Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-04 / 285. szám
Obi - ■ Hisküc, r ~<í»'-í 17-5®* ÉSZAKMAGYARORSZÍG r ■> I termelffszOvetkezetek megszilárdításával és számszerű fejlesztésével készüljünk a pártvezetőségek újjá választására! AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA Miskolc, 1955 december 4, vasárnap XI. évfolyam 285 szám ÄRA 50 FILLER FELSZABADULÁSI EMLÉKÜNNEPÉLY Miskolc város felszabadulásának tizenegyedik évfordulója alkalmából Tizenegy évvel ezelőtt szabadították fel Miskolcot a dicső szovjet hadsereg harcosai. A város nagy ünnepe alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja városi pártvégrehajtóbizottsága és a városi tanács végrehajtó bizottsága szombaton este 7 órai kezdettel a Déryné Színházban felszabadulási emlékünnepélyt rendezett. Az emlékünnepélyen, a méltó díszbe öltözött színház nézőterét megtöltötték a város ünneplő dolgozói. Ott voltak a párt, a tanács és a tömegszervezetek vezetői, a legjobb pártmunkások, az üzemek és a vállalatok élenjárói, a város termelőszövetkezeteinek legjobbjai, a lakosság minden dolgozó rétegének meghívott képviselői. Ott volt az ünnepségen Földvári Rudolf elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a Magyar Dolgozók Pártja megyei pártbizottságának első titkára, Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, valamint P. F. Potóckij őrnagy elvtárs vezetésével Miskolc város kedves szovjet vendégeinek háromtagú küldöttsége. Az emlékünnepély diszelnökségében helyet foglaltak: Aranyosi József, a Borsodvidéki Gépgyár párttitkára, Barla Anna, volt miskolci partizán, Barta Zoltán, Benyák Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Bodnár András, a városi pártbizottság első titkára, Bonta Lajosné, az MSZT városi titkára, Dáni János, a megyei pártbizottság tagja, Déri Ernő, a városi pártbizottság másodtitkára’ Dunai Péter alezredes, Fehér István, Fejedelem Józsefné, a Lenin Kohászati Művek kiváló dolgozója, Fodor Dániel bányász, Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Frank Miklós, a munkásmozgalom régi harcosa, Gál Ferenc bányász, Gyárfás János, a megyei pártbizottság másodtitkára, Gergely László, a Sztálin úti iskola igazgatója, Hajdú Rezső, a városi tanács elnöke, Huzsvári Kálmán, a DIMÁVAG pártbizottságának titkára, Iván István, a megyei tanács elnöke, Jenei Sándor termelőszövetkezeti tag, Keczel János termelőszövetkezeti tag, Kolozsvári Julia 11 éves úttörő, Koós Béla, a megyei DISZ-bizottság titkára, Kormos György bányász, Kostyó Sándomé, az MNDSZ városi szervezetének elnöke, Koval Pál, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője, Kovács Barna, a „December 4“ Drótgyár párttitkára, Mislóczky Mátyás Kossuth-díjas, a Szocialista Munka Hőse, Moravszky Antal, az 1. kerületi tanács elnöke, Négyesi Gyula, a Lenin Kohászati Művek többszörös újítója, Nemeskéri János, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának első titkára, Németh László, a városi DISZ-bizottság titkára, Nyicki György, a munkásmozgalom régi harcosa, Papp Istvánná, a megyei MNDSZ elnöke, P. F. Potóckij, a szovjet hadsereg őrnagya, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Sályi István, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem Kossuth-díjas rektora, Simon István alezredes, Simon Sándor, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára, Solymosi László bányász, Stefanovics Imre többszörös újító, Szabó Borbála, a Lenin Kohászati Művek dolgozója, Szárnyasi László, a MÁV politikai osztályának vezetője, Szinvavölgyi József, a Kohóipari Technikum igazgatója, Tóth János, a megyei pártbizottság ipari titkára, Treit László, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának ágit. prop. titkára, Turnai Károly, a MÁV igazgatóság vezetője, Ur- banesok Mihály, Miskolc város Hazafias Népfrontbizottságának elnöke, Valkó Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének póttagja, a Lenin Kohászati Művek Kossuth-díjas igazgatója, Varga Gá- borné pedagógus, Vass József 11 éves úttörő és Zombori Sándor alezredes. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Vr- bancsok Mihály elvtárs, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mondott megnyitó beszédet. Üdvözölte a megjelenteket, az elnökség tagjait, s külön üdvözölte Kolozsvári Julia és Vass József úttörő pajtásokat, akik Miskolc felszabadulásának emlékezetes, boldog napján születtek. Ezután Déri Ernő elvtárs, a városi pártbizottság másodtitkára mondotta el ünnepi beszédét. Déri Ernő elvtárs ünnepi bessséde Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Tizenegy éve lobognak vörös zászlók városunkban. Azóta világítalak messzelátszó vörös fénnyel azok az ötágú csillagok, melyek a szabadságot hozták meg nekünk; Amióta az elnyomottak a felemelkedésért, a szabadságért harcolnak, ez a zászló volt a jelkép, mögötte sorakoztak fel az elnyomott, kizsákmányolt milliók. E zászló mögé állni annyit jelent, mint a szocializmusért, a kommunizmusért harcolók seregébe tartozni. Ezért lobogott vörös zászló a szovjet tankokon, ezért esküdtek fel rá a mWcolci partizánok is; Ma pedig a Szahalin szigettől az Elbáig lobognak ezek a zászlók, hirdetve egy jobb világot, ahol boldogabbak az emberek. Sok helyen pedig, ahol a tömegek még elnyomatásban élnek, ez a zászló a reményt, a felszabadulás jelképét jelenti. Tizenegy évvel ezelőtt a vörös zászlók golyóktól tépettek voltak és vértől még vörösebbek. Azoknak a szovjet hősöknek a vérétől, akik a mi szabadságunkért ontották drága vérüket. Örök hála és dicsőség Nekik, akiknek új, boldog életünket köszönhetjük. A legnagyobb szeretettel gondolunk azokra a szovjet-ukrán harcosokra; akik hősiesen harcoltak értünk, hazánk, városunk felszabadításáért. Azok a szovjet katonák, akik ma kolhozisták, traktorosok, ipari munkások, bizonyára klubokban, vagy családi körben beszélik el, hogyan élt a magyar munkásság, városunk lakossága addig, amíg ők, a felszabadítók meg nem érkeztek. Van mit elmondaniok, okulhat belőle a fiatalság, amely csak történelmi könyvből ismeri a kapitalisták elnyomó rendszerét; Sok szovjet katona a szocialista rendszerben nőtt fel, és nem élte át az elnyomatást, s csak akkor látta meg, amikor a hitleri hordákat üldözve átlépte szeretett hazája szent határait. Sokszor nekünk is jó lenne gyakrabban feleleveníteni a régmúltat, hogy jobban tudjuk értékelni jelenlegi boldog életünket; különösen fiatalságunk előtt, amely nem emlékszik ezekre az évekre, nem beszélve azokról a drága gyermekekről, akik mór a mi boldog korunkban születtek. Sokszor el kellene nekik mondani, hogy nem volt mindig úgy, mint jelenleg, s mindent kövessenek el a máért, becsüljék meg örömteli, boldog, gondtalan életüket. Emlékezünk az átkos múltra Emlékezetes még, hogy milyen nyomasztó volt a munkanélküliség, amikor a legtehetségesebb munkások, értelmiségiek is a burzsoák kényétől, kedvétől függtek. Amikor a város lakossága nagy tömegeinek számára a megélhetés legelemibb feltételei sem voltak biztosítva. Hiába akart valaki dolgozni, nem volt rá lehetősége. Sokan emlékezünk még az embervásárokra, a hólapátoló tanárokra és művészekre, arra az időre, amikor az egyik ember a másik kiszipolyozásából élősködött. A gyárakban a munkások,, a kohászok, martinászok éhbérért dolgoztak s tőlük néhány kilométerre, a lillafüredi palotákban, a bükki vadászkastélyokban folyt a dőzsölés, durrogtak a pezsgős palackok. Jól emlékszünk még, hogy a tanulás nagyon kevesek, általában a jópénzüek kiváltsága volt. Nagyon kevesen emelkedhettek ki a tehetséges munkás gyerekek közül. De ha valakinek volt pénze, protekciója, akkor nem számított a tehetség. Lehetett mérnök, vagy bármi más, hiszen ezeknek csak az volt a fontos, hogy megkapják a fatokban a pergamentet, ami bizonyította, hogy mérnökök lettek; úgy sem alkottak soha, nem ebből éltek, hanem, hogy hét bőrt nyúztak le alkalmazottaikról. A parasztságnak egész kicsiny, vékony rétege zsirosodott, gazdagodott. A kisparaszti porták tömegei előtt pedig pergett a végrehajtó dobja, a parasztság zöme nyomorgóit. Kiváló esztergályosok, martinászok követ törtek útépítésnél és földmunkát végeztek, mert a gyárakban fekete listára tették őket forradalmi érzületük miatt. Mert ők nem nézték és tűrték szótlanul az akkori embertelenségeket! Voltak miskolci munkások is, akik küzdelmes harcot vívtak a kizsákmányolok ellen, mint Oszip István, Urbancsok Mihály, Hajdú Rezső és más elvtársak. De mégsem tudták önmaguk kivívni a hőn óhajtott szabadságot. Ehhez segítettek a szovjet hadseregek. Nem csak a felszabadítás fűződik dicső nevükhöz, hanem azóta is igen sokat segítettek. Városunk lakói soha nem felejtik el Bargyin, Amoszov, Rakcsajev, Pegov elvtársak és a Mojszejev együttes nevét; A diósgyőri nagykohóval együtt emlegetjük a szovjet embereket, akik segítettek felépíteni. Ezek a szovjet elvtórsak a szocializmust győztesen felépítő, s a kommunizmust építő szovjet nép gazdag műszaki, tudományos tapasztalatát, kultúráját hozták el nekünk. A nagy szovjet nép úgy segít nekünk, és tanít bennünket, mint az idősebb, tapasztaltabb testvér a fiatalabbat. Ilyen önzetlen, testvéri segítséget el sent lehet képzelni mástól, csak a Szovjetunió népeitől, melyek a gyakorlatban valósítják meg az internacionalizmus lenini elvét. Tőlük tanulhattuk meg azt is, hogy a szabadság egymagában nem elegendő. Az 1930-as években mondotta Sztálin elvtárs, hogy a szabadság nagyon jó dolog, de azzal jólakni nem lehet, arra van szükség, hogy a szabadság áldásait az anyagi jólét tetőzze be; A szovjet forradalom — most már hozzátehetjük, hogy népi rendszerünknek is — abban van az ereje, hogy a szabadságot biztosítja és ehhez biztosítja az anyagi jólétet is. Déri elvtárs ezután beszélt arról, miként nőtt Miskolc az ország második legnagyobb városává, beszélt a fejlődés nagyszerű üteméről. a várcs lo^ójnok anvngi és kulturális fejlődéséről, majd így folytatta: A. fejlődés nem -volt teljesen sima út Az eredmények sem hulltak az égből, ezekért nagyon komolyan meg kellett küzdeni. Igen kemény harcok folytak, de hogy ezekben a harcokban városunk munkásai jól megállták a helyüket, azt bizonyítják azok a versenyzászlók, serlegek, kormánykitüntetések, melyek nemcsak hazánkban, hanem külföldön is nagy megbecsülést szereztek Miskolcnak. Kossuth-díjasaink, Vörös Zászló-érdemrenddel kitüntetett elvtársaink példaképei a dolgozóknak. Az a többszáz sztahanovista, a szakma kiváló dolgozói, akikkel büszkélkedhetünk, bebizonyították, hogy milyen tettekre képes a munkás, a dolgozó, ha megadják a lehetőséget, hogy tudását gyümölcsöztesse. És azok a miskolci munkások, akik ma távol vannak, de velünk együtt ünnepelnek, akik kiemelkedtek a többiek közül és párt, állami, gazdasági funkcióban dől* Felszabadítók és felszabadítottak találkozása goznak az ország különböző helyein, bebizonyítva, hogy a munkásosztály nemcsak kizsákmányolt tömegnek jó és nem csak építeni tud, hanem képes a vezetésre is *— ezek is öregbítik a diósgyőri gyárak, szülővárosunk jó hírnevét; megcáfolva a kizsákmányo- lóknak azt a nevetséges elméletét, hogy a munkás csak rombolni tud, hogy „nyers” tömeg, amely csak a kiváltságosok vezetésével képes valamire. Valamennyien büszkék vagyunk nagyszerű értelmiségeinkre, azokra a nagyszerű mérnökökre, műszakiakra, akik tudásukat a dolgozó nép szolgálatába állították és azt tartják életcéljuknak, hogy minél nagyobbat, maradandóbbat alkossanak, vállvetve a munkásokkal a dolgozókkal. Soha ilyen lehetőségeik nem voltak! Éljenek vele, s hálás lesz nékik az egész dolgozó nép. Öröm arra gondolni, hogy a nevelők, a tanárok megtalálták helyüket szabad országunkban és jó hazafiakká igyekeznek nevelni gyermekeinket. Tartsák feladatuknak, hogy munkaszerető, öntudatos, szocialista embereket neveljenek és akkor megbecsülés, szeretet; további gondoskodás kíséri munkájukat. Uj fiatal értelmiségünkre fordítsunk nagy figyelmet. övezze őket gondoskodásunk. Támogassuk őket, de legyünk velük szemben igényesek. Óvjuk őket a káros befolyásoktól. Figyelmeztessük őket arra, hogy az értelmiségieknek kijáró megtisztelés és becsület: kötelezi őket! ök a munkások és parasztok gyermekei, de szüleik, osztályuk felé kötelezettségeik vannak. Ök képzettebbek, tanultab- bak, s tudásukat azoknak adják, akiktől kapták: a dolgozóknak. A párt a magyar dolgozó nép nagyszerű, harcokban edzett vezetője Kedves Elvtársak! Hogy ma itt tartunk, azt a Szovjetunió felszabadítása és segítsége mellett a mi dicső nagy pártunknak köszönhetjük. A párt mutatott világos utat, mozgósította és mozgósítja ma is a tömegeket a nagyszerű célok megvalósítására. A párt, szem előtt tartva a dolgozók legégetőbb problémáit, úgy szabta és szabja meg politikáját, hogy a dolgozó tömegek magukénak tartották és tartják ezeket a célokat, s támogatták és támogatják a párt célkitűzéseit. A párt előtt olyan nagyszerű, jól kipróbált tapasztalat áll, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának példája, melynek segítségével — hazánk viszonyaira alkalmazva —, helyesen tudja vezetni a tömegeket. Pártunk határozottan felvette a harcot azok ellen a jobboldaliak ellen, akik hangzatos, jól álcázott jelszavakkal léptek fel és le akarták téríteni a pártot a helyes útról. Revízió alá akarták venni a Szovjetunió tapasztalatait és úgy állították be, hogy mi sajátos, magyar úton építjük fel a szocializmust. Ez a sajátos út persze a marxizmus- leninizmus útjáról való letérést jelentette volna — ellenségeink legnagyobb örömére; Ezt mutatta a kulákság elszemtelenedése, a nemzetközi reakció bizakodása, örömujjongása. A dolgozó nép is hamarosan felismerte, hogy milyen végzetes lett volna, ha a párt a jobboldaliakat nem leplezi le erélyesen és nem mutatja meg a helyes utat. A párttagság és a legöntudatosabb dolgozók szorosan felzárkóztak a párt mögé és március óta nagy lépésekkel haladtunk előre. Ez is megmutatta, hogy népünk bízik szeretett, kipróbált nagy pártjában és továbbra is tőle várja az iránymutatást. Pártunk és kormányunk is figyelemmel kíséri Miskolc dolgozóinak életét és harcait és ahogyan lehet, gondoskodik rólunk. Nemrégen személyesen Rákosi elvtárs járt itt városunkban és elbeszélgetett az élenjáró dolgozókkal, a város vezetőivel. Ugyancsak itt volt Hegedűs elvtárs, a Minisztertanács elnöke és megvizsgálta, hogy milyen a lakosság ellátása. Sok hasznos tanácsot adtak arra vonatkozóan, mit tegyünk, hogy meglévő problémáink mielőbb megoldódjanak. A párt mindent elkövet, hogv javítson Miskolc dolgozóinak helyzetén. Ennek a szerető gondoskodásnak eredmé- (Folyt '.ás a 2, oldalon.)
