Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-29 / 76. szám

ÉSZAKMAGY4R0RSZA! r Gyorsítsák meg a tavaszi munkát Felsővadászon Töprengés helyett — cselekedni! v— ------------„—------------------------­J A Z MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3 XIL éviolvam 76. síhiu Ara 50 fillér Vliskotc. 1956 március 29. csíl'öitök Fejlettebb szarvasuiarhateDyésztést! A FALU a felszabadulási verseny során nagy gondot fordít az állatál­lomány fejlesztésére és az állati ter­méshozamok, főként a tejhozam nö­velésére. Szunyi József elvtárs, a keselyühalmi állami gazdaság III. számú üzemegységének tehenésze néhány nappal ezelőtt elhatározta, hogy egyik tehenével csatlakozik a tí). 000 literes fejési mozgalomhoz. A borsodi vánkai Petőfi Termelőszö­vetkezet tagsága pedig gyűlésen ha­tározott, hogy ez évben 2000 liter fö­lé emelik egy-egy tehén tejhozamát. S hogy mindez serkentően hasson más termelőszövetkezeték munkájá­ra is, a borsod ivánk a iák versenyre szólítják a megye termelőszövetke­zeteit. Megyénk több közös gazdasá­ga szintén komoly tervet készített és megfelelő intézkedéseket tett, hogy ez évben hónapról-hónapra emel­kedjem a tehenek fejési átlaga, s mindezek mellett egyre több tehén­nel, szarvasmarhával gyarapodjon a közös állatállomány. E tények, a felszabadulási versenyvállalások, a termelőszövetkezetek nemrégen ké­szített éves tervei azt bizonyítják, hogy ez esztendőben a falu. állami j gazdaság, termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt több gon­dot, nagyobb /figyelmet fordít a szarvasmarhatenyésztésre, mint az elmúlt években. Termelőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink a szarvasmarha- tenyésztés növelése érdekében tett. első lépéseit a Központi Vezetőség júniusi határozata, a párt és a kor­mány meggyőző erejű érvei indítot­ták el még az elmúlt esztendőben. A határozatok, érvelések nyomán a falu minden kommunistája, min­den dolgozó parasztja, termelőszö­vetkezeti tagja megértette, hogy a (mezőgazdaság fejlesztése, a többter- melés — elengedhetetlen feltétel az életszinvonal emeléséhez. A növekvő kenyérgabona termelés mellett na­gyon fontos a szarvasmarhaállomány fejlesztése. Néhány beszédes példa segítségével megértettek a falu dolgozói, mennyivel több a hasznuk, s mennyivel többet használ egész dolgozó népünknek, ha néhány te­hénnel többet tartanak, ha néhány növendékkel többet nevelnek és ha több gondot fordítanak a tejhozam növelésére. E számolgatások azután már ez elmúlt év nyarán-őszén .kife­jezésre jutottak a takarmány gon­dosabb kezelésében, az addig még nem tapasztalt méretű silókészítés­ben.. Majd később, zárszámadások idején a termelőszövetkezeti tagság tervezgetésében, hogy egyre inkább emlegették a szarvasmarhát, a tejet. A SZARVASMARHATENYÉSZTÉS hiányosságai jelentős kárt okoztak népgazdaságunknak. Különböző helytelen nézeteket követve, sok he­lyen még termelőszövetkezeti tagsá­gunk is idegenkedett a szarvasmar­ha tenyésztés tői. Olyan nézetek kap­tak lábra, hogy „nem érdemes tehe­net tartani, mert* az nem kifizetődő. Inkább hizlaljunk sertéseket, tart sunk juhokat, amely komoly pénzt hoz a házhoz, s kevesebb vele a baj, 3 rizikó’'. S e nézetek jónóhány he­lyen erősen befolyásolták a községi, sőt járási párt- és tanácsszervein- ket^ is. Nem magyarázták elég ér­velőén, hogy szarvasmarha nélkül nincs ^ trágya, nincs • elegendő bőr, tej, hús. Hogy egész népgazdasá­gunk szempontjából egyik leghasz­nosabb, legnélkülözhetetlenebb ál­lat a tehén. S hogy a vallott nézet helytelen, arra rácáfoltak maguk z. termelőszövetkezeti tagok is, hiszen kevés az olyan termelőszövetkezeti tag, akinek ne lenne háztáji tehene, olyan tehén, amely „... 8—900 fo­rint hasznot hajt havonta a tejjel, vajjal, túróval...“ S míg megyénk viszonylatában kevés volt falun, vá­roson a tej, kevés a marhahús, ta­lajerővisszapótláshoz a trágya, addig termelőszövetkezeteink takarmányát a hasznot alig hajtó „fényesszőrű“ lovak ették fel. S a teheneknek alig jutott annyi takarmány, hogy éppen csurrant-cseppont a tej. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG en­nék szellemében hozott határozatot, hogy az ország jobb élelmiszerellátá­sa, a könnyűipari alapanyagok bizto­sítása és nem utolsósorban export- tervünk teljesítése érdekében növel­tünk kell a szarvasmarhaállományt \& e2en belül elsősorban a jó! tejelő. jól szaporító tehenek számát. A ha­tározat után megyénkben már az el­múlt év második felében mutatkoz­tak {kezdeti eredmények. Termelő­szövetkezeteinkben nőtt a szarvas­marhaállomány, s itt-ott emelkedett a tehenek tejhozama is. Ezek azon­ban még csak elenyésző eredmények, a tennivalók komolyabb része még előttünk áll. A szerencsi járási pártbizottság és a járási tanács néhány nappal ez­előtt alapos, részletes tervet készí­tett a terméshozam általános eme­lésére. E tervben jelentőségéhez mérten esik szó a szarvasmarhate­nyésztés hiányosságairól, s az elkö­vetkezendő feladatokról. A párt- és k armányh atározatok megjelenése után a szerencsi járásban is voltak kezdeti eredmények a szarvasmar­haállomány növelésében, a tej hozam emelésében, főként egy-egy termelő­szövetkezeti gazdaságban. Azonban nem mindenütt és nem általánosan. Az eredmények mellett a járás ter­melőszövetkezeti gazdaságai még mindig csak 5.2 holdankmt számlál­nak egy-egy számosállatot. 100 holdankmt nem több mint 10 da­rab szarvasmarhát, s ebből mindösz- sze 4 darab a tehenek száma, ami kevés. És van tennivaló a tejhozom emelésében is. S a tennivalókat, az eddigi hibák következményeit jól boncolgatja és mutatja meg a járás tervezete. Magukért beszélnek pél­dául az olyan számadatok, hogy a megyoszói Kossuth Termelőszövet­kezetben mindössze 1500—1600 liter volt a tehenek évi tejhozama, ami szintén kevés. Méghozzá alaptalanul kevés, mert ha ésszerűbben takar- mányoznak, ha a meglévő takar­mány-mennyiséget takarékosabban használják fel, feltétlenül 2000 li­ter fölé emelkedett volna a tehenek hozama. S ha egy-egy tehénnél elér­ték volna az évi 2500 literes tejhoza­mot, ez 9 forinttal emelte volna egy- egy munkaegység értékét. Az ilyen számolgatások rádöbbentik a tsz tagságot az elkövetett hiányosságok anyagi következményeire. Még to- vábbmenve, a szerencsi járásban, ha a termelőszövetkezetek és egyéniek egyaránt 50 literrel emelnék a te­henek évi fejhozamát, ez évente 4 millió 500 ezer liter tejet jelentene a városnak, s pénzben 13 millió 590 ezer forint készpénzt a járásnak — nem kevesebb mint GO darab 100 fé­rőhelyes korszerű istálló árát. S a szarv asmarh a állomány növelése, a tehenek számának növelése még emelné a dolgozó parasztok, terme­lőszövetkezetek hasznát. És még mindig nem vettük figyelembe, hogy a több szarvasmarha növendék több hús, több trágya, több pénz! A szerencsi járás által készített tervezet világosan megmondja mi a teendő ez évben és milyen módsze­rekkel. Az év végére a járás terme­lőszövetkezetei már 3.5 holdankínt számlálnak egy-egy számosállatot, szarvasmarhaállományon belül tehenek aránya legalább az 50 szá zalékot, s a tehenek tejhozama át lagosan a 2000 litert teszi ki. A szarvasmarhaálloanány, a tehénállo­mány és a tejhozam növelése érdé kében több gondot fordítanak a ta- karmámyaiap biztosítására is. A párt- és tanáosszervek pedig min­den alkalmat felhasználnak, hogy dolgozó parasztok között népszerű­sítsék a szerződéses üsző-, bikaneve­lési akció, a szarvasmarhatenyésztés nagy jelentőségét. MEGYÉNK más járásai, termelő- szövetkezetei általánosságban a sze­rencsiekéhez hasonló problémákkal küzdenek a szarvasmarhatenyésztést tekintve. S éppen ezért, mint a sze­rencsi járásban, másutt is megvan a lehetőség arra, hogy párt- és tanács­szerveink, a kommunisták számol- atásőkon keresztül bizonyítsák be a termelőszövetkezetnek, egyénileg dolgozó parasztnak, milyen kárt okoz magának is, az országnak is, aki lebecsüli a szarvasmarhatenyész­tést. Az eddiginél sokkal több tej, hús, bor, kell az országnak, a nép­gazdaságnak ahhoz, hogy ismét je­lentősét lépjünk előre az élelmiszer­ellátás terén, a jobb élet utján. tiM)LEVELEZŐINK ÍRJÁK Nyolc ój méhészeti szakcsoport alakult megyénkén Borsodban az elmúlt év végén 28 méhészeti szakcsoport működött. Ez év első két hónapjában 105 mé­hész részvételével nyolc új méhé­szeti szakcsoport kezdte meg mun­káját. A szakcsoportokon belül a méhészek előnyösebben tudják ér­tékesíteni termelvényeiket, köny- nyebben tudják megszerezni a kü­lönböző szükséges anyagokat, kö­zös „méh-legeltetéseket“ tudnak szervezni és szakmai oktatásuk is biztosítva van, A miskolci méhész szakcsoport például már a második oktatássorozatot kezdte meg az idén. A szakcsoportokba tömörült méhészek 1956-ra 200 mázsa méz szállítására köthettek szerződést, míg a csoporton kívüli méhé­szeknek csak 20 mázsa mézszállí- tási szerződést tudtak biztosítani. Kovács János MÉSZÖV Kuliurliázépítés társadalmi munkával Lak az edelényi járás egyik kis községe. Az elmúlt rendszerben semmit sem fordítottak e kis köz­ség fejlesztésére. A felszabadulás óta már kaptak orvosi rendelőt, új tanácsépületet, orvoslakást, körzeti orvost és állatorvost, s az elmúlt évben nagy örömmel üdvözölték a községet a világhoz közelebb hozó autóbuszjáratot. A legutóbbi ta­nácsülésen, amelyen a község fej­lesztési tervet tárgyalták, a község lakosai elmondották, hogy most egy kulturházra lenne szükségük. A kulturliázat azonban nem kérik az államtól, mert sajat erejükből is fel tudják építeni a kultúra ott­honát. A telek rendelkezésükre áll a község központjában. Az épít­kezéshez szükséges faanyagok jó­részét már biztosították is, a még hiányzó faanyagot pedig saját ere­jükből rövidesen kitermelik. A szükséges kő is megtalálható a kö­zelben, Irotán, ahol azt kedvezmé­nyes áron megvásárolhatják. A szállítás sem kerül pénzükbe, mert minden fogattulajdonos vállalta», uogy társadalmi munkában meg­tesz néhány fordulót. A községben lakó 30 cigánycsalád is magáénak érzi a kultúrotthon építésének ügyet. Ők azt vállallak, hogy 40 ezer vályogot készítenek társadat-1 mi munkában. A községben lakó iparosok, két kőműves és egy ács vállalták, hogy 5—5 napot dolgoz-» nak társadalmi munkál an az épít- kezesen, A lakosság a pedagógusok példáját követve általában 4 napi munkát vállalt a kulturház építé­sén. A község dolgozóinak szép kéz-* deményezését megyénk több köz-' ségébeti is követhetnék. A lakiak bizonyára megtartják adott szavun­kat és saját erejükből épített új kulturházukban még az idén fel- csendülhet a dal az ünnepélyes avatáson. Barkt Anna: A füzéri zenekar sikereinek titka őket, várják változatos műsorukat. Az egész­napi munka után a ze­nekar tagjai számára valóságos pihenésnek számít az esti próba. A próbákról sosem ma­radnak távol s így nem csoda, ha elsők lettek a körzeti versenyen s bi­zonyára megállják he­lyüket a járási bemu­tatón is. Orszáahegyi Ernő József Attila-est Hejőkereszturbau Hejőkeresztur községben gyak­ran. rendeznek kultúrműsort, de irodalmi est meglehetősen szokat­lan az ilyen kis faluban. A napok­ban rendezett József Attila estnek mégis mintegy 150 főnyi nézőkö­zönsége akadt. Ez volt a József At­tila olvasómozgalom első rendezvé­nye. 24 fiatal nevezett be eddig a mozgalomra a községből, az ő ré­szükre szervezték az estet, de meg­hívták arra a község lakosságát is. Érdemes veit. A közönség szerető érdeklődéssel hallgatta meg Túl­esik Lászlómé pedagógus előadását a nagy magyar költő életéről, munkásságáról, lelkesen tapsolták meg József Attila verseit. Nagy si­kert aratott a DISZ kulturcsoport- ja is a Mama című egyfe3vonásos színdarabbal, amely József Attila életének egy szakaszát tárta a né­zők elé. Ez az irodalmi est is bizo­nyítja, hogy milyen komoly neve- lőmuníkát végezhetünk a József Attila olvasómozgalom keretein be­lül. Csomók Magdolna Két kiállítat Sátoraljaújhelyen A Szerencs és Vidéke Kiskeres­kedelmi Vállalat Sátoraljaújhelyen megrendezett villamossági-, ház­tartási cikk és bútorkiállítása iránt nagy az érdeklődés. A kiállításnak mintegy 10 ezer látogatója volt, akik több tízezer forint értékben vásároltak is. Különösen sok por­szívógépet, magnetofont, villamos-» tűzhelyet, sütőket, nikkelezett tűz­helyeket és alumínium-edényt vá­sároltak az érdeklődők. A kiállítá­son sóik részletre vásárolható bú­tor fogyott el. Hasonlóképpen sokan látogat­ják a földművesszövetkezet mező- gazdasági kisgép-kiállítását is Sá­toraljaújhelyen. Sok termelőszövet­kezet és egyénileg dolgozó paraszt vásárolt a legmodernebb mezőgaz­dasági gépekből. Polányi Lajos Mi hátráltat fa a halmaji Kostsuth Tsz munkáját A halma ji Kossuth Termelőszövetkezet tagsága csak megkésve tud hozzálátni a tavaszi munlzákhoz. Hogy miért? Azért, mert a csobádi gépállomás, amely átvette javításra a tsz munkagépeit — még mindig nem javította ki azokat. A gépállomás főgépésze, Tóth elvtárs telefo­non közölte a tsz-el, hogy minden gép kész, jöhetnek értük. Három fo­gatot el is küldtek azonnal a gépál lomásra ez állítólag kijavított gé­pekért, de a tsz tagakat nagy csalódás érte. Az egyik valóban kijaví­tott vetőgépnek hiányzott a kereke, hiányos volt a kijavított magtakaró tf' ^ tez egy másik vetőgépe és a nehéz fogasok pedig minden ígéret el­lenere kijamtatlanok maradtak. A csobádi gépállomás vezetői nem éreznek felelősséget a tsz tér- nielesi eredményeiért? Ha elvállalnak valamit, azt teljesítsék is. Maikranczi Miklós járási agronómus Legelevenedett történelemköny Élménnyé válhat-e az, ami elmúlt? lángra gyújthatja-e az elmét, a szí­vet a tegnapba veszett harcoknak zenyedéseknek és győzelmeknek örténete? Megelevenedhetnek-e a örténelemkönyv holt lapjai? Igenlő, leiyeslő választ adott és példát mu atott erre a Kossuth óvónőképző sütörtöki nyilvános szakköri ülése mely a Tanácsköztársaság miskolci miékeit keltette életre, őszintén szólva, kicsit féltem, ogy fontoskodó, tudóst játszó lány­kák gyülekezetével fogok találkoz- i ezen az ülésen. De már a kü lső- égek meggyőztek arról, hogy itt va- XLmi más, egészen nagyszerű dolog észül. A feldíszített előádól emel- ény mellett ünnepélyes arccal fia- al lányok tartottak tüzszinlobogó- <at, dicső harcok jelképeit. Az elő­adóterem első sorában deresfejű fér­ők ültek, a 19-cs harcok élő ta­ni, résztvevői: Nyiczki György, •rank Miklós, Kiss Ferenc. Balogh stván és Farkas Kálmán elvtársak. A referátum alapos gyűjtőmunkát ruit el. Egy Pét hő ölaa nevű kis- any tartotta az előadást, amelyből kübb és újabb részletkuiatásokra érült fény. A kulatásolcat végző 14­i nyok a borsodi munkásmozgalom kiváló harcosainak elbeszéléseit tol­mácsolták. Az elbeszélések nyomán halott harcosok léptek elő a múlt homá­lyából: Pelyhe János és Schvartz Miklós, a kommunista párt helyi titkára a Tanácsköztársaság idején, aki a forradalomért áldozta életét. Izgalmas képek derengtek fel az előadások nyomán: Az 1918-as vas­gyári sztrájk hömpölygő tömegei, az lvasinka Mátyás műhelyében össze­gyűlő fiatal forradalmárok, akik a harcra^ készülnek; ifjú kommunista vézetők, akik embernyuzó gazdák fölött ítélkeznek; vonat, amely sá- pa-dt^ munkásgyerekekkel robog úri herék elkobzott fényes kastélyai fe­lé: Miskolc város határában Strom­feld Aurél vöröscsil tagos magyar katonái űzik Kassa felé az el len­forradalmárok vert hordáit. Szavaltak, könyvrészieteket olvas­tak. fel a lányok szüleik és taná­raik visszaemlékezéseiből. Pergett a műsor: történetek és történelem a lányok személyes élményei nyomán. A Tanácsköztársaság miskolci ese­ményei, diadalai és győzelemmel felérő veresége emré^fetműen n lá­nyok leikébe égette a történelem tanításait a harcos életről, a harc szépségéről és dicsőségéről. Igazi élmény volt ez a hallgatók- nak és még igazibb élmény maguk­nak az ifjú kutatóknak. Beszélget­tünk a történelemszakkör tagjaival a huta,tás módszereiről. Mint kiderült. Nádai Ferencné történelemtanár, sziakkörvezető irányításával az óvó­nőképzés lányok szinte felbecsülhe­tetlen értékű munkát végeztek. Meg­ismerkedtek a nagy harcok katonái­val, akiknek elbeszélései megjelení­tették, személyes élményeikké vál­toztattak a tegnapi harcokat. Hogy mekkora nevelő ereje van ennek a lénynek, hogy mit jelent pz emberi fejlődésükben — nem kell bizonyí­tani. Akadnak, akik úgy vélik, hogy pgyes diákokkal nem lehet megsze­rettetni a történelmet, mert unják, nem érzik át tanításait. De prábál- 7áJs csak meg alkalmazni a Kossuth Óvónőképző módszerét! — Nincs az a diák, akiben ne keltenének érdek­lődést, s akit ne ragadnának együtt­érzésre a. történelemkönyv megele­venedett lapjai. (SÁNDOR' lonzenekart hozott *ét­re a községben, amely­nek híre messze elju­tott. Hogy mi a titka e 28 tagú szalonzenekar eredményeinek? A ze­nekar próbáira, foglal­kozásaira egyaránt örömmel eljár az 50 éves dolgozó paraszt és a kis 12 éves úttörő­pajtás. Nemcsak Füzé­ren, de a környező köz­ségekben is mindenki szereti, megbecsüli A hegyközi kisvasút végállomásától 4 kilo­méterre van Füzér község. A füzéri vár romjai alatt, a nagy hegyek kö2ött bújik meg a szerény kis falu, amelynek lakói arról híresek, hogy nagyon szeretik a kultúrát. A helyi kultúrmunka irá­nyítója Szatmári Lász­ló tanító elvtárs. Hosz- szú évek fáradságos munkájával olyan sza-»

Next

/
Oldalképek
Tartalom