Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-18 / 67. szám
6 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1956. március 18. <f A KÍSÉRTET cAz. C.(J£IZ Hifi úgy történt, hogy Dani i en, az alacsony termetű s eleg vékony-pénzű (mármint ami a fizikumát illeti) fiatal, szókehajú vájár,, akinek nyáron annyi szeplő ugrándozott az arcán, hogy meg nem állhatta az ember mosolygás nélkül — egyszóval a mi fiatal vájárunk megint a pohár fenekére nézett. Nem olyan rettenetes nagy baj ez, nem éppen megvetendő a borivó ember, hiszen végeredményben azért termesztik a szőlőt és a vendéglátóipari vállalat a maga francia nedüjeit (zsuplé), hogy elfogyjon s hogy néhány kellemes percet, vagy aki jobban bírja, órát szerezzen magának. Csakhogy... Es itt van a legnagyobb hiba, hogy a mi Dani barátunk, aki minden soványsága és gyenge fizikuma ellenére egyike a legfürgébben mozgó vájároknak és a legnagyobb százalékot elérőknek, bizony nála élég sűrűn megtörténik a pohár fenekére való nézés. Sokan megkérdezték már tőle, hogy »ugyan Feri komám, cimborám, hogy nem tudsz betelni végre azzal a fenéknézéssel s néznéd inkább a iejesköcsög fenekét, mivel hogy aki azt nézegeti, az hétfőnként mindig eljön a siktába«. Persze, ez az igen enyhe figyelmeztetés mit sem használt. A hétfői nap mint valami balvégzet sötét, komor felhője lebegett állandóan Da- rnokles kardjaként ifjú barátunk feje fölött. A brigád vezetője, Pécsi András, aki felette kedvelte mindezek ellenére a pettyesarcú Ferit, már meglátogatta az otthonában is, beszélt az édesanyjával, aztán elment a DlSZ-szervszethez s így egyesült erővel próbálták jobb belátásra bírni. Hanem bizony mit sem használt a szépszó s ha használt is, sok hasznát ugyan nem vették. Álmos és kókadt volt, mint a nagy nyári melegek idején a határban pirosló pipacs virága. Ö is oly gyengén, erőtlenül lézengett jobbra-balra a cimborák között, mint a búzatáblák szépséges kisasszonya s csak ide-oda lökdösték. Ha a légvágatban nagyobb a huzat, talán még az is földre dönti. A százaléka meg — arról jobb nem beszélni — kevés volt, irtózatosan kevés, messze alatta maradt a híres Dara-féle százalékoknak. Merthogy egy szerdai, vagy csütörtöki napon ebben az időpontban este 6—7 óra felé jókora üreg tátongott már előtte a szénfalban, vagyis 130 százalékon is túlhaladt. Most pedig... OltQyetl dolgoznak a pillér fejtésen a bánya egyik legtávolabbi mezőjében. Az aknász is csak néha vetődik cl hozzájuk. Ismeri őket jól, megbízható bányászemberek, kiváltkép a brigádvezető, Pécsi Bandi, arra akár az egész bányavezetést is rá lehetne bízni, holott alig töltötte be a harminc évet. Hanem akármilyen jó bányász, nem bír a Danival s most is, mivel hogy az áldott szent hétfői napot jelzi a naptár, Dani szeme olyan picire zsugorodik össze, mint a szintén álmosnak tűnő karbidlámpa lángja. Az is éppen pislákol, talán á karbid kevés benne, vagy a víz, és Dani dühösen horkan egyet, miközben nekí-neki üti a tetőt tartó gerendának, hogy hátha legalább az nem lenne álmos. A brigádvezető nem szól semmit, csupán szúrós oldalpillantást vet kókadt fejű cimborája felé, hanem ebben a pillantásban aztán van annyi mondanivaló, hogy Daninak egyszeriben nagyra tágul a szeme s »jól van női« dörmögéssel nagy kegyetlenül vágni kezdi a szenet. A nekibuzdulás tart vagy jó öt percig s a Dani szeme, meg a lámpa is újra csendes, békés szen- dergésbe merül. Nem alvás ez, ilyesmi nem is lehet, olyan fél álom, fél ébrenlét közti állapot, mert hogy igeit zúg az a kutya fej s a savanyú uborkával telt gyomor sem ád sok erőt. Feri már abbahagyná az egész munkát, de jó két óra van hátra a sikta végéig. Hogy hogy bírja ki, az aztán igen fogas kérdés. Magában dunnyog, hogy műszakba jött, de el kellett jönnie, mert ünnepélyes ígéretet tett, hogy nem fog hiányozni. Persze, borzasztó ez az állapot, legszívesebben ott a munkahelyen végignyújtózna. Legalább öt percre. Annyi talán elég is lenne. Borzasztó lassan telik az idő, minden perc külön kínszenvedés a Dani fiú számára, Jól jön —* hogy Pécsi tudva azt, hogy mi megy végbe a fiúban — a lőmesterérl küldi. Ä légvágaton keresztülhaladva majd csak felfrissül — gondolja magában a brigádvezető. Most semmi esetre sem akarja megmosni a fejét, egy lépéssel már közelebb jutottak a célhoz, hiszen Dani már a negyedik hétfőn bejön. Igaz, hogy kába aggyal, de... ^Ocuii kifelé botorkál a munkahelyről, vizet ereszt a lámpájára és ez egy kicsit magához téríti. Mégy- megy s ahogy a szerszámosládához ér, elhatározza, hogy megpihen. A hosszú szerszámosláda teteje nyitva, Üres, csupán két ócska rossz nadrág szomorkodik az alján. És olyan hívó- gatóan, olyan kedvesen pihen olt ez a két nadrág, mintha a világ legfehérebb, legtellebb, legkövérebb párnája lenne. Legalább most ö így látja. Úgy félhangosan egyezkedni is kezd önönmagával »befekszem egy pillanatra, legalább két perc, többet semmiesetre sem szunyókálok«. A másik Dani, — a rendesebb, aki más napokon sosem adja alább 130 százaléknál és »kedves, édes fiam« az anyjának — az imigyen válaszol »a lőmesterért küldtek, kötelességed utána menni, a szunyókálást meg hagyd éjszakára. Na, indulás!« Azonban semmi nem lesz az indulásból. A lámpa is olyan gyengén pislog, hogy egy leheletnyi fuvintás- tól elalszik. Dani ott marad, a sötétben, megtapogatja a ládát, aztán csendesen belemászik. Végigfekszik a ládában, a fehérnek tetsző rossz nadrágot fejé alá gyömöszöli s miután egy bágyadt mozdulattal ki- hajintja a mellé szemielenkedŐ patkányt, magára húzza a láda fedelét. Ezzel aztán cl is van intézve minden a maga rendje-módja szerint s egy perccel később halk, egyenletes horkolás jelzi, hogy Dani barátunk már álomország mezején kószál. * ítlulfHL pécsi, a brigád- vezető már vakargatni kezdte a fejét. E sajátságos művelet közben persze a száját is kinyitotta s holmi nagymamát emlegetett, egy bizonyos Dani nevezetű fiatalember nagymamáját. Pécsi nem az a fajta ember volt, aki a dühöngés legmagasabb fokáig fel tud emelkedni, egyszerűen fogta a lámpáját s ment a cimbora után. Nyugodtan, egyenletesen ballagott s csak akkor állt meg fülelni, amikor a szerszámosláda felől meghallotta Dani horkolását. Azaz még nem tudta, hogy ő s ezért még csendesebb léptekkel a ládához sompolygott. Jó percig mozdulatlanul állt, a lámpát úgy fordította, hogy a fény ne vetődjön a ládára és azután tassan felemelte a tetejét. A brigádvezető nem nagyon lepődött meg még csak azon sem, hogy Dani nadrágzsebéből egy jókora, arasznyi hosszú patkány ugrott ki s bámult rá visszafordulva apró cipőgomb szemeivel. — Hát te-te kutyaházi — mordult fel a brigádvezető kis stuccolt bajusza alatt — hát te ugyancsak szorgalmasan mész a lőmester után. Most mit csináljak veled! A leghelyesebb lenne fülednél fogva kiráncigálni és azt mondani: »édes cimborám, elég volt a veled való vesződésből, keress magadnak más csapatot«. Hanem... Most már magában gondolkozott tovább. Elhatározta, hogy még sem keltig fel. Ad ő olyan leckét, amitől remélhetőleg megjön az esze a fiúnak. A láda mellett, az egyik tartó- gerendára volt felakasztva a lakat. Levette, óvatosan visszatette a tetőt és gyengéd mozdulatokkal belaka-, tolta a szerszámos ládát. így ni! Éjszakai váltótársuk nincs, erre a munkahelyre csak holnap reggel jönnek. Ha néhány óra múlva felébred Dani, hát reggel 6 óráig nyugodtan elszórakozhat a patkányokkal, mert azok be tudtak menni, akkora rés volt a ládán. De Dani hogy nem tud kijönni belőle, az biztos. * (Danteii munkahelyének közelében olyan vízgyűjtőmedence volt, amiből 24 óránkint szokták kiszivaty- tyúzni a vizet. Hajnali 4 órakor — a csínős, fekete, baba arcú Szabó Jolán, aki Danival földi volt és mellesleg arról rebesgetett a falu, hogy az isten is egymásnak teremtette őket — a másik kettő mellett ennek a távoli bányarészben lévő szivattyúnak a kezelésével is meg volt bízva. A gép felé tartott. Karórája pontosan 4 órát mutatott s legkésőbb negyed ötig be kellett indítania a motort, máskülönben kicsapott volna a medencéből a víz. Szaporábban kezdett lépegetni, lámpájára bőségesen eresztett vizet, ami nagy süvítve kékesfehér lánggal lobogott. így kisebb lett az árnyék is a vágat falán s a csend sem oly borzasztóan mély. Jolán nem ijedős, nagyszerű leány, pontos, lelkiismeretes munkát végez s ha tudná, hogy a szomszéd vágatban két kisember* is leselkedik rá, még akkor is elmenne a szivattyúhoz. Első a kötelesség, de... Hirtelen megtorpan s a Dani Ferit szerető szíve erősebben kezd dobogni. Mert hogy mégis csak leány és vala* Kisember — a régi bányászok szerint bánva szel lem. — ELEKTRONVEZÉRLÉSÜ SZÁMOLÓGÉPET szerkesztettek a Román Tudományos Akadémia fizikai intézetében. A számológép pillanatok alatt 6667 bonyolult számtanműveletet végez el. A technika új remekművébe 1500 elektroncsövet építették be. mi ott elöl a sötétben nincs rendjén. Olyan nyöszörgés féle haitik, halk sóhajtások, majd mintha valaki dör- mögne és kipp-kopp, te szent isten, hát mozog a szerszámos láda. És nem akármilyen mozgás ez, dörömbölnek is. azután majdhogy nem féloldalra dől, jaj már féloldalra is dőlt s egy veszett orditás harsog végig a vágaton. Mi tagadás, Jolán remeg, s csak ereszti a vizet a lámpájára, hogy minél nagyobb legyen a világosság. De, ha bátortalanul is, a láda felé merészkedik. Persze olyan lassan, hogy perc is beletelik míg egyet lép. Azért megy előre. Jó kétméternyire áll a dühöngő, szitkozódó és mozgó ládához, amikor kiremeg belőle a kérdés: — Ki az? Ki tetszik lenni? A láda megenyhül, mozdulatlanná válik s a hirtelen beálló csendben egy fájdalmas, panaszos nyögés kíséretében, mintha így rimánkodna valaki: — De hogy az ég szakadjon rátok, még aki bezárt arra is, Bandi te, Bandi segíts! Qalankcuuik roppant ismerős a hang, annak ellenére, hogy a düh egészen eltorzítja. De ugyanebben a percben eszébe jut egy kísértethistö- ria. Nemrégiben hallotta a vén Kü- küllőitől, a halnán dolgozó nyugdíjas bányásztól. S most már még jobban rátelepszik szivére a rémület. Persze kíváncsisága még a rémületnél is nagyobb s közelebb lép a ládához. Jó három centiméter széles hasíték van a deszkán s ahogy előretartja a lámpáját egy szeplős arc darabkáját pillantja meg. Ez még jobban ismerős s most már a hang is, ami még- egyszer megszólal: — Eresszetek ki, az anyátok ... m Dani dühöng a ládában. Mit tudja ö, hogy éppen szerelmetes mátkája a kíváncsiskodó, kiröppent már az álom a szeméből, felfrissült agya rájön, hogy mi is történt, hogy nem koporsóban fekszik, hanem éppen cimborái szerszámos ládájában. Ezen még jobban felbőszül és ordít, ahogy a torkán kifér. — Hát ezért jöttem be hétfőn? Eresszetek már ki, ha mondom, mert nem lesz jó vége! És ekkor megszólal az a kedves, lágyzengésű hang, amit olyan jól ismer már a kapumelletti csókolózások idejéből: - ..................— Hát Ferkó te, hát te mit keresel abban a ládában? Hiszen az este hazamentéi... Ferkó úgy érzi, mintha a munkahely f öté je szakadna a nyaka közé s csak hápog nagy megdöbbenésében. Most már egészen suttogó a hangja, mintha valóban egy kísérteié lenne. — Te vagy az lelkem Jolánka? Csinálj már valamit kedveském, verd le ezt a lakatot, csak szabadíts ki, mert megöl a szégyen. Hanem éppen az a baj, hogy oly síri hangon beszél, hogy Jolán azt hiszi, hogy kísértetjárás történik itt a bányában. Nem mer nekifogni a lakatleverésnek, pedig a Ferkó fejszéje ott van belevágva egy stomp tövében. Laposakat pislantva s újabb vizet eresztve a lámpára, egészen közel lép a ládához. Ha kísértet, úgy sem tud kijönni, mert le van laka- tolva, ha pedig nem, hát... — Ki tudnád-e nyújtani az ujjadat nekem, Ferkó kedves? — Azt meg már minek? — Hogy megfoghassam csak egy pillanatra. No, nyújtsd már ki. nem tudja elképzelni, mi ütött drágalátos menyasszonyába, ám mielőtt kinyújtaná ujját, megkérdezi: —• Osztán, ha kinyújtom, kiengedd? — Ki én, csak nyújtsad már. És Dani nagy óvatosan kinyújtja bütykös ujját a láda hasadékán. Jolán először csak nézi, azután egy kissé borzongva megfogja a nikotintól barnás ujjat. S jól meg is szorongatja. Hát bizony ez nem kísértet, mert ezer ujj közül is ráismerne a Ferkóéra. Nem egyszer simogatta már a kezét. A többi azután pillanatok alatt történik. Jolán izmos kezecskéiben már ott a balta s üti, püföli a lakatot, ami nagyot csörrenve vágódik a sínkoronának. A többi pedig nem reánk tartozik. Hanem, ha valaki kiváncsi arra, hogy Dani Feri szokott-e álmos lenni a bányában úgy a hételeji napon, menjen és érdeklődjön utána. Mi már tudjuk, hogy nem. S így nem fontos elmenni érdeklődni sem. mOLDl JÁNOS — AZ ARAKARIMOA nevű kereskedelmi hajó 27 tagú legénysége egv szerencsétlenség' után két hónapi? sodródott a kormá- nyozhatatlanná vált halón a tengeren. Miután élelmiszerük elfogyott, nyers halon és esővízen éltek. 12-en meghaltak. A többiek végtílls egy sziget közelébe sodródva, beugrottak a cápáktól hemzsegő vízbe és ús/va partot értek. Szörnyű' útjuk alatt 1200 mérföldet tettek meg. ÉRDEMES VOLT de nemitpf.. "„Miért írtam ezt a könyvet — vetődhet fel a gondolat — volt-e erre szükség? úgy érzem, hogy igen.“ Ezt kérdi és válaszolja a „Színes szőttes“ című riportregény előszavában a szerző. Vékony Sándor. Elöljáróban csali annyit teszünk hozzá, hogy érdemes volt, de nem így. Nem így, már csak azért is, mert nem igénytelen füzetkéről, hanem igen ízléses kivitelű, közel 200 oldalas, kitűnő papíron nyomtatott, 3000 példányban kiadott könyvről van szó. Lelkiismeretesebb munkát, igényesebb válogatást és tegyük hozzá, sokkal nagyobb írói műgondot érdemelt volna a „Színes szőttes“, mert amint az előszó említi: „...a kereskedelmi dolgozók életéről, munkájáról, mindennapos harcáról könyv alakjában írásos mü napjainkig nem jelent meg .. A ^ kezdeményezésért mind a kiadó: a Miskolci Városi Tanács VB. Kereskedelmi Osztálya, mind az író: Vékony Sándor dicséretet érdemel. Örömmel vették kezükbe a könyvet a város kereskedelmi dolgozói, de a közel 200 oldal elolvasása után legtöbbjük csupán annyi örömet lelt, hogy valahol nyomtatásban látta saját, vagy vállalatának nevét. A riportok stílusa ugyanis vajmi keveset nyújtott számukra, nem is szólva mondanivalójának vérszegénységéről, a politikai tartalom zavarosságáról. Ne vegye zokon a szerző, ha a sok rossz példa közül csak egyet említünk, a városi pártbizottság titkárának szereplését ,A Zöldség- és Gyümölcsér tékesítő Vállalat dolgozói között“ című riportban. Vékony a következőket írja róla: „Itt-olt megjegyez valamit, kiad egy utasítást A többiek szorgalmasan jegyeznek. Tudják, hogy semmit sem szabad elfelejteni, mert minden esetben leellenőrzi a kiadott utasítások végrehajtását.** Mennyire lelhet tisztában az író a párt vezető szerepével, ha a vállalatnál látogatást tevő városi párttitkárral (bizonyára tudta nélkül) utasításokat adat ki a kereskedelem dolgozóinak?! „A Martin-telepen“, a „Szüreti vásár Sárospatakon“ és „A Széchenyi utcai nagy Népbüfében** című riportokban is torzított képet fest Vékony Sándor, mert nem ismeri a való életet, nem ismeri a párt célkitűzéseit és ezért utópisztikus álmodozásai hamisan csengenek az ember életkörülményeinek megjavításáról. Nem lehet elmenni a „Színes szőttes’‘-ben hemzsegő, nem egyszer a szinte émelyítő személyi kultusz mellett sem. A kereskedelem miskolci vezetői bizonyára maguk sem veszik jónéven személyük ízléstelen Vékony Sándor Szirtes szőttes című riportregényeról ajnározását. Igen furcsa az is, hogy a riportokban szereplők nagy részét a szerző azzal akarja közelebb hoaii az olvasóhoz, hogy „fiatal és szép“, „fiatal és csinos“ vagy „kedves mosolyu**. Mintha szemüveges, őszhaju, vagy mondjuk ráncolt homlokú kereskedelmi alkalmazottakat, banktisztviselőnőket nem ia találnánk Miskolcon. Az írói igénytelenség példáiból is vegyünk elő néhányat: „Zörögve cammog a miskolci sárga villamos, fürtökben lógó ember gyümölcsév el. Autóbuszok száguldanak, dudájuk rekedten figyelmezteti a szabálytalanul közlekedőketu — írja, majd 12 oldallal odébb a következőket olvashatjuk: „Nem szaladgáltak jókedvű, visítozó lányok módjára a csörömpölő sárga villamosok és nem dobogott a duhaj legények módján rikkanő kékruhás buszok sokasága sem.“ A következő néhány mondathoz sem kell különösebb megjegyzést fűzni: „Aztán karéj kenyeret húzott elő a háncsszatyorból, megnézte nem-e kenődöbt le róla a zsír, meg a karikára vágott szépillatu hagy-* ma és jóleső falatozásba kezdett“ „Nekem is jól esett és vidám mo-* soly költözött pocsölyaszin sze•* meimbe mozi mellett ismeretterjesztő előadássorozatot is indítottunk 1954-* ben...“ m Vékony Sándor íróembemek nevezi magát. Hosszú évék óta forgat-» ja a tollat s nem egy írása látott» nyomdafestéket. Sajnos lektort ez a könyve sem látott. A könyv kiadója, a Városi Tanács Kereskedelmi Osztálya sem tartotta fontosnak, hogy illetékesekkel. hozzáértőkkel elolvastassa a „Színes szőttes*’-! Talán csak azért, mert attól tartottak, hogy ebben az esetben nem kerülhetne ki (legalább is így nem) a miskolci könyvpiacra. Meg kell még jegyezni azt is, hogy a könyv szerzője nem tagja a Magyar írók Szövetsége miskolci csoportjának. Ugylátszifc lebecsüli az ott folyó munkát, nem; igényeli az írók. lektorok segítő bírálatát. Pedig alapos szüksége lenne rá. És végűi még valami. Miért tűri a Városi Tanács Kereskedelmi Osz-í tálya, hogy egyes vállalatoknál, mmt például a MEZÖKER-nél és a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál ráerőszakolják az emberekre —* 9 forintért — a „Színes szőttes“-! Meg akkor sem kötelezhetnének senkit sem e könyv megvásárlására, ha betöltőié hivatását. Sajnos nem tölti be. A dicséretre méltó kezdeményezés ^ ilyen selejtes tartalommal nem más, mint papírpocséklás. (P. s.) Sok dicsőséget akarunk szerezni iskolánknak Szabó István pajtás, a felsőzsol- cai általános iskola csapattanácselnöke írja: „Mi is nagy szorgalommal készülünk a Ságvári Endre sport és kulturális seregszemlére. Táncosaink szép magyar táncot gyakorolnak szorgalmasan, énekkarunk újabb magyar népdalokat tómul és egy színdarabbal is készülünk. A sportversenyre is beneveztünk, labdarúgásban már egyszer elnyertük a vándorserleget. Olyan játékosaink is voltak, akik bejutottak a járási válogatottba. Eláruljuk, most is van ilyen játékosunk. Kézilabdacsapatunk nemrégiben alakult meg, de máris elég erős ahhoz, hogy dicsőséget szerezzen iskolánknak. Sportéletünk Állandóan fejlődik, s ezt Ges- kó Sándor testnevelési tanárunknak köszönhetjük. Nagyon bízunk abban, hogy „Petőfi Sándoru úttörőcsapatunk most is jól fog szerepelni. Az elmúlt napokban egy kedves kis versenyt is rendeztünk. Nálunk nincsenek dombok, vagy hegyek, s ezért szánkóhűzó-versenyt rendeztünk. A verseny győztese Ferenc Károly—Béres József pár lett.** Az alberttolepi úttörők frják: Jelmezes úttörőbájt rendeztünk iskolánkban. amely nagyon fól sikerült. 72 pajtás vonult fel ötletesebbnél ötletesebb leimezekben. Sokan Miskolcról hoztak lefmezt a kölcsönzőből. A leglobb Jelmezek között tíz értékes dílat — vázákat, hőpalacknkat. festékkészletet. körzőt, szálharmonikát — Sorsoltunk ki. A többieknek sem volt okuk a szomorkodásra. mert a dflat nem nvert felmezesek Is kanfak 3—3 darab csokit. (Mende Márta VIII. o.) * A fublleuml év ünnepségeinek keretében tíz község úttörői látogatnak el Albertte- lepre. A sokszáz úttörő Iskolánk udvarán fog tisztelegni. Az ünnepségre már szorgalmasan készülünk. Ml. úttörők vállaltuk, bogy az Iskola udvarát addigra széppé ra> rázsoUuk. Nevelőink és szüléink is mindent megtesznek, hogy a hozzánk ellátogató pajtásoknak felejthetetlen élményben legyen részük. A jubileumi év keretében igen nagy terveket akarunk megvalósítani. A nyáron két részlegben Jósvafőre megyünk sátortáborba, s kerékpárral egy megyei csillagkörutat teszünk. (Tőzsér Lajos Vili. o.) Két hír ónodról RÁCSOK MÁRIA ÉS RÁCSOK ERZSÉBET úttörő pajtások írják Ónodról, hogy miután feldolgozták az ónodi vár történetét, iskolájuk úttörőcsapata most hozzálát a tatárjárás alapos tanulmányozásához. Azért dolgozzák'fel a tatárjárás történetét, mert Ónod szomszédságában van a muhi csatatér* ahol annakidején olyan súlyos vereséget szenvedtek a magyar csapatok. • BAREK ANIKÓ, BOBAI ÁGNES ÉS LIBÁRT ÉVA pajtások arról számolnak be levelükben* bogy milyen jólsikerült karnevált rendeztek az ónodi úttörők. „Az első díjat — írják — Szilágyi Erzsi, néger jelmeze nyerte, második Bir- tha Ágnes lett boszorkány, harmadik^ pedig Kuzma György pajtás török basa jelmezéveí Az első díj egy 12 személyes torta volt. Köszönjük az tszakmagyarország közbenjárását Azoknak a szikszói úttörő pajtásoknak nevében írok. akik nemrégiben azzal a kéréssel fordultak az Északmagyarország- hoz. hogv szerezze meg nekünk a MÉH-tőf a vasgvfiftésért láró társasjátékot. Köszön- fük a közbenjárást, a (utalómmal már látszhatunk. Munkánkkal továbbra U szorgalmasan segftlfik a MÉH-et. Most Is crvűftlük a papír-, vas- és fémhulladékot. Emellett szorgalmasan készülünk a fácrvárl Endre sport- és kulturális seregszemlére is. Első dolgunk persze az. hogv mindig meg- tanufluk leckénket, mert minden más munkánk csak akkor értékes, ha a tanulásban kiváló eredményt érünk el. GeszleTvl Éva. Szikszó VT! b. 9. OltimS J / ..... 1RADQ —-—
