Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-25 / 226. szám

J t­Miskolc, Papszer 1. Telsjon: 17.90. A kulák hálójában Elnyomottak háborúja ESZAKMAGYARORSZÄG AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK Miskolci séta .J XI. évfolyam iátt szám ARA 50 FILLER Miskolc, 1955 szeptember 25. vasárnap A tettek hazafísaga A jelenlegi helyzet sajátosságai A legutóbbi idők eseményei azt mutatták, hogy a nemzetközi hely­zetben olyan változások történtek, amelyek elősegítik az államok kap­csolataiban fennálló feszültség eny­hülését. Ezek az események azt bi­zonyították, hogy egyik vagy másik állam biztonságának szavatolására vonatkozó kérdés megoldását, épp­úgy, mint a nemzetközi biztonság egészére vonatkozó kérdés megoldá­sát nőm katonai államrcsooortosulá- sok megteremtésének és a „hi­deg-háború” folytatásának útján kell keresni, hanem valamennyi — nagy és kis — államnak a világbéke megszilárdítására irá­nyuló együttes erőifeszítései út­ján. A legutóbbi idők legfontosabb nemzetközi eseménye a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia és Franciaország kormányfői­nek genfi értekezlete volt. amely jelentékeny hatást gyakorolt a nem­zetközi helyzetre.- A genfi értekezletnek az a jelen­tősége, hogy a tanácskozásokon a vezető államférfiak határozottan ki­fejezték kormányuknak azt a törek­vését. hogy erőfeszítéseket tegyenek a népek megszabadítására egy új háború okozta félelemtől. Ezek a nyilatkozatok arról tanús­kodnak. hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok. Nagy-Britannia és Franciaország Genf ben összeült vezető államférfiai belátták: elen­gedhetetlen a megoldatlan nemzet­közi problémák — köztük az euró­A fegyverkezési verseny megszüntetése — főfeladat Moszkva (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlés általános vitája során V. M. Molotov nagy be­szédet mondott, amelyet kivonatosan az alábbiakban ismertetünk. Mint ez szokásos, a közgyűlés a. nemzetlcözi helyzet értékelésével kezdi munkáját és kitűzi soron lévő feladatait. A Szovjetunió küldöttsé­ge szükségesnek tartja, hogy kifejtse véleményét, tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő feladata, alapvető elveinek és célki­tűzéseinek megfelelően, a béke és a nemzetközi biztonság megszilár­dítása. pai és ázsiai megoldatlan problémák — rendezésének újszerű megraga­dása. A genfi értekezlet nem véletlen esemény. Az értekezlet lehetségessé vált, mivel a béke és a szociális haladás erői megizmosodtak. Ki ne tudná ma. hogy a népeknek a? utóbbi években kibentakoizett békeiraozgalma a világbéke megszilárdításának hathatós tényezője lett. Az utóbbi időben lezajlott több esemény, különösen a genfi kor­mányfői értekezlet, visszatükrözte a nemzetközi helyzetben bekövetkezett komoly változásokat. Ez nem jelenti azt, hogy a nehézségeken már tűi vagyunk Még nem csekély előítéle­tet és akadályt kell leküzdeni áz előrehaladás útján. így például még mindig beszélnek úgynevezett csat­lósokról. Amikor azonban ezt Keleí-Európa népeiről akarják mondani, akkor szokásos fogalmaikat olyan orszá­gokra vonatkoztatják, amelyekre ez egyáltalán nem alkalmazható. Ezek az országok tettekkel bebizo­nyították. hogy más államokkal kialakult kap­csolataik igazán osaik a nemzeti szuverenitás és a népek közötti barátság elveinek megtartása alapján fejlődhetnek. Lankadatlanul harcolnunk kell azért, hogy olyan feltételeket te­remtsünk. amelyek mellett az em­berek nyugodtan lennének holnap'' juk felől. A közelmúltban adózott népünk a XVII. századi függetlenségi karcok kimagasló hőse, Thőköli Imre emlékének. Nemrégiben idéztük az 1930 szeptember 1-i hatalmas mun­kástüntetés résztvevőinek ma is fénylő, tettekre serkentő bátorságát. Ebben a hónapban emlékezünk meg a 75 esztendővel ezelőtt született s tíz éve elhunyt Bartók Béláról, a modern zeneirodalom nagyszerű ma­gyar úttörőjéről, a nép szeretetéből fakadó humanizmus, a szabad alkotó élet szenvedélyes védelmezőjéről. Novemberben lesz 100 éve, hogy meghalt Vörösmarty Mihály, a re­formkorszak és szabadságharc izzó- hangú lírikusa, aki a nemzeti hala­dás és az emberiség felemelkedésé­nek nagy sorskérdéseivel birkózott: tudta, hogy .......dolgunk a világon küzdeni erőnk szerint a legnemesbe- kért.“ Évforduló évfordulót követ. Mind- megannyi. sok évszázados múltúnk szenvedésekkel, harcokkal és dicső tettekkel gazdag szakaszait csillog­tatja az emlékezés fényével. Időbeni történelmi-társadalmi viszonyokban, eszmékben, persze messze esnek egymástól az elzúgott csaták, a hő­sök és az életművek, nemzeti örök­ségünknek különféle kincsei, de va­lamennyi egyazon tanulságot vési szívünkbe: dolgozó népünk százado­kon át szakadatlanul harcolt az em­beri jogokért, a szabadságért, hazánk függetlenségéért. Népünk legjobb fiai mindig ezeknek a küzdelmeknek az élvonalában haladtak. Karddal, vagy tollal kezükben, az élet szépsé­géről muzsikáló dalok erejével, vagy az igazságot kutató tudomány lám­pásával ezért munkálkodtak, vívtak, csatáztak szüntelenül. i éltette ezeket a gyakran ki­látástalannak látszó erőfeszí­téseket? Mi adott lankadatlan kitar­tást ahhoz, hogy a fojtogató légkör­ben, a jogfosztottság sűrű sötétjében újból és újból kibontsák a szabadság, a függetlenség lobogóját? A költő szava válaszol a kérdésre: „Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a remény ..." A reménység azonban csak 1945- ben teljesült. Sok évszázados törté­nelműnk fényében és távlatában ért­hetjük meg igazán az akkor és azóta történt gyökeres változások hatalmas jelentőségét, a kopernikuszi fordula­tot, amely az ország gazdasági, tár­sadalmi szerkezetében végbement. Mindaz a sok harc, ami vörös fonál­ként húzódik végig történelmünkön, a nép századokon át kitörő megmoz­dulásai, forradalmi lelkesedései eh­hez a szabad élethez törték az utat, amelyet a felszabadító szovjet had­sereg hozott el számunkra. A nép és a hatalom egybeforrt. Olyan világ kapui tárultak ki a győztes szovjet fegyverek csapásai nyomán, amely­ben kivirágzik és csodálatos alkotá­sokat szül a dolgozó emberek mil­lióinak tehetsége, tettrekészsége. Az újjáépítés hősi korszaka, széncsaták diadalai, az első ötéves terv hatal­mas programjának végrehajtása, a művelődés forradalmának százezre­ket mozgató ereje, mind erről beszél. Emlékeink: várromok, szobrok, pa­loták díszítései, oszlopfök és kapu­boltozatok — a múltról beszélő kö­vek, tovatűnt századokról üzennek, elmúlt korok küzdelmeiről, eszméi­ről, ízléséről, művészi törekvéseiről szólnak. Az új paloták: a munkás- bérházak, csecsemőotthonok, könyv­tárak és üzemóriások is beszélnek: a máról, a dolgozó nép szabadságá­ról, emberi életéről, örömeiről, a cél­tudatos alkotás szépségeiről. Es be­szélnek a holnapról, a jövőről, amely még nagyobb boldogságot, még gaz­dagabb életet tartogat számunkra. Mert ez a szocializmus ereje, nas- logikája, törvénye: napról-napra többet, jobbat, egyre feljebb, mindig előre! Ez a törvény, az életnek ez a ritmusa az állam és a dolgozó nép megbonthatatlan szoros egységének acélszilárd alapjára épül. Z"1 yákran esik szó tíz esztendős 'Jr eredményeinkről. Jó, helyes, szükséges, hogy sokszor hivatkoz­zunk rájuk. Az eredmények számba­vétele. megismerése — új sikerek forrása és ösztönzője. Ki ne olvasná örömmel és büszkeséggel az első öt­éves terv teljesítésének adatait?! Ki ne nézné csillogó szemekkel új erő­műveinket, gépóriásainkat, a földet hasító traktorokat, a frissen emelt falaidat, az alakuló új városnegyede­ket. Valljuk meg ám őszintén, hogy néha már-már megszokottnak, magá­tól értetődőnek tűnik mindez. Ki­váltképpen a fiatal nemzedék sze­mében, amely keveset tud a jogta­lanság, a kisemmizettség, a nyomorú­ság évtizedeiről, évszázadairól. Ezért is jó, hogy meg-megállunk emlékez­ni a különböző történelmi évfordu­lókon, hadd vesse össze ifjúságunk mai verőfényes, biztató, gyönyörű távlatokat ígérő életét a letűnt évti­zedek fiataljainak keserves, oyötrel­més. kilátástalan sorsával. Igen, az eltelt több mint tíz esztendőt nem­csak nagyszerű szakaszaiban, hősi részleteiben, gazdagon felsorakozó eredményeiben■ kell látnunk, hanem a maga egészében is, mint új törté­nelmi korszakot, a munkásosztály és dicső pártja vezette dolgozó név ha­talmának megszületését, és kiteljese­dését. évszázados álmok, valóraválá- sát. Mint a felemelő eseményekkel és csodálatos harcokkal teli nemzeti történelmünk le.adie.sőségesebb feje­zetét ItyféQ javában írjuk ezt a fejeze­tet. írjuk nap nap után ki­fejtett alkotó, termelő munkával. Írjuk termelőszövetkezeti mozgal­munk állandó fejlesztésével. Írjuk a népjólét következetes emelésével. Ebben az esztendőben készül el második ötéves tervünk, amelynek irányelveit, lenfőbb céljait pártunk 111. kongresszusa szabta meg. Ha­talmas művön, a szocializmus teljes felépítésén dolgozunk. Mindkét ke­zünk tele van munkával. Ehhez a nagy műhöz, a ránk váró hatalmas feladat megoldásához, történelmünk legdicsőbb, gyönyörű fejezete újabb lapjainak megírásához minden ren­delkezésre álló eszközzel hozzá aka­runk és fogunk járulni. Tudjuk, lát­juk, hogy az első ötéves terv meg­valósításával szebb, jobb, gazdagabb lett a dolgozó emberek élete. Ez alatt az idő alatt a Szovjetuniótól élvezett sokféle segítséggel, pártunk politiká­jának erejével, a magyar dolgozók szorgalmával, áldozatos munkájával, erős, virágzó ország lett hazánk. Munlcásosztályunk, dolgozó népünk nemcsak tehetségével, munkalelkese­désével segítette hazánk előrehala­dását, a béke nagy ügyének győzel­meit, hanem az államnak, a maga államának kölcsönadott forintjaival is. Nem kétséges, hogy dolgozó né­pünk bármikor, mindig ugyanúgy fog válaszolni pártunk, népköztársa­ságunk kormányának felhívására, ahogy azt eddig tette: odaadóan, a maga jövőjéért, az emberiség békés holnapjáért érzett mély felelősség­tudattal. Népünk minden hű, alkotó fiát át­hatja a szocialista hazafiság emel­kedett szelleme, amelyből az elmúlt esztendőkben annyi sok jó fakadt. A szocialista hazafiság — a tettek ha- zafisága. összeférhetetlen vele min­den üres frázis, hangzatos ígérgetés; ellenséges vele minden körmönfont kibúvó, puffogó szólam. Ez a haza­fiság a termelő munkában, a nagy népi közösség iránti hűségben él. Csakis így él. 'lazánk továbbfejlesztése, dolgozó népünk további felemelkedésének biztosítása, a béke ügyének erősí­tése újabb tetteket követel tőlünk. Népünk legjobb fiai és sokmillió névtelen hőse századokon át tettek­kel állt a haza és az emberi haladás mellett. Az említett évfordulóknak is ez a legfőbb mondanivalója szá­munkra. Haladó örökségünkből ez sugárzik felénk. Így üzen nekünk is, a ma har­cosainak, a szocialista jövő formálóinak: „Hass, alnoss, gyara­pítsa s a haza fényre derül!“ A jelen körülmények közepette főfeladatnak kell nyilvánítani a fegyverkezési verseny megszünteté­sét. ' Ismeretes, hogy a fegyverkezési verseny, különösen az utóbbi évek­ben példátlan méreteket öltött. Ál­landóan növekszik az úgynevezett hagyományos fegyverzet mennyisé­ge. Növekszik az atom- és a hidro­génfegyver mennyisége is. amely ráadásul pusztítóbb és egyre vesze­delmesebb is. Hallatlanul megnöve­kedtek az államok katonai kiadásai, amelyek teljes súlyukkal a dolgozó nép vállára, a munkások, a parasz­tok, tisztviselők, kisbirtokosok vál­lára nehezednek. Óriási anyagi esz­közöket és emberi erőket fordítanak háborús előkészületekre, ahelyett, hogy termelő célokra, a népek jólé­tének növelésére, a gazdaságilag gyengén fejlett országok és’térségek kellő segélyezésére fordítanák. Ez a helyzet nem tarthat tovább. Elengedhetetlen, hogy az Egyesüli Nemzetek Szerveze­te nyomatékosan állást foglal­jon a fegyverkezési versennyel szemben, sík rászánjon a fegy­verzet csökkentéséért, az atom- és h id rngénf egy ver eltiltásáért, egy újabb háború veszélyének kiküszöböléséért. A Szovjetunió május 10-i javas­lata ilymódon megnyitja az utat afelé, hogy megoldják a fegyverzet csökkentése és az atomfegyver el­tiltása feletti nemzetközi ellenőrzés szerfölött bonyolult kérdését. A szovjet kormány egyszersmind kijelentette hogy kész figyelmesen tanulmányozni az erre a fontos kér­désre vonatkozó más javaslatokat is. Figyelembevéve. hogy az államok­A szovjet kormány az egyetemes béke fenntartásának érdekeitől ve­zettetve nagy jelentőséget tulajdo­nított és tulajdonít az európai biz­tonság biztosításának. Történelmi ta­pasztalat bizonyítja, hogy a legpusz. títóbb háborúk — köztük az első és a második világháború —- Európá­nak a fegyverkezési hajsza meg­szüntetése és a fegyverzet csök­kentése irányában tett bármilyen lépése fontos pozitív jelentőségű a nemzetközi feszültség további eny­hítése és az államok közötti biza­lom megszilárdítása szempontjából, a szovjet kormány úgy határozott, hogy 1955 december 15-ig hatszáz- negyvenezerrel csökkenti a szovjet fegyveres erők létszámát. Ez már nem óhaj és nem terve­zet, hanem gyakorlati megkezdése a Szovjetunió részéről a fegyverzet és a fegyveres erők lényeges csök­kentését célzó feladat megoldásá­nak. Az is köztudomású, hogy az jde- gen területeken levő katonai tá­maszpontok szintén fő okai a nem­zetközi feszültségnek. Ami a Szov­jetuniót illeti, az utóbbi időben mindössze két katonai támaszpontja volt saját területén kívü! Az egyik Távol-Keleten, Port Arthurban, a másik Finnország területén. Pork- kala-Udd térségében volt. E két katonai támaszpont közül, amellyel a Szovjetunió a megfelelő szerződések értelmében külföldön rendelkezett. az egyiket már hónapokkal ez­előtt megszüntették, a másodi­kat és egyben utolsót még az év folyamán megszüntetik. A szovjet kormány a jelen eset­ben is áttért a szavakról a tettek­re. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy azzal forduljunk más államok, de különösen olyan államok kormányaihoz, amelyek idegen területeken nagyszámú támasz­ponttal rendelkeznek: lépjenek ők is e támaszpontok felszámo­lásainak útjára. ban kezdődött. Ez azt jelenti, hogy az európai béke biztosítása döntő jelentőségű lenne az egyetemes béke fenntartása szempontjából. Éppen ezért a szovjet kormány felvetette azt a kérdést, hogy meg kell teremteni a hathatós európai biztonsági rendszert és evégett meg­felelő javaslatot terjesztett az érde­kelt államok elé. Ez a javaslat elő­írja. hogy Európában az Amerikai Egye­sült Államok részvételével olyan kollektív biztonsági rendszert teremtsen dk, amely társadalmi és allami rendszerüktől füg­getlenül az össze« európai álla­mok közös erőfeszítésem alap­szik. A Szovjetunió természetesen haj­landó megvizsgálni az európai biz­tonság biztosítására irányuló más javaslatokat is. Az egész Európára kiterjedő biz­tonsági rendszer megalkotása elő­mozdítaná. hogy kedvező feltétele­ket teremtsenek a német kérdés rendezésére is, beleértve a német egység helyreállítására vonatkozó feiadat megoldását, mivel e kérdés megoldása elválaszthatatlan az össz­európai biztonsági rendszer megal­kotásától, elválaszthatatlan attól, hogy új háború potenciális tűzfész­kévé válik-e Európa, vagy pedig a béke és a népek biztonságának erődje lesz, A távolkeleti és ázsiai megoldatlan problémák Nem kerülheti el a közgyűlés fi­gyelmét az ázsiai és a távolkeleti helyzet sem. A megoldásra váró nemzetközi problémák között Ázsia és a Távol-Kelet problémái különö­sen sürgetöek. Ennek kapcsán mindenekelőtt ki kell emelni a tajvani kérdés jelen­tőségét. Ha józanul ítéljük meg a helyzetet, feltétlenül arra a követ­keztetésre kell jutni, hogy Tajvannak és a többi partmenti kínai szigetnek a Kínai Népköz- társasággal való újraegyesítését gátló akadályaikat ki kell küszö­bölni és minél élőbb küszöbö- lődik ki, annál jobb. Már volt szó itt arról, hogy ha­ladéktalanul meg kell oldani a Kí­nai Népköztársaság törvényes ENSZ jogai helyreállításának kérdését. Említésreméltó, hogy Kína csak akkor bontotta ki szabadon szár­nyait és akkor lépett a haladás szé­les, verőfényes útjára, amikor a nagy kínai nép vezetőjének ismerte el a Kínai Kommunista Pártor Egyebeken kívül ez is kitűnő il­lusztráció ahhoz a problémához, amelyről itt szó volt — a kommu­nizmus problémájához. De ha ép­pen ezen az alapon továbbra is gá­tolják a Kínai Népköztársaság jo­gainak helyreállítását az ENSZ-ben, ez alá fogja aknázni az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét és rendkívül szükséges munkáját is. Nem feledkezhetünk meg arról sem. hogy bár a koreai háború véget ért* a koreai kérdés távolról sem rendeződött. Nem rendeződött véglegesen az indokínai kérdés sem. Az ázsiai és a távolkeleti megol­datlan kérdések rendezése nagyon kedvező hatással lenne az egész nemzetközi helyzetre. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és a nemzetközi feszültség további enyhítésének feladatai A jelenlegi körülmények között az Egyesült Nemzetek Szervezetére különleges felelősség hárul a nem­zetközi kapcsolatokban fennálló fe­szültség további enyhítése tekinteté­ben is. Az ENSZ fel tudja és fel kell használnia valamennyi rendel­kezésére álló lehetőséget annak ér­dekében. hogy előmozdítsa az álla­mok egymásközti jobb megértésének és együttműködésének biztosítását. Távolról sem kielégítő a helyzet az új ENSZ-tagok felvétele körül. Szá­mos ’európai, ázsiai és afrikai or­szág. ióllebet be akar lépni az ENSZ-be és megfelel azoknak a követelmé­nyeknek. amelyeket az ENSZ tagjaival szemben támasztanak, még mindig kívül van e nem­zetközi szervezet, keretein, nem vesz részt munkájában. Részvételüket az egyes államokkal szemben alkalmazott megkülönböz­tető intézkedések akadályozzák, amelyekhez itt még mindig maka­csul ragaszkodnak. Véget kell vetn ennek az igazságtalanságnak. (Folytatás a 2-ik oldalon.) Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése és az egyetemes béke biztosítása V. M. Molotov beszéde az ENSZ-közgyülés szeptember 23 ~i ülésén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom