Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-29 / 25. szám

Kommunisták az élre! Dolgozzatok, tanuljatok, éljetek példamutatóan! Pórtél A TETTEK EMBEREI Munkában az új pártvezetőség Habár hétköznap van, kevéssel fminkawJő után, a teremben ünnepi a hangulat. A falon jelszó hirdeti a munkások célkitűzését: „Éves ter­vünket 12 nappal határidő előtt be­fejezzük í” A terem lassan benépese­dik a termelés kiváló harcosaival, a párt derék katonáival, akik azért jöttek össze, hogy mérleget készít­senek eddigi munkájukról, megbe­széljék további feladataikat. Az Ünnepélyes megnyitó, majd a beszámoló úján sor kerül a vitára. A diósgyőri durvahengerde „B” mű­szakjának: kommunistái egymás után állnak fel és mondják el észrevételei­ket. Sütő József, a magas termetű, őszü­lő főművezető is felszólal. — A mai nap tiszteletére — mond­ja — a blokksoron Antal András brigádja 153 öntecset hengerelt ki. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a blokksor januárban teljesítse 403 tonna hengerelt áru termelésére vonatkozó vállalását. De mi lesz a mi brigádunkkal, a „B” műszakkal, elvtársak? Reméljük, hogy a Novák brigádtól méltó választ képünk erre. Minden tekintet a Novák-brigád tagjai felé fordul, így a brigád egyik tagja nem állja meg, hogy be ne je­lentse: az általuk felállított 162 da­rab cntecsh engedés i csúcsot meg- döntik! A bejelentést vastaps fogad­ja. A jelenlévők tudják, hogy amit a Novák brigád vállal, azt teljesíti is. Tervének rendszeresen eleget tesz. A brigád szellemét munkaszeretet, nemes vetélkedés jellemzi. A taggyűlés egyhangúlag Novak István, Sitt 5 -Tőzsef, Sóvárszky Fe> renc, Páhi János, Veres Lajos, Mol­nár Lajos és Birinyi József elvtár­iakat állította a pártszervezet élére. Az uj pártvezetőség a taggyűlés után megtartotta első vezetőségi ülését. Az alapszervezet titkárának ismét Novák István elvtársat választották meg. Ezzel megkezdődött az új pártvezetőség munkája:... A munka szerelmese Novák István alacsony, világos- barna hajú férfi. Ahogy az .-üzemben mondják, „nyugtalan” ember. Nem ismer akadályt a termelésben, legyőz minden nehézséget, életét, munkáját a párt, a dolgozó nép ügyének szen­teli — kommunista. Amikor meghal­lotta az Antal brigád eredményét, s brigádjának vállalását, halkan elne­vette magát. Csendesen csak annyit mondott mellette ülő társának: — Na, ezek se sokáig dicsekedhet­nek az elsőséggel.... Ez január 19-én történt. Másnap az üzembe érkező dolgozók a verseny- táblán tapasztalhatták, hogy amit a Novák brigád mond, az nem puszta szó. Ugyanis 157 öntecs kihengerlésé­vel megelőzte az Antal brigádot, ha­bár a hengerlési csúcsot nem sike­rült megdöntpnie. Január 21-én már 160 darab ön­tecs kihengerléséért köszöntötték a brigádot. Fzt még a szűkszavú, kissé zárkózott főmérnök, Marosvári Lász­ló elvtárs sem állhatta meg szó nél­kül. A telefonhoz ment s beszélt a „B” műszak főművezetőjével, Sütő elvtérssal. A beszélgetésből a mellet­te állók csupán ennyit hallottak: — Megemelem a kalapomat, ha megdöntik a csúcsot. — Akkor már kezdheti a kalap­emelést főmérnök elvtárs, mert nem­csak megdöntik, hanem... Hogy kinek lesz igaza, annak el­döntését bízzuk a Novák brigádra... 4 számok világa Amíg a Novák-brigéd újabb ter­melési győzelmek elérésére töreke­dett, addig a pártvezetőség sem tét­lenkedett. Műszak végén összeült s elhatározta, hogy segíti a Novák-bri- gádot abban, hogy vállalását teljesí­teni tudja. Sütő elvtárs vitte a szót: — A legfontosabb, hogy a gépészet, a karbantartók, a darusok, az üzem kommunistái példát mutatssanak. Az alacsony, fekete hajú, Páhi János így vélekedett: — Novák elvtárs éjjeli szanató­riumban van. Jó volna, ha helyettesé­vel, a pártonkívüli Kerékgyártó And­rással beszélnénk. Kerékgyártó elv­társ a legbecsületesebb, a legszorgal­masabb munkások közé tartozik. Munkája elismeréseképpen meg­A PÁRTVEZETŐStGVÁUSZÚSOK hírei kapta a „szakma kiváló dolgozója’ kitüntetést. A pártvezetőség kiadta a brigád­nak a jelszót: „Harc a 162 darabos öntecskihen gerlési csúcs megdöntéséért!” ­Ami ezután történt, arról a számok beszélnek. Másnap ugyanis már 163 darab öntecset hengereltek ki s ez zel megdöntötték az 1953. december 24-én felállított hengerlési csúcsok sőt a rákövetkező napon 169 darab örfacs-ű hengereltek ki. Megérdemelt volt az ünneplés, amely a sikert követte. . A gvár hangcsbiradója is köszöntötte a bri­gád tagjait. Lemezzel üdvözölte Ke­rékgyártó Andrást, a brigád helyet­tes vezetőjét, Makróczi Sándor elő- forrasztárt, Novák József forrasztárt, Újvári János bengerkormányost, Pá­hi János mélypest-darust. Kincses János darukormánvost, Krizák Mi- bá-v ollókezelőt. Geller Sándor sala­kost, s a karbantartó lakatosok közül Tóth Tibort, Kovács Sápdort és Mo'- nár Zohánt, a villanyszerelők köz.íil pedig Kertész György és Ritter La-1 jós elvtársakat. A siker titka A nagyszerű harc lendülete január 23 után sem csökkent. A Novák bri­gád a napi 134 öntecs helyett azóta is átlagosan 150 darabot hengerel. Nagyreszt ennek tudható bn. hogy a „B” műszak közel 800 tonnával ter­melt többet előirányzatánál. S a „nyugtalan” ember — aki azóta már visszatért az éjjeli szanatóriumból — brigádjával újabb csúcs elérésén fá­radozik. A pártvezetőség sem pihen. Továb­bi feladatokat adott a „B” műszak kommunistáinak, a Novák-brigád- nak. Célul tűzte ki: A fajlagos anyag­felhasználást 1195 tonnára kell csök­kenteni, az áram, víz, gáz és sűrített- levegő fajlagos falhasználásánál 0.5, a rezsiköltségeknél pedig egy százalé­kos csökkentést kell elérni, a selej- tet .0.40 százalék alatt kell tartani! Egy új párívezetőség munkájáról, egy felajánlásról szóltunk. Kommu­nistákról, akik mindennapos tetteik­kel küzdenek a dolgozó emberek bol­dogulásáért. £>RAGOS GYULA Az ináncsi pártszervezet vezetősé­gének beszámolója bírálta a népne­velőket azoknak a helytelen érvek­nek az alkalmazásáért, amellyel az egyéni parasztokat agitálták. Azt ál­lították, hogy ha az egyéni dolgozó parasztok nem lépnek, be a termelő- szövetkezetbe, a mezőgazdaság tönk­re megy. A pártszervezet — nagyon helyesen — felvette a harcot ez ellen az antimarxista nézet ellen. A léhi állami gazdaság kommu­nistái a vezetöségválaszló faggyúié-! sen megvitatták mi voU az oka Le­maradásuknak a mélyszántásban. Úgy döntöttek, hogy az előrehaladt' időjárás ellenére még szántani fog-! nak. Szavukat meg is tartották, szántási tervüket 100 százalékra tel­jesítették. Ezt követően 20 napon ke­resztül segítettek az abodi állami gazdaságnak a szántási tervek telje-' sítésében. A szikszói Kossuth Tsz- és Selyeb község kommunistái nem tudták megtartani a vezetőségválasztáat, mert a vezetőség nem készítette elő á taggyűlést. *r Alsógagy községben a vezetőség- választó taggyűlésen olyan határoza­ti javaslat született, amely szerint 15 dolgozó parasztot vezetnek a terme­lőszövetkezeti mozgalom útjára, s a meglévő termelőszövetkezeten kívül új tsz-t alakítanak. * . Az Ózdi Kohászati Üzemek veze­tőségválasztó taggyűlésén a kommu­nisták bírálattal illették az igazgatót, mert nem tartott fogadónapokat. # . A tiszaszederkényi községi párt­szervezet vezetőcége beszámoló­jának színvonalát igen mayasra ér­tékelték a kommunisták. A beszá­moló alaposan foglalkozott a terme­lőszövetkezetek számszerű fejleszté­sének kérdésével. Komoly birá-at érte a község 1. tinusú termelőszövet­kezeteinek párttitkárait, akik nem tettek lépéseket a mezőgazdasági ter­mo’őszövetkezet megalakítása érde­kében. Szabad párlnapols a magyar sajtó napján Február 1. a magyar sajtó napja. Ez alkalommal megyénk nagy­üzemeiben, városaiban és több községében szabad pártnapot tartunk, amelyen megemlékezünk a kommunista sajtóról, munkásságáról és hősi múltjáról. A szabad pártnapokat a következő helyeken és az alábbi időben megyei előadók tartják meg: A Lenin Koh. Művekben jan. 30-án fél 3 órakor: Déri Ernőné. Az Ózdi Koli. Üzemekben febr.l-én fél 3 órakor: Dragos Gyula. A Dimávag Gépgyárban febr. 1-én fél 3 órakor: Fodor László. Tiszapalkonyán február 1-cn 4 órakor: Ónod vári Miklós. Mezőkövesden február 1-én 6 órakor: Boda István. Szerencsen február 1-én 6 órakor: Sándor László. Putnokon február 1-én C órakor: Tóth Imréné. Edelényben február 1-én 6 órakor: Pásztory Alajos. Kazincbarcikán február 2-án fél 3 érakor: Csala László. Borsodnádasdon február 3-án fél 3 órakor: Kilián Béla. Sátoraljaújhelyen február 1-én 5 órakor: Pozsonyi Sándor. Felhívjuk a pártszervezeteket hogy gondosan készítsék elő a szabad pártnapokat, s ne feledkezzenek meg ünnepi kultúrműsorok rendezéséről sem. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÁGIT. PROP. OSZTÁLYA — Szeretjük a virágot Te is? — A mienket már meg csípte c dér... — Bokrokat kell ültetni küréjük. Suhajda csúnyán le- káromkodta a kis Bakost: El­mondta mindennek. Az öklét rázta, ostornyéllel hadonászott. A kicsi ember hallgatott. Le­szegte fajét és kifehéredeit orrú csizmájával rugdosta a földet. Sc-kan bántották a kis Bcko-st, még a magtároslányok is naphosszat csepiilték: — Mikor nősülsz Janó? A Kucsera Trézsi eleped utánad! Ezek az évelődések belemartak, mint a tavaszi csalán. Nagyon fájt, ha Janónak szólították. Fájt neki minden: v, kékszemű, copfos lányok gúnyolódása, a legények trágár megjegyzései, c kölykök csúfolódásai. Es Suhajda is megszidta. Igazságtalanul, érdemtelenül. Igaz — kiömlött egy kanna tej, de a tehenészek voltak a hi­básak. Rosszul zárták le a fedelét. De Kárászt nem lehet megszidni, mert az sógor. A kanna tej árát viszont meg kell fizetni, de nem másnak, mint neki, Bakosnak. Mit is tehetne ő, Balcos, a Vörös Hajnal Termelőszö­vetkezet tejeskocsisa? Álljon fel egy hordó tetejére és kia­báljon: „Emberek, nekem is van szavam! Én is vagyok va­lakir Éppen ezt nem hitte senki... A tsz-ben mindenkiről tartanak valamit. Csermely Ja­ni bácsiról például azt, hogy erős, nagy ember. M nd:nki hgllgat rá, mindenki szereti, jó elnök. Szokoll Palit, a tsz soffőrjét a lányok nagyon kedvelik. Városból jött, mókás fickó. Különös históriáin naphosszat kacag mindenki. Garas Lajos állattenyésztő nagy becsben áll a szövetkezetiek előtt; újságok írtak róla, fényképét az egész országban ismerik. Kóla, Bakóéról semmit sem hisznek, Még a párt­ban sem. Iia kiosztják a pártm.unkát, neki csak a cÖprö~et?s jut, no meg néha egy kis dekorálás. Ha valaki szőbahozza nevét, legyintenek. Ott is csak Janónak szólítják. Pedig nagyon szereti ezt a világot János. Csúfol­ják. gúnyolják — igaz. Még a cigánygyerekek is kinevétik... Mégis ragaszkodik ehhez a közös éleihez. Mert a s-öveWe- zetben szép új csizmát szerzett, szekrényében két öltöny szö­vetruha áll. És az a vígság, ami itt van, sehol máshol a vi­lágon! Mert mi neki. az egykori apátián, anyátlan menhelyes stolgalegéhynek a Vörös Hajnal? Otthona, szeretett tűzhelye még akkor is, ha fukar kezekkel mérik a szeretzíet. Két szamár és egy aprócska szekér gazdája Bakos János. Ezekkel hordja a tejet naponta kétszer az állomásra. 4 lteserűség még mindig emészti Suhajda miatt, de felül a bakra, s elindulnak az állomás felé. A templomtéren gyerekek bigéznek. Észreveszik Já­nost és billegetik kézcsinálta szamárfüleikét: — Iá...! Iá...! Iá ... / A gyereksereg kórussá növekszik, s már repülnek a kö­vek a szamarak fülére, farára. Szikár, ráncokba gyűrt arcú öreg pap lép ki a tempóm­ból, s rájuk szók — Micsoda dolog ez gyerekek! Nem szabad az álla'ct bántani. Nektek is fájna, ha kövekkel dobálnának bennete­ket. És könnyen eltalálhatjátok Jánost is. A lárma elcsitul, a gyerekek elsomfordáinak. A hosszú pap megemeli Icalapját, Jánosra mosolyog. A kis Beko*- bí - Cér1; köszön is, nem is. Messzebbről óvatosan visszapillant, a pap még ott áll a kenuban. Gyorsan a tejeskannákat ren­dezgeti — nchogv azt hrgyjc, hogy őt nézte. Azért egy kis vidámság költözött belé. Jánosnak szó­lították, maovódték. Nagy Öröm ez. ritka öröm. Naguot kö­szön a szembejövőknek. Emlékeiből kiperegnek Suhajda dur­vaságai, szeretné valakinek eldicsekedni: „Emberek, János vagyok! János, mint Csermely János, az elnök, mint Perjést János, a patikus“. Erre várt János hosszú idők óta. Szomorynál, egykori gazdájánál mindenki Janónak hívta, ott már megszokta. De most nem tud megbékülni vele. Mert a kis Bakos most 24 évés. Még 1948-ban is szol­gált. Egy öreg munkás jött le a városból, az hozta el Szo­morútól. Az esetre, a híres verésre mindenki emlékszik. Szo- mory pesti barátaival mulatozott. A társaságból valaki el­kiáltotta magát: „Gyerekek, ugorjunk fel Pestref* „De nincs vonatunk“ —•vetette közbe az egyik vendég. nDehoqynincs! Tíz perc múlva indul“ — kurjantotta el magái a. házigazda. Embertelen rohanás kezdődött a szűgyíg érő hóban. Az egyik, ló lábát megvérezte a patkó. János megállt, hogy iga­zítson rajta. Lekésték a vonatot. Az állomáson gazdája vette át a gyeplőt, s rohanjak a vonat után. Egy ostorcsapás a lovak közé, egy a tehetetlen fiú nyaka közé. Azóta nanyon fél a nyerítő, csilingelő lovaktól és az ostor sutty ogásíól. Azóta egy kisujjal sem nyúl hozzá senkihez sem; méa a hajigáló gyerekeket sem csapltodjafr meg ostorával Az állomásról jövet, kihúzza magát, fütyörész'iei. FécÜlködík. amúgy legény módra, az ujjaival. Lányok jön­nek szembe vele. mosolyognak. Legalább is János úny látja. De amikor megpillantja a templom tornyát, meghökker.. Egy ven csinálta a jókedvét. Pan pártfogolta. Illik-* ez? Fészkelőink ä bakon, nyugtalankodik. A kedves öreg munkás szavai jutnak eszébe, amelyeket akkor mondott, ami­kor elhagyták a Szomorít portáit- ..Fiam., te mától keyd"e szabad ember vagy. Igyekezz beesP1etes lenni, szorgalmasan dolgozr*. s még párttag is lehet belőled...” Elrettent magát. Gondolataiból a pap riasztja fel: — Hogy vapy, János fiam? — Állj meg már no, hadd pihenjenek a szegény párák. János leszepi tejét, hallgat, csak csizmájával rugdalja- az aprócska saroglvát. — Régen voltál templomban. — Pedig te voltál a legjobb ministránsom Amikor autóval vidékre mentünk misézni, temetni, téged vittelek magammal, fiJeknm nem számított, hogy kisbéres vagy. Ha a gazdák megvendégeltek bennünket, együtt ettünk eav asz­talnál, egy tálból Hidd el Ham. • én ismerem legjobban a szegény embert, én tudom mi fáj neki! _ . ? — Azért nem haragszom rád. Hallottam régi ügyed­ről elítélem érte Szomorút. Mert néyd csak János: én *• nzt csinálom, amit te. Dolgozgatok. Ládd: most. is rózsafádét buktattam n. föld alá. hogy men ne fagyjanak. Lakk r sek­restyésem öregebb mint én. felmentem a munka. alól. János búvik a pap tekintete elől, a virágágyakat für­készi. Frissek, üdék meg a krizantémok, nem csípte még őket a dér. A pap elkapja a. fiú tekintetét: t Csend. Hallgatnak egy Vcsií mindketten. A pap töri meg a csendet. — Uj orgonát vettünk... Nagyon szépen szól. Voltak már itt Pestről, azt mondták nincs párja a környéken. Jaj, erről jut eszembe! Emlékszel, mikor egyszer- f ülöncsiptelek benneteket, mert fellnpakcdtatok a kórusra orgonáim? Gye­rekek voltatok ... csintalanok. — Akarod hallani a hangját? — Akarom... azaz, majd máskor... — s nyúlna már a gyeplőért, hogy. tovább hajtson. — Félsz bejönni a templomba? Sose félj fiam, sok hí­resség megfordul ebben az ősrégi hajlékban. A múltkor pél­dául egy Kossuth-díjas professzor járt itt és a kczzelfaragoít szószék iránt érdeklődött. Pedig a professzor biztosan kom­munista volt. Te meg nem is vagy olyhn igazi., csak... — Hallott valamit a Benke Gyuriról? Elment az papnak? •— Ja, a Benke Gyuri! El bizony, még 43-ban, amikor a te ministránstársad volt. A kis Bakost ellepik gyerekkori emlékei. Ostyacsenéí Benkével... misebor dézsmálás Benkével... és az új ruha.. i az a pár pengős szövet!- Milyen boldogság volt minden va­sárnap kétóra-hosszat ünnepi ruhában lenni. Már mozdul János a bakon, a lőcsöt fogdossa. A pap segít neki lelépni a földre. \ templomban gyerekkori képek elevenednek meg előtte. „Itt álltak balról, a fiúk, jobboldalt, a szószék alatt a lányok. S közöttük állt Kosaras Juci, ez a szőke, jótanuló kislány... Milyen jó volt hencegni a lányok -előtt a több­színű mínlstránsruhákban!“ A kórusban meoszólal az o'-gona. Mélyen, méltóság­teljesen búg. Az öteg Laki gyertyákat gyűlt majd HgyUlmk a villAmjgyertyák. Fényárban úszik a tempóm-. János be'e- rázkódik. megszűnik számára a külvilág. Az orgona fnr'i~si~ móbit csap át. s János botorkálva megindul az oltár felé. Szédül, zúg a feje, úgy érzi mén az angyalok is hárfálcat pen­getnek a falon. A pap 1ép melléje. — Gyónjál fiam ... — Nem tisztelendő úr... én... — Mint rénen omiko- Pszt a lál^kkel állta7 el'ttem és csengettél a hívőknek. Ládd. itt nem bántott téaed senki. Bol­dog voltál. Éri tudom, hogy most mindenki bánt... Meséik. A sekrestye felöl tőm*énfüst bnk:k be gomnlvonva. Já­nos belészíryrmnt. venfot. mint a jóillatú cigarettafüstbe. — Csengess Bakos Jani...! Jáncs remegő kézzel - ''tengőért nyúl. — Cstin... isiin... cslln ... Kaparásznák az apró ezüstnyelvecskék, mint a szán csengetvüje. Már indulna a gyóntatószék felé. amikor meggyötört leikéből a c^éno^srórg e'w"* crv'1é\e1i vaHáv^ak ki: a ha­vas tá* a váráfelhőben úszó lovak, az ostorsvhcgá«?. ösztönösen hátraknyja. fejét. Egykori gazdája, Sz^mory, s néhány öreg litániázó ül az első napban ... Mint régen ... Kih-'H kezébő. a csengő, remegd lábakkal kirohan a tempio^bői,­Már a bakon ül, dobhártyáját még hasogatja a hang: „Suh... sutty. /. cslén... cslm5; -t { PÁRKÁNY LÁSZLÓ: \ BAIK<©S JÄMÖS WÉCkWéRTÉSÍS \ ELBESZÉLÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom