Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-16 / 192. szám

Kedd, 1955. augusztus 16. fiSZAKMAGXARORSZAG 3 Párt élet Pártszerűen élni, cselekedni <_ A párttag kötelessége, hogy: v >>d) élenjárjon a termelésben, példát mutasson a munkafegye­lemben és az állampolgári köle- ' lességek teljesítésében, s legyen feddhetetlen a magánéletében. . Védje és szilárdítsa a szocialista tulajdont, őrködjék a népi demo­kratikus állam törvényei, rendje j és fegyelme fölött. Harcoljon [ minden erejével a párt, a dolgozó nép, a haza ügyéért, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatá- , sáért.“ (A Magyar Dolgozói: Párt- , / ja Szervezeti Szabályzatából.) Elmondhatjuk-e, hogy min­den párttag megértette és magáévá tette a párt alkotmányának imént idézett szavait? Sajnos még nem mondhatjuk el. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok párttag még nem ismeri eléggé a Szervezeti Szabály­zatot, s így nem tud pártszerűen él­ni, cselekedni. Pedig mindig nála van a párttagsági könyv, csak éppen neTn , •'u*: eszébe belelapozni. Aki magáévá tette minden pontját, az pártszerűen él és megtartja a párt­alkotta törvényeket. A somsályi bánya pártszervezeté­ben sem mindenki tartja be ezeket a törvényeket. Ezt igazolja Hegedűs János párttag esete is. Mi történt Hegedűs Jánossal? / * Hogy hű képet kapjunk He­gedűs János bányász esetéről, csalá­di, életét kell előbb ismerni. . Ellátogattunk hozzájuk. 1 Az öregasszonyból, Hegedűs János anyósából csakúgy dőlt a panasz. Veje legutóbb elment a háztól. Hogy miért? Az öregasszony csak sóhaj­tozott. Hegedűs döntötte szerencsét­lenségbe az egész családot. Pedig rendes, dolgos, fiatal felesége van. És ott a két szép gyerek: egy öt éves és, egy egy éves kisfiú. Szétnéztünk a házban. Szegényes minden. Aki csak ezt látja és sem­mi mást nem tud a családról, nem gondol arra, hogy Hegedűs János az egyik legjobban kereső bányász volt Somsályon. Feleségével — mert ő is a bányánál dolgozik — szép össze­get keresett havonta. — Az utóbbi időben — beszélte az asszony — nagyon goromba volt. Ha nem talált pénzt, tört-zúzott. Nézzék meg. alig van ép bútor a la­kásban. Nem bánta, ha a gyerekek elől kellett is elvinni a megélhetés­re valót. Az'utolsó fillért is elvitte a háztól. A kisebbik gyerek gondtalanul játszott, a nagyobbik nem. Nemso­kára iskolába megy, eszesedik. Már sejt valamit, de még nem tudja megérteni, miért nincs otthon az apja? A fiatalasszony nem volt otthon. Dolgozott. Nappal a bányánál van, este pedig mos, főz, varr a két gye­rekre. Vállalja az áldozatot. Hegedűs János nem jár haza, még csak levelet sem ír. * Valamikor nem ilyen ember volt Hegedűs János. Az elsők kö­zött lépett be a pártba 1945-ben. Jó bányász volt, értette szakmáját és jól keresett. Ezelőtt hat évvel került Somsályra, Az üzemvezetőség meg­becsülte és előléptette. Nevelő lett az MTH-nál. Akkor még jó párt­munkás volt Hegedűs János. Pártís- kolára is elküldték és szemináriu­mot vezetett. Az ital borított fel mindent. Nem tanult és elhanyagol­ta munkáját. Ittasan járt oktatni. Leváltották. így volt a pártoktatás­sal is. Későn jelent meg a szemi­náriumon s a hallgatók is elmara­doztak az oktatásról. Lassan fel­oszlott a tanulócsoport. Nem is bíz­ták meg többé szeminárium vezeté­sével Hegedűs Jánost. A pártszervezet behívta és fele­lősségre vonta mulasztásáért és a mértéktelen ivásért. Hegedűs meg­ígérte, hogy megváltozik. Kérte, tegyék vissza a szénfalhoz, s ez meg is történt. De folytatta, amit mór megkezdett. Részegen járt a bányá­ba, többször el is aludt odalent. Máskor meg naookig távol maradi munkahelyéről. Az üzemvezetőség — helytelenül — némelyik esetben ,.elintézte“ neki, hogy mégis meg­kapja a hűségjutalmat. Fizetett sza­badságát vették figyelembe az el­számoláskor. Hegedűs tovább ivott és mulasz­tott. De később már nem nézték el hibáit. Az utóbbi években már nem kapott hűségjutalmat. Egyre keve­sebbet keresett, és ezt sem adta ha­za családjának. Hajnalban, részegen járt haza, sokszor három napig is csavargóit a kocsmákban. Ha haza­ment, követelte a jó ebédet, vacso­rát, feleségétől az utolsó fillért is elszedte. Ha nem volt pénz a ház­nál, feleségét, vagy anyását küldte el kölcsönkérni. De ezt a pénzt meg is kellett adni. Ilyenkor azt mondta Hegedűs: „Hiszen ti kértétek! Most adiátok meg!“ Családi élete teljesen felborult. Könyörgés, jó szó már nem használt nála. Ivott és kártyázott — nagy­ban. fOlyanokkal ült le kártyázni, mint Orkán Sándor. Stricz Károly, R. Tóth Imre, akik ma is így élnek) Hegedűst az üzemből nemsokára el­Az élőállat és állati termékek be­gyűjtésének versenyében a járások között a következő sorrend alakult ki: 1. sárospataki, 2. mezőkövesdi, 3. putnoki, 4. szerencsi, 5. mezőcsáti, 6. sátoraljaújhelyi, 7, ahaujszántói, 8. bocsátották, de addig könyörgött, míg visszavették. És másnap már megint ivott. És jöttek a nőismerő­sök is. Annyira lezüllött, hogy már deszkát lopott a bányától A felelős- ségrevonás azonban elmaradt. Nem­régiben önkényesen kilépett vz üzemből s otthagyta családját." Egy hét múlva ismét megjelent. Azt ígérte a feleségének, hogy most már megjavul. Megbánt mindent, sajnálja a gyerekeket. „Soha többet nem teszek ilyent“ — mondta csak­nem sírva. Előkeresett egy csizmát, azt mondta, hogy megj avíttat ja, ab­ba megy el másnap dolgozni. F,z reggel volt. Felesége várta egész nap, hiszen azt ígérte, hogy más­képpen lesz ezután. Késő este zör­getett, hogy engedjék be. Sárosán, részegen érkezett meg. De az asz- szony nem engedte be. Tudta, hogy Hegedűs eladta a csizmát és meg­itta az árát. Azóta családja nem tud felőle. Tfír Es a pártszervezet? A pártszervezet nem törődött ele­get Hegedűs Jánossal. Nem próbál­kozott kellőképpen, hogy letérítse őt züllött útjáról. Ha ezt megtette volna, akkor Hegedűs talán belátta volna hibáját és ma is családjával élne. De csak akkor vonták felelős­ségre, amikor már késő volt. Tag­gyűlés elé vitték az ügyet és kizá­rásra javasolták. Hegedűs azonban nem ment el a gyűlésre s Így a ki­zárásból nem lett semmi. Még ma is úgy tartják nyilván Hegedűst, mintha a pártszervezetben dolgoz­na. Még csak annyit sem tettek meg, hogy utánanézzenek, merre dolgozik. A tagnyilvántartás is za­varos a pártszervezetben. Hegedűs adatai hiányosak, a könyv kétféle adatot is közöl Hegedűs párttagsági könyvéről. Ez is mutatja: súlyos hi­bákat követ el a somsályi pártszer­vezet. A nártszervezet vezetői maguk sem tartiák be minden esetben a párt törvényét, amely kimondja: .... Harcoljon minden erejével a párt ügyéért:. Hogy Hegedűs János lezüllött ás feldúlta családi életét, hogy néhány hete már haza sem jár — ezért a somsályi kommunisták is felelősek! Legyen ez a példa okulás minden­ki számára! K. Gy. szikszói, 9. miskolci, 10. edelényi, 11. ózdi, 12. ricsei, 13. encsi járás. 'A'városok versenyében: az első helyen Sátoraljaújhely, a másodikon Miskolc, a harmadikon Kazincbar­cika, a negyedik helyen pedig Űzd város áll. Az élőállat és állati termékek beadásában a sárospataki járás vezet ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS az V. vasutasnap alkalmából Szombaton, az V. vasutasnap elő­estjén ünnepi nagygyűlés volt Mis­kolcon a MÁV „Gerő Ernőné“ gyer­mekjátszótéren. A vasút dolgozói meghívták a gyűlésre a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és városi tanács, a tömegszervezetek, a honvédségi és rendőrségi alakulatok, a hazánkban tartózkodó szovjet de­legáció és több üzem képviselőit is. Helyet foglalt az elnökségben Földvári Rudolf elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a Köz­ponti Vezetőség tagja, Iván István elvtárs, a megyei tanács elnöke. Hajdú Rezső elvtárs, a városi tanács elnöke és Valkó Márton elvtárs, a Lenin Kohászati Művek Kossuth-dí- jas igazgatója, a Központi Vezető­ség póttagja. A gyűlést Sterbinszki Gyula elv­társ, a MÁV politikai osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, majd Turnai Lajos elvtárs, MÁV igazgató tartotta meg ünnepi beszé­dét. Elmondotta többek között, hogyan változott meg a vasutas dolgozó!: élete a felszabadulás óta. Évről-évre többen töltik szabadságukat az or­szág legszebb üdülőhelyein. Sokan tanulnak közöttük egyetemen, tech­nikumokban. A miskolci igazgató­ság területén is sok könyvtár, kul­túrotthon, kulturszoba segíti a vasu­tasok tanulását. Pártunk, kormá­nyunk megbecsülését fejezi ki, hogy a miskolci igazgatóság területén 144 vasutas részesült kormány­éi más magas kitüntetésben, 476-an nyerték el a sztahano­vista, 190-cn a „kiváló dolgozó", 72-en pedig a „szakma kiváló dolgozója" jelvényt. — Vasutas dolgozóink jó munká­val válaszolnak a szerető gondosko­dásra — mondotta. — A kocsifordu­lót a kezdeti 14 napról fokozatosan lecsökkentették, s tavaly ősszel már 3 napos kocsifordulót értek el. De a forgalom állandó növekedése egy- re nagvobb feladatok elé állítja a váaut dolgozóit. Az idén az őszi for­galomban naponta 3500—3800 kocsit kell mozgatni. Szeptemberben, októ­berben és novemberben a kocsifordulót 2.3, decemberben 2.4 napra kell leszorítani. Az őszi forgalom idején naponta át- f lagosan 12.000 tonna túlsúlyt kell továbbítani. — Töltsön el mindannyiunkat büszke öröm az eddig elért sikerek felett, s erőnket nem kímélve to­vábbra is bizonyítsuk be, hogy vasu­tas becsülettel helytállunk a ránk­bízott feladatok megoldásában —> fejezte be beszédét Turnai elvtáns. Ezután Földvári Rudolf elvtár# emelkedett szólásra, s a megyei párt- bizottság nevében üdvözölte a vasu­tasokat. — A megyei pártbizottság meg­győződése — hangoztatta —, hogy , a megye vasutasai a jövő har­caiban is derekasan helytállnak 1 és újabb sikerekkel fogják öreg­bíteni hírnevüket, becsületüket. Erre kötelezi őket az a forró szere­tet, megbecsülés és gondoskodás, mellyel pártunk és dolgozó népünk körülveszi a vasutasokat. S erre kö­telezi őket mindenekelőtt a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusá­nak dicsőséges jutalomzászlaja, amelyet kiváló munkájukkal érde­meltek ki. Az őszi forgalom sike­res megvalósításához erőt, jó egész­séget kíván a megve vasutasainak a borsodmegyei pártbizottság. Földvári elvtáns nagy tapssal foga­dott üdvözlő szavai után Tumái La­jos elvtárs átnyújtotta a kitüntetéseket. 30 vasutas kapta meg az „érde­mes vasutas", többen pedig a „szakma kiváló dolgozója“ ki­tüntetést. Budapesten az Or- 1 szághizban 23 borsodi vasutas­nak adták át a „kiváló vasutas“ jelvényt és kormánykitüntetést. 272 vasutas részesült rendkívüli előléptetésben, s a most meg­tartott élüzemavatésokon és a vasutasnapi ünnepségeken közel 150.000 forint jutalmat osztot­tak ki. Az ünnepi nagygyűlés az Intema- cionálé hangiéival fejeződött bej Utána a szabadién színpadon a mis­kolci, bánrévei és hatvani vasutas kulturcsonortok színvonalas műsor­ral szórakoztatták az ünneplő dol­gozókat. II szerencsi járás az elsfi a gabonabeadási versenyben Az alkotmány ünnepe tiszteletére indult begyűjtési (kötelező és sza­badgabona beadási) versenyben a járások között első a szerencsi, 2. mezőcsáti, 3. mezőkövesdi, 4. sáros­pataki, 5. miskolci, 6. szikszói, 7. edelényi, 8. ricsei, 9. encsi, 10. abauj- szántói, 11. putnoki, 12. ózdi, 13. $a- ujhelyi járás. A városok versenyében első Sá- toral.iauíhely, második Miskolc, har­madik Özd, negyedik Kazincbarcika. — MÁSFÉL ÉV ALATT csaknem 500 közérdekű javaslatot valósított meg a kazincbarcikai tanács. Töb­bek között új boltok, az iskolák és a napköziotthonok elhelyezését ol­dotta meg a javaslatok segítségé­vel. — EMLÉKTÁBLA készül Sátor* aljaujhelyen a fehér terroristák ál­tal meggyilkolt kommunista vérta- nuk hősi küzdelmének megörökíté­sére. A díszes emléktábla leleplezte sét a közeljövőben tervezik. TAKT AB AJ 0) ISSZASZERZETT BECSÜLET Azt szokták mondani, hogy az elvesztett becsületet, igen nehéz visszaszerezni. De ha ez igaz — ak­kor az is igaz, hogy aki elvesztett becsületét visszaszerzl, az mégegy- szer nem veszíti el, mig világ a világ. Ezt az igazságot a hetvenkét éves Bá.nyik bácsi jelentette ki, amikor az ünnepélyes közgyűlés után megilletődötíen fólrevont. Igaz, hogy már a közgyűlésen is meg­ígérték ezt néhányan a hozzászólá­sokban, végső fokon pedig Osngány elvtárs, az elnök az egész tagság nevében jelentette ki: — 1953 csak egyszer volt Takta- bájon is. meg az egész országban is, de többet nem lesz ebben az élet­ben. Erről kezeskedünk, mi a Béke tsz tagjai, kezeskedik Taktabáj, az új tsz község. S a közgyűlés egyhangúlag zúgta rá: „Úgy van!“ Bányilr bácsi azonban kevésnek érezte ezt a kijelentést. Ott a gyű­lés forró, ünnepi hangulatában le- simitotta fekete ünneplőruháját, az. rúán szólásra emelkedett. A körü­lötte ülök várták, mit mond, mert az bizonyára komoly, nagy dolog lehet. De az öreg cssk megindultan hallgatott, majd visszazökkent a székre. Csíkos zsebkendőt vont. elő nadrágzsebéből és könnycseppet tö­rölt ki a szeme sarkából. A hatalmas kultúrház elő­csarnokában, nagy sürgés-forgás közepette, egy söröshordón ülve mégis elbeszélte, mit szeretett volna elmondani a közgyűlésen. S azzal a kikössél mondta el, hogy tudas­suk mindenkivel, ha lehet ne csak Taktabájon, hanem járásszerte, megyeazerte, országszerte. Mert sora van annak, hogy ő régen, az elsők között belépett a Békébe, meg an­nak Is, hogy ötvenháromban kilépett, és kívülmaradt. Hát annak hogyne yolna sora, hogy most újra a közös tagja, nem kevesebb mint hetvenkét éves fejjel visszaszerezte a becsü­letet! (íme Bányik bácsi, teljesül a kérése. Hadd tudja meg ország­világ miben rejlik a visszaszerzett becsület Taktabájon! Úgy tudja meg mindenki, ahogy Bányik bácsi ott a gyűlés után elmondotta.) — Szóltam volna én, hogyne szól­tam volna. De amikor kicsurrant a könny a szememből! Mert higyjék el, úgy vártam én már ezt a napot, ahogy cselédkoromban az e«ti lefek. vést, meg a kommenciót, Mert álló negyvenkét esztendeig oselédesked­tem. Húszig itt Bájon, Pataynál, tíz esztendőn át a szerencsi cukor­gyár gazdaságában, tíz évet meg Csobajon. S az asszonnyal kettesben negyvenkét esztendő alatt hét hold földet szereztünk, egyebet semmit.. Pedig úgy dolgoztam, de úgy, hogy ha lehetett volna, egyszerre min­denki megfogadott volna. Odaadtam ami erőm csak volt, jóformán sem­miért. A gyerekeink sorra elhaltak, mind a négy. S ugyan mi másért, ha nem a nélkülözés miatt! Ezt csak azért mondom el. mert szorosan hozzátartozik a mai köz­gyűléshez. Megúntam már a nélkü­lözést. a szakadatlan, eredménytelen küzdelmet. S amikor Csugányék szervezni kezdték a közöst, nem gondolkoztam sokat. Elmentem Por­koláb Bénihez, s megkérdezem he- léniink-e? Béni azt mondta: Be, Bányik bátyám! Ez lesz a legjobb. A szövetkezetben találjuk meg azt, amit eddig hiába kerestünk. Be is léptem az asszonnyal együtt. Egy év sem fellett belé a láttam, hogy igaza volt Csugánynak is. Béninek is. Dolgozgattunk nyugodtan. Ter­vezgettünk otthon az asszonnyal, úgy. ahogy fiatalkorunkban se. S már az első esztendőben, ha nem is bőven, de megvolt minden, ami kel­lett, kevés gonddal, kevés küszkö­déssel. Akkor ismertem fel öreg fejje!, hogy milyen emberek a kom­munisták, milyen az a párt, amely a mi, a becsületes emberek jövőjét építi. Ötvenháromban azután kór­házba kerültem. A régi keserves élet ágynak döntött. De úgy mentem oda, hogy meg kell gyógyulni mi­előbb, s jönni haza, a közösbe, az én új, nagy családomba. Meg is gyó- gyűltam néhány hónap alatt. Olyan egészséges lettem, mint a makk. Hazamenet már azon gondolkoztam, hogy félre'e-zem az öreges munkát s megyek a fiatalok közé. Megyek és megmutatom, mi lakozik az öreg Bányikhan. Bár tudtam volna még a kórházban mi vár otthon! Tán haza se jöttem volna. Mert alig érek haza. azzal fogadnak, hogy: „no Bányik bácsi, volt tsz, nincs tez“. Hogy mit éreztem, nehéz lenne elmondani. Átkozott legyen, aki szétugrasztotta a mi nagy csalá- dunkat. Hol állnánk már. ha nem történik, ami történt! Később persze megnyugodtam, hiszen Csugányék újra szervezkedni kezdtek s hallot­tam, ez is belépett, az is. Vártam én is. hogy eljönnek hozzam, vagy Csugány, vagy Porkoláb, de nem jött senki. „Öreg vagy már Bányik, nem kellesz már te senkin "k." Erre gondoltam. s hogy engem ki­hagytak, járni kezdtem újra a régi utat. De hogyan? Úgy ahogy régen: heserves“n. Elmenni nem akartam Csug'inyhoz. nehogy szemembe mondja: „Kiöregedett már Bányik bácsi. Nincs helye a tez-ben,“ Csak hallgattam, harmadéve is. tavaly is, milyen jól jövedelmezett a közös, mennyit vittek haza a tagok, Ez is, az is házat épített, bútort vett, csak én nem boldogultam, a többi egyé­nivel együtt. INr hány héttel ezelőtt egy. szerre beállít hozzám Szabó elvtárs, a járási párttitkár, meg Venezel elvtárs. Nem tudtam, mit akarnak, ők meg először csak kerülgették a szót. Beszéltek, milyen jól dolgo­zik a tsz. mennyivel jobb a közös. Én csak bólogattam, hiszen ki ne tudná ezt, ha én nem! Ott volt a példa előttünk. Aztán egyszerre megkérdezik: „Bányik bácsi miért nem lépe*t még be?“ Mindent vár­tam, csak ezt nem. Megmondtam, hogy engem még nem hívott vissza senki, talán mert öreg vagyok már, nem odavaló ... Es életemben másodszor, ismét ki­töltöttem a belépési nyilatkozatot. Ha azt hiszik. hogymo«t. van nálam boldogabb ember a világon, rosszul hiszik. Nincs! Megfiatalodtam, higyjék el. Hazataláltam, S aki nem követi az én példámat, arra o^ak azt mondom, helytelenül cse­lekszik. nagvon helytelenül. No, de a mi községünkben jövőre már nem lesz olyan ember, aki ne tartana velünk. Persze csak azokat vesszük !>e, akik közénk valók. Azok. akik ötvenháromban elleniinkfordultak. meg a kulákok. a knoocek, marad­janak ott, ahol vannak... Ezt mondtam volna el az előbb a köz­gyűlésen. ha engedte volna a szí­vem. De ilyet még nem értem. B’ lémszoruH a szó. No, de most el­mondtam! Köröskörül folyt a mulatság. A kis kultúrteremben szólt a zene, új tagok és régiek táncoltak. Itt, ott csoportokban beszélgettek az cm>-e­rek. Népnevelők, kommunisták tsz- tagok és egyéniek. Bányik bácsi fel- állt ós odalépett az egyik csopórt- hoz. Riezu Andrással, a még min­dig egyéni tíz holdas gazdával vi­tatkoztak ott a járási nártbizottaág titkárai. Az öreg odalépett hozzá­juk, karonfogta Riezut és bele­vegyültek a tömegbe. Néhány perc múlva Csugány elvtárs, a Bek« elnöke kezében kitöltött belépési nyilatkozattal lépett fel egy Börös. hordó tetejére, úgy kiáltotta a íö- mennek: „Tagtársak, Riezu Andráe is közénk tartozik már. Belépett.“ Fél óra múlva ugyanilyen örömmel lobogtatta a másik Riezu és (legény Pál kitöltött belépési uyi'atkozatát is. Éjszaka yolt pedig, túl az éj- fé’en. Szabó elvtáns, a pártbizottság titkára mo=olvogva jegyezte meg; „Az új termelőszövetkezeti község, íme éjjel-nappal növekszik, erősö­dik.“ fr Szó ami szó. olyan közgyűlés nem volt még Taktabájon. mint ezen az esős. sötét augusztusi estén. Pedig voltak már itt viharos gyű­lések is. Olyan, amely ötvenhárom­ban például egv erős tsz-t, egy tsz községet bomtasztott fel. Azután olyan is. ahol a tagság ítélkezett a rendbontók. fegyeiemcértők felett, tisztogatta sorait. Tr-„^rf> n<-y emlé­keznek a taktabát5’'1:. m’nth” e«ak tegnap lett volna. Dn ezt a pénteki gyűlést nem fonta ettn’etteni senki sem. Az Új baiSnöV áj tanok sorát fittek a rértek közö*t sokan azok közül is, akik két évvel ezelőtt agy­szer már hátatfordííeftak a közös­nek. Visszatértek a régi útra, csak azérf. honv ir^t mő- hstá-nrnttap elvtársak! Tévedtünk, amikor aí ellenségre hallgattunk. No. de ez nem fordul elő többet, nem fordul, hat elő! Mégecvszer nem engedjük elveszni a becsületet!“ BARCSA' SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom