Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-05 / 261. szám
Az Ipar kenyeréért^. ÉSZAKMAGMRORSZiffi r Nagyobb erőfeszítést az őszi kenyérgabona vetésterv teljesítéséért Rádióműsor AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PART BIZOTTSÁGÁNAK XI. évfolyam 261 szám ARA 50 FILLER Miskolc, 1955 november 5, szombat Harcoljunk a nép vagyonának pazarlói ellen fia a kapitalisták szentnek és 9>*I sérthetetlennek nyilvánították a magántulajdont s ezzel annak idején elérték a kapitalista rendszer megszilárdítását, akkor nekünk, kommunistáknak annál inkább szentnek és sérthetetlennek kell nyilvánítanunk a társadalmi tulajdont, hogy ezzel a gazdaság új, szocialista formáit a termelés és a kereskedelem minden ágában megszilárdítsuk. Megtűrni a társadalmi tulajdon lopását és fosztogatását — akár állami, vagy szövetkezeti tulajdonról, akár kolhoztulajdonról van szó — és ügyet sem vetni ilyen felháborító ellenforradalmi jelenségekre, annyit jelent, mint elősegíteni a szovjet rendszer aláásását, amely rendszer, mint alapra, a társadalmi tulajdonra támaszkodik“ — mondotta annak idején Sztálin elvtárs s ez a tanítás ma nálunk is nagy- jelentőségű, mert a mi szocializmust építő társadalmunknak is a társadalmi tulajdon a szilárd alapja. Legtöbbször azonban nem szerzünk érvényt ennek a tanításnak. Sokan, ha szocialista tulajdon védelméről van szó, mindig nagy dolgokra gondolnak, úgy vélik, csak a gyár, a bánya, a föld — mint hatalmas egész — a szocialista tulajdon. Valahogy úgy képzelik el megvédeni a szocialista tulajdont, hogy nem engedik ellopni a bányát, vagy a gyorsvonatot. Az ilyen „globális“ • ndolkodás következménye, hogy ■ Idául a Lenin Kohászati Művek e :yik vezető beosztásban lévő dolgozója azt a kijelentést tette, hogy nem lopás az, ha grafitot visznek haza a dolgozók a gyárból, mert azt úgyszólván mindenki viszi. Éppen csak hogy nem úgy fejezte ki magát az elvtárs: „azt mindnyájan visz- szük“. Akad ilyen vélemény az építőanyagok „szerzésével“ kapcsolatban is. Hány magánház épült már „szerzett“ anyagból? Sajnos, nem csak egy vagy kettő. l~Ve nézzük meg mélyebben ezt a dolgot. Mit szólt volna annak idején az a kapitalista vállalkozó, aki bérházat építtetett s közben az építők közül valaki a kapitalista magántulajdonát képező épületanyagból még „mellékesen“ épített volna magának egy kis családi házat? Annyiban maradt volna a dolog? De vigyük tovább a kérdést: meg merte volna-e tenni a munkás? Nem, nem merte volna, mert a rendszer alapja a tőkés magántulajdon volt, amit a kapitalisták szentnek és sérthetetlennek nyilvánítottak. S ha valaki mégis megsértette ezt a magántulajdont — hozzá kell tenni, gyakran az éhség, a szegénység, a nyomor vitte rá — súlyosan lesújtott a törvény keze a „tolvajra“. Mi már — hála a Szovjetuniónak — megszabadultunk a kizsákmányolástól. Megsemmisítettük a magán- tulajdont s létrehoztuk a szocialista társadalmi tulajdont, amely a dolgozók elvtársi együttműködésének és kölcsönös szocialista segítségének alapja. Űj, megváltozott életünkben tehát még inkább szentnek és sérthetetlennek kell tekintenünk a közös tulajdont. Azt kell látni benne, hogy ez a miénk, ezért mi dolgoztunk s ha őrizzük, ha megvédjük, mi látjuk hasznát is. Gyakran, éppen ez hiányzik a dolgozókból, ez a tulajdonosság érzése. Nem kell messze menni példáért, gondoljunk csak egyes új bérházi lakókra s nézzünk meg néhány — egy vagy két évvel ezelőtt épült — bérházat. Siralmas látvány tárul elénk: csirkenevelés a parkettás szobában, favágástól feltöredezett konyhakövek, összetört vízcsapok, piszkos lépcsőházak. Szerencsére ez nem általános. Óvni kell, szépíteni, csinosítani a MI házunkat, a mi nagyszerű munkáspalotánkat. Pártunk szervezeti szabályzata is kötelességévé teszi a párttagnak, hogy: „Védje és szilárdítsa a szocialista tulajdont, őrködjék a népi demokratikus állam törvényei, rendje és fegyelme fölött.. Ennek a követelménynek azonban nem minden párttag tesz eleget. Megsérti a szervezeti szabályzatot, amikor látja, hogy valaki rongálja a nép vagyonát s nem figyelmezteti. Méginkább sérti akkor, amikor nem leplezi le, nem jelenti fel a társadalom tulajdonát fosztogatókat. Ez azonban nem csak a párttag kötelessége. Minden népi demokráciánkban élő, rendszerünk áldásait élvező becsületes dolgozónak hazafias kötelessége védem a társadalmi tulajdont. P azdasági vezetőinknek minden vonalon szemelőtt kell tartani a társacalmi tulajdon sérthetetlenségének elvét s intézkedniük kell annak megvédése ügyében. Ezzel kapcsolatban nagy jelentősége van a helyes, körültekintő káderpolitiká- ! nak. Nézzünk erre vonatkozó néhány példát: Pál Gyula egy évet ült sikkasztásért, s amikor kiszabadult ismét boltvezetőnek vették fel a mu- csonyi Népboltba. Rövid idő múlva 136.000 forintos sikkasztással került ismét bíróság elé s most már 11 évre ítélték. Ebben az esetben tehát tudatosan olyanra bízták a társadalom vagyonát, akiről tudták, hogy képtelen azt tiszteletben tartani. Számtalan hasonló esettel találkozunk még, különösen a kereskedelemben. Joggal adódik a kérdés, vajon felelősségre vonják-e ilyenkor azt a személyzeti előadót, vagy vállalat- vezetőt, aki felveszi az ilyen embereket? Ilyen felelősségrevonás sajnos, nem nagyon történik. A helyes kádernevelés fő eszköze az ellenőrzés. A hiányos, nem alapos ellenőrzés is oka lehet annak, hogy egyesek hanyagul kezelik a rájuk bízott dolgokat. Sőt, a gyenge, rossz ellenőrzés könnyen csalásra, sikkasztásra, lopásra is csábíthatja a gyengébb jellemű embereket. Sok tennivalója van tehát a pártszervezetnek, a vállalatvezetésnek a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban. Jónéhány vidéki bolt van, ahol csak könnyű zár van az ajtón s olyan is van, ahol rács sincs az alacsony raktárablakon. Vagy a Lenin Kohászati Művek raktárkezelési rendszere talán helyes? A raktár- kezelők minden további nélkül kiadják az anyagot, amennyit kérnek s azt már senki sem tudja kimutatni, hogy a raktárból kivitt anyagokat hol használták fel. 'Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak a kereskedelem, vagy az ipar területén vannak hiányosságok a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban. Akad hiba jócskán a mezőgazdaságban is. Időbe kerül, míg az állami gazdaságok dolgozói és a termelőszövetkezetek tagjai megtanulják és megértik mi is a társadalmi tulajdon. Sokan úgy gondolják — mint az egyik tsz állatgondozója —, hogy 50 kiló korpát elvinni, nem lopás, pedig azzal is a közös vagyont csorbította meg. A mezőgazdaságban is kötelessége minden becsületes dolgozó parasztnak, egyéni gazdának, tsz-tagnak, vagy állami gazdasági dolgozónak, hogy őrködjön a társadalmi tulajdon felett, leplezze le azokat, akiknek nem szent a közös tulajdon. Ennek természetesen nem mindig az a helyesebb formája, hogy bíróság kezére adják az ügyet, helyt kell adni a nevelésnek is. Ha azonban bíróság foglalkozik már a dologgal, hozzanak sokkal keményebb ítéletet a társadalmi tulajdon védelmében. Sok tennivaló van a társadalmi tulajdon nagyobb megbecsülésével kapcsolatban a gépállomásoknál is. Itt főleg a munkafegyelem megszilárdításával, a munkakörülmények további javításával lehet sikeresen harcolni a tolvajok, hanyagok ellen. Legyen a társadalmi tulajdon védelme közügy, mindannyiunk kötelessége. Kommunistáinknak azonban itt is példát kell mutatni mind a társadalmi tulajdonnal való bánásban, mind azoknak leleplezésében, akik népi demokratikus rendszerünket akarják tudatosan aláásni pazarlással, csalással, lopással. DISZ-fiataljainkra ebben a harcban is nagy feladat vár. Mert ki is érezné jobban magáénak a népi tulajdont, mint a fiatalság, akinek a szebb, boldogabb élete függ attól, hogy mi most hogyan gazdálkodunk, hogyan őrizzük meg a nép vagyonát. Ifjúságunk őrködjön az eddigieknél sokkal éberebben a közös vagyon, a saját vagyona felett. A társadalmi tulajdon védelmét necsak a bíróságtól várjuk, legyen ez társadalmi ügy. Emlékezzünk Sztálin elvtárs szavaira, aki így ír a társadalmi ellenőrzésről: „Amikor elfognak egy kémet, vagy hazaárulót, a közösség felháborodása nem ismer határt, főbelövést követelnek. Mikor azonban egy tolvaj ott garázdálkodik mindenki szemelát- tára, lopkodja az állam vagyonát, környezete arra szorítkozik, hogy jóindulatúan mosolyog rajta és vállonveregeti. Pedig világos, hogy a tolvaj, aki a nép vagv—át lankadja és a népgazdaság érdekeit ássa alá, ugyanolyan kém és áruló, ha ugyan nem rosszabb^**'nappal a történelmi évforduló előtt Két új élüzem élenjáró munkásai A miskolci üveggyár másodszor is elnyerte az élüzem címet. Ebben nagyrésze van Mátyus József öntőbrigádjának. Harmadik negyedévi tcrvteljesítésük 127.4 százalék. Felső kép: a Mátyus-brigád egyik tagja. Alsó kép: A tetőcserépgyártó brigád tagjai: Zelenák Erzsébet, Józsa György brigádvezető, Kapás László DISZ titkár és Kókai Erzsébet. (ßnüöäi Minas felvételei.-) Szeműn József az élüzem címmel kitüntetett Borsodvidéki Gépgyár lakatosa a Szakma kiváló dolgozója átlagos 168 százalékra teljesíti tér* vét. A forradalmi műszak során 102 darab autóemelőt készített terven felül, A forradalmi műszakon ragyogó nmokagyözeiem szüleien liszapalkonyán: helyére emelték az erőmű első 75 ezer literes táptartályát A T iszapalkony ái építő dolgozók kemény, nem egyszer hősi munkával harcolnak azért, hogy az ország legnagyobb hőerőműve a jövő évben már villamos energiát, termel* jen. A hatalmas építkezésen az elmúlt héten rövid, de hasznos megbeszélésre gyűltek össze az építők és a gépészeti részleg dolgozói. Ezen az értekezleten úgy határoztak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját kivaló eredményekkel köszöntik. A fogadalom mielőbbi valóra váltásáért lelkes munka vette kezdetét. A gépházi részleg — már fedett csarnokában — hozzáfogtak egy húsz tonnás daru összeszereléséhez, amellyel a gépi berendezéseket emelik majd az erőmű különböző szintjeire. Az építők és gépészeti, dolgozók erőfeszítése meghozta gyümölcsét: a forradalmi műszak első napján beemelték az erőmű kilencedik —» 340 tonna súlyú — keretállását és a lefedett gépházi részben sikeresen kiállta a teherpróbát az emelődaru. Másnap csípős, hideg szél lepte meg a dolgozólcat. A budapesti Április 4. Gépgyár kirendeltségének nyolctagú brigádja azonban nem tétlenkedett. Megkezdték a csaknem 7000 köbméteres gáztala- nító tartály emelését, az erőmű gépházának lő méter magas szintjére. Az emelő daru lassan, méltóságteljesen emelte fel a hatalmas tartályt, amely a kazánok táplálására szolgáló vizet megtisztítja majd a káros gázoktól. A déli órákban az egyre erősödő északi szél szinte már viharrá fokozódott, s az emelést végző szerelők legjobb tudására volt szűkseb, hogy a munkát sikeresen befejezzék. Fáradozásuk eredménnyel járt: délután helyére emelték a gáztalanító tartályt. A forradalmi műszak harmadik napjá/n szemerkélő esőben még nagyobb lendülettel fogtak a táptartály felemeléséhez az Április 4. Gépgyár legjobbjai. A 75 ezer literes táptartályt, három részben — a csehszlovák főszerelő irányítása mellett — emelték a tizenöt méteres szintre. Csütörtök délelőttre ragyogó munkagyőzelem született Tisza- palkonyán: a jövő évi határidő előtt már a forradalmi műszakon helyére emelték az első gáztalanító és táptartályt. Pár nap múlva pedig a csehszlovák és a magyar szerelők megkezdik a tartályok összeszerelését és hegesztését, (Kármán;) KV LTURMIIN KASOK KÉSZÜLŐDÉSE NOVEMBER 7 MÉLTÓ MEGÜNNEPLÉSÉRE A DlMÁVAG Gépgyár no százalékos eredménnyel büszkél- kedhetik a forradalmi hét negyedik napján. De november 7 méltó megünneplését nemcsak a forradalmi hét eddigi sikerei biztosítják, hanem azok a hangyaszorgalommal és nagy lelkesedéssel megtanult műsorszámok is, amelyekkel a gépgyár dolgozói hozzájárulnak a nagy ünnep fényéhez. Szinjátszócsoportjuk lelkiismeretesen próbálja az „Októberi fény” című egyfelvcmásos színdarabot, amelyben a hős szovjet forradalmárok harcai s az Ideiglenes Kormány tagjainak árulása elevenedik meg a színpadon. A fúvószenekar már javában próbálja a pat- togóütemü indulókat, amelyekkel az ünnepi reggelt köszöntik majd. Sok színvonalas műsorszámot tartogat még a kulturcsoport. Az ünneplő közönség hallhat Bartók zseniális művei közül egy-két számot, gyönyörködhet majd az együttes magyar és szovjet népi táncaiban. November 7 nagy ünnepének tiszteleg majd az a 32 festmény is, amelyet munkáskéz-vezette ecset festett vászonra, amelyet helyi képzőművészek állítanak barátaik és munkatársaik élé. A Lenin Kohászati Művek kultumevelési osztályán nagy a sürgés-forgás, Az okot rövidesen megtudjuk: a színjátszó csoport nagy bemutatóra készül. Illyés Gyula „Fáklyaláng“ című drámáját adják elő november 7 tiszteletére. — Ki fogja alakítani Kossuthot? — kérdezzük. — Balogh Sándor többszörös újító, lakatosmester — feleli Tóth Kálmán elvtárs, a másik főszereplő Garadnai Antal elvtárs. — Es az öreg Ihászt? — Azt én, Jancsó Béla, gyalus — ugrik elő a sarokból egy szemüveges, öreg szaki. A Kohászati Művek izgalmaiban mi is osztozunk egy kicsit, mert tudjuk, hogy nagy feladatra vállalkoztak. De Jancsó elvtárs megnyugtat bennünket: — Csak november 7 tiszteletére mertük vállalni ezt a nehéz drámát. Ez az ünnep valahogy mindenkit lelkiismeretes és pontos munkára kötelezett. Már kísérleteztünk a darab bemutatásával tavasszal is, de eredménytelenül, most büszkék vagyunk arra, hogy kész az előadás. — S milyen műsorszámokkal készülnek még ezen kívül? — A „Kard éle“ című egyfelvo- násos szovjet darabbal a színjátszó szakosztály másik csoportja foglalkozik. Ez a darab Dzserdzsinszki elvtárs életének egy részletéről szól. A Fáklyalángot is és ezt a darabot is a Vasas-kulturotthonban fogjuk bemutatni szombaton este 7 órakor. Úttörőink — mintegy 30— 40 egyenruhás kispajtás — virágokkal, dalokkal, táncokkal köszöntik a forradalmi műszak utolsó napján a termelés hőseit. Miskolc városa is készülődik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának színvonalas megünneplésére. November 6-án este 7 órakor a Déryné Színházban az ünnepi megemlékezés után, közkedvelt művészek hangján csendülnek majd fel a nagy orosz klasszikus muzsikusok és szovjet operaszerzők áriái; hallani fogjuk Glinka: Ivan Szu- szaninját Harmath Éva előadásában Pálos Imre az „Ifjú Gárda" című operából énekel áriát, ugyancsak ebből az operából a Komszomolindulót a tanítóképző kórusa fogja tolmácsolni, Verdi: Nabucco című operájából a rabszolgakórust a diósgyörvasgyári művészegyüttes vegyeskara fogja énekelni. Nem hiányzanak majd nemzeti táncaink és hazánk zeneszerzőinek nagy alkotásai sem. Az ünnep fényét az elmondottakon kívül még jónéhány kórusszám, zenekari szám és ária fogja ékesíteni.
