Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-08 / 107. szám
aJ6h|egtó6ii6í M is régig kitartanak mellette elleni hadműveleteket............Be kell fejezni a német hadsereg szétzúzásait. saját barlangjában kell végezni <* fdsiszta fenevaddal és ki kell tűzni Berlin városára a győzelmi lobogói!" — mondotta Sztálin. És a szovjet hadsereg teljesítette a sztálini páráncsői. A SZTÁLINI PARANCS: Kitűzni Berlin városára a győzelmi lobogót Sztálin elvtárs személyesen irányította Moszkvából a fasiszta főváros ár ÁtúüJk, a bíkéht Most már ötödször sarjad a fű fölötte, mióta földbe tettük fáradt testét: a sír előtt megállók gondolatban: a barna tájra — égő fény pereg szét. Alacsony sir domb: süpped, egyre süpped s az idő a fejfát letépi róla, mert hősök nevét a történelem nem fába: büszke márványkőbe rója. És latom őt, mint tört rf,*nás mezőkön előre harcos, hősi lendülettel! Az árokból, mint vad golyó kipattant és aztán eggyé vált a szürkülettel. Latom rugalmas testét vad rohamban, a vak robajban zeng a kézigránát, rohan a gyűlölt német hadsoron át... ; s'ánrftagyát föld őrzi iriőSt már áz almai Halott hős barátom! drága testvér, véred nem hullt hiába édes ízű rögbe: aludj békén! a szabadság virágát átvesszük tőled s őrizzük örökre. Raics István fordítása. Az anyak országos kongresszusát tartják ma Budapesten. Édesanyák kiáltják: nem akarunk háborút többé; gyermekeinket az életre, a nagyszerű jövőre, a boldogságra akarjuk nevelni. ! tzz&easuAastsssteeeesssisessBSScasteeseessss^ezsatssstsesao** ANGEL TODOROT: BOLÓÁR KATONA SÍRJA CSURGÓN cJt háború utolsó u(ipin ___ iiiiimminiHiiiniiimimmiiiiiHiMimiiHimiiiiiimimiiiiuimmimi r e GÉ N Y RÉSZLET iiiiiiniiiiiiiiiiiiiniiniiiiiiiuiiiiiiimiiiiniiiminnnniinniituiiimn» E. M. Hazaké vies „Tavasz az Oderán’’. című regénye a szovjet hadsereg diadalmas németországi hadiut- ját örökíti meg. A regény alábbi részletei a háború utolsó napjairól szólnak. A szovjet katonák elfoglal- ti*„ Berlint, kitűzték a győzelmi lobogót a német parlament ormára, aztán gyors iramban elindultak az Elba folyóhoz, hogy találkozzanak a szövetséges csapatokkal. ’hadosztályok megállás nélkül vonultaik az Elba felé. A nap- sugaras utakon mindéin talpalatnyi belv zsúfolásig volt katonákkal. A gyalogság, tehergépkocsik, hosszú- csövű ágyúk és tompaarrú tarackok dübörögve, tülkölve, véget nem érő áradatban hömpölyögtek nyugat fiefé... Hirtelen személygépkocsi bukkan Siel az úton. Nyomaiban páncélgépkocsi vágtat, fenyegetően meredő nehéz géppuskával. Az út zsivaj gása elhal. A katonák, tisztek felzárkóznak. A kocsit azonnal felismerik: a Katona# Tanács tagjáé. A tábornok nem, ismer tréfát. Szigorúan «Megköveteli a rendet. Szizoferilov tábornok gondolataiba merülve néz maga elé a szélvédő üvegen át; szeme olykor-olykor a vonuló, vagy az útmenti fák alatt pihenő katonák arcára siklik, majd ismét előreszegezi tekintetét az út tavaszi fényben úszó végtelen szalagjára. Elkerülve a gyalogságot, majd a páncélos és gépesített csapatokat, a tábornok az út két oldalán hosszam elnyúló német faluiba ért. Kocsija elhaladt a falu főterén álló otromba gránitszobor mellett, majd kiérve a faluból, az út dombnak kanyarodott. Egy folyó tükre csillogott a napsütésben. Balról felrobbantott hid kő- marad ványai hevertek halomban. Jobbról magános vitorlás úszott a foüyón. A tuteo pánton motoráé pö- fe&eätAz innenső parton, a fák alatt szovjet katonák álldogáltak, üldögéltek, hevertek a füvön.. Tőlük nem messze tábori konyha íüstölgött. A ■közeli erdöcskében madarak szóltak. De a tábornokot a köröskörül elterülő néma csend lepte meg leginkább. Mert nagy csend borult a tájra. A katonák áhítattal figyeltek a csendbe. Se géppuskakattogás, se golyósüvöltés, se aknábömbölés sehol. A közslben, a partmenti lápon szemtelenül kuruttyoltak a békák. A faluszéli ház tetejének párkányán nagy vörös kandúr sétált végig. fölkunkorított farokkal. Dalolták a madarak. Most harkály kopácsol, majd szarka csörög, amott szalonka pisszeg. Most pedig egy teljesen ismeretlen hangú, helybeli, német madár fecseg. Közben a túlsó partom a motoros elindult, nyomában csónakok lepték el a folyót. A tábornok várt. A motoros közeledett. Fedélzetéről emberek integettek. Rázendített a fúvószenekar. A motoros végül eltűnt a meredek part alatt és néhány perc múlva amerikai tisztek és katonák ugrottak partra. Azomnyombam felhangzott a vidám éljenzés. — Long live Stalin!* — Long live Russia!** Egy csoport tiszt, köztük egy tábornok tartott a Katonai Tanács tagja felé. Siető léptekkel közeledtek. A tábornok oldalán haladó két tiszt előrelépett. Az egyik magas volt és sovány, fekete bajuszt viselt, kezét sűrű szőr borította, a másik alacsony volt, jókedvű és sok ér- demszalag diszlett a mellén. Az alacsony kifogástalanul beszélt oroszul: — A tábornok ur az amerikai hadsereg parancsnoksága nevében köszönti önt. a háború győzelmes áaefsjeaese sáksírnabáL Miután végighallgatta Szizoterilov válaszát, amelyben a Katonai Tanács tagja azt a reményt juttatta kifejezésre, hogy a szövetségesek a jövőben 'baráti egyetértésben dolgoznak majd a demokratikus, békés Németország és az egész világ felépítésén, — az amerikai lelkesen bólintott és lefordította a választ. Az amerikai tábornok — mint a tolmács mondotta —. teljesen egyetértett a szovjet tábornokkal., A szőrösikezű amerikai is nagyon barátságosan bólogatott hozzá. Mellettük az orosz katonák beszélgettek az amerikaiakkal. Beszélgetésük persze inkább csak mutogatásból állt, mint szavakból, de azért beszélgettek is. — Porjadok?*** — Poriatok — ismételte az amerikai széles mosollyal aztán hozzátette a maga nyelvén : — Oké. Az amerikaiak távozása után Szi- zokrilov elindult a part mentén. Egyszeresek valami megmoccant a tábamék lába előtt és a frissen ásott kis lövészgödörből vörösbajú- szú katona bujt ki. Beleütközve a tábornokiba, egyet köhintett zavarában, megigazította nyáribtuzát és vdgyázzba vágta magát. De amint a tábornok szemében megpillantotta a meleg és jóságos fényt, a katona széles mozdulatot tett s így szólt: — Tábornok elvtárs, úgy látom, ezek szerint... izé ... vége a háborúnak. Micsoda csend van, milyen csend! Szinte fáj a fülnek. A tábornok csak bólintott rá: — Igen, vége a háborúnak. A katona csak állt, álldogált, aztán két könnycsepp buggyant ki szeméből. A két könnycsepp végiggördült a képén és megrekedt vörös bajuszán.-r- Nicsak. még elsírom itt magam, vén bolond vagyok, . . — akadozott arestellkadwej „ SZOVJET __________________ EMBEREK <Ut eiten A Béke Világtanács felhívása nagy visszhangot keltett az egész világon. A világ népei egységesen támogatják a bécsi felhívást, támogatja a békeszerető szovjet nép is. A szovjet emberek a felhívás aláírásával kifejezik készségüket, hogy az egész haladó emberiséggel együtt szilárdan és határozottan kiállnak a béike ügye mellett. — Nem akarok háborút, mert ismerem a teremtő munka örömét és a rombolás borzalmát —mondotta Sz. Kapralov szovjet gépkocsivezető. — A Nagy Honvédő Háború idején szemtanúja voltam harcostársaim élestének. egész városok pusztulásának. Megengedhetjük-e, hogy ez megismétlődjék? Soha! Biztos vagyok abban, hogy bármelyik dolgozó, bármelyik országban ugyanígy gondolkozik. G. Rivcsak, a kramatorsziki gyár munkása, emlékeztetett arra, milyen szenvedéseket okoztak a szovjet népnek és Európa népeinek a német militaristák, majd kijelentette: — Az amerikai szenátorok és tábornokok azzal kérkednek, hogy sok atom- és hidrogénibombáwal rendel| keznek. De ismeretes, hogy nekünk ( * is van ilyen fegyverünk. A mi országunk azonban senkit sem fenyeget. Egységesen támogatjuk a Béke Világtanácsot, amely az atom- és hidrogénfegyver-késaletek megsemmisítésére szólít fel. N. Filippov, a hős város. Leningrad építkezésein dolgozó kőműves, a békeiv aláírásakor kijelentette: — Sok országban jártam, láttam Lengyelország. Csehszlovákia, Magyarország, Ausztria, Németország ; romlbadöntött városait, láttam, mi- | lyen mérhetetlen nyomorúságot oko- i zott a háború. Két esztendővel ezelőtt meglátogattam a népi demokratikus országokat, s láttam, milyen lelkesén építik újjá mindazt, amit a fasiszta bombázók leromboltak. Követeljük az atomfegyver- készletek megsemmisítését és gyártásuk betiltását. Vszevolod Ivanov, az egyik legidősebb szovjet író így ír: — Nagy romboló ereje vari ' az atomfegyvernek, amellyel a világuralomra törekvők meg akarják felemlíteni az emberiséget. De ne feledjék el, hogy a földön van egy másik energia is, amely meg tudja védeni az emberiséget az atomio- vagok mesterkedéseivel szemben. Ez A táíbotnnoik a folyót nézte, össze- szoriíott foga között nem fért ki a válasz a katona szavaira. — Az elesetteket sajnálom . . . vagy tán az örömtől... — válaszolta mintegy magának a katona, s visszapillanitiwa a lövészgödörre, amelyből az imént lépett ki, így szólt: — Én meg már csak úgy szokásból megástam a lövészgödröt, mint mondani szoktuk, az egyéni odút, csak úgy . .. minden eshetőségre. Nemsokára hazamegyek Szibériába. Jómagam kolhozparasat vágyóit Krasznojairszk vidékéről való. Ha majd kisétálok- az én Vasziliissza Karpovnámmal... Mát szól hozzá? Ha kint leszünk a nyílt terepen, a szabadiban, a mezőn, vagy ott a réten, a széles tájon, én eleinte alighanem még ott is lövészgödröt ások majd magamnak . . , A katona ismét a néma csendbe hallgatózott, majd így szólt: — Köszönet Sztálinnak! „Igen, köszönet néki — gondolta a Katonai Tanács tagja, miután elbúcsúzott a vörösbaj uszú katonától és lassan ballagott az Elba partján. — Köszönet az ő ragyogó elméjének, vas kitartásának, bámulatra- méltó állhatatosságának és rendkívüli éleslátásának. Köszönet a pártnak, amelyet ő kovácsolt, a hadseregnek, amelyet ő teremtett meg, a népnek, amelyet ő emelt eddig még sohasem látott, hallatlan magasságba, köszönet!” A tábornok gondolatai messze szárnyaltak a szülőhaza felé, ahonnan ezek a katonák jöttek, és zord katonaszíve megremegett a szeretettől. A föld ott bőven ontja áldását: kenyeret, bort, gyapotot, a föld mé- he pedig ércet és szenet. A legfontosabb: azt a földet önfeláldozó, becsületes emberek népesítik be. A tábornoknak úgy tetszett, mintha hallaná a hazai föld nyugodt, egyenletes lélegzését. Roppant ereje tudatában békeszeretőn és félelmetesen lép be a békébe a haza, akiben reménykednek az elnyomottak és akitől rettegnek az elnyomók. ‘Éljen Sztálin! **É!jen Oroszország! N ““Rendiben wa jo3 a népek energiája, a békeharcosók energiája, sokmillió ember energia-* ja, akik számára gyűlöletes a háború, mert szeretik az életet; szere* tik gyermekeiket, szeretik városai-* kát és békés falvaiikat, szeretik mindazt, ami olyan csodálatosan’ széppé teszi az emberi életet. A szovjet emberék arra törekednek; hogy az atomenergiát kizárólag békés célokra használják fel, hogy az atomenergia ne a rombolást, hanem az alkotást szolgálja. A Szovjetunióban az atomenergiát már felhasználják a népgazdaság különböző ágaiban, a technikában, a tudományiban, a gyógyításban. — A világ népei örömmel vették hírül, hogy a tudomány új energia- forrást tárt fel, a szétbontott atomenergiát — írja V. Ambarcumjan, az Örmény SzSzK Tudományos Akadémiájának elnöke. — Örömüket azonban elhomályosította az a hír, hogy az Egyesült Államok imperialistái megkezdték az atombombagyártást, A békeszerető emberiség nem engedteti meg ezt. Az atomenergiának az embert kell szolgálnia. — Nem szabad megengedni, hogy az emberi értelem hatalmas felfedezéseit az emberiség ellen irányítsák, — mondotta A. V. Scsurovszkája, az egyik moszkvai középiskola igazgatónője. — Nem szabad megengedni* hogy a gonoszság, a mérhetetlen mohóság és a gyűlölet halált zúdítson városainkra és falvamkra, .gyermekeinkre. Az atomenergia gyógyít1: son, építsen, tegye boldoggá az emberek életét. A szovjet emberek nem azért tiltakoznak a háború ellen, mert .félnek az agresszoroktól. A Szovjetunió meg tudja védeni népe szabadságát és függetlenségét. — A szovjet nép nem fél az amerikai atomlovagok fenyegetésétől —a mondotta. A. Danyiszjev. a kirovi gyár hengerésze. Napról-napra erősödik és szélesedik a békeharcosók! frontja az egész világon. Ez a hatalmas erő meg tudja fékezni a bűnös háborús gyujtogatókat. Ju. Hlisztova munkásnő levelét Stevens amerikai tóbönnolknak ' óh mezto s ezt írja: „ön cikkeiben és beszédeiben «# háborúval és atombombákkal fenyegetőzik. Ezt üzenjük önnek: emlékezzék a múltra és emlékezzék azokra, akik országunkba támadtak* Mi dolgozunk a gyárakban, meghódítjuk a szüzföldeket, tanulunk. De, ha önök országunkra mernek támadni', meg merik támadni a barátság és a béke országát, ne ■ okoljanak! bennünket a következményekért.’’ . Ezekben a napokban a Szovjetunió minden részében gyűléseket, összejöveteleket tartanak. A szovjet emberek, mikor aláírják a bécsi felhívást, telve vannak elszántsággal* hogy mindent megtesznek a béke megvédéséért, az atomlovagdk terveinek meghiúsításáért. A békehar- cosokkal együtt a szovjet nép azt mondja: nem. nem engedjük a háborút. A béke erői hatalmasak* Kényszerítik az atomlovagokaf, hogy teljesítsék a népek akaratát, a népek akarata pedig a béke és a barátság. „Megállját kiáltok Sebők Béláné, a gönci Rákóczi termelőcsoport egyik tagjának otthonában vagyunk. A szobában két kisgyerek s az édesanya van, aki éppen álomibaringatta kisebbik gyermekét. Halkan beszél, nehogy megzavarja gyermekének álmát. — Ez a két gyermek s a termelőszövetkezet jelenti számomra aZ életet — mondja. — Ennek a kettőnek élek és ha kell, halok. Sebőkné a csoport egyik legszorgalmasabb, legdolgosabb tagja. Ami eredményt a tehenészet fejlesztésében elértek, legnagyobbrészt az ő érdeme. Egy pillanatra a múltra terelődött a szó. — Fiatal vagyok, még alig 25 éves, de jól emlékszem az 1945 előtti évekre, a nyomorra, a hat gyermekre* akikért szüleim küzdöttek, harcoltak a mindennapi betevő falatért* Emlékszem még a második világháború borzalmaira, a sok emberáldozatra, Ez már rég volt. de egy pillanatig sem szabad elfelejteni. Május 9-e minden békeszerető ember kimondhatatlan örömünnepe. Ezen a napon szólaltak meg a harangok ló evvel ezelőtt s a szirénák bagó hangjai vitték az örömhirt: végétért a háború! 10 esztendő felt ’ e1 azóta. Szebb lett, uj értelmet kapó! életünk. Ezen az évfordulón én 4 felemelem tiltakozó szavamé t, m . íéUji kiáltok a Rémet; fasásztáknö1’
