Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-12 / 189. szám

2, ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1955, augusztus 12. Ez 1S55- 56-as párloktalási év előkészítésének edd g! tapasztalatai és további feladatai megyénkben (Vezércikk folytatása a* 1. oldalról) litikai iskolán első anyag les;’.: „Hogyan éltek és harcoltak a dol­gozók a felszabadulás előtt?“ Ehhez a témához a helyi pedagógusok be­vonásával fel kell dolgoztatni a község és járás dolgozóinak életéi, harcát és a propagandistákhoz ezt időben el kell juttatni. Hasonlóan kell kidolgozni helyi anyagokat a többi oktatási formák anyagához is. Az Egészségügyi Minisztérium fel­hívja a pályaválasztás előtt állók figyelmét arra, hogy 1955 sz ptcmbe- rében az alábbi cgész.égügyi szak­iskolák indulnak: Állami véd nőkcpző iskola: Buda- pesf, XII., Istenhegyi út 32; IV., (Új­pest), Erkel Fcrcnc-ulca 26 (képzés: idő 2 év). Állami ápolónőképző iskola: Buda­pest, Vili., Makaranko-ulca 15. (Kép­zési idő 19 hónap); Szombathely, Há- mán Kató-utca; Szeged. Tolbuchin rugárút 1: Debrecen, Vörös hadsereg útja 22; Székesfehérvár, Zalka Mátó- u!ca. (Képzési idő 2 év.) Gycrmekápolónőképző iskola: Buda­pest, VIII., Puskin-utca 44: Tata­bánya. Megyei kórház. (Képzési idő 2 év.) Okleveles gyermekápolónői és csecsemé gondozónői munkakör ellátá­sára jogosít. Csecsem ti gondozón-; képző iskola: Bu­dapest, VIII., Vas-utca 10. (Képzési idő egy év.) Szüléeznőképző iskola: Pécs. Sztá'in út 72; Szolnok. Baross-utca 26. (Kép­zési idő 2 év.) A felsorolt szakiskolákba felvételre .Wentk-.zhetnek ére*tség'zett, vagy VIII. általános iskolai végzettséggel rende kező 16—30 év közötti nők. A felvételi kérelmeket augusztus ?5-ig az iskolák igazgatóságához lrhe* benyújtani. A kérvényhez születési anyakönyvi kivonatot, érettségi, il­letve az általános iskola 8. osztályá­ról szóló i kólái b'zonyitványh va­gyoni. orvosi bizonyítványt, valamint életrajzot kül mellékelni. A vidéki hallgatók számára lakást biztosítanak, helybonlakók azonban nem ’akhatnak az isko'ában. A taní­tási idő alatt a növendékek teljes el­Tartsák szem előtt pártszerveze­teink: kijavítani az eddigi hibá­kat, még egyszer beszélgetni min­den egyes hallgatóval és propa­gandistával! Csak így lehet meg­teremteni az előfeltételét annak, hogy az elmúlt évnél — úgy tartal­mában, mint szervezettségében — jobb legyen megyénkben a politi­kai oktatá« látást, tankönyveket, a gyakorlat ide­jére szolgálati ruhát kapnak. Az is­kolák sikeres elvégzése után az ok­levelet öveitek ©’helyezkedéséről az egyre fejlődő egészségügyi hálózat szükségleteinek megfelelően az Egész­ségügyi M’nisztérium gondoskodik. A jól dolgozók a kö(etoz3 szakmai gya­korlat letöltése u'án tovább tanu’- hatnek. így f"lvé'elt nyerhetnek röotgen-lahoratórnmi és műtős asz- szisztemuői. d:é*ás-oővéri és gy”gy- torná-zképző tanfolyamokra, a leg­kiválóbbak o-et’eg orvostudományi egyetemekre. (MTI) Szociális és kulturális célokra fordítják a tanácsok a bOKektttcsiinrészesEdást Kormányunk rendelkezése értelmé­ben a községi tanáé okát ille'i meg az V. békekölcsön készpénzjegyzése után befizetett összeg fel’, a városia­kat negyedrésze. Tanáo aink a béke­kölcsön-részesedést közcélokra. g;zda_ sági, szociá’is és kulturális beruházá­sokra bssznál.iák fel. Az V. békekölcsön forintjai tehát nemcsak or zúgna terveink gyorsabb megvalósítását teszik lehetővé, hanem ezzel rgvldöhen hozz.á'egitik a taná­csokat ahhoz, hogy a lakosságot, köz- ve'leniil érintő, helyi problémákat is gyorsabban megoldhas ák. (MTT) Mena'at’u't az új indonéz kormán” Az AFP j'Ynti, bogv Burhenuddin Frrahap. a Másom! pá-t erryik vcze- 'ő'e mcgnlak’tot'a az új >"d"néz kur- roónvt. Az ül kormány 2? ruln'sitor’ tárcáján 12 jobho’da’i politikai péT' osztoz’k. A Mpsnmi párt nó'-v tárcát ken. Az ’udonéz nomr"ti párt és az Tndoncz Ko-nmnrvota Párt nem vesz ré»zt az úi kormányban. P.orhauuddio Harehnp a miniszter- elnöki ttrzteág molle't maginak tar­tóba p hadügyi tárcát. Megfigve'ők szerint az út ..muzul­mán freut“ kormánya az p'lve'ene* par’anrmtben 23 szavazó*0» többség­gel rendelkezik majd. (MTI) Az ózdi martinászok az alkotmány ünnepének tiszteletére fett verseny sikeréért Az ózdi martinászok között M. Kiss József, a X-ce kemence ol­vasztóra indította el az alkotmányi versenyt. Az M. Kiss brigád sza­vát adta, hogy az al­kotmányi műszakok mindegyikén a minő­ség betartása mellett 5 tonna acélt termel­nek terven felül. A b»i- "ád műszaki vezetőié, Várkonyi József acél­gyártó, érteke? javas­lattal csatlakozott a fizikai dolgozók válla­lásához. Javasolta, hogy a kollektíva az alkotmányi versenv győze’me érdekében új mnnk«mód«z"rrel dol­gozzon: minden csapo­lás után szórjanak egy kocsi zsugorított dolo­mitot a kemence helsö falára. A dolomit a fehéren izzó falra azonnal réég és mpg- óvja a további kirágó- dóstól. Az új módszer nagy­szerűen bevált. Az al­kotmányi versenv első napjától a rendszeres ketnepopkarbantarfás ül módszerével több rnint 9 óra 30 percet takarítottak meg a termelés számára. E- m“llett a külföldről e-ak körülmémyeren beszerezhető tűzálló magnezi*szemosét telj", sen mell zték. amiből 73.100 forintot takarí­tottak meg ezalatt az idő a'att. Az új eljárás jelen'őségét igazolja az is, hogy a műit hónap ugyanezen időszakából v’nzonyitvs az M. Kiss brigád által lec'snélt acél adagtartama átla­gosan 65 perccel csök­kent. A brigád a nagyszerű munkamódszer felhasz­nálásával augusztus 1— 8—lg a vállalt Í0 tonna helyett 75 tonna jómi­nőségű acélt gyártott előirányzatán felül. Ki­váló teljesPményükkc1 méltán őrzik az első helyet az alkotmányi versenyben az ózdi martinászok között. SZAJCZ ISJVAN MB. ágit. prop. o. munkatárs? Milyen egé?zségüoyi szakiskolák indulnak az ősszel Dobi láttán, as Elnöki Tanács elnöke - fogadta a román parlamenti küldöttséget Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsinak elnöke csütörtökön délben fogadta a román parlamenti kiüdöt'séget, amely Gheorghe Vid- rascu, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnöksége tagjának vezetésével tartózkodik hazánkban. A fogadáson jelen volt Rónai dór, az országgyűlés elnöke, Darabos Iván. a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának titkára, valamint Stefan Cleja, a Román Népköztársaság bu­dapesti rendkívüli és meghatalmazotti nagykövete. (MTI) A genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet összehívásáról Moszkva (TASZSZ) Franciaország, az Egyesült Király­ság, a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége és az Amerika: Egyesült Államok kormánya diplo­mácia tanácskozások után elhatároz­ta, hogy g néev hatalom külügymi­nisztereinek értekezletét — amelyet a kormányfők július 23-án jóváha­9 gyott irányelvei helyeztek kilátásba! — 1955 október 27-re, csütörtökre,, jeniben hívják össze. A négy kormány megállapodott abban is, hogy a külügyminiszterek értekezlete mellett működik majd a négy hatalom közös titkársága. .(MTI) Adenauer a szeptember 4. és 11. közölt! héten akar Moszkvába utazni Berlin (MTI) Adenauer a svájci Mtirrenben csü­törtökön is folytatta a küszöbönálló moszkvai útjának előkészítését szol­gáló tárgyalásokat külpolitikai mun­katársaival. A Telegraf című nyugatberlini lap értesülése szerint Bonn javasolja majd a szovjet kormánynak, hogy Adenauer látogatását tűzzék ki a szeptember 4. és 11. közötti hétre, A szovjet kormány tudvalevőleg au- uusztus végét, vagy szeptember el »- iét jelölte meg a látogatás legked- vpzőhb időpontjaként. Adenauer elő­reláthatólag a nyugatnémet Luft­hansa különrepülőgépen, Leningrá- don át utazik majd a szovjet fővá­rosba. A nyugatnémet szakszervezeti szö­vetség és a Szabad Demokrata Párt követeli, hogy a Moszkvába utgzó kormányküldöttséget egészítsék ki a koalíciós és ellenzéki pártok képvi­selőivel. A Szabad Demokrata Párt sajtószolgálata ezzel kapcsolatban emlékeztetett a bonni kormányból juttatott első szovjet jegyzékre, amelyben a Szovjetunió kormánva neme-ak a szövetségi kancellárt, ha­nem Nyugat-Németörszág. más politi­kai személyiségéit is meghív?.« Moszkvába. (MTI) ^---------------------- \ Egy nürnbergi nagyüzem dolgozói össznémet tárgyalások megkezdését követelik Berlin (MTI) A Siémens-Schuckert Művek nürnbergi üzemének dolgozói levelet írtak a bonni kormánynak és Heuss nyugatnémet államelnöknek. A le­vélben követelik, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kezdjen megbe­széléseket a Német Demokratikus Köztársasággal Németország békés újraegyesítésének előmozdítására. A nürnbergi dolgozók azt kíván­ják, hogy alakítsanak össznémet küldöttséget, amely a nagyhatalmak külügyminisztereinek októberben kezdődő genfi értekezletén az egész német nép szószólója lenne, (MTI) *444*444404»* 'S***»***»**»**** *4*44444* **44444*4044444444**4444444444404** 4*44444444*444444444*444**44444r444e44C44g444*4*4444*4S4449* A PÁLCÁS ÜR erx Brandy» lengyel író — Rövidítés VONATUNK NEM a „Lux-Tor­pedó‘ volt, non is a ..Kék Nyű“, vagy a Moszkva—Peking-expressz. Közön­séges személyvonat volt, harmad­osztályú kocsikkal. Vidéki olvasó­konferenciámról Varsóba vissza­térve egyik özön viselőt'i ódivatú kocsiban ültem, amelynek minden fülkéjébe kívülről lehetett beszállni. Rekkenő forrúság volt és ráadásul szorosan kellett ülnünk ct kocsikban. Ezen a napon még a legudvariasabb utasok is könyökkel törlek maguk­nak utat a felszállásnál. Az embe­rek rohammal foglallak el a fülké­ket. A miénkben már moccanni sem lehetett. Az emberek fürtökben lóg­tak a lépcsőkön. Fülkénkben a padlón ülő diákon kívül a következő vasok helyezked­tek el: egy dús, szökehajú fiatal nő, néhány idősebb, testes asszonyság szatyrokkal, egy főhadnagy, néhány különböző nemű és korú ember, egy asz'más öreg hölgy, egy féliában álló fiatal vasutas. És volt még né­hány láb, amelynek hovatnr'ozását TV’hcz lett volna megállapítani - többek közölt a vasutas másik lába. — No és persze fülkénkben ült a pálcás úr. Külsőleg minden tekinte ben ren­des volt: őszülő \alánlék, simára borotváit orr, kék szem, tekintélyes testtartás. Ezüstös csillogáséi csokor_ nyakkendőt viselt. Az ablaknál ült, pálcájának fogantyújára támasz­kodva, Egyáltalán észre sem vett bcnnüvke'. Ez talán hihetetlenül hangzik, de így volt a valóságban. A pálcás úr lelkileg távol állt tő­lünk és ez lehetővé tette, hogy észre se vegye jelenlétünket. Ügy érez. tem, hogy pálcájával ha'árt vont köztünk és saját maga között és gondosan őrizte e határ sérthetet­lenségét. Később tiszta szalvétát húzott elő, térdére terítette és sonkás vajas- kenyeret evett, Közben ajka körül megvető arckifejezés játszadozol', mintha igyekezett volna megtartani méltóságát az evés alacsonvrendü életfolyama’a közben is. Őszinte tiszteletiét néztük: a szatyros nők kissé még össze is szorultak, hogy a pálcás úr kényelmesebben egyék. A vonal hirtelen megállt s akkor valami borzalmas dolog iöriént. A peronon álló tömeg megrohamozta a kocsi'af és a lépcsőkön állók egy részét h-s-orVotia n fülkébe s a vagy iülckedésben enyszer csak be­tört az egyik ablaküveg. Ez mindannyiunk hibájából tör­tén'. n legcsekélyebb szándékosság nélkül, A rohnmnzók feltartóztnllza- tatlan ereje nyomott bennünket az ablak felé. Alin tört be az ablak, a vonat megindult. — Nem találják, hogy most leve- gösebb a fülkénk? — jegyezte meg a padlón ülő diák. — Hogyne volna; kitört az ablak — felelte komoran valamelyik utas. — Persze maga onnan semmit sem lát. A diák megpróbált felállni, — Csakugyan, — csóválta fejét csodálkozva. — Szépen jön be a le­vegő. Természetes hu'lámok, — tré­fálkozott a szőke leány felé for­dulva. MINDENKI MOSOLYGOTT, a pálcás urat kivéve, aki nyilván nem is hallotta a diák megjegyzését. Az emberek észrrvche'.'ícn felélénkül­tek. Valaki a törölt ablakon keresz­tül megkérdezte a léncíön lógókat, hogy van-e sebesült. Barátságos tere-fere indult. Még az asztmás hölgy is szóba elegyedett a főhad­naggyal. A légierő fejlődéséről be­szélgettek. — Tisz'eli polgártársak! — szólalt meg váratlanul a vasutas. — Mégis csak meg kellene állapítanunk, hogy ki törte be az ablakot. A szatyros asszonyok i.yugtalanul fészkelőd'ek, s a többiek is kis idő múlva abbahagyták a beszélge'ést. — Állapítsák meg a tettes szár­mazását és azt, hogy az apja mivel foglalkozott a japán—orosz háború idején, — szólalt meg egy komor bariton a fülke mélyén, majd a diák azt javasolta, állapítsák meg nyílt szavazással, hogy minden utas élet­ben maradt-e. — Ez nem tréfadolog — mondta haragosan a vasutas. — Varsóban a vonatcllcnörök számnnkérik, hogy ki volt a tettes. Valakinek felelnie kell a be'ört ablakért. A szőke leány azt javasolta, hogy adják össze az ablak árát. Ezt töb­ben helyeselték, majd a vasutas ki­számította, hogy fejenként 3 zlo'yt kellene fizetnie mindenkinek. Az utasok egyhangúi lelkesedéssel el­fogadták a javaslatot és a vasutast válasz'ották meg pénztárosnak. Elő­vették pénztárcájukat s a szatyros asszonyok is sóhajtozva előko'orlák ruházatuk elég intim részeiben el­helyezett pénzüket. — Tessék, itt az én részem, — mondta a szőke leány. A pálcás úrra pillantottam, aki nyugodtan olvasta újságját és csak napynéha nézett ki révelcgen a pálya mentén elterülő legelőkre. Ilyenkor kissé felemelt* őst fejét, | — Pénzt gyűjtünk az ablaküvegre, — fordult hozzá vidáman a dirik, — Mindenki 3 zlotyval járul hozzá. Szabad kérnem az ön részét? A pálcás úr abbahagyja az újság- olvasás' és jóindulatú arckifejézés- sel nézett a diákra. — Nyilván valami félreértés tör­tént, — mondta nyugodtan. — Amennyire emlékszem, semmiféle ablakot nem törtem be. A diák széles mosollyal magya­rázni kezdte, hogy az ablakot tény­leg nem törte be senki. Magától tört be. De elhatározták, hogy ö Szegd.iák az árát. — Különben a kalauznak kellene megfizetni. így az'án ti polgártárs- nő javaslatára elhatároztuk, hogy közköltségen kifizetjük az ablakot... Elvégre apróság az egész, 3 zloty esik mindenkire. A pálcás úr tekintetének lá'fán a diák arcáról fokozatosan eltűnt a mosoly. A vonal éppen nyílt pályán állt. Néma csönd lett a fülkében. Hallani lehe'ett, hogyan ciripelnek a tücskök. Az utasok csodálkozva bámultak a. pálcás úrra. — Bocsánat uraim, — jelentette ki udvariasan —, de nem szakiam olyan ablakért fizetni, amelyet nem én törtem be. Ezzel újra elmerült egy képes hetilap fantasztikus regényének ol­vasásában. Az emberek méltatlankodtak. A láthatatlan bariton ki jelen'etje, hogy a pálcás úr nyilván nem sze­gény ember. Az asztmás hölgy fel­háborodottan társadalom ellenesnek bélyegezte a magatartásé'. A diák úgy találta, hogy becsületbeli dolog az ablak árához hozzájárulni. A fel­háborodás hu'lámn még a lépcsőkön lógókra is átterjedt. Azok egyene­sen arra bujtogat'ák a bent ülőket, hogy bánjanak el a pálcás úrral. — Kár erre ennyi szót vesztegelni — mondta megvetően a szőke, leány. — Elvégre 3 zlotyi, még összeadha­tunk az úr helyett. Tessék, én adok még egyel. A FÜLKE KÉT PARTRA oszlott. A nők amellett voltak, hogy intéz­zék el az ügyet simán, de/a férfiak hatnrnzo'lan ki ielentclték, hogy nem lehet annyiban hagyni a dol­got. Mén a diák is. aki először lel­kesen fogadta a leány javaslatát, most rövid gondolkodás után azt súgta neki, hogy vegye vissza a pénzét, mert a kérdés ilyen elinté­zése ellenkezik az elveivel. A leány szomorúan mosolygott; csak a pál­cás úr maradt közönyös a vita fej­leményeivel szemben, Nyomasztó némaságban töltöttük az út há'ralévö részét. A nyugati pályaudvaron a vonat utasainak egy része leszállt, de a mi fülkénk­ben meg sem moccant senki. Min­denki várta, hogy valaki igazságot legyén. Senki sem kételkedett ab­ban, hogy ez bcköve'kezik .., A központi pályaudvaron ismét nem szállt ki a fülkéből senki. Ami­kor a pálcás úr felállt, senkinek eszébe sem jutott, hogy utat enged­jen neki. — Bocsánat, — mondta szárazán és megpróbált utat törni magának. Mi azonban várluk az igazság­léteit. — Ki törte be az ablakot, polgár­társak? — harsant fel a peronról a kalauz hangja. Néma csönd. A kalauz megismé­telte a kérdést. A kocsi körül cso­portosulni kezdtek a bámészkodó emberek; köztük láttuk a lépcsőn utazók kormos arcát is ölz hívták oda a kalauzt. Rend'ir is került elő valahonnan. ,— Polgártársak, — kérdezte szi­gorúan— ki törte be az ablakot? A kérdés ezú’tnl is válasz nélkül maradt. A esőd Alt öze rendőr 'ej., csóválva nagy füzeiéi húzott elő a zsebéből és jegyezni készült valamit. — De hát mégis, horn történt? — kérdez'e habozva. — Csak nem őrt be magától? — Nem elvtárs, vem — kiabáltak be a lépcsőn utazók. — Az törte be ott, a pálrá iával, nyilvánvaló! — Ne szóljanak bele — szólt fe­nyegetően a rendőr, majd felénk fordult. — Szóval ön törte be az ablakot, polgártárs? — Abszurdum, — válaszolta reked­ten a pálcás úr. — Kérem, feleljen rendesen — figyelmeztette zordonan a rendőr. A pálcás úr szárazon kijelentette, hogy az ablakot nyilván az összes utasok egyíi't törték be a kívülről jövő nyomás következtében. — Bocsánat — szólt közbe várat­lanul a szőke leány. — Ez az úr ellentmond saját magának. Mind érdeklődéssel néztünk i leányra, nem véve ki a rend őrét sem, aki biztatta a leányt, hogy csak beszéljen bátran. A leány gúnyosan fellmízfa szem* öldükét. ' — Ez az úr az imént még mim véleményen volt, — jelentette ki nyugodtan. — Azt állí'oUa, hogy az ablakot nem együtt törtük ki. Azt hiszem, ezt a jelenlevők mind meg­erősíthetik ... — Ügy van, — szólalt meg egU hang a fülke mélyén. EGYSZERRE NAGY LETT a táré ma. A diák azt kiabálta, hogy haj­landó aláírni a leány kijelentését< — Nyugalom polgártárs, nyugi-* lom — csitította a rendőr és meg* kérdezte a leányt: — Meg tudná mondani, hogy ki volt a tettes? — A lettes? — ismételte a leány és egy pillanatra elgondolkozott, Aztán helyére simította a homlo­kába lógó szőke fül töt és határozot­tan kijelentette: — Hogyne! — És ki volt az? — kérdezte ct hatalom képviselője írásra készü­lődve. — Véleményem szerint ő, — mond* la a leány a pálcás úrra mutatva. A pálcás úrra pillantottam, Sze­mé! kimeresztve ült a helyén. Lát­hatólag nem értette, hogy mi tör­tént körülötte. Zavaros tekinleVel bámult hol a törött ablakra, hol a bot csontfogantyújára, amelyet gör­csösen szorított ujjaival. A rendőr felírta a leányt, mint tanút és feljegyezte lakcímét. Mind csodálkozással néztünk a leányra. — Szabad az ira'ait — fordult a rendőr a pálcás úrhoz. — Határozottan tiltakozom, —* mondta a vádlott rekedten. — Eí hamis tanúzás... Én... — No, az majd kiderül, — mondta jókedvűen a rendőr —, hiszen van- nők i't más tanúk is. Sorra kérdezte az utasokat. A diák, a vasutas, a főhadnagy egy­hangúlag a pálcás urat mondta tet­tesnek. Amikor reám került a sor, mintha hipno'izálhtk volna, én is a pálcás úrra mutattam. A rendőr feljegyez'e a tanúvallo­másokat és megvetően pillantott a rendbon'óra. — Tessék velem jönni. Sorra hagytuk el a fülkét. A diák- szállt le elsőnek és lesegitette a leányt. Csak a pálcás úr ült még mindig a helyén, a kitört ablak mellet', mintha odanőtf volna. — Vi*znnilátnsrn a rendőrségen! — kiáltotta, a diák, karonfogva a szőke leányt. És most valami váratlan dolog történ'. — Nah-á-á-á-t!... — üvöltötte az úr és pálcájával betörte a másik, ablakot. _____;____ j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom