Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAu Vasárnap, 1956, február 5« ÚJ KULTURHÁZ, {li Zie A TISZA PARTJÁN _»tadom az Ady Endre kultúr- otthont az új szocialista város építőinek — ezek a szavak hangzottak el kedden este Tiszapalko- nyán. Vaskos vattaruhá­ba öltözött, szélcserzett arcú emberek szoronga­nak a padokon. A terem­ben a higanyszál aligha emelkedik sokkal a nulla fölé. A nézőket azonban a hideg nem zavarja. — edzettek a faggyal szemben. Zsúfo­lásig megtöltik a helyi­séget — az övék.. í. ultúrház ... Voltam távoli istenháta- mögötti falvakban, ahol idős parasztbácsikák büszkén mutogatták a második otthont, ahol estéiket töltik, jártam, üzemi kultúrházban, ahol sok-sok éve működő munkás színjátszók, da­losok magától értetődő természetességgel■ mo­zogta, k, tevékenykedtek, büszkélkedtek kultúrott- honuk — saját alkotásuk — intézményük eredmé­nyeivel. De talán sehol nem találkoztam olyan boldog örvendezéssel, lelkesedéssel — amint a doloozók birtokukba vették a kultúrotthont — mint itt. Alig harminc tagú énekkaruk, kicsiny tánc- csoportjuk s egy még be sem mutatkozott színját­szócsoportjuk van. Két' hete alakultak meg. Még friss — ha a kép nem lenne egy kicsit groteszk, mondhatnánk azt is, hogy — hamvas — a hangjuk, minden mozdulatuk. Nem kidol­gozottak új táncaik, da­lolásuk, de annál elraga- dóbban sugárzik a szín­padról a kultúrát, a mű­vészetet hirtelen, újon­nan megízlelő emberek kedve, lelkesedése, örö­me. Ez a lelkes öröm biztosítéka annak, hogy néhány hónap múlva már nagyot fejlődnek, sok szép élményt szerez­nek dolgozótársaiknak. & Kik az újdonsült kul­túrmunkások? Többsé­gükben sok vihart meg­élt tapasztalt építők, akik már egyenként is több falat húztak fel, mint amennyiből egy- egy falu kitelne. A leg­lelkesebbek közé tarto­zik Szemes János, aki­nek kabáthajtókáján öt kis élmunkás csillag ra­gyog. Sztálinvárost épí­tette évekig, s három esztendeje egész beto- nozó-brigádjával együtt áttelepült ide az új épít­kezésre. Palkonyára. Énekes és színjátszó. Fe­lesége könyvtáros. Sze­mes elvtárs a brigád más tagjait is beszervez­te a kultúrgárdába. Ha valaki nem tud énekelni s esetleg a színjáiszócso- portban sem állja meg a helyét, — sebaj! Kiváló rendfenntartó lesz be­lőle, mint például a ne-%. vezetes, Mváló betonozó. Trostmér Ferenc. Részi vesz a kórusban Kapitány Bertalan, egy híres-neves szállítóbri­gád híres-neves vezető­je. Okváth Zoltán Sajó- szögedről, tíz kilométer­ről jár be a vróbákra. Molnár , FJek inllanvhe­gesztő megszakításokkal ugyan, de 19 esztendeje dalos. Hódi Gyula új ember — mármint a hó- tusban —, régi azonban az építkezéseken, meg­fordult már vagy öt épülő nagy létesítmény- né1 s most örömmel kap­csolódott be az újonnan alakult együttesbe. A táncos leányok ** konyhái, küldönc­ként. gépírónőként dol­goznak. Az egyetlen férfitáncos szakmájára nézve szerelő, Ő már gyakorlott táncos, egy ismert pesti csoport tag­ja volt. Melyen tarkák ezek az együttesek! Tagjaik kü­lönböző időtartamú mun­kás és kultúrmunkás múlttal rendelkeznek. Csupán egy dolog közös bennük: a kultúra, a művészet szeretete. S a vezetők!... Beitz János karnagy és Kál­mán Zsuzsa a tánccso­port oktatója is társa­dalmi munkás, akiknek egyelőre a szívük pótolja a vizsgát. Beitz János hegedűs, violás, fagottos, szólóénekes, amatőr kar­mester — csak zongoráz­ni nem tud. Kálmán Zsuzsa hosszú évek óta táncol és néha tanít fil- lérnyi ellenszolgáltatás nélkül. TJ ogy verbuválódtak össze a csoportok? b’esch Józsefné kultúr- otthonigazgató, aki ma­ga is csak alig egy hó- napja kapta ezt a tiszt­séget. csodálkozik egy sort a kérdésen. — Beszéltem a kisze­melttel, hiszen ismertem már őket. mert itt dol­gozom mar regen, más területen. És akivel be­széltem, mind vállalta a kultúrmunkát. Természetesnek tartja, hogy vállalták, hiszen itt a puszta közepén igazi felüdülés a kultúr- munka és nagyszerű hogy az új város építőit, akiknek lelke, gondolat- világa gyakran teljesen szűz talaj a kultúra mélyszántása számára. — őket is megfogja, ma­gával viszi a kultúrfor- radalom. Minden szám, a szín­padon — bármennyire is kidolgozatlan — élmény a közönségnek, siker. Sokat, nagyon sokat kell adni, újat, szépet, művészit, lelket gazdagí- tót ezeknek az emberek­nek. akik dacolva a csontot-velőt átjáró szél­lel, a farkasordító hideg­gel — építenek. * ri ervek? Puszta fel­1 sorolásként csak ennyit: Rövidesen pe­zsegni fog itt az élet. Húsz tagú színjátszócso­port játszik, nagy tánc­csoport fog táncolni, rö­vid időn belül az ének­kar is bővül, ismeretter­jesztő előadások indul­nak, a miskolci és az egri színházak jönnek játszani, tánciskola kez­dődik, hogy kulturáltab­ban és szebben táncolja­nak a fiatalok. Ahogy nőnek a város és az üzemek falai, úgy nőnek majd itt az embe­rek is lélekben együtt az új épületekkel — újfajta, szocialista emberek. SÁNDOR LÁSZLÓ A szikszói járási 1 kuikurhaz élekéből A szikszói járási kultúrház ered­ményesen kezdte meg az 1956-os esztendőt. Míg az elmúlt évben, január első 'két hetében 488-an lá­togatták meg a 'kultúrházat, most ugyanezen idő alatt több mint két­ezren fordultai» me;: a kultúrház- ban. De nemcsak számokban mu­tatkozik meg a kultúrház munká- j'ánalk megjavulása. Eredménye­sen működik a szikszói kultúrház négy szakköre. A színjátszó szak­kör a DISZ-szervezet színjátszói­val karöltve rendezett jólsikerült előadást. A fúvószene, a népi tánc és a fotószakikör tagjai is sokkal eredményesebben dolgoznak, mint az elmúlt évben. A járási kultúrház jelentős se­gítséget ad a községekben műkö­dő kultúrházaknak, a különböző művészeti csoportoknak. Kapcso­latot teremtettek a sátoraljaújhe­lyi és a mezőcsáti járási kultúr- házzal is. Schillinger Attila Rudolíteiep bányászainak sikere A Borsodi Szénbányászati Tröszt aknái közül a legjobb eredményt ja­nuárban a rudolftelepi bánya né­gyes aknája érte el. AZ akna dolgo zói februárban is kitesznék ma­gukért. Február 2-ig esedékes havi tervüket 113.3 százalékra teljesítet­ték. Ez elsősorban az ifjúsági brigá­dok jó eredményének köszönhető Maradéktalanul teljesítik első ne­gyedévre tett felajánlásukat is. KOVÁCS GÁBOR versenyfelelős JleaeLezairik ír ják Ismét néhány szó a szentis£vánbak§ai kuiákokró! A szentit vánl kis írnivalóm. Nem múlik el olyan fehérjét. Ifj. Kádas Károly külák, a múltban, most készakarva tönkre célokra fel lehessen használni, szarvasmarha befogadására van he alig használható. Jó lenne, ha a Ja Községünk dolgozó parasztjai ták, hogy az Északmagyar ország le mesterkedéseit. Az Északmagyaror Székely András volt csendőr ellen, a határban, már megindult az eljá Kádas Károly kulákra is rájár a r tok, mint egy kisebb Tüzép-telepen ta igazolni. s ;,jóc’ külákokról ismét akad egy hét. hogy ne mutatnák ki foguk akinek nagy jószágállománya volt teszi istállóit, nehogy azokat más Egyik istállóját, amelyben húsz ly, annyira megrongálta már. hogy nács ilyesmire is felfigyelne, egyébként megelégedéssel fogad- leplezi a szentistvánbaksai kulákok szágban megjelent cikk nyomán aki engedély nélkül fákat vágott ki rás. A méregdrága pálinkát áruló úd, mert udvarán annyi fát talál- és a rengeteg fa eredetét nem tud- Tamás László A magasabb terméshozamokért A jó termelőszövet­kezetek, a jó gazdák a téli hónapokat is ki­használják a magasabb terméshozamok elérése érdekében. Gagybátor- ban a Bátor Tsz tag­sága a nagy hideg el­lenére megkezdte a trágyakihordást. A gé­pek javítását is szor­galmasan végzik, hogy február végére minden mezőgazdasági gépük és felszerelésük készen álljon a tavaszi mun­kára. A vilmányi Űj Élet Tsz tagsága az őszibúza fejtrágyázását végzi. A tagság egyöntetűen vallja, hogy érdemes elvégezni ezt a munkát, mert az elmúlt évek­ben a fejtrágyázott bú­zák három mázsával magasabb termést ad­tak. A szentistváni Béke Tsz 30 katasztrális hold szerződött kuko­ricaföldre már kihord- ta az istállótrágyát. Katasztrális holdan­ként 150 mázsa trágyát szórtak a földekre. Garai Sándor Har­sány község termelési felelőse is jó munkát végez a magasabb ter­méshozamok érdeké­ben. A község gazdái 350 katasztrális holdra kötöttek különböző ter­melési szerződéseket. A községi termelési felelős a téli estéket arra használta fel. hogy felkészíti a termelőket a munkák időben való elvégzésére és jó ver­senymozgalmat szerve­zett: Szeszák István Rövidesen megkezdik a Ronvva-paiak szabályozását A Ronyva-patak, amely az év legnagyobb részében csendesen f oly dogál medrében, — tavasszal, de sokszor nyáron is, a hegyekből lezúduló víztömegtől felduzzasztva, hatalmas területeket önt el Sátor­aljaújhely környékén. Ezek a hir­telen jövő áradások sokszor Sátor­aljaújhely alacsonyan fekvő utcáit is veszélyeztetik. A mezőgazdaság­nak minden évben többszázezer forintos kárt okoznak a Ronyva- patak áradásai. így például a sá­toraljaújhelyi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet kaszálójáról az el­múlt évben mintegy 2 ezer mázsa szénát sodort el az árvíz, kiáztatott 00 hold őszibúzát, 50 katasztrális hold kukoricát és elsodorta 17 hold tarlóhere termését. A Vörös Csillag Tsz új elnöke* Kiss Ferenc elvtárs most mindent elkövetett, hogy sürgősen megszün- tessék az évről-évre megismétlődő árvizeket. Az üggyel a párt és a Minisztertanács is foglalkozott. En­nek eredményeként az Országos Vízügyi Főigazgatóság mérnökei már ki is jelölték a Ronyva-patak szabályozandó szakaszait. Rövide­sen pieg is kezdik a patak medré­nek mélyítési és szélesítési munkán latait. A Vörös Csillag Termelőszö- vetkezet tagsága örömmel ajánlot­ta fel, hogy jelentős társadalmi munkával járulnak hozzá a nagy­szabású patakszabályozáshoz, POLÁNYI LAJOS Mozgalom indult Lillafüred szebbététele érdekében Homotó József lillafüredi ta­nácstag kezdeményezésére a lilla­füredi és hámori lakosok mozgal­mat indítottak Lillafüred szefobé- tétele érdekében. Egy hattagú bri­gádot alakítottak, amelynek tagjai vállalták, hogy társadalmi munká­kat szerveznek hazánk legszebb üdülőhelyének még szebbé tétele érdekében. A brigád tagjai Homo­ki József, Stranszki Dezső, Németh Ferenc, Sebesi József, Pölöskei Antal és Nics Ferenc vállalták —* többek között —, hogy lesalakol- ják az Erzsébet sétányt, az utcák árkait kitisztítják, lenyesik a sé­tányt szegélyező fagyalbokrokat és a lillafüredi labdarúgópályáról egy csatorna segítségével levezetik a vizet. Vida Kálmán ANTIGONÉ A Déryné Színház bemutató előadása étezernégyszáz éve hódítanak a görög tragédiák. Négy társa­dalmi formát éltek meg, de még mindig frissek, újak, sokat monda­nak a ma emberének is. Ezeket a drámákat az athéni rabszolgatartó demokrácia szülte, a feudalizmus el­felejtette, a kapitalizmus időtől, tér­től független szépet, üres formát fa­ragott belőlük; a szocializmus újjá­formálta, igazi értelmet adott nekik. Nem véletlen, hogy Prométheusznak (aki az emberek megváltására ellopta az istenektől a tüzet) egy kis szovjet kolhozfaluban szobrot emeltek. Ezek­ben a tragédiákban szárnyra kel minden olyan hősiesség, bátorság, szeretet, amelyből a jelenkor embere is gyűjtögethet tarsolyába. Ha valaki .1 női hősiesség és bátorság példáit akarja megjeleníteni, Antigoné nevét említi. Antigonéét, aki évszázadok óta él, elbukik, megújhodik Capulet, Júliák, Emília Galottik, Miller Luj­zák szívében. De nővérüknek tekin­tik a Dobó Katicák, Hámán Katók, a Zóják, Ljuba Sevcovák, a hős kom- szomolkák és a Ljuba Járóváják is, akik bátorság és hősiesség dolgában dicsőséget szereztek a női nemnek. Az Antigoné a görög tragédia­irodalom egyik legcsodálatosabb al­kotása. Szerzője, Szofoklész nemcsak az ókori görög társadalmat, hanem az egész * világot bámulatba ejtette jellemábrázoló művészetivel, az em­ber valódi arculatának színpadi meg­formálásával s a valóság hiteles áb ­rázolásával. A tragédia i. e. 422-ben született. Szofoklész nyolc drámája és egy szatír-játéka között a leg­jelentősebb helyet foglalja el. Tár­gyát a thébai uralkodóház tragikus viszontagságaiból meríti, s közvetlen folytatása annak a mondának, amely a hét vezér háborújáról és a tragi- gusan elpusztult Oidipusz király fiai­nak, Polüneikész és Eteoklésznek a párviadaláról szól. A z emberi szenvedélyek és índu- latok olyan magas hőfákon csapnak össze ebben a tragédiában, mint kevés más drámában. A szín­padot mindvégig pattanásig feszült I légkör borítja be; egy pillanatig nem j esik a dráma hangulata és feszült­sége. Nem hiába írta az Antigoné elemzésekor Bjelinszkij, a nagy orosz forradalmi demokrata és esz­téta: »A költészet egyetlen műfaja sem keríti hatalmába olyan erővel a lelkünket, nem ragad magával min­ket olyan ellenállhatatlan varázzsal és nem nyújt nekünk olyan mély gyönyörűséget, mint a tragédia.« Az Antigoné nemcsak műfaji sajá­tosságáért, tökéletes kompozíciójáért, költészetének csodálatos varázsáért becses a mai nézők számára, hanem eszmei szépségéért és tökéletességé­ért is. Antigonéban forradalmi csele­kedet kel szárnyra, olyan forradalmi cselekedet, amelynek formájától, ha eltekintünk, annál inkább megértjük a tartalmát. Antigoné és a zsarnok Kreón összeütközésében nem egysze­rűen a természeti és erkölcsi törvé- nek ütköznek meg az emberi törvé­nyekkel. A halott eltemetésének problémája, a végtisztesség meg­adása ősi, népi eredetű szokás. Ezzel szembeszállnia a királynak annyit jelent, mint pálcát törni a nép jogai, szokásai és igazsága felett. Kreón és Antigoné »temetni — nem temetni« dilemmájában végeredményben két ellentétes világnézet ütközik meg. Nem egy kiváló remekmű fogal­mazta meg már a zsarnok és az igaz­ság megütközését, de ilyen szépen, igazán, erősen, költőien és gazdagon, mint Szofoklész, — Shakespeareig egyetlen drámaíró sem tette. Ebben áll az Antigoné nagysága és Örök értéke. Büszkék vagyunk arra, hogy a Déryné Színház művészgárdája va­rázsolta elénk az immár 2400 éves művet, ami bátor kezdeményezés volt. A nagy érdeklődést keltő ősbe­mutatók, a Személyes ügy forró si­kere után az Antigoné műsorra tűzé­sét nemcsak magas művészi becs­vágynak tekinthetjük, hanem a gaz­dag, választékos műsorpolitika újabb mérföldkövének, amely jelzi az együttes kitűnő képességeit s a szín­ház nemes tradícióit idézi. A z Antigoné előadása igen érté­^ kés, országos jelentőségű mű­vészi teljesítmény. A tragédiát Kazimir Károly ren­dezte. A legszebb, amit elmondha­tunk munkájával kapcsolatban: igazi, szofoklészi tragédiát láttunk. A lelkes rendező keze alatt kiforrott, céltudatos, művészi előadás formáló­dott. Kazimir rendezését remek stí­lusérzék. az arányok szeretete, a képi látásmód magasfokú igénye jel­lemzi. A figurák mozgatása, bejöve­tele, távozása, mind-mind egy gon­dolattal kapcsolódik a drámához, mintegy erősítve, gazdagítva a színre- lépő figura jellemét. A felesleges fizikai cselekvések mellőzése, a mér­téktartó helyváltoztatások a görög színjátszást elevenítik meg előttünk. Rendezéséből egyértelműen bontako­zik ki a görög tragédia minden szép­sége: remek formába öntött költői nyelve, a szereplők akaratának vilá­gos vonala, Antigoné igazságának ki­emelése s nem utolsósorban az Anti­goné és Kreón szenvedélyes össze­csapásaiból kiütköző ellentmondás: a nép és az athéni rabszolgatartó demokrácia ellentmondása. Minden idők egyik legszebb, leg­nagyobb színészi feladata Antigoné életrekeltése. Nagy fantáziájú, meleg­szívű szülész vállalkozhat csak meg­formálására, mert a közepes színész kezében hajótörést szenved a figura. Zolnay Zsuzsa életre keltette Anti­gonét. Mennyi színből szőtte össze halhatatlan figuráját! Amikor bátor elhatározásaival a színpadra lép, a nézők szeretnék bíztatni, megfogni a kezét, mondván: »Indulj leányka, együtt dobban a szívünk veled.« Nem hiába mondják Szofoklészről, hogy olyannak írta meg figuráit, amilyen­nek az életben lenniük kellene az embereknek. Ezt az ezer színben pompázó emberi tulajdonságot jele­níti meg; Zolnay Zsuzsa Antigonéban. A hatos jambusok ritka szépséggel csendülnek ajkán, sohasem téveszti szem elől a drámai szituációt és nem hódol mértéktelenül az időmértékes versforma csodálatos varázsának. Talán csak »hattyúdalában« a szá­nalomkeltés nagy »áriájában« vált szertelenné, ragadtatta el magát s vált túlhangossá. L reón megformálása is kiváló szí­a nészi teljesítmény. Ebben az alakításban kifejezésre jut a szofok­lészi kitűnő jellemábrázolás mérték- tartása és aránya. Nem egy sátán, nem egy elvetemült gonosz ember jelenik meg előttünk Györffy György alakításában, hanem olyan ember, akinek gondolatait néha a jószándék vezérli. Györffy »jóságos királyi« el- mosolyodásai gyakran érzékeltetik: »alattvalóim, én jót akarok nektek«. Györffy alakításában az a dicséretes, hogy három Kreónt jelenít meg egy előadásban: egy jószándékú uralko­dót. egy kegyetlenül következetes zsarnokot s egy családapát, aki rombadőlt családi tűzhelye felett el­siratja esztelen életét. Hiba nála az, hogy a párharcokban némely helyen túlságosan hangos. Hacser Józsa alakításának legfőbb érdeme a testvéri szeretet szép meg­fogalmazása. A félénkség, a ,,gyönge nő« jellemvonásainak erősebb tónusú hangsúlyozása előnyére válna az ala­kításnak. A költői nyelv diktálta sza­vak szépen csengő megformálásához még nem találta meg teljesen az utat. Nagy Attila Haimónja nagyon szép, érett alakítás. A vers szárnyaló sza­vai szinte pillanatról pillanatra ala­kulnak át szájában súlyos érvekké. Nagy jelenetében sziporkázik belőle az ötlet, amely hangjának különböző színárnyalataiban realizálódik. Át­élte szerepét, s megértette figurájá­nak fordulatot előidéző lényegét. Farkas Endre Teiresioszt, az ellen­állhatatlan tekintélyű, ősz jóst íor­málta meg. Mély zengésű hangjával* tekintélyes külsejével méltóképpen állította színpadra a darab döntő fordulatát előidéző jósti Alakításá­nak legfőbb erénye az, hogy érkezése nem deus ex machina jellegű, hanem hús-vér emberként lép a színre, aki — érzésünk szerint — a nép meg­bízatásából küldetést teljesít. Az őrt Szirtes Ádám alakította; Játékából kiderült: a kitűnő színész a verses drámát nem kedveli: nem tud együtt szárnyalni véle. Érezzük küszködését és az elmélyülés hiá­nyát. Ez az alakítás arra figyelmez­teti a tehetséges, ösztönös színészt, hogy a klasszikus figurák életrekel* tésének előfeltétele az elemző mód­szer, a tudatosság. Viktor Gedeon a hírnök megfor­málásában azért marad alul saját képességeinek, mert a színpadon kí­vüli cselekményt nem tudja megjele­níteni olyan drámai erővel, amely tökéletesen pótolná a cselekvést. (A hírnök elbeszéléséből szerzünk tudo­mást a sziklasír tragikus eseményei­ről, Antigoné és Haimón haláláról.)' Szépen és érthetően mondja Viktoc Gedeon a szöveget, de nem’elég drá­maian. Minden képessége megvan ahhoz, hogy megtalálja figurája drá­mai nyelvét. üapp István és Vargha Irén ala­■** kításai nagyszerűen illeszked­nek az együttes kitűnő játékába. Kü­lönösen kiemelkedik Vargha Irénnek (Eurüdiké) az az emlékezetes pilla­nata, amikor megtudja fia halálát* Nem foglalkozhatunk névszerint a thébai aggastyánok karának alakítói­val. Az első előadások döccenőit át­hidalva az újabb előadásokon már tökéletesen, egyöntetűen, szép hang­színezésben zeng a kórus. Ha az ese­ményekre jobban és kézzelfoghatób­ban reagálnának, erősítenék a drá­mában elfoglalt szerepüket. Mura Péter stílusos, a kor hangulatát alá­támasztó muzsikája, Ütő Endre dísz­lete (a rideg, monumentális hatású királyi palota), a komor háttér, ki­tűnően szolgálja a tragédia mondani­valóját. PÁRKÁNY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom