Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-24 / 20. szám
ÉSZ AKM AGIT APORSZÁG Kedd, 1956. január 24. A termelőszövetkezetek megszilárdításának, fejlesztésének tapasztalatai és további feladatai A megyei pártbizottság pártaktíva ülése Az SZMT székházában szombaton ülést tartott a megyei pártaktíva. Megtárgyalta megyénk termelőszövetkezetei megszilárdításának, számszerű fejlesztésének eddigi tapaszta atait, valamint a# ezzel kapcsolatos további feladatokat. A megyei pártbizottság részéről Csege Géza elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője mondott beszámolót. Csege Géza eivtárs beszámolója Az elmúlt év fordulatot hozott »»egyénik termelőszövetkezeti mozgalmának fejlődésé-ben. Eredményesen harc olt uruk a Központi Vezetőség 1-955 márciusa határozatában fel• tárt és elítélt jobboldali nézetek ellen. A Központi Vezetőség múlt év márciusi és júniusi határozatai világosan megjelölték az utat számunkra: egyre erőteljesebben folytatni kell a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s ezzel párhuzamosan • növelni .kell a mezőgazdaság terméshozamát. A párthatározat kimondja • nem állhatunk hosszú időn át egyik lábunkkal a szilárd szocialista ipar, másik lábunkkal pedig a kis- árutermélő parasztgazdaságok ingatag talaján. Jelenlegi nehézségeink nagy részét (mezőgazdaságunk elmaradottságát a szocialista ipar mögött, a városi lakosság még akadozó élelmiszerellátását, elégtelen mezőgazdasági exportunkat) csak olyan 'módon tudjuk felszámolni, ha megszüntetjük ezt a kettős alapot, ha a mezőgazdaságot is szocialista nagyüzemi alapra helyezzük. * Égetően fontos tehát, hogy maradéktalanul végrehajtsuk a Központi Vezetőség 1955 márciusi és júniusi határozatát. Először is vegyük számba a számszerű fejlesztésiben elért sikereket. Pártbizottságaink, pártszervezeteink, egyes tanács- és tömegszeyvezeteink alapos politikai., felvilágosító és szervező munkája eredményeképpen 1955 január 1-töl december 31-ig megyénk termelőszövetkezeteibe 3045 család lépett be 4325 taggal, 15.213 kát. hold területtel. Ebben az időszakban 26 mező- gazdasági termelőszövetkezet, 4 termelőszövetkezeti csoport alakult és 15 községből szövetkezeti község lett. Ha figyelembe vesszük, hogy 1953- ben és 1954-ben milyen sok termelőszövetkezeti tag lépett ki a közös gazdaságból, akkor elmondhatjuk, hogy 1955. évi tsz fejlesztéssel kapcsolatos munkánk eredményes volt. Ebből a következő politikai következtetést kell levonnunk: a) Felszámoltuk az egyhelyben topogóét, sőt fordulatot teremtettünk a tsz-mozgalom számszerű fejlődésében. A .siker tát-U ka, hogy az előfeltételeket biz( tosítottuk: a tsz-mozgalom fejlődését visszahúzó jobboldali opportunista nézetek jórészét felszámoltuk, a kulákok tsz-elle- nes agitációját nagymértékben visszaszorítottuk, s meghatványozódott a kommunisták, a tanácstagok példamutatása. I Ha még lassan is, de mindenképpen növekszik ,a tsz-ekbe belépő középparasztok száma. 1954-ben a tsz-ekben a középparasztok arányszáma 26.5 százalék volt, 1955-ben pedig 28 százalék. Mindez azt mutatja, hogy egyre több középparaszt lép a •kollektív mezőgazdaság útjára, érlelődnek azok a politikai és gazdasági feltételek, amelyekkel a 'középparasztság döntő többségét megnyerjük a szövetkezeti mozgalom számára. A tapasztalatok szerint azonban a fcözéppa Tasztok inkább új tsz-ekbe be, mintsem a régiekbe. Mi az oka? A régi termelőszövetkezetek tagságának zöme egykori szegényparasztdkiból és agrárpro- ietárékból tevődik össze, akik közül «okán régen mint kepések dolgoztak a mai középparasztoknál, s ezért mem szívesen fogadják őket, ha a tsz-be szándékoznak belépni. Ez az eset például Egér-lövőn is, ahol a Május (1. Termelőszövetkezet tagjai nem akartok egy 19 holdas középpa- raszítot maguk közé fogadni, mondva»: „ez úgyis csak azért lép be, hogy helyette a tsz-ben a volt szegény parasztok műveljék meg a földjét“. Ez a bizalmatlanság abból származik, hogy még sok termelőszövetkezeti tag nem látja eléggé világosan, hogy a szegényparasztnak és a közép- parasztnak Is egy a célja: a fejlett mezőgazdaság és egy az érdeke: a jómódú élet elérése« Többen nem látják tisztán, hogy a középparaszt az általa bevitt állatállománnyal és gazdasági felszereléssel jelentősen növeli a közös vagyont, termelési tapasztalataival pedig elősegíti az eredményesebb gazdálkodást. Eltávolítja a középparasztot a belépés gondolatától az a kéme gyakorta! is, hogy jónéhár tsz-ben még mindig nem fizették ki az alapszabály által előirt földjáradékot. Például a rásonysápberencsi Szabad Nép Tsz-ben, ahol egy munkaegységre szép összeget — 50.— forintot — osztottak, nem fizették ki a földjáradékot. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a közópparasztok körében hallani olyan hangokat, hogy: „Csak nem megyék a volt kepéseim közé dolgozni!“ Nem lehet helyeselni a külön szegény s a külön közópparaszt tsz-ek alapítását, mert ez mind politikailag, mind gazdaságilag helytelen. Az ilyen tsz-efc alakításával egyrészt mesterségesen mélyítenénk az ellentétet a szegényparasztok és a középparasztok között, másrészt lassítanánk a szövetkezeti mozgalom fejlődését. Megfelelő politikai munkára van szükség, hogy ezeket a helytelen nézeteket megszüntessük. A volt szegényparasztok és középparasztok közötti ellentéteket a kapitalizmus szülte, ma viszont közös az érdekük s éppen ezért közös az útjuk is A mezők öt esdi és az a bau j szántói járás kiemelkedő sikerei c) Ha a járások eredményeit vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy legeredményesebben a mezőkövesdi és az abaujszántői járásban dolgoztak. A mezőkövesdi járásban 490 családdal, 665 taggal és 603 kát. hold földdel gyarapodtak a termelőszövetkezetek. Ezenkívül két új termelőszövetkezet alakult, 4 község termelőszövetkezeti község lett és két egyes típusú termelőszövetkezeti csoport mezőgazdasági termelőszövetkezetté alakult át. Az abaujszántői járásban 430 taggal 2143 kát. hold földterülettel növekedtek a termelőszövetkezetek. 3 új termelőszövetkezetet hoztak létre, két község pedig szövetkezeti községgé fejlődött. Ezeknek a járásoknak vezetőit — személy szerint Kőszegi, Benyus, Gulyás, Fieere, Mika, Bariba, Sottkó és Kassai elvtársakat dicséret illeti eredményes munkájukért. Az élenjáró járásokban, községekben a legjobb eredményt Keresztúri Kálmánná, a mezőnagymihályi községi tanács elnöke, Rémik István mezőkeresztési -községi párttit- ; kár, Kanafa Pál, a tiszialuci községi tanács titkára. Ács András, az aba- ujvári tsz elnöke s Novak Jánosné,; a göucruszkaá Szabadság Tsz tagja érte el. Az említett járásokban a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésében és megszilárdításában elsősorban a helyi erőkre, a párt-, a tanács- és állami szervek vezetőire, a községek kommunistáira és a már meglévő termelőszövetkezetek tagjaira támaszkodtak. A szervezeti munka mellett úgyszólván naponta elemezték, tanulmányozták a helyzetet, s a népnevelőiket ennek alapján vértezték fel konkrét, helyi agi- tációs érvekkel. Ha a többi járás eredményeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy például a sátoraljaújhelyi és a putnoki járás feltűnően gyenge eredményt ért el. A sátoraljaújhelyi járásban 1955-ben mindössze 67 család lépett be a termelőszövetkezetbe, de sem új termelőszövetkezet, sem pedig termelőszövetkezeti csoport nem alakult. A putnoki járásban sem látunk fejlődést. Ennek az az oka, hogy a járás vezetői elhanyagolták ezt az igen fontos munkát, a szervezésért felelős elvtársakat nem segítették, nem kérték számon tőlük a feladatok elvégzését, nem vonták be az agitációba a termelőszövetkezetek tagjait, nem támaszkodnak a helyi erőkre. Ezért felelősség terheli személy . szerint Sztamcsik, Mező, Ricu, Kispál, Bálázás és Parányi elvtársakat. összegezve, megállapíthatjuk, hogy napról napra nőnek, erősödnek me- gyénlkben a mezőgazdaság kollektivizálásának politikai és gazdasági feltételéi. Ha továbbra is okos, megfontolt' nevelő és szervező munkát végzünk a dolgozó parasztság körében és mindenkor szigorúan betartjuk az önkéntesség elvét, akkor eredményeink a jövőben még nagyobbak lesznek. A zárszámadások adatai a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödését bizonyítják s1955-ben jelentősen növekedett a tsz tagság jövedelme, megnőtt a munkaegységék értéke. Egy-egy tsz tag egyévi átlagos jövedelme — csak a közös gazdaságból — 14.000 forintot tett ki. Ha éhhez hozzáadjuk a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, akkor a tsz tagok sze- mélyenikimt — igen szerény számítás szerint — 18—20.000 forint jövedelemre téttek szert. Egy-egy munkaegység értéke 1954-hez viszonyítva átlag 11.68 forinttal nőtt. Ugyanakkor termelőszövetkezeteink a közös alapot mintegy 21 millió 160 ezer forinttal gyarapították; Ezekből az adatokból a következő következtetéseiket kell levonnunk: a) megyénkben is bebizonyosodott a nagyüzemi, szocialista mezőgazdaság kétségbevonhatatlan fölénye a kisáru termelő parasztgazdasággal szemben; i>) Megszilárdult a munkafegyelem', amely azonban 1955 őszén kissé ismét meglazult. Még Olyan kiváló termelőszövetkezetbén is tapasztalhattuk ezt, mint a borsodivánkai József Attila Tsz, ahol a tagok megkéstek a zöldségfélék betakarításával, s ezzel mintegy 10 ezer forint kárt okoztok saját gazdaságuknak. Valamennyi termelőszövetkezetben vontatottan haladtak a mezőgazda- sági munkák. Ennek legfőbb oka az volt, hogy rosszul szervezték meg a munkát, meglazult a munkafegyelem. A mezőkövesdi járás vezetőit, akik a számszerű fejlesztésben a legjobb eredményt érték el, azért kellett felelősségre von- ni. mert az őszi mezőgazdasági munkák szervezését, ellenőrzését elhanyagolták. Lenin eivtárs azt tanítja: „csak akkor verjük be az utolsó szeget a kapitalizmus koporsójába, ha szilárd murtkiafegyetmet teremtünk“. Szívleljék meg ezt a lenini tanítást a járások vezetői, megyénk termelőszövetkezeti tagjai! c) Különösen a növénytermelésben elért eredmények bizonyítják kézzelfoghatóan a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság előnyeit és a kisárutermelő parcellásgazdaság áthághatatlan korlátáit. \ 1955-ben a termelőszövetkezetek termésátlaga holdanként búzából 1.1 rozsból 1.2, őszi árpából 2.1, kukoricából 0.5, burgonyából pedig 5 mázsával volt magasabb az egyénileg dolgozó parasztokénál. A tiszalúci Vörös Hajnal tavaszi búzából 16 mázsás, burgonyából 100 mázsás, göncruszkai Szabadság dohányból 12 mázsás, a miskolci Alkotmány Tsz. tavaszi búzából 20 mázsás holdan- kénti termésátlagot ért el. A borsodivánkai József Attila őszi árpából 20 mázsát, a kesznyéteni Szabadság kukoricából (májusi morzsoltra számítva) 24 mázsát takarított be egy-egy holdról. A fentiek mellett még hang súlyozni kell, hogy termelőszövetkezeteink ezeket az eredményeket jóval kevesebb fizikai munkával érték el, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A példamutató termelőszövetkezetek párttitkárait, elnökeit és tagjait dicséret illeti az 1954—55-ös gazdasági évben végzett eredményes munkájukért, amellyel jelentősen hozzájárultak a nagyüzemi gazdálkodás fölényének beigazolásához, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. pártszervezeteit, DlSZ-szerveze- teit és a jól dolgozó munkásokat. A gépállomások javuló gazdasági és politikai munkája erősítette a tsz-ekben a munkásosztály s annak élcsapata, a párt tekintélyét, befolyását Erősítette a munkás-paraszt szövetséget. Köszönet ezért gépállomásaink derék dolgozóinak, vezetőinek, példamutatóan dolgozó kommunistáinak. A jövőben még több és jóbb munkát, még eredményesebb felvilá gosítő tevékenységet várunk tőlük, hogy minél nagyobb sikereket érjünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. d) A tsz-tagság jövedelméről szó ló adatok rámutatnak az egyik legfontosabb gazdasági és politikai eredményre. A tsz-tagság többségének jövedelme 1955-ben felülmúlta a legjobban gazdálkodó középparasztok jövedelmét is. Sok példa van erre. Idős Molnár Ferenc, a tiszadorog- mai Kossuth Tsz tagja 1955 végén 116 mázsa kenyérgabonát, 70 mázsa takarmánygabonát és 14.390 forint készpénzt kapott. Átlagos havi jövedelme 2.980 forintot tesz ki. Mi- halik Józsefnek, aki az elmúlt évben két lányával dolgozott a taktahar- kányi Béke Tsz-ben, egész évi jövedelme — csak a közös gazdaságban — meghaladta a 45.000 forintot. Ezek a példák — amellett, hogy érzékeltetik az anyagi jólétet, — megmutatják a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő lehetőségeket. Termelőszövetkezeteinkben messzemenően gondoskodnak az öregekről. Az 1955-ös zárszámadáskor 559 ezer forint értékű terményt és 242 ezer forint készpénzt tettek félre a szociális alapra. A termelőszövetkezetekben nagy lehetőségek nyílnak DlSZ-fiataljaink szánjára is. A tak- tobáji Béke tsz. fiataljai az elmúlt évben 14—15 ezer forint jövedelemre tettek szert. Ezzel lehetővé vált, hogy minél több fiatal vegyen bútort, rádiót, motorkerékpárt stb. 1955-ben 40 tsz-család 350 ezer forintos állami hitelt kapott lakásépítésre. Négyes, amely termelőszövetkezeti község lett, uj mozival gazdagodott. Ezek a példák bizonyítják, hogy csak a szocialista mezőgazdaság biztosít jómódot, gondtalan életet és nyugodt öregséget dolgozó parasztságunknak. e) A közös alap növekedésében azt kell látnunk, hogy termelőszövetkezeteink zöme elveti azt a mohó, kapzsi elvet, hogy „amit ma megehetsz, ne tedd el holnapra”. Ellenkezőjét teszi — minden évben többet osztanak egy-egy munkaegységre, de mind nagyobb összeget fordítanak a közös alap növelésére is; Rossz gazda, aki csak aratni akar földjéről, de szántani, trágyázni, gyomot irtani nem: Ezért kell elitélni több termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetőit, mert nem gondoskodtak elegendő tartalékról. A putnoki Győzelem Termelőszövetkezetben egy-egy munkaegységre 77.63 formtet osztottak ki, a közös állatállomány számszerű fejlesztéséről azonban elfeledkeztek s ugyanígy a közös alap gyarapítását is harmadrendű kérdésként kezelték. Hasonlóképpen jártak el a szentistvánbaksaí Táncsics szövetkezetben is. Ezt a káros gyakorlatot mélységesen el kell ítélni, mert következtében a tagság elszegényedik és megreked a közös gazdálkodás fejlődése. összefoglalva: az 1955-ös zár szám» adási adatok azt bizonyítják, hogy termelőszövetkezeteink jelentősen megerősödtek. 1954-ben 133 tsz zárt passzívan, tavaly már csak 48. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy termelőszövetkezeteink elmúlt évi gaz* dasági eredményeivel megteremtettük a tsz-fejlesztés legfontosabb fel» tételeit: a jól jövedelmező szövetkezetek százait; A jövőben a fejlesztési munkát elsősorban ezekre az eredményekre alapozzuk? i’er m elősző vet kezet eiuk politikailag is erősödtek Gépállomásaink nagyszerű segítsége A termelőszövetkezetek munkájuk során hűséges segítőre, szövetségesre találtak a munkásosztály falusi képviselőiben, a gépállomások dolgozóiban. Míg 1954-ben 638 darab szántó és 45 darab universal-traktor segítette a termelőszövetkezeti tagok munkáját, 1955-ben már 856 darab szántó és 84 darab universal-traktor dolgozott tsz-eink szántóföldjein. 1954-ben a kalászosok 36.6 százalékát, 1955-ben 54.6 százalékát aratták géppel: Az 1956-os terv szerint gépállomásaink a kalászosok 74.5 százalékát fogják gépi erővel learatni. Különösen nagy segítséget* adtak a termelőszövetkezeteknek a mezőkövesdi, taktaharkányi és uj- csanálosi gépállomások. Ezek a gépállomások szerződésben vállalt kötelezettségüknek 100 százalékig időben eleget tettek. Dicséret illeti a bárom gépállomás Igazgatóit, A párt HL kongresszusa és a Központi Vezetőség elmúlt évi márciusi és júniusi határozatai félreérthetetlenül kimondották, hogy pártunk és kormányunk a munkásosztállyal együtt elsősorban a termelőszövetkezeteket támogatja: géppel műtrágyával, minőségi vetőmaggal, törzskönyvezett állatokkal, rövid és hosszúlejáratú hitelekkel, káderekkel. Ez visszaadta, fokozta a tsz- mozgalom becsületét, tekintélyét súlyát. Erősödtek, fejlődtek a tsz-ek párt- szervezetei, DISZ- és MNDSZ-szerve- zetei is. Javult a tsz-ekben a párt- és a tömegszervezetek munkája; Míg 1954-ben megyénk termelőszövetkezeteiben 267 pártszervezet, 3490 párttaggal működött, 1955-ben már 293 pártszervezet 3873 taggal szervezte és irányította a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai munkáját. 1955- ben a DISZ-szervezetek száma 27-tel növekedett. Nagyobb mértékben érvényesül a kommunisták példamutatása. A javuló párt- és tömegszervezeti munkának nagy része van a tsz-ek számszerű fejlesztésében és- megszilárdításában. Az elért eredmények falusi pártszervezeteinknek, pártbizottságainknak és azok titkárainak áldozatos munkája nyomán születtek« Elsősorban a tiszalúci, mezőkeresztesi, mezőnagymihályi, kesznyéteni s abaujvári községi pártszervezeteket és párttitkárait illeti dicséret; A megyei pártbizottság és a járási pártbizottságok hibájából, a megyei tanácsban még ma is károsan ható jobboldali nézetek miatt tanácsszerveink, valamint DISZ- és MNDSZ- szervezeteink, földművesszövetkezeteink és szakszervezeteink sem vették ki eddig megfelelően részüket a mezőgazdaság kollektivizálásából, a tsz-ek megszilárdításából. Ennek oka, hogy a pártbizottságok nem adtak konkrét feladatot számukra, nem irányították és nem ellenőrizték munkájukat. A tanácsszervekben olyan káros nézet lett úrrá, hogy a tsz-szer- vezés csupán pártfeladat. Az önkéntesség elvét a legtöbb esetben összekeverték az ösztönösséggel;'Tanácsaink eddig jóformán csak mint kívülállók szemlélték, vagy bírálták a tsz- mozgalmat ahelyett, hogy személyes felelősségüket átérezve a pártbizottságok ellenőrzésével és irányításával maguk végezték volna a mozgalom erősítését; Emiatt jórészt a pártszervezetek dolgoztak a tanácsok helyett. A gépállomások többsége sem vette ki részét megfelelően a tsz-ek számszerű fejlesztéséből. A gépállomások vezetői és fizikai dolgozói eddig mint a pártbizottság aktívái tevékényked- tek. Még nem tapasztaltuk, hogy egy- egy gépállomás hivatalos, állami, mindennapi feladatának tekintette volna a termelőszövetkezetek fejlesztését és ennek .megfelelően dolgozott “volna? Az utóbbi időkben olyan irányzatokkal találkoztunk? hogy a tanácsapparátuson belül csak a mezőgazdasági osztályok feladatává akarták tenni a termelőszövetkezeti mozgalom ügyét. E hibák miatt pártszervezeteink jóformán maguk küzdöttek, ezért joggal mondhatjuk? hogy a tanácsok és tömegszervezetek aktivizálása uj, az eddigi* nél nagyobb sikerek forrását je* lenti. A DISZ-szervezetek fokozottabb bevonása a tsz-ek számszerű fejlesztésébe és megszilárdításába sokat jelent a mozgalom számára. Több fiatalra van szüksége termelőszövetkezeteinknek. A fiatalok merészeb* ben, bátrabban kezdeményezzenek? lelkesebben, aktívabban dolgozzanak? Elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben erősödött, fejlődött a szövetkezeti demokrácia is. Termelőszövetkezeteink nagyrészében ma már a közgyűlés határozza meg a gazdaság menetét, a fontosabb feladatokat és azok végrehajtását számonkéri a vezetőségtől. A tagság egyre inkább a tsz gazdájává válik, érzi felelősségét a gazdálkodás iránt. Ez is egyik hajtóereje • a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai fejlődésének-. Ezért kell elítélni és szükség esetén szigorúan felelősségre vonni azokat a basákat? kiskirályokat, akik semmi beveszik a tsz-tagság véleményét, tanácsát, kritikáját. Azokban a termelőszövetkezeteik* ben, ahol elfojtják a bírálatot, nem szívlelik meg a tagok tanácsót, ja* vaslatát, ott törvényszerűen meglazul a munkafegyelem, elharapódzik a közös vagyon herdálása. Mindez súlyos károkat okoz a tsz mozgalomnak, mert lehetőséget ad az ellenséges agitóoiónak a termelőszövetkezetek belső hibáinak kiteregetésére,- felnagyítására; Pártbizottságainknak, pártszervezeteinknek és állami szerveinknek szigorúan kéül eljór- niok azokkal szemben, akik elfojtják a bírálatot és visszautasítják a dolgozóik javaslatait, tanácsait. A szövetkezeti mozgalom politikai fejlődését igazolja a tsz-ek állami fegyelmének erősödése. Különösen megmutatkozott ez a VI.- békekölcsön jegyzés alkalmával, amikor 2309 tsz taggal jegyzett több, mint 1954-ben: A borsodivánkai Petőfi és József Attila Tsz-ek tagjai már a zárszámadásikor kivétel nélkül befizették a jegyzett összeget. A békekölcsönjegyzési versenyben Borsod- ivánka az első helyre került a megyében és elismerésképpen 50 ezer forint jutalomban részesült. Termelőszövetkezeteink többsége hiánytalanul teljesítette beadási, adófizetési kötelezettségét. * (Az aktivaülésen elhangzott beszámoló további részét és a felszólalásokat lapunk holnapi számában közöl*
