Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

Kohászok! D technológiai fegyelem betartásává!, tó munkával közülietek a gártvezetosépk úiiáválasztására! 26 és félmillió forint megtakarítás újításokból Pártaktívaülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap délelőtt 9 órai kezdettel az SZMT székházában megyei párt­aktíva ülést tartott a Magyar Dolgozók Pártja Borsod-Abauj-Zemplén Az újesztendő első napjaiban a £enin Kohászati Művek újítói jó gazdához illően elkészítették szám­adásukat, megvizsgálták, hogyan tettek eleget ígéreteiknek, mennyi­ben segítették újításaik a technika fejlesztését. Elmondhatjuk, hogy sikeres volt harcuk, emelkedett a bevezetett újí­tások száma, növekedett az általuk elért megtakarítások értéke. Kettős feladatra vállalkoztak a gyár újítói az elmúlt esztendőben. Célul tűzték ki az újítási mozgalom kampányszerűségének megszünteté­sét, s részt vállaltak a technika beruházásnál küli fejlesztéséből. Az újítási mozgalom kampány­szerűségének leküzdése feltétlenül szükséges volt. 1954-ben és a meg­előző időkben ugyanis főleg az öt­letnapok, újítási hetek alkalmával növekedett a benyújtott javaslatok száma. Előfordult, .hogy kellő meg­fontolás nélkül használhatatlan ja­vaslatokat is díjazásban részesítet­tek. Tavaly e súlyos hibákat kiküszö­bölték a gyár újítói. Megszüntették az ötletnapokat, előtérbe állították az újítási mozgalom tervszerű szé­lesítését. A gyár legjobb műszaki dolgozói, a pártszervezetek, a szak- szervezet aktivistái, a gyárrészlegek újítási megbízottai erejüket most már nem a kampányok szervezésé­re, hanem az újítások kivitelezésé­nek segítésére fordították. Az újítási mozgalom új tartalom­mal való megtöltése helyesnek bizo­nyult. Ezt mutatják a statisztikai adatok is. 1953-tól 1954-ig a benyúj­tott és elfogadott újítások száma mindössze négy százalékkal emel­kedett, a benyújtott javaslatok nagyrésze megvalósíthatatlan volt. 1955-ben már sokkal kedvezőbben alakult a helyzet. Az előző évhez vi­szonyítva 21 százalékkal emelkedett a benyújtott és elfogadott újítások száma. Biztató az elfogadott és be­vezetett újítások számának növeke­dése is. 1953-ban 84 százalék, 1954- ben 85 százalék volt a bevezetett újítások száma. 1955-ben már érez­tette hatását, hogy az újítók alapo­sabban kidolgozott javaslatokat nyújtottak be, mert az elfogadott újításoknak mindössze csak 5.8 szá­zalékát nem használták fel. Szép eredmény mutatkozik az újításokból eredő megtakarításoknál is. 1953-ban 22 millió 160 ezer forint volt az évi megtakarítás, 1955-ben pedig 26 és félmillió forint. Az elmúlt esztendőben igen sok kiváló újítás született, amelyek nyo­mán könnyebb lett a munka, a dol­gozók fejlettebb technikával küzd- hettek a vas- és az acéltermelés nö­veléséért. Szinte technikai forradal­mat jelentett a martinacélműben a tűzfejek átszerkesztése, melyet Lo­vász Kálmán végzett el. Az acélmű­ben módosították a kemencék váll­gerendáit is. Eddig ezek öntött anyagból készültek. Zámbó Pál Kos- suth-díjas főmérnök és Modla Géza üzemvezető újításával most már hengerelt acélból készülnek, s jóval tartósabbak, mint az előzőek. Bódi László és Márton Mátyás ja­vaslata alapján az acélműben áttér­tek a kétégős pakuratüzelésre, amellyel sokkal kedvezőbbek lettek a kemencéknél a fűtési viszonyok. E néhány újítás több mint 4 millió forint megtakarítást eredményezett. A gyár újítói kétszeresen jól jár­tak. Emelkedett a termelékenység, ezzel párhuzamosan nőtt a termelés, így több lett a munkabérük, ezen­felül megkapták az újításért járó jutalmat is. A Lenin Kohászati Mű­vek ésszerűsítőinek 1955-ben újítási díj címén több mint 800 ezer forin­tot fizettek ki. Az anyagi előnyök mellett többen az erkölcsi megbecsülés legmaga­sabb fokát is élvezhették. Kuripla János a keleti erőműben, Kormos Károly a durvahengerműben. Né- gyesi Gyula a finomhengerműben, Brosszmann Pál pedig a nagyolvasz­tóműben elnyerte „a kohászat ki­váló dolgozója“ címet. Az újítók munkáját nagymérték­ben segítették a gyárrészlegek újí­tási megbízottai, akik közül többen elnyerték „a kiváló műszaki dolgozó“ címet. Fáradhatatlan munkájával hozzájárult az újítási mozgalom fej­lesztéséhez Cserhalmi Lajos a hen- gerdék újítási megbizottja, valamint Wiletel Géza az erőműgyárrészleg újítási előadója. A Lenin Kohászati Művek újítói előtt 1956-ban nagy feladatok álla­nak. Újításaikkal, javaslataikkal se­gíteniük kell a második ötéves terv célkitűzéseinek elérését, folytatniuk kell a küzdelmet a technika fejlesz­téséért. A nagyolvasztómű újítóinak, ész- szerűsítőinek fokozott figyelmet kell fordítaniok több megoldatlan tech­nológiai kérdésre. Segíteniük kell az érc, elsősorban a mangánérc ta­karékos felhasználását. Az ércelő­készítő üzemben fokozni kell a napi 300 tonnás érctéglatermelést, emel­lett meg keli oldaniok a gyors, pontos elemzést. Az üzemben még ma is nagy problémát jelent a mér­legelés. Ebben az esztendőben az elegyanyagok, különösen a mangániszap mérhető adagolásának megoldása sürgeti az újítók tevékenységét. A martinacélműben nagymérték­ben elősegíthetik a gyár újítói a ter­melés emelését, ha javaslatokat nyújtanak be a kemencefenék hát­sófal és a boltozat tartósságának növelésére. Ugyanis a kemence élet­tartamának növekedése jelentősen emeli az acél termelését. Évek óta vajúdó probléma a mar­tinban és a durvahengerműben az anyagkeveredés megakadályozása. Az elmúlt esztendőben már történ­tek kezdeti lépések a kérdés megol­dására, ebben az évben azonban úgy kell dolgozniok a gyár újítóinak, műszaki dolgozóinak, hogy a problé­mát véglegesen megoldják. Az ország bizton számít a Lenin Kohászati Művek újítóinak alkotó munkájára. Javaslataik hozzásegít­hetik a gyárat az anyagfelhasználás csökkentéséhez, a havi egynapos előny megszerzéséhez. (Pásztory) — Ismét elkezdik a frottirkelme gyártását. A Pesterzsébeti Kötöttáru- gyárban a frottiramyagokból egyelőre fürdőköpenyeket készítenek. — A Német Demokratikus Köz­társaságból kiváló dolgozókból álló 36 tagú szakszervezeti üdülőcsoport ér­kezett kéthetes üdülésre hazánkba. Az üdülők Gallyatetőn töltik szabad­ságukat. megyei Bizottsága. Az ülésen az elnökség tagjaiként a következő elv- társak vettek részt: Ács András, az abaujvári tsz. elnöke, Bartha K. Gyula, a megyei pártbizottság párt-végrehajtóbizottságának tagja, a ka­zincbarcikai városi pártbizottság első titkára, Csege Géza, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Földvári Rudolf, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Gyárfás János, a megyei pártbizottság másodtitkára, Iván István, a megyei párt­bizottság párt-végrehajfébizottságának tagja, a megyei tanács elnöke, Karafa Pál, a tiszalúci községi tanács titkára. Keresztúri Kálmánná, a mezőn agy mi hályi községi tanács elnöke, Kutasi György, a megyei párt­bizottság párt-végrehajtóbizottságának tagja, a miskolci járási pártbi­zottság első titkára, Nagy Istvánná, a kesznyéteni községi pártbizottság titkára, Szterankó András, a négyesi Uj Barázda tsz. függetlenített párt­titkára, Szűcs János, a tiszalúci Vörös Hajnal tsz. függetlenített párt­titkára és Tóth Ignác, a tiszalúci Vörös Hajnal tsz. elnöke. Az ülésnek egy napirendi pontja volt: a termelőszövetkezetek meg­szilárdításának és számszerű fejlesztésének tapasztalatait és további fel­adatait Csege Géza elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osz­tályának vezetője ismertette. A beszámolót élénk vita követte. A fel­szólalók egyetértettek a megyei pártbizottság beszámolójával. Csege Géza elvtárs beszámolójának és az azt követő vita részletes ismerteté­sére lapunk következő számában visszatérünk. Jelenet Stejn: Személyes ügy című drámájából A miskolci Kamaraszínház nagy sikerrel játssza a merész témájú szovjet darabot. A kép a harmadik felvonás egy kedves jelenetét ábrázolja. (Folytatás a 4. oldalról.) hetségük van a szervezéshez, irányí­táshoz, a gazdasági tervfeladatok megoldásához. Ilyen tehetséges em­ber nagyon sok van a mi országunk­ban. Más kérdés viszont, hogy a tehet­ség még egymagában nem elegendő. A tehetség önmagában kiaknázatlan erő, s alkotó energiává csak akkor válik, ha párosul a tapasztalattal és alkalmazza a helyes vezetési módsze­reket, amiket el kell sajátítani. De hogyan!? S itt, ennél a hogyannál követték és követik el pártszervezeteink a hibát. Ha őszinték akarunk lenni, el kell ismerni, hogy pártszervezeteink, de elsősorban pártbizottságaink keve­set törődtek az állami és gazdasági vezetők nevelésével, fejlődésükkel. Pártunk azt tanítja, hogy »ismerjük a kádereket, gondosan tanulmányoz­zuk minden egyes funkcionárius jó oldalait és hibáit, hogy tudjuk, me­lyik helyen bontakozhatnak ki leg­könnyebben képességeik ..., gondo­san neveljük a kádereket, segítsük minden egyes fejlődő munkatársun­kat előmenetelében, ne sajnáljuk az időt, ami ahhoz kell, hogy türelme­sen ,vesződjünk’ ezekkel a munka­társainkkal és siettessük fejlődésü­ket.« Persze a nevelés nem könnyű do­log. A pártvezetőnek úgyszólván uni­verzális egyénnek kell lennie, a politikai ismerete mellett jártasnak kell lennie a gazdaságban, közigaz­gatásban, technikában, kereskede­lemben, ügyvitelben — még a köny­velésben is! Csak ezek ismeretében adhat kellő tanácsot a gazdasági és állami funkcionáriusoknak, csak ezek aiapján ellenőrizheti megfelelően te­vékenységüket. Mindennél fontosabb viszont, hogy pártvezetőink megtanítsák az állami és gazdasági vezetőket a szocialista vezetés alapelvére, arra, hogy igé­nyeljék a párt irányítását és ellen­őrzését, a tömegek építő, alkotó kri­tikáját. és javaslatait. Mit jelent a pártirányítás és pártellenőrzés? Tud­valévő. hogy a mi társadalmi rend­szerünk a dolgozó népé. A párt a dolgozó nép elismert vezetője, más ezt a funkciót nem töltheti be, nem is lenne képes rá. A dolgozó nép helyesli a párt politikáját és hogy ez a politika a gyakorlatban helyesen valósuljon meg, szükséges, hogy a párt menetközben, munkaközben se­gítse és ellenőrizze a vezetőket. Ezért, ha valamelyik állami és gazdasági vezető igyekszik kibújni a pártirá- nyítás és pártellenőrzés alól, a dol­gozóknak árt vele, a dolgozók kárára cselekszik, amit maguk a dolgozók is elítélnek. Az az állami és gazda­sági vezető végez eredményes mun­kát, amelyik igényli ezt a segítséget, bátran támaszkodik a dolgozók he­lyes kritikájára. S ennek érdekében kell megkövetelni a pártnak a felsőbb vezető szervektől, hogy rendszeresen ellenőrizzék és neveljék az alsóbb szerveket, mert enélkül nem fejlőd­het az állami és gazdasági vezetők szocialista vezetési módszere. Pártszervezeteink elkövették azt a hibát, hogy a vezetők munkájáról, magatartásáról gyakran csak közve­tett formában szereztek tudomást, s nem közvetlenül. Ilyenformán nem tudták munkaközben megfelelően nevelni őket. Nem elegendő, ha pártszerveze­teink, s elsősorban pártbizottságaink az állami és gazdasági vezetők előtt csak hangoztatják a szocialista ve­zetés módszereit. Ezért van az, hogy +öbb vezető funkcionárius nem értette meg a pártnak az egyszemé­lyi felelős vezetésről szóló tanítá­sát. Igaz, a vezető egyszemélyben felelős mindazért, ami az ő irányítá­sára bízott területen történik. De ez nem jelenti azt, hogy csupán a saját feje után menjen, hogy ne igényelje a dolgozók véleményét, s ne tá­maszkodjék a pártra, a tömegszer­vezetekre. A pártszerű kritikai lég­kör elfojtása, a helyes javaslatok mellőzése komoly gazdasági kárt okoz dolgozó népünknek. Ä dolgo­zók elkedvetlenednek, közönyösek lesznek, csökken az aktivitásuk, s azt emlegetik, hogy a dolgözó csak formálisan gazdája az üzemnek. S ez a hangulat csak odavezethet, hogy az illető gazdaság, üzem, hiva­tal nem teljesíti tervfeladatait, a dolgozók nem törik a fejüket millió­kat érő újításokon, ami káros a sa­ját zsebükre, de az ország gazdasági helyzetére nézve is. Okuljunk a tanultakból és többet törődjünk az állami és gazdasági vezetők nevelésével, el­lenőrzésével. Két-három havonként tartsunk nekik előadást a vezetés szocialista módszereiről, dicsérjük a jól dolgozókat, s a kollektíva előtt pártszerűen bíráljuk és segítsük a munkájukat rosszul végzőket. A vezetőségeket újjáválasztó tag­gyűlések során minden pártvezető meggyőződhetett arról, hogy a hibák kijavításának, illetve megszünteté­sének egyedüli helyes módszere, ha a bajokat feltárjuk a nyilvánosság előtt, a kommunisták kollektívája előtt — még akkor is, ha magasabb beosztású vezetőkről van szó! Egyet­len vezető tekintélyén sem esik csorba, ha beismeri hibáit. A beis­merés annak a jele, hogy javítani akar rajta — ha pedig kijavítja, az csak a tekintélyét növeli a dolgozók szemében. »Nem az okos — mondja Lenin elvtárs —, aki nem követ el hibát. Ilyen emberek nincsenek és nem is lehetnek. Az okos, aki nem nagyon lényeges hibákat követ el és aki ezeket a hibákat könnyen és gyorsan ki tudja javítani!« Ezt értessük meg az állami és gazdasági vezetőkkel, mert ez a szocialista vezetés alapvető tétele! Mi hát a feladat? Az alábbiakban megpróbáljuk né­hány gondolattal összegezni: a) Az állami és gazdasági veze­tők minden fontos döntésük előtt kérjék ki a pártbizottságok, párt- szervezetek véleményét, tanácsait, állásfoglalását (a termelési, mű­szaki káder, munkaszervezési, ju­talmazási és egyéb kérdésekben). A pártszervezetek így teljes ere­jükkel tudják támogatni intézke­déseiket, erősíteni tudják egysze­mélyi felelős vezetésüket és meg­óvják őket a durva, súlyos hibák elkövetésétől. Ne feledjék: a kom­munisták kollektíváitól kaphatják a legtöbb segítséget, ha azt meg­becsülik és igénybeveszik! b) Kérjék és vegyék igénybe a tö­megszervezetek, elsősorban a DISZ segítségét és erejét, s a szakszer­vezetekét, az MNDSZ-ét, hogy megfelelően szervezhessék a munkaversenyt és gondoskodhas­sanak a dolgozók törvényes jogai­nak érvényesítéséről. c) Minden állami, gazdasági, hi­vatali vezető tartson fogadónapo­kat, s ekkor szabadon mehessenek hozzájuk párttagok és pártonkívü- liek, egyéni és közérdekű ügyeik elintézése végett. d) Gyakran vegyenek részt párt- taggyűléseken, termelési értekez­leteken, más gyűléseken, ahol a dolgozók véleményét, kritikáját, kezdeményezéseit jól megismerhe­tik. Legfontosabb pedjg, hogy in­tézkedjenek minden helyes, jogos javaslat és kérés ügyében. A dol­gozók azt mondják — és joggal! — hogy necsak meghallgassák őket, hanem ügyükben intézked­jenek is az illetékesek! Helyes, ha az állami és gazdaság’ vezetők könyvet vezetnek a javaslatokról, kérésekről és az elintézés módjá­ról. e) A megyei párt-, állami-) ta­nácsi-, hivatali-, gazdasági szer­veknek szigorúan kell eljárni az alulról jövő kritikát elfojtó, meg­torló, visszautasító vezetőkkel szemben. A szükséges módon meg kell büntetni az ilyen vezetőket, mert törvényeinket sértik meg! A súlyos eseteket nyilvánosságra kell hozni! f) Gyakran tanácskozzanak a vezetők az élenjáró dolgozókkal, öreg munkásokkal, s az ilyen mó­don szerzett tapasztalatok alapján hozzák meg döntéseiket, adják ki utasításaikat. g) Gyakran és rendszeresen fog­lalkozzanak az újítókkal, ésszerű- sítőkkel, az újítómozgalommal, mert csak így tehetnek eleget a technika maximális kihasználásá­ból és fejlesztéséből adódó új kö­vetelményeknek. E munkához a vezetők éppen az újítóktól, az ésszerűsítőktől kaphatják a leg­több segítséget. Ezért becsüljék, tiszteljék őket, támaszkodjanak rájuk. h) Lelkiismeretesen hajtsák végre a kollektív szerződéseknek rájuk vonatkozó pontjait, követ­kezetesen és maradéktalanul sze­rezzenek érvényt a dolgozók tör­vényes jogainak. Szakadatlanul munkálkodjanak azon, hogy dol­gozóink egyre tisztább, csinosabb, egészségesebb, jobb körülmények között dolgozhassanak. Nemcsak beszélni kell arról, hogy épülő szocialista társadalmunkban leg­főbb érték az ember, hanem első­sorban és minden egyes esetben erélyes, következetes intézkedé­sekkel kell ezt biztosítani! Min­den szónál ékesebben beszél — ebben az esetben is — a tett! Pártszervezeteink pedig értsék meg és értessék meg az állami és gazdasági vezetőkkel is, hogy »a gazdasági sikerekkel kapcsolatos árnyoldalak, amelyek az önelégült­ségben, gondatlanságban és a poli­tikai érzék eltompulásában fejeződ­nek ki, csak abban az esetben szá­molhatók fel, ha a gazdasági sike­rek a pártépítés terén elért sike­rekkel és pártunk széles mederben folyó politikai nevelő munkájával párosulnak..., hogy maguk a gaz­dasági sikerek, azok tartóssága és maradandósága teljesen a pártszer­vezeti és pártpolitikai munka sike­reitől függnek, hogy enélkül a gaz­dasági sikerek hom/ykra építettek­nek bizonyulhatnak.« Állami« « a zda sáa i hivatali vezetőink tanuljanak a Drótgyár volt igazgatójának esetéből. Csak ide vezethet a pártvezetés, a párt­ellenőrzés lebecsülése és megkerü­lése, a dolgozók alulról jövő kriti­kájának, ellenőrzésének és kezde­ményezésének lebecsülése, a párttól és a dolgozóktól való elszakadás, s előbb-utóbb ez lesz a sorsa minden olyan vezetőnek, aki megsérti az ál­lami, gazdasági, hivatali vezetés szo­cialista elveit. Állami, gazdasági, hivatali veze­tőink túlnyomó többsége megérdem­li a dolgozók bizalmát, megbecsülé­sét. Munkájával, tetteivel igazolta be, hogy méltó pártunk, dolgozóink bizalmára. De még az ilyen veze­tőknek is tanulniuk kell e tapasz­talatokból, még nekik is sokat kell tenniök a vezetés szocialista elvei­nek egyre következetesebb alkalma­zása érdekében. Erre kötelezi őket a vezetőségválasztó taggyűléseken felszólaló, pártszerű bírálatot mondó elvtársaink ezreinek és tízezreinek bölcs tanítása és figyelmeztetése. Felhívjuk minden üzem, gazdaság és hivatal kommunista vezetőinek figyelmét, hogy a vezetőségválasztó taggyűlések után — e cikk alapján — munkásgyűléseken és munkaér­tekezleteken vitassák meg, hogy a vezetők miként vezetik üzemüket, gazdaságukat, hivatalukat és a jövő­ben minden fontos döntésük előtt kérjék, vegyék igénybe a pártszer­vezetek, párttagok segítségét, tá­maszkodjanak munkájukban a tö­megszervezetekre, a dolgozók alul­ról jövő helyes kritikájára és ellen­őrzésére. Intézkedjenek azonnal, ha a dolgozók kritikája, vagy javaslata helyes. Felhívunk minden párttagot és pártonkívüli dolgozót, hogy a jövő­ben ne nézzenek el ilyen hibák fe­lett, bírálják azonnal és pártszerűen az ilyen hibákat elkövető állami és gazdasági vezetőket, s ha ez nem használ, forduljanak segítségért az illetékes pártszervezetekhez, párt- bizottságokhoz; segítsenek ezzel is kialakítani állami és gazdasági szer­veink, üzemeink szocialista vezeté­sének módszereit. Ezt megelőzően pártszervezeteink készítsék fel a kommunistákat, hogy e gyűléseken pártszerű legyen a kritika. S ügyeljenek arra, hogy ne vezethessék félre, illetve ne magya­rázzák félre e gyűlések tartalmát a demagóg, vagy ellenséges elemek.­FÖLDVÄRI RUDOLF a megyei pártbizottság első titkára KUCS ISTVÁN a megyei párt-vésrehajtóbizottsag tagja CSALA LÁSZLÓ az Északmagyarország szerkesztője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom