Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-16 / 192. szám

Pártszerfien élni, cselekedni Visszaszerzett becsület Feljegyzés a miskolci Béke-cukrászda 128 évet történelmi múltjából V. ___________________________________________________/ A Z MDP BOR SOD-ABAU J-ZEMPL ÉN MEGYEI PÁRT BÍZOTT SAGANAK LAPJA XL evíoija n líti szám ÁRA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 au0usztus 16. kedd Hirosimától Genfig ugusztus 6-án múlt tíz éve hogy Hirosima japán kikötő­városra ledobták az első atombom­bát. Mint ismeretes, a bomba csak­nem a főiddel tette egyenlővé a vi rágzó farost és mintegy 200 ezer embe# 'pusztított el. Hirosimát kö­vetné Nagaszaki s a két városra le. dobott atombomba még ma is szedi áldozatait. A bombarobbanás kö­vetkeztében megcsonkult, a rádió­aktivitás -hatására súlyosan megbe- tegedett japánok az emberiség élő lelkiismereteként figyelmeztetnek rá: Mindent -meg • kell tennünk az®rÍ> h°Sy e veszedelmes tömeg- pusztító fegyvert örökre száműzzük földünkről. ííSötia többé Hirosimát!” Ez volt a vezérgondolata az első atombom­barobbanás tizedik évfordulóján Hirosimában megnyílt nemzetközi értekezletnek. Több, mint száz ja­pán. szervezet és maga a japán kor­mány, fe támogatta az értekezlet összehívását. Resztvettek azon az Égyesült Államok, Anglia, Kína India, Korea, Ausztrália, Kanada, Uj-Zéland küldöttségei, a Béke­világtanács képviselői és megfigye­lők a világ minden részéből. Az értekezlet résztvevői határoza­tot hoztak, amelyben követelik nemzetközi értekezlet összehívását a feszültség enyhítésére irányuló ín. tézkedések kidolgozására, az Egye­sült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetúnió, a Kínai Népköztár­saság és India képviselőinek rész­vételével. Gyűjtési mozgalmat hír. dettek olyan alap létesítésére, amely a^atömbombázások áldozatainak és családtagjainak segélyezését szol­gálja. Ezenkívül törvény hozatalát követelték az atomsugárzástól súj­tott személyek támogatására. A hi­rosimai értekezlet küldöttei felszó­lították a népeket, hogy „zárják szo­rosabbra soraikat, szélesítsék az atom- és hidrogénfegyver eltiltását követelő mozgalmat, hogy a .hirosi­mai és a nagaszaki tragédia soha többé ne ismétlődhessék meg.” f^enfben, annyi történelmi kon­ferencia színhelyén augusztus 8-án, a hirosimai évfordulóval csak­nem egyidőben megnyílt egy másik értekezlet is. Hetvenkét ország tu­dósai jöttek össze, hogy kicseréljék az atomerő békés felhasználására vonatkozó tudományos és műszaki ismereteiket. Hirosimára emlékezik, 6 Geníre tekint most a világ. Hirosimától Genfig hosszú volt az út. Az atombomba a háborús erők kezében csaknem egy évtize­den át a zsarolás eszköze, az erő- politika híveinek egyik ütőkártyája volt. Az atommonopólium megszű­nése, a Szovjetúnió nagy előretöré­se az atomk-utatásban. továbbá az a tény, hogy szintén birtokában van az atom- és hidrogénfegyvernek, kétessé tette, hogy ér-e még vala­mit ez az ütőkártya. De az atom­éi hidrogénfegyver továbbra is megmaradt mint súlyos fenyegetés a világ békéjére és maga az embe­riség, az emberi kultúra fennma­radására nézve. A Szovjetúnió ren­delkezett és rendelkezik az atom- és hidrogénfegyverrel. E fegyverek birtokában azonban mindent meg­tett eltiltásukért, az ezekből felhal­mozott készletek megsemmisítéséért. A Szovjetúnió kezében az atom­fegyver nem a zsarolás, hanem a váratlan meglepetések elleni jogos védelem fegyvere volt és jelenleg is az. De emellett kezdettől fogva nagy gondot fordított az atomerő békés felhasználására. Ezt beszéde­sen bizonyítják a szovjet állam vi­lágraszóló sikerei, amelyeket az atomerő békés felhasználása terén elért. Nyugaton az atomerő mérhe­tetlen energiáját csaknem kizárólag bombákba gyömöszölték, nemigen gondoltak annak békés célú felhasz­nálására. A Szovjetúnió készséggel meg­osztotta a békés célú atom- kutatásban elért eredményeit más államokkal. A demokratikus orszá­gokkal, köztük hazánkkal is. egyez­ményt írt alá. amelynek keretében átadja tudományos technikai ta­pasztalatait és kísérleti atomreak­tort szállít ezeknek az országoknak Különös jelentősé van annak, hogy a genfi a' .erő-értekezlet­re két nappal a hirosimai év­forduló után került sor. Szimboli­kus jelentősége van annak is. hogy éppen abban a városban ülésezik, amelyben a megelőző hetekben a négy kormányfő reménytkeltő érte­kezletét tartották. A genfi meg­egyezés szelleme, a genfi légkör uralkodik ezen a tanácskozáson is. A szovjet küldöttség, miként a másik genfi értekezleten, ezúttal is az érdeklődés középpontjában áll. Az értekezlettel egyidőben rendezett atomkiáliítást nagy tömegek látó. gatják. Az erről szóló nyugati új­ságcikkek nem fukarkodnak a di­csérő jelzőkkel. így William Saxton az United Press genfi tudósítója például így ír: „Oroszország atom­eszközeinek bemutatásával az első nap egész dicsőségét learatta... A gyanakvás, a bizalmatlanság, vala­mint a titkolódzás nyilvánvalóan megszűnik, amikor az oroszok tüze­tes magyarázatokkal szolgálnak kiállítást látogató amerikaiaknak, angoloknak, franciáknak és neme teknek.” A világtörténelem egyik leg- ” rendkívülibb tanácskozása” — ahogyan a Paris Presse L” Intrant- sigeant az értekezletet nevezi, újabb reményekkel tölti el az emberi szí­veket. Mint a Monde című francia lap hangsúlyozta, a genfi értekezlet „a béke útjára irányítja az atom­energiát”. „Földünk két legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok és Oroszország — írta a France Soir — erősíti az enyhülésnek a légkö­rét, amely 15 nappal ezelőtt ugyan, csak Genfben a kormányfői érte­kezleten kezdett kialakulni. Felleb- bentik azt a függönyt, amely mind. máig eltakarta az általuk elért ha­ladást és kiterítik kártyáikat az asztalra.” Az atomerő -mérhetetlen fejlődési lehetőségeket nyit meg szinte vala­mennyi tudományág előtt. Éppen a genfi értekezleten került napvilágra az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek a világ 1975-től 2000 évig ter­jedő időszakában való energiaszük- ségletéről szóló jelentése. Eszerint a XX. század végén a világ évi energiaszükséglete az 1952-es évinek nyolcszorosa lesz. Századunkat, korunkat már elő­szeretettel nevezik az atomkorszak kezdetének. Ez az atomkorszak azonban lehet a romboló, a gyilkoló és lehet a gyógyító, az ember szol­gálatába állított atom korszaka. Az emberiség válaszútra érkezett. Az egyszerű emberek százmillióinak éberségén, ereién és elszántságán múlik, hogy a világ melyik útra lép, az atomháború, a mérhetetlen pusz­tulás, az esetleges teljes megsem­misülés, vagy az atombéke, az atom erő nyújtotta beláthatatlan fejlődéi és felemelkedés útjára. QliLtívfLvt kvízül a Zempléna^árd az elsők között Zemplénagárd község a riesei járásban első volt az aratasban. A falu dolgozói eddig több mint 600 holdról takarították be a gabo­nát, s mintegy 65 dolgozó paraszt csépelt el. Példát mutat a köz­ség a cséplőgépalóli beadásban is. Képünkön két élenjáró dolgozó paraszt a begyüjtőhelyre viszi a gabonát. A faluban a kommunis­ták járnak az élen. K. Nagy István és Barati Sámuel elvtárs sza­badbeadási tervét 120 százalékra teljesítette. A mezöcsáti járás kulturmunkásai így készülnek augusztus 20-ra Mezőcsát község és a járás kul- turotthonai, kultúrmunkásai lelke­sen készülnek augusztus 20. megün­neplésére. Az aratási, cséplési és be­gyűjtési agitációban résztvevő kul- turbrigádok versenyben állnak egy­mással. A járási kultúrotthon fúvós­zenekara az alkotmány ünnepén fog először bemutatkozni. A zenekar megalakulása Tóth József karmester lelkes munkájának köszönhető. Az ünnepnap műsorán a VIT szavaló­verseny számai, ének- és zeneszá-| mok szerepelnek. Az esti előadáson! a kultúrotthon színjátszó csoportjai bemutatja Goldoni Fogadósné c. víg­játékát. A járás többi községében, így Ároktőn, Gelejen és Hejőbábán munkás-paraszttalálkozókat rendez­nék. Az ároktői Vörös Csillag tsz a miskolci áramszolgáltató vállalat munkásait hívta meg augusztus 20-ra. A járás községeiben zenés ébresztők, felvonulások, sport- és kultúrműsorok teszik színesebbé az alkotmány napját. ORSZÁGHEGYI ERNŐ kultúrotthon igazgató. Bodrogszegi község sem akar lemaradni A zaUcodiak példáját követve Bodrogszegi dolgozó parasztjai jú­nius 30-án kezdték meg a búza aratását. A rohamos érés ellenére 368 hold területen a legkisebb szemveszteség mellett 11 nap alatt befejezték az aratást. Csatlakozva a bodrogkeresztu- riak versenyfelhívásához, most azért harcolnak, hogy községük kerüljön ki győztesként a hordási- cséplési versenyből. A község határában a rossz idő ellenére mindenki elvégezte a be­tör dóst. Most a cséplés folyik a faluban. Példamutatóan dolgozik Huber Lajos cséplőgépvezető, aki naponkint 140—160 mázsa gabonát gépel el. Bodrogszegi dolgozó parasztjai becsülettel teljesítik beadási köte­lezettségüket. Közvetlenül a csép­lőgép alól tesznek eleget beadási kötelezettségüknek, — s minden fölösleges terményüket a hazának adják. Élenjárnak a tarlóhántás- bon és másodvetésben is. 364 hold tarlóból már 290 holdat felszántot­tak. Nagy gondot fordítanák a ta­karmánykészlet biztosítására, ezért a tervben előirt 34 hold helyett 130 holdon vetettek másodnövé­nyeket. A község dolgozó parasztjai sir határozták, hogy összes beadási kötelezettségüknek szeptember ló­ig eleget tesznek, mert elsők akar­nák lenni a járásban. ZAVODNY1K 1MRB Szombaton reg­gel még nyugod­tan ébredtek a la- dányiak is, a tar- dosiak is. Ki-ki —— készítette a szeke­ret, a villát, a gereblyét, s indult sietve a határba, keresztet szárogatni, hordani. Igyekezni kell, hiszen az eső rengeteg időt rabolt el a legnagyobb nyári munkától, s imitt-amott bizony már csírázásnak indult a keresztbe­rakott árpa. Sokan úgy határoztak, hogy szombaton és vasárnap asztagba. hordják a gabonát és aztán jöhet a cséplő. Hosszú sorban vonultak a sze­kerek végig a Tisza partján, a ga­bonaföldek felé. A Tisza olyan volt mint máskor, szőkevizű, nyugodt. Ha- nem amikorra az első megrakott sze kerek beértek a falu alá, megválto­zott a folyó. Gyorsan, habosán szá­guldott alá a viz, itt-ott szalma- és szénacsomókat pörgetve. Tiszamenti ember tudja már mit jelent az, ha habos a viz, ha furcsán domború a folyó háta... Emelkedést, áradást, amiről soha se lehet tudni milyen lesz. Elfér-e majd a víz a mederben akkor is ha „tetőzik“? Biztonságban lesz-e az ezer és néhányszáz hold ku­koricavetés az árterületenf Néhány tardosi gazda alig rakta le az első szekér gabonát, sietett a folyópartra, ásóval, kapával. Biztos, ami biztos, — jobb félni, mint megijedni! S jól számítottak, akik így tettek. „Jön a Tisza! Ásóra kapára!“ Dél felé telefonjelentés érkezett a ladányi és a tardosi tanácshoz: „Je­lentős áradás várható, készüljenek fel, figyeljék a vizet.“ A tanács dol­gozói pillanatok alatt megtették a kellő intézkedést s egy óra sem telt belé, a veszélyes gáfszakaszok meg­teltek, ásóval, kapával, talicskával felszerelt emberekkel. Néhányon mun­kához láttak, emelték, erősítették a régi nyúlgátakat, néhányon pedig figyelték a vizet. A hirtelenében fa­ragott vízbeszúrt jelzőbotok lassú, de állandó emelkedést mutattak. A tar­dosi kanyarban a víz néhány óra alatt elérte a nyülgátat. Futárok sza­TISZAMENTI VASARNAP ladtak a hírrel a faluba. S jött a hír Ladányból is: „Árad a folyó, vigyáz zatok, mi már felkészültünk!“ S a hír-adással megkezdődött a tiszaladá- nyiak, tardosiak, csobajiak, takta- bájiak kétnapos őrtállása, küzdelme a Tisza ellen. Az esti órákban Ladányon is, Tar- doson is félreverték a harangokat. Nem volt szükség sürgetésre, noszo­gatásra. Ásót, kapát fogott, aki csak bírta és szaladt a gátakhoz. „Meg kell védeni a legelőt és a kukoricát! Ezernégyszáz hold kukorica forog ve­szélyben, ha áttör a gáton a vúz. Nem engedjük!“ Ez az elhatározás fűtötte az embereket, ahogy megkezd­ték a lapátolást, a döngölést. A víz óránként másfél centit emelkedett, sok helyen elérte a nyúlgát tetejét. Üj és új emberek, asszonyok, gyere­kek érkeztek a veszélyesebb helyekre, s amikor ott végeztek, már rohantak is tovább, oda, ahonnan segélykérés érkezett. S érkezett szakadatlan, egé­szen reggelig. Le nem hunyta a sze­mét egyetlen ember sem egész éj­szaka. A viz tovább emelkedett. Üjra és újra emelni kellett a gátat. Itt-ott már szivárgott át a frissendöngölt gátrészeken a tegnap reggel még csendes Tisza. A túlsó oldalon, a szabolcsi részen is dolgoztak már. Áthallatszott a vizen a kopácsolás, majd a dömperek motorberregése. ,,Ott gépek is dolgoznak. Nekünk is segítség kellene. Nem bírunk a víz­zel!“ így mondták és így is érezték már vasárnap reggel a munkától, ál­matlanságtól kimerült Hszatardosiak s így a ladányiak, csobajiak is, végig a több mint Hzkilométeres veszélyes szakaszon. „Segítsetek elvtársak!” A tardosi és ladányi kommunisták is belátták már a reggeli órákban, hogy hasztalan a harc, kevés az erő. Segítség kell, minél több segítség. Gépek és emberek kellenek ide, kü­lönben oda egy egész esztendei munka, többezer mázsa kukorica, ta- Icarmány. A motoros rendörjárörök jelentették ugyan, hogy Tokajnál is erősítik már a gátat, dolgoznak Csa­baion is, Bájon is. De ha csak egyet­len helyen áttör a víz, hiába a töb­biek munkája, helytállása. Ügy hatá­roztak, segítséget kémek, hiszen az egész országot éri a kár, ha odavész a termés. Vasárnap, a reggeli órákban min­den környező községben felberregett az ügyeleti telefon. A szerencsi járási pártbizottság és a járási tanács rö­vid, határozott, távmondatbon értesí­tette a tanácsokat, pártszervezeteket: .,Elvtársak! Tardoson és Ladányon kiöntött a Tisza. Küldjétek azonnal segítséget, különben odavész az egész tiszamenti termés!“ S ami ezután kö­vetkezett ez az igazi segiteniakarás, elvtársiasság példaképe volt. Akiknek nem kell külön magyarázat... Tarcalon tűzoltókürtök vészjele, majd a hangoshíradó újra és újra megismételt felszólítása verte fel a vasárnap reggel csendjét: „Elvtár­sak, Tárcái dolgozói! Kiöntött a Tisza! Tiszaladányt és Tiszatardosi veszélyezteti az ár. Tizennyolctól hat­van évig fogjon mindenki ásót, lapá­tot és gyerünk segíteni! A kár a mi kárunk is.“ Közben szinte percek alatt, összegyűltek a tanácsházán a kommunisták, okik Tóth elvtárs, a pártbizottság titkára vezetésével rö­vid megbeszélést tartottak és elindul­tak a község különböző részébe, hívni, sürgetni az embereket. Egy telefon az állami gazdaságba, s ott már ké­szítették is elő a tehergépkocsit, a vontatót, a dömpert. Kádas elvtárs, a kőbánya igazgatója és községi nszervi titkár j bányászokért sie- Jett. De néhány embernek nem kellett siettetés sem. Hunkó János közép­paraszt ásóval, lapáttal sietett a tanácsháza' elé­— Gyerünk gyor­san, tudom mit jelent az, ha a ve* szélyben segítséget ======= kap az ember. Gye* dnk, minél töb­ben. — És sürgette azokat is, akik fejlehajtva már illantak volna a ha­tár felé, féltvén a vasárnapi pihenést. (Mert akadtak ilyenek isj Alig telt fél órába és az első vontató hetven emberrel elindult Tar dós felé. Újabb félóra múlva a második, majd a harmadik is útban volt. Vitték a segítséget a Tisza- partra. „Legyőzzük a Tiszát!” A déli órákban már olyan forgal-' más volt a Tisza-gátja, a Tiszapart Tokajtól Takfabájig, mint talán még soha. Gépkocsik, vontatók robogtak a segiteniakarók százaival. Dömperek dübörögtek földdel megrakottan a nyúlgátak mellett. Tardoson, a kis 13 éves Kapusi gyereket és brigádját — tagjai már szombaton délelőttöt hordták, talicskázták álmatlanul, pa­nasz nélkül a nehéz földet — felnőt­tek, erős emberek váltották fel. De azért ott maradtak a gyerekek is. A tarrali és ' ' ' ’nini, a délutáni labdarúgómérkőzés helyett a Tisza* parton találkoztak ásóval, lapáttal felszerelve. Versenyben mérkőztek, az áradó folyóval. Igazi, kemény verseny volt. A segítség jókor érkezett. Tisza- ladányon az egyik gátszakaszon csak­nem áttör1 már n víz. De az új erők elzárták az árudat útját. Ffnrd’ák, lapátolták a földet, most már közösen a helybeliekkel, térdig vízben gázol­va. S akik mén inneni kétclked4-1' a győzelemben, azok estére belátták, hogy tévedtek. Az elvtársiasság. a segiteniakarás meghozta gyümölcsét: megfékezték a Tiszát! — megmen­tették a terményt mindannyiunknak. Vasárnap, abban a forrongó, nehéz munkában nem volt idő a „Köszö- nöm“-re, nem volt idő a nyugodt beszélgetésre Hadd közöljük hát most itt: Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj. Báj dolgozói köszönik a tar- coliakí tdllyaink, tokajiak elvtársi, baráti segítségét, köszönik a párt segítségét. BARCSA SANDDÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom