Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-17 / 270. szám
4 ÜSZAKMAGYAftORSlAO Csütörtök, 1955. november 17. Azonnal lássunk hozzá a Központi Vezetőség határozatának végreha jtásához Beszélgetés Bérezi Béla elvtárssal Lapunk munkatársa a Központi Vezetőség legutóbb megjelent határozatával kapcsolatban elbeszélgetett a fliosgyőri martin vezetőjével, Bár- .:zi Béla elvtársiak — Tanulmányozta-e Bérezi elvtárs a Központi Vezetőség március 12-1 ülésen elfogadott határozatát s mi a véleménye róla — kérdezte tőle. — Az Északmagyarország hasábjairól értesültem a Központi Vezetőség új határozatáról, amely ipari termelésünk megjavítását és a műszaki színvonal emelését tűzte ki célul. A határozat hosszú Időre megjelöli a legfontosabb tennivalókat az Ipar valamennyi dolgozója számára — így számomra is. Minden pontjával egyetértek. Újra megerősítette bennem azt a tudatot, hogy pártunk helyesen látja az ipar legdöntőbb problémáját s minden erejével azon van, hogy a hiányosságokat mielőbb megszüntesse. ' — Mit tesz Bárczi elvtárs a határozat megvalósítása érdekében? — A határozat kimondja: „A kohászat fejlesztése során biztosítani kell a hazai alapanyagok fokozott felhasználását, a fajlagos kokszfelhasználás csökkentését, a termelő- berendezések jobb kihasználását, az ércek hasznos összetevőinek teljesebb kinyerését és a minőség nagyfokú javítását. Ezért üzembe kell helyezni az ércdarabosító műveket, meg kell kezdeni a hazai vasércek dúsítását, az oxigénbefúvásos acélgyártást, növelni kell a hideghengerléssel előállított termékek arányát, fokozni kell a kohászati berendezések műszerekkel és mérőműszerekkel való ellátását.“ A levegőbefúvásos acélgyártással mi már 1950—51-ben próbálkoztunk. Ekkor azonban rajtunk kívülálló okok miatt nem tudtunk eredményt felmutatni. A napokban újra kísérletet kezdtünk a levegőbefúvásos acélgyártással. A IV-es, majd a Ilias és a VII-es számú kemencéknél folytattunk Ilyen kísérletet. A III-as kemencénél Sztéhlik Ferenc elvtárs acélgyártó levegőfrissítéssel gyártott le egy adagot. A tárcsa-minőségre leöntött 14 öntecsből egyetlenegy sem szakadt. A levegőbefúvásos acélgyártással tovább fogunk kísérletezni. Számításaink szerint, ha különösebb akadályba nem ütközünk, az új módszer széleskörű elterjesztésével napi 10—15.000 forint devizát takarítunk meg. Bizonyosak vagyunk a sikerben, mert nagy odaadással folytatjuk a kísérleteket. Ha megfelelő mennyiségű oxigén áll majd rendelkezésünkre, az oxigénbefuvatás alkalmazását is megkezdjük. A Központi Vezetőség határozatának végrehajtáséhoz már hozzá is fogtunk, nem várunk semmiféle külön utasításra, mert a határozat világosan megjelölte valamennyiünk számára a legfontosabb tennivalókat. Szilárd fegyelmet a szénbányászatban ! Lesniczky László elvtárs márta- bányai DISZ-titkár, a Központi Vezetőség legutóbbi határozatáról az alábbiakat mondotta: — Pártunk helyesen látja a szénbányászat területén tapasztalható hiányosságokat. Igen helyesen mutatott rá a határozat arra, hogy fontos iparágak elmaradtak a korszerű technika alkalmazásában, nem megfelelően használják fel a technika lehetőségeit. A mi bányáinkban is az utóbbi időben háttérbe szorult az új technika. Vezetőink kampányfeladatnak tekintették ennek széleskörű elterjesztését. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint saját esetem. Bányaüzemünkben sok baj van a csillekerekekkel, amelyek gyakran leesnek. A svéd csapágyak, amelynek ára 58 forint, nem sokáig tartanak. Februárban újítást nyújtottam be a svéd csapágyak helyett; görgős csapágyak alkalmazását javasoltam. Egy csil- '*.t át is alakítottam elgondolásom szerint s azóta ezzel nincs is baj. Újításomért 100 forint jutalmat kaptam, de más semmisem történt. Pedig ezt az újítást nemcsak Már- tabányán, hanem a többi bányaüzemben is nagyszerűen lehetne alkalmazni. A görgőscsapágy jóval olcsóbb, mint a svéd csapágy, amellett nem külföldi áru. A határozat felhívja a figyelmet a munkafegyelem lazaságára is. Ezen a téren a mi bányánkban szintén nagy hiányosságok tapasztalhatók. Ez év első 9 hónapjában 1100 műszak esett ki a termelésből az igazolatlan hiányzások miatt. Igen helyesnek találom a határozatnak azt a részét, amely az ipar irányításának megjavításával foglalkozik. Saját üzemünk példájából tudom, hogy ha a pártszervezet, a műszaki vezetők helyesen irányítanak, jobban megy a termelés, nő a termelékenység, csökken az önköltség. A sárospataki tárás vezet a járások begyűjtési versenyében Az elmúlt napokban igen jó munkát végeztek a sárospataki járás begyűjtési dolgozói. Ezt igazolja, hogy a legutóbbi értékelés szerint a sárospataki járás került az első helyre az éves terv teljesítésében. Második a mezőkövesdi, 3. a mezőcsáti, 4. a szerencsi, 5. a szikszói, 6. a saujhelyi, 7. az abaujszántói, 8. a putnoki, 9. a ricsei, 10. a miskolci, 11. az encsi, 12. az edelényi és 13. az ózdi járás. A városok versenyében első Miskolc, 2. Sátoraljaújhely, 3. Kazincbarcika, 4. pedig Ózd. MISKOLCI KÖNYVEKRŐL BORSODI GYULA: Hegyaljai utijegyzeíek A megyei tanács népművelési osztályának kiadásában megjelenő bor- sodmegyei kiadványok hasznosan segítik elő megyénk sajátos történelmi hagyományainak és mai életének megismertetését. Ezek a helyi kiadványok színvonalban, tartalomban és külsőben' is egyre igényesebbek. Erről tanúskodik Borsodi Gyula miskolci író „Hegyaljai utijegyze- tek“ címmel megjelent kötete. Borsodi könyve nem meríti ki a Hegyalja minden községének, egész területének történelmi fejlődését, nem is a tudós kutató részletekbe menő alaposságával készült könyv; nem ismerteti kimerítően az érintett helységek mai életét, mégis igen gazdag anyagot ölel fel a múltból, jelenből egyaránt. Hemádnémeti az első állomása az utijegyzetek írójának, aki végigbarangolja á Hegyalja sok helységét: Szerencs, Mád, Rát- ka, Tállya, Hejce, Monok, Tárcái, Tokaj, Bodrogkeresztur, Sárospatak. Széphalom, Sátoraljaújhely — ezeket járja be figyelő szemmel és gyűjti tarsolyába élményeit, úgy, ahogy azok elébe bukkannak. Borsodi Gyula könyve alapjában véve nagy színes riport annak a tájnak múltjáról, jelenéről, amelyhez sok szép haladó hagyományunk és a legjobb magyar borok világhíre fűződik. Az író sok emberrel beszél, sokféle ember életébe néz bele, meglátja az új és a régi harcát, meglátja a haladó hagyományok mellett a fel- szabadulás óta elért hatalmas eredményeket, észreveszi a hibákat és gyakran igen helyesen mutat rá azok kiküszöbölésének módjára. Előfordul ugyan az is, hogy egy- egy kérdést rossz politikai felvérte- zettséggel érint, mint például a szerencsi gépállomásról, vagy azt köve- tőleg a kétlaki dolgozókról szóló néhány mondatában. És sokszor ad más esetekben is tétova választ azokra a problémákra, amelyekbe akarva — nem akarva beleütközik. Ezek gyengítik a könyv nevelő hatását. Igen kedvesek a lakodalmas szokásokról szóló jegyzetei és az azokhoz fűzött megjegyzései. Átfogó képet ad Mád, Tállya és a többi hegyaljai község lakosságának múltbeli és mai életéről és szemléltető adatokkal, képekkel jellemzi a község kulturális fejlődését. Érdekes adatokat mond el például arról, kik bitorolták Horthyék alatt a mád! szőlőket. Csupa Horthy-tiszt és a kegyesrendi szerzetesék. „Ezeknek a földi örömökről és javakról lemondó, szentéletű férfiaknak Mádon mindössze 500 katasztrális hold szántójuk, ugyanannyi erdejük, 76 hold szőlőjük, 50 hold legelőjük és 15 hold gyümölcsösük volt“ — írja Borsodi, majd felsorolja, hogy a többi 200 hold szőlőnek és egyéb földnek kik voltak a birtokosai. Leír egy hatalmas mádi borpjncét is, amely 1550 hold szőlő termését képes befogadni. Ma ez mind a magyar népé. A sok történelmi és mai adatból ha nem is kapunk teljes képet az utijegyzetekben szereplő községekről, társadalmi körülményeikről, az olvasmányos, sokhelyt költői nyelven megírt munka életközelségbe hozza, felkelti érdeklődésünket megyénk e gazdag múltú tájéka iránt és bővíti róla való ismereteinket. A kötetet Tenkács Tibor tokaji festőművész rajzai illusztrálják. B or so dl Népdalok E- a címe a másik új borsodi könyvnek, amely Lajos Árpádnak, megyénk kitűnő folkloristájának a megye minden részéből eredő népdalgyűjtését foglalja csokorba. „Borsod többé-kevésbé összefüggő területein még ismert dallamokat közlök, némi képet adva megyénk népi zenéjéről. Ezek a nóták nem élnek elszigetelve az ország többi népdalától. Közeli és távoli rokonai az ország északi és egyéb területein még nagyrészt megvannak, csak a borsodiak másképp éneklik őket. Országosan élő, közelebbről északmagyarországi dalok ezek, csak a borsodi tájra jellemző ízzel, mely a szövegben is, a dallamban is megnyilvánul*’ — írja bevezetőjében Lajos Árpád. Szóval e dalok inkább a borsodi zenei nyelvjárást tükrözik, de ez sem egységes. Az azonban bizonyos. hogy ezek a nép ajkán született dalok hamisítatlan izeit érzékeltetik az igazi népdalnak, s elsajátításuk fejleszti érzékünket, hogy különbséget tudjunk tenni a népi gyökerű zene és a műdal között. Az összegyűjtött 127 dalt az író tartalmuk, jellegük szerint tíz cső• • Ötéves a sátoraljaú Mi a Sátoraljaújhelyi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet tagjai november 8-án ünnepeltük a szövetkezet megalakulásának 5. évfordulóját. 1950-ben a város 17 kisiparosa 2400 forint készpénzzel kezdte meg a közös munkát. Tudtuk, hogy boldogulásunknak ez az egyedüli helyes útja, bíztunk abban, hogy pártunk és kormányunk segíteni fogja szövetkezetünket. ötévi működésünkre visszatekintve eredményes munkáról számolhatunk be. 1951-től évente több mint kétmillió forint értékű áruval gyarapítottuk népgazdaságunkat s évenkint több mint 200.000 forint tiszta jövedelme volt a szövetkezetnek. Eredményeinket látva a kisiparosok egyre nagyobb számban csatlakoztak hozzánk. A tagság létszáma a múlt év végére már 76 főre emelkedett. 1951-ben a járás három községében fióküzemet létesítettünk, 1952 végén pedig 6 fővel megalakítottuk a gumijavító részleget is. A szövetkezet fennállása óta állandóan túlteljesítette tervét s több ízben nyerte el „a megyei KISZÖV legkiválóbb szövetkezete" címet. Termékeink nemcsak a városban, de a megye határain túl is kedveltek. A cipész termelőszövetportba sorolja. Vannak köztük arató legény-leánycsalogató, fonóbeli dalok, lakodalmasok, pásztor- és be- ty* “nóták, katonadalok és így tovább, melyik-melyik aszerint a szöveg és szójárás szerint, amelyik fa- lubaai a tollára kerültek. A szép rajzókkal díszített könyv hasznára válik a „Daloló-zenélő Borod“ mozgalomnak, sok hasznát veszik majd művészeti csoportjaink. VÉKONY SÁNDOR: Emberek ír „Tehéntánc** körül „Regény az emődj Szabadságharcom tsz életéről, fejlődéséről“ — jelzi az író könyve tartalmát A könyvet a Borsod-Abauj-Zemplén Megyei Pártbizottság és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya közösen adta ki. A szerző bevezetőül novellában mond la el azt a szájról- szájra szálló történetet, amely megmagyarázza, miért nevezik a tsz szőlőjét Tehéntáncnak. Majd színesen elmondja, hogyan alakult meg 1948- ban az elsők közt a Szabadságharcos termelőszövetkezet s nehéz küzdelmek, kitartó munka árén hogyan fejlődött a megye egyik legjobb szövetkezetévé. Ma már sok termelőszövetkezetnek van ilyen regényes múltja, kis hősi története, amelyeket érdemes volna sorra megírni hasonló regényes, irodalmi formában, okulására dolgozó parasztságunknak. _________ <hb.) jhelyi cipész KTSZ kezet példájára ma már 8 KTSZ működik Sátoraljaújhelyen. IVÁN LÁSZLÓ elnök Pergő ritmusok, káprázatos táncok színes román filmen. PACSIRTA Forgatókönyvíró és rendezd: ION BOSTAN Kisérőműsor: VIDÁM BÁBJÁTÉK Színes román bábfilm, MARINCEÁ Mulatságos román rövidfilm. Bemutatásra kerül a ROMAN FILMHÉTEN 1955. november 21—23-ig a FÁKLYA filmszínházban. .dstlő: Liszt Ferenc házában Hier wohnte Franz Liszt, von 1869, bis 1886. Ez a tábla áll a nagy magyar zeneszerző egykori weimari házának bejáratánál, nem messze Goethe, a feledhetetlen költő lakától. Regente vitatták, hogy Liszt Ferenc teljesen elnémete- sedett. Hogy mennyire nem igaz, arról meggyőződhet bárki, akit az a szerencse ér, hogy meglátogathatja azt a múzeummá átalakított hajlékot, amelyben legnagyobb zeneszerzőnk. életének egy részét töltötte. Ez a hely — mintegy ezer kilométernyire a hazától — egy kis darabka a magyar földből. Ha távol is élt Liszt a hontól, nemcsak szivében, ile környezetében is megmaradt magyarnak. A kis villában berendezett lakosztály tökéletes magyar ízlésre, s nemzeti viseletre vall. Mezőkövesdről származott matyóhimzéses bútorhuzatok, függönyök, térítők, melyeket Magyarországról vitt magával az idegenbe. Magyarnyelvű könyvek, s a legfeltűnőbb helyen, amelyre Liszt mindig büszke volt: „Sopron város díszpolgári oklevele, a nagy magyar zongorásznak, 1840 böjt előhava 24-én". .Úgy látszik azon a napon, melyen Weimarban jártam, különösképp jóindulattal volt irántam a szerencse. Jó magyar szokáshoz híven sokszor fennhangon fejeztem ki elragadtatásom a dolgok láttán — persze magyarul. S amint ezt meghallotta egy középkorú asszony, megszólított: — ön talán magyar? Elmondtam neki, hogy tanulmányúton vagyok Németországban, s most először látom a nagy magyar zeneszerző ■iveimari otthonát. Végül is ajánlkozott, hogy ő majd elkalauzol a múzeumban. Szinte minden emléktárgyhoz tudott valami történetet fűzni. Mert nem elég csupán Ütni ezeket, magyarázat is szükséges hozzá, hiszen csaknem valamennyi egy-egy remeke a művészetnek. — Ezt a képet — mely reprodukció ugyan — Munkácsy Mihály ajándékozta Lisztnek. Krisztust ábrázolja Pilátus előtt. Ez a két gyönyörű gyertyatartó orosz ajándék. A páratlan szépségű és mesteri kézzel kimunkált órát az elismerés jeléül kapta Liszt az orosz cártól 1842-ben, szvntpéter- vári vendégjátéka idején. Ez az ezüst szivardoboz pedig (tekintélyes ládikó) 111. Napoleon ajándéka.: németországi élmény A kép Liszt Ferencet ábrázolja dolgozószobájában, néhány hónappal halála előtt. Az egyik üvegszekrényben aranyozott babérkoszorú és dirigens pálca áll. A Lohengrin díszbemutatóján kapta a nagy magyar zeneköltő. A zongora ugyanúgy áll, ahogy Liszt idejében volt. Szinte melléképzelem a nagy férfiút, amint szépformáju ujjait végigfuttatja a billentyűkön; látom merengő, finomvoná- sú arcát, s hallom a mesterművek feledhetetlen akkordjait. Egy pillanatra elfog a vágy, hogy megszólaltassam az egyik billentyűt, de elszégyelem magam. Megelégszem azzal, hogy lopva megsímogatom a zongorát. •—Itt, ebben a szobában — mondja kalauzom — gyűltek össze Liszt barátai, egyben kritikusai. Liszt nem félt a kritikától, hallgatott mások' véleményére. Müveit először nekik játszotta el, s csak azután vitte a nyilvánosság éléi Egy másik szobában hordozhatói fából készült, hangnélküli zongora e l áll: az úgynevezett uti-zongora. Liszt fa ugyanis rengeteget utazott, sokszor fV hetekig ült postakocsin, s hogy ujjai ________________ nehogy eldurvuljanak, ezen az uti............................zongorán gyakorolt — sokszor órákon át. Liszt fáradhatatlan volt a munkáiban. Mesélik róla a toeimariak, hogy éjszakánként hirtelen fény szűrődött keresztül az ablakon, s ilyenkor tudták, hogy ■t nagy költő felkelt ágyából és kottára veti a fülében csengő muzsikát. Ugyanebben a szobában lehet látni Liszt magánlevelezésnek gyüjteménytárát. Egymás mellett sorakoznak a nagy ■.evek: Mendelssohn, Wagner, Smetana. Mindegyik levél me- eghangú, tele elismeréssel és jókívánsággal. Legfeltűnőbb hegen állnak azok a levelek, amelyekben a nagy kortársak iratulálnak a Lohengrinhez. Eredeti partitúrája is itt látható ■■z üvegszekrényben. Kísérőm nagy szeretettel beszél Lisztről. Ismeri életének ninden mozzanatát, gyermekkorától kezdve haláláig. Különösképp feledhetetlen számomra az élettörténetnek az a isze, mely arról szól, hogy egy bécsi koncert alkalmával 3eethawen miként fedezte fel a 12 éves gyermekben a csodálatos zenei tehetséget. — Nagyszerű ember volt a honfitársa — így mondja: honfitársa. — Amilyen csodálatos ember volt, épp oly egyszerűen élt. Ez a fényűző pompa, mely a lakberendezésén látszik, csak látszat volt a világ előtt. így illétt, de nézze, megmutatom magának az igazi Lisztet. Kicsi hálószobába megyünk. Egyszerű, gyalult deszka- ágy, magyaros takaróval. Mosdóedény és kis imazsámoly. Ennyi az egész. S ez a szerénység igazi művészre vall. — Nagy ember„ volt. Legyenek rá büszkék! Mikor az előcsarnokban elbúcsúzott tőlem, Liszt Ferenc nemzetiszinü szalaggal övezett mellszobra előtt, megkérdez-> tem a múzeum őrétől, ki ez az asszony. Az öreg ember mosolyogni válaszolt: — Liszt tanítványa. Már úgy értem, hogy Liszt tanította Reisenaut, Reinesau Martinsent, Martinsen pedig őt. Gertrud Kurczbach a neve. ö is ismert zeneszerző. Gyakori látogató. Mesteréért rajong, sokszor órákig elálldogál Liszt zongorája mellett és képzeletében átéli a nagy koncerteket. No és nem egyszer előfordul, hogy zsebkendőjével lopva letöröl egy-egy porszemet róla. Pedig igazán gondját viseljük ennek a páratlan emléktárgynak,n (Folytatjuk.)
