Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-16 / 218. szám

2 északmagyarorszAg Péntek, 1955. szeptember 18. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársasá moszkvai tárgyalásainak sajtóvisszhangja BERLIN *5? í Valamennyi nyugatberlini lap ve­zető helyen, vastagbetüs címfelira­tokkal közli a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság kor­mányküldöttsége között Moszkvában folyt tárgyalások befejezéséről szóló jelentéseket. A nyugatnémet lapok szeptember 14-iki számukban tartózkodva kom­mentálják a moszkvai tárgyalásokat, sőt egyes lapok csak a tárgyalások fejleményeiről és eredményéről szó ló jelentések közlésére korlátozód­nak. A Die Zeit helyesli Adenauer szö­vetségi kancellár moszkvai útját és a moszkvai tárgyalásokat, mert „mindkét nép szomszédságban él egymással és a két nép egymás köz­ti viszonyától sok minden függ." A General Anzeiger kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése „a Német Demokratikus Köztársaság közvet­len elismerését jelenti." * A Német Demokratikus Köztársa­ság sajtója behatóan foglalkozik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között folyt moszkvai tárgyalások eredményeivel. A Neues Deutschland moszkvai je­lentésében hangsúlyozza, hogy a két kormányküldöttség közötti tárgyalá­sok pozitív eredménnyel jártak é3 az egyezmény politikájának az erő­politika fölötti győzelmét jelentik. A moszkvai tárgyalások — írja a lap — a szovjet egyezmény-politika nagy sikerével végződtek. LONDON A londoni reggeli lapok korai ki­adásai feltűnő helyen foglalkoznak azokkal a moszkvai jelentésekkel, hogy diplomáciai kapcsolatok léte­sülnek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A Daily Telegraph And Morning Post hosszabb szemelvényeket közöl N. A. Bulganyinnak a Nyugat-Né- metországban visszatartott szovjet állampolgárokról szóló nyilatkoza­tából, továbbá V. M. Molotovnak a Szovjetunióval és a népi demokrati­kus országokkal szemben ellenséges propagandaanyagot szállító léggöm­bökről adott nyilatkozatáról. Az United Press tudósítója jelen­ti Londonból, hogy angol hivatalos személyek igen nagy érdeklő­déssel fogadták a Szovjetunió és Nyugat-Németország megállapodásá­nak hírét, de tartózkodtak a hivata­los kommentároktól. PÁRIZS A Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánykül­döttsége között folyt tárgyalások si­keres befejezése a párizsi lapok fi­gyelmének középpontjában áll. Több lap szemleírója hangsúlyozza az események fontos voltát, azt Írja róluk, hogy „fordulatot jelentenek a háború utáni történelemben", mert a nemzetközi feszültség további eny­hülésének tényezői. A Combat azt írja, hogy a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság diplomáciai kapcsolatainak megteremtése „a szovjet küldöttség sikere. A szovjet küldöttség megol­dotta fő feladatát”. A Libérationnak az a véleménye, hogy „Moszkvában új lépést tettek a szervezett béke felé vezető utón”. Egyes burzsoá lapok (például a Fi­garó) zavarban vannak, mert most a tárgyalások sikeréről kénytelenek írni, míg egy nappal előbb még ku­darcot jósoltak. NEWYORK A newyorki lapok nagy figyelmei fordítanak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatának megteremtéséről szó­ló, Moszkvából érkezett hírekre. A Newyork Times első oldalán közli moszkvai tudósítójának jelentését. A Daily News „váratlannak” ne­vezi a Moszkvában kötött megálla­podást. A IASZSZ közleménye a Tuausze szovjet tartályhajó ügyéről Moszkva (TASZSZ) A Pravda csütörtöki számában is­merteti a TASZSZ alábbi közlemé­nyét: Mint a sajtó már közölte, a Tuap- sze szovjet tartúlyha.iót, amely vilá­gítópetróleum rakománnyal a Kínai Népközt ár aságba tartott, 1954 június 33-án a Tajvan «ligetétől délre el­terülő, az Egyesült Államok haditen­gerészeti erőinek ellenőrzése alatt álló nyílt vizeken hadihajók feltar­tóztatták és fegyveres fenyegetéssel Kansung tajvani kikötőbe kísérték. A Tuapsze tartályha.jó legénységének tagjait egy ta.ivanszigeli koncenirá- ciós táhorba zárták, ott erőszakos­kodtak és gúnyolódtak velük A kuo- mintnnglsták kínzással és zsarolással arra próbálták rávenni a szovjet ten­gerészeket, hogy ne térjenek haza. A Szovjetunió kormánya megfelelő ntézkodéseket tett, hogy kiszabadítsa a szovjet tengerészeket. A szovjet kormány 1951 június 24- töl kezdve többször követelte az Egyesült Államok kormányától, te­gyen Intézkedéseket a Tuapsze tar- tályhajó legénységének szabadonbo- csé.tására. 1954 szeptember 23-án a szovjet kormány felkérte a francia kormányt, vállalja el, hogy törődik a Tuapsze szovjet tartá'yhajó legénységének sor­sával, nyújtson segítséget a tartály­hajó mielőbbi szabadonbocsátásához. A francia kormány megbízásából Franciaország tajpeji képviseltje megfelelő előterjesztést tett a csang- kajsekistáknak. 1955 júliusában a Tuapsze legény­ségének huszonkilenc tagját, szaba- donhocsátották A szovjet kormány kérésére a francia hatóságok intézke­déseket tettek, hogy szavatolják a Tuapsze tartáiyhajó legénységének biztonságát Tajvanról Hongkongba utaztukbsn. Hongkongban a szovjet tengerészeket a Szovjetunió katonai konzulátusának képviselői fogadták. A Tuapsze legénységének egy részéi erőszakkal továbbra is visszatartják Tajvan szigetén. Ezzel kapcsolatban 1955 augusztus 8-án a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége emlék­iratot nyújtott, ét az Egye'üH Álla­mok külügyminisztériumának, az em­lékiratban közölte, hogy a szovjot kormányt nyugtalanítja a Tuapsze tartáiyhajó 20 tengerészének és ma­gának a tartáiybajónak a visszatar­tása és elvárja, hogy az Egye: ült Államok kormánya megteszi a szük­séges intézkedéseket a szovjet tenge­részek és a tartáiyhajó szabndonbo- eráfására. A szovjet kormány egy­idejűleg felkérte Franciaország kor­mányát, folytassa a Tuapsze tartály­hajó Tajvanon visszatartott tengeré­szeinek kiszabadítására irányuló erő­feszítéseit. (MTI) Adenauer kancellár távirata ÍV. A. Bulganyin marsalthos Moszkva (TASZSZ) őexcellenciájának N. A. Bulganyin marsallnak, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének Moszkvából visszatérve szükségét érzem, hogy újból köszönetét mond­jak önnek azért a figyelmes és szí­vélyes fogadtatásért, amelyben Ön és a szovjet kormány részesítette a né- met küldöttséget és engem a Szovjeté unióban való tartózkodásunk idején* Meggyőződésem, hogy munkánk ered. menye értékes szolgálatot tesz a béke ügyének az egész világon, őszinte híve Adenauer (MTI) Az NDK egyetemeinek rektorai köszönetüket fejezték ki a Szovjetunió kormányának Berlin (MTI' A Német Demokratikus Köztársa­ság egyetemeinek rektorai és főisko­láinak igazgatói Jénában tartott ér- tekezletükről táviratot küldtek a Szovjetunió kormányának. Ebben köszönetét mondanak a Szovjetunió eredményes fáradozásaiért, amelye­ket a Német Szövetségi Köztársa­sággal való diplomáciai kapcsolatok megteremtése érdekében fejtett ki. (MTI) Az elmúlt napokban Budapesten tartózkodott az Amerikai Egyesült Államok szenátusának két republiká­nus-párti tagja: Henry C. Dworshak és Milton R. Young. Az amerikai szenátorok megtekintették a főváros nevezetességeit, többi között az or­szágházat és látogatást tettek az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállításon. DISZ-É LET Nagyobb figyelmet a DISZ Petőfi-iskolakra Újságíró rs^reiátogaíások Jugoszlávia ós a népi dcmokrnfikus országok között A belgrádi rádió jelentései sze­rint népi demokratikus ujságírókül- döttségek tartózkodnak a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban és jugoszláv hírlapírók csoportjai tesz­nek látogatást a szomszéd országok­ban. Szerdán este tért vissza Belgrád- ba a Szófiában járt jugoszláv újság­író küldöttség és ezzel egyidejűén közölték, hogy a bolgár sajtó dolgo­zóinak viszontlátogatására november közepén kerül sor. Három hét óta jugoszláv hírlapírók ismerkednek a Román Népköztársa­sággal. A jugoszláv újságírók tiszte­letére Bujanovics, Jugoszlávia buka­resti nagykövete szerdán fogadást rendezett. A fogadáson megjelentek a Román Népköztársaság vezető po­litikusai és a kulturális élet neves személyiségei. (MTI) „A DISZ fontos rendeltetése, hogy szakadatlanul terjessze, propagálja, a fiatalok szivébe oltsa a marxizmus, leninizmus eszméit" — szögezi le a DISZ II. kongresszusának határoza­ta. Éppen ezért minden DlSZ-bi- zottság, minden alapszervezet egyik legfontosabb feladata, hogy megfe­lelően előkészítse a DISZ-oktatás legfontosabb formájának, a Petőfi iskoláknak a megindulását. A Petőfi iskolák október 15-én kezdődnek. Ebben az esztendőben lényegesen több fiatal fog résztven- ni a foglalkozásokon, mint az elmúlt években. Az edelényi járási bizottságot a DISZ II. kongresszu­sán is megbírálták amiatt, mert nem foglalkozott kellő mértékben a DISZ-oktatással. Itt az idén csak­nem háromszor annyi Petőfi iskolát indítanak meg, mint tavaly. A pro­pagandistákat, s a propaganda sze­mináriumok vezetőit Is nagyobb gonddal válogatták ki. mint az előző esztendőkben. Képzettebb elvtársak vezetik az iskolákat és több DISZ- vezető is vállal propagandista meg­bízatást. AZ EREDMÉNYEK ELLENÉRE azonban meg kell állapítanunk, hogy a DISZ-bizottságok nem min­denütt fordítanak kellő gondot a Petőfi iskolákra. Némelyik bizottság még mindig úgy tekinti, hogy az. oktatási munka, a Petőfi iskola csu­CÁ NAP már ré­gen túljutott a delelőn. Változ- : iák az árnyékok, a rézsutosan eső nap­sugarak forrón tűz­tek a kovácsműhely behorpadt, fűvel és burjánnal benőit tetejére, a közel­ben álló kaszálógépekre és a poros átmenti gyepre■ Tompa déli csend ült Gremjajics Log felett, A házakon be­zárt zsaluk; az utcák néptclenek; még a reggel óta céltalanul barangoló bor­jak is lementek a folyópartra és el­bújtak a füzek sűrű árnyékában. Dá­vidon és Salij azonban még mindig kint ült a tűző napon. — Menjünk be a műhelybe a hű­vösre, »um szók'am én ilyen nap­sütéshez, — mondta verítékező arcát és kopasz fejét törölgetve Salij. — Az öreg kovács olyan, mint az öreg nagyságák; nem szereti a napfényt, egész életéi a hűvösön tölti. Mindenki a maga módján hűsöl. ■. Átmentek az árnyékba és leültek a meleg földre, a kovácsműhely északi oldalán. Salij szorosan odaült Davidov mellé. Hangja úgy dongott, mint a szobába tévedt poszméh... — Milyen kellemes itt a hűvösön! A régi időkben egyszer a következő eset történt velem. Aratás elölt négy szekéralvázat abroncsoztam egy gaz­dag lavriszinak. Hé köznap jött el az alvázakért, emlékszem, hogy éppen böjtös nap volt, szerda, vagy péntek. Kifizetett, dicsérte a munkámat és megvendégelt. Meghívta a munkásai1 is, akik a lovakat hozták a szekerek elébe. Ittunk. Másodszor én fizettem. Megiituk azt is. Gazdag volt a táv- riszi, de ritka jólelkű ember a gaz­dagok között. Kedve kerekedett a mulatósra Nekem azonban ott volt a munkám, tele voltam mindenféle megrendeléssel. Azt mondom neki. „Te csak igyál a munkásokkal, db engem erissz el, nem maradhatok sok a munkám.“ A tavriszi belement. Gk tovább iszogatták a vodka*, én meg mentem a műhelybe. Zúgott a fejem, de keményen tartottam ma­gam a lábamon és erőt éreztem a ka­romban is, pedig addigra már telje­sen berúgtam. Az ördög akkor hozott oda egy trojkát, csengetyüs lovakkal. ÚJ BARÁZDÁT SZÁNT AZ EKE Készlet a Solohov-regény második kötetéből Kimegyek. Könnyű, fonott tarantász- ban, napernyő alatt ült Szelivanov, « járásszerte hírhedt földbirtokos. Ször­nyen fennhéjázó ember, olyan kutya- rossz, hogy a világ olyat még nem látott. Kocsisa fehér volt, mint a fal. remegő kézzel oldo'ta el a szélről be­fogott ló istrángját. Nem vigyázott és a ló patkója leesett útközben. Most aztán szid'a a gazdája: „Hej, *e ilyen-amolyan, kidoblak, leesukatlak; most miattad lekésem a vonatot“, és Így tovább. Nálunk, a üon-vidéken á kozákok nem nagyon hajbókoltak a földbirtokosok előtt a cári időben. Bán'am is én, hogy Szelivanov a leg­gazdagabb földbirtokos, fütyültem rá. Kijöttem, vidáman a vodkától, meg­álltam az ajtó mellett és hallgattam, hogy szedi le kocsisáról a szen'elt- vizet. De aztán elfutott a méreg. Sze­livanov meglátott és odakiáltott; „Hej, kovács, gyere csak ide!“ Azt akarom mondani neki, hogy „gyere ide, ha kell valami“, de aztán mást tolultam ki: odamentem hozzá, barát­ságosan rámosolyogtam és kezetnyuj- tottam neki: „Adj isten, testvér! Hogy vagy, mint vagyV‘ Aranykeretes pápaszeme leesett a csodálkozástól; ha nem lett volna fekete zsinórral odakö've, biztosan összetört tolnai Hát csak felteszi megint az orrára, én meg csak nyújtom a koromfekete kezemet. Mintha nem is látná a ke­zemet, csak fintorog, mintha valami keserűbe harapó't volna és a foga közt rám mordul: „Mi az, részeg vagy? Nekem nyújtogatod a mancso­dat, te mosdatlan pofáját“ — „Neked hát, nagyon jól tudom, hogy ki vagy. Úgy vagyunk, mint az édes testvérek; te az ernyő alá bújsz a nap miatt, én meg a kovácsmühelybe, a vályog- tető alá; hétköznap iszom, mint jól láttad, de te sem csak vasárnap iszol, mint a munkásemberek: szép piros az orrod... Tán mind a ketten ne­mesi származásúak vaoyunk, nem. úgy mint a többi... De ha rös'elsz kezet adni nekem azért, mert a tied fehér, az enyém meg fekete, az már a te lelkiismcretcd dolga. Ha meg­halunk, úgyis mind d ketten egyfor­mán kifehéredünk.“ SZELIVANOV hallgatott, csak az C' ajkát harapdálta, s arca elvál­tozott. „Mi kell7 — kérdem, — a lo­vadat kéne megpatkolni? Megcsinál­juk rögvest. De ne a kocsisodat szidd. Úgylátszik megnémult. Inkább engem szidj. Bemegyünk a műhelybe, test­vér, jól bezárjuk az ajtót, aztán ott szidhatsz engem. Szerelem a merész embereket.“ Szelivanov hallgatott, de az arca hol fehér voll, hol vörös. Megpatkol­tam a lovat és odamentem a taran- tászhoz. Mintha engem nem is látna, odanyújtott a kocsisnak egy ezüst ru­belt és így szólt: „Add oda ennek az erőszakos fráternek.“ Elvettem a ru­belt a kocsistól és odadobtam Szeliva­nov lába elé és mosolyogva, mintha csodálkoznék, így szóltam: „Ugyan, testvér, rokonok nem fogadnak cl pénzt ilyen apróságért. Szegény lé­temre meghívlak, gyere be a kocs­mába, igyál az egészségemre!“ Az én földbirtokosom akkor már nem volt se fehér, sem piros, hanem egészen clkéküD; vékony hangon odasivilott nekem: ,.Egészségedre, hogy dögölj meg, aljas, erőszakos, szicilista, ilyen, meg olyan! Bepanaszollak az atamánnak, rohadj meg a börtön­ben!“ Davidov olyan hangosan nevetett, hogy a műhely tetejéről riadtan reb­bent fel egy verébcsapat. Salij mo­solygott a bajusza alatt és cigarettát sodort maginak. — Szóval nem egyeztetek meg a „testvéreddel“? — kérdezte Davidov. ahi alig tudd1 beszélni a nevetéstől. — Nem. — Hát a pénz? Kidobta a tárán- túszból? — Visszadobtam volna neki... El­hajtatott a rubellel együtt. De nem is a pénzről van szó .., — Hát miről? Davidav nevetése olyan ragadós volt, hogy Salij is egészen jókedvre derült. Nevetve le­gyintett: — De azért kissé bakot lőttem... — Meséld tovább! Davidov nevetéstől könnyes szem­mel nézett Salijra, de az csak csap­kodott a kezével és harsogón nevetett. — Beszélj már, na! — könyörgött Davidov, aki e pillanatban megfeled­kezett az iménti komoly beszélgetés­ről és teljesen átadta magát a vidám hangulatnak. — Mit mondjak még . •. Erőszakos fráternek nevezett, semmirekellőnek, elmondott mindennek, a végén egé­szen elfulladt, toporzékolt a taran- tászban és azt üvöltötte: „Szicilista! Bebörtönöztetlek!“ En meg akkori­ban nem tudtam, mi az a szicilista... A forradalomról tud'am, rhit jelent, a szicilistáról még nem. Azt gondol­tam, hogy ez valami szívből jövő komoly szidalom... Azt válaszoltam; „Magad vagy a szicilista, ebfajzat, takarodj innen, amíg el nem látom a bajodat!“ ('TtAVIDOV hanyatdőlt a nevetés- tői. Salij hagyta, hogy ki­nevesse magát és befejezte a törté­netet: — Egy nap múlva elővezetést pa­ranccsal vittek a falu a'amánjához. Kikérdezett, hogy történt a dolog, éppúgy nevetett, mint te és nem vitt a falu-vezetőség elé. Maga is szegény családból származó tisztecske ' volt, tetszett neki, hogy egy egyszerű ko­vács így megcsúfolt egy gazdag föld- birtokost. De mielőtt kikísért, azt mondta: „Légy rendesebb, te kozák, ne nagyon járasd a szádat, mert olyan időket élünk, ha még ma pat- kolsz, de holnap útilaput kötnek a talpadra és Szibériáig meg sem állsz. Értetted?“ —- .értettem, nagyságos úr.“ — „No, hát akkor eredj, hogy híredet se halljuk. Szelivanovnak meg megüzenem, hogy hét bőrt nyúztam le rólad.“ Hát ilyen dolgok történtek akkoriban . ■ pán az ágit. prop. felelős feladat­körébe tartozik, birkózzék meg egy­maga a feladatokkal. A Petőfi iskolákat főként két szempontból kell előkészíteni. Az egyik a propagandisták, a másik pe­dig a hallgatók megfelelő kiválasz­tása. A legtöbb helyen a propagan­distákat már kiválogatták. De a hi­ba e téren az, hogy nem elég körül­tekintően foglalkoznak velük. Nem beszélgetnek el a propagandistákkal feladataikról, s nem hívják fel fi­gyelmüket arra, hogy a DISZ Pe­tőfi iskola vezetése nemcsupán a foglalkozások megtartásából áll, ha­nem az ezzel megbízott elvtársak­nak be kell kapcsolódniok a hallga­tókkal való elbeszélgetésbe és a Pe­tőfi iskola résztvevőiből közössége­ket kell kovacsolniok, amelyek együtt járnak időnkint. szórakozni, közös összejöveteleket tartanak. Er­ről azonban a bizottságok többnyire megfeledkeznek. SÚLYOSABBAK a mulasztások a hallgatók kiválasztásánál. A sáros­pataki járásban például még alig akad olyan alapszervezet, ahol már előkészítették volna a hallgatókat az új oktatási évre. Vajdácskán a DISZ-vezetőknek fogalmuk sincs ar­ról, hogy mit kellene tenniök, Tisza- karádon szintén nem fogtak hozzá a Petőfi iskolák előkészítéséhez. De a válogatás módszere sem he­lyes sok szervezetünknél. A Petőfi iskolák hallgatóinak kiválogatásá­nak egyedüli módszere „elbeszélge­tő“ bizottságok alakítása, amelyek­ben többek között az iskolavezető is résztvesz. A bizottságok feladata: megmagyarázni, mi az oktatás je­lentősége és célja, s milyen szórako­zási, tanulási lehetőséget nyer vele a Petőfi iskolára beosztott DISZ- tag. Némelyik alapszervezetnél azonban úgy oldják meg a Petőfi iskolára való jelentkezést, hogy DISZ-taggyülésen felszólítják a fia­talokat, iratkozzanak fel taggyűlés után a Petőfi iskolára. Az abaujszán- tói járásban alig alakult még elbeJ izélgető bizottság. A mezőcsáti já­rásban pedig az is előfordult, hogy egyszerűen kijelölték a fiatalokat a DISZ-oktatásban való részvételre. A Petőfi iskolák népszerűsítésére á hangos híradókat, faliújságokat, üze­mi lapokat is igénybe kell venni. Az üzemi DISZ-bizottságok azonban alig használják fel a pronaganda e mód­szereit. Sőt tervszerű agitáció ennek a fontos feladatnak az érdekében ■sok helyütt nem is folyik. Nagy baj, hogy sokhelyütt a párt- szervezetek is lebecsülik a Petőfi is­kolákat. A ricsei járásban például az alapszervezeti párttitkárok beis­merik, hogy nem adtak segítséget a DISZ-nék ebben a fontos munká­ban. A LEGFEJLETTEBB FIATALO­KAT pártoktatásban kell részesíteni mégis a legtöbb járási, városi és üzemi bizottság nem tud számot ad­ni arról, hogy hány fiatal fog részt- venni pártoktatásban. Pártszerveze- ‘eink az elkövetkezendő időkben ‘ártsák szemelőtt, hogy a fiatalok -'eveléséért, oktatásáért ők is felelő- -ek. Adjanak segítséget főleg a pro- ^agand’sták felkészítésében, az okta- ‘ás népszerűsítésében. Törődjenek azzal, hosrv kiket osztanak be a fi#* "siók közül pártok1 atésra. Az ifjúság legfontosabb feladata á ‘anulás. Járuljanak tehát hozzá a °etőfi iskolák ahhoz, hogy fiaink a oárt odaadó ifjú katonáivá, ügyünk nagyszerű, öntudatos harcosaivá fejj iődjenek. Amerikai szenátorok látogatása Budapesten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom