Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-23 / 301. szám

Éijen harcokban megedzett forradalmi munkásosztályunk és annak dicső élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja! A több, jobb, olcsóbb termelés a növekvő jólét egyetlen alapja, a bőség egyetlen forrása Növekedett a termelékenység, emelkedett a dolgozók jövedelme a diósgyőri martinban Másfél esztendővel ezelőtt a Le­nin Kohászati Művek martinacél­művében, a tervteljesítés hullám­völgyeinek időszakában egyesek azt vallották, hogy az üzem terme­lése elérte a maximális határt és így a termelékenység, a termelés fokozása már csak új beruházások­kal lehetséges. Az idők folyamán azonban az áldozatvállalásban élenjáró kommunisták és legjobb segítőtársaik, az akadályt nem is­merő pártonkívüli dolgozók, alkotó együttműködésben a termelés pa­rancsnokaival, a műszaki dolgozók­kal, meggyőző választ adtak a két­kedőknek. Nagy segítséget, lendü­letet adott nekik a párt Központi Vezetőségének márciusi határozata, amely feladatul tűzte elénk a ne­hézipar fejlesztését, a termelékeny­ség fokozását és a termelés növe­lését. A diósgyőri martinászok ezúttal nem szavakkal kezdtek hozzá a határozat megvalósításához. ígéretekből — mondották — eleget adtunk, hiszen jónéhányszor pirul­va kellett beismernünk fogadal­munk valóraváltásának elmulasz­tását. A tettek minden szónál többet érnek. Első és legnagyobb feladat volt a hulladéktér, a kemencesor, az öntőcsarnok és a gépészet mun­kájának összehangolása. A kemen­cesoriak gyakran voltak szenvedő alanyai a szervezetlenségnek. Nem tudták, hogy mikor kell félbeszakí- taniok a rakást hulladékhiány miatt. Ha pedig már beraktak, az olvadás után, a csapolás közeledté­vel azon kellett nyugtalankodniok, hogy az egyébként jó minőségű acél nem fog-e selejtessé válni az öntőcsarnokravárás miatt, mert ez számtalanszor fél-egy órát késlel­tette a csapolást. Az öntőcsarnok rendezetlensége, szervezetlen mun­kája olykor még a jó, megfelelő minőségben lecsapolt acélt is selej­tessé tette. S ha történetesen egyik hátráltató körülmény sem mutat­kozott, mindig számítani lehetett arra, hogy valamelyik daru elrom­lik. Nehéz harcok árán mindezeket az akadályokat felszámolták. Az acélműben a különböző munka- területek összhangja ma már csak­nem tökéletes. A grafikonoktól el­térni egy jottányit sem szabad! — adták ki a jelszót az üzem vezetői. Az első negyedév végén már szá­mottevő javulásról számolhattak be/ a diósgyőri martinászok. Az egy munkás által egy nap alatt termelt áru értéke az első negyedévben 15 százalékos, a harmadik negyedév végére pedig 27 százalékos emelke­dést mutatott. A termelékenység emelésének ez az egyetlen muta­tója is híven bizonyítja a diósgyőri martinászok megfeszített munkáját arra, hogy az üzem tartalékait fel­tárják s minden percet hasznosíta­nak a munkaidőből. A termelékenység emelésével je­lentősen megnövek,edett az üzem termelése is. Ha az 1954-es terme­lési szintet vesszük alapul, ebben az esztendőben 9.2 százalékkal több acélt adtak a martinászok az or­szágnak. Egyes helyeken a termelés emel­kedésével párhuzamosan növekedni szokott a selejtes és a hibás áruk aránya, értéke. A diósgyőri mar­tinban ez nem így van; 1954-től 1955. december 1-ig 1,071.800 forint­tal csökkent a selejt értéke. Ezzel az összeggel a martinászok több mint 13 kétszobás teljes összkom­fortos, kertes családi ház építésé­hez teremtették meg a szükséges anyagi alapot. íme ennyit jelent a technika kihasználása, a technoló­giai fegyelem betartása. Dicséretes, hogy az utolsó két hónapban a kényes minőségű kazánlemezek gyártásánál is jó eredményeket értek el. Szeptemberben még az összselejt 40.3 százalékát éppen a minőségileg kifogásolható kazánlemezadagok alkották. Ez a százalékarány no­vember végére már 27.6 százalékra csökkent. Az eredmények vizsgálatánál mindenki a sikerek forrását keresi. A nagy »sikerfolyamnak-« bizony sok apró ága van. Mindenekelőtt az emberek határtalan alkotóerejét kell említenünk. Ez tette lehetővé, hogy különösebb beruházások nél­kül az üzem műszaki és fizikai dol­gozói csupán a meglévő berendezé­sek és az idő kihasználásával nö­velni tudták a termelés színvona­lát. Az olvasztárok például ma már nem mulasztanák el a csapolás után a kötelező kohász javítást s emellett igyekeznek lecsökkenteni a javítások idejét. A megelőző ko­hászkarbantartás eredménye, hogy a kemencék tartóssága növekedett, így tervszerűtlen javításokra kevés példa akad az év történetében. Az eredményekben oroszlánré­szük van az acélmű újítóinak, töb­bek között Modla Géza lakatosmű- helyi üzemvezetőnek, aki ebben az esztendőben már több kiváló, a termelés növelése szempontjából igen jelentős újítást dolgozott ki és vezetett be. Gyakori volt például a kemencék vállgerendáinak kiégése, amely rendszerint boltozatbeszakadással járt együtt. Az újító javaslata alap­ján a régi, öntött vállgerendák he­lyett ma a jóval tartósabb, bizton­ságosabb hengerelt, vízhűtéses váll­gerendákat alkalmazzák. A gépkiesések az elmúlt évben havonta átlagosan elérték a 67 órát. ebben az évben viszont a 39 órás átlagot is alig haladják meg. E két szám azt bizonyítja, hogy jelentős mértékben megjavult az üzemben a gépészeti karbantartás. De a ja­vulás várható is volt, mert nem­régiben vezették be a cserealkat­részekkel történő javítást. Ez azt jelenti, hogy a gépek javítása előtt elkészítik a cserealkatrészeket s így például egy daru javítását egy hét alatt elvégzik a korábbi 20—21 nap helyett. A termelékenység és a termelés növekedésének velejárója a dolgo­zók jövedelmének növekedése, mert a több, jobb, olcsóbb terme­lés a növekvő jólét egyetlen alapja. Ebben az évben 1954-hez viszo­nyítva 19 százalékkal növekedett a munkások bér£ Oláh József elvtárs a legjobb ol­vasztárok egyike 1954 novemberé­ben még »csak« 2260 forintot kere­sett. 1955 novemberében havi jöve­delme már elérte a 2860 forintot is. A 600 forintos többletkereset Oláh elvtárs családjának még jobb élet- körülményeket, magasabb életszín­vonalat biztosít. Nem beszélve ar­ról, amit borítékon kívül kap kü­lönböző juttatások révén. A diósgyőri martinászok mind­egyike többet adott — többet is kapott. Érdemes tehát csatát indí­tani a párt politikájának megvaló­sításáért, a termelékenység, a ter­melés növeléséért, a selejt csökken­téséért. S a sikerek, az eredmények még tartósabbak lesznek, ha a diósgyőri martinászok a Központi Vezetőség novemberi határozatá­nak szellemében végzik továbbra is munkájukat. PÁSZTORY ALAJOS ___GÖRÖNGYÖS UTAKON---­A TÁRSADALMI TULAJDON v1dELMI=BEN Az edelenyi országúton a dél­utáni órákban megélénkül a forga­lom. Bányászautók egész karavánja szállítja munkahelyükre és vissza otthonukba a munkásokat. Kurityán, Rudolftelep, Felsőnyárád, Ormos­bánya felől kanyarodnák be az autók. A Sajóhid közelében fiatal rend­őrőrmester állítja le az egyik kocsit. __ Ellenőrzés — mondja a kocsi­bizalminak. Egymásután lépnek le az utasok, ki hetyke, ki elégedett mosollyal, egyesek szorongó tökin­tettel. A rendőr felszáll a kocsiba és szétnéz. Lám nem volt hiábavaló az éberség. Az ülések alatt különböző méretű tüskök, hátizsákokban szén. A tulajdonosok nem kerülnek mind­járt elő, váltig bizonygatják, hogy ezek a holmik már ott voltak, mii­kor felszálltaik. Ám a rendőr elvtár­sat nem lehet félrevezetni. Közben újabb kocsik érkeznek, azokról is leszállnak az utasok. Aki­nél fát vagy szenet találnak, annak nevét, adatait felírják.; Elég szép számmal igyekeznék az őrs felé. Kovács Bertalan törzsőrmester sza­porán írja a „szarkák“ nevét. Idő­sebb bányász jókora darab fát szo­rongat a hóna alatt. Bibliák Lajos, aki Rudolftelepen dolgozik. Lipták István az edelényi I. aknából egy hátizsákra való szenet hozott. Nagy Sándor az ormosi IV. aknából ugyancsak ,,egy kis alágyújtósnak valót“ akart hazaszállítani. Dankó József a kurityáni bányából egy jó­kora szerszámosláda tetejét hozta magával. A rendőrtörzsőrmester előtt már jónéhány papírlap telt meg a ne­veikkel. Elég szomorú, hogy egyesek a (közös vagyont úgy húzgálják szét, mintha Csáki szalmája lenne. A ko­csibizalmiak feladata lenne megaka­dályozni, hogy társadalmi tulajdont képező anyagokat felvigyenék a ko­csikra. De hogyan lépjenek fel ez ellen, mikor maguk sem vetik meg fe- tözelőszerzésnek ezt a formáját? Ot kocsiról mintegy két má­zsa fát és másfélmázsa szenet gyűj­töttek össze. Mi történik a tolvajokkal? Sajnos, úgyszólván semmi. A rend­őrség eljuttatja ezeknek az embe­reiknek a névsorát az illetékes bá­nya üzemvezetőjéhez, igazgatójához, akinek saját hatáskörében felelős­ségre kellene vonnia őket. Ugylát- szik azonban nem tulajdonítanak nagyabb fontosságot a szocialista tu­lajdon megdézsmálásának. Pedig ha­vonta óriási értékű anyagot lopnak el így! Volt már olyan nap, hogy csaknem hat mázsa fát szeditek le az autókról. A szénlopás még súlyosabb A Társadalom és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társulat me­gyei elnöksége á napokban ülést tar­tott, amelyen részt vett Mód Aladár, a társulat főtitkára is. Sályi István elnöki megnyitó sza­vai után Kardos Győző terjesztette elő a titkárság beszámolóját. 1955-ben összesen 784 előadást tartottak a szakosztályok, ezeken több mint 80 ezer hallgató jelent meg; A társulat tagjai az ismeretterjesztés mellett ér­tékes tudományos munkát is kifejte­nek. Elősegítették a város fejleszté­sét: a METESZ-el karöltve ankétet rendeztek Miskolc problémáiról. Szé­pen nő a tagok száma, amely jelen­leg eléri az 500-at. Az eredmények elsősorban a mű­szaki és természettudományos isme­retterjesztésben mutatkoznak. Figye­lemreméltóak az agrártudományi szakosztály kezdeményezései; Kiállí­táson mutatta be a nagyüzemi mező- gazdaság fölényét. Több munkabi­zottság erőfeszítésével elkészült a borsodmegyei termelőszövetkezetek fejlődését bemutató előadás.- Ugyan­erről megfelelő szemléltető anyagot is összeállítanak; Ezévben a társulat más szervekkel együtt több munkásakadémiát és if­júsági akadémiát szervezett, ame­következményeket kellene vonjon maga után, mert minden bányász évente 72 mázsa szenet kap ingyen, illetve csekély térítés ellenében. Ez a mennyiség nem egy, hanem két család évi tüzelőszükségletét fedezi. Hová teszik ezt a szenet? Az üzemvezetőknek tehát fokozottabban kell figyelni ezekre a látszólag jelentéktelen, mégis mil­liós károkat ókozó lopásokra. A bá­nyák kommunistáinak kell kialakí­taná azt a légkört, amelyben megve­tés a sorsa annak, aki a közös va­gyont megdézsmálja. Mert ha csak azt számoljuk, hogy egy kocsin 50 kiló fát visznek el, Borsodban így havonta töbtoszáz mázsa fa tűnik el. lyek nagy látogatottságnak örvende­nek. Mindinkább gondot fordít a tár­sulat a nemzetiségi dolgozók művelő­dési igényeinek kielégítésére is. Mind a beszámoló, mind a vita rá­mutatott a hibákra. Mód Aladár szavaiból mindenekelőtt az a figyel­meztetés csendült ki, hogy sürgősen emelni kell a társadalomtudományi ismeretterjesztés színvonalát. Dolgo­zó népünk nevelése, a szocialista ön­tudat kialakítása és erősítése szem­pontjából ennek különösen nagy a je­lentősége. Szükség van a tagok egész körének munkábaállítására és ezen túlmenően egész értelmiségünk rész­vételére azoknak a szép feladatok­nak megoldásában, amelyek dolgozó népünk műveltségének gazdagítását szolgálják. Nagyobb tervszerűségre van szükség, hogy az ismeretterjesz­tés hatékonyan segítse a párthatáro­zatok végrehajtását, a szocialista építést; Az elnökség határozatba foglalta a következő évi munkatervek irányel­veit; Ezek közül kiemelkedik az a követelmény, hogy nagyobb számban tartsanak ismeretterjesztő előadáso­kat az üzemekben, a falvakban és az ifjúság körében; Fordítsanak na­gyobb gondot az előadások eszmei tisztaságára: ülést tartott a TTIT borsodmegyei elnöksége Az épülő érctömörítővel nagyobbodó rudabányai üzem dolgozói rés szére új, komplex lakótelep tervét készítik a miskolci tervezőiroda mér« nőkéi. Az új, mintegy 320 lakásból álló bányatelepen négy darab két emeletes bérházban mintegy 150 kétszobás, összkomfortos lakást építe­nek a bányászok részére. A többi lakás kertes, családiház lesz. A lakások elhelyezésénél a környezetet, valamint az egészségügyi követelményeket is figyelembe vették. Az új bányász-lakótelepet úgy helyezik el, hogy a környezethez alkalmazkodva, fásított útjaival, parkosításával festői képet nyújtson. Az eddigi kisebb bányásztelepüléstől eltérően a rudabányai új bá- nyásztelepen nemcsak lakások, hanem a lakók szükségleteinek kielégí­tésére szolgáló egyéb létesítmények épülnek, — ezért is nevezik „kom­plex-településnek". A lakótelepen élelmiszer, zöldség, háztartási, vala­mint ruha és cipőboltot állítanak fel. Ezekben a boltokban a telep lakói a helyszínen beszerezhetik szükségleteiket. A gyermekek számára új isko­lát, valamint napközi otthont építenek. Az új lakótelep tervei már elkészültek s jövőre megkezdődik az épít­kezés is. Államunk mintegy 35 millió forintot fordít arra, hogy korszerű^ egészséges lakásokhoz juttassa a rudabányai vasércbányászokat. A jövőévi rendszeres tervteljesítés alapja a munkahelyek időbeni biztosítása A Borsodi Szénbányászati Tröszt Különösen jó eredményeket ér­tek el az elővájási munJkaciklusoíta termelési lemaradását jórészben az okozta, hogy nem minden esetben állott rendelkezésre megfelelő mun­kahely a szenelő csapatok részére. Különösen az új frontfejtések és szállítóvágatok kihajtásával ma­radtak el. Nem egy üzemben előfor­dult, hogy a régi front kifogyott, de nem tudták új frontfejtésen meg­kezdeni a munkát, mert az még nem volt készen. A frontfejtések előreha­ladási sebessége csaknem 30 száza­lékkal meghaladta az új frontok előkészítésére szolgáló elővájásOk se­bességét: Az elővájások elmaradásét a hely­telen munkaszervezés dkozta. Sok helyen a terv mindenáron való telje­sítése érdekében nem gondoskodtak időben az elővéjások megkezdésé­ről, azt csalk amolyan „másodrangú“ munkahelynek tekintették; A jövő évi rendszeres tervteljesí­tés alapját képező megfelelő mun­kahelyek előkészítésére már most nagy gondot fordítanak a borsodi tröszt üzemeiben. Ennek első lépé­seként az elővájási munkahelyeket is ellátták villamos fúrógépekkel, így az előrehaladási sebességet mintegy 18—22 százalékkal meg­gyorsították; A jobb munkaszerve­zés érdekében 27 fontos elővájási munkahelyen — így például a ge- rincvágatok hajtásánál és a front­előkészítő vágaitokn:". — bevezették a ciklusos munkaszervezést: megszervezésével a sajószentpéteri bányaüzemben. A bányaüzemben a XIV-es ereszkében minden munka­hely kivétel nélkül ciklusgrafikon szerint dolgozik. Drótos István, a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemen végzett szigorló bányamérnök szervezte meg és irá­nyítja a cifclusgraíiikon szerinti munkát. Az új frontfejtés alapvá­gatán, légvágatán és szállítóvágatán dolgozó brigádok kivétel nélkül ez­zel a módszerrel dolgoznak; Az eredmény: határidő előtt mintegy 2 héttel át tudják adni a frontot a termelő vájároknak; A sajószentpéteri tapasztalatok alapján most valamennyi bánya­üzemben ciklusos elővájási brigá­dokat szerveznek, amelyek kiküszö­bölik a fejtések és az elővájásök elő­rehaladási sebessége közötti különb­séget, ezzel biztosítják a szenetek állandó munkahelyét. A miskolci 4/01 sz. vágóhíd melletti Tüzép-telepen tégla, mész és egyéb építési anyag kapható Tüzép Vállalat. 0Úttörők JL (jWJ^&laüumjLp.wi l/í intha az ezeregy- ír~í éjszaka meséinek csodás világa elevene­dett volna meg. A ha­talmas oszlopsorok kö­zött ott megy kecsesen, könnyedén a királyfi vállára hajtva fejét, Csipkerózsika. És a gonosz mostoha is ugyancsak szedi a lá­bát. Eljött a kövér hó­ember, kezében seprű, fején kerek tál, orra vaskos sárgarépa ... S nézd csak, itt van a béke fehérruhás an­gyalkája is, kezében magasra tartja az olaj­ágat! A varázsló, a péklegény, az Éj ki­rálynője, a fakir és a kishuszár, az egri vár egyik páncélpikkelyes daliája, a napkeleti bölcs ... Ott mennek Hófehérkéjük mellett a törpék. Megérkezett Piroska is a farkassal, kosárkájában ott van a nagymamájának szánt ajándék... Együtt van a »három a kislány«, Bruhaha Kelemen, a hortobágyi csikóslegény és a frak- kos arisztokrata. Na­gyon jól elfér mellet­tük a nagyvirgácsos Krampusz, a szaporán cuclizó pólyásbaba, a Ludas Matyi, a bete­gekhez igyekvő doktor bácsi, a mozsarát csör­gető Borsodi Bors, a pufók szakács és a tál­cájával ügyesen mozgó kis pincér. S itt van­nak a ponyvaregények­ből jól ismert »cow- boyok«. De nincs baj, mert a kékruhás rend­őr magabiztosan lép­ked, s van még itt ha­tárőr és katona is. ^ zivárvány színű, ezer árnyalatú, szemkápráztató mese­világ ez. Azaz nem is mesevilág, hanem bol­dog, békés világunk egyik mozzanata, — hiszen tulajdonképpen a diósgyőrvasgyári 100. számú MTH intézet nagytermében va­gyunk, ahol Miskolc legjobb úttörőinek fe­nyői aünnepély ét ren­dezte meg a miskolc- városi DISZ-bizoltság és a városi tanács ok­tatási osztálya. Már kezdődik az ün­nepség, kezdetét veszi a jelmezes felvonulás. A legszebb, legötlete­sebb jelmezeket jutal­mazzák. Németh László élv­társ, a városi DISZ- bizottság titkára szere­tettel köszönti a tanu­lásban kitűnt pajtáso­kat. Utána megérkezik Télapó is, aki minden titkot ismer, átnyújtja ajándékát: a fényké­pezőgépet a jelmezver­seny győztesének a pó- lyásbabának, aki nem más, mint Szászfái Il­dikó V. osztályos út­törőpajtás. A pincért, a Borsodi Borsot, a troj­katáncosokat, egy gitá­ros kozák legénykét, az olajágas békean­gyalkát, Piroskát a farkassal, egy zöldru­hás kishuszárt s egy magyarruhás kisleányt jutalmaz meg Télapó szép jelmezükért. Ezenfelül minden meghívott pajtás •— összesen 700 gyerek — kap Télapó tarisznyá­jából egy kis csomagot. T J tána a felcsen- dűlő zene dalla­mára megkezdődik a tánc. A hatalmas, gaz­dagon feldíszített fe­nyőfa körül áramlik, kavarog a gyerekek sokasága. A szakács Csipkerózsikát kapja karjaiba, a varázsló a takarítólányt, egy ma­tyóruhás kislány egy »cowboy«-jál lépked tova, Tündér Ilona meg éppen a pékle­génnyel táncol. Aztán a hamvas, boldogságtól kipirult arcokról leke­rülnek az álarcok s van nevetés, mert ki­derül, hogy a szakács nem fiú, hanem kis­lány. A vasgyári isko­lából Baráti Béla és Detz Gusztáv viszont lányoknak öltöztek. Az egyik »cigánylányban« Szopkó Erzsikét isme­rik fel, a dominóban Padur Évát, a Dayka Gábor utcai iskola nyolcadik osztályos út­törőjét. Az egri vár páncélinges védője nem más, mint Gulyás Attila, a farkast vezető Piroskát pedig Garami Juditnak hívják. A ipincér Harmat István, az olajágas angyalka Budai Katalin. tk ahogy egymásra ismernek, vidá­man kacagnak. A né- zők pedig — édes­anyák, édesapák* nagymamák — gyö­nyörködnek gyerme­keik szórakozásában; Vajon mire gondol az a fehérhajú nagyma­ma, aki a zene ütemé­re ingatja fejét és sze­mében könnyekkel fi­gyeli táncoló unokáját? Bizonyára ifjúsága jut eszébe, amikor nem voltak ilyen vidámak és gondtalanok a gye­rekek. Talán az is eszébe jut, amit Né­meth elvtárs üdvözlő szavaiban mondott: — Kívánjuk és akar­juk, hogy soha ne is­merjétek meg a hábo­rú borzalmait, legye­tek vidámak és kacag­jatok mindig úgy, mint most; (KECSKÉSNÉ) Kompiex települési terveket készítenek Rudakánya számára a miskolci tervezőiroda mérnökei

Next

/
Oldalképek
Tartalom