Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-15 / 39. szám

2

fNAKMAOfAIOBSlAG

Szerda, 1956, február 15,

Megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX, kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról.)

gramját írja elő. Az ipar termelési színvonalának 1960-ban az 1955. évihez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal kell növekednie.

Iparunk anyagi alapja, a tudomány terén elért sikereink, s a munkásosztály megnövekedett műszaki, kulturális színvonala — mindez együtt nagy lehetőségeket nyit meg a műszaki haladás meggyorsítása előtt — jelentette ki N. Sz. Hruscsov. — Kitartóan tökéletesítenünk kell a technikát: minél termelékenyebb, gazdaságosabb és üzembiztosabb gépeket kell gyártanunk, széleskörűen fejlesztenünk kell a termelési folyamatok villamosítását, komplex gépesítését és automatizálását.

A szónok kijelentette, hogy -unőst, amikor hatalmas, sokoldalúan fejlett nehéziparral rendelkezünk, gyakorlatilag lehetővé vált, hogy ne csak a termelési eszközök gyártását, hanem a közszükségleti cikkek termelését is gyors ütemben előrelendítsük. Elegendő rámutatni arra, hogy 1960-ban az 1950. évinél csaknem háromszor több közszükségleti cikket gyártunk. A párt mindent megtesz és továbbra is mindent meg fog tenni, hogy a szovjet emberek teljesebben és . jobban elégíthessék ki szükségleteiket. Pártunk fontos kötelességének tartja ezt a nép iránt.«

A beszámoló rámutat, hogy mozgósítani kell az ország keleti körzeteinek óriási természeti erőforrásait. Ezekben a körzetekben halmozódik fel a Szovjetunió szénkészleteinek mintegy 75 százaléka, vízienergiájának mintegy 80 százaléka, erdőállományának négyötöde, színes és ritka fémkészleteinek zöme, ezenfelül óriási vegyipari nyersanyag-, vasérc- és építőanyagkészletek vannak itt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szén- és a villamosenergiatermelés a Szovjetunió keleti részén gazdasági szempontból hatékonyabb, mint az európai részen.

»Az elkövetkező tíz évben — mondotta N. Sz. Hruscsov — Szibériát a Szovjetunió legnagyobb szénbányászati és villamosenergia-lermelési, a hő- és áramigényes gyártási ágak legfontosabb bázisává, az alumínium. a magnézium és a titán termelési bázisává, a villamoskdhászat, a szénvegyészet és az elektrokémia bázisává kell változtatnunk.«

A feladat az, hogy a legközelebbi két-három ötéves terv alatt Szibériát országún^: harmadik legnagyobb kohászati bázisává tegyük, amely évi 15—20 millió tonna nyersvasat termői. A következő tíz évben a Szovjetunió keleti részén új, nagy gépgyártási központokat kell létesíteni, amelyek képesek a gépek, mechanizmusok, készülékek és műszerek minden fajtájának előállítására.

A párt Központi Bizottságának beszámolója nagy teret szentel a mezőgazdasági kérdéseknek. A párt nagyszabású intézkedéseket tett a népgazdaság ezen ágának fejlesztésére. A mezőgazdasági beruházások 1954- ben és 1955-ben 34.4 milliárd rubelt tettek ki.

E két év alatt a kolhozok, gépállomások és szovhozok 404 ezer traktort (15 lóerősekre átszámítva), 228.000 tehergépkocsit, 83.000 gabona- kombájnt és igen sok más gépet kaptak. A kolhozok és a kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozása végett jelentősen felemelték a szemes-termények, az állati termékek, a burgonya és a zöldségfélék begyűjtési árát. Több mint százhúszezer mezőgazdasági szakember ment a kolhozokba. A városokból több mint húszezer kommunistát küldtek falura és javasolták kolhozelnöknek.

Azok a rendszabályok, amelyeket a párt a mezőgazdaság továbbfejlesztésére kidolgozott s amelyeket valóra- váltottak, lehetővé tették az első nagy lépést a szemes termények és az ipari növények termelésének növelésére. A szemestermények termelése 1955-ben 1954-hez viszonyítva 22 százalékkal, a napraforgóé 95, a cukorrépáé 54, a lenrosté 74 százalékkal növekedett.

A mezőgazdaság fejlődése szem-j pontjából különösen jelentős a szüz-|

és parlagföldek hasznosítása. A számítások azt mutatják, hogy az új földekről évenkint átlagban legalább kétmilliárd púd szemesterményt takaríthatnak be. Az állam azzal, hogy nagymennyiségű kenyérgabonát kap a szüzföldekről, nagymértékben bővítheti Ukrajnában és Északkau- kázusban a kukoricavetésterületét annak érdekében, hogy e vidékeken nagy mértékben növeljük a hús, a tej termelését, valamint az ipari növények termesztését.

„A földművelésben az a fő feladatunk— hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov —, hogy a terméshozam fokozásával és az új földek további hasznosításával a hatodik ötéves terv végéig a szemesterménye'k évi összes termelését tizenegy milliárd púdra emeljük, az ipari növények — a gyapot, a cukorrépa, a len, a kender, a napraforgó vetésterületét növeljük és terméshozamát jelentősen fokozzuk, valamint nagymértékben bővítsük a burgonya és a zöldségfélék termesztését."

A beszámoló megállapította, hogy a növénytermesztésben megoldották a legfontosabb munkák gépesítését. Teljes nagyságában jelentkezett a feladat, hogy az egyes munkák gépesítéséről áttérjünk az egész mezőgazdasági termelés komplex gépesítésére. Igen nagy figyelmet kell fordítani a kolhozok, gépállomások és szovhozok villamosítására.

A. halódik ötéves terv során minden munkás és alkalmazott áttér a hét órás munkanapra

N. Sz. Hruscsov beszámolt a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelkedéséről. Az ötödik ötéves terv során a Szovjetunió nemzeti jövedelme hatvannyolc százalékkal emelkedett. Országunkban a nemzeti jövedelem háromnegyed része a lakosság személyes szükségleteinek kielégítését szolgálja. A munkások és az alkalmazottak reálbére ez idő alatt 39 százalékkal, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig 50 százalékkal növekedett. Az állam öt év alatt 689 milliárd rubelt fordított a munkások és az alkalmazottak társadalombiztosítási segélyeire, ingyenes és kedvezményes üdülési szanatóriumi, beutalásokra, nyugdíjra, orvosi segélyekre, diákösztöndíjakra stb.

Az anyagi jólét javulása magyarázza azt a tényt is, hogy a Szovjetunió lakosságának szaporodása az ötödik ötéves terv esztendeiben 16 millió 300 ezer fő volt.

A hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete kitűzi azt a feladatot, hogy a munkások és az alkalmazottak reálbére 30 százalékkal, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig legalább negyven százalékkal növekedjék. Azt tervezzük, hogy felemeljük a dolgozók alacsonyfizetésű csoportjainak munkabérét. Elhatároztuk, hogy a hatodik ötéves terv során minden munkás és alkalmazott áttér a hétórás munkanapra, a 16—18 éves serdülő korban lévők pedig a hatórás munkanapra. A munkások és az alkalmazottak számára szombaton és az ünnepeket megelőző napokon bevezetjük a hat órás munkaidőt. A közeljövőben a Legfelsőbb Tanács elé terjesztjük megerősítés végett a nyugdíjtörvény tervezetét, amely gyökeresen megjavítja a nyugdíjügyet. A hatodik ötéves tervben a lakásépítkezés volumenének az ötödik ötéves tervhez viszonyítva majdnem kétszeresére kell növekednie. Állami eszközökből körülbelül 205 millió négyzetméter alapterületű lakóház építését tervezzük;

N. Sz. Hruscsov ezután a népoktatás helyzetét, a főiskolák munkáját, a tudomány fejlődését jellemezte. Elmondotta a többi között, hogy a Szovjetunió főiskolái az ötödik ötéves terv során több, mint egymilliószázhuszezer szakembert képeztek, azaz 72 százalékkal többet mint a negyedik ötéves tervben.

Az előadó ezután a szovjet társadalmi és államrendszer további megszilárdításának és fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Megemlékezett arról, hogy a kommunista párt miként gondoskodott a szovjet népek testvéri barátságának megerősítéséről és fejlesztéséről. A beszámolóban idézett adatok jellemzik a szövetséges köztársaságok gazdaságának fejlődését.

A kazah SZSZK iparának teljes termelése 1913-hoz képest 1955-ben harmincháromszorosára, a grúz SZSZK-é huszonhétszeresére, a kirgiz SZSZK-é harminchétszeresére, az örmény SZSZK-é negyvenegyszeresére, a tadzsik SZSZK-é huszonnégy- szeresére stb. emelkedett .A szövetséges köztársaságokban nemzeti értelmiségi káderek nevelődtek, nagyot emelkedett a Szovjetunió valameny- nyi népének általános kulturális színvonala.

A párt bátran és magabiztosan halad a magaválaszfoffta úton

A beszámoló ezután áttért a Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységének elemzésére és kijelölte a párt feladatait. Hruscsov a következő adatokat sorolta fel a párt ösz- szetételéről: 1956 február elsején a pártnak 7 millió 215 ezer 505 tagja volt, ezek közül 6 millió 795 ezer 896 párttag és 419 ezer 609 tagjelölt. Ez majdnem háromszor annyi, mint a

XVIII. kongresszus idején és 333 ezerrel több, mint amennyi a XIX. kongresszus idején volt;

.»Arattunk nagy győzelmeket, de voltak balsikereink is, voltak nagy örömeink és voltak bánataink — mondotta N. Sz. Hruscsov. — De pártunk nem szédült meg a győzelmektől s a balsikerek nem csüggesztették el. A párt bátran és magabiztosan haladt és halad a maga választotta úton." N. Sz. Hruscsov kijelentette: Joszif Visszarionovics Sztálin halála után a szocializmus ellenségei arra számítottak, hogy esetleg fejvesztettség támad a párt soraiban, viszály tör ki vezetői között, s ingadozási áll be a párt bel- és külpolitikájának folytatásában. Ezek a számítások azonban csődöt mondtak. „A párt vezető magva — hangsúlyozta — nem olyan emberekből áll, akiket személyes kapcsolatok vagy kölcsönös előnyök fűznek egymáshoz, hanem olyan vezetők tevékeny kollektívájából, akiknek kapcsolatai kölcsönös elnézést, vagy személyes ellenségeskedést nem tűrő elvi, eszmei alapokra épülnek.“

N. Sz. Hruscsov megjegyezte, hogy Lenin elveinek valóra váltása révén minden tekintetben fellendült a pártélet, a pártszervezetek belsői politikai aktivitása, erősödtek a pártszervezetek kapcsolatai a dolgozókkal, megnő veked ett tömegbefolyásuk, s tovább erősödött és növekedett a párt.

Az előadó valamennyi pártszervezetet felszólította arra, hogy fáradhatatlanul javítsa és tökéletesítse az egész pártmunkát s mindenekelőtt emelje a párt szervező és ideológiai munkájának színvonalát.

A párt szervező munkájában a legfontosabb — emelte ki — a tömegek körében végzett munka, a tömegek megszervezése a párt kitűzte gazdasági-politikai feladatok valóra- váltásáért folytatott harcra.

N. Sz. Hruscsov a Központi Bizottság beszámolóját a következő szavakkal fejezte be:

»A szovjet ország most hatalmas fellendülésben van. Képletesen kifejezve olyan magas hegyre, akkora magaslatra jutottunk fel, ahonnan már világosan tárul elénk a széles látóhatár, a végcélunkhoz, a kommunista társadalomhoz elvezető úton;

A mi ügyünk legyőzhetetlen! Legyőzhetetlen, mert a nagy szovjet néppel együtt száz- és százmilliókat lendít előre a testvéri népi Kínában, valamennyi népi demokratikus országban. Legyőzhetetlen, mert lelkes támogatásra és rokonszenvre talál a nemzeti és gyarmati elnyomás alól felszabadult népek körében és országokban. Legyőzhetetlen, mert as? egész világ dolgozói támogatják;

Bennünket senki sem félemlíthet meg. Senki sem kényszeríthet arra, hogy feladjuk elfoglalt állásainkat s lemondjunk a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének védelméről.«

N. Sz. Hruscsov beszédének elhangzása" után a kongresszus résztvevői lelkes -ünneplésben" részesítették a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz* ponti Bizottsága első titkárát.

A kongresszus ezután — moszkvai idő szerint 18 óra 40 perckor szerdára napolta el munkáját. (MTI)

TÉNYEK ÉS ADATOK a politikai iskolák hallgatói és propagandistái számára

A Doliitiikai iskola harmadik tananyaga néni demokráciánk államrendszerének kérdéseivel és a tanácsok tevékenységével foglalkozik. E tan anyag tanítása során a propagandisták alapvető feladata többek között meggyőző tényekkel 'bizonyítani népi demokratikus államunk. tanácsrendszerünk népi jellegét és magasabbreridüségét a 'kapitalista rail am rendszer felett. A feladat megoldásához közlünk néhány megyei adatot, tényt, a tőkések és • röl db ir tokosok kegyetlen, kizsákmányoló államéról.

AZ ÁLLAM — tanítja a marxizmus-leninizmus .,a mindenkori uralkodó osztály hatalmi szervezete az alávetett osztályok elnyomására." Az uralkodó osztály céljainak megfelelő embereket áll. hatalmi szervezete élére. Megyénk dolgozói még jól emlékeznek arra, hogy a múltban kik álltak a megye államigazgatásának élén. Az 1930-as években Borbély-Maczky Emil főispán, bótai földbirtokos, Tolcsvai Bónis Aladár és Lukács Endre alispánok, Vadnai László főjegyző, Zapotoczky Andor másodjegyző. Ritkán látták őket a nép között. Hogyan is mentek volna a dolgozók közé, hiszen mindennél jobban gyűlölték a dolgozókat. Az általuk vezetett közigazgatás a nép elnyomását szolgáló szerv volt.

A főispán, az egész szoiga'bíró- rendszer a csendőrszuronyokra támaszkodott és könyörtelenül elnémított minden hangot, amely nagyobb darab kenyeret, megbecsülést, igazságos társadalmi rendet követelt. Erről tanúskodik a mezőkövesdi járás főszolgabírójának bizalmas jelentése az alispánhoz 1932. május 1-ével kapcsolatban, arról, hogy milyen intézkedéseket tett és kíván tenni a dolgozók ellen.

„A mezőkövesdi, valamint a mezőkeresztesi vasútállomáson április 30. délelőttiétől május 2-án délig 4 főből álló csendőrjárőr fog tartózkodni. A járás területén nagyobb megmozdulás várható, ezért tisztelettel kérem méltóságodat, méltóztas- son rendelkezésemre bocsátani egyegy gépfegyveres szakaszt, esetleg ennek hiányában egy-egy gyalogos szakaszt, mert a környéken kb. 200 •beszervezett szocialista, 1000 főből álló munkanélküli van, hogy ezek esetleges megmozdulásakor a csendőrség megerősítést nyerhessen. Ez a karhatalmi szakasz készenlétben várná rendelkezéseimet”.

A falvakban is hasonló volt a helyzet. A jegyző a legfontosabb személy, a bíró csak névleges vezető volt, de ügyeltek arra, hogy ezt a posztot is lehetőleg kulákkal töltsék be.

A felszabadulás után pártunk vezetésével megvívott kemény harc eredményeként az államigazgatás, az államhatalmi szervek élére a dolgozó nép fiai kerültek. A megyei tanács tagjai sorában 25 munkás, 15 termelőszövetkezeti tag, 17 egyénileg dolgozó paraszt, 6 önálló kisiparos, 15 értelmiségi, 19 alkalmazott és 5 egyéb foglalkozású dolgozó van. A <jépi jelleget megtaláljuk a községi tanácsok összetételében is. Az ózdi járás községi tanácsainak összetétele a következő: 275 munkás, 11 termelőszövetkezeti tag, 160 egyénileg dolgozó paraszt, 8 önálló kisiparos, 31 értelmiségi, 43 alkalmazott és 85 egyéb foglalkozású dolgozó. Ezek az adatok azt mutatják, hogy tanácsaink betöltik a munkásosztály vezette népi hatalom szerepét, tagjai hús a nép húsából, vér a nép véréből.

NÉPI DEMOKRATIKUS államunk a tervgazdálkodás keretében tekintélyes összegeket bocsát a tanácsok rendelkezésére város és községfejlesztési terveik megvalósítására. A Borsod megyei tanács például 1955- ben 66.922.000 forintot kapott hasonló célokra. Az összegből a tanács 7,965.000 forintot ipari vállalatok fejlesztésére, 9,666.000 forintot az oktatás fejlesztésére, 5,249.000 forintot az egészségügy javítására fordított.

A Központi Vezetőség 1955 június 7—8-i határozatának megfelelően a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a magasabb terméshozamok elérésében is nagy feladat hárul tanácsainkra. A rendelkezésükre álló eszközökkel elő kell segítsék a népgazdaság kettős alapjának felszámolását. Megyénk szocialista mező- gazdasága fellendítésének elősegítésére a megyei tanács 1955-ben a tsz-ek fejlesztésére 12,382.000 forintot, a gépállomások fejlesztésére

8,361.000 forintot ruházott be. Ezek igen jelentős összegek, de magukban nem elegendők ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését meggyorsítsuk. A tanácstagoknak emellett személyes példamutatásukkal, szívós politikai, felvilágosító munkájukkal is előre kell vinniök a szövetkezés ügyét;

A múltban Borsod megye ország- gyűlési képviselői bárók, földbirtokosok voltak, akik olyan messze álltak a néptől, mint Makó Jeruzsálemtől. Biró Pál a borsodi vas és szénbányák korlátlan diktátora, Radvánszky Kálmán báró 5000 kh holdas, Bárczay János abaujkéri 2000 holdas földbirtokos, Eckhardt Tibor, Borbély- Maczky Emil és a többi hasonszőrű volt a megye igazi ura;

Hogyan jutottak az urak mandátumhoz? Jellemző erre Bárczy módszere, aki csendőröket állított az úr- nához s mikor ennek ellenére sok volt az ellenszavazat, ellopatta a szavazó-urnát és kicserélte a szavazó lapokat.

Az 1930-as években Gagybátor község dolgozó parasztjai saját képviselőjükre akartak szavazni, de Horthy csendőrpribékjei hogy a falu figyelmét eltereljék a választásokról, felgyújtották a községet. A dolgozó parasztok nem a szavazással, hanem házaik megmentésével voltak elfoglalva, így lett a földesur képviselő Gagybátorbam

Ároktő községben a csendőrök a képviselő jelölt beszédét hallgató tömeg közé vágtatva egy gyermeket halálra gázoltak. Ha a mandátumhoz kevés volt a szavazat, leszavaztatták a halottakat is. Olyan piszkos fasiszta módszerrel szavaztattak 1931-ben Tornyosnémetiben az urak, hogy a környéken is arról suttogtak. A szavazóbizottság elé két gépfegyvert

állítottak behúzott töltényhevederrel és a népnek választania, szavaznia kellett a kormány képviselőire;

ILYEN MÓDSZEREKKEL igyekeztek meggátolni, hogy a nép maga közül válassza meg képviselőjét. S ezeket a módszereket kiegészítették azzal hogy a dolgozók tízezreit fosztották meg szavazati joguktól. Miskolcon az 1928. évi választói névjegyzék 19.989 választót tüntetett fel, ami azt jelentette, hogy a lakosságnak csak 34 százaléka jogosult választásra. Az ilyen módszerekkel megválasztott földbirtokos képviselő urak nem törődtek a dolgozók helyzetével, sőt panamáikkal elősegítették az ország romlását.

A munkanélküliek hada állandóan szaporodott. 1931-ben 71.000, 1933-ban .92.000 munkanélküli volt Borsod megyében. Tömegnyomor jellemezte a dolgozók helyzetét. Számtalan ember fordult könyörögve az akkori képviselőkhöz segítségért, de hiába.

„Szegény árva-gyermek vagyok — írta Jakab Karika József csenmelyi lakos Bíró Pálnak, a Rima egykori urának, — 55 éves ágybanfekvő beteg édesanyámat nekem kellene eltartani, de hogyan, mikor évek óta nem kapok munkát. Bányamunkára nem vesznek fel, mert nincs pártfogóm, aki szólna mellettem. Ruhánk, lábbelink teljesen leszakadt, házunk nincsen, lakbért kellene fizetnünk, de honnan? Hétről-hétre egy falat kenyér sincs a számba. Kihez forduljunk? Térdre hullva kérjük a Rima- murányi-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság legfőbb fejét, őfötnél lósága dr. Biró Pál képviselő urat, hogy méltóztasson alázatos kérelmemre a somsályi, vagy a farkaslyu- ki bányában elhelyezni, mert ha nem méltóztatik munkát adni, akkor kénytelen leszek öngyilkosságot elkövetni, mert tovább nem bírom az éhséget. Alázatos szolgája ifjú Jakab Karika József.” Ma ifjú Jakab Kari- lka József a „bányaipar kiváló dolgozója** Somsály bánya üb. elnöke.

Áz éhínségben szenvedő dolgozók leveleinek az lett az eredménye, hogy 180 községet minősítettek megyénkben ínségesnek. Ez azt jelentette, hogy a közűégben lakók napi

egy tál levest kaptak segélyként. In* séges község volt többek között Sajó« Iád, Sajógalgóc, Mezőkövesd, Tárd.

Ma már mindez a múlté. A pár« tunk vezette harcok eredményekéül létrejött új állam, a proletárdikta- túra alapvetően különbözik a kapitalista államtól. A lakosság nagy többségét kitevő dolgozók érdekeit képviseli és elnyomja a lakosság elenyésző kisebbségét, a volt kizsák- mányolókat.

A MŰLTBAN a megye földterületének 43.8 százaléka néhány földbirtokosé volt. 46.000 hold gróf Károlyi.

36.000 hold Cóburg herceg, 40.Ó0Ó hold őrgróf Palavichini tulajdona volt* A földterület 21.9 százalékát a kulá- kok, 6.6 százalékát a papok birtokolták. A dolgozó parasztok százezrei a a földnek csak alig 27.7 százalékával rendelkeztek.

A kommunista párttal az élen munkásosztályunk elkergette a földesurakat. A földosztás keretében megyénkben 43.771 kisparaszt és agrárproletár földet kapott. A kiosztott földterület csaknem 400.000 holdat tett ki. Emellett házhoz jutott 1570 és házhely juttatásban részesült 18.415 dolgozó család.

Az alkotmányunkban biztosított jogok alapján a dolgozók százezrei vesznek részt az állami szervek megválasztásában. Miskolcon 1954- ben 85.118 személy, a lakosság 58.3 százaléka rendelkezett szavazati joggal. Megyénk dolgozóit 22 országgyűlési képviselő képviseli a törvényhozásban. A képviselőket a nép maga közül választja, ennek megfelelően a borsodi képviselők közül 13 munkás, 5 dolgozó paraszt és 4 értelmiségi dolgozó van, közöttük olyanok, mint Nógrádi Sándor, Suszter Sándor és Mislóczki Mátyás olvasztár, Ocsai Istvánná tsz-dolgozó, Sályi István az egyetem rektora, — valamennyien dolgozó népünk hű fiai. Hogyan jutottak ők mandátumhoz? Megyénk dolgozói nótaszóval, zászlók alatt vonultak az urnákhoz szavazni. A választók nem is csalódtak képviselőikben, az országgyűlés e napokban lezajlott ülése is azt mutatta, hogy a képviselők hazánk további felvirágoztatásáért, a dolgozók jólétéért fá* radoznak;