Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-06 / 184. szám

Szombat, 1935. Augusztus f>. fiSZAKMAGYARORSZACr 3 ROKONOK Áeusai termelőszövetkezet az elmúlt években nagyon, megerősödött. Meg­alakulásakor csupán egy pár ló, meg egy szekér volt a tsz egész vagyona. Most 21 szarvasmarhája, 11 lova, 70 disznaja és 500 darab juhból álló nyája van. Gabonatermése jónak Ígérkezik, burgonyája, répája, tenge­ribe jobb mint az egyénieké. Habár a dolgozó parasztok is gyarapodnak, ez a gyarapodás nem éri el a szövet- keretiekét. Vak volna az az egyéni gazda, aki nem venné észre ezeket az eredmé­nyeket. A susai dolgozó parasztok azonban nyitva tartják a szemüket általában jól látják, ismerik a szö­vetkezet. sikereit. Amikor a népneve­lők felkeresik őket, kiderül, hogy $ nyitott szemmel figyelik a szövetkezetiek munkáját. Sőt úgylátszik, nemcsak figyelik, de papírral, plajbásszal a kezükben szá­molnak. Ezt tapasztalhattuk például Léhi Árpád közóppara:zttal folytatott beszélgetésnél is. Susán tehát meg­értek az előfeltételek ahhoz, hogy a falu szocialista községgé fejlődjék. A járási pártbizottság két üzemi elvtárstal erősítette meg a pártszer­vezetet és rendszeresen ellátogatnak a faluba a járási pártbizottság tag­jai és munkatársai is. Megmagyaráz­zák a dolgozó parasztoknak: helyes, ha belépnek a termelőszövetkezetbe. Susán tehát érik a helyzet. Ezt azon­ban nemcsak a pártszervezet vette észre, hanem a kulák is. Burkolt, rejtett agitációba kezdett. Nem tá­madnak nyíltan, de esténkint hárma­sával. négyesével összedugják a fejü­ket és gyakran indulnak „rokoni“ látogatásra a középparasztokhoz. Megkönnyíti dolgukat, hogy a falu­ban szegvöl-végről mindenkivel ro­konságban állnak. A knlákok igen jólértesültek. En­nek az a nyitja, hogy Tóth László kulák például mindenütt ott ólálkodik. Augusztus 2-án. kedden este a ta­nácsháza élőit. az ablak alatt ülve hallgatózott, mit beszélnek a nép­nevelők. A kulákok rémhíreket sut­tognak, részvétet próbálnak kelteni maguk iránt. A faluban az a kósza mende-monda járja, hogy ha Susa szocialista község lesz, a kulákokat 50 kilós csomaggal kitelepítik a falu­ból. Tóth László kedden este részeg­nek tette magát és végigordítozta a falut: „Susán születtem, itt is akarok megdögíeni. még ha felakasztanak is!“ — kiáltozta s azzal fenyegette a tsz párttitkárát, hogy megveri. A kulákok megpróbálnak a tsz-be is befurakodni. Egyes, befolyásuk alatt álló asszonyok révén azt ter­jesztik. hogy „a falu csak akkor fog belépni a szövetkezetbe, ha beléphet­nek a kulákrokonok is". Hogy a jelenleg ingadozó közép­parasztokat a szövetkezet, s szocia­lista szektor oldalára állítsuk, leg­főbb feladat leleplezni a jó „kulák- rokonok“ igazi arcat. Mert a felszabadulás előtt a kulá­kok nem voltak ilyen jó rokonok. A falu kutákvezetői. akik ma olyan jó sógoroknak és komáknak mutatkoznak, nem resteltek bemenni, ins'anciózni az ózdi gyárba, a Rima uraihoz, hogy dobják ki rokonaikat a tavaszi és a nyári munka idején a gyárból, mert csak igy tudnak szerezni maguknak olcsó munkaerőt. Olyan „jó rokonra“ hallgatnának ma a susaiak, mint Léhl Zoltán? Ezt a kulikét az 1947-es választások ide­jén mint kisgazda képviselőjelöltet kizavarták az egyik faluból, mert ezt mondta: „Paraszt testvérek! Nekünk megvan a lovunk, tehenünk Tartsuk el mi csak magunkat, a munkások meg egyék meg azt. amit ők termel­nek, a szenet, meg a vasai." Nem valószínű, hogy azok a közép- parasztok, akiknek fiúk, testvérük, apjuk a gyárban dolgozik, egy tálból akarnának esercsznyézni az ilyen „jé“ rokonnal. A „szegény“ kulákok ma sem mél­tók a sajnálatra. Miért nem dolgozik Losonci kulák és miből él? Vagy Tóth Lászlót sajnáljuk, aki többet henyél, mint dolgozik s így próbálja lebeszélni a dolgozó parasztokat az * 333 ara*ásról: — Ugyan mire való az a nagy sietség? Azelőtt nem siettünk, egy hónapig arattunk és mégis több kenyeret ettünk. (Már mint ő!) — Tóth László persze nyugodt s ennek is megvan az oka: — X.átjátok, én csak három holdon gazdálkodom, azt is más műveli, mégis naposán élek. — Szegény, szegény kulák! Egyébként is ügyesek az itteni ku­lákok. Túliárnak az állam eszén. Le­adták a fö'diükeí, de pe-sze élni is kell valamiből, — tehát állami tarta­léktőidet béreltek és azt művelik, — illetve mű re1 te1 ik a. felessel. Ez aztán már nem knlákföld, nem esik kulák- adó alá. Hiába a kulák a jég hátán is megél! Area való a jó rokon, aki a gyár­ban dolgozik, hogy szabadidejében a feleségével együtt felibe megdolgozza a földet, A kóláknak jó szive van, ad munkai ehe! őségét a szegény föld- te'en rokonoknak. Csak az bántja mórt a kulákok csőrét, bogy a napokban három ózdi munkás felesége belépett a tsz-be, s az ördög nem alszik, talán még a többi asszony 1» ráadja erre a fejét — szegény kulákok pedig öreg fejjel kénytelenek lesznek munkára fanya­lodni. Ez már aztán tényleg kibír­hatatlan ennyi évi munkátlan jólét után! De már Susán is vannak, akik tud­ják: a kóláknak a szövetkezeten kí­vül a helyé! Erre int annak a ter­melőszövetkezetnek a sorsa is, ame­lyet 1953-ban a kulákok zü'lesztettek szét, A népnevelőknek bőven vannak érveik azzal az. agitációval szemben, amelyet a kulákok suba alatt foly­tainak. Jelenleg a köjépparasztek várakozó állásponton vannak. Azt mondják, szívesen belépnek a szövetkezetbe. — ha más megkez.di a sort. Mindegyik a többire vár. Bűvös kör ez, amelyet csak úgy lehet, kettétörni, ha szét­verjük a „jó" kulákrokonok érveit (SÁNDOR) Téged is vár a bánya ! A bányászat ma egyik legfonto­sabb iparágunk. Bányászaink a tár­sadalom legbecsültebb dolgozói közé tartoznak. Ez a megbecsülés erköl­csi és anyagi téren is megmutatko­zik. A végzett bányásztanuló jó munkával már az első hónapokban 1590—2000 forintot kereshet. Hogy az új bányásznemzedék meg tudjon felelni a reá váró feladatok­nak, kiképzése, nevelése igen gon­dosan történik. A vá,iárképzé9 korszerű, pompá­san felszerelt intézetekben folyik. A tanulmányi idő 3 év. Első évesnek felvehetők azok a testileg és szel­lemileg alkalmas, 14. évüket betöl­tött, az általános iskola Vili. osztá­lyát elvégzett fiuk. akik kedvet éreznek a bányászszakmához. Fel­vehetők azok a 15 évnél idősebbek is, akik az általános iskola VI. osztá­lyát elvégezték. Az első évben a ki­képzés súlya az elméleti oktatáson van, a tanulók csak a külszínen do'goznak, Szabadidejüket főképnen testi edzéssel, kultúrmunkával töl­tik. A második évben fokozatosan megismerkednek a belső bányamun­kával. a III. évben pedig már önál­lóan dolgoznak az oktatómesterek felügyelete mellett. Hazánk egyik legkorszerűbb bá­nyaipari tanulóintézete Perecesbá­nyán működik. A lakótelep közelé­ben. szép erdei tisztáson áll a 3 emeletes, hatalmas épü'et. Itt lak­nak szép. világos, gőzzel fűtött há­lótermekben a tanulók. Munka után forró zuhany, pompás, bőséges étel várja őket. Pihenésre, szórakozásra, sportolásra bőven nyílik alkalom. Gyakran járnak kirándulni, hogy megismerjék a környék szépségeit. Az intézetnek saját hangos filmve­títő terme van. ahol hetenkint két­szer, nyilvános mozikban is játszott műsorfilmeket vetítenek. Fényképező szakkör is működik, amelyben a géppel rendelkező tanu­lók dolgozhatnak. Az intézetnek sa­ját zenekara van, így az uttörőzene- karokban működők tovább folytat­hatják zenei képzésüket. A tanulók oktatását, nevelését 70 felnőtt dol­gozó (tanár, mester, nevelő) végzi. Minden tann’ó téli egyenruhát, munkaruhát, két bakancsot, talra- lást, sarkalást. tankönyvet, tanszert, lakást és étkezést kan. A tanulmá­nyi eredménytől függően zsebpénz­nek ösztöndíjat is adnak. A kint lakó. bejáró tanulók ugyan­ebben a juttatásban részesülnek. csak reggelit és vacsorát nem kap­nak. Mint az elmondottakból látni, né­pi államunk a legmesszebbménően gondoskodik a vájártanulókról Azt akarja, hogy a fiatalok gondta­lan, boldog tanulóélet után, mint jól képzett szakmunkások állhassanak a A sajószentpéteri üveggyár di- szistái az utóbbi időben kitettek magukért. Nemcsak a termelésben járnak az élen, hanem a kultur- és sportmunkában is. 51 fiatal — a DISZ-szervezet létszámának több mint egyharmada — szerezte meg a VIT-jelvényt. Ifj. Farkas János, a kulturcsoport vezetője méltán büszke a fiatal színjátszók sikerei­re. Kitűnő eredményeket értek el a DISZ tagjai a vasgyűjtésben Is: 333 mázsa fémet gyűjtöttek. Most újabb harci feladatra vállalkoztak, az ország minden üzemének ifjú­munkását versenyre hívták a pa- pirhulladékgyüjtésben. Szép fejlődésről tanúskodnak ezek a tények, amelyekről elbe­szélgettünk az üveggyár DISZ-tit- kárával, Garai Gyulával. — Volt olyan időszak — mondot­ta a fiatal titkár —, amikor akad­tak, akik valósággal agitáltak a DISZ-be való belépés ellen. Eze­ket türelmesen, 6zép szóval meg­győztük, s most jó munkát végez­nek, élénk szervezeti életet élnek. Azt tapasztaljuk, hogy akik a sportban, a kulturmunkában, a hulladékgyűjtésben kitűnnek, egy­ben a termelésben is a legjobbak közé tartoznak. Ezek között említ­széncsaták hősei közé. jó munká­jukkal országunk legmegbecsültebb dolgozóivá váljanak. A felvételi kérelmeket az alábbi o'mre kell beküldeni: MTH. 104. sz, „Debreceni Márton" Iparitanuló intézet. Pereces. hetem Milner Erzsébet kiváló dol­gozót, Szedunka Sándor és Páca Irén sztahanovistákat, Papp Jú­liát, Bodnár Jánost és László End­rét. Mindegyik 150 százalék fölött teljesít. A DISZ-szervezet tagjai tudják, hogy minden kiló összegyűjtött ócákavas, színesfém, hulladékpapir csökkenti a külföldről behozo* t nyersanyagok mennyiségét, jelen­tős megtakarítást érünk el vele va­lutában. Ez serkentette őket a pa- pirgyüjtési munkában is. Alig hangzott el a versenyfelhívásuk, máris 43 mázsa papírhulladékot adtak át a MÉH-nek. Gyurica János üb. elnök is sze­retettel beszél üzeme DlSZ-fiatal- jairól: — A diszistáinkkal elégedettek va­gyunk, teljesítményük meghaladja az átlagot. Az alkotmány ünnepé­re és a VIT-re értékes felajánlá­sokat tettek. Ami a sportot, a kül­önmunkát és a hulladékgyűjtést illeti, az a tapasztalatunk, hogy mindez használ a fiatalok fejlődé­sének, mert elvonja őket a káros szenvedélyektől is. így él. így dolgozik a sajószent­péteri üveggyár DISZ-fiatalsága, harcol a még boldogabb holnapért. Három űj borsodi élüzem A vegyipari és energiaügyi min Isztérium, valamint a vegyipari dol­gozók szakszervezete értékelte az üzemek második negyedévi ered­ményeit, amelynek alapján többi között a következő üzemek nyerték el az élüzem címet: Hegyaljai Ásványbánya és őrlő Vállalat (Mád). Eszakmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat (Miskolc). Sátoraljaújhelyi Bútorgyár. A sajószentpéteri üveggyár DISZ-üataljainak életéről KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL A képen: J. Onepcsenko, a „Vörös pásztor" törz-s-juhtenyésztő szovhoz pásztora (herszoni terület) az összszövetségi Mezőgazdasági Kiál- Ittason bemutatja az aszkanyijai fajtájú kosokat. A kosok súlya eléri a 162 kilogrammot, az anyajuhoké a 101 kilogrammot. A kosok évi gyap- juhozama 25.1, az anyajuhoké 12.5 kilogramm. A szovhoznak körülbelül 14.000 darab juha van. 100 anyaállat után 117 bárányt neveltek fel. j A Szovjetunió európai részének déli területén, a Dnyeper alsó f(M lyása mentén van a szén és a vas hazája. Ez egyike a Szovjetunió leg-» fontosabb iparvidékeinek. Számtalan bánya található itt, amelyek elsőw rendű kokszolható szenet és antracitét adnak. A Donyec-medence bányái a háború során óriási károkat szenved-» tek. A bányászok hősi erőfeszítésével és a szovjet nép segítségével azonban valamennyi bányát új életre keltettek. A Donyec-medence ki-» bővült, sok új bánya épült. 1 A szovjet állam szüntelenül gondoskodik a bányászok munkakör ríilményeinek megjavításáról. A .Szovjetunióban sok különböző típusú gé-» pet készítettek a szénfejtés és az egyéb bányamunkák gépesítésére! szénkombájnok, vágatfuró gépek, kőzetrakodó gépek stb. könnyítik meg a bányászok munkáját. A háború utáni években a Donyec-me-» dencc bányáinak gépállománya többszörösére növekedett. A Donyec-medence bányáiban magas, tágas vágatok vannak, a leg-» több esetben vas, vagy betonbiztositással. Mindenütt villanyvilágítás van, sok bányában napfénylámnákat használnak. A Donyec-medence ie- lenleg a Szovjetunió legnagyobb és legjobban gépesített szénmedencéje, A képen: A „Regyinszkaja-1“ bánya egyik vágatában. SifiLg. tcift az. aMipai ko~be.Le.iiig­A régi, megsárgult családi képen már hal- ványra mosódtak az arcvonások, csak az ala­kok látszanak. Középen az asszony ül, kél-két 6—10 éves fiúval az ol­dalán, hátamögött há­rom nagyobb. — Ezek a fiaim — mulatja a zsoltáros könyvből előszedett ké­pet özvegy Lengyelné. — Ezt itt a nagyobbik. Mi­kor az uram meghalt — kőműves volt itt Fóny- ban — ez a gyerek 17 éves volt. Azt mondta nekem egyik este, h-ogy bemegy Miskolcra dol­gozni. Féltettem sze­génykém, akkor még nem volt senki Miskol­con a faluból. A gyár­ba került a lelkerském, én meg itthon dolgoz­tam. a 4 hold földecs- kén. Csak úgy árad a fiai iránt érzett szeretet Lengyel néni szavaiból. — Szorgalmas, kedves gyerekek. Már 45 előtt tanultak munkájuk mellett. Aztán jött a háború. Lengyel néni jóságos, nagy barna szemei könnyel telnek men s egy ideig némán remeg az ujja a családi kénen, arra a kis barna fiúcs­kára mutatva, akit mire felnevelt, elragadott a háború. — Sokat, nagyon so­kat kellett dolgozni, mire a hat fiúból em. bernyi ember lett. De eddig nem fáradtam el. Erőt adott mindig az anyai kötelességérzet. Szeretettel simogatja a régi képet, másokat vesz elő s ahogy kezé­ben az elsárgult képe­ket újabbak, finomab­bak váltják fel, úgy frissül a beszédje, úgy kap új színt a hangja. — Most már két fiam mérnök, egy meg orvos­nak készül. 45 után könnyebb lett a tanu­lás, könnyebb lett az életünk. Lengyel néni tehát teljesítette legszentebb anyai kötelességét, még­hozzá igen lelkiismere­tesen. hiszen egy asz- szonynak hal fiúból embert nevelni — s nem is akármilyeneket, — nagy tiszteletre­méltó dolog. Azt hin- nők, 9 egy ideig ő is azt hitte, hogy mindent megtett a gyermekeiért. — Voy gondoltam — mondja —. hány ezután már csak játszom az unokáimmal, s dolgoz­gatok kinn a földön. De a nagyobbik fiam, aki a vasgyárban dolgozik most is, mást, jobbat ajánlott. Üj tsz alakult a községben. — No és Lengyel néni is belép? — Be -is léptem márt mert hiszen mit is kezdjek azzal a négy holddal egyedült S mint ahogy a fiaim is mondják, eldolgozgatok majd a tsz-ben. Szinte megifjodva be- szél isz-tagságáról, dá kissé aggodalmasak hozzáteszi. — Csak az a ba), hogy már igy 60 éti körül nem megy ánt úgy a dolog, mint ré- gén. Mondtam is, hogy lehetőleg olyan munkát adjanak, amit elbírok, — de azért ne utolsót, Merthogy nagyon szé- nyelném a fiaim elő't, ha az utolsók közé tar- toznék a csoportban. Ezen gondolkodik teé hát most Lengyel nénit hogy a gyerekei érdé* kében, az unokái érde­kében hogyan tudna a leghasznosabb taaja lepni az úionnan ala­kult termelőszövetkezet-) vek, mert az anyai kö­telesség — úgy látszik — nem szűnik meg 60 én után sem. eltart a. sírig. Bírósági Az edelénvi járásbíróság ötévi börtönre ítélte Horváth László 29 éves volt bányászt, aki már két íz­ben volt büntetve társadalmi tulai- don elleni bűncselekmény miatt Horváth ellopta a kurityáni MTH iskola 4000 forint értékű harmoniká­iét. az árát elitta. ezenkívül több betörést kísérelt meg. * A miskolci várod biréság Bárány Ernő diósgyőri boltkezelőt eev évi és két hónapi. Kántor Zoltánná diósgyőri pénztárost pedig ew évi hírek börtönre ítélte, mert az általuk vü zetett üzletből 1406 forint értékű árut elsikkasztottak. Kötelezték őket a kár megtérítésére is. * Szikora József volt begyűjtési megbízott, zilizi lakos 6400 forintot sikkasztott el a rábízott pénzből,. Hogy bűncselekményét leplezze vé­teli jegyeket és nyilvántartólapokat hamisított meg. Az edeiényi járás- bíróság két évi és 6 hónapi börtön- re Ítélte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom