt meggyőződve. Lényegében azonban mindegyik felszólaló az igazságot mondta el, amit a párttagság helyeslése is bizonyított. Nem a rosszul fogalmazott mondatokba kell tehát belekapaszkodni, hanem az igazságot kell megszívlelni. Az egész párttagsággal egyetemben keményen elítéljük azoknak a vezetőknek a magatartását, akik a taggyűlésen visszaverték a bírálatot, kibúvót kerestek a felelősség alól. A nagykovácsműhelyben megtartott párttaggyűlés hangulatából levonhatjuk azt a következtetést, hogy Kobolák Ferencnek igaza volt, amikor sérelmezte az iránta tanúsított magatartást. A legtöbb gazdasági és pártvezető elismerte, hogy felelősek azért, hogy féléven keresztül nem biztosítottak megfelelő munkahelyet Kobolák Ferenc számára. A gyárrészleg vezetői és a pártalapszerve- zetek vezetőségei ígéretet tettek arra, hogy a. legrövidebb időn belül kijavítják az elkövetett hibát. K ilyen tanulságot vonhatunk le a nagykovácsműhely párttaggyű-, lése után? A rendkívüli taggyűlés azt mutatja, hogy a nagykovácsműhelyben gyökeres változás állott be a bírálat és ön bírálat terén. A munkások meg merik mondani véleményüket. Csak így tovább! Még gyakrabban forgassák a bírálat és az önbírálat fegyverét, legyenek kérlelhetetlenek a hibákkal szemben. Megmutatkozott, hogy milyen sok kárt okoz a párt politikájának, ha fontos kérdésekben nem kérik ki a párttagok és a pártonkívüliek véleményét, ha csupán néhány^ vezető dönt az ügyekben. Ez a helyzet az üzemben ma már mindinkább kezd megváltozni. A nagj'kovácsműhely párttaggyűlésén valóban érződött a XX. kongresszus szelleme. Biztosítani kell, hogy pártunk minden tagja szabadon elmondhassa pártszerű véleményét, bírálhassa a hibákat. Pártunk tagjai ne féljenek az igazság feltárásától. Valamennyi pártszervezetnek biztosítani kell, hogy a pártszerű, szókimondó, becsületes kritika szabadon érvényesülhessen. A vezetők fogadják segítségként az alulról jövő bírálatot és önbírálattal könnyítsék meg ennek kibontakozását. Védjék meg a bírálat jogát! Hibát követtek el a nagykovácsműhely gazdasági és párt vezetői abban, hogy a racionalizálást nem a Központi Vezetőség erre vonatkozó határozata szellemében végezték. A jövőben szigorúan a párthatározat szellemében cselekedjenek. Ilyen természetű kérdésekben is kérjék ki a párttagság véleményét, javaslatát, akkor biztosan nem fognak tévedni. A taggyűlés beigazolta azt is, hogy a Lenin Kohászati Művek pártbizottsága nem ismeri eléggé a pártalap- szervezetek munkáját. Legtöbbször a jelentésekből tájékozódik, amelyek némely esetben rózsásnak festik a helyzetet. Nemeskéri János elytárs, a nagyüzemi pártbizottság első titkára', a taggyűlésen elismerte, hogy nem ellenőrizték eléggé az alapszervezetek munkáját, nem tartottak szoros kapcsolatot a párttagsággal. Ezen a helyzeten a nagyüzemi párt- bizottságnak. de a pártalapszerveze- teknek is változtatnia kell. A párt és gazdasági vezetőknek saját magúkban kell keresniük a hibák okait, Vizsgálják meg — meg- tettek-e minden tőlük telhetőt, hogy a dolgozók bírálata érvényesüljön, meghallgatták-e a párttagok és a pártonkívüliek véleményét, javaslatát? A nagykovácsműhely pártalapszer- vezetei tartsanak szorosabb kapcsolatot üzemük dolgozóival. — érjék el, hogy a munkások bizalommal forduljanak ügyes-bajos dolgaikkal vezetőikhez. Mindenki vonja le a nagykovácsműhely párttaggyűléséből a tanulságokat. — hogy ezek a hibák a jövőben ne fordulhassanak elő. LOVAS LAJOS Minden társadalomban, minden országban a dolgozók hozzák létre az élet javait. A mi rendszerünkben azonban a dolgozók nemcsak az anyagi javak alkotásának, hanem a javak birtoklásának örömeit is élvezhetik. A dolgozók saját maguknak termelnek Nálunk a dolgozók joggal tartanak igényt arra, hogy több és jobb munkájuknak szüntelen hasmát lássák. Megelégedéssel, örömmel veszik tudomásul Borsod megye dolgozói is a hírt, hogy mintegy hat és félezer cikkféleségnek kormányunk leszállította az árát. Felesleges lenne felsorolni, hiszen az újságok már közölték, hogy az ünnepiek után. mit vásárolhatunk meg üzleteinkben olcsóbban. Olcsóbbak lettek a konfekciósáruk, olcsóbb lett a tej. 3 forint 60 fillér helyett 3 forint lett literje. Vajon mi tette lehetővé a mai árleszállítást? Talán jobbszí vüekké váltak pártunk és kormányunk vezetői és kinyitották zsebüket és ezen múlna a további árleszállítások sorsa is? Nem! A jelenlegi szerény, de jelentős árcsökkentés az üzemekben, a földeken, a bányákban, az irodákban végzett jó munka eredménye, a termelés növekedésének következménye volt. Azért történhetett meg ez a mostani árleszállítás, mert az elmúlt esztendőkben jobban dolgoztunk. Negyedéves terveinket sikerült túlteljesítenünk. Erről számolt be az elmúlt napokban a Központi Statisztikai Hivatal jelentése is; amely az 1956. évi népgazdasági terv első negyedévének eredményét ismertette. A Kohó- és Gépipari Minisztérium 102.9 százalékot ért el. A Szénbányászati Minisztérium .102.6 százalékot. Ezekben a számokban benne van a borsodi kohászok és bányászok áldozatos munkája, kitűnő eredménye. S mivel a szocialista ipar termelése 5,1 százalékkal haladta meg az 1955. első negyedévi termelést és ter- . ven felül több terméket állított elő, lehetővé vált, hogy árleszállítást eszközölhessünk. Lehetne na- 'gyobbrnérvű is ez az árleszállítás. De . csak addig' nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. Bár túlteljesítést értünk el sok mindenben, azonban ne feledjük el, hogy számos cikkből a tervezettnél ke- v esebbet te rm el t ün k. Hol van a biztosíték, hogy rövid idom belül még jelentősebb árleszállítást végezhetünk? Ennek kulcsa a dolgozók kezében van letéve. Ennek kulcsa a termelés növelésében, az önköltség csökkentésében, a minőség megjavításában van. A mostani árleszállításból azt a következtetést kell levonni, hogy pártunk politikája helyes, hogy életnívónk további javításának az útja, ennek a politikának megvalósítása, a jó munka. a termelés eredményeinek fokozása. Az újabb árleszállítás minden család számára örömet jelent. A csökkent árak révén ugyanannyi pénzből ezután több ruhát és más cikkeket tudunk vásárolni. Országos viszonylatban egy évre kivetítve a jelenlegi árleszállítás hazánk lakosainak 950 millió forint megtakarítást jelent. Jelentős összeg ez, jelentős megkönnyítést hoz. Ez a jelenlegi árleszállítás természetes gyümölcse a nép szorgalmas, jó munkájának, amelyet úgy* tudtunk elérni, hogy pártunk ösz- szefogta a dolgozó nép erejét és a jobb jövő megteremtésére irányította azt, amikor nap mint nap kitartó, szívós munkára lelkesített va lamennyiünket. Bizonyára az árleszállításról szóló közlemény a legérdekesebb és legolvasottabb tegnapi lapunkban. S miután alaposan áttanulmányozták, mindenütt, itt-ott megkérdezik, hogy miért nem engedték le a kenyér és a hús árát. E kérdésre nyíltan, őszintén kell válaszolni. Világos szóból ért a magyar ember. Lássuk először a kenyeret. Ma egy kiló kenyér 3 forintba kerül. Ha kormányunk leengedte volna az árát mondjuk 2 forint 40-re, egy-két hónap múlva sorba kellett volna állni a kenyérüzletek előtt. Miért? Azért, mert hozzáfogtak volna feletetni a kenyeret az állatokkal, mert olcsóbb lenne egy mázsa kenyér, mint egy mázsa búza, egy mázsa árpa. Jelenleg egy mázsa kenyér 300 forintba kerül. Egy mázsa árpa piaci áron 350—360 forint. Ha leengedjük a kenyér árát, akkor az állatoknak inkább kenyeret vásároltak volna 24Q forintért, mintsem 360 forintért árpát. Meg kell érteni mindenkinek, hogy egyes cikkeknek az ára olyan, hogy azok csökkentése jelenleg káros hatással lenne népünk, országunk számára. Bizonyos arányokat tartanunk kell. ezért nem lett olcsóbb a kenyér ára. A hús és a ZST árát illetően azt válaszoljuk, hogy e cikkeknél jelenleg még nem tar- tunx ott, hogy árleszállítást hajtsunk végre. Nap mint nap olvashatjuk a sajtóban azokat a cikkeket, amelyek a szarvasmarha tenyésztés fejlesztését szorgalmazzák, vagy amelyek arra hívják fel a dolgozó parasztok figyelmét, hogy emeljék fel a sertések vágósúlyát, hogy kövérebb, húsosabb disznókat vágjanak le. A húsnak és a zsírnak nem vagyunk még bővi- ben. De pártunk és kormányunk megtette a kellő intézkedéseket, évS bízik dolgozó parasztságunk szorgalmában, hogy e téren is gyökeres javulás áll be. hogy itt is hamarosan le tudjuk szállítani az árakat. Hazánk minden derék fia örömmel fogadja az árleszállítást és látja, a dolgozókon múlik, hogy jó munkával a jövőben még jobb életet teremthet saját maga számára* S hogy a további árleszállítások útján haladhassunk, ennek érdekében erősítsük meg üzemeinkbeny bányáinkban, gyárainkban, állami ga zd asá ga i nk ban, term el őszövetk e- zeteinkben a munkafegyelmet, a pontosságot. A mostani árleszállítás is tegye tudatosabbú a fegyelmet. Tegyük olcsóbbá a termelést* csökkentsük a termékek önköltségét, gazdálkodjunk takarékosan* beosztóan az anyaggal, hogy ugyanannyi anyagból helyesebb* felhasználással több terméket tudjunk előállítani. A termékek minőségét is állandóan javítanunk)- kell. Rajtunk múlik, hogy a jövőben még jobb minőségéi közszükségleti cikkeket vásárolhassunk* Dolgozó parasztságunk végezze el gyorsan a hátralévő tavaszi munkát, hiszen a növénytermelés munkáit a hosszantartó tél és az árvíz kedvezőtlenül befolyásolta. A tavaszi munkákat a szokottnál később tudtuk megkezdeni. Az őszi kalászosok a nagy hideg folytán a szokottnál gyengébben fejlődtek. Mindezek a tények arra figyelmeztetnek bennünket, hogy amit a mezőgazdaságban a terv megszabott* becsülettel teljesítsük jövőévi kenyerünk biztosítása érdekében. A dolgozó nép állandó jó munkája — ez az alapja a dolgozó nép életszínvonala állandó emelésének. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk saját magának termel, mindennap saját maga gondoskodik jólétiének növeléséről. Érjünk el Borsodban új sikereket a munkában, a dolgozókról való szerető, elvtársias gondoskodásban, az egyre javai ló pártmunka alapján, hogy újabb árleszállításokat eszközölhessünk. A további árleszállítások útja BODA ISTVÁN
