Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-28 / 50. szám

2

ÉSftAKM AGY AftOltSZAC

Kedd,

1956.

február 28»

Pórtél

EQY LAP ^ MUNKASTÖRTÉNELEMBŐL

üreg munkások,, a Borsod vidéki Gépgyár veteránjai emlékeznek. Bä novszkievic Izidor 74 éves. Botra támaszkodva tipeg be reggelenkint az üzembe. Szabadságon van és mégis, nem tudja megállni, hogy be ne látogasson. „Nem íog otthon a hely.“ — mondja. Bejár most is az üzembe. az évtizedek alatt jólismert falak. gépek szerszámok közé. No, meg az emberek! Van, akit hosszabb, van akit rövidebb idő óta ismer. Valami elszakíthatatlan kapocs köti össze velük: talán az (s ezt még önmagának som vallja be), hogy reggelenkint előre köszönnek neki: — Jóreggelt Bán bácsi! (mert itt röviden csak így hívják). Szívmelengető érzés és tisztelet van ezekben a köszönésekben és mindenben, ahogyan a fiatalok körülveszik. Hát hogy is tudna odahaza megmaradni az ember?

Kőkuti Kálmán bácsi már 75. életévét járja. 51 év óta dolgozik a szakmában. Öt évtizede áll meg minden reggel esztergagépe mellett; öt évtizede formálja, esztergálja az anyagot. Hány gépalkatrész telt már ki ebből! Lehet, hogy Kínában, vagy Ausztráliában ha egy gépen elromlik a tengely, vagy valamelyik komplikált csapágy, élgondolkoznak a szerelők, nem' tudják hirtelen, hogyan, milyen számítások alapján esztergáljanak újat helyette? Pedig csak ide kellene írni Miskolcra, a Borsod vidéki Gépgyár Il-es telepére, Kőkuti bácsinak .

Szaploncai Ferenc még fiatalnak számít mellettük, pedig már ő is 67 éves. Szerszámlakatos, 53 év óta! Pihennie kellene — mondják neki gyakran, de ilyenkor felkapja a fejét, s azt mondja: „Nem lehet! Magunkfajta emberbe már beidegző- dött a munka. Nem tudok nélküle megélni. Én akkor vagyok beteg, ha nem dolgozhatok..."

Idős, fehérhaju, Öreg munkások. 11 év óta megbecsült emberek. Azelőtt sok „baj“ volt velük az üzemben. Kommunistáknak nevezték őket, pedig akkor még nem voltak párttagok. Igaz, hogy elvük szerint kommunisták voltak. Nem nézték tétlenül a kizsákmányolást. Gyűlölték a kapitalizmust és harcoltak a mun- kájséidekekért, ha kellett úgy ,■ is: hogy letették ar szerszámot. S ha ők letétfék, tétette más is, az egész üzem. S Herczék hiába tépték á"ha íjukat — Bán bácsiék, Kőkuti bá ősiek és Szaploncai Ferencék nem egyszer győzték, s emelték a munkabéreket.

Volt amikor golyóval fenyegették őket. De ékkor már jött, rohamosan közeledett a szovjet hadsereg és úgy elsöpörte aiz elnyomókat, akár az úí> széli gazt a forgószél!

Ök pedig ittmaradtak, s most is itt dolgoznak, a régi helyen, a régi gépen ... S ha a fiatalok megkérde zik őket, elgondolkoznak egy pillanatra, visszatekintenek a múltba é beszélnék szinte megifjodva a tüntetésekről, a sztrájkokról, bérhar cokról, a munkástörténelemről. És mindig csak erről beszélnek győze- lemittasan, csillogó szemmel. Ha a jelenbe is érnék az elbeszélés végén, visszákanyarodnak ifjúságukba.

». /Mert öregember nem előre tekint már, hanem hátra.

*

Szaploncai bácsi kissé nehezen emlékezik az évszámokra. — Régen — azt mondja — 35—40 éve. Azóta sokminden történt velem ...

De az események ma is elevenen élnek emlékezetében.

—- 1901-ben lehetett — kezdi elbeszélését — serdülő legényke voltam.

A csendőrök egy suszterinast kergették. Hozzánk menekült be.

— Miért üldözik? — kérdeztem anyámat. „Azért mert szocialista“ — felelte. Mi az hogy szocialista — kérdeztem. És anyám magyarázott,.; Azóta tudom, hogy mi a szocializmus, több mint ötven éve.

Kicsit gondolkodik, előre siet emlékeiben néhány évet,

— jj. 1918—19-ben Sátoraljaújhelyen dolgoztam. Nehéz napok voltak azok: cseh parancsnokság, .magyar parancsnokság. Hol ez foglalt bennünket vissza, 'hol amaz. Egy napon a cseh parancsnokság alatt letettük a szerszámot: nem dolgozunk nekik.

De alig telt el egy óra, jött a műhelyfőnök és azt mondja: idefigyeljen Szaploncai! Én tudom, hogy ennek az egész szervezkedésnek maga az értelmi szerzője és azt is tudom, hogy maga kommunista. Ha nekem azonnal meg nem kezdik a munkát, főbelövetesm

Na, most mit csináljak? Tárgyalás, veszekedés eredmény nélkül. Á fal mellé állítás másnapra volt kitűzve. És, látja, most is itt "Vagyok... Még aznap éjjel visszafoglalt bennünket a Vö*öb Hadsereg.

FigyeH, hogy jegyzek-e, aztán azt mondja kis idő múlva:

— Féhérterror...

— A vasúti külön fegyelmi bizottságnál 7 vádpontot emeltek ellenem. A féllábam a sírban volt már. Igen közel álltam a halálhoz. Szerencsére az ügyvédem bátor ember volt. Azt mondta a bíróságnak: „Önök között, tisztelt bíróság, van-e olyan hazafi, mint Szaploncai Ferenc, aki életét is kockáztatta dolgozótársai életéért. Memé-e önök közül valaki a legsa- nyarubb helyzetben ugyanezt utána- esinálni?“

A bíróság tagjai sunyin meredtek maguk elé. Nem mertek halálra ítélni. Rendbírsággal sújtottak, egyhavi

zetésemnek megfelelően.

Látja: ilyen volt akkor az élet!

Azt hitték talán, hogy megtörnek. Pedig tévedtek. A munkásem- ber. edzett, akár az acél. Nem lehet megtörni. Azok az urak már mind meghaltak. És látja, én most is itt vagyok. Dolgozok, bírom magam. Higyje el, talán még sosem voltam ilyen erős. Felveszem én a versenyt akármelyik fiatallal (s hamiskásan kacsint)... akárhol.

j*r

Kökül i bácsit már jobban megtörték az évek..Kicsit meggörnyedve ál! a gép mellett s feketekeretes szemüvegén keresztül figyeli a vi- diakés útját. Kevésbeszédü, szótlan ember. De látni rajta, hogy önmagával. sokat viaskodik. Saját énje a

g'jobb bizalmasa.

— Nagy család volt a miénk — mondja —, tizenhatan voltunk testvé- A fiuk között én voltam a legidősebb, nékem kellett eltartani mindet. A múltban... tudja mit jelentett ez? Küszködést, önmegtartóztatást, koplalást, rongyos ruhát és mindent. Csakhogy ez nekem — ilyen természetű embernek, mint én vagyok — nehezen ment. Én nem tűrtem az igazságtalanságot... és ... volt, hogy asztalra ütöttem. Aztán jött a megburcolás, a tortúra. S újbó1 a küzködés, a kínlódás, a koplalás... A mai fiatal ezt már nehezen tudja elképzelni... És mégis vannak, akik zúgolódnak.

Saját sorsa, saját kicsi történelme foglalkoztatja. Talán azért- is ilyen

szótlan. És mégis, mindaz, amit elmond, a legsúlyosabb vád a múlttal szemben.

— Az első világháborúban négy testvért vesztettünk el — köztük egy lányt is... Ismét hallgat, visszalép a géphez, cigarettát sodor. Onnan be Szél hozzám:

— Akkor még nem voltam kommunista. De 1945-ben meggyőződés bői léptem be a pártba.

Bari bácsi a gyerekkori emlé kéknél időzik leginkább. Az 1896-os világkiállítás... a földalatti villamos ... az első földfeletti villamos a Király utca és a Rákóczi ut közötti szakaszon... Angyalföld... az omnibusz ... Azám, az oapnibusz! S ezt részletesen is elmeséli.

Órákon keresztül szinte pihenés nélkül beszél a régi harcos múltról: május elsejei tüntetésekről, a rendőr- kardlapokról. sztrájkokról, a koplalásról, az illegalitásról. Hiteles pontossággal. S szinte minden tizedik mondatában visszatér az inasévekre, a pofonokra, amelyből neki különösképpen kijutott. 60 éve van a szakmában, s ebből öt évtized a múlt sanyaruságát idézi.

— Az én inaséveimben — mondja — nem úgy ment a tanulás, mint most. Az én oktatóm nem mutatta meg például azt sem, hogy menetvágásnál milyen kulcsszám alapján kell cserélni a fogaskerekeket. Sir- bavitte a titkot. Azaz, hogy mégsem, mert addig töprengtem, amíg rá nem jöttem.

— Én is tanítottam fiatalokat. A tanműhelyben dolgoztam sokáig. Meg sem tudnám mondani, hány fiatalt neveltem már, nem titkoltam el előlük semmit, mert egy öreg szakmunkás számára nincs nagyobb Öröm. mint amikor élettapasztalatait a fiataloknak átadja.

*

Méltó utodok veszik át a három veterán gépét, saját tanítványaik. Ők pedig hamarosan nyugdíjba mennek, jól megérdemelt pihenésre. Államunk gondoskodik róluk, a munkástörténelem élő katonáiról.

ÓNOD VÁRI MIKLÓS

Többet, jobbat és olcsóbban termelnek az emódi állami gazdaság dolgozói

Borsod megyében mindössze az emődi és a taktaharkányi állami gazdaság zárta az elmúlt esztendőt nyereséggel. Az emődi állami gazdaságnak megyeszerte jó hírneve van. Valamennyi termelési ága nyereséges. Mindegyiknél jelentős önköltségcsökkentést ért el. A siker titka, hogy a gazdaság dolgozói figyelik az önköltség alakulását, elemzik, kutatják annak módját, hogyan lehet többet, jobbat és olcsóbban termelni.

Jelenleg mintegy 240—260, nyáron kétszerannyi dolgozója van az állami gazdaságnak. A gazdaság igazgatója Dévai György elvtárs, a íőagronómus Kiss Imre elvtárs. Mindketten néhány hónapja jelentkeztek falusi munkára. Kommunisták, szívósan harcolnak, kitűnő terveket készítenek, hogy a gazdaság az idén még nagyobb sikereket érjen el.

Siroky István főkönyvelő mérleg- beszámolójában örömmel adott hírt arról, hogy 1955-ben az évet 344.000 forint nyereséggel zárták. A kenyér- gabona termelési költséget mázsánként 2 forinttal csökkentették. Gabonából holdanként 14.85 mázsát termeltek, a tervezett 128 forint helyett 126 forintért. Az idén gondos munkával sokkal több vetőmagnak valót íémzárosították mint az előző években. Ez mázsánkint 200 forint felárat jelentett a gazdaságnak. Ügyelnek arra is, hogy ne lépjék túl a létszám- keretet, a béralapot. A béralapból a meglévő gépi berendezések fokozottabb kihasználásával a tervezettnél sokkal kevesebbet használtak fel. Jellemző a jó gazdálkodásra, hogy egy mázsa széna mínusz 7 forintjában van az állami gazdaságnak! Ez azt jelenti, hogy minden mázsa szénájuk ingyen van és még 7 forintot nyernek rajta. Tudniillik bőségesen termesztettek lucernát, amelyet magra hagytak meg. Az aprómag értékesítése után a széna semmibe sem került az állami gazdaságnak, sőt a takarmány felhasználásával jelentős nyereség mutatkozik rajta.

Az elért eredmények tovább fo- kozhatök. Tervbevették, hogy fokozatosan . csökkentik a lovak számát. A'jelenleg meglévő 40 pár igásló eltartása félmillió forintba került az elmúlt évben az állami gazdaságnak, habár a lovakat csak fuvarozgatásra használták fel. Lovasfogatos ekéjük

már nincs is, így a lovak nem kellenek a szántás-vetéshez. Drága mulatság tehát a fuvarozás, látja ezt a vezetőség is, ezért csökkenti a lovak számát. Helyettük gépeket használnak majd.

Jó munkaszervezéssel még tovább lehet csökkenteni az önköltséget. Bőven akad felesleges költekezés is. Például az elmúlt évben 56.000 forint kötbért és kocsiálláspénzt fizettek ki a MÁV-nak. Ezt az összeget gondos előrelátással már ez évben meg fogják takarítahi. Meg kell szilárdítani a szocialista tulajdon védelmét is s ekkor nem fog eltűnni 18.000 forint értékű zsák, mint az idén. Az elmúlt évben előfordult, hogy a kukoricát harmadába adták ki, ráadásul a volt íőagronómus megígérte a részeseknek, hogy hazaszállítja termésüket. Volt úgy, hogy száz kilométerre kellett elszállítani a kukoricát. Miután a vontató elromlott, vonaton szállították a részesek kukoricáját. Nem kis költséget jelentett ez! Az idén ezt is elkerülhetik;

Arra sincs szükség, hogy a konyharaktáros az éléskamra két kis ablakára egyszerre 24 mever szúnyoghálót vásároljon 2000 forintért;

Az állami gazdaság leggyengébb termelési ágafcata a mesterséges borjúnevelés. Túl sokat etetnek fel a borjúkkal, mégsincs súlygyarapodás, mert nincs megfelelő nevelőhelyiség- Az idén ezen is segítenek. *

Az emődi állami gazdaság még tovább tudja fokozni erdményeit. Kiss elvtárs főagronómus merész tervéket akar megvalósítani ebben az évben. A négyzetes kukoricavetést a terület 100 százalékán kívánja alkalmazni. Bevezetik a trágyalével való öntözést. Foszfort adnak a kukoricának, aminek az eredménye bőséges termés lesz. A lucernatermelés fokozása céljából talajoltást végeznek. Jelenleg sok gyengén tejelő tehenük van, ezeket kiselejtezik, a jobbakat közülük hízóba állítják-,

Az emódi állami gazdaság dolgozói azon vannak, hogy mindenben példamutatóak legyenek?

CSALA LÁSZLÓ

cft harmadik — az „eyykt“

T/ralószinű, már a címből is sejtik, miről van szó. Sajnos, ma még elég gyakori példája az életnek s nem is időzöm sokáig ennél a témánál. Nem is írnám meg, ha nem tapasztaltam volna olyan dolgot, ami nagyon káros a gyerek fejlődésének szempontjából.

Megmondom őszintén, hogy a szülőkkel nem beszéltem, de azt hiszem, felesleges is lett volna, men ami érdekelt, arról bizonyára nem nyilatkoztak volna. A szomszédok szavaiból formálok véleményt és hozzáfűzöm a más esetekben szerzett tapasztalatokat.

Arról van szó, hogy Sanyi nagyon elkényeztetett gyermek, szüleinek sokat hangoztatott szemefénye, a társaság — a felnőttek társaságának — középpontja. Erre a dédelgetett kedvenbre nem lehet megharagudni akkor sem, ha visszafelesel, mert »olyan jó bemondásai« vannak és »olyan jól áll neki«.-,. Még az is megbocsátható — szülei szerint —, ha az iskolában a tanítójával szemben illeratelen, mert nem olyan vészes dolog az, »nem kell tőle komolyan venni, hiszen gyermek még«:

Az egyke Sanyinak az égvilágon mindene megvan: ruhák, játékok s a legízletesebb tízóraik; és mindent szabad neki: a szobát felforgatni, a, nagyapát és az idősebbeket megviccelni és a nagynénivel az espres- sókba meg vendéglőkbe járni, mert Sanyi társasági »ember«, mert Sanyi »szemefény« és »ez is jól áll neki«.

No de most nem is ez a lényeg.

Sanyi kispolgári szülők gyermeke. Apja, anyja vallásos, nem is annyira meggyőződésből, mint inkább »csakazértis!«. S mint »eltán- toríthatatlan hívők« ■— természetesen nem egyeznek a mi világról alkotott nézetünkkel s ezt nem is titkolják a gyermek előtt sem. Előtte beszélik- meg politikai »nézeteiket«, a »jóismerősökkel« a legintimebb pletykákat, sőt előfordult már, hogy a gyermek jelenlétében végeztek mithikus szeánszokat, megkérdezvén a szellemet, meddig tart még gr as rendszer*

Nem akarom tovább sorolni ezt az ostoba és nevetséges históriát, elég ha megállapodunk ennél az utolsó mondatnál.

Jífilyen jövőt tárnak a szülők Sanyi elé? Természetesen azt a jövőt, amely mint múlt már le- alkonyult. Sanyi megtudja a szülőktől, hogy milyen »lezseren« éltek »azelőtt«, mennyivel könnyebben lehetett pénzhez és pozícióhoz jutni. És hogy minduntalan sóhajtoznak az »ő világuk« után, szinte beoltják ezeket az ábránd-képeket gyermekükbe is. S hogyan is gondolkozna Sanyi másként, mint így: minek tanulni, minek szorgoskodni? Abban a világban, amiről apuka és anyuka beszél, elég az összeköttetés és a származás. És ha ez ilyen könnyen megy, hát mit nekem Hekubal

Milyen ember lesz Sanyiból? Ha a szülők nem gondolnak rá, mi megmondhatjuk. Vagy betörő, vagy kalandkereső, vagy ravaszdi spekuláns — mindéi}, ami csak rossz. S miért? Mert hogy is lehetne más! Hiszen a szülők felelőtlenül arra nevelik, hogy munka és szorgalom nélkül is az ölébe hullhat az égi manna s ahhoz nem kell semmi más, csak az 6 világuk.

T/árnak, várnak arra a bizonyos szellemjósolta eljövetelre, s közben eltelik tíz év, húsz év és megnő a gyermek. De mire nő fel? Azért, hogy a társadalom kitaszítsa magából? Pedig mi tagadás, úgy lesz, mert az egészséges szervezet kidobja magából a gennyes részt

Sanyi — ha így megy tovább — üreslelkű, céltalan emberré válik. Mert mi célja is lenne? Hiszen nem tud együtt haladni a többiekkel, mert nem érti meg őket és azok sem őt. Akarat nélküli, puha ember lesz, aki nem tud a .saját lábán megállni, mert elkülönülten él a társadalomtól, mert arra nevelték szülei, hogy őneki nem ebben a társadalomban van a helye, hanem amabban a másikban.

Milyen munkát fog végezni? Fizikait? Ahhoz túl puhány, hiszen már most is húslevesnek csúfolják osztálytársai. Dédelgetik, nem edzik inea era életsúi mindenben kedvét

keresik, s nem tanítják meg a küzdelemre, nemcsak jellembelileg, de testileg is akarat- és állóképtelenné nevelik — hát hogyan is kereshetné meg kenyerét fizikai munkával! Vagy szellemi munkát végez talán? No, azt igazán nem! Hogy magasabb iskolába jusson, ahhoz előfeltételek kellenek s a tanulmányi előmenetele alapján erre bizony képtelen. Dehát mi tesz vele? Hiszen élni kell! S az éléshez kenyér is szükséges. Hogy fogja megkeresni? hogy fogja megtalálni, ha nem illeszkedik bele a mi társadalmunkba! Elkallódik, vagy csavargó, vagy tolvaj lesz?

Miért nem akarják ezt megérteni a szülők? Arra a »har madikra« hiába várakoznak. A történelem kereke nem forog visszafelé. Kell ezt bizonygatni? Csak tessék egy kicsit körülnézni, de ne elfogultan, hanem egész tárgyilagosan. A szellemek rossz tanácsadók — nem érdemes érte faláldozni a gyermek jövőjét. Nem érdemes kép mutatónak, céltalanul élő kétlaki lelkületűnek nevelni a gyereket. Nem inkább arra kellene-e tőre kedni, hogy a gyermek asszimilálódjék az újhoz, a feltörekvőhöz? Nem inkább arra kellene-e nevelni a gyermeket, hogy vetkőzze le a szüleitől öröklött kispolgári jellemvonásokat és az új társadalom emberévé növekedjen. Nem azt kellene-e megértetni vele, hogy a mi társadalmunkban csak az érvényesülhet, aki annak szorgos, odaadó tagja! S ha már a szülők képtelenek a mi társadalmunkhoz idomulni, legalább a gyermekük jövőjével törődjenek. Ha ők képtelenek az új társadalom számára nevelni a gyermeket, akkor legalább — a józan belátás alapján —- jobban igényelnék ehhez az iskola segítségét! j^indez nyitott kérdés, döntsék el a szülők a saját belátásuk szerint. Nem érdemes »csakazértis!« politikát folytatni hogy azután a gyermek bűnhődjék a szülők ostobasága miatt.

(Utólag meg kell jegyezni, szándékosan nem fogtam elvi magya- rázgatásba. A sorozatot követő vita végén azonban erre a kérdésre újból visszatérünk.)

tEolvtatrafel

Operahangverseny volt a vasgyárban

Kittinő ''operahangversenyt hallót* tünk február 25-eéoi, szombaton este az ujdiósgyőri vasas otthonban a diósgyőrvasgyári művészegyüttes rendezésében. Fellépett a hangversenyen a miskolci Déryné Szíriháa operatársulatának két művésze,. Kabdebó Mária és Pálos Imre.- Közreműködött az együttes szimfonikus zenekara és énekkara;

A meghirdetett műsor magasszira- vonalú művészi élményt ígért. A diósgyőrvasgyári művészegyüttes a várakozásnak becsülettel megfelelt* Műsorán Erkel, Bizet, Gounod ős Verdi szerzeményei szerepeltek. A zsúfolásig megtelt vasas otthon hálás közönsége lelkes tapssal jutalmazott minden számot. A vendég- művészeknek nagy sikerük volt* minden előadásukat meg kellett is- mételniök.

Az együttes zenekara nagyon jó teljesítményt nyújtott; Bánhegyi László biztos kézzel, lendületesein vezényelt. Az együttes énekkarának teljesítménye művészi volt. Forral István, az együttes művészeti vezetőjének irányítása mellett az énekkar és a zenekar elsőrendű összteljesítményt, magasszinvomalú művészetet nyújtott;

Még sok hasonló ilyen kitűnő előadást várunk a diósgyőrvasgyári művészeti együttestől, mint a szón* bat esti operahangverseny volt;

—

... 0— ’ ' • ■

I

I részletliiteíakciő első kőt hetinek eredményei ,

Két hét telt e! a részlethitel-akcfő megindulása óta. A kijelölt áruházaknak és szaküzleteknek az első napokban valóságos rohamot kellett kiáll- niok, az utóbbi napok pedig bebizonyították, hogy az akcióban nyújtott kedvezmények igénybevétele iránt tartós, állandó érdeklődés mutatkozik; Az első két hétben körülbelül

10.000 rádiót, 1000/magnetofont, 1000 csőbútor garnitúrát, 600 porszívót* 400 padlókefélőt adtak el. Igen nagy az érdeklődés a stílbútorok, a zeneszekrények, a fényképezőgépek és a hazai gyártmányú fotó nagyítógépek iránt is. Már jónéhány csónakmotoí is gazdára talált. Az utóbbi időben növekszik az érdeklődés a háztartási gépek iránt;

Kialakult a részlet hitelakció lebonyolításának módja is és egy-egy üzletkötés most már három-négy nap

.alatt- riintérnrnTr. /TV/PT*r*