Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-02 / 28. szám

2 MÁKSIAGfátORSZA« Csütörtök 1956. február A wndbkgioBi A wadklagfoni an^ol—a meri k ai tárgyalások keddi napja Washington Kedden, a wasfaúagtam angol- asm*rikai tárgyalások második nap­ján, a tanácskozások középpontjában é közép- és távolkeleti helyzet, va- lÉimant a leszerelés kérdése áll. Dulles a délelőtt folyamán több .titint'kétórás tanácskozást folytatott ezekről a kérdéseikről Selwyn Lloyd ibrät külügyminiszterrel. A többi kö- äßtt megtárgyalták Selwyn Lloydnaik azt a javaslatát, hogy az ENSZ küldjön csapatokat az izraeli határ menten fekvő demilitarizált övezet­be. Ezenkívül toválbbi kísérleteket tetteik a két ország középkeleti poli- ÖJkájának tisztázására. A Reuter Iroda kommentárja szerint, noha a tét ország álláspontja között — mint ezt a liétíői hivatalos közlemény mondotta — „csak igen csekély el­kentét áll fenn“, egyes washingtoni vélemények szerint „a közös politi­kai irányvonal megteremtésének ki­látásai a legjobb esetben is csak igen elenyészőék“. Egyes megfigyelők szerint főként Wagy-Britannia és Szaud-Arábia vi­szonya okoz nagy ellentétet. Itt el­sősorban a Buraimi-oáziisról van szó, ahonnan angol csapatok a múlt év őszén .. kiszorították Szaud-Arábia csapatait. Szaud-Arábia most az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé akar­ja terjeszteni az ügyet, agresszióval vádolva Nagy-Brdtanniát. A kom­mentárok rámutatnak. hogy a Bu- raimi-oázis esetében Anglia és Szaud-Arábia között felmerült el­lentét mögött lényegében az ARAM- CO amerikai olajtársaság és az IROQ Petróleum Company angol olajtársaság’ érdekellentétei húzód­nak meg. A Baltimore Sun című lap kedden idézte középkeleti szakértők véle­ményét, akik azt jósolták, hogy a szaudárábiad kérdésiben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között nagyobb lesz az ellentét, miint bár- mely más középkeleti kérdésben. Az angol-amerikai tárgyalások másik központi kérdése Angliának az a javaslata, hogy enyhítsék a Kínai Népköztársasággal szemben alkalma zott ker eskedelmi tilalmat! A Reuter Iroda tudósítója szerint Anglia igyekszik megnyerni az Egye­sült Államok hozzájárulását, hogy töröljenek a tiltott áruk listájáról bizonyos számit alapvető fontosságú cikkei. A két külügyminiszter tanácsko­zása'-után Eisenhower elnök a Fe­hér Házban ebédet adott az angol politikusok, tiszteletére. Az ebéden jelen voltak a két kormány távol­keleti szakértői is, valamint Stassen, Eisenhower leszerelési tanácsadója. Az ebéd után Eisenhower és Eden négyszemközti tárgyalást tartott, míg a külügyminiszterek a szakér­tők kíséretében folytatták a délelőtti tanácskozást. Amerikai rádió szerint Eisenho­wer* és Eden tanácskozásairól szer­dán közös közleményt adnak ki. (MTI) H francia nemzetgyűlés beiktatta a Guy Moilet-Haimányt Párizs (MTI) A francia nemzetgyűlés szerdára virradóra 420 szavazattal 71 ellené­ben megszavazta a Guy Mollet-kor- mány beiktatását. Három képviselő bejelentette, hogy nem szavaz, 18 tá­vol volt és 82 képviselő tartózkodott a szavazástól; TASZSZ-jelentés a as angol-amerikai tárgyasokról Washington (TASZSZ) Az amerikai szemleirók az angol­amerikai tárgyalások megkezdése előtt kiemelték, hogy a megbeszélé­sekre nagy hatást gyakorol majd N. A. Bulganyinnak, Eisenhowerhez in­tézett üzenete, amely javasolja, hogy az Egyesült Államok és a Szovjet­unió kössön barátsági és együttmű­ködési szerződést. A hírügynökség közleményeiből ki­tűnik: a tárgyalásokon résztvevő két küldöttség úgy állítja be, N. A. Bul- ganyin üzenete kísérlet arra, hogy „éket verjen” az Egyesült Államok és Anglia közé s ezzel a beállítással mindegyik saját céljaira akarja fel­használni „az angol-amerikai egység megőrzése szükségének” jelszavát. Anglia arra akarja felhasználni, hogy engedményt kapjon számos kérdés­ben, az Egyesült Államok pedig arra, hogy fokozza a nyomást Angliára. E téren figyelemreméltó az United Press hírügynökség közleménye, amely szerint „az Egyesült Államok határozottabb részvételt követel Ang­liától az olyan szervezetekben, mint az európai gazdasági együttműködés szervezete és más Nyugat-Európa egyesítését elősegítő intézkedések­ben.” (MTI) Arab szervezetek táviratai a Washingtonban tárgyaló Eisenhowerhez es Edenhez A Reuter Iroda hirt ad arról, hogy a Washingtonban tárgyaló Eisenho­wer és Eden számos levelet és táv­iratot kapott olyan társadalmi szer­veiktől, amelyek az észak-afrikai és közép-keleti problémák megoldásáért harcolnak. Az Észak-Afrika felszabadulásáért küzdő bizottság a két államférfihez intézett táviratában hangoztatja, hogy „az arab problémákhoz való reális közeledés megköveteli az észak-afrikai arab-francia ellentétek egyidejű rendezését is és különösen szükségessé teszi az Algériában fo­lyó háború megszüntetését.” A bi­zottság felszólítja Eisenhowert és Edent, „tanácsolják Franciaország­nak, hogy vessen véget az algériai céltalan háborúnak és teljesítse az algériai arab lakosság jogos önren­delkezési követeléseit.” (MTI) Kommunista győzelem a lehavrei golgármesterválasztáson Párizs (MTI) Le Havre-ban hétfőn polgármes- terválasztást tartottak. A harmadik fordulóban. René Camce-t, a Francia Kommunista Párt jelöltjét vá­lasztották meg 18 szavazattal, a ra­dikális jelölt tíz, a poujadeista je­lölt három szavazata ellenében. Hat szavazat érvénytelen volt. A szava­zás eredményeképpen a nagy fran­cia kikötő kommunista polgármes­ter irányítása alá került. (MTI) Újabb segítség a családiház építőinek A csaíádiház építés elősegítésére az építésügyi minisztérium az el­múlt években több különböző lakó­ház típustervét dolgozta ki. A ter­veket az építtetők rendelkezésére bocsátotta, akiknek csak a nyomdai költségeket kellett megtéríteni. Az építésügyi minisztérium az idén további segítséget nyújt a csa- ládiíház építőknek. A megyei építő­ipari vállalatok a vasbeton födém gerendáikat és tetőszerkezeteket te­lepükön az építők rendelkezésére bocsátják és vállalják ezeknek — a lakosság körében még nem eléggé ismert — szerkezeteiknek a helyszín­re szállítását és szakszerű elhelye­zését. A megyei építőipari vállalatok rendelkeznek emelőgépekkel is, így a családiház építők a gépek segít­ségével könnyen elhelyezhetik és felállíthatják a vasbetonlemezeket, födémekét és tetőszerkezeteket. (MTI) a pArtvezetöségválasztások hírei Nem a kitaposott úton Mikor tavaly október 17-én haza­tértünk a Miskolcon tartott tájérte- kezletrői, amely a tagdíjmunika hiányosságait tárta fel, elhatároz­tuk, hogy nem a kitaposott úton, határozatok és felhívások szétküldé­sével, hanem eleven módszerekkel igyekszünk célhoz érni: megszüntet­ni a tagdíjfizetésben mutatkozó hi­bákat. Minden alapszervezetben megvizs­gáltuk, hogy a párttagok az előírt összegben róják-e le tagdíjjáruléku­kat? Az eredmény minket is megle­pett, s már ekkor láttuk: nagyon szerény volt Miskolcon tett ígére­tünk, az egy párttagra eső tagdíj összegének növelésében. Vilypusztán például az októberi átlag több mint duplájára emelkedett munkánk nyomán. Ezek mögött a változások mögött állhatatos munka van. Évek óta be­gyökeresedett a párttagságban az a megszokás, hogy anyagi helyzetére való tekintet nélkül 1—2 forintos bélyeget vesz, s most bizony egye­sekkel nem volt könnyű megértetni, hogy a határozat szerint, néki — mondjuk — 90 forintot kell fizetnie. Még egyes pártvezetőségii tagok is makacsíkodtak, de a felvilágosító munka minden nehézséget leküzdött. Igénybe vettük a vezetők — igazga­tók, műszaki vezetők, tanácselnökök — segítségét is. Számos pártbizal­mit leváltottunk, helyükbe olyanok kerültek, akik nagyobb akarattal végzik a munkát. Mindezek az in­tézkedések helyeseiknek bizonyultak. Egy teljes hétre azt a feladatot adtuk az instruktoroknak, hogy sze­mélyesen keresgélt fel azokat a párt­tagokat, akik vonakodnak eleget tenni tagdíjfizetési kötelezettségük­nek. November 17-én az instrukto­rok elmondották, kik azok, akik az ő szavukra sem hajlottak. Megbíz­tuk a pártbizottság tagjait, titkárait és osztályvezetőit, hogy keressék fel ezeket a párttagokat, s igyekez­zenek jobb belátásra bírni őket. A személyes látogatások során sok értékes tanulságot szereztünk. Olyan sérelmeikkel ismerkedtünk meg, amelyek közül némelyik orvo­solható, s ezzel több elvtársat visz- szavezetfcünk a pártéletbe. Sokan kö­zülük már évek óta nem járnak tag­gyűlésekre és más pártrendezvé­nyekre. Előfordult, hogy az egyik párttag haragos viszonyban volt va­lamelyik páirtvezetőségi taggal, vagy a pártbizalmival és ezért nem vette meg a bélyeget. Karosán ót olyat* párttaggal találkoztunk, akik bevall lottálk: nincs meg a tagsági igazol« ványuk. Ezek ügyét a fegyelmi bi* zottság intézi. Ebből is kitűnik, hogy itt nem egyszerűen forintokról van szó, hanem arról, hogy közelebb kerül­jünk a párttagsághoz, különösen annak passzívan viselkedő részéhez. Voltak hibák a járási pártbizott­ság munkájában is. Évek óta ugyan­annyi tagdíjbélyeget küldtünk a pártszervezetekbe, tekintet nélkül az igényekre és a szükségletre. Arra sem figyeltünk fel, hogy a járási pártbizottság ügyintézője maga is feleakkora összegben rója le tagjá- rulékát, mint kellene. Erre azt szók* ták mondani: „fejétől büdösödik a hal”. Továbbá rájöttünk arra. hogy a november előtti kimutatások nem a valódi helyzetet mutatják. A já­rási pártbizottság első titkára Al- sóberecfcin meggyőződött arról, hogy szeptemberben 65 párttag közül csak •39-en fizettek tagdíjat — s mi úgy jelentettük, hogy a tagdíjfizetés eb­ben a községben 95 százalékos. Az ilyen szépített statisztika gátolta, hogy hamarabb szüntessük meg a hibákat. Az eredmény végül is az lett; hogy az októberi átlag novemberben jelentősen emelkedett, s 90 százalékról 96 6 százalékra nőtt a tagdíjat fizetők aránya. Végezzünk csak egy kis számítást. Ha ezentúl csak megtartjuk azt, amit már elér­tünk, akkor egy év alatt több ezer forinttal többet tudunk elszámolni* mint korábban. Egész Borsod me­gyét számítva, ez igen jelentős több­letet jelent a pártnak, nem is szól­va arról a kedvező politikai hatás« ról, amelyet az ilyen tagdíjmunka jelent. Nem szükséges bizonyítani, mi a jelentősége ennek a kérdésnek most, a vezetőségválasztások idején. Sok olyan párttagunk, aki hosszú ideig visszahúzódott a pártélettől, most, hogy beszéltünk vele, ismét rálép a helyes útra és bizonyára pártmun- kát is vállal majd. SZTANCSIK KÁROLY és BODROGHALMI JÁNOSt a sátoraljaújhelyi járása pártbizottság titkárai; (Megjelent a „Partéiét" jamxm számában.) At fi tkot a vállalattól kérte, hogy Miskolcon maradhasson, még maga sem gondolta, hogy idejut. Azt mondta magában: — Jó volt, míg apám itt lakott a szomszédban, de most, hogy haza­mén* a faluba, még jobo lesz. Mátyás Erzsébetet ugyanis édes­apja hozta Miskolcra, két évvel ez­előtt. Mátyás András már hét éve dolgozott a Sütőipari Vállalatnál. Öt hold földje volt otthon s annak a jövedelméből nem tudta eltartani nyolctagú családját. Jobb kereset után kellett néznie. Amikor Erzsi betöltötte a 18. évét, őt is behozta a vállalathoz, hogy kevesebb éhes száj legyen otthon, s Erzsinek is jobb, ha pénzt keres. Arra nem gondoltak, hogy termelő­szövetkezetben, gépállomáson, vagy esetleg állami gazdaságban vállalja­nak munkát, a könnyebbik, a ké­nyelmesebb megoldást választották. Hogyan éltek a.városban? Csak úgy mint a többi »kétlaki«. Heten- kipí egyszer hazajártak, hétközben pedig dolgoztak. Erzsi egy éve már éjszakás volt a Sütőipari Vállalat 19-es. majd 5-ös számú üzemében. Jól dolgozott, jól is keresett. Fizetése 1100—1200 forint között volt. Éjszaka dolgozott, nappal pedig főzött, hol az apjának — aki két házzal arrébb la­kott tőle —, hol magának. Délután aludt, hogy éjszaka ismét bírja a munkát. Moziba, színházba, szóra­kozni nem igen járt. Még fiúismerő­sei se nagyon voltak, mert apja na­gyon tiltotta. Az élete munkából s alvásból állt. Amikor megjelent a rendelet, hogy a városban csak letelepedési enge­déllyel lehet tartózkodni. Mátyás András gondolkodóra fogta a dolgot. Mit-járjon ő könyörögni, hogy hosz- szabbítsák meg a bejelentőjét, in­kább haza megy. Ügy is tett. Haza­ment. — a leghelyesebb megoldást választotta. Öt hold földjével be­lépett a termelőszövetkezetbe. Visz- s'zatérí a földhöz, amely a közös gaz­dálkodással kényelmes megélhetést biztosít egész családja számára. Erzsi azonban nem így gon­dolkozott. Hiába hívta az apja, hiába beszélt neki, nem és nem ment. Csábította, marasztalta a város. Hogy az apja elment, szabadabbnak érezte magát. Ragaszkodott Miskolchoz. pe­dig munkabeosztása miatt ugyan­csak keveset látott belőle. A vállalat készségesen támogatta a leány kérését, hogy itt maradhas­son. Ajánlása eljutott a rendőrségre is. Ebben az írásban többek között ez áli: »Nevezett Miskolcon a József At- tila-utca 12. szám alatt rendelkezik ideiglenes lakással. Ideiglenes tartóz­kodási engedélyének meghosszabbí­tása vállalati, illetve termelési ér­dekből indokolt. Miskolc, Sütőipari Vállalat Munkaerőgazdálkodás.« — Alatta olvashatatlan aláírás. A vállalat tehát szem előtt tar­totta a »vállalati« és a »termelési ér­dekeket«, de nem gondolt Mátyás Erzsébet érdekeire. A baj akkor kezdődött, amikor Mátyás Erzsébet magára maradt, mert ahogy apja elment, a leánynak senkije nem maradt a városban. A vállalat gondoskodása teljesen ki­merült abban, hogy igazolványt adott neki. A fiatal leány arra a kérdésre, hogy DISZ-tag-e, így válaszol: — Talán van DISZ-szervezet a sütőiparnál... Én nem tudom ... en­gem még nem kerestek ... Különben ir kisebb telepen dolgoztam, — min­dig éjszakás voltam ... Nem csoda, hogy nem tudott a sütőipar DISZ-szervezetéről, hiszen ez sajnos, valóban nem működik. Egyik DTSZ-titkár a másikat követi, szervezkednek, de nem jutnak sem­mire. Arra már nem volt ereje a szervezetnek., hogy a tagság egyéni gondjaival is törődjön. Pedig, hogy milyen nagy szükség van az ifjúsági szervezet munkájára, különösen a vidékről bekerült fiatalokkal való foglalkozásra, az látszik Mátyás Er­zsébet esetéből is. Mátyás Erzsébet most itt ül megszeppenve, megriadva a rendőr­ségi szobában a rendőrnyomozó előtt és vall. Vall, mert súlyos bűnt köve­tett el a fiatal parasztleány, aki magára maradt a nagyvárosban. Sem barátjai, sem szülei, sem elv­társai nem álltak mellette, letért az egyenes útról. Vall. de nem érzi súlyát annak, amit elkövetett. Gyerekesen naív lelke csak annyiba veszi a lopást, mint ha csak egy csészét tört volna el. — Vagy csak megjátsza az ártat­lanságot? Nem lehet tudni. Egy ma- gáralhagyott ifjú lélek indult el a lej­tőn, s talán még rá sem döbbent arra, hogy zuhan. De mit vall a fia­tal leány? — Szépen kerestem, de abból min­dig haza is kellett adni. Néha a fize­tésem felét is elküldtem. Igaz, volt olyan hónap is, hogy semmit sem adtam haza. Ilyenkor ruhát, cipőt vettem. — Hol étkezett — kérdezi a nyo­mozó. — Én láttam el magamat — Mi késztette arra, hogy lopjon? — Nagyon kopott volt a télikabá­tom és nem tudtam másikat venni... Arra gondoltam, szerzek. — (Mintha ez a legtermészetesebb megoldás lenne!) — Erre a fodrászüzlet volt a legalkalmasabb. —- Mondja el részletesen, hogyan vitte el a kabátokat. — Olyan fodrászüzletbe jártam, ahol nem volt ruhatár ... Kosztüm- kabátban mentem el, amikor elké­szült a frizurám, leakasztottam a fogasról az első kéznél lévő jobb ka­bátot s kihoztam. — Hány kabátot lopott el? — Négyet. Nem vették észre. Mind sikerült. — De ha csak egy kabátra volt szüksége, miért lopott másodszor, harmadszor és negyedszer is? Mátyás Erzsébet erre nem tud mit válaszolni. Nem mondja ki, hogy az első sikereken felbuzdulva nem bírt megállni, nem bírta abbahagyni. Nem volt, aki idejében észrevegye, hova tévedt, nem volt aki figyel­meztesse. Most tehát mint tolvaj áll majd bírái elé. A becsületes dolgozó pa­rasztszülők gyermeke a vádlottak padjára kerül. — Bántott a lelkiismeret — mondja —, féltem, szégyelltem is magam saját magam előtt. Remeg­tem, ha már jött a szombat, de mindig azt mondtam, mégegyszer utoljára megpróbálom. —- Nem félt, attól, hogy tetten érik? — kérdezi a nyomozó — Oh, attól nem ... Tetszik tudni, amikor a nők bemennek a fodrász­hoz, levetik a kabátot, leülnek a tükör elé, már nem gondolnak to­vább holmijukkal. Nyugodtan be­nyúlhat az ember bármelyik kabát zsebébe, sőt akár el lehet vinni az egész kabátot is. Amikor a búra alatt vannak, nem törődnek semmi­vel ..; Hát ezért nem féltem, hogy tetten érnek. Amikor a r^omozó szóvá teszi előtte, hogy az utóbbi időben nem­csak négy kabát veszett el a miskol­ci fodrászüzleteikíből, meglepő daccal vágja ki: — Nemesük én vagyok Miskolc városában az eigyedüli nő, aki lop! — Mi volt a szándéka a lopott kabátokkal? — Hordaná akartam. — Mind a négyet? — Nem 5;. csak ?. a; egyet, vagy kettőt... — Szóval a többit el akarta adni... Hiszen az egyikre már akadt is ve­vő. — Igen, azt a sötétkéket;.. Elvit­tem egy ismerősömhöz, azt mond­tam, most csináltattam, de nagy, azért akarom eladni „ j; ügy volt, hogy 600 forintot kapok érte, de majd csak elsején... A 600 forintra becsült, vado­natúj sötétkék télikabátot tulajdo­nosa, alig egy héttel azelőtt csinál­tatta 1500 forintért. No de persze, sajnos akadnak emberek, akik ké­szek olcsó áron megvásárolni a lo­pott holmikat, mert hiszen, ha or­gazdák nem lennének, ha nem szá­míthatott volna rájuk Mátyás Er­zsébet, akkor biztosan nem lopott volna négy kabátot, legfeljebb csak egyet; Mátyás Erzsébet vállalatán és vál­lalata DISZ-szervezetén kívül nagy­mértékben felelős szállásadója is. Berecz Imrénénél lakott a József Attila-utcán. Berecz Imre hetenkint, | vagy kéíhetenkint járt csak haza. gyerekük nincs, a szállásadónőnek tehát lett volna ideje gondolni lakó­jára, még akikor is, ha maga is dol­gozik; Benecané is a Sütőipari Vál­lalatnál van alkalmazásban. Lehet, hogy valóban sok az elfoglaltsága* de ha valaki egy fiatal lányt a há­zába fogad, kötelessége törődni ve­le; Nem vette észre, hogy a lány szekrényében négy idegen télikabát I sorakozik? Felelős Bereczné azért is* hogy Mátyás Erzsébetet november 10. után is lakásában tartotta, holott a rendőrség már nem egy felhívást tett közzé, amelynek értelmében a szállásadó köteles albérlője személy­azonossági igazolványában ellenőriz­ni, hogy rendben van-e a bejelen­tése? Mátyás Erzsébetnek novem­ber elejétől nincs meghosszabbítva a városban tartózkodása.­SOkan neheztelnek azért, mert szót emelünk annak érdekében, hogy hazamenjenek a városba kü­lönböző vidékekről beszivárgottak. Akik ezt kifogásolják, nem látják, hogy — különösen a fiatalok —1 milyen veszélynek vannak kitéve az idegen környezetben, barátok nélkül. Ha Erzsébet édesapjával együtt hazament volna Cigándra, belépett volna a tez-be, ma megbecsült, tisz­teletben álló leány lenne a faluban, hiszen két évig városiban élt, ahdi dicséretet érdemelt ki jó munká­jáért. S most mi lett az eredménye a Sütőipari Vállalat ragaszkodásának, annak, hogy nélkülözhetetlennek tar* tóttá az állandó éjszakai műszakos segédmunkást? Mátyás Erzsébet a bíróság előtt fog számot adni tettéért. El­ítélik, mert nem tartotta tiszteletben a más tulajdonát, elítélik, mert lo­pott. Hogy megvetést, vagy sajnálatot érdemel-e Mátyás Erzsébet a dolgo­zók részéről, azt döntsék el az olva­sók. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor arról beszélünk, hagyják elő várost azok az idegenek, akiket csa­ládjuk, vagy különösebb körülmé­nyek nem kötnek ide, nem valami­lyen „barátságtalanságról“ van szó. hanem emberségről, barátságról, szeretetről és közbiztonságról. - Meg akarjuk védeni a város lakóit a ha® sonüó esetektől, meg akarjuk védeni a becsületes dolgozó férfiakat és nő® két a vádlottak padjától, vagy sm erkölcstelen élettől. ADAMOVICS f&ö**«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom