Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

r Csütörtök, 1955. szeptember 15. 1 ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Mit mondanak a DIMÁVAG termékeiről a csepeli dolgozók ? Nem sok nagyüzem büszkélkedhet az országban azzal a kitüntetéssel, amivel a Dimávaoí Gépgyár kollektí­vája: a szocialista munkaverseny során már nyolcszor nyerte el az élüzem címet. Ez a tény élénken bi­zonyítja, hegy a gyár dolgozói be­csülettel teljesítik kötelességüket, s nap-nap után öregbítik hírnevüket. Gyártmányaikat nemcsak hazánk határain belül, de messze külföldön, a Szovjetunióban, Brazíliában, ríiyiptcmban és kitudja még hány országban ismerik. Minden egyes gé­pük népünk alkotó erejének, nagy­szerű ^unkájának gyümölcse, a ma­gyar munkáskezek szorgalmának, tudásának egy-egy hírvivője. Ahol a világhírű gyártmányok készülnek Nézzünk be néhány percre a üi- rnávag egyik nagy egységébe, az egyedi gépgyártó részlegbe. Az itt­készülő gépek, berendezések mint- egv fele — közte lemezollók, bukó­prések. kombinált daraboló és ko­vácsológépek — exportra készülnek. A gyártmányok többi része a MÁ- VAG mozdony és gépgyárba, a Láng Gépgyárba, a Ganz Vagon és Gép­gyárba, a Gheorghiu Dej hajógyárba és még sok más hazai nagyüzembe kerül. Itt készülnek a kohászati üze­mek hengermű-berendezései is. A nagyeszterga csoportban a 25—30 tonnás munkadarabokat játszi köny- nvedséggel forgatják a hatalmas gé­pek, s kitűnő, pontoskezű szakmun­kások irányításával csakhamar csil­logó hengerek, mozdonytengelyek és más alkatrészek lesznek belőlük. Hogy kik végzik a gyárrészlegben a legfontosabb munkát nehéz lenne megmondani, de hogy a célért, a tervek teljesítéséért, s a gyár jó hír­nevéért egyformán lelkesen harcol­nak, azt jó munkájuk bizonyítja. Jú­liusi tervüket 111.6, az augusztusit 111.7, százalékra teljesítették, és szeptemberben is el akarják érni a 112 százalékot. A terv túlteljesítésé­re nemcsupán a versenyben elért jó helyezés lelkesíti őket. Annyi meg­rendelésük van exportra és hazai gyárak részére, hogy már 1957-re is alig tudnak újabb munkát vállalni. Emellett nem egyszer előfordul, hogy egyes üzemeknek programon kívül sürgősen el kell készíteni egy-egy el­romlott alkatrészt, berendezést, hogy ne' álljon elő fennakadás a termelés­ben. A nagyesztergacsoportban ezért teljesíti kétszeresére a tervét Hor­váth Dezső, Margitéi Endre és Ke­lemen György. A Äiseszterga cso­portban Tóth Gyula gyalus 236, Re- hem Gyula marós 205 százalékos át­lagteljesítménnyel dolgozik. A szere­lők közül Soltész K. Bertalan, Gyi- mesi Gyula, Orosz Zoltán rendsze­resen 170 százalékos eredményt ér el. Szinte végnélkül lehetne sorolni a nagyszerű munkások neveit, akik­nek keze nyomán százával készül­nek az új gépek, hogy újabb és újabb dicsőséget szerezzenek a ma­gyar iparnak. Csepelen a diósgyőri gépek nyomában Az üzemrész bejáratánál a szépen lefestett, beolajozott kész gépek mellett már több darab gondosan becsomagolva utrakészen áll, s rövi­desen vagonba vagy gépkocsiba ke­iül. Ezzel a Dimávag-ban az utolsó munkafolyamatot is elvégezték. De a gép „élete” csak most kez­dődik! Külföldön, vagy valamelyik budapesti gyárban már várják a szállítmányt. Nézzük meg, hogyan élnek tovább ezek a gépek. — mond­juk valamelyik budapesti üzemben. Csepelen, a hatalmas gyárváros­ban a Rákosi Mátyás Művek Cső­gyárat keressük fel, amely az ország egyetlen ilyen üzeme. Gyártmányai nagyrészét szintén exportra készíti. Először Spitkó Ernőt, az üzem fő­mérnökét kérdezzük meg, milyen a kapcsolatuk a Dimávag Gépgyár­ral, hogyan vannak megelégedve az üzem szakemberei a diósgyőri gyárt­mányokkal? — Először azt szeretném elmonda­ni — válaszolja —, hogy üzemünk a három és ötéves terv keretében lé­nyegesen bővült. Ezalatt az idő alatt helyeztük üzembe a csőgyári nagy­hengersort és az új csőgyárat, ahol egy nagyhengersort, egy csőtolópa­dot és egy gyors pile,er-hengersort állítottunk munkába. Ezeknek a be­rendezéseknek nagyrészét a Dimávag szállította részünkre. Kivétel nélkül nagyszerűen működnek, a tervezett igénvbevételt jól kiállják. Gyártási hibából egyetlen komolyabb törés, vaev más baj nem fordult elő. Tech­nológiai kivitelezésük nagyszerűen megfelel a követelményeknek. — Jelenleg is több megrendelé­sünk van az egyedi gépgyártó egy­ségnél. Egy 30 állványos csőreduká­ló hengersor legyártását várjuk, me­lyet 1956 áprilisára kértünk elké­szíteni. A Dimávag július 30-ra Ígér­te a hengersor szállítását. Erre a gépre már jövő év elején nagy szük­ségünk lenne, hogy építőiparunkat elláthassuk gáz- és vízvezetékcsővel; emellett a gép üzembehelyezésével nagymennyiségű importanyagot tud­nánk megtakarítani. Várjuk a Di­mávag dolgozóitól a hosszlyukfuró- gép elkészítését is, mert ettől függ, hogy el tudjuk-e látni az új hőerő­műveket kazánf orrcsővel? — Valamennyien elismeréssel be­szélhetünk a Dimávag dolgozóinak munkájáról, — mondja végül Spitkó elvtárs — csak az a kérésünk, hogy a megrendeléseket az eredeti határ­időre, vagy ha lehet még előbb küldjék el számunkra, mert ezzel nagy segítséget adnának üzemünk­nek a technika fejlesztéséhez, a mű­szaki feltételek biztosításához. Tisztelet és elismerés a Jó munkáért Ahol ma a csőgyár nagy hengerso­rának hatalmas csarnoka áll, 1949- ben még füves, gyomos terület volt. 1951-ben épült fel a gyárrészleg s azóta megállás nélkül termel. Né­hány év alatt sokezer tonna olajcsö­vet gyártott nagyrészt külföldi meg­rendelésre. Az itt készített olajcsö­vek világszerte elismert gyártmá­nyok. A hengersor dolgozói büszkén mutatják a hatalmas gépeket, a nyújtót, a lyukasztó ferdehengersort, melynek minden egyes alkatrészét a Dimávag dolgozói készítették. — A csőgyár a Rákosi Mátyás Mű­vek egyik legjobban termelő gyár­részlege — mondja Kelemenics Ist­ván üzetnvezető. — Tervünket évről- évre teljesítjük, négyszer kaptuk meg az élüzem kitüntetést. A leg­utolsó versenyszakaszban is megőriz­tük a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Ehhez a szép ered­ményhez dolgozóink lelkes munkája mellett hozzájárult az is, hogy ki­tűnő gépekkel, jó felszereléssel dol­gozhatunk. A gépeken az emblémák mindig eszünkbe juttatják a Dimá­vag Gépgyár nagyszerű munkásait, akikről tisztelettel, elismeréssel be­szélnek a csőgyári dolgozók. Ezekután már felesleges is meg­kérdezni, hogy szeretik-e a Diósgyőr­ben készült gépeket. A Dimávag dolgozói büszkék lehetnek a csepeli tv okások elismerésére. Dolgozza­nak továbbra is úgy, hogy jó hír­nevükön soha se essen csorba! A Lenin Kohászati Művelt vezet a kohászati üzemek versenyében A KGM Vaskohászati Igazgatósá­ga és a Kohászati Dolgozók Szak- szervezete értékelte a vaskohászati üzemek versenyének augusztusi ered­ményeit. Az elért eredmények alap­ián a Lenin Kohászati Művek dol­gozói szerezték meg az első helyet, mert augusztusi befejezett termelési tervüket 111 százalékra, termelé­kenységi tervüket pedig 108 száza­lékra teljesítették. Selejtjüket a megtűrt 4.2 százalékkal szemben 2.7 százalékra csökkentették. Második a Rákosi Mátyás Művek acélműve, a harmadik az Ózdi Kohászati Üze­mek, negyedik a Sztálin Vasmű, ötödik a Borsodnádasdi Lemezgyár. (MTI) A FALU JELENTI A,sárospataki állami gazdaságban gondoskodnak a téli takarmányról A sárospataki állami gízdaságban nemrég kezdték meg a silózást. A terv szerint 2300 köbméter silót készí­tenek. A silózást az állami gazdaság diszistái végzik, akik résztvesznek az országos silózási versenyben. Az állami gazdaságban időben gon- doskodnak a téli takarmány biztosí­tásáról. A lucernát már harmadszor kaszálják, a lóherét, füves herét má­sodszor. A gazdaságban tólen is jó fejési átlagokat akarnak elérni, ez pedig csak bőséges és ízletes takar­mányozással lehetséges. Eddig mér több mint 170 ezer liter tejet adtak be az államnak. Ügy ter­vezik, hogy még ebben a hónapban teljesítik, sőt túlteljesítik a tervüket. Munkában a jövöévi kenyérért a szentistváni Béke tsz A szentistváni Béke termelőszövet­kezetben már napok óta folyik az ősziek vetése, ősziárpát eddig 95 hol­don vetetlek el, az első vetések már zöldéinek is. Kedden 23 holdon vetet­ték el a rozsot, 12 holdon pedig az őszi keveréket. Az 557 hold tervbe- vett őszi búzavetésböl ma vetik be az első 120 holdas táblát. A kukoricatöréshez is megtettek minden szükséges előkészületet. Épp úgy, mint a kapálás idejére, most is munkacsapatokat szerveztek. A be'a­karítást 27 fogattal és egy tehergép­kocsival végzik majd el. Jelenleg a hagymaásás a legsürgő­sebb munkájuk. A 20 holdas táblán, holdanként 90—100 mázsás termés­átlag ígérkezik. A dohánytörés egyr észét már el­végezték. Megkezdték a kender vágá­sát is. A 15 holdas táblán akkora kender termett, hogy még a legmaga- sabbnövésű embert is ellepi. Ez az első osztályú kender is jó jövedelmet ígér a termelőszövetkezet tagjainak. Vetik az ősziárpát Ernődön (Kisgyörgy Pál felvétele) Az emődi Szabadságharcos tsz már Wí0 holdon vetette el az őszi árpát• Puhl György a tsz növénytermelési brigádvezetője és Dukál József a legjobb fogatos, felöntik a 30-soros vetőgépet. iiiiimiiiiiiMiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiMiiiiiiiMiiHMiiiniiiiiiiiiiiiiiitiiiMiim iiiiiiiiiiiiinMiiimiiMiiiiiiiiiiiniiiitiiiiitiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMuiiiiiniiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiitiiiiiiiniiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiMiiniiiiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiitiiiiiiuiiiiiiiiiiimiiiiimiimiiiimiimiiiiiuimtiiiiiimiittni! ^Irúnijtíí nélkül...? G. Nagy István, ez a h-uszonhét 'éves újdonsült termelőszövetkezeti el­vük szavaiban, tetteiben egyaránt tele van energiával. S mellé még olyan ember, aki mint mágnes a vasat, úgy tudja maga köré vonzani az embereket. Hogy azután á'adjon kinek-kinek a lelkesedésből s magá­val ragadja azt, akit éppen akar- Ilyen volt már akkor is, amikor még csak az edelényi gépállomás brigád- vezetöjeként dolgozott a környék ter- melőszövekezeteinek és egyéni pa­rasztjainak földjein, Azért is lett ilyen fiatal fejjel brigádvezető. Sze­rették is mindenfelé, ahol dolgozott. Mert úgy szántani, úgy aratni mint ő, kevesen tudtak a gépállomáson. Még olyasfélét is beszélnek róla, hogy amerre ő járt a gépével, ott több kukorica, több gabona termet', mint más táblákon. Erről különösen a fin- kei Kossuth termelőszövetkezet tag­jai tudnának beszélni. Mert ami igaz az igaz, „megviccel'e“ kissé a ter­melőszövetkezet tagságát. Ez a kis ,,tnccecske“ ugyan rosszul is esett a termelőszövetkezetnek, de annál jobban örüllek neki néhány hét'el ezelőtt, amikor learatták a ga­bonát arról a tizenegy holdas táblá­ról, amelyet G. Nagy elvtárs kereszt- sorosán vetett, Ügy esett a dolog, hogy a fiatal brigádvezetö önérzetét igen sértette, hogy a finkeiek húzó­doznak az új agro'echnikai módsze­rekből. Hiába beszélt nekik a. kereszt­soros vetés előnyeiről, nem akartak kötélnek állni. Nem tehetett hát mást a traktoros, vetett rendesen ... amíg ott voltak a tsz tagok. Fanem amikor magára hagyták, az utolsó tizenegy holdas táblát már kereszt sorosan ve- te'te- S mire a tagság észrevette a dolgot, már késő volt. Nem. lehetett összébbtolni a bevetett sorokat. Ma­radt hát a tábla keresztsorosnak... S a termés? No hát az jóval jobb lett mint ott, ahol csak hosszában vetet­itek ... Akkoriban, — a vetés körüli kis nézetei'érés után — érlelődött meg G. Nagy Istvánban az elhatározás, hogy ha törik, ha szakad, ő bebizonyítja, hogyan lehet a technika, a gépek és a legjobb agrotechnikai módszerek segítségével többet és könnyebben termelni. S ezzel végképpen össze­zúzni majd a termelőszövetkezetek még ma is meglévő húzódozását az újtól. Sokat gondolkozott hogyan hajtsa végre ezt a nem kisméretű ter­vet. S végső soron a legjobb meg­oldásnak egy új term elősző vetkezet alakítása látszott. így szüle'ett meg Nagy elvtárs fejében az elhatározás, hogy ha törik, ha szakad, új termelő­szövetkezetet alakít Fiukén. Munka közben a gépállomáson már meg ,is találta az új közös gazdaság -Magnál, Gáspár István és Urban István sze­mélyében. Esténként hosszú órákon át tárgyalták milyen lenne, hogyan dolgozna majd ez az új termelőszö­vetkezet. Még rsnk hárman, coliak, de már papíron számolgatták a lehe­tőségeket, mit termelnének, hogy ter­melnének, milyen állatállományt állí­tanának be. S amikor a teryzk egyre szebbek, egyre merészebbek, lettek — megkezdték a munka r.ehezcbatk részé', az agitációt. A Kossuth termelőszövetkezet ered­ményei néhány év óta bizonygatják már Finkén, hogy n termelőszövet­kezeti gazdálkodás jobb, jövedelme­zőbb, mint az egyéni. A Kossu'h tagsága többet termelt, jobban élt már az elmúlt esztendőben is a kívül­állóknál. Néhány középparaszt azon­ban, ha másért nem, hát az egy-egy tsz taggal szembeni régi ellentétek miatt, ném akart belépni a Kossuth- ba. G■ Nagy, Gáspár és Urbán pedig elsősorban ezeket a középparasztokat kereste fel, S Nagy elvtárs itt bizo­nyította be azután, mit ér a lelkese­dés. Ügy beszélt az új termelőszövet­kezet terveiről, lehetőségeiről, annyi érvet — és alapos érvet — sorolt fel az új mellett, hogy a siker nem is maradhatott el. Berenfei Lajos, Bódi Barna egymásután határozták el, hogy csatlakoznak G. Nagyékhoz. A három trakloros természe­tesen tudta, hogy a párt, a tanács és a már néhány év óta gazdálkodó Kossuth termelőszövetkezet segítsége nélkül nem érhetnek el megfelelő eredményt. Felkeresték hát a Kossuth termelőszövetkezet elnökét, Vodilla elvtársat, s megkérték, segítenének-e az agitációban. Azután segítséget kértek a takácstól, a párttól, a járási szervektől is. Néhány héttel ezelőtt, augusztus 20-án Harcos néven megalakult Fiu­kén az új termelőszöve'kezet, tizenöt család összefogásával. S az új tsz megalakulásával Finke termelőszövet, kezefi község lett. A tagság egyönte­tűi eg G. Nagy István elvtársat, a gépállomás brigádvezetőjét válasz­totta elnökéül. Nagy elvtárs elhatá­rozása tehát sikerrel indult. Az alap már megvan, csak építeni kelt rá. Ha azonban eddig szükségük volt G- Nagy elvtárséknak a párt, a tanács segítségére, még nagyobb szükség lenne most, az igazi nagy munka kezdetén... * G. Nagy István elv'árs ott szorgos­kodik az új termelőszövetkezet kuko­ricadarálója körül. A daráló már dol­gozik, mint az új nagy család első haszonbiztosítója. Gyűlik a dara a tsz majdani állatállománya számára, Mert állatállomány jelenleg még nincs■ Nincs szarvasmarha se, sertés se. Az új tagok nem hoztak maguk­kal. S a gépállomás brigádvezetőjé­nek, a Harcos újdonsült elnökének bizony ma kissé gondterheltebb az arca, mint néhány héttel ezelőtt, a szervezőmunka idején volt. — Nem megy minden a legnagyobb rendben. Valahogy másként képzeltem az indulást. — így nyilatkozik G. Nagy elvtárs, amikor a munkára, a nagy tervek megvalósítására terelő­dik a szó. — Mintha magunkramarad- tunk volna, a gondjainkkal, bajaink­kal. — S ahogy sorolja a termelőszö­vetkezet ügyeinek állását, nem nehéz megállapítani, hol a baj. hol a hibgk gyökere, Amikor az új termelőszö­vetkezet és egyben a fermelöszö- vetkezeti község megalakulását ünne­pélyesen bejelentették, az első sorok­ban ott ültek a járási pártbizottság és a járási tanács képviselői is. Együtt örültek a finkeiekkel, G. Nagy elvtdrsékkal a nagyszerű ered­ményeknek. Nagy szavakkal méltat­ták az eredmény', a terveket, két kézzel szórták a. tanácsot.., S azóta ? G- Nagy elvtárs mosolyogva ugyan, de bosszús mosolygással állapítja meg, hogy közel egy hónap óta, a megalakulás óta nem találkozott a járási tanács és a pártbizottság kép­viselőivel. Pedig lenne probléma, de mennyi, (Mén olyan problémák is. amelyet G. Nagy elvtárs sem tud felmérni, nem tulajdonít nekik na- ayohb jelentősénet.) Ott, van a föld­terület, a legelők problémája. A ta­nács 130 hold állami tartalékfölddel egészíti ki a termelőszövetkezet terü­letét. De legelő nincs. S legelő nélkül ugyan hiába lesz állatállomány. A megalakulás után benyújtotta a tsz az igénylést a szükséges gazda­sági épületekre.' A végső határozatot még most sem kapták kézhez. S azt sem tudják pontosan G. Nagy elvtár- sék, hogyan is intézzék a sertés- és szarvasmarha’örzsek kérelmének ügyét. Ősszel hiába kérnék, nem tud­nák biztosítani a szükséges takar­mányt, csak ráfizetnének. (S itt az állatállományról szólva, elgondolkoz­tató, hogyan vizsgál'a meg a járási tanács milyen is lesz az új termelő­szövetkezet gazdasági alapja. Két pár ökrön és két sertésen kívül a tagság nem ad mást. Az alap tehát gyenge. ,Nem lett volna-e jobb, ha a járási párt- és tanácsszervek a számok, a tények alapján meggyőzik az új tsz tagokat, hogy sokkal eredményesebb, sokkal hasznosabb lenne, ha csa'la• koznának a Kossuth termelőszövetke­zethez't S ha a tagság kitartott volna továbbra is álláspon'ja mellett a meg­kérdezés után, akkor viszont pontos felvilágosítást kellene nyújtani, hogy csinálják, mint csinálják.) Olyan problémák ezek, amelyekre már régen választ kellett volna adniuk a járási szerveknek. A földek kérdését most in­tézi a tagosítóbizottság. De ezt is lassan, nehézkesen. Pedig G. Nagy elvtársék már ve'nék az őszi árpát ezer örömmel. Azonban még nem tudják hova vessenek. G. Nagy elvtárs szavai és a tények alapján bizony úgy halod jelenleg ez új, lelkes tagokból alakult Harcos tsz ügye, mint az a bizonyos iránytű nél­küli hajó. Csapong erre, csapong arra, csak egyenesen előre nem, úgy ahogy kellene. Nincs aki iaazán szi­rén viselné az új tsz tagak sorsát, ■lósvai elvtárs a járási tanács tsz ősz. tálydnak vezetője nem is ismeri pon­tosan a Harcos prnh'émáit, pedig Finke a szomszédságában van. S ha ezt nem, akkor hogyan ismeri a sok­kal távolabb fekvő bódvalenkei új 'sz és a többi tsz ügyét? Ügye nincs ez rendjén edelényi elvtársak? BARCSA SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom