Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-16 / 166. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1953. július 16. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának N. A. Hűl gúny in beszámolója alapján elfogadott határozata (Folytatás az 1. oldalról) Számok és mérőműszerek gyártásá­ból is. A gépek ég berendezések javításá­hoz szükséges tartalét-alkatrészeket rendszerint minden üzem maga ké­szíti'kisipari módszerekkel, ami indo­kolatlanul felduzzasztja a vállalatok javítószolgálatát és igen sok anyag- ráfordítást igényel. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma nem tartja megfelelőnek, hogy a traktorok, a mezőgazdasági gépek és gépkocsik tartalék-alkatré­szeinek gyártását sok, nem erre pro­filírozott gyárra osztották szét. Ez túl nagy fémfelhasználást okoz, jelentő­sen megdrágítja az alkatrészeket és nagy gyártási veszteséggel jár. A minisztériumok, intézmények és vállalatok nem foglalkoznak eléggé a gyártmányok, a szerelvények és az alkatrészek egységesítésével és szab­ványosításával. Mindez fékezi a nagy sorozatok gyártását és a folyamatos tömeggyár­tást, megnehezíti a vállalatok irányí­tását és az é'en.iáró technika meg­honosít ásót, akadályozza a termelési kapacitások teljes kihasználását és a munkatermelékenység emelkedését, növeli a termelés önköltségét. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma elhatározza; 1. Kötelezni kell a minisztériumo­kat, hivatalokat és a szövetséges köz­társaságok mini ztertanáesait, hogy javítsák ki az említett hibákat, gon­doskodjanak a vállalatok nagyarányú profilírozásáról, a folyamatos- és a tömeggyártás megszervezéséről és az iparvállalatok együttműködéséről. 2. Kötelezni kell a Szovjetunió mi­nisztériumait, hivatalait, a Szovjet­unió Állami Tervbizottságát és a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizott­ságát, hogy tegyen intézkedéseket a szabványos! tőit, normalizált és egy­ségesített alkatrészek, szerelvények és gyártmányok cikklistájának kibővíté­sére, szervezze meg e cikkek gyártá­sát profilírozott gyárakban és a leg­újabb technológia alapján. 3. Rendet kell teremteni a javító- szolgálatban oly módon, hogy a ja­vítás tulajdonképpen csak az alkat­részek, szerelvények és agregátok kicseréléséből álljon. Ebből a célból elő kell írni a • tartalékalkatréezck, szerelvények és agregátok gyártásá­nak megszervezését a megfelelő ipar­ágak profilírozott üzemeiben. 4. A gépkocsi, traktor- és mező­gazdasági gépgyártási minisztérium, a pzállitógépgyártásl minisztérium, a többi minisztérium, a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottsága és a Szovjetunió Állami Terv bizottsága kötelességévé kell tenni, hogy teremt­sen rendet a traktorok, a mezőgazda­sági gépek és gépkocsik tnrtelék- nlkatrészc-inek gyártásában s ebből a célból a legkorszerűbb technológia alapján szervezze meg az említett alkatrészek tömeggyártását profilíro­zott üzemekben, ahol csak korlátozott számú gyártmány készük 5. Meg kell bízni a minisztériumo­kat. a hivatalokat, a Szovjetunió Állami Tervbizottságát és a Szovjet­unió Állami Gazdasági Bizottságát, hogy: IV. készítsen elő és terjesszen a Szov­jetunió Minisztertanácsa elé javasla­tot profilírozott öntödék, kovácsoló­és preselőüzemek, fémtömegcikkeket előállító és famegmunkáló üzemek létesítésére az ország különböző vidé­kein. Ezeket az üzemeket nagytelje­sítményű berendezéssel kell ellátni, hogy a legkorszerűbb technológiát alkalmazhassák és ilyen módon — függetlenül attól, hogy milyen hiva­talnak vanoak alárendelve — ellát­hassák az adott kerület valamennyi iparvállalatát öntvényekkel, sajtolt- és kovácsolt alkatrészekkel, műanyag­áé fsgyártmányokkal; a vállalatok és minisztériumok kö­zött ésszerűen osszák el az alkatré­szek. a szerelvények és egyéb cikkek gyártását abból a célból, hogy az egyes vállalatok minél kevesebb faj­tájú 'gyártmányt készítsenek, hogy az iparvállalatokat a lehető legna­gyobb mértékben profilírozhassák és minél inkább elősegíthessék az ipar- vállalatok együttműködését. Ilyen vállalatokat kell létesíteni az egyes gazdasági körzetekben annak szem előtt tartásával, hogy minél közelebb legyenek a nyersanyagforrásokhoz, va'amint a fogyasztókhoz. 6, Kötelezni kell a minisztereket, a hivatalok vezetőit és a vál'aiatok igazgatóit, arra. hogy pontosan az c’ő''rt. határidőre teljesítsék az együtt­működés keretében eszközölt szállí­tásokat. A Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottsága szigorúan ellenőrizze, hogy a minisztériumok ífőhatóságok) ko­operációjának keretében a szállítások az előírt időben történjenek meg. A munkatermelékenység magasabb fokra emelése az élenjáró technika és a munkaszervezés megjavítása alapián A kommunista párt mindig szem e1 ott tartotta V. 1. Leninnek azt az útmutatását, hogy a munkatermelé­kenység növelése végeredményképpen új társadalmi rendszerünk győzelmé­nek legfontosabb, legfőbb feltétele^ s ezért a szocializmus építésének vala­mennyi szakaszában elsőrendű je'en- tőséget tulajdonított és tulajdonít most is a munkatermelékenység ál­landó emelésének. A termelékenység fokozásától függ a népgazdaság vala­mennyi ágának fejlődése, a reálbér növekedése, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelkedése. Az iparban a munka termelékeny­sége. 1955-ben majdnem kétszeresre emelkedik 19i0-hez- viszonyítva. Ezen az alapon az iparban foglalkozta lőtt munkások és alkalmazóitok reálbére 1955-ben több mint 90 százalékkal növekszik a háború előtti színvonal­hoz viszonyítva. Ezt — elsősorban — a legújabb gépek és berendezé-'ek gyártása és alkalmazása, a gyártás technológiájá­nak és szervezésének tökéletesítése, a munkások és a mérnök-műszaki dolgozók szakmai" tudásának és álta­lános műveltségének emelkedésé, a szocialista munkaverseny továbbfej­lődése biztosítja. A minisztériumok és vállalatok azonban nem használják ki az ipar minden tartalékát a munkatermelé­kenység fokozására. Megengedhetet­len, hogy számos vállalat a vezetők és a minisztériumok hibájából nem teljesíti a termelékenység emelésének előirányzatát, fölös számban alkalmaz munkásokat, különösen a mellékmű­veletekre. s ennek köveikezűében nem egyszer túllépi a munkabéralapot. A munkatermelékenységet ezért, nem tudják az előirt mértekben emelni, mert lassan honosítják meg az új technikát, rosszul használják ki a meglévőt, nem megfelelő a gyár­tás megszervezése, a munka normá- zása és bérezése, laza a munka- és termelési fegyelem. A vállalatok egész soránál széles körben úgynevezett tapasztalati és statisztikai teljesítménynormákat al­kalmaznak, amelyek nem állnak összhangban a technika mai színvo­nalával és a termelés élenjáró meg­szervezésével. A bérskálák és bértételek elavultak és elmaradnak a megnövekedett bér- színvonaltól s emiatt a teljesítmény- nornsákat nem a technika vívmányai és a kiváló munkások munkatapasz­talatai alapján állapítják meg, hanem mesterségesen az elért bérszínvonal­hoz idomítják. Sok válla'atnál a normamegállapí­tás és a bérezés fölöslegesen bonyo­lult, úgyhogy a munkások nem értik. Számos minisztérium és vállalat veze­tői nem foglalkoznak eléggé ezzel a fontos “ kérdéssel. A normarendez.és alkalmával a műszaki normák száma nem növekszik, sőt a szerszámgép- iparban és a szerszámiparban 1955- ben még csökkent is. Egyes minisziériumok és vállalatok vezetői a (cljesitménynorniák rende­zésénél nem fordítanak kellő figyel­met a szervezési, a műszaki és az újítási javaslatok meghonosítására. A művezetők, technológusok éa üzem­vezetők nem tanulmányozzak eléggé az újítók módszereit, kevéssé törőd­nek uz élenjáró munkások által hasz­nált nagyteljesítményű szerszámok és szerkezetek elterjesztésével A szocia­lista munka verseny az a hatalmas erő. amely megdönti a régi és elavult normákat vagy munkamódszereket, ugyanakkor újakat és ha'adókat vet fel. Némelyik gazdasági vezető, párt- szervezet és szakszervezet mégsem szentel kellő figyelmet a szocialista munkaverseny fejlesztésének és rosz- szul terjeszti nz iparban az élenjáró munka módszereket. Az KZKP Központi Bizottságának plénuma elhatározza: 1. Kötelezni kell a minisztereket, a hivatalok vezetőit, a köztársaságok kommunista pártjainak köznontj bi­zottságait és a köztársaságok minisz- toCanáesait. ,q területi, a városi és a kerületi pártbizottságokat, a Szovjet Szakszervezet-k Központi Tanácsának pártcsonortjait. a ízaksz"rvezeiek közponM bizottságait, és helyi szer­veit, hogy rendkívül nagy gonddal foglalkozzanak a munkaszervezés és a uormóz.ás hibáinak kijavításéval, a bérezés rendezésével, a munkások élet. és munkakörülményeinek meg­javításával. ho"y ilyen módon állan­dóan emelkedjék az ivarban a mun­katermelékenység s ezáltal biztosítsák a munkások és alkalmazottak reál­bérének sziinfe'én. növekedését. Ebből a óéiból ki kell használni a hatalmas termelési tartalékokat, elsősorban szé­les körben kell alkalmazni a termelési foVamatok komnlex gépesítését é= automatizálását. állandóan foglalkozni kell az új technika bevezetésével és a meglevő berendezések korszerűsité­V. scvel, maradéktalanul ki kell hasz­nálni a meglevő kapacitásokat, töké- 1 eted leni kell a gyártás technológiá­ját és szervezését. Fokozatosan meg ke'l valósítani a bérezésben azt a lenini elvet, hogy a dolgozók anyagilag érdekeltek legye­nek munkájuk eredményében. Gon­doskodni kell arról, hogy a vállala­toknál minél nagyobb mértékben al­kalmazzák a műszaki teljesítmény- normákat. amelyek összhangban van­nak a technika fejlődésének és a ter­melés megszervezésének mai szín­vonalával. Meg kell javítani a válla­latoknál a munkaszervezést olyan módon, hogy minden munkás részére biztosítva legyenek a nagy termelé­kenységű munkához szükséges fel­tételek. A Szovjetunió Minisztertanácsa ál­lami munka- és munkabérügyi bizott­sága vizsgálja felül és ellenőrizze, hogyan foglalkoznak a minisztériu­mok. a hivatalok és a vállalatok a munka- és bérkérdésekkel. 2. Fel kell hívni a miniszterek, az intézmények és vállalatok vezetőinek, a pártszervezetek és szakszervezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy ja­vítsák ki a munkások oktatásának és szakmai továbbképzésének hibáit, ami a munkatermelékenység fokozásának egyik legfontosabb feltétele. 3. Meg kel! bízni a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának pártcsoportjait. hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, a verseny irányításával kapcsolatos szakszer­vezeti munka megjavítására, forma­lizmusának megszüntetésére, az élen­járó munkások és újítók módszerei­nek szélesebb körű elterjesztésére, a munkafegyelem fokozására, hogy ez­által elősegítsék a munkatermelé­kenység emelését, a munkások és al­kalmazottak anyagi jólétének növe­kedését. A szakszervezetek nagyobb aktivi­tással jnvítsák ki a munka normázá- sának é.9 bérezésének hiányosságait, éllhatatosahban harcoljanak a dolgo­zók munkájának és ügyes-bajos dol­gainak bürokratikus kezelése ellen, gondoskodjanak arról, hogy a gazda­sági szervek teijesitsék a kollektív szerződéseket. Szem előtt tartva a szakszerveze­teknek, mint a kommunizmus isko­láinak szerepére vonatkozó párthatá­rozatokat és a nagy Lenin útmuta­tásait. magasabb színvonalra kell emelni a szakszervezeti munkát. Tökéletesíteni kell az ipar irányítását Az ipar irányítása az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának intékedései eredményeként az utóbbi időben meg­javult. Az irányítás struktúrája azon­ban még mindig nehézkes, vertikáli­san túlságosan tagolt. A minisztériu­mok. a hivatalok és a vállalatok apparátusában nők a felesleges, pár­huzamosan működő csoport, az ad­minisztratív-igazgatási személyzet ál­lománya meg mindig nagy. Ennek következtében az irányító apparátus nem rendelkezik kellő rugalmassággal és jelentős mértékben elszakadt a ter­meléstől, sok dolgozót elvon az anyagi értékek termelésében való közvetlen részvételtől. Egyes minisztériumok és hivatalok nem teszik meg a megfelelő intézke­déseket., hogy közelebb vigyék az irá­nyitó apparátust az iparvállalatokhoz. A főigazgatóságok és trösztök több­sége Moszkvában vagy a szövetséges köztársaságok fővárosaiban van. távol a neki alárendelt vállalatoktól El van szakítva a termelőüzemektől sok tudományos kutatóintézet is. Több iparágban az irányítás túl­méretezett centralizálása akadályozza a vállalatok operatív és konkrét veze­tését és csökkenti a köztársasági gaz­dasági-, párt- és szovjet szervezetek felelősségét az ipar munkájáért. Több vállalat munkájának komoly hiányossága, hogy termelése nem egyenletes a hónap folyamán, aminek következtében e vállalatok fennaka­dással dolgoznak, termelési kapaci­tásukat nem használják ki teljesen. növekszik a selejt és emelkedik a termékek önköltsége. Több miniszté­rium, hivatal és vállalat, valamint egyes pártszervezetek vezetői meg­szokták az ilyen jelenségeket és nem teszik m"g a szükséges intézkedése­ket a vállalatok ütemes munkájának megteremtésére, az anyagi-műszaki ellátás, a kooperációs szállítások megjavítására és a termelés megszer­vezésében és tervezésében mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésére. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma megállapítja, hogy jelenleg a szövetkezeti ipar több ága már nem kisipari-szövetkezeti jellegű és lényegében nem különbözik a szövet­séges köztársaságok állami iparától, minthogy a termeléshez szükséges berendezést és nyersanyagot az állam­tól kapja. Az ipari szövetkezetek ter­melésének színvonala és termékeinek minősége azonban igen alacsony, a termelés önköltsége pedig magas. Az ipari szövetkezetek tevékenységének lanyha ellenőrzése miatt több szövet­kezetben lopások és sikkasztások for­dultak elő. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma elhatározza: 1. Kötelezni kell a minisztériumo­kat, a hivatalok vezetőit, a köztársa­ságok kommunista pártjainak köz­ponti bizottságait és minisztertaná­csait. a területi pártbizottságokat, a területi végrehajtóbizottságokat, hogv következetesen valóra váltsák az államigazgatás lenini elveit, határo­zottan megjavítsák az ipar irányí­tását, vessenek véget az apparátus munkájában mutatkozó bürokratikus kinövéseknek és a felelőtlenségnek. A minisztériumoknak és a hivatalok­nak szervező munkát kell kife.jteniök ős felül kell vizsgálniok az üzemek, a gyárak, a bányák és az építkezések munkáit, foglalkozniuk kell az élen­járó tapasztalatok és a tudományos, valamint technikai vívmányok álta­lánosításával és meghonosításával. Feltétlenül folytatni kell az ipar irá­nyító szervezete felépítésének, szabá­lyozásával, a minisztériumok és a vállalatok közötti felesleges szervezeti láncszemek kiküszöbölésével kapcso­latos munkát, hogy közelebb vigyék az irányító apparátust a termeléshez, gazdaságosabbá tegyék, csökkentsék létszámát, de ugyanakkor erősebbé, hozzáértőbbé és rugalmasabbá tegyék. 2. Kötelezni kell a nrnisztereket., a hivatalok vezetőit, a főigazgatóságok vezetőit és a vállalatok igazgatóit a termelés irányítása terén fennálló hiányosságok kiküszöbölésére, a ffvár- igazgatóságoknál és a termelésnél a felesleges alosztályok felszámolására és arra. hogy vonják össze, Illetve ahol szükséges, számolják fel a kis műhelyeket és üzemrészlegeket. Feltétlenül ki kell bővíteni az igaz­gatók, a műhelyvezetők és mesterek jogkörét, 8. Folytatni kell a szövetséges köz- társasági ipar ama vállalatainak köz­társasági kezelésbe való átadását, amelyek az illető köztársaságok terü­letén vannak, valamint a főigazgató-» súgok, trösztök, tudományos kutató, intézetek és tervező intézetek áthelye­zését Moszkvából, Leningrádból és a szövetséges köztársaságok fővárosai­ból a megfelelő iparágak összponto­sítási helyére. 4. Kötelezni kell a minisztereket, és a hivatalok vezetőit a minisztériumi és hivatali kollégiumok munkájában mutatkozó hiányosságok felszámolá­sára, biztosítani kell a kérdések kol­lektív megvitatásának egybekapcso­lását a kollégiumi tagoknak egyéni felelősségével a megfelelő iparágak vezetésében reájuk háruló kötelezett­ségek pontos és maradéktalan telje­sítéséért. Figyelmeztetni kell a minisztereket és helyetteseiket, a hivatalok vezetőit, a vállalatok igazgatóit és főmérnökeit, hogy egyénileg felelősek az élenjáró technika bevezetésére kidolgozott ter­vek végrehajtásáért és hogy legna­gyobb erőfeszítéseiket, a vezetésük alatt álló iparágak, illetve vállalatok gyorsütemű technikai fejlesztésére kell irányítaniuk. 5. Kötelezni kell a minisztereket, a hivatalok és a vállalatok vezetőit, a párt- és szovjet szervezeteket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedése­ket a vállalatok ütemes munkájának és a tervnek megfelelő egyenletes termelés biztosítására, különös . figyel­met fordítva a fennakadás nélküli anyagi-tnűszaki ellátásra, a termelés tervezésének és szervezésének meg­javítására. 6. Utasítani kell a Szovjetunió Minisztertanácsát, vizsgálja meg az ipar anyagi-műszaki ellátása jobb megszervezésének kérdését. 7. Kötelezni kell a Szovjetunió Ál­lami Gazdasági Bizottságát, a minisz­tériumokat és hivatalokat az ipari tervezés megjavítására, annak bizto­sítására, hogy idejében eljuttassák a vállalatokhoz az évi és negyedévi ter­veket, szem előtt tartva azt, hogy minden egyes vállalatnak lehetősége nyíljék arra, hogy a terv valamennyi mutatójának teljesítése érdekében a termelést kellően előkészítse. 8. Célszerű az ipari szövetkezetek újjászervezése, tekintetbe véve az olyan szövetkezeteknek az állami ipar rész"’"'' való átadását, amelyek­nek termelése már nem szövetkezeti jellegű. Biztosítani kell az ipari szö­vetkezetek által előállított termékbe minőségének javitását és önköltségé­nek csökkentesét. VI. Meg kell javítani az ipar vezető kádereivel és szakembereivel való foglalkozást A kommunista párt hatalmas mun­kát fejtett ki annak érdekében, hogy a népgazdaság minden ágazata ré­szére szakembereket képezzen. A szocialista ipar ez idő szerint tapasz­talt, olyan magasképzettségű káde­rekkel rendelkezik, akik kijárták a szervező munka nagy iskoláját. Az ipar vezető kádereivel és szak­embereivel való foglalkozásban, úgy­szintén a szakemberek képzésének, elosztásának és felhasználásának ter­vezésében azonban még hiányossá­gok mutatkoznak. Több szakembert az irányító apparátusban foglalkoz­tatnak és nem használnak fel köz­vetlenül a termelésben, a tervezőiro­dákban, a laboratóriumokban és tech­nológiai osztályokon. Egyes minisz­tériumok, hivatalok és vállalatok ve­zetői, valamint egyes pártszervek nem eléggé emelnek ki vezető állás­ba olyan alkalmas fiatal szakembere­ket, akik kitűnnek a termelésben. A technika szakadatlan tökéletesí­tése megköveteli a dolgozók képzett­ségének állandó emelését. Sok ipar­ágban azonban nem biztosítják a mérnöki-műszaki személyzet képzett­ségének rendszeres növelését. Nem szervezték meg megfelelően a szak­emberek esti és levelező továbbkép­zését, amelyeken a termelésből való kiválásuk nélkül részt vehetnek. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma helytelennek tartja, hogy az ipari kádereket képző főiskolák többsége a Szovjetunió európai ré­szének központi és déli területein összpontosul, míg az ország keleti te­rületein nincs elegendő. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma elhatározza: 1. Kötelezni kell a minisztereket, a hivatalok vezetőit, a szövetséges köz­társaságok kommunista pártjainak központi bizottságait, a területi, vá­rosi és kerületi pártbizottságokat, hogy minden módon javítsák a veze­tő káderek minőségi összetételét, erő­sítsék meg a vállalatokat, a tudomá­nyos kutató- és tervező-szerkesztő intézeteket hozzáértő funkcionáriu­sokkal, akik biztosítani tudják az új technika állandó fejlesztését és al­kalmazását, valamint a termelés szakképzett irányítását. 2. Javasolni kell a minisztereknek, a hivatalok vezetőinek, a párt- és a szovjet szervezeteknek, hogy javítsák meg a kádermunkát, gondosan fej­lesszék és bátrabban helyezzék ve­zető munkakörbe a tehetséges fiatal szakembereket és teremtsék meg számukra az alkotó fejlődés szüksé­ges feltételeit. A fiatal szakemberek kiemelésével együtt elő kell léptetni a munkában kitűnt gyakorlati szak­embereket is, lehetőséget nyújtva számukra, hogy a termeléstől való elszakítás nélkül megszerezzék a mű­szaki képzettséget. 3. A tanulmányaikat elvégzett fia­tal szakembereket általában közvet­lenül a vállalatokhoz kell irányítani és csak ha már elegendő termelési tapasztalatra tettek szert, engedé­lyezzék, hogy a tudományos kutató- és tervező intézetekben dolgozzanak; növelni kell a középfokú műszaki képzettséggel rendelkező szakembe­rek számát; nagy számban kell a gyakorlati szakentberek közül a ter­meléstől való elszakítás nélkül mér­nököket és technikusokat képezni; véget kell vetni a vezető káderek gyakori áthelyezésének, és határo­zottan törekedni kell arra, hogy min­den iparágnak állandó káderei legye­nek. VII. Az állami terv törvény minden minisztérium, főigazgatóság, vállalat számára A szocialista gazdasági rendszer­nek a kapitalista gazdasági rendszer­rel szembeni fölényét többek között a népgazdaság tervszerű fejlesztése jelenti. Az ipar és a vállalatok több­sége a tervfeladatokat évről-évre nemcsak teljesíti, hanem túl is tel­jesíti. Vannak azonban vállalatok, sőt egyes iparágak, amelyek nem telje­sítik az állami tervet. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma megállapítja, hogy a fa- és a halipar­ban kialakult helyzet teljesen tűrhe­tetlen, mert ezek az iparágak azzal, hogy rendszeresen nem teljesítik az állami feladatokat, nagy kárt okoz­nak a népgazdaságnak. Több minisztérium, hivatal és vál­lalat munkájából még nem tűnt el a$ a helytelen gyakorlat, hogy a térti (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom