Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-06 / 286. szám

HERHÁirt Oí *'J mw 1 •!•{«>: W-"» Li* J-■ * YARORSZÍG r-\ I ftjlett agrotechnika alkalmazásival, a terméshozamok növelésével köszöntsiíK a pártvezetöségek úijáválasztását! V _______________________J ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PART BÍZOTT SAGANAK LAPJA *L évfolyam 288 szám ARA 50 FIT,! ER Miskolc, 1955 december 6 kedd Hz igazi demokrácia és szabadság diadala A szovjet nép és a világ dolgo­zói december 5-én örömmel ünnepük meg a szabadság és az igazság, a demokrácia és a szocializ­mus, a népek közti béke és barát­ság diadalának zászlaját magasra emelő Bzovjet alkotmány napját. Tizenkilenc év telt el azóta, hogy megszületett a Szovjetunió új alkot­mánya, melyet maga a nép alkotott a nép számára, s mely írásban rög­zítette le a szocializmusnak a Szov­jetunióban aratott győzelmét. A szo­cialista demokrácia nagy alapokmá­nya e két évtized alatt mind a Szov­jetunióban, mind a Szovjetunió ha­tárain kívül hatalmas küldetést töl­tött be. A dolgozók millióit lelkesí­tette és lelkesíti a Szovjetunió alkot­mánya, mely nemre, nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül az ország minden polgárának biztosítja az egyenjogúságot, valamint a munká­hoz, az üdüléshez, a művelődéshez, öregkorban pedig az anyagi ellátás­hoz való jogot. Ez az alkotmány ha­talmas tényező lett, fölbecsülhetet- len erkölcsi segítséget nyújtott a fa­sizmus és a népek elnyomása ellen küzdőknek. A Szovjetunió alkotmányában tes­tet öltött szocialista demokratizmus hatalmas ereje abban áll, hogy nem szorítkozik az állampolgári jogok ki­hirdetésére, hanem biztosítja ezek­nek a jogoknak gyakorlását. A vi­lág népei saját szemükkel látták és győződtek meg róla, hogy a szovjet, a szocialista demokrácia igazi de­mokrácia, s hogy a Szovjetunióban igazi szabadság van. Az élet reális fényeiből egyre inkább tudatára éb­rednek, hogy az igazi szabadság gyö­keresen különbözik attól az álsza­badságtól, amelyet a burzsoázia hir­det. AI ilyen szabadságról lehet szó például ott, ahol kis csoport ember tartja kezében a gyárakat, bankokat és földbirtokokat, míg a milliók örökös rettegésben élnek, hogy holnap már nem lesz meg az utolsó falat kenyerük sem? Miféle szabadságuk van például az Egye­sült Államokban, Olaszországban és más kapitalista országokban a mun­kanélküliek millióinak? Erről a „sza­badságról“ mondotta Lenin: Szabad a gazdagoknak gazdagodni, szabad a szegényeknek éhezni. Az igazi sza­badság az, hogy a társadalomban az ember nem zsákmányolja ki em­bertársát, nincs munkanélküliség és nyomor. Épp ezt az igazi szabadsá­got élvezik a Szovjetunió népei. Ezek a vívmányok elősegítették a néptömegek alkotó tevékenységének óriási fellendülését, az ország terme­lőerőinek eddig soha nem tapasztalt fejlődését, aminek eredményeként a Szovjetunió gazdasága és kultúrája hihetetlenül rövid történelmi idő alatt bámulatos sikereket és fejlő­dést ért el. A szovjet alkotmány nagyszerűsége abban rejlik, hogy törvénybe iktatta a szovjet nép vív­mányait, az igazi szabadságot. A reakciós erőknek természetesen nincs ínyükre ez a szabadság. A bur- zsoá propagandisták sokat fecsegnek az úgynevezett „szabad világ" gyö­nyörűségeiről, s szerintük csak a nyugati országokban van „igazi sza­badság“. ahol sok különféle párt működik, s ezeknek saját sajtójuk, a parlamentben pedig saját képvi­selőik vannak. De milyen szabad­ságról lehet szó ott, ahol a nyomdák, a papírgyárak, a rádió és a televízió rendszerint a tőkések kezében van ? Milyen szabadságról, milyen szabad választásokról lehet szó ott, ahol a dolgozó nép képviselőit, a nemzet legjobb és legnagyobb részét min­denféle „törvényhozási“ mesterke­déssel kiszorítják az aktív politikai életből, ahol üldözik a kommunista és a munkáspártokat, meg a többi demokratikus szervezetet? Milyenek is ezek a demokratikus parlamen­tek, mikor képviselőik többsége gyá­rost bankár, (földbirtokos és azok kreatúrái? Kiknek a számára van az ilyen országban szabadság? Vála­szoljanak a „szabad világ’1 propa­gandistái: ilyen körülmények között ki a szabad ember? A Szovjetunióban a nyomdák, a papírgyárak, az összes propa­gandaeszközök a nép birtokába n vannak és a népet szolgálják. A Szovjetunió Legfelső Tanácsában, mint ismeretes, nincsenek gyárosok és földbirtokosok, hanem az egész pép képviselői és méltó képviselői ülnek benne! Nem meglepő, hogy a tőkés országok öntudatos és haladó dolgozói nem lelkesednek a náluk uralkodó rendszerért, ellenkezőleg, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok igazi szabadsága lelkesíti őket. A nyugati hatalmaknak a német kérdésben elfoglalt álláspontja meg­mutatja, hogy a valóságban mit je­lent a „szabadságról“ való fecsegés. Nagy hangon hirdetik a németorszá­gi „szabad választásokat". De milyen „szabad választásokra“ gondolnak? Olyanokra, amelyek következtében a militarizált Nyugat-Németország, melyet az igazgatási apparátust és a népre gyakorolt nyomás minden esz­közét kezükben tartó nagytőkések irányítanak, elnyelné és az agresszív katonai tömbökhöz csatolná a Német Demokratikus Köztársaságot. Az ilyen „választások“ következtében a miluarizált nyugatnémet állam Kelet-Németország dolgozóitól elven­né a gyárakat, a falun visszaállítaná a földesurak uralmát, s a szocializ­must építő államban ismét a kizsák­mányolás és az elnyomás rendszerét vezetné be. A nagy kínai nép igazi szabadsá­got vívott ki magának, s most sike­resen valósítja meg az új élet építé­sének nagyszabású programját. Sok európai és ázsiai ország népei is megdöntötték a kapitalista rabságot, s a Szovjetunió példája nyomán hozzáfogtak a szocializmus alapjai­nak építéséhez. A népi demokratikus országok új alkotmánya törvénybe iktatta a népi hatalom vívmányait. Dizőnyos reakciós köröknek nem 1 * tetszik a népi demokratikus országok dolgozóinak szabad élete és sóikat beszélnek arról, hogy eze­ket az országokat „fel kell szabadí­tani”, s hogy a népi demokratikus országok „problémáját meg kell ol­dani“. De ezt a problémát ezeknek az országoknak népei már maguk is megoldották, helyesen oldották meg. Ezeknek az országoknak a népei ma­guk választották rendszerüket és kormányukat, s azokban, akik ma „felszabadításukat“ követelik, nem alaptalanul látják volt elnyomóikat ás rabszolgatartóikat. Elesendő egy pillantást vetni a népi demokratikus országok hatalmas fejlődésére, min­dennapos sikereire, hogy meggyő­ződjünk róla: ezekben az országok­ban a nép egységesen sorakozik föl a kormány mögött, a kormány pe­dig a népért dolgozik. A néptöme- gek mindennap szavaznak: önfelál­dozó munkájukkal kormányukat, rendszerüket támogatják és soha senkinek sem engedik meg, hogy belügyeikbe avatkozzon. A szocialista tábor országainak kommunista és munkáspártjai, va­lamint kormányai szent kötelessé-, güknek tartják, hogy ezután is fej­lesszék és még magasabb színvonal­ra emeljék a szocialista demokrá­ciát. Igyekeznek még jobban aktivi­zálni a néptömegeket, s mind na­gyobb mértékben bevonni őket az állam igazgatásába. Könyörtelen harcot vívnak a dolgozók kezdemé­nyezésének és bírálatának bürokra­tikus és lélektelen kezelése ellen, mert ez a jelenség összeegyeztethe­tetlen a szocialista demokráciával és árt az új élet építésének. A szocialista tábor országainak érdekei elválaszthatatlanok a békétől és a nemzetközi biztonság­tól. A szocialista tábor országai óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy kivívják a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhülését. De súlyosan té­vednek azok a nyugati körök, ame­lyek a gyöngeség jelének tartják a szocialista tábor országainak a bé­kéért vívott következetes harcát. A béke, a demokrácia és a szocializ­mus tábora roppant erős és meg tud­ja védeni nagy vívmányait. A. világ békeszerető és szabadság­szerető népei nagy és forró roikoii- szenwel övezik a Szovjetuniót, a vi­lágbéke támaszát, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttműködésének fáradhatatlan harcosát. Fényesen, szemléletesen bizonyítja ezt az a rendkívül baráti, valóban testvéri fogadtatás, amely­ben a nagy indiai nép részesítette Bulgamyint, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökét és Hruscso- vot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagját. India népe a Szovjetunió vezetőit ünnepelve fejezte ki a szovjet nép» BŐSÉGES VÁLASZTÉK, ÚJ ÁRÚK AZ ÜZLETEKBEN ~rmr Aluminium-hét Miskolcon A magyar alumíniumipar meg­születésének 20. évfordulója al­kalmából december 5-től decem­ber 12-ig alumínium hetet rendez­nek az országban. Ezen a héten csu­pán a miskolci vas- és edénybol­tokban több mint félmillió forint értékű aluminiumedény és alumí­niumból készült háztartási cikk várja a vásárlókat. A háziasszo­nyok nagy örömére többezer első­rendű minőségű alumínium újdon­ságot: hőszigeteléses fogantyus edényt hoznak forgalomba. Az igen olcsó alumínium edények sokkal tartósabbak a zománcáruknál, 30— 40 évig is szolgálják a háztartást. Több minf egymillió forinh értékű játék a miskolci üzletékben Minden üzletben sok a vásárló, boltok a legzsúfoltabbak. Az idén mekeiknek karácsonyi örömet szerző 4. választék, mint eddig még soha. több mint egymillió forint értékű, vevőket. Az elmúlt évben sok gye kért szánkó. Az idén minden menn személyes szánkó. Igen sok az újfaj társasjáték, bőven kapható az évek elegendő dia-vetítőgépről és hozzáj ■nagy örömére játék babakocsik és a karácsonyi vásárra. de karácsony előtt mégis a játék* nehéz választás előtt állnak a gyér* szülők, mert játékáruban olyan nagy A miskolci játékboltokban már most többszáz különböző játék várja a rmek karácsonyfája alól hiányzott a ínségben kapható egy-két és három ta, igen ízléses oktató és neveld óta hiányolt hintaló, gondoskodtak uk való filmekről is. A kislányok gyönyörű újfajta babák is érkeztek MISKOLC LEGNAGYOBB ÜZLETE FELKÉSZÜLT A TÉLI VÁSÁRRA A kora hajnali órák­ban, amikor még ki­haltak a város utcái, az Állami Áruház kör­nyékén már nagy a forgalom. Naponta te­herautószám hordják a téli vásár különböző árucikkeit Miskolc leg­nagyobb üzletének raktáraiba. Megkérdeztük Grun- dik Gyula elvtársat, az Állami Áruház igazga­tóját, hogyan készültek fel a nagy téli vásárra. — Árukészletünk je­lentős mértékben meg­növekedett, — mon­dotta. — Vásárlóinkat igen bő választék vár­ja a nagy áruház fiók­üzletében. Főleg téli­ruhaneműkből és kö­tött holmikból, vala­mint ajándéktárgyak­ból sok az új árufélesé­günk. Nagy örömmel fogadták például a vá­sárlók az „Erőd“ nevű sportszövetből nemré­giben forgalomba ke­rült igen jó minőségű, 1000 forintos sportöl­tönyt. Sokan örültek annak is, hogy igen szép női ruha már 175 forintért kapható áru­házunkban. Sokak szá­mára azzal könnyítet­tük meg a karácsonyi vásárlást, hogy több­fajta ízléses ajándék- csomagot állítottunk össze. Egy hónap alatt közel egymillió liter bor A Tokaj-Hegyaljai Borforgalmi Vállalat miskolci pincéi alaposan fel-« készültek a megnövekedett fogyasz­tás kielégítésére. A pincék hatalmas hordóiban jelenleg 7 fajta bort rak­tároznak. A miskolci vendéglátó ipar mintegy 2500 hektolitert kap az itt tárolt borokból az asztali- és to­kaji fehérből, a tokaji furmintból, a csemege fehérből és a csemege vö­rösből, az édes-, valamint a száraz peesenyeborból. A megye többi ré­szébe mintegy 7000 hektoliter zama­tos, jő bort szállítanak a miskolci pincékből. Még ebben a hónapban tehát közel egymillió liter kitűnő italt hoznak forgalomba a borforgal- mi vállalat miskolci pincéi, PIACI „ŐRJÁRATON" tUutStiMuL Fél hetet mutat a Béke téri villanyóra, de még mindig sötét van. Igen ködös decemberi reggel. A piacon már nagy a forgalom. Hajnali négy­öt óra óta zajlik itt az élet. A városba vezető országutakról zsákokkal megrakott szekerek ko­cognak a tér felé, a reg­geli vonatokból, az állo­mások felől kosárral, batyuval, tejeskannákkal felpakolt asszonyok igyekeznek a piacra. A vásárcsarnokban is nagy az élénkség. Háziasszo­nyok tömege hullámzik fel s alá az elárusítóhe­lyek előtt. A vásárlók sokszor nem is sejtik, milyen so­kan vigyáznak arra, ne­hogy becsapják őket a piacon, nehogy lelketlen kupecek felverjék az árakat, felvásárolják elő­lük olcsón és eladják méregdrágán az őster­melők portékáját. Egy- egy piaci napon — külö­nösen fizetés táján — egész sor társadalmi el­lenőr járja a Béke tér „standjait“ és a csarno­kot. Érdemes követni a ku­pecek és kofák „rémei­nek“, a társadalmi ellen­őröknek az útját. A baromfipiacra in­duló két ellenőrt kísér­jük el. Egyikük Csizma­dia József vasöntő, a má­sik Lesnyák Antalné háziasszony, négygyer- mekes családanya, ta­nácstag. Mindketten régi őrei a piac rendjének. Feladatuk: ellenőrizni, hogy az árusítóknak van-e termelői, vagy kis­kereskedői igazolvá­nyuk? Az első libát és ba­romfit áruló nénikékkel nincs semmi baj. De a következő, négy nagy hí­zott libát áruló asszo­nyon már messziről lát­szik, hogy aligha őster­melő. Feltűnően elegán­san van öltözve, mintha nem is piacra, hanem valamelyik presszóba ké­szült volna. Persze, ős­termelői igazolványa nincs. — Minek az? — kérdi vállrándítva. Ki­derül, hogy G. Gy.-né hejőkeresztúri lakos. A helypénzszedő már jól ismeri. Gyakran árul hí­zott libákat. Otthonosan mozog a piacon, a kofák biztonságával alkuszik s a portékát jóval drágáb­ban adja, mint az őster­melők. Azoknál 26—27 forint a liba kilója, nála 29 forint. — Az ilyenek verik fel az árakat — mesélik ké­sőbb a társadalmi ellen­őrök. — Az állomás kö­rül, vagy kinn a falvak­ban felvásárolják az árut és itt borsos áron adják tovább. Bizony a háziasszonyok is segítsé­günkre lehetnének ab­ban, hogy az ilyeneket kiseprűzzük a piacról. A valódi őstermelőkkel is sokszor van baj. So­kan nem hozzák maguk­kal az őstermelő igazol­ványt, s így azután ne­héz igazságot tenni. Vá­rnái György hajdúná­nási termelő egy egész szekérre való élő hízott­liba körül toporog, ős­termelői igazolványa nincs nála. Lehet hogy kupec, vagy feketéző. Szerencsére előhalássza beadási könyvecskéjét s az tisztázza, hogy jó pénzt ígérő portékáját jogosan hozta fel a piac­ra. Furcsa meglepetések is érik néha a társadalmi ellenőröket. Az egyik ős­termelő mellett két ma- gárahagyott kosár. Az egyikben tojás, a másik­ban csirkék. A két kosa­rat senkisem vállalja. A zugkofa tehát a régi cselhez folyamodott. Ős­termelő mellé telepedett és mikor meglátta az el­lenőröket, gyorsan el­tűnt. A zugkofa pórul­járt, a gazdátlanul ha­gyott kosarakat beviszik a vásárcsarnok irodájá­ba, gazdája ott jelentkez­het érte. Lesnyákné felfigyel egy idősebb asszonyra. Régi ismerős már.. > Nem egyszer csípték el, amint a vasgyári piacon árult méregdrágán ba­romfit. Itt most vásárolni akar. Negyedórákat al­kuszik, becsmérli az árut, csakhogy minél ol­csóbban jusson a csir­kékhez. Ha az ellenőrök nem figyeltek volna fel rá, talán épp ezt a pár lebecsmérelt csirkét ad­ta volna el méregdrágán i, sajátnevelésű, búzán hizlalt“ csirkéiként a vasgyári piacon. Fontos munkát végez- vek társadalmi ellen­őreink. A miskolci pia­con még mindia sok a kupec, a feketéző, akik felverik az árakat. Ha városunk háziasszonyai és a Miskolc élelmiszer- ellátásához jelentősen hozzájáruló becsületes őstermelők a társadalmi ellenőrökkel együtt har­colnak a piacok piócái, a kupecek és zugkofák ellen, akkor sok minden olcsóbb lesz a viaenn. (KECSKESNÉ) az új, szabad, boldog élet hős építő­je iránt érzett őszinte szeretetét és mélységes elismerését. India népe látja, hogy a szovjetországban olyan magaslatra emelkedett az egyszerű ember, amelyről még csak nem is ál­modhatott. A Szovjetunió alkotmányét és a szovjet embereik sokrétű tevékenysé­giét teljesen áthatják a népek barát­ságának, a prolétámemzetköziségnek az eszméi. A szovjet nép minden tettével bizonyította, hogy nagy szó­szólója és harcosa a világbékének, a népek barátságának és egyenjogúsá­gának, s őszinte barátja minden nemzetnek, a nagy és kis nemzetek­nek egyaránt. Éppen ezért szeretik oly nagyon a szovjet népet, ezért ilyen nagy a befolyása és a tekinté­lye, ilyen határtalan a népszerű­sége. A kapitalista, a gyarmati és a füg­gő országoík népeit a Szovjetunió és a népi demokratikus országok pél­dája lelkesíti abban a harcban, ame­lyet demokratikus jogaikért vívnak. A demokratikus jogok védelme az egész nép közös ügye s ez az ügy hatal­mas nemzeti egységfrontba tudja tö­möríteni a különböző világnézetű és szociális helyzetű embereket. A tőké* országok kommunista pártjai mindig készek támogatni a többi pártot és csoportot a nép demokratikus jogai­nak védelmére vagy kivívására irá­nyuló erőfeszítéseiben. ^ szocializmus és a demokrácia eszméi mind ragyogóbban vi­lágítják meg a békére és szabadság­ra vágyó népek útját. S ezek a nagy eszmék legyőzhetetlenek. (Meglelent a Tartós békéért, néni demoa kráciáért legújabb sziámiban.) |

Next

/
Oldalképek
Tartalom