Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-09 / 160. szám

Siómba*, 1955. Julias 9. a0'"*”®'* Ar» 3 ♦ / > KETFELE MÓDSZER. kétféle TMég javában folynak a növény- ápolási munkák, a lázas készü­lődés a kenyércsata sikeréért, de dol­gozó parasztságunk mindennapi munkája mellett már jóelőre tervezi jövőjét. Számvetést készítenek, ösz- szehasonlitjäk gazdasaguk és a ter­melőszövetkezeti gazdaságok jöve- deimezőíjééét. Az összehasonlítások eredménye, hogy dolgozó parasztja­ink "közül egyre többen belátják: cfeak a szövetkezeti gazdálkodás út­jára lépve élhetnek jómódú életet, ott érhetnek csak el számukra még 6ziaíe hihetetlennek látszó termés- eredményeket, csak ott találhatják meg számításaikat. Az elmúlt évek során még sohasem beszéltek dolgo­zó parasztjaink annyit a termelő- szövet kézé ti mozgalomról, mint eb­ben íz esztendőben, — s különös­képpen a legutóbbi párt- és kor­mányhatározat megjelenését követ1' időszakban. Ez a megnövekedett ér­deklődés nem véletlen. A hétéves szövetkezeti mozgalom ideje alatt termelőszövetkezeteink olyan nagy­szerű eredményeket értek el, hogy hzokra minden egyéni gazda felü­gyel. Ma már maguk a termelőszö­vetkezetek a legjobb agitátorok, a meggyőzés legkézzelfoghatóbb eszkö­zei. A z elmúlt hónapokban a szövet­kezeti mozgalom kiszélesítése érdekében az egész országban és így a mi megyénkben is, számos isz előkészítő bizottság alakult. Az aba- újszántói járásban például hat elő­készítő bizottság kezdte meg eddig munkáját. A legtöbben szép eredmé­nyeket értek el, nagymértékben erő­sítették a szövetkezeti mozgalmat. A legjobb eredményt a' göncrusz­kai előkészítő bizottság érte el. Hosz- szú, türelmes nevelőmunkával a köz­ségbén húsz egyénileg dolgozó pa­rasztot győztek meg a közös gazdál­kodás előnyeiről — húsz dolgozó pa­raszt választotta a parasztság lei- emelkedésének egyetlen helyes út­ját: a szövetkezeti gazdálkodást. Az ói belépők között van Ferencz Imre 21 holdas és S. Fűzi János 15 hold is középpsraszt. Egyre többen vannak Göncruszkáft. akik azon gondolkoz­nak, hogy belépnek, vagy új tsz-t alakítanak. Hogy ebben a községben egy hó­nap alatt 20 dolgozó paraszt írta alá a belépési nyilatkozatot, kérte felvé­telét a termelőszövetkezetbe, nagy- részben 82 előkészítő bizottság tag­jai, lelkiismeretes, gondos munkájá­nak eredménye. A bizottságban a legjobb műnkét N. Gombár Jén.rs községi párttitkár és Tóbiás Zoltán, a tanács vb. elnöke végzi. Mindket­ten már azzal is, hogy családtagjaik a termelőszövetkezetben dolgoznak, jó agitációt fejtenek ki. A bizottság tagjainak jelentős része jól dolgo­zik, néhány pértvezetóségi- és egy­szerű párttag azonban közömbös a szövetkezeti mozgalommal szemben, csak tétlen szemlélője az új és régi közötti harcnak. Többet vár tőlük a párt, azt várja, hogy legyenek mo­torjai, élharcosai a párt- és kor­mányhatározatok végrehajtásáért vívott harcnak. A párttagoknak kell elsősorban példamutatással segíteni az előkészítő bizottságok munkáját, előbbre vinni községükben a szövet­kezeti mozgatom megerősítését. A tanács és a pártszervezet ve- zetőinek támogatása mellett a göncruszkai Szabadság tsz-nek is igen nagy része van a községben el­ért eddigi eredményekben. Példa­mutató, fejlett gazdálkodási módsze­rével és egyre növekvő jó életmód­jával teszi vonzóvá a termelőszövet­kezetet. A közelmúltban a tsz már másodízben osztott előleget, — mun­kaegységenként 0 forintot. Hét ter­melőszövetkezeti tag saját erejéből épít lakóházat. A göncruszkai pártszervezet, a ta­nács és az előkészítő bizottság kö­zött igen jó a kapcsolat. Minden munkában segítik eeymást. A közel­jövőben a helyi MNDSZ szervezet vezetői a dolgozó parasztasszonyok- kal termelőszövetkezeteket látogat­nak meg, hogy az asszonyok mag 'k is megsvőződjenek a közös gazdál­kodás előnyeiről. A göncruszkai tsz előkészítő bi­zottság a pártszervezet és a tanács támogatásával jól dolgozik — leg­jobban az abaújszántói járásban. S ajnos, nem mondható ugyanez mind a hat tsz előkészítő bi­zottságról. Pere községben sem a pártszervezet, sem a tanács nem ad megfelelő segítséget munkájukhoz. 32ecskós elvtárs, községi párttitkár nem törődik a szövetkezeti mozga­lommal. A község dolgozói előtt ugyan beszél a szövetkezeti mozgalomról, de a valóságban nem tesz semmi*, s családjával együtt ő maga som tép be a tsz-be. hogy ezzel példát mu­tasson a dolgozó parasztoknak. Amit mond, csak üres szó, mely a paraszt­ság körében nem talál visszhangra. A községben a pártszervezet és a *anárs esves vezetői tétlenül szem- 'álik a fnlu átalakításáért folytatóit harcot. Hogy Pere községben mért< 15 dolrazó paraszt írta alá n belépé­si nyilatkozatot, n°m a pártszerve­zet vezetőinek, a helyi tanácsappa­rátusnak az érdeme, hanem egyszerű nárt- és tanácstagok áldozatos mun­kájának köszönhető. Azoknak a dol­gozóknak érdeme ez, akik mec,érteT- *ék a párt- és kormányhatározat fontosságát, s a vezetők tétlensége ellenére is 15 új taggal gyarapítot­ták a szövetkezetei. \ z abaújszántói járásban műkft- ** dő hat előkészítő bizottság munkája nyomán eddig 60 dolgozó paraszt határozta el, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás útjára lép, — 60 dolgozó paraszt, 249 hold földdel vá­lasztotta a paraszti felemelkedés egyetlen járható útját. De ha min­denütt olyan segítséget kapna a *sz előkészítő bizottság, mint Göncrusz- kán, a párt és a tanács helyi veze­tőitől, akkor ez az eredmény még sokkal nagyobb lehetne. LOVAS LAJOS cA man okiak aiizefogái-a a ml tarban hí elmúlt napokban megyénk több járásé­ban erő? szélvihar volt, többhelyütt, jég is esett. A vihar ereje Monok községben éa a község pár kilométere» körze­tében érte el tetőpont­ját. A szakadó eső, a jég és az erős szélvihar károkat okozott a ha­tárban és a községben. Több lakóház pincéje megtelt vízzel, a hidat elsodorta a rohanó ára­dat s az erős szélvihar fákat, kerítéseket dön­tött ki. háztetőket ron­gált meg. A faluban egy lakóház súlyosan megsérült. Már a vihar ideje alatt és különös­képpen utána az egész lakoseég az utcára sie­tett. hegy segítsen, ahol erre szükség van. A dolgozók közül töb­ben a megtelt pincék­ből merífgették a vi­zet, mások az árkokat. tisztították, hegy elve­zessék a felgyülemlett vizet. A munkában de­rekasan kivette a részét a helyi tűzoltóság 1». Mindenki a legfonto­sabb feladatnak tar­totta, hogy a földekről s az utcákról elvezesse a vizet. A monoki dol­gozó parasztok össze­fogása, gyors munkája jóval csökkentette a vihar okozta károkat. \rm Huszonnégy óra alatt négy ciklus A kopár sztyeppére váiá- irók érkeznek. Ha nyár van, a sztyep­pét ezüstös árvalányhaj borítja, té­len pedig hóvihar söpri végig. Sem­mi más nincs itt, csak a bánya terve a kezükben, ez tehát azt jelenti, hogy köröskőrül nemsokára minden meg­változik. A terv szerint kijelölünk egy pon­tot és abból kiindulva tízméteres át­mérőjű kört rajzolunk. Innen - vezet majd le a kőzetrétegen keresztül a szónréteghez menő függőleges akna, amely összekötőül szolgál a felület és a jövendő bánya földalatti részei között. Az exkavátor megkezdi a ra- laj első köbmétereinek kiásását. Épí­tőanyagot, emelőgépeket, csöveket, szivattyúkat és robbanóanyagot szál­lítanak a helyszínre. A donyeei sztyeppén nemsokára látható lesz az új aknatorony jólismert kontúrja. Amikor pedig a vájárok leereszked­nek a fejtésbe és az első robbantást elvégzik — akkor lehet azt monda­ni, hogy a bánya megkezdte életét. Már több éve dolgozom függőleges aknák kihajtásánál. Munkánk nem könnyű. Nagy műszaki tudást, bá­torságot, találékonyságot kíván. Eleinte, őszintén megvallva, nem valami gyorsan dolgoztunk. Előfor­dult, hogy a felváltó munkások ve­szekedtek velünk, pedig mindegyi­künk azon volt, hogy a munkanap­ját minél jobban kihasználja. Egy hónap alatt mindössze 30—40 méter­nyire mélyítettük az aknát. Öt évvel ezelőtt azonban másképpen kezdtünk dolgozni. Elha­tároztuk, hogy a négy főműveletet 1— a fúrást, robbantást, a kőzet el­takarítását, az ácsolat elhelyezését ■— huszonnégy óra alatt végezzük el. Eleinte nem nagyon sikerült a do­log. Bevezettük a gépesítést, azon­ban nem szoktuk meg a munka új formáját. Igen sok idő ment el a kisegítő műveletekre. Ezután egy ciklust el tudtunk végezni huszon­négy óra alatt. Az első hónapban 50 métert haladtunk lefelé. Ez akkori­ban nagy eredménynek számított; Abban az időben, amikor a „Vet- ka-Glubökója“ új akna kihajtására tértünk át, már volt némi tapaszta­latunk. Két nagyteljesítményű eme­lőgépet állítottunk be egy helyett, a vágás kiszárítására pedig különleges vízlevezetőt használtunk. Az akná­ban állványzatot helyeztünk el a bényaáesok részére és így velünk egy időben beszerelhették a végle­ges áesolatot. 1953 márciusában már 75 métert haladtunk. Meggyőződésünk az, hogy még sok kihasználatlan tartalékkal rendelkezünk és még emelhetjük a munka termelékenységét. Régen a robbantás után nem mehettünk le a vágatba mindaddig, míg a ventillá­torok ki nem tisztították a levegőt. Félóráig üldögéltünk fent. Erősebbé tettük a ventillátorokat és — 15 percet nyertünk. Ezután megnövel­tük a robbantólyukak átmérőjét. Egyik újítást követte a másik. Több kőzetet robbantottunk — így hát még egy emelőgépre volt szükség. Mindegyik géphez két rakodó he­lyett hármat állítottunk. A kihaj- tás meggyorsult. Az eredmény az lett, hogy a ciklust 24 óránál rövi- debb idő alatt fejeztük be. De néz­zük, mi történt tovább? Értekezletre gyűltünk össze. Hja Sztyepanovics Sztojev, az éoitésve- zetőség főmérnöke azt mondta: — Mi lenne akkor, ha egy ciklust nem huszonnégy óra alatt, hanem egy műszak alatt fejeznénk be?.:; Volt, aki helyeselte, volt, akt elle­nezte. Sokáig folyt a vita. Mindenki elmondta az érveit. Végül is úgy ha­tároztunk. hogy kipróbáljuk. Eleinte nehézségek mutatkoznak. A kihajtás üteme lelassult. Mi azonban nem ad­tuk fel a küzdelmet. A cél igen von­zó volt és szívvel-lélekkel dolgoz­tunk a sikerért. Szása Golubjov elektrólakatos azt javasolta, hoay fokozzuk az emelőgépek sebességét. Nvikolal Szidorin munkacsapatveze- tő a géphez negyedik rakodómunkás* állított. Kolja Petrov, az ifjúsági műszak komszomol-brigádjának ve­zetője pedig összevonta a kisegítő műveleteket. Brigádjának tagjai fia­talok, gyorsak, harcrakészek és kez­dettől fogva ’bíztak az új győzelmé­ben. Lassan-lassan sikerült elér­nünk célunkat — befejeztünk egy ciklust műszakonként. Tapasztalatunk minden d* érdekelt, Sok követőnk akadt. 1954. márciusában Konsztantyin Szeröv brigádja a hónap folyamán 120.6 fo­lyóméter aknát hajtott ki. ök job­ban meg tudták szervezni a mun­kát. Az ő tapasztalatukat viszont ml használtuk fel. Egy másik bányában az aknát három szektorra osztottuk fel — az emelőgépek száma szerint. A legképzettebb aknavájárok végez­ték a szektorokban a legbonyolul­tabb munkafolyamatokat. A mű­szak alatti ciklus jól bevált. Múlt év augusztusában 140 méter aknát hajtottunk ki. A következő hónapban azonban a hármas számú építésvezetőségnél működő Borisz Sarovatov brigádia 150 méteres ered­ményt tudott felmutatni. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy jelen lehettem az ipari dolgozók országos értekezletén. U.i gondolatokkal és tervekkel gazda­gabban tértem vissza brisádomhn;. Bízom abban, hogy munkatársaim támogatni fognak a jövőben is. Bri­gádom tagjai megbízhatóak és értik a dolgukat. Ennek folytán szépen keresnek. A jó aknavájárok megke­resnek havonta 10—12 ezer rubelt Gépkocsit, motorkerékpárt vásárol­tak maguknak és kaukázusi üdülők­ben nyaralnak. A fiatalság most a Donyec- medencébe indul. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ismét bővül a bá­nyászok nagy családja. Jól válasz­tottatok barátaim! Dicső foglalkozás a tiétek, és azt kívánom, álljátok meg jól a helyeteket! Szívesen lá- *unk benneteket a Donyec-medeneé- ben! Ivan Pilínyenkó, aknavájár brigádvezető: MIÉRT SOK A SELEJT a Lenin Kohászati Müvek acélművében? Báu István főmérnök és Kovács Tibor öatőcsarnokl brígadvezeto nyilatkozata A Lenin Kohászati Művek acélmű­vének munkája nemcsak az üzem tervteljesítése szempontjából, de or­szágos viszonylatban is igen jelentős. A mennyiségi termelés mellett igen nagy gondot kell fordítaniuk a mi­nőségi és selejtmentcn munkára is, hogy iparunkat zavartalanul ellát­hassák megfelelő mennyiségű nyers­anyaggal. Az acélműben a múlt évhez viszo­nyítva ez év első öt hónapjában csökkent ugyan a selejt, de még min­dig igen számottevő a kárbaveszett, vagy a programtól eltérő minőség­ben gyártott acélmennyiség. A múlt évben a selejt és programeltérés 8.6 százalékról 7.6 százalékra csökkent. Igen nagy feladat vár az acélmű dol­gozóira, hogy munkájukat sürgősen megjavítsák, mert a selejttel egyet­len hónap alatt közel kétmillió formt veszteséget okoznak az országnak. * Mi az acélmű dolgozóinak vélemé­nye a hiányosságokról, milyen intéz­kedések szükségesek ahhoz, hogy a selejtet a minimálisra csökkentsek? Ezt kérdeztük meg Bán István eiv- társtól, az acélmű főmérnökétől, aki többek között az alábbiakat mondot­ta: — Ahhoz, hogy munkánkat meg­javítsuk az út kétirányú. Az egyik, hogy maradéktalanul biztosítsuk a műszaki feltételeket, a másik pedig az, hogy a dolgozók a kemencék mel­lett pontosan betartsák a technoló­giai előírásokat, állandóan gyarapít­sák szaktudásukat. Az acélmű technikailag az elmúlt időben sokat fejlődött. A múlt év vé­gén a martin átállt az olajtüzelésre, amellyel tetszés szerinti gyártási hőmérsékletet lehet biztosítani. Hiba azonban az, hogy az olajtüzelés! berendezések eredetileg póttüzelés­re készültek, s így üzemzavar szem­pontjából nem voltak elég biztonsá­gosak. Szabályozhatóságuk nem elég tökéletes, s a műszerezésen is sok javítanivaló van. Ezeknek átalakí­tásához azonban hozzákezdtünk s azt folyamatosan végezzük is. Rövid időn belül ez a probléma teljesen megol­dódik. Jelentősen fejlődött a technoló­giával való ellátottságunk. Ma már az üzem legtöbb gyártmányaira sza­batos technológiát dolgoztunk ki. Ezek puszta ismeret-! azonban nem elegendő, az olvasztároknak a leg­nagyobb lelkiismerettel kell végez- niök munkájukat, ha jó minőségű anyagot akarnak termelni. A kazánlemezek és tengelyacél gyártásánál kétségtelenül magas se­lejt leküzdésére új technológiai eljá résokat vezettünk be, amely a meg­adott hőmérséklet és az öntési sebes­ség tekintetében jelentett változást. * Ahhoz, hogy selejtmentes munkát végezhessünk tovább kell javítanunk a gyáron belüli koonerációt elsősor­ban a nagyolvasztóművel és a durva- hengerdévél. Hogy a múlt évhez vi­szonyítva csökkenteni tudtuk a selej­tet nagy része van annak, hogy az acélgyártók között a legkiválóbb szakemberek dolgoznak. Hiba, hogy kevés ilyen jó szakemberünk van, sok munka, nagy felelősség hárul rá­juk, amikor 3—4 kemene' is irányí­tanak. Nagy gondot kell fordítanunk a fiatalok nevelésére, hogy mielőbb elsajátítsák az acélgyártás mester­ségét. Valamennyiünknek látni kell a selejtből származó hatalmas káro­kat, s együttes erővel kell harcol­nunk, hogy a hibánkat mielőbb ki­javítsuk. A martin dolgozóinak fel­tétel nélkül be kell tartaniuk a tech­nológiai előírásokat, az acélgyártók­nak a berakásra, tüzelésre és a gyár­tásra kiadott utasításait, mert csak így leszünk képesek a követelmé­nyeknek megfelelő, jóminőségű acélt gyártani az országnak. Kovács Tibor az öntőcsarnok bri­gádvezetője már 16 évé dolgozik ezen a munkahelyen. Érti szakmájának minden apró fogását. Öt kerestük fel; mondja el mi az oka az öntőcsarnok­ban eredő magas selejtnek. — A múlt hónap második dekád- jától kazánlemez cs tengelyacélt ön­tünk. Ennek pontos ellátása a régi szaktudást is felülmúló jó munkát, igényel. Az üzem bővítésével sok új fiatal dolgozó került hozzánk, akik még nem tudják maradéktalanul ellátni feladatukat. Nálunk a szak­tudás mellett Igen fontos a lelkiisme­retes, gondos munka. Ha nem készü­lünk fel jól az öntésre, a martinban készített kiváló acél könnyen a sé- lejtbe kerülhet. Például ha piszkos marad az alátét, masszát hagyunk benne, homok ke­rül az öntecsbe, ami az esztergálásá- nál megsérti az anyagot. Mire ezt a részt eltávolítják, már nem adja ki a megfelelő méretet és selejté válik; Figyelmünket a legapróbb részletek­re is ki kell terjeszteni. Előfordult nem egy esetben, hogy a MEO által ellenőrzött kokillákat ki kellett cse­rélni, mert marattak voltak. Ilyen hibából adódik, hogy 6 öntecs közül csak 2—3-at tudnak eredeti céljára hengerelni az egyébként jóminóség- ben legyártott acélból. Sok selejt adódik abból is. hogy a rendelkezésünkre álló tüzállóanyag nem bírja a magas hOfo'^n csapolt acélt. Ilyenkor nem zár az üst, nem tudjuk betartani 82 öntési szabályo­kat, ami szintén a minőség rovására megy. A selejt elleni harc nemcsak nép­gazdasági érdek, de valamennyiünk közvetlen egyéni érdeke is. A séléjt- gyártás ellen valamennyiünknek együttesen kell felvenni a harcöt; Hiába végez tíz ember lelkiismeretes munkát, ha csak egy is közülünk fe­lelőtlenül dolgozik, mindannyiunknak kárt okoz. Legfontosabb feladatunk­nak tartjuk, hogy segítsük, neveljük a fiatal, még kevesebb gyakorlattal rendelkező dolgozókat, s megértes­sük velük a selejtmentes munka nagy jelentőségét. Ifjúsági exportbrigádok munkasikerei a DIMÁVAG-ban A DIMAVAG 7.5 DÍSZ ifjúsági exportbrigádja második negyedéves tervét jelentősen túlteljesítette. Közülük többen nemcsak a számszerű eredményekben érlek el kimagasló eredményt, de a gazdaságos termelés követelményeinek is eleget tettek. Bitó Gyula karusszelcszlcrgályos bri- gádjának tagjai, akik a második negyedév végén már 198 százalékos eredménnyel dolgoztak az év első felében, összesen 6000 forint értékű szer. számot takarítottak meg. A második negyedévben teljesen selejtmentesen dolgoztak. Munkamódszerüket a gyengébben teljesítő brigád!agaknak is át­adták. így Frózaí János ifjúmunkás go százalékos állagteljesítményét 128 százalékra emelte. Sintkó Ferenc sztahánovista kovácsbrigádja ugyancsak selejt nélkül dolgozott a második negyedévben. VAlmásaikat jóval túlszárnyalták s kö. zel 700 forint értékű szerszámot takarítottak meg. Farkas István sztahanovista esztergályos brigádja az exportra ké- szülő rugók, csapjainak megmunkálás át végzi. Tervüket magasan túltelje­sítették, s a selejtet 0.1 százalékra csökkentették le. A brigád Kerekes Gyula ifjúmunkást patronálta, aki 179 százalékra emelte teljesítményét. A DISZ exportbrigádok valamennyi tagja az cl"ö félévben elért ered­ményeinek fokozásával készül az ifjúság nagy nemzetközi találkozójára, a VIT-rc. A7 fSZÜKMDGYDRnRSZÍR FLNTÉ7TF Az Északmagyarország június 28-i számában megjelent „Meddig késik a telefon" c. közleményre a miskolci postaigazgatóság azt a választ küldi az arlói terményforgalmi vállalatnak, hogy távbeszélőállomásuk bekötése más fontos munkák miatt, valóban hónapokig elodázódott, de a telefont most már legkésőbb július 15-ig meg­kapják. A MAGYAR RÁDIÓ szombaton a Kossuth adón 18 óra 55-től 19 óra 50-ig helyszíni közvetí­tésben számol be Bécsböl a Wiener SC—Bp. Honvéd mérkőzésről. Beszél Szepesi György. A Népstadion mérkőzéséről (Bp. Vörös Lobogó—N. K. H-Jiuk (Split) a Petőfi adón lesz helyszíni közvetí­tés 20 óra 20-tól 21 óráig. Beszél Szűcs Ferenc. (MTI) Bírósági hírek Mucsil Istvánná 34 éves miskolci lakos, aki már két alkalommal volt büntetve, az egyik ruházati boltból vásárlás ürügye alatt — a kiszolgá­lókat félrevezetve — egy selyemken­dőt lopott. A miskolci városi bíróság 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte. • Nepránszki Károly és Monoki Já­nos, volt boldvai hentes és mészáro­sok az elmúlt hónapokban sertések­kel üzérkedtek. 10—12 darab sertést vásároltak fel. s azokat néhány heti tartás után többezer forintos ha­szonnal továbbadták. Az edelényi járásbíróság Nepránszki Károlyt 8 hónapi, Monoki Jánost pedig 10 hó­napi börtönbüntetésre ítélte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom