Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-28 / 24. szám

Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan örök barátsága ! Pórtélét _______* K OMMUNISTA BÍRÁLATOT! Jegy*etek a készáruszállítás pártalapszervezetének vezetőségválasztó taggyűléséről A. Lenin Kohászati Művökben most folyó pártvezetőségválasztó taggyűléseken száz és száz párttag vitatja meg a vezetőség beszámoló­ját és a párt Központi Vezetőségé­nek márciusi és novemberi határo­zataiból adódó legfontosabb felada­tokat. Ezeken a taggyűléseken igen sok értékes javaslat hangzik el, amelyeknek felkarolása, megvalósí­tása elősegíti a termelési feladatok teljesítését, az újonnan megválasz­tott pártvezetőségek munkáját. A pártmunkára és a termelés fokozá­sára irányuló javaslatok a kommu­nisták mélységes felelősségérzetét tükrözik a szocializmus építése iránt. Helytelen vólna, ha csupán az el- érteredrn^tiyekben, sikerekben gyö­nyörködnénk s megfeledkeznénk a pác'ítaggyűlések fogyatékosságairól. A gyárban eddig megtartott taggyű- ’ lések kritikai szellemével nem min­den esetben elégedhetünk meg. Hiányos volt például a kritikai szel­lem a készáruszállítás pártalapszer­vezetének legutóbb megtartott veze- : tőségválasztó taggyűlésén is. Nem arról van szó, hogy a taggyűlésen a párttagok nem éltek jogaikkal, nem alkalmazták a kommunista bírálat és önbírálat fegyverét, ha­nem arról, hogy a párttagság nagy­része passzív magatartást tanúsított, nem foglalt állást olyan jelenségek­kel szemben, mint például a szocia­lista tulajdon megsértése. Pártunk azt tanítja: a kommu­nisták soha sem lehetnek elégedet­tek a kritika és az önkritika adott színvonalával, azt szüntelenül fej­leszteniük kell. E tanítást kellett volna szemelőtt tartania a készáru­szállítás kommunistáinak, akiknek taggyűlésén csupán két-három fel­szólaló tett kritikai megjegyzéseket. S ez is igazolja a Központi Vezető­ség novemberi határozatának meg­állapítását: »A kritika és az önkri­tika kérdésében bizonyos megtor­panás tapasztalható a pártban ... Újra szaporodnak a panaszok a kri­tika elfojtása, a bíráló üldözése . miatt...« Kalivoda István elv társ a pártalapszervezet titkára a párt­vezetőség beszámolójában ismer­tette az elmúlt év munkáját. Dicsé­rettel emlékezett meg Orosz János, Galló István, Baán József, Zajácz Mihály, Molnár Lajos és Gulyás Ferenc elvtársakról, akik példamu­tatóan látják el feladataikat. A készáruszállítás kommunistái tehát nem rejtik véka alá eredményeiket. Tudják, hogy ezek szilárd alapot jelentenek az új feladatok megvaló­sításához. Ezért helyes lett volna, ha nem rejtik véka alá hibáikat sem, ha bátran feltárják ezeket is, hiszen csak így tudják biztosítani a fogyatékosságok megszüntetését. Igen helyesen cselekedett Kali­voda elvtárs, amikor a vezetőség munkájának értékelése során saját hibáiról így beszélt: »Bírálatot kap­tam több ízben azért, mert sértődé- keny vagyok. Ez igaz is. Az elvtár­sak igen helyesen hívták fel figyel­memet e hibámra, amely fékezi a kritikai szellem megteremtését. Megfogadtam az elvtársi tanácsol és igyekeztem magatartásomon vál­toztatni. Ügy érzem azonban5 hogy ez még nem sok eredménnyel járt...« Sajnos, a pártalapszervezet titká­rának példáját nem követte a párt­vezetőség többi tagjának önbírálata, sem a beszámolóban, sem a hozzá­szólások során. Pedig lett voln^ mi­ről beszélniük. Helyes lett volna például, ha Soltész Albert elvtárs elmondja a tagságnak, hogy miért nem teljesítette pártmegbizatását, s minek tulajdonítja munkájában a még fellelhető fogyatékosságokat? Arra is kíváncsi lett volna a tag­gyűlés valamennyi résztvevője, hogy Varga Mária elvtársnő, az alapszervezet gazdasági felelőse és Imreh Ferenc elvtárs, az ágit. prop, felelős hogyan szervezte meg mun­káját, hogyan teljesítette pártfel­adatát? Jogosan várta a taggyűlés valamennyi résztvevője Garics Sán­dor elvtárs önbírálatát, amely azon­ban ezúttal is elmaradt. Az alap­szervezetvezetőinek ilyen helytelen magatartása méginkább fokozta a párttagok passzivitását. Felmerül a kérdés: mind­ezek ellenére hogyan töltötte be a taggyűlés feladatát? A párttaggyű­lés általában pozitiven értékelhető. Jó volt a pártvezetőség Beszámolója és az elhangzott nyolc hozzászólás is. Helyesen vitatták meg a terme­lés problémáit s hangsúlyozták: a készáruszállitas igén fontos üzem, jó vagy rossz munkája erősen be­folyásolja a gyár pénzügyi tervének alakulását. Ennek szellemében be­szélték meg az 1956-os év legfonto­sabb feladatait. Mindezek ellenére a taggyűlés nem tudta teljes egé­szében betölteni feladatát, éppen a kritikai szellem hiánya miatt; .....Hl 111—1 A vezetőség beszámolója helye­sen és részletesen foglalkozott a szocialista tulajdon védelmével. A párt Szervezeti Szabályzatában fog­laltakra hívta fel a párttagság fi­gyelmét: »... Védje és szilárdítsa a szocialista tulajdont, őrködjék a népi demokratikus állam törvényei, rendje és fegyelme fölött. Harcoljon minden erejével a párt és a dolgozó nép, a haza ügyéért, a Magyar Nép- köztársaság felvirágoztatásáért.« A beszámolóból megtudtuk, hogv a készáruszállítás több dolgozója visszaélt beosztásával, megkárosí­totta a dolgozó népet. Ez azért volt lehetséges, mert Varga Zoltán és Koncz Gáspár kommunista műszaki vezetők elhanyagolták az ellenőr­zést. Amilyen bátran, keményen bí­rálta a beszámoló egyes elvtársak munkáját, olyannyira elmaradt a kommunista vezetők önbírálata, a párttagság határozott állásfoglalása. Helyes lett volna pedig, ha Ankli Sándor elvtárs osztályvezető is ön-, bírálatot gyakorol, hiszen az ellen­őrzés elhanyagolásáért személy sze­rint ő is felelős. A felszólaló Varga elvtársnak is el kellett volna is­mernie hibáit s levonni ezekből a szükséges következtetéseket. Koncz elvtárs sem érdemesítette szóra az őt ért bírálatot. Az újonnan megválasztott párt­vezetőségnek a párttaggyűlés ta­pasztalataiból le kell vonni a tanul­ságot. Minden erejével azon kell fáradoznia, hogy megteremtse az alulról jövő bátor, segítőkész kriti­kai szellemet. Ne tévessze szem elől pártunk III. kongresszusának hatá­rozatát, amely kimondja: »Olyan légkört kell teremteni a pártban, amelyben az egyszerű tag félelem nélkül bírálhat, adhatja elő pana­szát, bejelentéseit.« A készáruszállí­tás pártszervezetének vezetősége csak akkor számíthat a bátor kriti­kára, a tagság kezdeményező kész­ségére, aktivitására, ha megfelelően foglalkozik a bejelentésekkel, ha helyesen reagál a dolgozók kritikai megjegyzéseire. A készáruszó Ilit ás kom­munistái ne feledjék: minden párt- funkcionáriusnak, gazdasági és tö- megszervezéti vezetőnek, egyszerű párttagnak legfontosabb kötelessége a kritika és az önkritika, az alulról jövő, a tömegek részéről megnyil­vánuló bírálat fejlesztése, felkaro­lása! DRAGOS GYULA Nagyobb támogatást a tbc elleni még sikeresebb harchoz Az orvostudomány ez utóbbi évek­ben bámulatos eredményeket ért el a tuberkulózis elleni küzdelemben. Á valamikor „magyar betegségnek" nevezett kór ma már nem pusztít­hat olyan veszett dü'hvel, mint né­hány évtizede. Mindenki tudja már, hogy a tbc gyógyítható betegség, — ha idejében felfedezik. Éppen ezen, az idejében való felfedezésen van a hangsúly. Ezt a célt szolgálja töb­bek között a gyógyító megelőző mozgalom, amelynek keretében rendszeres tüdőszűrő vizsgálatok folynak. Ha tudjuk, hogy a tbc gyógyítható betegség, nem kell különösebben magyarázni, < milyen jelentősége van a rendszeres szűrővizsgálatoknak. Az öntudatos, lelkiismeretes dolgo­zók meg is jelennék a vizsgálatókon, mert tudják, hogy mindenki ki van téve a fertőzés veszélyének. A gyógyító megelőző mozgalom nagy eredménye a dolgozók felvilá­gosításában, hogy ma már nagyon kevesen vannak, akik ne tudnák, hogyan kell védekezni a tbc ellen. Éppen ennek a következménye, hogy a tüdőgondozók előszobái mindig zsúfoltak. Vannak anyák, akik időn- kirit bemutatják gyermeküket az orvosinak,' dolgozók, akik kigyógyul­va egy-egy megfázásból, megvizs­gáltatják magukat. S megtölti a várótermeiket a szűrővizsgálatra je­lentkezők tömege is. Ez nagyon helyes, örvendetes je­lenség. De Miskolc város fejlődésé­vel, lakói öntudatának növekedésé­vel lépést kellene tartani az egész­ségügyi hálózat fejlődésének is. Mert mi a helyzet a miskolci városi kór­ház területén működő II. kerületi tüdőgondozóban ? A belgyógyászat épületének alag­sorában — amely eredetileg raktár­nak készült — kapott helyet a tü­dőgondozó. Mindössze négy szűk helyiségből áll. Egyik a főorvosi szoba, a másik — alig három lépés széles — a felvevő és a vizsgáló he- tyiség, a harmadikban a röntgen­vizsgálatokat, a negyedikben a gyó­gyítást végzik. A szűik váróíolyosón mindössze tíz* ember fér el, pedig sokszor hú­szán—harmincán is vannak. Ez a helyzet egyáltalán nincs összhang­ban az egészségügyi szervek . tuber­kulózis elleni küzdelmével. A gon­dozó annyira túlzsúfolt, hogy már, akadályozójává vált a megelőző szolgálatnak is. Csak nehezen tudnák például tö­meges szűrővizsgálatokat végezni. Az iskolás gyermekek szűrővizsgálatát egyre halásztgatják, nem tudják mikot berendelni őket, mert a he­lyiség mindig tele van. Korán reg­gel a gyerekeiket hozzák, utána 11 óráig szűrővizsgálat következik, majd az először jelentkező betegek, délután, pedig a nyilvántartott be­tegek jönnék. A tüdőgondozó orvosai igyekez­nek úgy beosztani a szűkös helyisé­get, hogy a gyermekek ne érintkez­zenek a fertőző betegekkel. De a mostani helyzet így sem kielégítő. Valamilyen megoldást kell keresni. Illetékes vezető orvosok a tervek és elgondolások egész sorát tárták elő. Szó van az 1960-ra elkészülő új, 8 emeletes kórházról és rendelőin­tézetről és még sok egyéb szép el­gondolásról. Most már csak az kell, nehogy a sók terv között elvesszen a tüdőgondozó. A II. kerület lakóinak túlnyomó többsége gyári dolgozó. A Lenin Kohászati Művek és a DIMÁVAG Gépgyár vezetőinek egyaránt érde­ke, hogy segítse az egészségügyi szervek tbc elleni küzdelmét. Je­lentősen mentesíteni lehetne a ke­rületi tüdőgondozót, ha a két gyár közösen, külön tüdőszürő-vizsgáló állomást hozna létre,' ahol a gyár dolgozóit rendszeresen megvizsgál­nák. A betegségek elleni küzdelem nem lehet 'kizárólag az egészség­ügyi szervek feladata. Részt kell eb­ből vállalnia minden más intéz­ménynek és a gyárnak, hivatalok­nak is. Dr> Ruszti Endre, a tüdőgondozó főorvosa jogos büszkeséggel számol be azokról a nagyszerű eredmények­ről, amelyeket elértek a tbc elleni küzdelemben. A statisztika azt mu­tatja, hogy míg az 1950 előtti évek­ben 6 éves korig minden esztendő­ben meghalt néhány gyerek tuber­kulózisban, 195IMŐ1 kezdve mosta­náig egyetlen 6 óven aluli gyermek sem halt meg tbc-ben. Sőt 1951,óta, 14 éves korig megszűnt a tbc elhalálozás. Ez a gondozóban hatalmas munkát kifejtő dr. Katona Sándor gyermekspecialistának is köszönhető. A múlt rendszerben a miskolci II. és III. kerület terüle­tén az évi tbc halálozási szám 37, 73, 53 volt. Tavai/, 1955-ben — ami­kor a lakosság száma az előbbi évekhez viszonyítva erősen emelke­dett — csupán 13 tbc beteg halt meg a két kerületben. Elmondhat­juk, hogy az elmúlt öt év alatt mindössze annyi ember halt meg tüdőbajban, mint 1943-ban egyetlen év alatt. Eredményes, szép munkát végez tehát a tüdőgondozó. A még szebb siker érdekében adjanak munká­jukhoz még nagyobb támogatást az illetékesek, oldják meg minél előbb a helyiséggel kapcsolatos pana­szokat. (Adamovics Ilona) 7 ö megszervezetek, társadalmi egyesületek 1 A vasgyári nagyvendéglő eme­leti helyiségei igénybe vehetők farsangi bálokra, társasvacsorák­ra, összejövetelekre. Hideg, me­leg konyha, italok nagy válasz­tékban, olcsó árak! Hangulatos zene, tánc! — Érdeklődni lehet az üzletvezetőknél. Telefon: 41-215. A PÁRTVEZETÖSÉGVÁLASZTÁSOK HÍREI Több kiváló tanuló Kedves, meleghangú levél érke­zett szerkesztőségünkbe. írója: Pekó Katalin, a vasgyári leányis­kola VIII. a) osztályos tanulója egyszerű szavakkal, s mégis szinte riporteri ügyességgel írja le, ho­gyan látják ők a felnőttek munká­ját, mit jelent az ő életükben a pártvezetőségek újjáválasztása. * A szobában meleg van, a fa vígan pattog a tűzön. Édesapám a divánra keveredik és Solohov: Uj barázdát szánt az eke — című könyvét olvassa. Édesanyám a Paj­tás újságot vette kezébe, amelyet á napokban vásároltam. Lassan fel­emeli a fejét, s azt mondja: „Hát igen ...“ , Ezután már én is figyelek, mert tudom, hogy a mama mesélni fog. S hamarosan folytatja: — De szép a mostani gyerekek­nek az életük. Amikor éji ilyen fia­tat voltam, még nem volt külön újság a gyermekeknek. Az én időm­ben mezítláb szaladgáltunk a por­ban, mert sajnáltuk a cipőnket fel­húzni. Édesanyánk hónapokig spó- rolgatta, kuporgottá a krajcárokat, hogy nekünk új ruhát vásárolhas­son. — Karnevál az Országházban? ... Ilyet még el sem tudott kép- ’ zelni egy munkás gyermeke. S ma j már oda is elviszik a mi úttörőin- | — műveltebb ország két. Ha én mégis a bálba kérecte- kedtem, rám kiabált édesanyám* vagy velem sírt, hogy honnan sze­rezzen nekem új ruhát... Most pe­dig nyolcadik osztályos lányommcCL én magam is eljárok az iskolai kar­neválokra ...! Elgondolkoztam ezen a kis elbeszélésen, miközben vacsorázni indultam a konyhába. Kinek kö­szönhetjük mi gyerekek ezt a sok jói? Nem salaiig kellett gondolkod­nom, hamarosan rájöttem: a párt­nak köszönhetjük! És a párt most nagy feladat előtt áll. Országszerte most folynak a vezetőséó-választó taggyűlések. A mi iskolánkban is megalakult egy kis csoport, amelyik kultúrműsorral kö­szönti a taggyűléseket. A csoport még a téli szünidőben is Összejött, ha szükség volt rá. Szereplésükért az új vezetőség köszönetét mon­dott. Az iskolai pártszervezetben február 1-én lesz a taggyűlés. Erre készülnek most a nevelők és tanu­lók; egyaránt. A nevelők azt tervez­getik. hogy kik lennének a legjobb vezetőségi tagok, mi tanulók pedig még szorgalmasabban tanulunk. Azt o. célt tartjuk magunk előtt, hogyr több kiváló tanuló — műveltebb or» szag. Az iskolai vezetőségi tagokat »szeretettel köszöntjük majd és sok I sikert kívánunk nekik. PEKÓ KATALIN A Borsodi Szénbányászati Tröszt öt bányaüzeme batáridő előtt teljesítette janiár havi tervét Január 26-ára virradóra a Borsodi Szénbányászati Tröszt öt bánya» üzeme jelentette, hogy határidő előtt teljesítette január havi tervelőirány- zatát. A feketevölgyi akna január 26-án reggelre terven felül csaknem 700 tonna szenet termelt s ezzel eleget tett egész havi* tervének. A rudolftelepi IV. akna dolgozói csütörtökön már a januárra ter­ven felül vállalt 1500 tonna szén kitermeléséhez fogtak. Az akna dolgo* zóinak eredményes munkáját a vasárnaponkint elvégzett karbantartás, a szállítás jó megszervezése, a jő üres csilleellátás és a bányászok lelkes versenye tette lehetővé. Az edelényi I-es és III-as akna is eleget tett január 26-án reggelre januári tervének. E szép eredmény az ifjú bányászok lelkes versenyében született, akik mindkét aknában kivétel nélkül párosversenyben állnak? Megszüntették az igazolatlan műszakmulasztást, a 480 perc kihasználásá­val pedig fejteljesítményüket januárban decemberhez viszonyítva, csak­nem 1.5 mázsával növelték. .‘V, & ?r Az Ella-akna dolgozói is teljesítették januári tervüket s megfogad­ták, hogy a hónap végéig terven felül 100 tonna szenet termelnék: Kiskirály a termelőszövetkezetben A sajóhidvégi Uj Élet Tsz 1955- ben olyan jó termést takarított be, hogy az egyénileg gazdálkodók is felfigyelték ró. őszi búzából 12, rozsból 10, őszii árpából 18, kuko­ricából szemesre átszámítva 30 mázsa volt az átlaga. Jó volt a termés, mert a gépál­lomás erős támasza volt a tsz-nek, — az elnök, Riba János nem aka­dályozhatta annyira a munkát. De az állattartásiban — mert állatte­nyésztésről még csak nem is be­szélhetünk a tsz-ben — már bajok vannak, hiszen ez az elnök mun­kájától függ. A fejési átlag tűrhetetlenül ala­csony, alig van tejelő tehén; a te­henészek hetenkint váltakoznak. Baj van a sertés és baromfi tar­tással is. Megépítették az istálló­kat és az ólakat, de ezek álig van­nak kihasználva. Kevés a takar­mány és az abrak. Nedvesen kaz- laztak, ezért a takarmány egy ré­sze (vagy 30 mázsa here) megrot­hadt. Munkaegységenkint 4 kiló (!) kukoricát osztottak szét, s már alig van mit adni az állatoknak. A helytelen gazdálkodás oka: a rossz vezetés. Ri'ba János elfojtja a bírálatot, özvegy Varga Imréné- nék zárszámadáskor 15 mázsa ter­ményt mértek, de az elnök bosszú­ból vissza ákarta hozattatni vele, mondván: nem jár, csak 8 mázsa; Habár a tagság ezt megakadályoz­ta, a faluban az ellenséged elemek suttogására mondogatni kezdték: „Lám ilyen a tsz! Sokat oszt, de csak papírom“. Riba János úgy viselkedik, mint egy kiskirály. Mindent a tagság tudta nélkül intéz. ,.Én vagyok itt az elnök, én dirigálok“ — mondja; Tanácsot nem fogad él. Az ered­mény:' 12 sertés 140 mázsa szemes terményt evett meg. ennek ellené­re hosszú hónapok múlva is 80—= 100 kilósak maradtak. Tűrhetetlen a pazarlás. Kétszáz darab libát kapták, amelyből most már csak 30 darab van meg, a többi elhullt vagy eltűnt. Az elnök kiadta a jelszót: „A tsz függönyén ne lásson be senki*’; Erre azért van szükség, mert a tsz-ben megtalálható a „rokoniz­mus“ is. Riba János a tagság tud­ta nélkül 600 négyszögöllel több háztáji földet adott Homonnai La­josnak, közeli rokonának; Homon­nai Lajosné és az elnök anyósai egy hold dohányt és egy hold ku­koricát kapott Riba Jánostól „íe* lébe“. A dohány felét meg is kap* tálk, a kukorica azonban teljes egészében a két asszony „tulajdo­nába ment át’*. A rokonsághoz tartozik még Veres Jánosné ba­romfigondozó is, aki úgy gazdálko­dik a tyúkokkal, a libákkal még á tojásokkal, ahogy akar. Néha há­rom napig is „megfeledkezik a li­bák töméséről. Némelyik liba már november óta hízik! A könyvelő. Kovács Erzsébet is „jól járt“. Bár csak munkaköny­ves tagja a tsz-nek, ő is kapott (a mezőgazdasági osztály tudtával)' egy hold kukoricát. Munkaegysé­gére legfeljebb 6 mázsa járt volna neki, de így 16 mázsa kukoricája lett. Kovács Erzsébet olyan vasúti- és autóbusz költségeket is felszá­molt a tsz-nek (könnyen tehette* hiszen ő volt a könyvelő és pénz­táros is egvszemélyben), amelyek­hez nincsenek jegyek. Az elnök nem ellenőrizte, mert ő maga iö becsapja a szövetkezetét. Nemrégiben a termelőszövetkezet kerítéssodronyt vásárolt a barom­fiólhoz. Az elnök meggondolta ma­gát, s kiosztotta a tagságnak a dró-' tot. Természetesen ő maga is ka­pott belőle. A tsz-nek sok terménye hiány­zik. Hogy mennyi, azt nem is le­het megállapítani. Riba wános ösz- szejátszik a raktárossal, nyilván­tartást nem is vezetnek. Az ellenőrző .bizottság nemré­giben felülvizsgálta a tsz gazdál­kodását s igen sok hibára jött rá; Többek között arra, hogy az el­nök, Homonnai Lajos és Forgács Árpád fogatos jogtalan munkaegy­ségeket írt'be magának. Riba Já­nos, hogy elsimítsa az ügyet, azon­nal eltüntette mindhármuk mun­kaegység könyvét. Riba János kiskirályoskodásával, garázdálkodásával igen sok kárt okozott a tsz-nek. Vajon meddig tűrik ezt az illetékesek? (KGy)---­— 20 MILLIÓ NAPOSCSIBÉT keltetnek az idén a keltető állomá­sok. Több állomáson már e héten a „műkotlósokba” rakták az első tojásokati

Next

/
Oldalképek
Tartalom