Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-25 / 251. szám
K?aa. ass, oKfőber *5, BSKÄMWÄJTÄliOItSZÄO 3 Daloló vidám diákfiatalok a szinp ompás felvonulásban. Népviseletbe öltözve vettek részt az ünnepségen a tokaji Petőfi gimnázium tanulói. Ilyen káprázatos tűzijátékot aligha láttak az öreg szőlőhegy lankái. Ezerszínű rakéták fénye ragyogja be a történelmi vidéket, abol a világhírű nektár terem a tőkéken. Szép Tokajnak földje, akiről" már évszázadokkal ezelőtt kobzosok, igriaek, hegedősök daloltak, „kinek“ híre-neve tengerentúlra, messzi országokba eljutott, „kinek“ nevét Balassi, Rimái, Bacsányi, Vörösmarty, Petőfi zengő versekben énekelte meg, im köszöntöttünk szép napod, nagy ünneped alkalmából. Amikor megláttuk a fellobogózott, díszbe öltözött házaidat, a nótaszóval vonuló fiatalokat, öregeket, a friss táncokat, a találkozó résztvevőinek baráti kézszorításait, a nagy francia író, Anatole France szavai jutottak eszünkbe, melyekkel így köszöntötte egykor a mi Tokajunkat: „Mily boldog lehet ez a vidék, ahol ily mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakha-tik a magyar Tokajon! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem honol az emberek lelkében, kik az aranyfolyó partján laknak s kedvükre meríthetnek belőle". jzéfisé(/f Imrátsáq, i(jús áq rmrxicmrirrinnnrvrirrrrvT * # ♦ MOZAIKOK A TOKAJI SZÜRETI TALÁLKOZÓRÓL A diszclnökség egyik csoportja a Központi Vezetőség tagjaival. Igen, csak felszabadult, egészséges, boldog nép tud ilyen vidám, ötletes ünnepet rendezni. Figyeljük csak a kipirult arcú, vidám felvonulókat. A Lenin Kohászáéi Műveik fuvószenekara után a tokaji és a szerencsi úttörők következnek. A szerencsi úttörők nagy zöld koszorúkat visznek. A megya- szói gyermektelep úttörői sötétkék egyenruhájukban vonulnak fel. Nagy a sikere a megye másik végéből ide sereg lett száz színű, sokfodros szoknyává matyó lányoknak. És most jönnek a rátkaiak! A kis köpcsös. jóvágású Braun Tóni, < DISZ-titkár vezeti őket. Feketesuj tásos magyar ruha díszük a legényeken, hófehér ünneplő, gyöngyös párta a lányokon. Őket követik az idősebbek, szintén párosával. Az embereken ünneplő fekete ruha, az asszonyokon piros szoknya, fejken dő, üvegekben viszik saját termésű Wézszin boraikat. A bodrogkereszturi legények ttra/nyszőrű paripákon érkeznek. A szekereken rakottszoknyás asszonyok ülnek. Vidám nóta zeng ajkukról A tiszáladányiak szekerét három délceg lovas vezeti be. Jönnek a tarcaliak! — hangzik U kiáltás a nézők soraiból. A meBüszkéa léptetnek paripáikon a tarcali legényekj net élén bájos kisfiú és kislány gyümölccsel rakott kosarat hoznak. Uttörőlányak szőlőlevelekből összeállított jelmondatot hordoznak: DISZ a békéért! Pántlikás kalapban, piros fejékben seregük utánuk a tarcali szüretelő, ünneplő nép. Felcsendül a kacaj, amikor feltűnnek a módiak. Kisbiró veri előttük a dobot s „közhírré teszi“ a különböző tréfás szövegeket. Az egyiket, amelyik a régi jó mádi közerkölcsöt gúnyolja, futtában le is jegyezzük: „Értesíti a község elöljárósága a sző- lötolvajokat és szőlőtulajdonosokat, hogy jelentkezzenek, hadd szabja ki rájuk a tekintetes elöljáróság a méltó büntetést“. Ötletes a sátoros cigányok menete, akiknek szekere éppen a diszemelvény előtt csuklik össze s a rajta ülők a közönség nagy kacagása közepette a földre huppannák. A mádi kaftános, szakállas házaló áruját kínálgatja. Jön a lakodalmi menet, majd a vidám szüretelő párt ábrázoló „kereken forgó“ nevű bábjáték. A két bábfigura vidám szüreti táncot „bejt“, amíg a szekér halad. A tokajiak zárják be a menetet. Ok vonultatják fel a legimpozánsabb. a leghatalmasabb tömeget. 16 deli lovas vezeti be prüszkölő lovakon a szüretelő nép karavánját, amelyben minden megtalálható: sze- lidképü ökrök vontatta szekerek, puttonyok, vedrek, préshordók. A lovasok puskákkal durrogtatnák, kerepelnek, karikással pattogtatnak, szőlőfürtöket dobálnak a közönség közé. Odaér a menet a dísztribün elé, amelyen sok-sok kedves vendég foglal helyet. Az emelvényen látjuk pártunk, népünk, vezetőit Szalai Béla, Végh Béla, Kovács István, Szakait József elvtársakat, Földvári Rudolf elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát, a megyei pártbizottság és DISZ-bizottság, a járási párt- és DISZ-bizottság tagjait és az ifjú külföldi vendégeket. Válameny- nyein együtt örülnek ezen a napon a fiatalokkal. Greskó Sarolta tokaji DISZ-titkár nyitja meg az ünnepélyt, majd Gönczi Bertalan járási és Koós Béla, a megyei DISZ-bizottság titkára beszél. Nagyon kedves, ahogy Cső- Zon-iel, koreai fiatal magyar nyelven üdvözli a magyar fiatalokat. — Lassankint el is felejtjük, hogy idegenek vagyunk — mondotta. — Úgy érezzük, hogy testvérek, a vendégszerető magyarok között élünk, örülünk, hogy ilyen bőven gyümölcsözik munkátok. Ezután bensőséges hangulatú, remek jelenetek követik egymást. Nyílva nosságra hozzák a héttagú zsűri dön tését a felvonulás versenyéről. A rátkaiak nyerték az első díjat, a rég áhított tangóharmónikát. A második díj, a röplabdafelszerelés Tokajé lesz, a harmadik díj pedig — egy táskagramafon c módiaké. Egy. doboz csokoládét az úttörők fogyasztanak jó étvágy- gyal. Egymásután jönnek a tokaj-hegy- iljai falvak DISZ- szervezeteinek képviselői és kedves, gondos kezek készítette ajándékokat nyújtanak át a párt- és DISZ-vezetőknek Két szép tarcali kislány hatalmas, piros almákkal, mosolygó szőU lőfürtökkel teli kosarat ad át Sza- lay Béla elvtársnak, Végh Béla elvtárs csikóbőrös kulacsot kap a tokajiaktól. Egyre újabb és újabb ajándékok kerülnek kiosztásra, a környékbeli fiatalok jó szívvel adják pártunk, népünk vezetőinek, s az üzemek ifjúmunkásainak. Mennyi szín, tarkaság, nevetés, nóta! Sátrak, rögtönzött „éttermek“ sorakoznak előttünk; ropogósra sült hurka csalogatja az éhes vendégeket. Lesnyevszki Vitold, Magyarországon tanuló lengyel vendégünk főtt kolbászt falatozik a tállyaiak-rv.,-,>Nrr-rv-;. •. **>1 Nagy sikert arattak 48-as nemzetőri viseletűkben a mádi fiatalok sátránál. Mind a ttz ujja fényük a zsírtól. — Izük? — kérdezzük tőbe. — Nagyon finom, jó fokhagymás — feleli kifogástalan magyarsággal. A Lenin Kohászati Müvek fiataljaival egy pincében találkozunk; eset- tintgetnek, ízlelik a szamorodnit, koccintgatnak s kisujjig ürítik c poharat. Ott áll közöttük Kim-Szok bök koreai diák is és nevet. A fiatalok egyre szorongatják: — Igyál pajtás! Ilyen bor másutt aligha terem! — S iszik a koreai diák, boldogan parolázvk barátaival. A taktabájiak sátránál Varga Józsival, a felpántlikázott kalapu kis legénnyel találkozunk. Nagy tangó- harmónikán játszik. Sok nézője akad, a lányok szinte táncraperdül- nek körülötte. Ott áll mellette nagyapja és szeretettel nézi a kis zenészt. A tarcali legényeket, lányokat a fényképésznél találjuk. Csinos, barna leány áll a lenese előtt. Kiésit pirul, mert sok a nézője. — Táncoljon kislány — mondja neki a fényképész. A lány lesüti szemét s csak áll. Szégyeli magái. — Nem mer táncolni? Pedig milyen szépen járta a felvonuláson. Egy bőinges, pörge-kalapos legény ugrik oda, perdül egyet-kettőt, s elkurjantja magái: — így kell ezt csinálni! — A fényképész megelégedetten kaitintja el gépét. A híres ősrégi Rákóczi pince mélyén fiatalok, öregek vizsgálgatják a csillogó, aranyszínű bort. Isznak és dicsérgetik a gazdát: az állami gazdaságot. Bizony nagy kár, hogy csak 60 percből áll az óra. Ha szaporítani lehetne a perceket, talán minden falu, minden város fiataljainak szórakozásából ellesnénk valamicskét. De egy közös erő, a színpad vonzása összeverbuvál bennünket és sokszázan —■ régi és új ismerősök — ott szorongunk a színpad lábainál. A monoki öregek lépnek az emelvényre és táncba kezdenek. Megforgatják asszonyaikat, csak úgy perdül a fekete szoknya. Nem őre gek ezek, hanem olyanok, mint a szilaj fiatal legények és fürge lábú lányok! A tánc végén Alcsuti bácsi szabadkozik is az érdeklődők előtt: — Csak a táncunkat hívják öregesnek. hiszen mi fiataloknak érezzük magunkat. Jobban szokjúk ezt a táncot járni, ha cigány húzza a ialpalávalőt, nem pedig egyszál harmónikás. Cigánylegények lépnek a színpadra. Táncukban éjjeli erdő, lobogó rőzseláng elevenedik meg, a szinte odaképzeljük a tűz köré a pipázó öreg cigányokat. Tüzes lányok perdülnek a nemlétező tűz köré és fer- <geteges táncba kezdenek. Rendes a szénfekete haj, villognak a hófehér 'fogak. — Haj! Haj! — sóhajt valaki meglettünk. S lám ki az? Régi ismerősünk, a 60 éves Varga bácsi, a harmónikás kislegény magyapja. — Ezek aztán fiatalok,, frissek —* s a színpad felé int. Egy kis irigység csillan a szemében. Megered az eső, kitartóan esik, Szinte észre sem veszik, csak önkéntelenül összébbhúzódnak és lesik tovább a színpadot. A híres diósgyőri ének- és zenekar, majd a táncegyüttes lép a színpadra. A nyírségi páros, a kalotaszegi legé- nyes dobbantja temperamentumosán a fekete és pici piros csizmákat. A közönség éljenez, tapsol és újra kérik a táncszámot. Még néhány színes, kultúrműsor következik — a közönség állja az esőt. Csak akkor oszladozik a sátrak felé és a pincékbe, amikor a rendező bejelenti a műsor végét. * Pompásan sikerült a borkiállítás is. Az ember ugyancsak nyelt- amikor Tokaj-Hegyalja ezer kincsét szemlélte. Az előcsarnokban 5 nyelven hirdette a felirat, hogy a jó bornak nem keU cégér. Valóban a ha- talmasszemü ,„Afuz Ali", a „kecske- csecsü“, az „aszusodó furmint“ szőlő s a mézszínű borok nem kémek cégért. Sok kincset terem Tokaj-Hegy alia áldott földje. A kiállítási terem falán érdekes rajz függ a világhírű borvidék 1956-ban kezdődő rekonstrukciójáról. A rajzon piros, zöld- barna vastag vonalak húzódnak. Az új zöldövezeteket, oltványtelepeket ábrázolják, s a nézők, a látogatók szeme előtt megelevenednek a még gazdagabb, még dúsabban termő Hegyalja érett szőlőfürtjei, megújuld gyümölcsösei. A díjak egyébként ismét azt bizonyították, hogy államunk megbecsüli a szőlőtermelőket. A tokaj- hagyaljai állami gazdaság, a tállyaé „Hegyalja csillaga“ oltványtermelő- csoport, a sárospataki állami gazdagság és a tarcali szőlészeti kutatóin* Gyöngy öspártás. rezgőszoknyás rátkai lányok, vőfélybotes fiuk a menetben. — Mennyi csudaszép lány! Honnan tudták ennyit összeválogatni — kérdezi valaki a tömegben. Egy magas, barna fiatalember az együttes tánctanára — Rotter Oszkár válaszol: — Ózdiak ezek a lányok mind egy szálig. Nálunk Ózdon csak szép lányok teremnek — mondja mosolyogva és újból a színpadot, bámulja ő is, ahol kavarog az ősi cigány- tánc. Hat villásszarvu ökör húzta a szekeret a boroshordóval, a nőtázó tokaji saüretelőkkel. tézet, de még sok más gazdasag, szövetkezet, csoport is valósággal aratták az 500—400—300 forintos díjon kát. Külön is ki kell emelni Takács János tállyai szőlősgazdát, aki három díjat vitt haza: az 1954-es borok első, a szamorodni borok és a csemegeszőlők harmadik díjait. A szőlészettel váló foglalkozás, gondos tanulás meghozza gyümölcséti * A k ulturotthonban megpendül a cimbalom kezdődik a tánc. Kint a fellegboritotta tokaji égen megjelenik egy rakéta, amelynek fényén áttűz a szapora eső. A nóta egy pillanatra elhalkul, mindenki kiözönlik az utcára, csodálják a fehéren, zölden, pirosán, sárgán sziporkázó tűzijátékot. Este van. Végefelé jár a nagyszerű ünnepség. Rég láttak ilyet Tokaj öreg hegyei, csodálatos tájai. Vidám szüretet ültek a megy. fiataljai — egy felszabadult nép ifjúsága ünnepét. A párt biztosította ezt a gazdag, vidám, bőséges, nagyszerű szüretet. A párt, amely szemefé- nyének, legkedvesebb gyermekének tekinti ifjúságunkat. SÁNDOR LÁSZLÓ, PÁRKÁNY LÁSZLÓ ERDŐD! JÁNOS Tüér ) I
