Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

-»SS- Sttfcs HL ÉBZAEMAGTAEOSSSAC­5 .Az egyik községben mondták el nekem az alábbi történetet. A köz­ség éis a szereplők nevét 'érthető okokból elhallgatom, hiszen jelen­leg csak egy falu nevet rájtuK. nem alkarom őket az egész me­gye előtt nevetségessé tenni. OLYAN SOKAI kujtorgou Nagy Pista Szabó Lidi után, hogy a faluban mindenki úgy tudta, házasság lesz a dologból. Még ? kákán csomót kereső vénasszo­nyok is azt mondogatták fejbólo- gatva' — Szépen egybeillenek. A magas, karcsú, szőke, nevető­szemű lány és a barna, nyúlánk, izmos fiú már gyermekkora óta ismerte egymást. — Kardos menyecske lesz be­lőle, mondták..a lányra. Szeme tüzes, mozdulatai magabiztosak, ami pedig a beszélő tehetségét il­leti. pergő nyelvért nem kellett a szomszédba mennie. — Csendes, otthonüló férj lesz belőle — mondták a Pistára, aki jó fiú volt, egy kicsit .túlságosan is jó. Néha szeretett elmélázni, de azért rátarti volt. Apja is olyan rátarti középparaszt, aki magánál okosabbat nem ismer a faluban. Felesége hízásnak indult paraszt- asszony. A szülők tudtak arról, hogy a fiú Lidi után jár. Egyidőben nem szóitaik érte. — Nem mondom, dolgos, szor­galmas, dehát... hm .. s — mor­mogta az öreg Nagy. — Az ... az ... — bólintott Nagyné — dehát tszcs-sek, kó- dusok. Az én fiam meg... De azért hozzátették mind a ket­ten: — No, majd meglátjuk! HOGY ilyen várakozó állás­pontra helyezkedtek, annak meg volt a magyarázata. A tsz-ben kezdtek jól dolgozni, s ősszel olyan szekér gabonát meg egyebet szál­lítottak a tagok a kamrába, hogy csak úgy recsegtek-ropogtak a sze­kerek a terhek alatt. Meg aztán olyan tszcsés világ kezd lenni; ki­tudja? Hátha még ők is belépne*! A fiatalok jól megértették egy­mást. Természetük kiegyenlítő­dött. az okosabb lány szélien fa­ragcsálta a legény esetlenségét. — Ej Lidi, ha tudnád,, hogy én hogyan... Te kellenéi nekem! •— mondta nagy sóhajjal a legény. — Csak beszélsz, de nem így érzel! —; Már mint én? — Te! te! Ha igazán becsülnél, akkor rávennéd a szüléidét, hogy lépjenek be a tsz-be. Mert vedd tudomásul, hogy én egyénihez nem is megyeik feleségül! Csak nem hagyom ott a tsz-t egy ilyen mafla legényért! A fiú nógatta is a szüleit, hogy lépjenek be. Mennyivel jobb ott, így. meg úgy. De az öregek le­hurrogták. — Még mit nem (kíván ez a kö­lyök — pattogott az asszony. — Méghogy én menjek a tsz-be. hogy egy senki parancsoljon né­kem? Dani bátyám az első ember volt a faluban, 100 holdja volt, le­het, hogy ha meg nem változik a világ, akkor mi is eljutunk odáig. — Még aztán — szólt az apa — ami biztos, az biztos. Ami az enyém, az nem közös! A fiú csak tehetetlenül vono- gatta a vállát. VAG Y KÉT ÉVVEL ezelőtt egyik este feleségestől megjelent náluk Dani bácsi. De nagy válto­zás ment végbe rajta. A nagy templomjáró, a mindig rongyokba öltöző kövér ember arca ragyogott az örömtől és új ruha feszült te­rebélyes alakján. — Megváltozik a világ sógor! Hehehe — nevetgélt, az öreg Nagy vállát veregetve. •— Megszű­nik a tsz! A kódisok megint hoz­zánk jönnek napszámba. Hej, de megcsavarom a nyakát vagy ket­tőnek! — Az ugyan nem megy szét olyan könnyen — ingatta fejét Nagy. — Nem-e? Szétverem én azt egymagám is, most olyan szelek fújnak ... Neked meg azt mon­dom, — fordult Pista felé, — hagyj fel azzal a lánnyal! Nem való az hozzád. Te jó gazda fiú vagy, az meg senki hozzád képest. Senki! Ezt én mondom, Sipeki Dániel. — Ne izéi jenek már folyton az­zal a lánnyal — morogta Pista, s ki akart somfordálni a szobából. Dani bácsi azonban tovább ütötte a vasat, magamellé ültette Pistát. — Hiszen megértelek Pista, megérteleik. Én is voltam valami­kor jlyen senki lánnyal. De meg- gyütt asz eszem időben, mást vet­tem el. Módost. Nem is bántam meg- A szerelem olyan, mint a tiszavirág. megszületik, osztán még is hal. De a gyomor az min­' iáig gyomor, a -Tegyen az mindig vagyon marad. Mink se szeretjük egymást,. igaz-e asszony? — nézett terebélyes feleségére —, de azért mégis szépen megférünk együtt. — Meg hát. Miért ne férnénk — bólintott a kövér kulákasz- szony és közben arra gondolt, mi­lyen szép is volt a háború előtt, amikor még Dani bíró volt és a jegyző, főszolgabíró meg a csend­őrtiszthelyettes felváltva tette neki a szépet, ö meg jószívű, adakozó volt. Miért is ne, férje csak a ke­zét kérte meg, szerződést csak a vagyonra kötöttek, a fennmaradt résszel meg azt csinálta, ámít akart. A legény szörnyen elbúsult Nem mert se jót, se rosszat szó­lam. Fél a szülei, meg a nagy­bátyja haragjától, hiszen kibe­szélnek ezek hat olyan suta le­gényt is, mint ő. Belül marta va­lami, mindig rosszkedvű volt. Nagyokat káromkodva püfölte ok- kal-oknélkül a lovakat. Az anyja a volt bírónéval együtt addig-addig pusmogott, míg ki­mondta a döntést: — Mielőbb meg kell- nősíteni a gyereket, még képes lesz azt a kódis- jányt elvenni. Úgy látszik, megronthatta . őtet. NŐSZ4 GYORSAN S2ámba­vették a faluban lévő lányokat. A tsz-lányok nem- is jöhettek számí­tásba. Betette nekik Nagy Imre politikája az ajtót. A tsz-tagok egymásután léptek ki, hiába, a kerék most lefelé haladt nekik. Akárhogy csűrték-csavarták a dol­got, a faluban nem akadt egyet­len lány sem, akit a fiú elvehetett volna, Az egyiknek 4 hold földdel kevesebb volt, mint a fiúnak, a másik középparaszt lány apjának meg nincs lova, a harmadiknak nincs elég stafírungja, a negyedik­nek a bátyja katonatiszt, márpe­dig a volt bíróné az ilyeneket nem szívelheti a családban. Az ötödik­nek meg nincs olyan szobabútora, amilyen kellene. Már-már úgy lát­szott, hogy- nem tudják megnősí­teni a fiút. Egyszer aztán a bíró­né testvére, aki a szomszéd köz­ségben lakott, ajánlott valakit. — Igaz, hogy nem szép, dolgoz­ni sem nagyon tud, de ha a va­gyont nézzük, jó parti. Az egyik vasárnap aztán a Pista anyja, apja, Dani bácsi, meg a fe. lesége ünnepélyes arccal felültek a szekérre és átrándultak a szom­széd községbe. Pistának azt mond­ták, a sógorasszonyhoz mennek. Induláskor majdnem baj történt. Dani bácsi terebélyes felesége alatt felszállásnál letört a ferhéc, s ő a szoknyájánál fogva felakadt a lőcsön. Pista anyja ezt rossz jelnek vette, de Dani bácsi meg­nyugtatta. KÉSUN éjszaka jöttek haza. Másnap megint eljött Dani bácsi a feleségével, ünnepélyes arccal helyetfoglaltak az asztalnál, be­hívták Pistát, s közölték vele a családi tanács véleményét. Hallod-e fiú, megnősülsz! Pista nagyot nézett. Nem tudta mire venni a dolgot. Félénken kérdezte meg: — Oszt kit veszek el? — Majd megtudod az esküvő napján — mondta Dani bácsi, de azért csak elárulta. — Lábatlan Julcsát. A szomszéd községben la­kik. Hej micsoda szép házuk van, milyen lovuk! — még a szájaszé- lét is mégnyalta elismerésképpen. — Igaz, hogy nekem nem na­gyon tetszik a lány, — mondta Pista anyja —, de ami igaz, igaz, olyan stafírungja van, mint a mi Marisunknak, amikor férjhez ad­tuk. — Mirevaló ez a spk beszéd — ráncolta össze a homlokát az öreg Nagy és tekintélyét fitogtatva, rá­mordult a fiúra: — Nincs mese, feleségül veszed és punktum. Vagy azt csinálod, amit parancsolok, vagy mégy a háztól! Pista kézzel-lábbal tiltakozott, dé lehurrogták. Vasárnap Dani bácsi belediktált egy deci pálin­kát. aztán közrefogták, feltolták a szekérre és átkocsiztaik vele a szomszéd községbe. Addig beszéltek, addig duruzsol­tak a fülébe, addig dicsérték a lány szépségét, jóságát, hogy a végén rájuk hagyta, csináljanak, amit akarnak. Egyik nap aztán a cSengős sze­kér át is hozta az új asszonyt a faluba. A kocsin ülők, a lagzisok vidámak voltak, ettek, ittak, mu­lattak. csupán az ifjú férj volt olyan, mintha ecetes uborkát evett volna. A falu népe kitódult az utcára. Márcsak megnézik, hogy a nagy válogatás után milyen asszonyt hóz-a-faluba Nagy'Pista. —- No, ezért ugyan kár volt a szomszédba menni, — mondta kuncogva az egyik menyecske, ahogy meglátta a fiatalasszonyt. — Hiszen olyan, mint a száraz kóró — tört fel a nevetés, ami bizony eljutott Pista fülébe is. El­vörösödött. olyan lett, mint a rák Lehajtotta fejét, s egész este nem tudták a szavát venni.' Szeretett volna az istálló sarkába bújni és a keselyre borulva kipanaszolni magát. Dehát a Dani bácsi, szinte odaláncolta termetes súlyával az új asszony mellé, s még a háló­szobába is bekísérte őket. 4Z IFJÚ HÁZASPÁR meg­kezdte az életet. Már eleinte is hidegek voltak egymáshoz, de ké­sőbb még hidegebbek lettek. Gyak­ran volt csetepaté közöttük. A fi­atal asszony egyszem lány volt a Lábatlan-portán. Elkényeztették. A széltől és a naptól is óvták, főzni sem tanult meg. Egyszer Pista anyja bement a városba menyére bízta a főzést. Hogy mit főzött, maga sem tudta, de Pista sem. Evett is belőle, meg nem is már fordult ki a- konyhából. Sze­relemről nem is lehetett beszélni főztük. Olyan volt az asszony, hogy Pistának eszébe sem jutott megölelgetni. Közben a szelek megint más irányból kezdtek fú.tni. Dani bá­csi megint rongyot öltött magára, s lekókadt fejjel kezdett járni. Oda minden reményünk. Hiába — sóbajtozta — megint. ők kerültek félül! A tsz-ben rendbe jöttek a dol­gok, vidáman folyt a munka, jó termés mutatkozott. Ősszel megint recsegő kerekű szekerek szállítot­ták a részesedést. Zárszámadáskor vidám mulatságot csaptak, Dani bácsi még a hallásától is beteg lett. Nemsokára újabb lakodalom volt a faluban. Szabó Lidi ment férjhez, az egyik rendes, becsüle­tes tsz-taghoz. Sem az, sem annak a szülei hem nézték a hozományt, pedig most már a jövedelemből olyan stafírungot vett a Lidi, hogy az egyéni gazdák lányait ette az irigység. Nagy Pistát meg mostanában egyre gyakrabban látni a kocsmá­ban. Iszik, mint a kefekötő. Amíg a többi vidáman mulat, ő magába mélyedve ül a sarokban, aztán amikor felönt ..a garatra, dühösen ordít egyet: — Kinevettek? — Mit? — s va­dul körülnéz. A többiek rá sem hederítenek, ő meg hirtelen meg­csendesedve visszaül. — Igazuk is van, — motyogja. — Az asszony nemsokára elpat­kol, enyém lesz minden vagyon, és akkor — kuláknak nyilváníta­nak! SZÉDELEGVE feián, dűiöngő léptekkel nekiindul, kivágja az aj­tót, s valami keserves nótát üvölt- ve elindul haza. CSORBA BARNA Állami gazdaságaink a július 20-i esedékes kenyérgabona gyorsbeadást 1216 vagonnal túlteljesítették Az állami gazdaságok miniszté- '" ” riuma jelenti: Július 21-ig az állami gazdaságok a kenyérgabona területének mint­egy hatvan százalékát aratták !e. Több gazdaságban befejezték a bú­za aratását. A kombájnnal betaka­rított búzatermés és az eddigi csép- lések tapasztalata szerint az ör­ménykúti, mezőhegyesi, biritópusz- tai, szenttamási, városföldi és még több gazdaságban holdankint eléri a 13.5—14 mázsát is. Az eddig learatott terület 83 szá­zalékát géppel vágták le az állami gazdaságok. A kombájnok jelenlegi teljesítménye mintegy 66 százalék­kal több, mint július 19-én. A kom­bájnaratás aránya az összes leara­tott területhez viszonyítva a leg­utóbbi napokban 2.5 százalékkal emelkedett A kombájnok kihaszná­lásában és a gépi aratásban tovább­ra is a rizstermelő ÁG. igazgatóság jár az élen. Az igazgatóság területén az egy kombájnra eső teljesítmény meghaladja a 110 holdat. A gazda­ságok közül kimagasló a surjáni ál­lami gazdaság eredménye, ahol egy- egy kombájnnal 187.9 holdról taka­rították be a termést. Továbbra is a legfontosabb fela­dat a kombájnok erejének teljes ki­használása, s az aratás gyors befe­jezése érdekében fokozni kell az aratógépek és az átalakított fűka­szálók teljesítményét is. Az állami gazdaságok kenyérga­bonából a július 20-ig esedékes be­adást 1216 vagonnal teljesítették túl; Az állami gazdaságok a tarlóhán­tást az eddig learatott területnek mintegy 50 százalékán végezték el. (MTI) Ahol a gépkocsivezetés mesterségéi" tanulják Ez igen! Ezeket a gépkocsikat jól „kicsontolták”. Se karosszériájuk, se kerekük és. mégis üzemképesek. Hát ez hogy lehet? Úgy, hogy ezek a gépkocsik nem a kilométerek tíz­ezreit „eszik” — hanem gépkocsi- vezetőket képeznek ki rajtuk. Kedves olvasó! Ugye kitalálta, hol járunk? Igen, a miskolci gép- járművezető iskolában. László oktató elvtársak dicsérő ok­levelet kaptak, Dorogi elvtárs szá­mát sem tudja okleveleinek, meg a zászlóknak, amelyeket jó munkájá­ért kapott. Az iskola is sokat fejlődött. 1949- ben, amikor megalakult, csak egy kis szobájuk volt, felszerelésük jó­formán semmi. Ma két gyönyörű­en berendezett tantermük van, ta­György Lajos oktató elvtársat nyolc jövendő gépkocsivezető veszi körül. A- motor szerkezetét, beindí­tását, kapcsolását tanulják. — Forduljanak hátra egy percre! Elrontom a motort, s keressék meg a hibát — mondja. — No, ki találja meg a hibát! Most látjuk meg, ki marad az or­szágúton, ha majd gépkocsivezető lesz. A hallgatók a motort figyelik. Az egyik a kábeleknél keresi a hibát, a másik a gyújtást ellenőrzi, a har­madik a transzformátort babrálja. Üzemanyag van . .. Gyújtása is van a masinának ... A gyertyák kábelei is rendben vannak... — jegyzik meg a hallgatók. — Megvan! — szólal meg Molnár nuló és vizsgaszobájuk. Van egy tantermi Fiát-típusú gépük, egy Csepel Diesel motoruk s több kü­lönböző motormetszetük. Van há­rom futó tehergépkocsijuk és négy személygépkocsijuk, amelyeken » hallgatók a vezetést sajátítják el. No és sok szemléltető eszköz: Kresz-táblák, műszaki elméleti raj­zok, s különböző baleseteket ábrá­zoló fényképek. Most kapnak két keskenyfilmes vetítőgépet. * A gépkocsivezető-képző iskola egy-egy .tanfolyama 8 hetes. Mű­szaki elméletből és mühelygy-akor« latból 46 órás kiképzést, Kreszbol 26, vezetésből 50 órás gyakorlatot József. — A primér áramkörben okozott kényszergyújtási zavart az oktató elvtárs. Azon nyomban kijavítja a hibát, s felbődül, a Fiát-motor. Felkeressük Dorogi Miklós elvtár­sat, a gépjárművezető iskola veze­tőjét. Megtudjuk tőle, hogy az is­kola 1949-ben alakult. Dorogi elv­társ 1951-ben vette át vezetését, az­óta körülbelül 600 gépkocsivezetőt képeztek ki. Közülük 120 gépkocsi- vezető már sztahánovista, 30-an pe­dig a kiváló dolgozó jelvény tulaj­donosai. S kinek az érdeme ez? Elsősorban Dorogi elvtársé és az oktatóké. Mással is büszkélkedhe- tik az iskola. A balesetmentes köz­lekedésért Szántó Ferenc és Zajácz kapnak a kocsivezetőjelöltek. Külö­nösen nagy gondot fordítanak a Kresz tanulmányozására. Dorogi Miklós iskolavezető elvtárs még kü­lön is foglalkozik a hallgatókkal Mint ahogy mondja, nem szeretné, ha a nála végzett növendékekre a legkisebb panaszt is hallaná. Ezekután érthető, hogy a miskolci gépkocsivezető iskola, Magyarország legjobb, vidéki viszonylatban a leg­szebb és a legjobban felszerelt is­kola. Dorogi elvtársnak, s valamennyi oktatónak további jó munkát kívá­nunk, azt, hogy még sok • kiváló gépkocsivezetőt neveljenek orszá­gunknak. Fodor László Háromezerötszáz ember tekintette meg eddig a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítást Igen nagy érdeklődés kíséri a miskolci Herman Ottó múzeumban megrendezett Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítást. A ven­dégkönyvben a kiállítást megnyitó Mihályfi Ernő népművelési mi­niszterhelyettes neve után, több, mint 3500 aláírás igazolja a kiállítás nagy sikerét. A képzőművészeti al­kotásokat megtekintők között igen sok a munkás. Meglep», megkapó, amilyen hozzáértéssel, tárgyilagos bírálattal nézegetik a kiállított ké­pieket. Sok értelmiségi is megtekinti a kiállítást. Jártak itt szovjet elv- társak is és megnézték az alkotáso­kat a krakkói művészeti iskola ve­zetői. Elismeréssel nyilatkoztak a kiállított művekről. Több dolgozó neve fölé megjegy­zést írt a vendégkönyvbe: — Nagy és szép elhatározás volt Miskolcon kiállítani a képzőművé­szet legújabb alkotásait: Valóban csak ilyen kezdeményezéssel lehet megvalósítani azt a törekvést, hogy a kultúrforradalom a ieghozzáférhe- tőbb helyen buzogjon —- . ír­ja Sík István tanár. A kiállításon megjelenők az országos nevű képző­művészek alkotásai mellett nagy fi­gyelmet fordítanak a megyei témá­jú képekre is. 1 AV IRAT AZ ESZAKMAGYAROESZÄG SZERKESZTÖSÉGENEK, M istslt Gazdaságunk ma délben befejéjAs az aratást, aratógépiemket a társgaz­daságoknak ma átadtuk. Legjobb eredményt ért el Sens! Lajos 1'' holddal. KESELYGHAU' Állami gazd,'

Next

/
Oldalképek
Tartalom