Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-15 / 39. szám

ÉSZAK MAGYA R0BS7 ÄG Eljeii a Magyar Dolgozók Parijának példaképe a Szovjetunió Kommunista Pártja! AZ MDP BOR SOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA <ut. évtől yarn 39. s«<m wn t fr _ Ml8ko*c. 1956 február 15 szerda 0.yan Biagasfalra jutitiiink fel, ahonnan már világosan tarofelénk a széles láiélalár, a véscélunkhoz, a kommunista társadalomhoz elvezető úton Megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kon­gresszusa kedden délelőtt a nagy Kreml palotában megkezdte munkáját. A Szovjetunió minden részéből összesére glett küldötteken kívül számos vendég is meg­jelent: ipari vállalatok dolgozói, élenjáró mezőgazda- sági dolgozók, állami és pártfunkcionáriusok, a tudo­mány és a kultúra munkásai. A kongresszust N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első tit­kára nyitotta meg. — A XIX. pártkongresszus óta eltelt időszak alitt mondotta Hruscsov — elveszítettük a kommunista mozgalom nagy tekintélyű személyiségeit: Sztálint, Gottwaldot és Tőkudát. Hruscsov javasolta, hogy emléküknek felállással adózzanak. A jelenlévők felemelkedtek helyükről. Hruscsov ezután közölte, hogy megjelentek a kon­gresszuson számos ország kommunista- és munkáspárt­jának képviselői is. A küldöttek melegen üdvözölték a külföldi vendégeket. A kongresszus vezető szerveinejc — elnökség, tit­kárság, szerkesztőbizottság, mandátumvizsgáló bizott­ság — megválasztása után elfogadtak a XX. pártkon­gresszus alábbi napirendjét: ^z: SZKP Központi Bizottságának beszámolója — előadó: N. Sz. Hruscsov, a Központi Bizottság titkára. 2. Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának be­számolója — előadó: P. G. Moszkatov, a Központi Re viziós Bizottság elnöke. 3. Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését célzó 1956 1960. évi hatodik ötéves tervről: előadó: N. A. Bulga- nyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. 4. A párt központi szerveinek megválasztása. Ezután a. megjelentek viharos tapsa közben N. Sz. Hruscsov megkezdte a beszámolót a napirend első pont járói. A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán— N. Sz. Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának előadói beszéde Moszkva (TASZSZ) Az SZKP XX. kongresszusán, ked den N. Sz. Hruscsov a Központi Bi­zottság első titkára mondta el a párt Központi Bizottságának beszámolóját. N. Sz. Hruscsov a XIX. és a XX. pártkongresszus között eltelt időt a Párt által végzett munka terjedel­mét, valamint azoknak az esemé nyéknek a jelentőségét illetően, ame lyek a beszámolási időszak alatt or­szágunkban és határainkon tűi tör­téntek, úgy jellemezte, mint „az «gyík legfontosabb időszakot az SZKP történetében, annak a harc­nak a történetében, amelyet a párt hazánk hatalmának gyarapításáért, a kommunista társadalom felépítéséért, a világ békéjéért vív.” N. Sz. Hruscsov beszámolójának első részében a Szovjetunió nemzet közi helyzetével foglalkozott. „Ko runknak az a fő jellemvonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország ke­reteiből és világrendszerré vált. A kapitalizmus erőtlennek bizonyult arra, hogy megakadályozza e világ- történelmi folyamatot. Megcáfolha­tatlan ténnyé vált, hogy egyidejűleg két egymással ellentétes világgazda­sági rendszer létezik: a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszer s ezek különböző törvények szerint és ellentétes irányban fejlődnek.” A XIX. pártkongresszustól a XX. pártkongresszusig terjedő időszakot a Szovjetunió, valamint az összes Rzocialista országok népgazdaságának hatalmas fellendülése jellemzi. N. Sz. Hruscsov 1929-től kezdődőleg össze­hasonlította a Szovjetunió ipari ter­melésének fejlődési ütemét a tőkés országok ipari fejlődésének ütemé­vé1, s rámutatott: ezekből az adatok­ból látható, hogy a Szovjetunió 26 év alatt a hatalmas veszteség ellené­re, amelyet a háború a népgazdaság­nak okozott, több, mint húszszorosá­ra növelte ipari termelését, mialatt a rendkívül kedvező feltételek között lévő Egyesült Államok csupán vala­mivel több, mint kétszeresére tudta növelni termelését. A kapitalista világ ipari összter­melése nem egészen kétszeresére nö­vekedett. A népi demokratikus or­szágok is jelentősen megelőzték a kapitalista államokat az ipari terme­lés növekedésének ütemét tekintve. A Szovjetunió az ipari termelés vo­lumene szempontjából már most a második helyet foglalja el a világon. Mind hatalmasabb lesz a szocialista rendszer ipari bázisa. Af eldadő megállapította, hogy »a szocializmus országainak fejlődését, teljes önállóságuk és mind politikai, mind gazdasági függetlenségük jeb iemzí. A szocializmus országai a test­véri együttműködés szálait erősítve önzetlenül segítik egymást a gazda­sági fejlődésben.*« N. Sz. Hruscsov a tőkés országok helyzetét jellemezve megállapította, hogy a kapitalista világgazdaság igen egyenlőtlenül fejlődik és ingatagabb, mint volt. Az Egyesült Államokban a háború utáni időszak alatt három­szor csökkent jelentősen a termelés, ráadásul 1948 végétől a kapitalizmus- , pák ebben a legfőbb országában gaz­dasági válság kezdett kibontakozni s ezt a válságot a koreai háborúval összefüggő fokozott fegyverkezési hajsza állította meg. A tőkés orszá­gok többségének bizonytalan pénz­ügyi helyzete, sok ország agrárvál­sága, a kapitalista országok világ­kereskedelmének pangása egészíti ki ezt a képet. Tovább mélyül a kapita­lizmus általános válsága. N. Sz. Hruscsov megállapította, hogy »az Egyesült Államok kezdi el­veszíteni azt a monopólhelyzetét, amelyet a kapitalista világpiacon az első háború utáni években elfoglalt«. A kapitalista világpiacon újból megjelent Nyugat-Németország és Japán. Ezek az országok akárcsak Anglia és Franciaország, majdnem visszaszerezték háborúelőtti pozíciói­kat a világpiacon. »A tőkés országok között a gazdasági harc mind na­gyobb erővel lángol fel.« N. Sz. Hruscsov megállapította, hogy a piackérdés még jobban kiéle­ződött azzal, hogy a kapitalista világ­piac határai az új, egyre fejlődő szo­cialista piac megjelenése folytán mindinkább összeszűkülnek. Ezen­kívül a gyarmati elnyomás alól fel szabadult, a gazdaságilag elmaradott országok is hozzálátnak saját iparuk megteremtéséhez. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a tőkés országok­ban szüntelenül éleződnek a társa dalmi ellentétek. A munkásosztály mind határozottabban foglal állást az alapvető politikai kérdésekben .., A kialakult békeövezet töld lakosságának többségét teszi ki A továbbiakban N. Sz. Hruscsov elemezte a nemzetközi kapcsolatban végbement folyamatot. »Döntő jelen­tőségű — mutatott rá —, hogy szün­telenül növekednek a szocializmus, a demokrácia és a béke erői, a nem­zeti felszabadító mozgalom erői. Ez idő alatt a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és a többi szocialista or­szág külpolitikai állásai még jobban megszilárdultak, tekintélyük megnö­vekedett és nemzetközi kapcsolataik nagy mér lékben kiszélesedtek. A szo­cializmus nemzetközi tábora egyre növekvő befolyással van a világese­mények alakulására. Ugyanakkor egyes hatalmak reakciós, militarista körei továbbra is »erő-politikát« foly­tattak. N. Sz. Hruscsov aláhúzta, hogy a béke erői az utóbbi években jelentő­sen gyarapodtak. — A nemzetközi élet porondján — mondotta — hatalmas »béke-övezet« alakult ki, amely felöleli Európa és Ázsia szocialista és nemszocialista békeszerető országait. Ez az övezet majdnem másfélmilliárd lakosságú, azaz itt él a földkerekség lakosságá­nak többsége.­A bókeharcban — mutatott rá N. Sz. Hruscsov — rendkívüli jelentő­ségű a munkásosztálynak, szakszer­vezeteinek és politikai pártjainak egysége. »A békeharc érdekei azt követelik, hogy félretéve a kölcsönös vádaskodásokat, megtaláljuk az érintkezési pontokat és ezen az ala­pon kidolgozzuk az együttműködés alapjait. Emellett lehetséges és szük­séges az együttműködés a szocialista mozgalom olyan csoportjaival is, amelyek a szocializmusba való átmé^ net formáiról más nézeteket valla­nak, mint mi.« Az előadó rámutatott, hogy az utóbbi évtizedben az imperializmus vereséget szenvedett Keleten is, ahol »összeomlanak a kapitalizmus évszá­zados tartópillérei és a népek mind bátrabban veszik kezükbe sorsuk el­döntését« A legutóbbi évtizedekben a gyarmati és félgyarmati függésből több, mint ezerkétszáz millió ember, azaz a földkerekség lakosságának majdnem a fele szabadult ki. N. Sz. Hruscsov így folytatta: »A nagyhatalmak sorába került a népi Kína és a független Indiai Köztársa­ság. Szemünk láttára lendül fel a délkeletázsiai országok, az arab kelet politikai és gazdasági élete. Megkez­dődött az afrikai népek ébredésének folyamata. Fokozódott a nemzeti fel­szabadító mozgalom Brazíliában, Chi lében és más latin-amerikai orszá­gokban ... Most már napirendre ke­rült az egyik legélesebb és legidő­szerűbb kérdés: A szégyenletes gyar­mati rendszer teljes felszámolása.« Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott arra, hogy a volt gyarmatok és félgyarmatok né­pei, miután kivívták a politikai sza badságót, független nemzetgazdasá­guk megteremtéséhez modern beren­dezést kaphatnak »a szocializmus országaitól és ezért nem kell sem­milyen politikai vagy katonai jellegű kötelezettséggel fizetniök«. De »továbbra is gyarmati vagy fél­gyarmati függőségben él az afrikai kontinens nagyrésze, egyes ázsiai, valamint közép- és dél-amerikai or­szágok«. Növekednek az ellentétek és fokozódik a harc a gyarmatosító ha­talmak között a befolyni övezetek­ért, a nyersanyagforrásokért és az értékesítési piacokért. »A SEATO, a bagdadi szerződés — emelte ki N. Sz. Hruscsov — nem­csak agresszív katonai és politikai csoportosulás, hanem a leigázás eszköze, az elmaradott országok gyarmati jellegű kizsákmányolásá­nak új formája is... Az a harc, amelyet a keleti országok népei a tömbökben való részvétel ellen folytatnak — harc a nemzeti függet­lenségért.« A szónok ezután jellemezte a Szov­jetunió szerepét a béke és a nemzet­közi biztonság megszilárdításáért ví­vott harcban. **A Szovjetunió békés kezdeményezése «nemzetközi esemé­nyek menetére óriási hatást gyakorló egyik legdöntőbb tényező lett — mondotta. — A Szovjetunió békés kezdeményezésének sikerét az összes békeszerető országok támogatása és közös akciói jelentősen elősegítették. Nem voltak hiábavalóak a békesze­rető országok és népek erőfeszítései. A háborút követő években először enyhült bizonyos mértékben a nem­zetközi feszültség.« N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A Szovjetunió sokat tett azért, hogy a nagyhatalmak álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz, Most az Egye­sült Államokon, Anglián és Francia- országon a sor. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Szovjetunió lemond a nemzetközi feszültség enyhülése és a béke megszilárdítása érdekében teendő további erőfeszí­tésekről”. Hangsúlyozta, hogy „az egyenlő erőfeszítések és a kölcsönös’ engedmények elengedhetetlenül szükségesek a nagyhatalmak kap­csolataiban. A tárgyalásoknak keli a nemzetközi kérdések egyetlen meg­oldási módszerévé válniok“. Rámu­tatott azokra a legfontosabb problé­mákra, amelyeknek megoldása meg­teremtheti a tartós béke alapját, ezek: „Az európai kollektív bizton­ság biztosítása, az ázsiai kollektív biztonság biztosítása, a leszerelés“. A világbéke megszilárdítása ér­dekében — mondotta ezután N. Sz. Hruscsov — „óriási jelentőségű len­ne a világ két legnagyobb hatalma, a Szovjetunió és az Amerikai Egye­sült Államok szilárd baráti viszo­nyának megteremtése. Feltételezzük, ha a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok viszonyának alapját a békés egymás mellett élés ismert Öt elve alkotná, ez valóban kiemelkedő je­lentőségű lenne az egész emberiség szempontjából és természetesen nem kevésbé lenne hasznos az Egyesült Államok népének, mint a Szovjet­unió népének és minden más nép­nek is*. A Szovjetunió Nagy-Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcso­latairól N. Sz. Hruscsov kijelentet­te: „A jövőben is törekszünk Nagy- Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolataink további meg­javítására. Nekünk, európai orszá­goknak, sok közös érdekünk van. És elsősorban közös gondunk, hogy megakadályozzuk az új háborút“. A Szovjetunió — mondotta — vál­tozatlanul azon lesz, hogy ezután is növelje és erősítse barátságát és együttműködését a keleti országok­kal. .Úgy véljük — mondotta —, hogy Iránban. Törökországban és Pakisz­tánban megértik: ezeknek az orszá­goknak létérdekük a normális vi­szony a Szovjetunióval.“ Az előadó külön utalt arra, hogy az államok kereskedelmi és kulturá­lis 'kapcsolatainak kibővítése nagy- jelentőségű kölcsönös viszonyuk to­vábbi megjavulása szempontjából. Hruscsov ezután a jelenlegi nem­zetközi fejlődés néhány elvi kérdé­sével foglalkozott. Hangsúlyozta, bogy „a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének lenini élve volt és marad országunk külpolitikájának általános vonala*’. Megcáfolta a béke ellenségeinek azokat a koholmányait, hogy a Szov­jetunió a forradalom „exportjával“ más országokban meg akarja dönte­ni a tőkés rendet. „A kommunizmus diadalába ve­tett meggyőződésünknek az a7* alap­ja — mondotta N. Sz. Hruscsov —, hogy a szocialista termelési mócl döntő fölényben van a kapitalistával szemben ... Mindig azt hirdettük és azt hirdetjük, hogy az új társadalmi •rend megteremtése egyik vagy másik országban ezen országok népeinek belügye.“ A szónok megállapította, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebb körű nemzetközi elisme­résre lel, mert a jelenlegi viszonyok között nincs más kivezető út. N. Sz. Hruscsov felvetette azt a kérdést, vajon elkerülhetetlen-e az új háború, s erről ezt mondotté: „Amíg kapitalizmus lesz a világon, a tőkés monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is katonai kalandokra és agresszióra törekednek, megkísérlik a háború ki robbantását. De a háború nem végzetes szükségszerűség. Ma már vannak olyan hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy meggátolják az imperialistákat a háború ki robbantásában, ha pe­dig az agresszorok mégis háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítő csapást mérnek rájuk, meghiúsítják kalandor terveiket“. Az előadó rámutatott arra, hogy a nemzetközi küzdőtéren végbemenő gyökeres változások új távlatokat nyitnak meg az országok és a nem­zetek előtt a szocializmusra való át­téréshez. „Teljesen valószínű — mondotta Hruscsov —, hogy a szó­lal izmusra való áttérés formái mind változatosabb alakot • öltenek. Emel** leU nem szm.íséges, hogy ezeknek a ipr'TTP*knRk a megvalósítása minden körülmények között polgárháború­val járjon... Felmerül annak a le­hetőségnek a kérdése, hogy a parla­mentáris út is felhasználható-e a szocializmushoz való átmenetre.“ Számos kapitalista országban a munkásosztály maga köré egyesítve dolgozó parasztságot, az értelmi­séget, valamennyi hazafias erőt, ki­vívhatja a parlamentben a szilárd többséget és a népakarat eszközévé változtathatja a parlamentet s meg­teremtheti azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a mélyreható társadalmi változások végrehajtását.­N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió nemzetközi helyzetének elemzését a párt külpolitikai feladatainak vázo­lásává! fejezte be. „Tevékenyen har­colnunk kell a békéért és a népek biztonságáért, az országok közötti bizalom helyreállításáért, arra tőre-, kedve, hogy a nemzetköri feszült­ség eddig elért enyhülését a tartós béke kibontakozására változtassák.’* Mozgósítani kell az ország keleti körzeteinek óriási természeti erőforrásai! A beszámoló ezután áttért a Szov­jetunió belső helyzetére. (Hruscsov hangsúlyozta, hogy a beszámolási időszakban ezt a helyzetet „a társa­dalmi termelés valamennyi ágának szüntelen növekedése, a szovjet tár­sadalmi és államrend további meg­erősödése, a nép anyagi jólétének növekedése, a szovjet kultúra min­den irányú fejlődése jellemzi’*. „A Szovjetunió Kommunista Párt­ja — mondotta az előadó — a nagy Lenin végakaratától vezérelve sza­kadatlanul gondoskodott és gondos­kodik a nehézipar elsődleges fejlesz­téséről. A párt továbbra is a legszi­lárdabban és a legkövetkezetesebben követi ezt a fő vonalát.“ Az ötödik ötéves terv esztendei­ben a párt biztosította valamennyi iparág újabb hatalmas fellendülését. Az ötéves tervet határidő előtt — négy év és négy hónap alatt — telie- sítettük. Az- ipar össztermelése 1955- ben az 1950. évihez viszonyítva 185 százalékra, a termelőeszközök termelése 191 százalékra, a fogyasz­tási cikkek termelése 176 száza­lékra növekedett. Jelentősen meg­növekedett a fém- és fűtőanyagipar, villám ouenergiaipar és más, fon­tos nehézipari ágak termelése. A leggyorsabb ütemben a gépgyártás fejlődött. Évről-évre növekszik a közszükségleti cikkek gyártása. „Országunk — mondotta N. Sz. Hruscsov — a szocialista gazdasági rend fölénye révén a kapitalizmus­sal folytatott gazdasági versenyben összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben növeli termelését, mint a legfejlettebb tőkés országok. A Szovjetunió ipari termelésének átla­gos évi növekedése az elmúlt öt esz­tendőben több mint háromszorosa volt az Egyesült Államokénak és három egész nyolc tizedszer akkora mint Angliáé.“ A munka termelékenysége az ipar­ban 1955-ben csaknem kétszeresen túlszárnyalta a háborúelőtti szín* vonalat. Az ötödik ötéves terv esz­tendeiben az ipari termelés növeke­désének több mint kétharmadrészét a munka termelékenységének növe­kedése eredményezte. Az ipari ter­mékek önköltsége öt év alatt 23 szá­zalékkal csökkent. A hatodik ötéves terv irányelvei­nek tervezete valamennyi népgazda­sági ág nagyszabású fejlesztési pro­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom