Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-08 / 211. szám

r CsfltdrtSK, 1955. szeptember 8. J ÉSZAKMAGYARORSZAG f' 3 Sfíkszötfí san L%i$Azakap&tt kötésűn A miskolciak már megszok- f1ák, de akik 5—6 évvel ezclő t jár­tak városunkban, csodálkozva áll­nak meg egy-egy új háztömb előtt. Beépült a valamikor fűvel és sze­méttel borított Selyemrét, a 'Sztálin úton a kukoricások helyén három- emeletes palo'ák emelkednek; be­népesült a Tátra- és Gyula-utca s egy sor új b.érház köti össze Mis­kolcot Hejöcsabával. Tapolca elölt, a kopár Dudujkán felépült az egye­temváros, ahol a jövő mérnökei ta­nulhatnak, ismerkedhetnek meg a legkorszerűbb műszaki tudományok, hal. Egy-egy új bérház, iskola, gyár- részleg, üzlet előtt sokan gondolnak örömmel arra: ehhez nekem is kö­zöm van, ebben én is segítettem, mert békekölcsönt jegyeztem. Így I kamatoz'atja, így fordítja a dolgo­zók javára az állam a kölcsönadott összegeket. Nem ágyúkra, tömeg­pusztító támadó fegyverekre költi a mi kormányunk a kölcsön kapott forintokat, hanem boldog családi otthonokat, iskolákat, a békés épí­tést szolgáló gyárakat, új vasút­vonalakat, utakat lé'esit rajtuk. Sokan nemcsak közvetve, de köz- 1 vétlenül is, nem egyszer százszoro­sán visszakapják a kölcsönadott összeget. Az Országos Takarékpénz­tárban hosszú listák sorolják fel uü elmúlt évek nyerteseit és a nyere- ! menyek összegeit. Nem ritka az öt, í tíz-, huszonöt-, ötvenezer forintos nyeremény. A papír, a számok azon­ban csak keveset árulnak el a teljes valóságból, az államkölcsönök igazi hasznáról. Többet tudhatunk meg, ha például saját otthonában meg­látogatjuk Kriston József ötezer fo­rintos nyerőt. Az úi Szlálln-ú'l bérházak előtt megáll a villamos. A 82. számú bérház Il-és lépcsöhdz III. emelet 2-etr ajtó — itt lakik Kris'on József háromtagú családjával. A konyhá­ban középkorú asszony készíti az ebédet. Kriston néni most várja haza a családot — két fiát és fér­jé\ Közben azért ráér, hogy mesél­jen. — Bizony nem mindig volt ez így nálunk. Tizenhat éve dolgozik a férjem a DIMAVAG-ban. Azelőtt csak az V-ös utcában jutott nekünk lakás. Két kisgyermekkel laktunk ott, víz az egész utcában nem volt. Messziről hordtam vödörrel, hogy ki tudjam mosni a pelenkákat, hogy főzhessek, súrolhassak. Most meg csak kinyitom a vízcsapot — akár a konyhában, akár a fürdőszobában — és máris moshatok, főzhetek, takaritha'ok. Közben a fiúk is hazaérkeznek. A nagyobbik a kohóipari technikum 11. osztályos tanulója. A kohászat érdekli, ezt legjobban a kis házi- laboratórium bizonyítja, ahol dél­utánonként kísérletezik. A kisebbik fiú még ál'alánosiskolás, de már ő is választott pályát — erdőmérnök szeretne lenni. Nem Cor’d ma már a gyerme­kek taníttatása Krisioníknál sem. A kisebbik teljesen ingyen, a na­gyobbik meg havi négy forintért tanulhat. — Én is szerettem volna tanulni — mondja Kriston néni —, de a hatodik elemi ulán fakanállal kellett felcserélnem a könyveket. A férjem­nek sem volt jobb sorsa, ő sem ju­tott tovább. Annál többet tanulhat­nak gyermekeink, annál nagyobb lehetőségek állnak előttük. Békekölcsönre jegyzett forintjaik­ból sok mindent kaplak már vissza Kristonék — s ők csak egyetlen család. De hány család lakik egy- egy ilyen új bérházban, s hány új bérház épült! Mindenhol mesélhet­nek az emberek újról, szépről, jóról. Akik nem laknak új lakásban, akik nem nyertek nagyobb összeget, — azok is tudják, hogy kölcsönadott pénzüket sokszorosan visszakapják: — őket is szállítja a kettősvágányú villamos, számukra is nyitva állnak az új áruházak, ők is tanulhatnak az új iskolákban, pihenhetnek az új üdülőkben. Vals’mennvten örömmel lát­juk ezeket s büszkeség fölt el ben- vünké1, hogy kölcsönadott forint­jainkkal mi is elősegítettük, hozzá­járultunk városunk csinosításához, fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez. Szendrőlád befejezte a cséplést A szendröládi dolgozó parasztok augusztus 31-^n befejezték a gabo­na cséplését. Ugyanezen a napon a beadásra kötelezett termelők eleget tettek gabonabeadási tervüknek is. Szabadgabona eladási előirányzatu­kat 214 százalékra teljesítették. Egy idős, beteges házaspár kivételével minden beadásra kötelezett eleget tett állampolgári kötelezettségének. Szendrőlád községben nincsenek hát­ralékosok. Jólaikerült las látogatás Boraodivánkán Alig múlik el olyan vasárnap, hogy a szomszédos községekből, járá­sokból, nem ritkán a szomszédos megyékből ne érkeznének vendégek Borsodivánkára. A termelőszövetke­zeti község dolgozó parasztjai mai­dig szívesen látják az érdeklődőket, akik munkájukra, eredményeikre kíváncsiak, s nem egyszer a Borsod, ivánkán látottaktól teszik függővé elhatározásukat, hogy az új utat vá­lasszák. Az elmúlt vasárnap a mezőcsáti járás községeiből járt egy 60 tagú látogató csoport a Petőfi és a József Attila tsz gazdaságában. Nemcsak a földek és a gyönyörű állatállomány nyerte meg a vendégek tetszését, de elcsodálkoztak a községben látott rengeteg építkezésen, a tsz tagok háztájának gazdaságán is. Láthatták, hogy az előlegként hazavitt termény is már megtölti a borsodivánkaiak kamráit, s bizony egyikük sem cse­rélne akár a leggazdagabb középpa­raszt évi jövedelmével sem. A látogatók közül több egyéni gazda mondotta el búcsúzásnál a vendéglátóknak, hogy odahaza ők is belépnek a termelőszövetkezetbe. Szegő Laios 20 holdas heiőpapi kö- ■»épparaszt feleségével együtt már ott Bomodivánkán kitöltötte és aláírta belépési nyilatkozatát a hejőpapi Petőfi tsz-be. S. Tóth János 5 holdas, valamint Gu®vela Máté 8 holdas hejőpapi egyéni gazdák, a falu legjobb középparasztjának pél­dáját látva, a bonsodivánkai tsz-ek megtekintése után ugyancsak kértél: felvételüket a hejőpapi tsz-be. AZ ESZMEISÉGRŐL Irta: KAMILA CHYLIIMSKA I. / Kint még sötét van. Sűrű fellegek borítják az eget, a felkelő nap sugarai nehezen törnek át a felhők kö­zül. A tegnapi eső után keletkezett sár még nem szá­radt fel. Jól esne az alvás. A pártbizottság autója ma má6 irányba megy, gyalog kell meglátogatni néhány községet. A begyűjtés „nem lesz meg magától“. Nyil­ván a következő éjszakát sem lehet otthon átaludni. Sok elvtársunk járja ezekben a napokban a falva­kat ..-. Egészen természetesnek tartjuk, hogy elvtársaink dacolva az időjárás viszontagságaival, szívósan küzde­nek a nehézségekkel. Sok olyan elvtársunk van, aki megértette, hogy a begyűjtés, a termelőszövetkezeti mozgalom, a tervteljesítés és a szocializmus győzelme kemény erőfeszítések tüzében születik. Tudják, hogy az erőfeszítéseket szüntelenül kell kifejteni. S éppen <z a legnehezebb dolog, hogy az állandó erőfeszítések légkörében kell élni. Nem pillanatnyi nekirugaszko­dásról van szó. De sok jó elvtársunk örömmel vál­lalja ezeket az áldozatokat. Beszélnünk kell ezekről a példamutató elvtársik­ról. Szenvedélyes elvhűség jellemzi ezeket az embe­reinket. A párt által kapott megbízatás teljesítését nem úgy fogják fel, mint valamilyen kívülről jött pa­rancsot, hanem saját lelkiismeretük szava egyben. A munkásosztály sok ilyen embert nevelt fel, akik a küzdelmek során edződnek és odaadásuk példamutató. Ha nem rendelkeznénk ilyen emberekkel, kevesebb házat és gyárat tudtunk volna felépíteni, hol tarta­nánk a merész célkitűzések megvalósításával? Ha n’em számítanánk ezekre az élenjáró emberekre, nem is merészelnénk bátran tervezni. Igen, a szocializmus rz a rendszer, amely nem keletkezhet és nem is állhat fenn az emberek áldozatkészsége nélkül. Pártaktiváink az elmúlt korszak hőseinek példájá­ból merítenek erőt. Azokban a nehéz időkben igen nagy elvhűségre és áldozatvállalásra volt szükség. Sokszor szembe kellett nézni a halállal. A burzsoá rendszerrel szemben tanúsított harc csatáiban kristá­lyosodott ki a kommunisták elvhű magatartása és páratlan áldozatkészsége. Azok, akiknek láncaikon kí­vül semmi más vesztenivalójuk nem volt, hősiesen ve­zették a harcot a munkásosztály győzelméért, egy új erkölcs megszületéséért. Gyűlölték a burzsoá erkölcs aljas képmutatását, eay új erkölcs hirdetőivé váltak. De aktíváink a jelenlegi korszak nehéz harcainak pergőtüzében is megállják a helyüket, elvhűen és ál­dozatkészen követik a párt szavát. Az osztályharc tel­jesen új korszaka ez, amely merőben különbözik az említett korszaktól. A nehézségek másfélék, újszerüek. a követelmények feszítettsége azonban semmivel sem kisebb. Vajon, a párt valamilyen sekélyebb elvszeríí- séeet követel-e jelenleg, amikor a szocializmus építé­sében segítségünkre van a kormányzat? Alacsonyabb- Tendű elvszerűséget kell-e most tanúsítanunk, mint akkor, amikor az uralmon lévő kormány kegyetlenül üldözte szocialista törekvéseinket7 Nem. A párt a szükségleteknek megfelelően más és más feladatokat tűz ki, de az tlvszerűség követelményéből soha egy jottányit sem enged. Távolról sem egyszerű kérdés ez, nem magától ér­tetődő probléma. Még pártbeli elvtársaink között is nem ritkán akadnak olyanok, akik úgy vélekednek, hogy a legnagyobb megpróbáltatások ideje tulajdonkép­pen elmúlt, nem az áldozatvállalá­sok idejét éljük. Valahogy úgy ér­zik, felemelőbb és tiszteletreméltóbb dolog volt sztrájkolni, terjeszteni az illegális sajtót, tüntetni az elnyomók ellen, mint teljesíteni a terme­lési terveket, csökkenteni az önköltséget, időben vetni, fejleszteni az állattenyésztést. Ha tisztán elméleti síkon kellene csupán felvenni a harcot ezekkel a nézetekkel, aránylag nem volna nehéz dolgunk, könnyen rá lehet mutatni a vélemé­nyek helytelenségére. Kifejthetjük, hogy a mi rend­szerünkben minden lehetőség megvan az öntudat és a kultúra növelésére, gyorsítani kell a fejlődés folyama­tát, hogy minél előbb érjünk célhoz. De itt nem csupán ideológiai vitáról van szó. A hétköznapi élet gyakorlati kérdései kerülnek előtérbe. Ha közömbösen nézzük az eseményeket, azon veszély fenyeget bennünket, hogy pártunk lüktető-, ütőereje gyengébben ver majd, gyengül az elvszerűség. Az elv­szerűség gyengülésétől pedig nincs már messze az elv- szerűtlenség. Valamennyien találkozhattunk a mindennapi élet­ben az elvszerűség gyengülésének jeleivel, láthattuk, milyen mély szakadék tátong mögöttünk. Találkozha­tunk olyan emberekkel, akik régi vagy nem is egé­szen régi érdemeikre hivatkoznak, s egyszerre csak úgy vélekednek, hogy „eleget tettek az ügy érdeké­ben“. Ezek az emberek azt mondják: „mi megtettük a magunkét, most mutassák meg mások is, mit tudnak“. Ezek az emberek elnyárspolgáriasodnak, kihűl bennük a forradalmi tűz, lankad a lelkesedés. Elaltatják ma­gukat múltbeli érdemeikkel, nem hallják a mai idők lüktető érverését. Közömbössé válnak az emberi ügyekkel szemben, belülről porladozni kezdenek. A párttag kötelessége felemelni szavát minden olyan jelenség ellen, amelyet helytelennek és igazság­talannak tart. De az olyan párttag, akit nem hábo-ft fel az igazságtalanság, aki közömbös az emberi ügyek­kel szemben, gyorsan elhallgat, elnémul lelkiismerete. Az az ember, aki kommunistának nevezi magát, a hétköznapi életben azonban közömbös az emberek sorsa iránt, nem törődik az igazságtalanságokkal, lé­nyegében becsapja a pártot. Mindinkább az elvszerüt- lenség hínárjába süpped, elveszti kapcsolatát azzal a forradalmi osztállyal, amely az új társadalom építését vezeti. Nem lehet megvalósítani eszméinket, nem le­het ezeket a gyönyörű eszméket terjeszteni az embe­rek között, ha közömbösek vagyunk az emberek iránt. Az emberek jó vagy rossz magatartása szüntelen kölcsönhatást gyakorol rájuk. Az áldozatkész, elvszcű magatartás nagyszerű nevelőerő, szinte láncszerűen magával ragadia az emberek sokaságát. De a lelketlen, önző magatartás is ragadóssá válhat, az ilyen maga­tartás gátolja mások fejlődését. Az alvó lelkiismeret nem segíti mások lelkiismeretének serkentését. Sohasem építhetjük fel a szocializmust, ha azt mondjuk, hogv „külön kell kezelni az eszmét és külön az embereket“. A mi eszméink áthatiák az embereket, az emberek között valősítiuk meg célkitűzéseinket. Ha a gyakorlatban elvszerütlenül viselkedünk, akkor el­torzul az emberek szemében maga az eszme, nem tu­dunk újabb és újabb híveket szerezni célkitűzéseink számára. Szocializmust pedig nem lehet építeni az em­berek megnyerése és támogatása nélkül. (Folytatjuk.) A nép forintjaiból — a népnek Szeptember 18: a IV. békekölcsön sorsolása. Újra sok ezerrel bővül a kölcsönkötvénynyertesek tábora. A magyar dolgozók azonban 1 nemcsak nyereményekben, hanem gyönyörű, korszerű házak, új gyárak, iskolák formájában, jólétük emelkedésében látják viszont - napról-napra a hazának kölcsönadott forintokat. Képünk az egyik ; új bérházat mutatja a miskolci Tizcshonvéd utcában* mellette még ott van a régi, düledező házacska, amely a múltra emlékeztet. A mezőgazdaság időszerű kérdései MEGYÉNK legtöbb termelőszövet­kezete már elvégezte a kenyér- és takarmánygabona cséplését. Gabo­nafélékből 2—3 mázsával nagyobb a termés, mint az elmúlt években volt. Cukorrépából 150—200 mázsa, kukoricából pedig 25—45 mázsa hol- dankinti átlagtermés várható. Ez a terméseredmény jóval felülmúlja a tevalyi eredményeket. Minek kö­szönhető a jobb terméseredmény? Elsősorban annak, hogy már ta­valy ősszel jó talajelőkészítéssel megvetettük a bő termés alapját, termelőszövetkezeteink tagjai pedig gondosabb munkát végeztek, mint azelőtt. A jövő évi jó termés is attól függ, hogy idejében elvégezzük-e az őszi munkálatokat? Legfontosabb, leg­sürgősebb munka most az őszi ta­karmánykeverékek elvetése. Ezzel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy sók termelőszövetkezetben még nem akarnak őszi takarmánykeveréket vetni, pedig a takarmánytermelés tudvalévőén alapja a gazdaságos, nagy jövedelmet biztosító állatte­nyésztésnek. Ezzel a munkával nem késlekedhetünk. Az őszi árpás és rozsos keverékeket szeptember 10-ig el kell vetnünk istállótrágyázott, vagy pedig kétszeresen műtrágyá­zott földbe. Ahol ezt még nem vé­gezték el, sürgősen meg kell kezde­ni. Ha a földet még csak most szánt­ják, szántás után feltétlenül hasz­náljunk hengert, hogy ezzel elősegít­sük a talaj ülepedését. A felszántott földet vetés előtt tárcsázzuk meg. A KŐVETKEZŐ igen lényeges munka, amelyet az előbbivel párhu­zamosan lehet és kell is végezni: a vetőszántás. Minden termelőszövet- ’’•»zet követelje meg a gépállomás­tól, hogy a vetőszántást — de kü'ö- nösen a here- és lucemaföldek fel­törését — előhántós ekével, s fogas­sal vége77», hogy az aratást géno°' végezhessek: a barázdákat tehát vissza kell vettetni. / a tqjsíorő nótlásárak, 5757 a trá­gyázásnak 1s itt az ideje. Addig kell °zt végezni, míg me» nem Vezdi'iV e cuknrr^oa és kukorica betakarítá­--t. M’ndeu te*-e’elŐCS0T70-+77r,l^ <1-700- lnia le^alív.v, 20 százalékát holdén. 15°—200 mázén istállótráevávnl kell leszórni, ezen felül még legalább 100 kilogramm szuperfoszfátot, s 30 kilogramm pétisót is kell adni a földnek. A trágyázásnál ügyelnünk kell arra, hogy elsősorban a gyenge talajba kerülő kenyérgabona alá ad-* junk istállótrágyát, s ezen a földte­rületen végezzük el először a szán-* tást. Utána a cukorrépa, burgonya* kukorica talaját trágyázzuk le, s nyomban utána 22—25 centiméter mélyen szántsuk alá. (Előhántós eke nélkül.) TERMELŐCSOPORTJAINK á trágyahordásnál vegyék igénybe a gépállomás gépi erejét, hogy minél gyorsabban végezzék el ezt a mun­kát. Nem szabad elfeledkeznünk a lu­cerna, s a lóhere betakarításáról sem. Ez annál fontosabb, mert sok helyen here és lucerna után kenyér- gabona kerül a földbe, melynek jó-1 minőségű, érett, aprómorzsás vető-í ágyra van szüksége. A kedvezőtlen időjárás miatt a nyári munkák elto-*' lódtak, s így az őszi betakarítási munkálatok nehéz feladatok elé ál­lítják termelőszövetkezeteink tagjait* Szükséges tehát, hogy az erők reális felmérésével, minden családtag tel­jes bevonásával fogjunk hozzá a cu-’ korrépa, napraforgó és a kukorica’ betakarításához. A cukorrépa kiszedésénél, s a nap­raforgó betakarításánál termelőszö­vetkezeteink vegyék igénybe a gép­állomás segítségét. Gondoskodjanak a törés után a napraforgó és a ku­koricaszár azonnali betakarításáról? A kukoricaszárat répaszelettel, ta­karmányrépával, melasszal, vagy más lédus takarmánnyal silózzuk be? Addig végezzük ezt a munkát, amíg a kukoricaszár túlságosan ki nem szárad, s az eső ki nem lugozza. A1INDFN termelőszövetkezet már moj szelektorozza s csávázza a ve- főmagvakat. végezzen erirázási pró­bát. s a vetőrnagmennyisé«et ennek alapián állapítsa mee. iloev az őszi —t-'-4kat mie-1 szakszerűbben, s -ninA? évn-^ahban elvégezhecsó'r^ termelőszövetkezeteink vegyék ■'Tvnv'ha q kihíü1 T70H tv7,0^97ZOK* valamint a gépállomások főmező­gazdászainak segítségét. FORGÁCS GYULA’ főagronómus. Hat gépállomn» teliesiteite eaépléaí tervét A legtöbb gépállomás a cséplés be­fejezéséhez közeledik. A szeptember 5-i értékelés szerint már hat gépál­lomás tel’esítette cséolési tervét. Szeptember 5-ig a taktaharkányi 114.7, a mezőcsáti 113.9, a szerencsi 112. a hejőpapi 112, az uicsanálosí 105.5, az alsózsolcai gépállomás pe­dig 102 százalékos tervteljesítést ért “1 Az utolsók között van az ózdi. to­vábbá a szendrői és a putnoki gépál­lomás. Ui munkaeaységkönyv készül a mezőgazdasági termelőszövetkezetek számára A mezőgazdasági • termelőszövetke­zeti mozgalom ismét erősen fellendült s új munkaegységkönyv kiadása szükséges. A Földművelésügyi Minisz­térium elhatározta, hogy az új munka­egységkönyv kidolgozásához sokkal nagyobb segítséget nyújt a mezőgaz­dasági termelőszöve'kezeteknek, mint az előző könyvek készítésekor. Az új mnnk'-egységkönyv készítését a földművelésügyi miniszter irá­nyítja, szerkesztésével pedig a mező- gazdasági szervezési intézetet bízta meg. A mnnkába bekapcsolódtak: a felsőoktatási és tudományos kutató intézetek ís. Eddig 248 terme’őszövet. kezetet kértek fel, hogy a munkaegy­séggel kappsolaíhan mondja el véle­ményét és tegyen javaslatot. Az igy összegyűjtött észrevételek és javasla­tok figyelemtevételével készül az új mímVneeyséprVönyv s kiadása e’őtt bírálásra kiadják a termelőszöve'ke- zefi tanács megyei rnegbízotfainak. d termelőszövetkezeteknek, 3 termelő­szövetkezeti elnökképző iskola hall-* gatóinak. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom