Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-03 / 54. szám
Szombaí, 1956, március 3, ESZÄKMAGYARÖRSZAG it Kazincbarcikán 0 megalakult a zöldségtermelő szakcsoport Az épülő szocialista város, Kazincbarcika lakóinak zöldségellátását az elmúlt években nem mindig sikerült kellőképpen biztosítaná. A megye MEZÖKER vállalatai sem tudták rendszeresen ellátni a hatalmas építkezések munkásait, a város lakóit jóminőségű, elegendő zöldségfélékkel. Sürgősen megoldást kellett találni. Egészen kézenfekvő volt, hogy elsősorban a környék zöldségtermelését kell fokozni. De a kispareeliás egyéni gazdaságok nem képesek ennek megfelelő keretet ‘ biztosítani. Több óvárosi kazincbarcikai dolgozó paraszt figyelemmel kisérte a környék termelőszö ve tkezetei nek munkáját, a tagság életét. Az elmúlt évben több élenjáró egyéni gazda meglátogatta a milliomos emődi Szabadságharcos Termelőszövetkezetet. Gazdag tapasztalatokkal, élményekkel tértek vissza. — érlelődött bennük a szövetkezés gondolata. Szabó József középparaszt alá is írta a belépési nyilatkozatot, s kijelentette: — Érdemes közösen gazdálkodni, különösen Kazincbarcikán, ahol korlátlan lehetőségek állnak a nagyüzemi gazdaság rendelkezésére, hiszen, az üzemek is segítik a tsz tagságot. Ha csoportot alakítanánk, mindjárt megoldanánk a város zöldség problémáját. Szabó József középparaszt példáját többen követték — aláírták a belépési nyilatkozatot. De a faluban még sokan tétováztak —, mindenki a másikra várt. A napokban Kazincbarcikán végre megtört a jég. Tizenkét élenjáró gazda megalakította a zöldségtermelő szakcsoportot. Az alakuló gyűlésen sok mindenről szó esett. A városi tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője ismertette a csoport előtt álló feladatokat. Bejelentette, hogy a helyi üzemek munkásai a legmesszebbmenő segítséget nyújtanak majd a zöldségtermelő szakcsoportnak. Már az alakuló gyűlésen hozzáfogtak a terveztetéshez. Dobóczi Vilmos, a szakcsoport egyik alapító tagja vállalta, hogy 400 négyszögöl cukorborsót, 200 négyszögöl zöldbabot. 10Q négyszögöl paprikát, 400 négyszögöl korai káposztát, 200 négyszögöl zöldséget és egyéb zöldségféleséget termeszt. Szabó József dolgozó paraszt úgy határozott, hogy a zöldségfélesége- ken kívül dinnyét is termel. 4 szakcsoport alakuló gyűlésén valamennyi tag lelkesen magáévá tette a szakcsoport céljait és sok értékes vállalást tett a tavaszi munka időbeni elvégzésére. Elhatározták, hogy a hóolvadás után azonnal megkezdik a talajmunkát és a családtagokat is bevonják a tavaszi és a nyári feladatok elvégzésébe. A jövedelem 10 százalékát szövetkezeti alapra teszik félre. A zöldségtermelő szakcsoport .... t agjai már most készülnek a tavaszra. A Kender és a Szilveszter dűlőben 10 holdon elvégezték a mélyszántást. A Borsodi Vegyi- kombinát műtrágya üzemétől megkapták a szükséges műtrágyát és a szerves trágyát is kihordták a földre. A vetőmagot beszerezték, most már csak a jó időt várják. A tizerikéttagu csoport munkáját máris nagy figyelemmel kiséri az óváros lakossága. Azt várjuk az élenjáró gazdáktól, hogy minél több s jobb zöldséget termeljenek az üzemek dolgozóinak, a város lakóinak. A városi tanács mezőgazdasági osztálya már elkészítette a csoport tervét. Szabó József, Bereutes László, Réti Barna Dobóczi Vilmos, Háncsaik Mátyás. Ludányi József, Fazekas Imre, (Brigyinszky) Kocsik Endréné, Baraóczki Barna, Réti Albert és Kovács Lajosné csoport- tagak nagy munkakedvvel várják a tavaszt, amikor minden erejükkel megkezdik az új életet, a közös munkát. Kazincbarcika dolgozói büszkék az élenjáró dolgozó parasztokra, akik felismerték a helyes utat. A tagok pedig tudják, hogy az óváros parasztjai közül mind többen követni fogják példájukat, hiszen egyetlen járható és helyes út: a közös, kollektív gazdálkodás útja. Ez a paraszti élet felemelkedésének egyetlen szilárd biztosítéka. Szegedi László Pártélet Az Északmagyarorszégi Ozosnéieliszéss Vállalat loniiiiistói a ÉlpzoK jóim ellátásiért Egy kis vita után Diósgyőrben is mindenkit meg lehet győzni arról, hogy aíervteljesítés csatája a martinacélműben dől el. Ha a martinászok nem teljesítik az acéltermelés tervét, e durvahengermű csak ideig-óráig tud eredményesen dolgozni. Ha pedig a durvahengermű elmarad, hiábavaló minden erőfeszítés a fínomhen- germűben. A nagykovácsműhely sem tudja a megrendelők kívánságait kielégíteni, ha a martinacélmű késve szállítja az acélt. Tovább is főzhetjük e gondolatot: vajon a hajógyárak, a mozdonygyárak és más gépipari üzemek acél nélkül tudják-e export-kötelezettségeiket teljesíteni. Nyilván nem. Nagy, de egyben megtisztelő felelősség terheli tehát a martinászokat. Jogos büszkeség tölt el minden diósgyőri acélolvasztárt, csarnoki és hul- ladéktéri munkást, amikor üzeme teljesíti tervét. A lemaradás viszont kínzó lelkiismeretfurdalással jár. Szerencsére büszkeségre gyakrabban van okuk, mint lelkiismeretfurda- lásra. A martinászok legtöbbször méltók & beléjük helyezett bizalomra. A jó munkáért járó megbecsülésről viszont nem szívesen beszélnek ma a fcenin Kohászati Művekben. Ésszerűtlen, káros gyakorlat alakult ki a kitüntetésekkel kapcsolatban az üzemben. A martinászok termelési értekezletein kevés munkás és mérnök mellére tűzik ki a »Kiváló dolgozó-« jelvényt, de csínján bánnak a dicsérő oklevelek osztogatásával is. S ez annál feltűnőbb, mert a gyár többi üzemében viszonylag jobb a helyzet. A gyárban 2033 »Kiváló dolgozó-« van, közöttük mindössze 84 martinász. A kohászati üzemekben már 506 dolgozó birtokosa a »Szakma kiváló dolgozója« jelvénynek, de a martinászok közül csak 8-an »érdemelték« meg ezt a kitüntetést. Méltánytalan különbség ez, különösen, ha a létszámarányokat is figyelembe vesszük. A gyárban az esztergályosok, a lakatosok és más szakmák munkásai jóval könnyebb körülmények között és mégis hamarabb elnyerhetik a kiváló dolgozóknak járó kitüntetéseket és pénzjutalmakat, mint a martinászok. Számtalan oka van ennek. A legsúlyosabb talán az, hogy a gyárban lebecsülik a munkaverseny-mozgal- snakat. A központi versenyirodán például csak hosszú számolgatások után tudják megmondani — akkor is teljesen pontatlanul —, hogy hány martinász nyerte már el a kiváló dolgozó jelvényt. A versenyirodán dolgozó elvtársak szerint 60, a martin versenyfelelőse szerint viszont 84. Ezek szerint 24 kiváló dolgozót megtagad a versenyiroda. Valószínűleg a hanyag adminisztráció eredményezi a különbséget. Ugyanakkor más bajok is vannak. 2V martinacélmű különböző munka- területein a kiváló dolgozó jelvény elnyerésének feltételeit egymástól (függetlenül, a mindennapi élettel éles ellentétben állapították meg. Az I-es seároú kemencénél Földes I*ajos olvasztár brigádját egy évi kiváló tervteljesítés eredményeképpen felterjesztették a »Szakma kiváló dolgozója« jelvényre és az ezzel járó pénzjutalomra. Kovács József mágnesdarus, Kondás Imre és Bogyó István darukapcsolók viszont, akik a kemencét közvetlenül kiszolgálják, hulladékkal ellátják, a helytelen elbírálás miatt kimaradtak a kitüntetésre javasoltak névsorából. A kemence kollektívája- joggal követeli a sérelem orvoslását, hiszen a hulladéktéri mágnesdarus és a két kapcsoló munkája nélkül megállna a kemence. Vajon a martinászokból lett gazdasági és tömegszervezeti vezetők mennyire értékelik a kiváló dolgozók munkáját? Az év kezdetén, amikor mindenki a tervteljesítés lehetőségeit latolgatta, nem hívták össze az acélmű kiváló dolgozóit, hogy kikérjék véleményüket, merítsenek a gyakorlati élet gazdag kincsestárából. Ma minden vezető a belső tartalékok feltárásán gondolkodik. De vajon a kiváló dolgozó jelvénnyel kitüntetett munkásoknak, mérnököknek adtak-e már megbízatást egy- egy új technológiai eljárás kikísérletezésére, vagy a kohász javítások fokozására? Sajnos nem adtak, pedig a fokozott önállóság növeli a munkakedvet, melynek velejárója a magasabb termelés. A munkaverseny legjobbjainak mozgalmát tovább lehet és kell is fokozni. A legnagyobb lehetőség az élenjáró munkamódszerek elterjesztésében van. Akadnak, akik azt hangoztatják, hogy eleget tudnak, őket ne tanítsa senki. A martinászok között sokan még ma is félnek az újtól. Nem látják a jövőt, nem tudják, hogy az új, fejlettebb munkai oly a matok bevezetésével új eredményeket tudnának elérni s emellett anyagilag is jól jártiának. Ha félnek az újtól, maguk vallják kárát — gondolja a pártszervezet, amely megfeledkezik a harc leghatásosabb fegyveréről, a felvilágosító szóról. A több, jobb s olcsóbb acél ma az egész ország érdeke. Éppen ezért az érdeklődés fókuszába kell kerülnie a munkaversenynek, különösen a kiváló dolgozók mozgalmának. A verseny gazdája, a szakszervezet ne tűrje tovább, hogy bürokratikus intézkedések gátolják a martinászok kitüntetését. Igényelje a pártbizottság segítsH^ét, s intézkedjék, hogy mielőbb új alapokra helyezzék a martinban a munkaversenymozgal- mat. A martinászok megfeszített, áldozatos munkáját kövesse több megbecsülés. Érdemelje ki minél több acélolvasztár, öntőcsarnoki munkás, darus, hogy ott csillogjon mellén a kiváló dolgozónak járó fényes, ötágú csillag. PÁSZTORY ALAJOS Az Északmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat kommunista és pár- tonkívüli dolgozói az elmúlt évben igen szép eredményeket érték el a dolgozók ellátásában. Javult a minőség, növekedett a mennyiség, bővült az ételválaszték, kevesebb lett a panasz — több az elismerés, a dicséret. A vállalat dolgozói az elmúlt évben a kommunisták kezdeményezésére csatlakoztak a 20 budapesti üzem felhívásához, s az egyre javuló pártmunka segítségével, a vezetés színvonalának megjavításával évi tervüket 106.7 százalékra teljesítették, költségszint-tervüket pedig 0.52 százalékkal csökkentették. Megszervezték & kommunisták példamutatását A vállalat munkáját érezhetően előrelendítette pártunk Központi Vezetőségének novemberi határozata, amelynek végrehajtását a pártszervezet, a gazdasági vezetőséggel együtt szívügyének tekintette. Má- dai János elvtárs igazgató alig egy éve került mostani beosztásába, s máris igen figyelemreméltó eredményeket tud felmutatni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy mindenben igényli a pártszervezet segítségét, a kommunisták munkáját, s hogy egyetértésben végzi feladatát Villám János elvtárs párttitkárral. A pártszervezet gondoskodott a kommunisták példamutatásáról, amely igen szép eredményeket hozott. Több párttag, így Dozsnyák Jánosné, a 11-es számú egység vezetője, Simon Jánosné, a 13. számú mártabányai konyha vezetője és Pa- tócs Jánosné, a 28. számú konyha vezetője a legjobbak közé tartozik. A pártvezetőség újjáválasztása tiszteletére indult versenyt Patócs elvtársnő nyerte meg. A kommunisták példamutatásának eredményeként a 30. számú sajókazai bányászkonyha az országos versenyben a második helyre került. A telep januári tervét 114.3 százalékra teljesítette, s a bányászok a legnagyobb dicséret hangján emlékeznek meg az ellátás1 ról és a felszolgálásról. A sajókazai mellett dicsérettel kell megemlékezni az alberttelepi, a mártabányai és a perecesi 11. számú MTH vájáriskola konyhájáról is. Ezeken a telepeken a felszolgálás kifogástalan, az ételek jóminősé- güek, ízletesek, a vezetők figyelembe veszik a dolgozók kívánságait is. Gyakran készítenek palacsintát, csörögét, almát bundában és más olyan fogásokat, amelyeket a dolgozók kémek. Háromtálas ebéd és kéttálas vacsora A vállalat kommunistái és gazdasági vezetői nem elégednek meg eredményeikkel. Céljuk, hogy 1956* ban két millió forinttal túlteljesítsék évi előirányzatukat. Ennek megvalósítása érdekében készítették el intézkedési terveiket, amelyekben igen figyelemreméltó vállalások szerepelnek. Már minden bányászkonyhán bevezették a háromtálas ebédet és a kéttálas vacsorát, 6 bányászkonyhán pedig biztosították a menünbelüli választékot. Harmadik fogásként házias jellegű készítményeket adnak, amelyek mindenben megfelelnek a dolgozók igényeinek. Terveik között szerepel a büféforgalom növelése, s a cukrászsütemények választékának bővítése. Feladatuknak tartják az éttermek fokozatos rendbehozását, szépítését is. Korszerűsítik a 39. szánra vasgyári üzemegységet, s ezévben Rudolf telepen, Felsőnyár ád on és Kondón új, modem bányászkonyha épül. A dolgozók» szórakoztatására az éttermekben zenés, énékes műsorokról gondoskodnak. We feledkezzenek meg a hibák kijavításáról sem! A vállalat ezévben az országos versenyben az ötödik helyűt került* E; nem teheti önelégültté n vezető* két, a kommunistákat. Helyes, ha felmérik erejüket, s a párttagok bevonásával mielőbb hozzáfognak ä hiányosságok pótlásához, a hibák kijavításához. A szállításnál még mindig előfordul tervszerütlenség^ Gyakran későn szállítják le a megrendelt árukat, amik bizony néha komoly nehézségeket okoznak a telepek munkájában. Nem kielégítő a számviteli fegyelem sem. Bár figyelemreméltó eredményeket értek éli még mindig nem sikerült kellően megszilárdítani a társadalmi tulajdon védelmét. Egyes helyeken még előfordul súlycsohkítás és a társadalmi tulajdon megsértése. A készletgazdálkodásban mutatkozó - hibákat is meg kell szüntetni. Egyes áruféleségekből a telepeken gyakran’ felesleges mennyiségeket halmoznak fel pusztán gondatlanságból. Ha az Északmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat kommunistái és gazdasági vezetői összefognak célkitűzéseik végrehajtására, ha továbbra is biztosítják a kommunisták példamutatását, s megfelelően mozgósítják a pártonkívüli dolgozókart akkor megkétszerezhetik eredmé* nyeiiket; dragos gyula Rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezefek terményeinek és termékeinek szabadpiaci értékesítéséről A termelőszövetkezetek értékesítési tevékenységének előmozdítása érdekében a földművelésügyi miniszter rendelettel szabályozta a szabadpiaci értékesítést. A rendelet‘értelmében azok a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, amelyek a beadási kötelezettségüknek, valamint a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek eleget tettek, fennmaradó terményeiket és termékeiket a forgalombahozatalra irányadó jogszabályok keretei között — marha-, borjú- és jühhus kivételével — szabadpiacon értékesíthetik. A termelőszövetkezetek — a hasított sertés, nyers sertéshús és zsírszalonna kivételével — elvállalhatják a tagok háztáji gazdaságából származó termények és termékek szabadpiaci értékesítését — más termelőszövetkezettől, egyénileg termelőktől és kereskedőktől a termelő- szövetkezetek értékesítés céljából árut nem vásárolhatnak fel. A termelőszövetkezetek áruikat közvetlenül a fogyasztóknak, üzemeknek, vállalatoknak, vagy egyéb állami és közületi szerveknek, valamint a földművesszövetkezeteknek adhatják el; Elárusítóhely létesítésére irányuló szándékát a termelőszövetkezet köteles a járási, városi (város-kerületi) tanács végrehajtó bizottsága mező- gazdasági osztályának előzetesen bejelenteni. Az elárusítóhelyeken! e termelőszövetkezetek külön-külön, de két vagy több termelőszövetkezet együttesen is árusíthat. Együttes árusítás esetén az érdekelt termelőszövetkezetek megállapodást kötnek, amelyet az érdekelt termelőszövetkezetek közgyűlésének kell jóváhagynia. A termelőszövetkezetek áruikat bizományi értékesítés céljából földművesszövetkezeteknek is átadhatják. A rendelet továbbá kimondja, hogy a termelőszövetkezeti elárusítóhelyek vezetői és beosztott árusítói csak a közgyűlés által kijelölt termelőszövetkezeti tagok lehetnek, akik végzett munkájukért munkaegység jóváírásban és a forgalomhoz igazodó pénzjavadaImazásban részesülnek; Az elárusítóhelyek ellenőrzését Budapesten a földművesszövetkezetek pestmegyei szövetkezeti központjának ellenőrei, vidéken pedig a járási tanácsok végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztályának termelőszövetkezeti főkönyvelői végzik. (MTI) __ — TÍZÉVES FENNÁLLÁSÁT ünnepli a Sajókazai Földművesszövetkezet 1946-ban alig 350 forintos „vagyonnal’* kezdte meg működését a kis földművesszövetkezet, amely ma már több, mint 2 millió forintos árukészlettel rendelkezik. Elmúlt évi tiszta nyereségük 147 ezer forint volt. „Elavult történet — Hogy mi újság, elvtárs? Hát.:; nincs semmi különös. Van ugyan egy eset, de már elavult. Űgyebár az újságnak friss történetet kell közölnie. Jól mondom? ■— Ügy van! — Éppen ezért csak elmondom az esetet, de kérem, ne jegyezze fel. — Nem, nem, isten ments, hiszen — amint már ki tetszett fejteni — az egész ügy már nem aktuális s én az olvasóknak friss hírekkel akarok szolgálni. — Megnyugtat elvtárs. Szóval csak annyi történt itt Mezőnyárá- don, hogy két mezőkövesdi kulák (fővállalkozó: Erdélyi Barna) 1954- ben a legeltetési bizottságtól három évre bérbevett 14 hold földet rizstelepnek. Az engedélyt és a hitelt a földművelésügyi minisztérium adta a telep építésére s a kulákok már az első évben többezer forintos haszonnal zártak. Egy év múlva lefülelték és elzavarták a kulákokat. A rizstelep a tsz tulajdonába ment át, de a legeltetési bizottság a tsz- től is kérte a bérbeadás összegét. A tsz rájött a turpisságra, megvonta a további összegek kifizetését s visszakövetelte a már befizetett ötezer forintot. A napokban rendeződtek a pénzügyek. ; Tehát nem lenne helyes, ha a sajtó utólagosan foglalkozna az üggyel. Remélem, az elvtárs megérti, miről van szó és átérzi az ügy mellőzésének fontosságát. — Okvetlenül — feleltem együttérzéssel s távoztam. Már most kit terhel a felelősség? Mindenki elhárítja magáról. így: A legeltetési bizottság: — Teljesen helytelen, ahogyan egyes szervek hozzáállnak a kérdéshez. A földet mi adtuk nekik bérbe, dehát nem a helyi szervek és a minisztérium beleegyezésével? Nem mondatni hogy bennünket mm terhel egy kicsit a felelősség, de világos* hogy a főfelelősök nem mi vagyunk. A ; községi tanács: — Helyes az elvtársak felvetése, hogy mi is tá* mogattuk a kulákoknak a föld megkapására vonatkozó tendenciáit» De mi azt hittük, hogy a pártszer-» vezet már átbeszélte az illetékesek* kel a kérdést. Egyébként a legel-* tetési bizottság adta oda a földet, tehát a felelősség közvetlenül csak-* is őt terheli. A pártszervezet: — Valóban, ne.-* künk észre kellett volna venni a helyi szervek megalkuvását. Éber* telenek voltunk. De mi azt hittüki hogy ezek a szervek — de különösen a minisztérium — körültekintőbbek lesznek a rizstelep bérlői személyének megválasztásában. A minisztérium: — Mi csakugyan adtunk engedélyt és hitelt annak a két kuláknak — bocsánat: illetők» nek, hiszen nem ismerhettük őket, '— de a helyi szervek javaslata alap- ján. Honnan tudjuk mi azt, hogy azok kulákok? Nemde? Éppen ezért furcsa, hogy az elvtársak felénk is felvetik a felelősség kérdését. Ha minket egyáltalán terhel a felelős- ség, hát rendben van. Legfeljebb egész kicsit —, de semmi esetre elsősorban! A kulákok (kezüket széttárva): — Mi nem tehetünk az egészről. Sőt — erre határozottan emlékszünk még sürgettek is bennünket az ügy elintézésére, visszalépni már nem tudtunk. Az ezresek jól jöttek* Egyebet nem tudunk előadni. Ki most már a felelős? A minisztérium és a helyi szervek kórusban: — Külön-külöi* semmi esetre sem! Esetleg kollektive. Ez már nem veszélyes — mosolyogtak —, mert így egyre-egyre olyan kicsi jut a felelősségből, hogy azt már játszi (könnyedséggel elviseljük: KÖRÖMI GYÖRGYI Nagyobb megbecsül a ügyi mAaszoM
