Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-23 / 250. szám
Vasára».», tugs október 2S. eszakmagvarorsxAg Meddig akar adósa maradni a nép államának a szerencsi járás? Úgy mondják, hogy a szerencsi táras kiLenohavi begyűjtési tervét hús- mazsában teljesítette, s eleget tett eer'tésbegyüjtésí tervének is. Ha azonban a dolog mélyére nézünk, meglátjuk a tervteljesítés árnyoldalait is. A szerencsi járás 1541 mázsa hízottaertéssel adósa államunknak. Nem értünk egyet azokkal, akik jó munkáról beszélnek. Ellenkezőleg, igen rosszul dolgoztak a szerencsi járásban. Megengedték, hogy 100 mázsákkal szaporodjék a hátralék. Ez tűrhetetlen állapot. Hagyták, hogy hétről-hétre, hónapról-hónapra nőjjön a hátralék. Ez azt igazolja, hogy a helyi vezetők liberálisan foglalkoztak a begyűjtéssel, nem törődtek azzal, hogy jut-e hús, zsír a munkásosztály, a városi dolgozók asztalára. A szerencsi járás 1541 mázsa hízottsertés tartozásának legfőbb oka az, hogy rendkívül gyenge a járásban a politikai agitációs munka. Legyes- bényón meg nyoma sem látszik annak, hogy megszervezték volna a felvilágosító agitációs munkát. Ebben a községben több tanácstag és pártfunkcionárius is hátralékos. Nagy az önelégültség a járás vezetői között. Többször hangoztatták, hogy „nincs nagyobb baj, ha van is egy-két helyen lemaradó, mert végeredményben a tervet teljesítettük”. Ilyen hangot nem engedhetünk meg sem a szerencsi, sem pedig más járásiban. A tervet teljesítették, de nem tett eleget a járás sertésbeadási kötelezettségének. A tények, azok tények. Nem lehet mellébeszélni. — Az 1541 mázsa sertéstartozás bizonyíték. A legfőbb hibák a járás vezetőitől indulnak ki. Csáky elvtárs, az állatforgalmi vállalat járási kirendeltségének vezetője a kővetkezőképpen nyilatkozik: „A népgazdaságnak kárt okozunk azzal, ha a ser.tésbe- adási hátralékos termelőktől most követeljük az olyan hízottsertések beadását, melyek még nem egész érettek (de az átadási súlyhatárt elérik). Most nem lehet a sertésbeadási hátralékosoktól a hátralékot úgy megkövetelni, mint például a vágások ideién” Nem értünk egyet Csáky elvtárssal, mert nem a népgazdaság érdekeit tartja szem előtt. Ha több hú6. zsír jut a közfogyasztásra, akkor az üzemekben, gyárakban, mezőgazdaságban jobban megy a munka, nő a termelés. Ha az üzemben több olyan gépet, gyártanak, ami a föld megműveléséi segíti elő, könnyebb lesz a parasztság munkája, nő a mezőgazdaság terméshozama. Ezt kell látni, amikor a begyűjtés munkájának megjavításáról van szó. nem pedig úgy nyilatkozni, mint Csáky elvtárs tette. A téli hizlalások zömének befejezése decemberre és januárra esik. Csáky elvtérs helytelen nézete szerint tehát eddig — decemberig, januárig — nem tudunk sem disznóhúst, sem pedig zsírt elegendő mennyiségben a közfogyasztás számára, az ipari dolgozó asztalára biztosítani. Tehát meg kellene mondán; minden fogyasztónak, hogy várjanak egy-két hónapig, ne egyenek húst, ne főzzenek zsírral, mert. c&ak ekkor tud adni a szerencsi járás hízottsertést. A szerencsi járástól népi államunk törvénye szigorúan megköveteli, hogy számolják fel a hátralékokat. A szerencsi járás adja be 1541 mázsa hizottsertes tartozását. Itt nincs helye semmiféle engedékenységnek, a törvényt be kell tartani. Paszternák elvtárs, a járási begyűjtési hivatal vezetője arra hivatkozik, hogy nem jó a beütemezés és ezért sok a hátralékos a járásban. De állítása nem felel meg a valóságnak. A beütemezés igenis jó volt, mert figyelembe vették a népgazdaság szükségleteit. Hogy a beütemezés jó, mutatja az is, hogy sok beadásra kötelezett termelő pontosan tudta teljesíteni a beütemezés határidejére hízottsertés beadási kötelezettségét. Sőt sok termelő már határidő előtt beadta azt a mennyiséget, ami az államnak jár. Világosan kell látnunk, hogy nem a beüteme- zésnél van a hiba, hanem abban, hogy a szerencsi járásban nem követelik meg az állampolgári fegyelem betartását, s az állampolgári kötelezettség betartását a különböző helytelen nézetek még gyengén pótolják. A járási begyűjtési hivatalnak és az illetékes szerveknek gyorsan szakíta- niok kell az opportunista, liberális felfogásukkal. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen intézkedéseket akarnak tenni a szerencsi járásban a hátralékok megszüntetése érdekében? Nem sokat, Csáky elvtárs, az állatforgalmi vállalat járási kirendeltség vezetője azt mondta, hogy másfél hét alatt 30 sertésbeadási hátralékos termelőnél szüntetik meg az adósságot. Az ilyen ígéret nem ér sokat. Ha figyelembe vesszük a rengeteg hátralékost, akkor kiderül, hogy az elvtársak által meghatározott ütem szerint két év és 10 hónap alatt, vagyis 1958 végére talán megadják tartozásukat a je lenlegi sertéshátralékosok. Ezek sze rint. talán mondjuk meg a fogyasztóknak, hogy decemberre és januárra se várják a zsírt és húst, mert a szerencsi járás csak 1958 végére teljesíti beadási kötelezettségét. Nem tudjuk, mit, szólnának Csáky elvtár sék, vagy a szerencsi járásban lévő hátralékos termelők ahhoz, ha a járásban lévő hátralékból őnekik jutna utoljára — 1958-ban. Ez a helyzet tarthatatlan. Meg kell gyorsítani a hátralékok felszámolását! Mindent, ami gátolja a beadási terv teljesítését félre kell dobni, s a hátralékokat a legsürgősebben meg kell szüntetni, nemcsak a szerencsi járásban, hanem a megye valameny- nyj járásában és községéhen egyaránt. Magyarországi ósberratfctfá Szerencsen (A Déryné Színház Goethe: Kéz kezet mos érmé előadása) Újra élüzem a miskolci személypályaudvar A miskolci személypályaudvar vasutasai ebben az évben harmadszor bizonyították be jó munkájukkal, hogy teljesítették pártunk vasútra vonatkozó határozatát. A 111. negyedévben ismét elértük az élüzem szintet. 'Nincs nagyobb öröm a vasutas számára, mini amikor vonatja menetrend szerint közlekedik. Ilyenkor érzi, hogy az egész vonalon rendben, utasít ésszerűen megy a munka, mindenki a helyén van, becsülettel végzi dolgát. A' vasutasmunkát: az egybe- forrottság, a pontosság, a fegyelem teszi széppé. Állomásunkon a vonat- vezetők indulás előtt mindig megbeszélik a tolatásvezetővel, hogy a szerelvényben a kocsik az állomások sorrendjében hogyan legyenek összeállítva. Ezt a vonatvezető tudomására hozza a mozdonyvezetőnek és a vonatkísérő személyzetnek is. A kocsirendezői dolgozók és a forgalmi szolgálattevők a szolgálat átvétele előtt megbeszélik a szolgálatuk alatt levő forgalmat és ennek lebonyolítását. így értük el, hogy a menetrend- szerinti közlekedést 109 százalékra, az átlagos terhelést 107 százalékra, a fajlagos kocsimozditásl 101 százalékra, a kocsitartózkodást 115 százalékra, a rakodási időt leadásnál 105 százalékra, feladásnál 119 százalékra, a kocsikihasználást lOi százalékra teljesítettük. Mindezeket az eredményeket elősegítette a szovjet tapasztalatok alkalmazása. A téliforgalomra való felkészülés idején tanulva a tavalyi tapasztalatokból, már megtettünk minden intézkedést a forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. Ilyen például a melegítő ételekhez való anyagok beszerzése, a dolgozók védőruhával való ellátása stb. Állomásunk valamennyi dolgozója vállalta, hogy az eddig elért eredményeket tovább fokozva harcol a téliforgalom sikeres lebonyolításáért. KOVÁCS GYULA normatiszt, Miskolc szpu. November 7-re készülnek az edelényi gépállomáson Az edelényi gépállomáson az őszi munkák időben történő elvégzésével készülnek november 7-re. Merczel József traktoros például már 100 holdon végezte el az őszibúza vetését. De a többiek is hasonlóan szép eredményeket érnek el. Többen befejezték már évi tervüket. Idősebb Farkas János 101, Veréb Zoltán 105,1, Tizedes Sándor 109 és Vámosi Lajos 110 százalékra teljesítette évi tervét. Csillag elvtárs, a gépállomás igazgatója, a pártszervezet, a szakszerve» zet és a DISZ vezetői figyelemmel kisérik a fiatalok munkáját. A nyári mezőgazdasági munkák idején azt tapasztalták, hogy Uhács László DISZ-tag, ifjú traktorista mindössze 62 százalékot teljesít. Elbeszélgettek vele, segítséget nyújtottak munkájához, s ma már büszkén beszélnek arról a gépállomáson-, hogy Uhács László is teljesítette évi tervét, méghozzá derekasan: 101,7 százalékba. KOSZTYÓ LAJOS kultúrotthon-igazgató. Kössünk lika« és kacsahizlaíási szerződéseket Német kisváros fogadójában vagyunk, 1769-ben. A fogadós minden hájjal megkent ember; földi javakon kívül friss pletykával is szolgál vendégeinek. Ve je, Söller már nem ilyen „fürge“ ember. Ö inkább ■ kártyázással, mulatozással, ivással tölti idejét. A fogadós lánya, a bájos, szende Sophie itt sínylődik apja és férje közt. Nem találja helyét; házassága boldogtalan. A kis. fogadó életét Al- cest — Sophie leánykori szerelmének érkezése bolygatja meg. A fogadós titkos levelet vél fölfedezni Alcest- nél, amelyet nyomban szeretne megkaparintani, hogy új hírekkel szolgáljon vendégeinek. Söller pedig gazdag embert lát a jövevényben — s miután nagyösszegű kártyaadósságba keveredett — szeretné ellopni pénzének egy részét. Sophieben felébred a fiatalkori szerelem és találkát ad Al- cestnek. A hármas terv egy időpontra esik; Alcest szobája sok esemény tanúja lesz. Lelepleződnek a bűnrészesek, de csak egymás előtt. Ök pe-\ dig, mint ahogy saját maguknak, úgy\ egymásnak is megbocsátanak. Goethe fiatalkori müve a „Kéz kezet mos“. Igen éles szemmel látja meg az elmaradt, fejlődésképtelen ■német polgárság hibáit. A gúny és nevettetős eszközével leplezi, le szereplőit. A pergő, fordulatos darab mondanivalója igaz. Goethének ezt a vígjátékát még nem játszották magyar színpadon. Magyarországon elsőnek a Déryné Színház Szerencsen mutatja be a darabot október 25-én. A színház ezzel a bámuthH&nal új célt tűzött maya elé: a megye kulturális színvonalát emelni egy Magyar- országon eddig ismeretlen Goethe- darab bemutatásával is. Ezt a táj- ősbemutatót további bemutatók fogják követni. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is a termelők előnyös feltételek és magas átvételi ár mellett liba- és kaesahizlalási szerződést köthetnek a megye egész területén a földművesszövetkezeteknél. A szerződéskötő termelők részére földművesszövetkezeteink az alábbi kedvezményeket nyújtják: 1. Minden egyes darab leszerződött libáért a földművesszövetkezet 100 forint előleget- fizet ki azonnal a termelő részére. 2. A leszerződött kacsák után darabonként a szerződé® aláírásakor a földművesszövetkezet 50 forint előleget biztosít. 3. A szerződött libáért és kacsáért a földművesszövetkezetek az átadás alkalmával kilogrammonként 25 forintot térítenek meg a termelőnek. Szerződést lehet kötni öt-hathetes tömésű, egészséges, teljesen hízott állapotban lévő liba átadására, továbbá három-négyhetes tömésű egészséges, szintén teljesen hízott állapotban lévő kacsa átadására. TÁBORI JÓZSEF osztályvezető MTESZ A Magymiskotei Állami Gazdaság (Runytedi-rttrrt g, mm d srj felsőssolcai faiskolájában gyümölcsfaoltványok árusítása fí^Sfóznep 8 órától sötétedésig és ünnepnap délelőtt. Kaphatót alma. körte, szilva, cseresznye, meggy ytfo. Az ötödik megyei képzőművészed kiállítás „Az évszázadunkban megszületett új társadalom nem áll magános árvaságban. Megbecsüli a korábban alkotott kulturális értékeket, minthogy maga sem kezdet, hanem folytatás. Az elődök tapasztalataira és bölcsességére épül és továbbviszi az általuk különböző területeken megkezdett müvet. Az új társadalom ugyanakkor új formák teremtésére fc törekszik■ Kelek azoktól az emberektől, akik a „forma“ szóra összeráncolják homlokukat és rögtön kijelentik: „Nem a forma a lényeg, hanem a tartalom.“ A tartalom és a forma szervesen összefügg és a haladásra őszintén törekvő embereknek a kultúra fejlődéséhez nemcsak a könyvtárakban és múzeumokban kell ihletet keresniük, hanem az életben is. Századunkban, amikor a társadalom változik és a népek új, mély rétegei kapcsolódnak be a kultúrába, a rutin, akadémizmus, epigonkodás, stilizátorság és « régi minták vak. utánzása — bármilyen értékesek is azok — jóval veszélyesebb a legmerészebb próbálkozásnál...“ (Ója Erenburg Genfben. az UNESCO nemzetközi találkozóinak 10. ülésszakán elmondott előadói beszédéből, amelyet a Lityeraturnaja Gazetta október 8-i száma közölt.) A a Észak magyarország hasáb- jain több megnyilatkozást olvashattunk az ötödik megyei képzőművészeti kiállításról. Idéztük Rácz Elemér megyei tanács vb. elnökhelyettes megnyitó beszédének érdemi részét, közöltük Komáromy József múzeumigazgató, majd Lukovszky László Munkácsy-díjas miskolci festőművész észrevételeit. Mind a három megnyilatkozásból felcsendült az, hogy a kiállítási anyag, de főkép a festmények egyoldalúsága — kevés kivétellel csupa tájkép, csendélet — szembetűnő vtsszatarpanás az előző megyei kiállítások sokrétű tematikájához viszonyítva. Ennék okait kutatták s minden megnyilatkozásban felfedezhettük a jelenség anyagi hátterének megvilágítását. Ezek szerint anyag: nehézségek — az eroberábrázolás. az időszerű nagy kompozíciók költségei; a közületi megbízások elégtelensége, stb. — gátolják művészeinket abban, hogy közelebb kerüljenek az éléthez, s korunk harcosabb művészéi legyenek. Rácz Elemér beszédéből megütötte fülünket az a jő, egészséges hang, hogy tenyérnyi vásznon, azaz szerényebb anyagi befektetésekkel ia lehet bátor témájú, feamos-müvet alkatai» ... Hogy a borsodi művészék mennyire zárkóztak fel korunk eszmevilágához, a megyei kiállítás anyagából határozattam megállapítani nem le hét. De ha eddigi eredményeiket ösz- szegezzük, ha figyelembe vesszük régebbi bátor kísérleteiket és be-bete kintiink műtermeikbe, kiviláglik, hogy igen komolyan keresik a helyes utat a korszerű témák korszerű meg szoláltatásához. A most tapasztalt tematikai megtorpanásban — bármennyire meglepően hangzik — az elkövetkezendő fejlődés egyik biztosítékát is kell látnunk. (Ennek igazolására hívtam segítségül Erenburg elől közölt beszéd-részletét.) Egészséges jelenség az, ha művészeink nem kétesértékű nagy kompozíciókkal hanem olyan képekkel jelentkeznek, amelyek nem nyúlnak túl képességeik takaróján. Mert igaz, hogy az előbbi megyei kiállítások tematikailag gazdagabbak, tobbrétűek voltak, de az is igaz, hogy a figurális kompozíciók, alakos témájú művek nagyrésze kiforrottság, művészi színvonal, eszmei kifejezés szempontjából gyenge alkotás volt. A tartalom és forma szerves egysége — amit Erenburg is hangoztat — hiányzott az alakos művek javarészéből: > Az- c&xbk -megyei hí tematikai jellegétől függetlenül azt a. törekvést árulja el, hogy kevesebbet, de tisztábban, világosabb, mai nyelven mondjanak művészeink. A rutinnak, az akadémikus szokványnak, az epigonságnak. a régi példák vak utánzásának kisértetei rajtaülnek ugyan ezen a kiállításon, is, de jelentkezik — legalább színekben, színfoltokban, fényeffektusokban és stílusban — művészeinknek önmagukkal szemben támasztott ama igénye, hogy maiak, korszerűek akarnak lenni. Azt pedig magánbeszélgetésekből tudjuk, hogy a tartalmi, tematikai kérdéseken kívül erősen foglalkoztatja legfejlettebb művészeinket a korszerű kifejezés, a kialakuló új formanyelv kérdése is, ami sok belső vívódásra készteti őket. Törekvésük egyelőre inkább a tájak, csendéletek festésében, grafikai művekben, tanulmányokban tükröződik, mint jelentősebb, alakos képekben, mélyebb emberábrázolásban. Az új formák és kifejezési eszközök keresésének jelentősebb útjelzői Imreh Zsigmond, Csabai Kálmán, Lukovszky László, Ficzere László, Simon Ferenc, Paícsó Dezső, Kunt Ernő, Tenkács Tibor és a nemrégen Miskolcra telepedett Vati József művei. Feledy Gyula kezdettől fogva új utakon járó, gazdag tehetségű művészként jelentkezett s most, amikor megérdemelten részesült Derko- vics-ösztöndíjban, maga jelentette ki, hogy ez a kitüntetés még jelentősebb művek alkotására kötelezi, nem is akart rég! műveivel szerepelni a kiállításán. A mégis kiállított tl „Rákosi brigád Spanyolországban" című grafikai kompozíciója már többször részesült kellő mélta tástoan. A z említet# művészek müvei n közül emeljünk ki néhányat. Ficzere dolgozó parasztot ábrázoló tanulmánya és hoso6, kukoricás csendélete ótkeresrs -'ahhoz. hogy kú bontakozzék az egyébként neki igen kedves sötét hátterekből, A Munkácsy nyomdokain elindult művész ösztönösen érzi — habár virágcsendélete még mestere „vak követéséinek" bélyegét viseli magán — hogy aiz új tartalom, új formát, új szin- kulturát, összehangzó hangulati elemeket követel. Eszmeileg is sokat mond paraszt alakja, aki mint a meghatalmasodott nép fja keményen áll a maga földjén. Húsos csendélete pedig a maga nemében remekmű. Általában Ficzere műveiből érezzük az alkotóvágy nagy feszültségét, amely őt a legváltozatosabb tematikai területekre ragadja. Megállít Csabai Kálmán Tölgyek alatt című tája. megejtő fényeivel és monumen. tális hatású klasszikus tölgyfáival, amelyeknek méreteit hangsúlyozza a tövüknél tevékenykedő ember apró figurája is Csabai tájai általában összekapcsolják a természetet az emberrel és sajátos üde kolorhjukkal jellemzőek optimista szemléletére. Lukovszky Reggel című tempera csendélete és néhány beszédes graft kája lázas, sokfelé ágazó útkeresések értékes nyomjelzője. Imreh, aki a legkiforrottabb művészegyéniségek közé tartozik és éppen ezért kiérett formanyelvének féltő óvásával tapogatózik új mondanivalók felé. egyik fényekben csillogó utcarészletével és Köd című másik kitünően megoldott pasztelljével árulja el megfontolt előrelépéseit. Szigorú önbírálata az oka, hogy még nem érvényesítette nagy szerű íormamyelvét figurális alkotá sokban. Vati Józsefben, az akvarell ’•ztoskezű fiatal mesterét ismerjük leg, akinek balatoni tójköltemé- veit a távlatok, a levegő pompás rzékeltebése és hallatlanul finom színharmóniájuk jellemzik. Palcsó is — mint Imreh, Döbröczöni Kálmán dr. Szabó Ferenc és még néhányan — ragaszkodik régebben kialakult egyéni stílusához, de új tartalomra törekszik. Két olvasó diákja eszmei mondanivaló szempontjából egyik ‘legigenyesebb move a tárlatnak? /’örvendetes jelenség, hogy Seres ^ János a grafika mellett mind nagyobb érdeklődéssel fordul festői problémák felé; hogy az eddig bizonytalankodó Papp László rajzkészsége, festői nyelve igen nagyot, fejlődött. Örvendetes, hogy egy sor új névvel s a szakkörök egyik- másik ismert tagjának kisebbma« gyobb jelentőségű művével is találkozunk, amelyek a szakmai követelményeknek megfelelő színvonalról tanúskodnak, sőt némelyikük biztató ígéret nagyobb alkotásokra. Csáki István, Nagy Rózsa, Konca József, Pamlényi Pál, Kádár Jolán, Szabd Ferenc, Kolozsvári Dezső nevét említjük meg. Viszont néhány ismertnevű művészünk — Klaudinyi, Mei- linger, Dala, Iglay, Keller Lívia — a szokottnál szerényebben szerepel s kiállításon. Annál örvendetesebb. hogy látunk már szoborműveket iss a diósgy őrvasgyári Cserenyei fstván, E. Nagy Károly, és a pereces! Tóth bajos munkáit, melyek egészséges életjelek a halódó vasgyári szobrászati szakkör újjáéledéséről. Hogy a kiállítás tematikai szegénységében. egyoldalúságában milyen szerepe van a zsűri ezzel kapcsolatos elgondolásainak, azzal alkalomadtán bővebben kell foglalkoznunk, mint ahogy bővebb megvitatást igényelnek a lapunkban közölt észrevételek a kiállítás tematikai szegénységének okairól. Ha a zsűri finom érzékkel vette volna figyelembe azt, amit Erenburg a haladó kultúrát fenyegető veszélyeikről és a merész próbálkozásokról mond, talán több harcos művel találkoznánk a kiállításon. Ennek a finom érzéknek a nyomai azonban nem látszanak. A kiálHtác tematikai szűk korlátái ellenére sok értékes, gyönyörködtető művészi alkotást fosla' magába, ezért van a nagy érdé •ees waeita, ÍSteJöíf BT
