Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-09 / 238. szám
ÉSZARMAGYARORSZAG Vasárnap, 1955. október % BORSODI Akik még kívülmaradtak ... A napokban az egyik termelőszövetkezeti községben jártam s a tanácselnök elvtárs nem, kis bosszúságára nem, a megerősödött termelő- szövetkezet valamelyikébe kukkantottam be, hanem azt a néhány gazdát kerestem fel, akik még kívülmaradl oi;. Ro.no Jani bátyám, ezért nem kell mindjárt megijedni, nem árulom el a község nevét. Azért se haragudjon meg, ha a későbbiekben •magára ismer, — Borsomra ígérem, hogy jövőre, amikor már kéri felvételét eljövök az újbarázdások közgyűlésére és elmondom, hogy nyakas- sága ellenére, milyen jó gazda, szorgalmas ember volt világéletében, De, hogy rövidre fogjam: azért jártam sorra a még kívülmarad- takat mert úgy gondoltam, nem akármilyen ember lehet az a néhány, aki másként cselekszik, mint az az öt- vagy hatszáz, aki már az új ti at választotta. Azt hittem, majd vsak hallok tőlük valami okosat, de ne legyek Bors, ha nem tévedtem! Elmondom sorra, hogy s mint jártam a kívül állókkal, akik között különben csak egyetlen egyre akadtam — Rostélyos Pöffeteg Elekre —, aki haragudott a termelőszövetkezetre. Mert. vajon haragnak nevezhetem azt, amit például Jani bátyám is mondát; „De fönn hordják az orrukat, amióta mégegyszer annyink termett, s két szerannyijuk van a kamrában, mint nekem!“ Nem harag ez, hanem — kimondom kereken, még akkor is ha megharagszik rá egész családostul — nem más ez, mint sárga irigység! Az ingadozó Először Ingatag sógorhoz látogattam ol, aki a falu közepén, éppen az egyik termelőszövetkezet belső gazdasága tőszomszédságában lakik. Azt mondja, nagyokat pislogva a ezomszédudvar felé — ahonnan éppen szekérszám hordták az előleget * hogy: belépne, de megél ő a 12 holdján, habár bántja, hogy azok jobb- módban élnek, de mégis csak más, ha az ember a maga ura, noha az is igaz, hogy az ő tudásával, akár brigádvezető lehetne, de nem olyan fiatal már, hogy megszokja az új életet, s az is fúrja az oldalát, hogy míg ö ide-oda kapkod a munkával, azt se tudja, nagy dologidőben, hol a feje, azok rendesen el tudnak végezni mindent, de neki az nem tetszik, hogy néha bizony összekapnak még a csoportbeliek, mégis vagy négy hete kért tőlük belépési nyilatkozatot, de aztán mégsem írta alá, de mert két fia már belépett, most ő is belépne, de azok a népnevelők, hogy akár hová legyenek, már két hete feléje sem néznek .. A nyakas No, ha Ingatag sógornál beleszédültem a sok ingadozásba, akkor Nyakas bátya,méknál majdhogy megmerevedett a nyakam a konok ellenkezés hallatára. Mert olyan ember, hogyha egyszer valamire rá akarják beszélni és az akár a földjét is megduplázhatná, — ő csakazértis másként cselekszik. De, ha egyszer azt határozza el, hogy fejjel megy a falnak, akkor be is töri a fejét. Most pedig éppen ilyen kedvében volt. Vagy tízszer egymásután elmondta: ,,Ha a kutya belemászik a kovászba, akkor se lépek be!“ Amikor később azt mondtam neki, hogy hiszen nincs is kutya a háznál, akkor nagymérge- sen elmesélte, hogy bizony kovászt sem tartanak, mert, bolti kenyéren élnek, nincs miből sütni. És ennek is a termelőszövetkezet az oka, mert amikor azok az elmúlt őszön korán vetettek, ő akkor níegfogadta, hogy csakazértis utoljára veti el az őszi búzát, aztán már csak azért is másfél holdon alig 3 mázsája termett. Kemény ember Nyakas bátyám, esakazért sem adja be a derekát, nehogy valaki azt mondja rá, hogy „kódis volt, amikor belépett". Az idén csakazértis még a termelőszövetkezetet is megelőzte a vetésben, traktorral szán látott, mert neki ne adjon senki tanácsot, tudja ő, hogyan kell gazdálkodni. Jövőre olyan termése lesz, hogy jut is, marad is, szépen felruházza belőle az egész családot, nehogy ujjal mutogassanak rájuk a szövetkezetben. Hogy melyikben? Hát abban, ahová az asz- szony meg a leányok be szerettek volna lépni. Persze leintette őket, de valaki azt a hírt hozta, hogy nincs is rájuk szükség. Márpedig ő csakazértis megmutatja, hogy az ő fele- eéWi ® három leánya, no meg az anyósa, akár az egész tíztagú kertészeti brigáddal felveszi a versenyt. Márpedig ő, hogyha valamit kimond, az ki van mondva! Legénytársainak is mindig mondta, hogy abból a korosztályból ő nősül legeslegutoljára még akkor is, ha „a kutya belemászik a kovászba“. Úgyis lett. A kedves nénémasszony, aki eddig nagyokat hallgatott, megszólalt: „Ügy bizony, mert én négy esztendeig nem akartam hozzámenni az ilyen nyakas emberhez, akárhogy is rimánkodott...“ A hitetlenkedő Hitetlenkedőéknél először be sem akartak engedni, mert azt hitték, hogy csak a szél dörömböl a kapun. Aztán még félóra múlva is azt kérdezte az ember — már vagy huszadszor —, hogy miféle könyvet akarok nekik eladni, mert ő semmit sem vesz. Hiába bizonygattam, hogy nem vagyok könyvügynök, mielőtt kiment itatni, mégegyszer figyelmeztette iaa asszonyt, nehogy valami megrendelésnek aláírjonAmikor a termelőszövetkezetről kezdtem beszélni, azt mondta: Jó- jó, de valami nincs rendjén a közös körül. Kérdeztem, hogy mi a hiba? Percekig csak a fejét csóválta, hüm- mögött, aztán elmondta az ő nagy gyanúját: Valami nincs ott rendjén, valami suskus vun a dologban, mert ő harminc év alatt nem tudott új házat építeni, azok meg két év alatt vagy húszán építkeztek. Abban is van valami suskus, hogy 4—5 mázsával több termett nekik mindenből, mint neki. De ami neki leginkább nem tetszik, az a párttitkár kedvessége. Mert ő annak az apjával valamikor erősen pereskedett egy elszántott barázda miatt, s nem akarja elhinni, hogy a párttitkár most mégis őszinte szívből hívja minden nap a közösbe. A rövidlátó Annkor este felé beléptem Rövid- latoekhoz, az öreg az ajtóban meg- csókolt s még fel sem ocsúdtam a meglepetéstől, amikor bekiáltott: „oiess^ mar asszony, itthon van Józsi fiunk. Már sarzsija is van. Nagvon elszontyolodott, amikor kiderült a tévedés, de azért csak leültetett az egyik törtlábú székre. Kérdeztem, hogy mi a véleménye a termelőszövetkezetekről. — Hát... — mondja hallottam valamit, van tán már, aki be is lépett, csakhát mivel jobb az? Mondom, hogy mennyi előleget osztottak — például a szomszédja is csak búzából két szekérrel hozott naza. Mosolyog erre egyet kis bajusza alatt s azt mondja, hogy nem búza voll az, hanem öreg szalma, amit biztosan úgy kért valahol kölcsön, mert szegény ember, szükségből azzal eteti a tehenét. Bosszantott ez a hitetlenkedés, mert saját szememmel láttam befordulni a szomszédba a két szekeret s áthívtam, hogy győződjön meg maga az igazságról. Jó, hogy vállalkozott az átjövésre mert legalább azt is meglátta, hogy szomszédja, aki bizony néhány éve még igen csak küzködött az élettel, nehezen nevelte öt apró gyerekét, már új házat is épített, amióta a szövetkezetben van. A maradi Maradiéknál alig tudtam kivenni, hogy hányán vannak a gyertyával világított, tenyérnyi ablakú kis szobában. Az asszony mondott valamit a kislánynak, s egyszercsak felgyűlt a villany. — Az uram nem tudja megszokni — mentegetődzött —, csak akkor használjuk, ha vendég jön. Traktor dübörgött el a ház előtt, s Maradi gazda összeráncolva a szemét, megszólalt: — Már megint rontiák az utcát. — De javítják vele a földet — vetettem ellene. Megkérdeztem, hogy miből menynyije termett? Mondta, hogy a búza jól fizetett, adott vagy 10 mázsát, az árpa meg tizennégyet, — Szép, szép, de a szövetkezetben pontosan három mázsával volt több Megszólalt erre « kislány, hogy az ám, de az édesapja két-két holdról mondja a termést, a szövetkezetben meg egyen is több termett. Amikor elbúcsúztam, nagyon hüm- mögött Maradi gazda s azt mondta, hogy bár se az apja, se a nagyapja sosem volt termelőszövetkezetben, ő azért csak megnézi legközelebb, hogyan is tudnak azok olyan jól gazdálkodni. A behálózható {^íjaíúíieííiL jé... de villainosozni és autóbuszozni^? „A járatok elmaradásáért, késéséért felelősséget nem vállalunk.” Ez az „önreklámozás” olvasható minden egyes miskolci autóbuszjegyen. Hogy miért, arra félig komolyan, félig tréfásan azt a választ kaptam a semmit sem vállaló vállalatnál, hogy „mi kérem nyílt kártyákkal ját- szunk”. Ha már lúd, legyen kövér, ezért lenne egy szerény javaslatom a buszozásra kényszerült miskolciak nevében: A jegyeken való reklámozás helyett szereljenek a megállókhoz a következő felirattal nagy táblákat: „Felelősséget semmiért sem vállalunk! Ha siet, menjen gyalog!” De azért csak semmi igazságtalanság! Van jó oldala is az autóbuszozásnak, például az, amikor az ember végre leszállhat. Hogy miért vagyok ilyen keserű? Két éve rendszeresen közlekedem az 5-ös autóbuszon. De a villamos se kutya! Ha mérges a vezető tiS) © @ Régen nem hallottam már annyi összevisszaságot, mint az utolsó házban, ahová ellátogattam. Behálózható sógor szomszédja Kastélyos Pöffeteg Elek jóvoltából még a csajkamesével is megnevettetett. De tudott ennél újabbat is, azt, hogy államosítják a termelőszövetkezeti tagok házát, be kell adni még a macskát, meg az egereket is a közösbe, S van már olyan tsz is, ahol közös az éléskamra, meg a buksza. Csak éppen egyet nem tudtak a háznál, azt, hogy Kastélyos Pöffeteg Elek alig néhány napja be akart furakodni az első tipusú tsz-be.. És akj sohasem kerülhet belül Kastélyos Pöffetegékhez már csak azért se mentem be, mert úgyis tud tam róluk az előző napokban lejátszódott históriát s be sem engedtek volna, mert amióta feketevágásért elvitték a kulákot, az asszony mindig a templomban keresi az „igazságot”. Márpedig az igazság az, hogy az ura rajtavesztett a gazembersé- gen. Mivel a harmadik típusba hiába is próbálkozott volna, be akart furakodni a nemrég alakult egyes tszcs-be. Hogy a maga pártjára állítson egy-két embert, megígérte nekik, hogyha beveszik, kiássa eldugott traktorát, s ha engedélyt szereznek a tartásához, nekik is ad a haszonból. A traktort ki is ásták, — még jó, hogy alaposan lezsírozta, — nem lett nagyobb baja. csak éppen Pöífeteg- nek abból, hogy a rendőrség nemcsak a traktort, de két feketén levágott disznót is talált a házban, így aztán most ő az egyetlen, aki egészen biztosan végkép kívül marad, habár néhány évig most benntartják »5 a Földrengés? Nem, csak haragszik a vezető és érzelmeit az utasoknak is tudtára adja. Ha nem mérges, akkor pedig rossz a fék, vagy az áramkapcsoló. ami egyre megy, s aki pedig nem szereti, az gyalog megy. öt perc az nagy idő, r-s — Már elment? Hiszen még csak öt perc múlva kellett volna indulnia! — Ne legyen olyan igényes, örüljön, hogy buszt küldenek fel Lillára. Talán még órát is tegyenek a végállomásra, hogy pontosan indulhassanak? — De most fél órát kell várnom a következőre ...! — Téved! Legalább egy órát, mert a következő járat kimarad. A bérlettulajdonosok álma ®a.£t «IHDAS seeiei tOADAÍ p.— 0 h Sajnos csak álom, amit minden elseje körül álmodnak a bérlettulajdonosok, akikről napközben leszaggatták a ruhát, miközben másfél órát sorakoztak az új bérletért. De november 1-én még sokkal szórakoztatóbb lesz az autóbuszbérletváltás. Mindenkinek igazolványt és vállalati igazolást is kell felmutatnia. Legalább háromszor annyi munka, háromszor annyi idő. sora- kozás és végül — varrnivaló. (Idejében szóltunk!) A szokás hatalma Azért az utas sem mindig angyal, Van például, aki csupa megszokás-1 bői már az utcán is elbújik, ha kalauzt vagy ellenőrt lát. Pedig, ha tudnák a miskolci potyautasok, hogy elbliccelt jegyeik árából hány új villamost vagy autóbuszt lehetett volna már vásárolni! Persze a közlekedést még akkor is szidnák. Ezt is megszoktuk; UGYE LOGIKUS?! A vasiclon minél na. gyobb távolságra vált egyszerre jegyet az ember, a jegy ára pro- gressziven csökken. Ügye logikus, hogy a miskolci autóbusznál ez fordítva dán. Csak egy kis ízelítő, példa a sokból: a Tanácsház- tértől Lillafüredig, vagy vissza, egyszerre váltva 3.80 a jegy áru. A Tanácsháztértöl a Perecesi őrházig 1.20, az őrháztól Lillafüredig 1.80. tehát összesen 3 forint. De, aki komplikálni akarja, azt válthat három darab, kü- lön-külön szakaszra szóló 1.20-as jegyet is, vagy például egy 2.50- est és egy 1.20-ast s még így is olcsóbban jön ki- Lillafüredtől a Tiszai-pályaudvarig egyszerre váltva 5 forint a jegy ára, de ügyes ember megússza 3.60-ból, azaz kétszer 1.80-as jeggyel. De, aki szenvedélyes autóbusz- jegygyüjtő, az válthat • négyszer 1.20-ast is. Az utazóközönség mar évek óta felváltva bosszankodik és nevet ezen a „logikán“, de állítólag nem lehet „komplikációk“ nélkülä logikusabban megállaz pítani a jegyárakat. Hogy miért nemi A válasz, amit erre hal- lottam, nagyon emlé- keztetett egy régi vá* sári kikiáltó blablájá• ra: „Itt az orrrjás-' kígyó! __ A fejétől a farkáig 20 méterrrrr, a farkától a fejéig 30 mé- terrrr ... Összesen 83 méterrrrr.../“ SAROKBA ÁLLÍTJUK... ^ í?3 íPk * B "l O?) A villamos- és autóbuszutasok_ré- mét, Olajos Alajost, aki néha egy egész Patyolat-fióküzlet részére biztosít munkát egy-egy utazása alkalmával. Aki azt hiszi, hogy Olajos Alajos munkából jön, az téved, mert ott van fürdő. Olajos barátunk fusizni volt,,. A GK 104-es miskolci autóbusznak azt a vezetőjét, aki olyan „udvarias” és „barátságos” hangon beszélt a legutóbbi Di. Vasas—Bp. Dózsa labdarúgómérkőzésre siető és a stadionnál leszállni kívánó utasok-
